Az E-számokról
Az élelmiszereknél felhasznált adalékanyagok megjelölésénél itthon eddig - ha egyáltalán megadták - általában azok technológiai rendeltetésére utaltak (készült: mesterségesen "színezék", "állományjavító", "ízesítőanyag", "emulzióképző" stb. felhasználásával).
A felhasznált adalékanyagok pontos (kémiai) elnevezésével illetve az ahhoz kapcsolt ún. E-számokkal eddig elsősorban az Európai Únió (EU) országaiból érkezett élelmiszerek csomagolásain találkozhattak az arra kíváncsiak.
Az EU az 1960-as években dolgozta ki a tagállamaiban engedélyezett adalékanyagok azonosító rendszerét. Tehát minden adalék kapott egy E-számot. Ennek elsődleges oka ugyan a kémiai elnevezések különféle értelmezési nehézségeinek elkerülése volt, de elterjedésükben nagy szerepet kaptak az erősődő fogyasztóvédelmi követelések is. Eredetileg négy adalékcsoportra szabályoztak:
- E-100-tól kezdődő számokkal
jelölték a természetes és mseterséges
színezékeket
- E-200-tól sorolták be a
különféle tartósítószereket
- E-300-tól jelölték az
antidoxidánsokat, az emulégeátorokat és a
savanyítószereket
- E.-400-tól kezdődtek a sűrítőanyagok, zselésítőszerek stb.
Az élelmiszeripari technológiák fejlődése(?) az évek során hihetetlen mértékben felduzzasztotta az új adalékanyagok számát. Az adalékcsoport elnevezések főszabályként ugyan most is érvényesek, az adalékanyagok azonban hamarosan túllépték a számukra szabott kereteket (jelenleg több, mint 700 engedélyezett adalékanyagot használnak fel). A besorolást (beazonosítást) bonyolítja az is, hogy jócskán vannak adalékanyagok, melyek többféle technológiai célból is felhasználhatóak.
Az új magyar élelmiszertörvény, annak végrehajtási rendelete (és a kapcsolódó jogszabályok) - az EU-hoz igazodóan - ma már nálunk is kötelőzően írja elő az élelmiszereknél felhasznált anyagok, aromák és adalékanyagok pontos feltüntetését. A felhasznált anyagokat a "receptúra szerinti csökkenő sorrendben" kell felsorolni. A termékismertetőn tehát a legnagyobb súlyarányban szereplő anyag van a lista elején, a legkisebb arányban felhasznált pedig a végén.
Az adalékanyagok megjelölésének a felhasználás elsődleges céljához és a Magyar Élelmiszerkönyv előírásaihoz kell igazodnia. Ez utóbbiak visszautalnak a EU jogi normáira, ami azt jelenti, hogy mi is elfogadtuk és 1996. január 1-vel bevezettük az adalékanyagok jelölésére és gyors azonosítására alkalmas E-számrendszert. Egyelőre még csak a jelölési rendszert vettük át - ami nem jelenti azt, hogy az EU-ban engedélyezett adalékok szabad utat kaptak volna nálunk. A helyzet ugyanis az, hogy a (még) hatályos magyar szabvány a hazai gyártóknak az EU-nál jóval kevesebb adalékanyag felhasználását enged. Ez sajnos csak az EU-csatlakozásunkig marad így, hiszen belépésünk feltétele az ottani előírások (adalékfajták + határértékek) azonnali átvétele...
A gyakorlatban egyébként a "nyugati" import-élelmiszerekkel már most is sok "úniós adalékanyagot" is nyelhetünk. A fentiek miatt ezért láttuk jónak, ha füzetkénkben a teljes listát közöljük.
