9
JEGYZETEK A FORDÍTÁSHOZ1. „...principium, in quo creavit deus caelum et terram, est ratio idealis." Nehéz volt a „ratio idealis" kifejezésnek a lefordítása. Szó szerint lehetne: eszmei értelem; ideális értelem; eszmei lényeg stb. Ám hogy ne essünk e latin szavak későbbi jelentésváltozásainak csapdájába, megkerültük a kifejezés konkrét értelmezését, és azt próbáltuk visszaadni, hogy a szerző szerint eszmeileg, az eszme definíciója szerinti kezdetben teremtette Isten az eget és a földet.
Itt meg kell még jegyeznünk, hogy az olyan gyakran és többféle értelemben használt szavakat, mint ratio, idea, natura, causa, forma és formális stb., a szövegben mindig értelem szerint fordítottuk a megfelelő és éppen legkifejezőbb magyar szavakkal.
2. Eckhart ezen megjegyzése természetesen csak a deklináló nyelvekre igaz, értve itt a latint, hiszen a magyar nyelvben ugyanezt nem lehet ilyen egyértelműen kijelenteni.
3. Itt a kritikai kiadás Arisztotelész: Topica III. könyvére hivatkozik, onnan származik a jók összehasonlításának gondolata. A latin szövegben ez áll: „propter quod topice scibitur", amit szabadon toposznak fordítottunk.
4. Magyarra lefordíthatatlan etimologizálás, a héber szöveg principium (kezdet) jelentésű szavát a caput (fő) szóval hozza etimológiai viszonyba. Emögött az a gondolat áll, hogy valaminek a feje egyszersmind kezdete (lényege).
5. Arisztotelész Physicájából merített gondolat. A latinban a következő két szó áll: „inanis et vacua"; inanis: "üres, puszta, hiábavaló, értéktelen, szegény, kifosztott", vacuus: „üres, szabad, gazdátlan, kietlen, tartalmatlan".
Eckhart játszik e szavak rokon és többértelműségével, amit a magyar fordításban csak más és más hasonló értelmű szavak bevonásával tudtunk megközelítőleg visszaadni.
6. „nihil aliquid" et „est non est" valójában lefordíthatatlan, Augustinustól vett műszavak annak kifejezésére, hogy egyfajta praeexistenciáról van szó, olyan dologról, ami már van azelőtt, hogy valamilyen formában lenne.
7. „Spiritus, ubi vult, spirat" Qános 3.8): a spiritus szó a szentírási szövegben léleknek fordítandó, holott eredeti jelentése inkább szellem, szellő (szél) lehetne, mert a spiro (fúj, lehel) igéből származtatható, s így ad több értelmezési lehetőséget, mint Chrysostomusnál is látjuk, aki szélnek értelmezi.
8. A szerző gyűjtőneveket vesz például az analógia kedvéért: nux, a csonthéjasok gyűjtőneve, mint nux Avellana, nux muscata stb., illetve faber, a kézművesek közös elnevezése a latinban, mint faber ferrarius, faber aerarius, aurifaber, sőt az ács neve is faber lignarius, amiből Eckhart a fabricor (ácsol, alkot) igével ismét szójátékot alkot: „filius fabri, qui fabricatus est solem et lunam". „Azon ácsnak (faber) fia, aki a holdat és a napot alkotta (fabricatus est)." Sajnos, a magyar fordításban ezek a szójátékok elvesznek.
9. A latin kifejezés „in semet ipso": a semet szóban a mester a semen (mag) gyökerét véli fölfedezni. Nem túl meggyőző etimologizálás, a fordítás egy szóval történik: önmagában.
10. Azonban hogy némileg visszaadjuk a latin kifejezéshez fűzött magyarázat értelmét, így próbáltuk három szóban fordítani: „saját magán belül". Ez így természetesen kissé erőltetett, de esetleg mégis segít a megértésben.
