Douglas Adams:
Dirk Gently Hollisztikus nyomoz˘irod ja


desany mnak, akinek nagyon tetszett a L˘r˘l
sz˘l˘ r‚sz.
A SZERZ™ EL™SZAVA
A k”nyvben szerepl“ St. Cedd's koll‚gium leĄr s n l n‚mi-
k‚ppen t maszkodtam a cambridge-i St. John's koll‚giumr˘l
“rz”tt eml‚keimre, hab r m s koll‚giumokt˘l is k”lcs”n”z-
tem. A val˘s gban Sir Isaac Newton a Trillity College, Sa-
muel Taylor Coleridge Pedig a Jesus College di kja volt.
A l‚nyeg az, hogy a St. Cedd's koll‚gium teljesen fiktĄv ki-
tal ci˘, ‚s az esetleges hasonl˘s g, amely b rmely int‚z-
m‚nnyel vagy szem‚llyel fenn ll - ak r ‚l“ az illet“, ak r
holt, akar kĄs‚rtetk‚nt bolyong az ‚jszak ban - a puszta v‚-
letlen m–ve.
                                          Douglas Adams
                                          London, 1987
1. 
Most nem lesznek tanŁk.
Most nincsen m s, csak a kihalt f”ld, a db”rg“ mennyd”r-
g‚s ‚s az ‚szakkelet fel“l j”v“, szntelenl szit l˘ es“,
amely a vil g legjelent“sebb esem‚nyeit kĄs‚rni szokta.
A tegnapi ‚s tegnapel“tti viharok, a mŁlt heti  rad sok
m r lecsendesedtek. A fellegek m‚g mindig es“t“l dagadtak,
de a s–r–s”d“ esti f‚lhom lyban m r csak bŁsan szemerk‚l“
cseppek hullottak az ‚gb“l.
Sz‚l svĄtett az els”t‚ted“ sĄks gon, keringett kicsit az
alacsony dombok felett, azt n  ts”p”rt egy szk v”lgy”n,
ahol egy szerkezet  llt, egy toronyf‚les‚g, mag nyosan ‚s
ferd‚n emelkedett a lid‚rces s rtenger k”zep‚n.
Megfeketedett torony-csonk volt csup n, Łgy  llt ott, mint
a pokol legd”gletesebb bugyr b˘l kil”vel“ magma-kit”r‚s,
‚s eg‚szen kl”n”s sz”gben d“lt meg, mintha nem ”nn”n
jelent‚keny sŁlya taszĄtm  f‚loldara, hanem valami m s
sokkal borzalmasabb dolog. Halottnak l tszott, id“tlen id“k
˘ta halottnak.
Nem mozdult semmi m s, csak a s rfolyam, amely lomh n
h”mp”lyg”tt el a torony mellett a v”lgyben. Ugy egy
kilom‚terrel arr‚bb a folyam egy hasad‚kba ”ml”tt, ‚s el-
t–nt a f”ld gyomr ban.
De ahogy lesz llt az est, kiderlt, hogy a torony m‚gsem
teljesen ‚lettelen. Valahol a m‚ly‚n egy halov ny piros f‚ny
pisl kolt.
A f‚ny ‚ppen csak hogy l that˘ volt - most persze tekint-
snk el att˘l, hogy nem volt ott senki, aki l thatta volna,
mert nem voltak tanŁk, most nem -, de az‚rt m‚giscsak
f‚ny volt. Percr“l percre kicsit er“sebb ‚s f‚nyesebb lett, az-
t n fokozatosan elhalv nyodott, ‚s majdnem kialudt. Ugyan-
ekkor egy halk, sivĄt˘ hang sodr˘dott a sz‚lben, v”lt“
csŁcspontra er“s”d”tt, azt n gy szosan elhat.
Telt-mŁlt az id“, azt n felbukkant egy kisebb ‚s mozg‚-
konyabb f‚ny. A talaj szintj‚n‚l jelent meg, ‚s olykor-oly-
kor megtorpanva, sz”kd‚cselve megkerlte a tornyot. Azt n
a f‚ny, ‚s az alig kivehet“,  rny‚kba burkol˘z˘ alak, aki a
f‚nyt vitte, elt–nt a szerkezet belsej‚ben.
Eltelt egy ˘ra, ‚s be llt a teljes s”t‚t. A vil g halottnak
l tszott, az ‚j resnek.
Azt n a torony csŁcs nak k”zel‚ben ism‚t megjelent egy
f‚ny, ‚s most sokkal hat rozottabban er“s”d”tt. Gyorsan el-
‚rte a kor bbi legnagyobb f‚nyess‚get, majd tov bb er“s”-
d”tt ‚s er“s”d”tt. A f‚nyjelens‚get kĄs‚r˘ jajvesz‚kel˘ hang
egyre magasabban ‚s ‚lesebben sivĄtott, mĄg v‚gl v”lt“
sikolyba csapott  t. A hang egyre sivitott, mik”zben vakĄt˘
zajba ‚s flsiketĄt“ v”r”ss‚gbe olvadt minden.
Azt n hirtelen a hang ‚s a f‚ny is megsz–nt.
Egy ezredm sodpercig n‚ma s”t‚ts‚g honolt.
A torony al˘l a s rb˘l egy meglep“, s padt f‚ny villant
el“ ‚s kezdett ki radni. Az ‚g ”sszesz–klt, egy s r-hegy
”sszeomlott, ‚g ‚s f”ld egym sra b”mb”lt, valami borzal-
mas r˘zsaszĄn f‚ny robbant, hirtelen z”ld ‚s fut˘ narancs-
s rga festette meg a felh“ket, azt n az ”sszes f‚ny elt–nt,
‚s az ‚jszaka j‚gre m‚lys‚ges, iszonyatos s”t‚ts‚gbe borult.
Nem hallatszott t”bb‚ m s hang. csak a vĄzcseppek bak
csilingel‚se.
M snap reggel a nap szokatlan ragyogasal kelt fel, min-
den melegebb, ver“f‚nyesebb, tiszt bb volt, legal bbis annak
t–nt, vagy legal bbis annak t–nt volna, ha lelt volna ott
valaki, hogy ‚szrevegye - egysz˘val gy”ny”r–bb nap volt,
mint a vil g teremt‚se ˘ta b rmelyik. A v”lgy vihar t‚p zta
romjain egy tiszta viz– foly˘ cs”rgedezett  t.
s az id“ komolyan telni kezdett.
Egy magas szikl s kisz”gell‚sen egy Elektromos Szerze-
tes lt egy unott l˘ h t n. Durva sz”v‚s– csukly ja al˘l mere-
ven b mult le egy v”lgyre, amely n‚mi probl‚m t okozott ne-
ki.
Meleg volt, a nap magasan  llt az res ‚s p r s ‚gen,
sz˘rta sugarait a szrke szikl kra ‚s a csenev‚sz, kisz radt
f–re. Nem mozdult semmi, a Szerzetes sem. A l˘ farka n‚-
ha megrezzent, pr˘b lt egy kis l‚gmoz  st kavarni, de ez
volt minden. Egy‚bk‚nt semmi nem mozdult.
Az Elektromos Szerzetes pontosan ugyanolyan h ztart si
g‚pezet, mint a mosogat˘g‚p vagy a vide˘. A mosogat˘g‚p
elv‚gzi az ember helyett a f raszt˘ mosogat st, a vide˘mag-
n˘ megn‚zi helyette a f raszt˘ t‚v‚m–sorokat, az Elektro-
mos Szerzetes pedig arra val˘, hogy mindenf‚l‚t elhiggyen
az ember helyett ‚s Ągy megkĄm‚lje att˘l az egyre terhe-
sebb feladatt˘l, hogy neki kelljen elhinni azt a sz mtalan
dolgot, amit a vil g el akar hitetni vele.