11. Az elmélet (in tricitum transit siligo) eredetileg Pliniustól származik (Nat. Hist. 18,85); a mester Albertus Magnustól vette át (De veget. V. tan. I. f.).
12. A szerző által megadott bibliai hely, Máté 22,32 így szól: „Nem holtaknak, hanem élőknek Istene." A kritikai kiadás Lukács 20,38-at ad meg, azonban a Vulgata latin szövegével sem itt, sem Máténál nem az áll, amit Eckhart idézett. A magyarázat erre az, hogy a mester nem a Vulgatát használó műből vagy szerzőtől vette az idézetet. Mégis a Lukács 20,38 mondata áll közelebb az ő szövegéhez: „Az Ő szemében minden él."
13. Eckhart itt Arisztotelész kategorikus szillogizmusát használja fel, melynek részei: felső tétel=maior; altétel=minor és záró tétel=conclusio.
Képlete: M est P S est M ergo S est P Vö. Arisztotelész: Organon. Ford. Rónafalvi Ödön és Szabó Miklós. Akadémiai Kiadó, Bp., 1961. 189. old.
14. A latin szövegben ez áll: „requievit die septimo ab universo opere, quod patrarat". Ezt a mondatot a Szent István Társulat által kiadott modern fordítás így közli: „A hetedik napon megpihent munkája után, amit végzett." Károli Gáspár fordítása más vonzattal így: „megszűnék a hetedik napon minden munkájától, amelyet alkotott vala." (Lásd a 142. rész címét.)
Mivel Eckhart a szöveget kifejezésként elemzi és értelmezi, nekünk nehéz lett volna egyik fordítást is teljességében elfogadni, s így a vonzatok értelme szerint választottuk meg az alkalmankénti variánsokat, mint „megpihent minden munkája után; megszűnék egész munkájától; minden munkájától" stb.
15. A latin szövegben ez áll: „Nec enim una hirundo facit ver, nec una dies" „clara aestatem"... Itt a szövegkiadás Arisztotelész Nikomakhoszi Etikájára utal (Bekker 1098a), innen Szabó Miklós fordításában az eredeti részlet így hangzik: „Mert valamint egy fecske s egy nap még nem jelent tavaszt, éppúgy igazán boldoggá sem tehet egy nap vagy egy rövidke idő."
16. A „quies" latin szó jelentése nyugalom, pihenés, tehát a szinonimákat egyenértékűekként használjuk a szövegösszefüggés kívánalmai szerint.
17. Ugyanezen témáról már volt szó a 88-91. szakaszban; ez a negatív bizonyítás elve. Ebben a szakaszban egyébként egy neoplatonista ok magyarázásáról van szó, amellyel Dionüsziosz Areopagitánál találkozhatunk, aki szerint az okozat benne van saját okában, virtuálisan és transzcendens módon, amely számára egy bizonyos hasonlatosságon túl az eltérést is meghatározza.
18. Eckhart a latin dicio (=rendelés) és a posita (= elrendezett) szavakat értelmezi etimologizálva.
19. Hegyi György műfordítása, amelyet a 4. szakaszban már felhasználtam, ide némi módosítással illett. A latin szöveg „imagine" szavának értelmi fontossága miatt a „formázza ki ezt a világot” szövegrészt „faragod képét e világnak"-ra változtattam.
20. Vö. a 174 szakasszal, ahol ennek további értelmezése található.
21. Augustinus az Okokról szóló könyvében (Liber de causis) szól részletesen arról, hogy miként pihen Isten egyedül önmagában, azzal a példával kifejezve, hogy amiként a lélek a test minden tagjában jelen van, bár egyikben sincs kizárólagosan, úgy van jelen és pihen Isten az univerzumban. A hasonlat egyébként már a sztoikusoknál közismert volt.