Sajn latos m˘don azonban a sz˘ban forg˘ p‚ld ny meg
hib sodott, ‚s t”bb‚-kev‚sb‚ tal lomra a legfurcs bb dolgo-
kat kezdte hinni. Olyasmit is elhitt, amit m‚g a mormonok
sem hinn‚nek el Salt Lake Cityben. Pemze a Szerzetes m‚g
sohasem hallott Salt Lake Cityr“l. A quingigilli˘r˘l sem
hallott m‚g, pedig nagyj b˘l ennyi kilom‚terre volt egym s-
t˘l ez a bizonyos v”lgy ‚s a Utah  llambeli Nagy S˘st˘.
A v”lggyel a k”vetkez“ volt a probl‚ma. A Szerzetes pil-
lanatnyilag Łgy hitte, hogy a v”lgy, valamint a v”lgyben ‚s
k”rny‚k‚n minden - bele‚rtve saj t mag t ‚s a Iov t is -
azonos halv ny r˘zsaszĄn–  rnyalatban j tszik. Ez n‚mik‚p-
pen megnehezĄtette, hogy meg tudja kl”nb”ztetni egym s-
t˘l a dolgokat, ‚s ez ltal lehetetlenn‚ vagy legal bbis neh‚z-
z‚ ‚s vesz‚lyess‚ v lt a sz m ra, hogy b rmit is tegyen
vagy b rmerre is elinduljon. Ez‚rt  llt olyan mozdulatlanul,
‚s ez‚rt unatkozott annyira a l˘, amely l tott ma ‚let‚ben
egy-k‚t ostoba dolgot, de titokban azon a v‚lem‚nyen volt,
hogy ez az egyik legostob bb.
Mi˘ta ‚lt a Szerzetes ebben a hitben?
Ha “t k‚rdezt‚k volna, azt mondja, ”r”k id˘k ˘ta. Hite,
amely hegyeket tudott volna elmozdĄtani - vagy legal bbis
amellyel hitt a hegyek l‚tez‚s‚ben, m‚g akkor is, ha c fol-
hatatlan bizonyĄt‚kok r˘zsaszĄn–nek mutatt k “ket - szil rd
‚s megingathatatlan hit volt, hatalmas szikla, mely semmit“l
nem rendlt meg. A gyakorlatban persze ez a hit - ahogy a
l˘ m r nagyon j˘l tudta -  ltal ban nem tartott tov bb hu-
szonn‚gy ˘r n l.
De mi is a helyzet ezzel a l˘val, amelynek v‚lem‚nye
van, s“t, meglehet“sen szkeptikus vil gfelfog sa? Ez ugye-
b r el‚gg‚ nem mindennapi egy l˘n l. Tal n egy nem min-
dennapi l˘val van dolgunk?
Nem. Hab r k‚ts‚gteleil sz‚p ‚s j˘k”t‚s– p‚ld nya volt
faj nak, mindazon ltal teljesen mindennapi l˘ volt, olyan,
amilyet a hasonl˘ lefoly sŁ evolŁci˘ sz mos helyen l‚treho-
zott, ahol van ‚let. A lovak mindig is sokkal t”bbet meg‚r-
tettek, mint amit hajland˘ak voltak el rulni. Nem k”nny–
meg llni, hogy el“bb-ut˘bb ne form ljunk valamif‚le v‚le-
m‚nyt egy m sik l‚nyr“l, ha az a m sik l‚ny nap nap ut n
folyton a h tunkon lovagol.
M sr‚szt viszont minden tov bbi n‚lkl lehets‚ges, hogy
valaki nap nap ut n folyton egy m sik l‚ny h t n lovagol-
jon an‚lkl, hogy egy  rva gondolatot szentelne is neki.