22. Ezek Rahab segítői, az őstengeri szörnyé, aki társaival a világot hordozza.
23. „Egy intelligenciának a műve a természet alkotása." Averroésztől származó axióma, mely igen elterjedt volt a XIII. században. Eckhart mester Albertus Magnus Metaphysicájából (IV. könyv 3. kérdés 1. cikkely) vette, egyébként műveiben többször idézi.
24. „Deus est intellectus purus, cuius esse totale est ipsum intelligere." Anaxagorásztól hagyományozott mondás, amelyet Arisztotelész A lélekről szóló értekezésben fejteget (De anima I. könyv 2. fejezet 4o5a 13-17.), valamint Metaphysicájában, ezt idézi Albertus Magnus, akitől Eckhart mester átvette.
25. Utalás egy korabeli vitára, amely Avicenna emanacionista felfogása miatt robbant ki a teremtés témájával kapcsolatban.
26. Az idézet egészen utalásszerű, a teljes mondat így hangzik: „Rügyeket hajtottam, mint a szőlőtőke, virágaim pompás gyümölcsöt termettek."
27. „belül csupa ékesség a királylány", mondja a Zsoltár (45,14), ezt azonban Eckhart mester misztikusan értelmezi: „belül", azaz „magában a lélekben".
28. A latin quiescit és requiescit alakok között folyamatosságbeli különbség van, tehát: pihen megpihen, bár szó szerint megpihen meg-megpihen, ám a magvar jelentés szünetelő értelme nélkül.
29. A Sirák (24,11) a modern fordításban (24,17). Eckhart helymegjelölései sokszor nem a Vulgatára, hanem más, régebbi bibliafordításra vonatkoznak. (Néhol kódexbeli elírás sincs kizárva.)
30. „Creavit Deus, ut faceret", az idézet csak a Vulgata szerint értelmezhető így: „Teremtett, hogy cselekedjék", mert a modern fordítások nem célhatározói értelemben fordítják az „ut" kötőszós mellékmondatot. Eckhart mesternél egyébként nem ritka a szövegegészből kiragadott szavak vagy félmondatok egyéni értelmezése.
31. Eckhart mester itt egy creationista elméletet idéz (minden egyes lelket Isten külön teremt), amely elgondolás szemben áll a kor másik felfogásával, a traducionista elképzeléssel (vagyis hogy a lélek átadás útján öröklődik).
Albertus Magnus, Arisztotelész, Augustinus, Petrus Lombardus, Tertullianus sokat vitatott kérdései: a lélek eredete, az eredendő bűn, Istentől közvetlenül vagy a szülőktől adatik át a lélek.
32. „animae viventis" szó szerint „élő (=éltető, vegetatív) lélekkel rendelkező".
33. Eckhart nem a Vulgatából idézte a Bölcsesség könyve (16,14) sorait: „homo autem occidit quidem per malitiam, et cum exierit spiritus, non revertitur, nec revocabit animam, quae recepta est"; ebből a szövegből vonta össze a „homo per malitiam occidit animam (suam)" mondatot, ezzel ismét kissé elszakítva a szavakat az eredeti jelentés összefüggésétől.
34. A „morte morieris", „vita vivet", „peccatum peccavit" archaikus bibliai nyelvünkben gyakran használt figura etymologica misztikus értelmezést nyer a mester magyarázatában. Sok minden olvasható ezzel kapcsolatban a Liber parabolarum Genesisben (100-108. rész).
35. Arisztotelész részletesen értekezik erről a kérdésről a De anima (A lélekről) III. könyvében, vö. 4. fejezet 430a 3-4. és 2. fejezet 425b 25-26.
36. Ugyanis Aquinói Szent Tamás (1225-1274) rendtársa és szellemi mestere volt Eckhart mesternek, aki a skolasztikában Tamás nyomdokain haladt.
38. Teljesen eltértünk a modern fordításoktól, mert fontos volt a szó szerinti jelentés; a héber szöveg alapján itt egészen más állt.