Amikor a Szerzetesek els“ modelljeit k‚szĄtett‚k, Łgy
gondolt k, fontos, hogy els“ r n‚z‚sre ‚szre lehessen venni
rajtuk, hogy csak g‚pek. EI akart k kerlni azt a vesz‚lyt,
hogy esetleg ugyanŁgy n‚zzenek ki, mint az igazi emberek.
V‚gl is ki ”rlne neki, ha mondjuk a vide˘ja eg‚sz nap a
dĄv nyon hever‚szve n‚zn‚ a t‚v‚t? Vagy ha k”zben az or-
r t piszk ln , s”rt vedelne, ‚s pizz ‚rt kld”zgetne?
Ez‚rt teh t a Szerzeteseket Łgy tervezt‚k, hogy eredeti
form juk legyen, valamint hogy k‚pesek legyenek l˘h tra
lni. Ez nagyon fontos volt. Az emberek - s“t a t rgyak is
- valahogy “szint‚bbnek t–nnek l˘h ton. EzenkĄvl a lovag-
l shoz mind”ssze k‚t l b kell, ami j˘val olcs˘bb volt, mint-
ha a szok sos prĄmsz mŁ l bat alkalmazt k volna - tizenhe-
tet, tizenkilencet vagy huszonh rmat. A Szerzetesek b“r‚t
r˘zsaszĄnesre tervezt‚k a term‚szetes lila helyett, pikkelyes
helyett sim ra ‚s puh ra. Ezenfell mind”ssze egy orruk ‚s
egy sz juk volt, viszont ell tt k “ket egy plusz szemmel,
Ągy ”sszesen k‚t szemk lett. Fura egy kls“, az biztos. De
kiv l˘ak voltak arra a c‚lra, hogy elhiggy‚k ak r a legeszte-
lenebb dolgokat is.
Ez a SzerLetes akkor romlott el el“sz”r, amikor egyszer
tŁl sok mindent akartak elhitetni vele egy nap alatt. V‚letle-
nl ”sszekapcsolt k egy vide˘val, amelyik ‚ppen tizenegy
csatorn t n‚zett egyszerre, ‚s ett“l ki‚gett n‚h ny logik tlan-
s gi  ramk”re.
Igy azt n egy mozgalmas h‚t ut n, amikor is azt hitte
hogy a h borŁ b‚ke, hogy a j˘ rossz, hogy a hold sajtb˘l
van, valamint hogy a J˘istennek egy kis p‚nzre van szks‚-
ge, amit a megadott postafi˘ksz mra kell elkldeni, a Szer-
zetes azt kezdte hinni, hogy az asztalok 35%-a hermafrodi-
ta, de akkor nem bĄrta tov bb, ‚s lerobbant. A Szerzetest
visszavitt‚k az zletbe, ahol az elad˘ azt mondta, teljesen ki
kell cser‚lni az alaplapj t, azt n felhĄvta r  a figyelmet,
hogy az Łj, tov bbfejlesztett Szerzetes Plusz modellek k‚t-
szer olyan hat‚konyak, ‚s egy teljesen Łj, t”bb c‚lra is fel-
haszn lhat˘ NegatĄv K‚pess‚g van bel‚jk ‚pĄtve, ami azt
jelenti, hogy k‚pesek tizenhat egym snak ellentmond˘ gon-
dolatot is t rolni a mem˘ri jukban, an‚lkl hogy ez bosz-
szant˘ rendszer-hib kat v ltana ki, ezenfell k‚tszer olyan
gyorsak, legal bb h romszor olyan besz‚desek, ‚s egy vado-
natŁj modell megv s rl sa m‚g kevesebbe is kerl, mint a
r‚gi alaplap kicser‚l‚se.
Ezzel a dolog el is volt int‚zve. Ennyi.
A meghib sodott Szerzetest kihajĄtott k a sivatagba, ahol
azt n azt hihette, ami neki tetszett, bele‚rtve azt is, hogy
vele bizony csŁny n elb ntak. A lov t is megtarthatta, v‚gl
is lovat nagyon olcs˘n lehet csin lni.