39. Justinianus Törvénykönyve (Digesta) XLVIII., I. 5. fejezet (Mommsen, II. 795. p.).
40. A modern fordítás és a Vulgata szövege sem egyezik itt a megadott hellyel pontosan. A Szent István Társulat által közölt fordítás így szól: „Annak adnak igazat, aki először szól." Ez természetesen a magyarázatba nem illett bele.
41. A bölcs, tudniillik Cicero.
42. Megjegyzés: a 213. rész a számozásból hiányzik. Vagy a szöveg veszett el, vagy a számozás téves.
43. A Glossza: Eckhart mester által is használt, témák szerint csoportosított, a középkori írásmagyarázat gyűjteményes kézikönyve, elsősorban Augustinus magyarázataiból és más egyházi szerzőktől.
Ettől a résztől kezdve a fejezetek már hézagosan követik egymást.
44. Arisztotelész Physicájának VII. könyvében (3, fejezet, 248a 69.) írja: „A felindultság és a szenvedély az érzéki dolgokkal kapcsolatban jön létre, és csak a lélek érzéki részében, sehol máshol, legfeljebb elvétve."
45. A vers a Glosszából vett idézet, melynek szerzője, Du Cange szerint Petrus de Riga lehet, az Aurora szerzője.
46. A Septuaginta a Biblia legrégibb görög fordítása, amelyet a hagyomány 70 tudós művének tart, erre utal a „hetven" jelentésű elnevezés; vö. az utolsó fejezetben találhatókkal.
47. Az ábrahámiak elnevezés a magyarban kissé furcsán cseng, így kevésbé érthető a héber népnév eredeztetésének etimológiai alapja (Hebraei Abrahaei).
48. A cilleo valóban mozgást jelentő ige, ám ezt az etimológiai összefüggést Eckhart mester etimologizáló hajlamának lehet tulajdonítani. Ami pedig Mercurius melléknevét, a Cillenust illeti, valószínűleg semmi írott alapja (vö. Isidorius: Etymologiae), hiszen egy Külléné nevű hegyről származtatja a nevét a hagyomány, s nem sokféle mozgásáról. (Esetleg arra gondolhatott Eckhart mester, hogy Mercurius a mozgékony higany neve az alkímiában.)
49/50. A „quidditas" (=milyenség, miség) és az „akcidencia" (esetleges, lényegtelen): Arisztotelész metafizikai alapfogalmai.
51. Utalás Eckhart mester másik kommentárjára, Expositio libri Exodi, a Kivonulás könyve magyarázatára.
52. Ábrahám a népek sokaságának atyja. Az Ab atyát jelent, és a raham, az új név második fele arabul sokaságot. E névváltoztatás kifejezi Ábrahám küldetését, amely abból áll, hogy „minden népet a Sechina szárnyai alá hozzon".
53. A körülmetélkedés a zsidó nép számára a szövetség legfontosabb jele és szimbóluma lett, amely napjainkig él.
54. Az idézet Augustinustól a Vallomások X. könyvében a XXXI. fejezetben található. Ezt idézi szabadon a mester.
55. A peripatetikusok (peripatein körbe sétálgatni) Arisztotelész tanítványai, minthogy őket a mester a kertben sétálgatva tanította.
56. Ugyanennek a szakasznak van ellenkező értelmű magyarázata is, a kereszténység gyermeki aspektusával kapcsolatban. („Legyetek olyanok, mint a gyermek.")
57. Arisztotelész: Nikomakhoszi Etika I. könyve. 1102b (28-32)
58. (Decretales) Gregoriis Liber Extra XI. könyv II. rész 24-26. fejezet.
59. Augustinus kifejtése a Quaest. in Heptat. 1. kérdés 31.ben.
60. Megtalálható a magyarázata Isidorus Hispalensisnél az Etymologiae XI. II. 6. részben, ahol azt olvashatjuk, hogy a „senor" kifejezés a fiatalkortól való távolodást és az öregség felé tartó életkort jelenti. Ugyanitt a XI. II. 28.ban található az is, hogy a „senex" szót csak hímnemben használják. Nőkre az anus kifejezés a megfelelő. Priscianus (Instit. gramm. V. könyv 4. fejezet 19. cikkely) is azt mondja, hogy a „senor" szó csak férfiakra értendő.
61. A terhesség, a havi vérzés és az asszony fogantatásának kérdéséről részletes irodalom állt Eckhart mester rendelkezésére, itt összevontan utal Augustinus De civitate dei XVI. könyvére a sterilitással kapcsolatban, amit 50 év fölötti életkornak tekintenek, azután Albertus Magnus De animalibus XV. könyvére és Avicenna De animalibus IX. könyvére, végül Maimondész Dux neutrorum III. könyvére. Ezek közül néhány elképzelés, p1. hogy a menstruáció a magzat anyaga stb., ma tudományosan túlhaladott nézet, de ez nem csökkenti a magyarázat eszmei értékét, tudniillik hogy Sára esetében mindenképpen csodáról volt szó.
62. Vö. MásodikTörvénykönyv (10,19), itt hangzik majd el az a parancs.
63. Petrus Lombardus Gent. IV. 22. fejezet. A bűnös visszaeséséről a régiek valóban gyakran tettek említést (Albertus Magnus, Ambrosius, Aquinói Szt. Tamás, Augustinus stb.).
64. Albertus Stadensis Troilus című műve a középkorban eléggé ismert volt, innen az idézet.
65. A „temptatio" latin szónak valóban lehet pozitív és negatív jelentése, a magyarban azonban a „kísértés" szót inkább negatív értelműnek veszik, szemben a próbatétellel.
66. Ez a hat hely: Ter. 22,1, Királyok 16,4 és 20,20, Mtörv. 8,2 és 8,16, valamint 13,3
67. Ugyanis Gregorius a Liber Extra III. könyvében írja.
68. Az idézett Seneca-levelek fordításához felhasználtuk Kurcz Ágnes fordítását, de attól a szövegkörnyezet miatt eltértünk.
69. Statius: Thebais, VII. könyv, 438-440
70. Arisztotelész: Nikomakhoszi Etika IX. könyv (1168a) és De anima (B.c.8. 420b 18-20.). Felhasználtuk Steiger Kornél fordítását, Arisztotelész lélekfilozófiai írásaiból.
71. Eckhart mester itt egy ritkább szövegváltozatot idéz, amiért az első sort Muraközy Gyula fordításából vettük át, a másik sort Karácsonyi Béla fordította.
72. Augustinus De trinitate XI. könyv II. 5., itt olvasható ez a hagyomány. A népszokásban is é1 az a kifejezés, hogy a „gyermek hasonlíthat arra, akire rácsodálkozott az anyja".
73. Jákob neve eredetileg azt jelentette, „aki küzdött", erre vonatkozik a „birkózás" értelem, mert Jákob az angyallal birkózott. Az új név, Izrael viszont a hagyomány szerint Jákob beavatottságára utal, mert jelentése: „aki látta Istent". Jákob létrája egyébként a misztikus megismerés egyetemes szimbóluma.
74. Ez az idézet Eckhart mester szabad szöveghasználatának szép példája: két szövegrészletet kapcsol össze, és azt különféle módon értelmezi, elsősorban Dionüsziosz Areopagita szellemében.
75. Ez a gondolatilag rafinált példa nem könnyíti meg a megértést; olyasmit jelent, hogy amit nem tükröz vissza semmi, csak egyszerűen létezik (pl. saját arcunk), jelen van, még ha nem látjuk is.
76. Kétszer is kijelenti az Úr: először a Ter. 32,28, majd másodszor a Ter. 35,10-ben.
77. Ismét utal a teológusok által sokat vitatott traducianista elméletre (1. a 31. jegyzetet).