N‚h ny nap ‚s ‚jszaka - amir“l hol Łgy gondolta, h rom,
hol Łgy, hogy negyvenh rom, hol meg Łgy, hogy ”tsz zki-
lenvennyolcezer-h‚tsz zh rom - bolyongott a sivatagban,
egygy– elektromos bizalm t a szikl kra, a madarakra, a
felho"kre, ‚s egy nem is l‚tez˘ elef nt-aszpar gusz nev– n”-
v‚nyre pazarolta, azt n v‚gl kik”t”tt itt, ezen a kimagasl˘
sziklaszirten, a szirt a v”lgyre n‚zett, amely - a Szerzetes
m‚lys‚ges meggy“z“d‚se ellen‚re - egy ltal n nem volt r˘-
zsaszĄn. Egy kicsit se.
Az id“ csak telt.
Az id“ csak telt.
Susan v rt.
Min‚l tov bb vĄrt, a cseng“ ann l ink bb nem sz˘lalt meg.
A telefon m‚g kev‚sb‚. Az ˘r j ra n‚zett. Ugy v‚lte, most
m r van annyi id˘, hogy teljes joggal dh”ngeni kezdjen.
Persze m r eddig is ‚pp el‚g dh”s volt, de hogy Łgy
mondjuk, a saj t ideje szerint m‚rve. De most ma az “ ide-
je szerint m‚rte, belesz mĄtva a csŁcsforgalmat, az esetleges
v‚letleneket, a dolgok  ltal nos bizonytalans g t ‚s k‚s‚sre
val˘ hajlam t, de m r Ągy is t”bb mint f‚l ˘r ja elmŁlt az
az id“pont, amir“l a bar tja azt mondta, hogy az a legk‚-
s“bbi, amikor el kell indulniuk, ‚s amikorra Susan legyen
olyin szĄves elk‚szlni.
Susan megpr˘b lt egy kicsit agg˘dni, h tha valami bor-
zalmas t”rt‚nt vele, de ebben egy percig sem tudott hinni.
Vele azt n soha nem t”rt‚nik semmi borzalmas, ‚s Susan
kezdte Łgy ‚rezni, hogy itt lenne az ideje, hogy v‚gre t”r-
t‚njen. Ha nagyon r”vid id“n bell nem t”rt‚nik vele vala-
mi borzalmas, h t majd “ gondoskodni fog r˘la, hogy tor-
t‚njen. Nem is rossz ”tlet.
Susan dh”sen a fotelba vetette mag t, ‚s a hĄrad˘t n‚zte
a t‚v‚ben. A hĄrek feldhĄtett‚k. A t vir nyĄt˘val  tkapcsolt
egy m sik csatorn ra, ‚s egy darabig azt n‚zte. Fel sem
fogta, mit I t, de az‚rt az is j˘l feldhĄtette.
Tal n telefon lni kellene. Sz radjon le a keze, ha telefo-
n l. Tal n ha telefon l, ˘ is pont akkor fogja hĄvni, ‚s
foglalt lesz a vonal.
A fene egye meg, hol van m r? Ugyan, kit ‚rdekel, hogy
hol van? ™t azt n nem, annyi szent.
M r h rom egym st k”vet“ alkalommal megcsin lta
ugyanezt. H rom alkalom ‚pp el‚g volt. M‚rgesen Łjb˘l
esatom t v ltott. Valami komputerekr˘l sz˘l˘ m–sor ment,
egy ‚rdekes Łj tal lm nyr˘l volt sz˘, amely valahogy a sz -
mĄt˘g‚pekkel ‚s a zen‚vel  llt kapcsolatban.
Ez m r sok. Ez m r t‚nyleg sok.T”k‚letesen tiszt ban
volt vele, hogy n‚h ny m sodperccel kor bban ezt m r
mondta mag ban, de most t‚nyleg v‚glegesen, egyszer s
mindenkorra sok volt.
Felugrott, odament a telefonhoz, ‚s dh”sen megragadta a
notesz t. Vill mgyorsan v‚gigp”rgette, azt n t rcs zott egy
sz mot.
- Hall˘, Michael? Igen, ‚n vagyok, Susan. Susan Way.
Valami olyasmit mondt l, hogy hĄvjalak fel, ha r ‚rek ma
este, mire ‚n mintha azt mondtam volna, hogy szĄvesebben
hevern‚k holtan egy  rok fenek‚n, eml‚kszel? Na, hirtelen
eszembe jutott, hogy m‚gis r ‚rek, a legteljesebb m‚rt‚k-
ben, t”k‚letesen ‚s abszolŁte r ‚rek, azonkĄvl t”bb kilom‚-
teres k”rzetben nem tudok egyetlen szimpatikus  rkot sem.
Azt tan csoln m, addig l‚pj, amĄg j˘k az es‚lyeid. F‚l ˘ra
mŁlva a Tangiers klubban leszek.
Cip“t hŁzott ‚s kab tot, azt n egy pillanatra megtorpant,
mert esz‚be jutott, hogy cst”rt”k van, berakott egy vadona-
tŁj, extra-hosszŁ kazett t az zenetr”gzĄt“j‚be, ‚s k‚t perc
mŁlva m r kint is volt a lak sb˘l. Amikor a telifon v‚gl
megcs”rrent, az zenetr”gzĄt“ l gy hangon annyit k”z”lt,
hogy Susan Way pillanatnyilag nem tud a k‚szl‚khez j”n-
ni, de ha a telefon l˘ lenne olyan szĄves ‚s zenetet hagyna,
akkor amilyen gyorsan lehet, vissza fogja hĄvni. Esetleg.
Amolyan r‚gim˘di, h–v”s novemberi este volt.
A hold s padtan ‚s halov nyan vil gĄtott, mintha egy ilyen
‚jszak n nem is lenne szabad odafenn lennie. Vonakodva
emelkedett fel az ‚gre ‚s Łgy fgg”tt rajta, mint egy balj˘s
kĄs‚rtet. Az eg‚szs‚gtelen l pvid‚kr“l felsz ll˘ p r ban ho-
m lyosan .‚s k”d”sen rajzol˘dtak ki a Cambridge-i St.
Cedd's koll‚gium kupol i ‚s tornyocsk i. Az ijeszt“ ‚ple-
tegyttest az ‚vsz zadok h nyt k egym s mell‚: k”z‚pkori
stĄlus a viktori nus h t n, Odeon a Tudor mellett. Csak a
k”df tyolnak volt k”sz”nhet“, hogy valamennyire egybet~~r-
toz˘nak t–ntek az ‚pletek.
K”z”ltk siet“ alakok  rnyai suhantak az egyik halv ny
f‚nyt˘cs t˘l a m sikig, a hidegt˘t meb megr zk˘dva, 1ehe-
Ietp r t hagyva maguk m”g”tt, amely azt n beleolvadt a hi-
deg ‚jszak ba.
H‚t ˘ra volt. Az alakok k”zl sokra a koll‚gium eb‚dlci-
term‚be igyekeztek, amely a kls“ ‚s a bels“ udvar k”z”tt
helyezkedett el, ‚s ahonnan kelletlenl sziv rgott kifel‚ a
meleg ‚s a vil goss g. Az odaigyekv“k k”z”tt volt k‚t fe1-
t–n“en ”ssze nem ill“ figura. Az egyikk, egy fiatalember,
h˘rihorgas volt, sov ny ‚s sz”gletes, m‚g sŁlyos, s”t‚t t‚li-
kab tj ban is Łgy l‚pkedett, mint egy kiv ncsi szrkeg‚m.
A m sik figura alacsony volt, g”mb”lyded, ‚s valami
esetlen nwgtalans ~gai mozgott, olv~n hat st keltve, mintha
egy csapat meglettebb korŁ m˘kus pr˘b–lna egy zs kb˘l ki-
szabadulni: Ami a kor t illeti : egy kicsivel id“sebb volt a
teljes m‚rt‚kben meghat rozhatatlann l. Ha tal lomra kiv -
lasztunk egy sz mot, ann l val˘szĄn–leg valamivel id“sebb
volt, de ... sz˘val nem lehetett tudni. Az arca minden- esetre
csupa rĄme volt, az a n‚h ny hajsz l pedig, amely kicsŁszott
piros k”t”tt sapk ja al˘l, v‚kony volt ‚s feh‚r, tov bb 
mindegyiknek megvolt a maga hat rozott elk‚pzel‚se arr˘l,
hogy milyen ir nyban szeretne  llni. ™ is vastag kab tba
burkol˘zott, de řa kab t f”l”tt professzori tal rt viselt, rajta
megfakult bĄborszĄn– szeg‚ly, ritka ‚s kl”nleges tudo-
m nyos rangj nak jelk‚pe.
Utk”zben v‚gig csak az ”regember besz‚lt. R -r mutatott
az ‚rdekesebb l tnival˘kra, annak ellen‚re, hogy a s”t‚tben
nemigen lehetett l tni “ket. A fiatalember azt hajtogatta
"A, igen" ‚s "t‚nyleg?" ‚s "ejha!" ‚s "te j˘ ‚g! ". K”z-
ben komolyan b˘logatott.
Bel‚ptek a terembe, b r nem a f“bej raton, hanem az ud-
var keleti oldal r˘l nyit˘ kisebb ajt˘n. Ez vezetett a fels“-
‚vesek t rsalg˘j ba, ‚s a s”t‚t faburkolatŁ el“szob ba, ahol
a koll‚gium professzorai m r gylekeztek,  tfagyott kezket
d”rzs”lgett‚k, ‚s "bmr" hangokat hallattak, miel“tt a saj t
kl”n bej ratukon bel‚ptek volna a F“asztalhoz.
K‚s‚sben voltak, sietve ledobt k h t a kab tjukat. Az idci-
sebbik f‚rfi sz m ra ez n‚mi neh‚zs‚get okozott, mivel el“-
sz”r le kellett vennie a tal rt, majd Łjra felvenni; miut n le-
vette a kab tot, azt n a sapk j t begy”m”sz”lte a kab t zse-
b‚be, azt n elt–n“d”tt, hogy vajon hov  tette a s lj t, azt n
r j”tt, hogy nem is volt s lja, azt n a kab tzseb‚b“l kiha-
l szta a zsebkend“j‚t, azt n a nusik zseb‚b“l az ˘kul r‚jat,
amit nagy meglepet‚s‚re a s lj ba csavarva tal lt meg, amit
ezek szerint m‚giscsak mag val hozott, de nem vette fel,
pedig odakinn nedves id“ volt, ‚s a l p fel“l csĄp“s sz‚l
fŁjt, mint egy boszork ny lehelete.
Bel”kd”ste maga el“tt a fiatalembert a terembe, ‚s lel-
tek a F“asztal utols˘ k‚t res hely‚re, mit sem t”r“dve a
haragos tekintetekkel ‚s a szem”ld”kr ncol sokkal, ami‚rt
megzavart k a latin asztali  ld st.
Aznap este tele volt a terem. A hidegebb h˘napokban
mindig szĄvesebben j rtalt ide a di kok. M‚g szokatlanabb
volt, hogy a termet gyerty kkal vil gĄtott k meg, ami mos-
tan ban m r csak a legritk bb nnepi alkalmakkor fordul
el“. K‚t hosszŁ, zsŁfolt asztal nyŁjt˘zott a csillog˘ f‚lho-
m lyban. A gyertyaf‚nyn‚l az emberek arca is elevenebb-
nek t–nt, izgalmasabb volt a visszafojtott zsong s ‚s az ev“-
eszk”z”k cs”rg‚se, ‚s a hatalmas terem t volabbi sarkaiban
mintha csak jelen lettek volna az elmŁlt sz zadok is. A F˘-
asztal keresztben  llt a k‚t hosszŁ asztal el“tt, egy k”rlbe-
ll f‚l m‚ter magas emelv‚nyen. Mivel ezen az est‚n ven-
d‚gek is voltak, ez‚rt t”bben h ttal ltek a terem t”bbi r‚-
sz‚nek.
- Nos, MacDuff - mondta a professzor, miut n lelt, ‚s
sz‚thajtogatta a szalv‚t j t -, nagyon ”rl”k, hogy megint
l thatom, kedves fiam. NagyszerŁ, hogy el tudott j”nni. Fo-
galmunk sincs hogy mi van itt ma este - tette hozz , ‚s
esod lkozva k”rben‚zett a teremben. - Gyerty k meg mi-
egym s. Ez t”bbnyire azt jelenti, hogy dĄszvacsora van vala-
kinek vagy valaminek a tisztelet‚re, akir“l vagy amir“l sen-
ki nem tud a vil gon semmit azon kĄvl, hogy aznap jobb
vacsor t kapunk miatta.
Egy pillanatig hallgatott ‚s elgondolkozott, azt n azt
mondta: - Kl”n”s, hogy a vacsora min“s‚ge fordĄtott
ar nyban  ll a terem kivil gĄt s nak er“ss‚g‚vel, nem tal l-
ja? Az ember elt–n“dik, hogy vajon milyen gasztron˘miai
csŁcsokat ostromolna a konyhaszem‚lyzet, ha ”r”k s”t‚ts‚gre
k rhoztatn nk “ket. Szerintem ‚rdemes lenne kipr˘b lni.
Remek f”ld alatti kamr k vannak itt az egyetem pinc‚j‚ben,
amiket hasznosĄtani lehetne erre a c‚lra. Azt hiszem, egy-
szer mutattam is “ket, nem? Kit–n“ k“m–vesmunka.
. A vend‚g n‚mi megk”nnyebbl‚ssel fogadta a hallottakat.
Ez volt ugyanis az els“ jele annak, hogy a professzor eg‚-
szen halv nyan sejti, hogy ki is a vend‚ge. Urban Chrono-
tis, a kronol˘giai tansz‚k Regius professzora, vagy m s n‚-
ven Reg - “ ragaszkodott hozz , hogy Ągy sz˘lĄts k - olyan
eml‚kez“tehets‚ggel rendelkezett, amir“l egyszer “ maga azt
mondta, hogy legink bb az Alexandra kir lyn“ pillang˘hoz
hasonlĄt, amennyiben egykor tarkabarka volt, kedvesen csa-
pongott ide-oda, de sajnos imm ron teljesen kipusztult.
Amikor n‚h ny nappal kor bban telefon lt, ‚s tolm csolta
a meghĄv st, Łgy t–nt, rettenetesen szeretn‚ l tni r‚gi tanĄt-
v ny t, de amikor Richard este meg‚rkezett, a professzor
szemmel l that˘an igen dh”sen nyitott ajt˘t, rendkĄvl
meglepettnek mutatkozott Richard l tt n, ‚s azt k‚rdezte, az
‚rzelmi probl‚m ir˘l ˘hajt-e t rsalogni, majd kiss‚ bosszŁ-
san reag lt, amikor Richard gyeng‚den eml‚keztette, hogy
annak m r tĄz ‚ve, hogy “ volt Richard tanulm nyvezet“
professzora, de v‚gl hajland˘ volt beismerni, hogy t‚nyleg
“ hĄvta meg vacsor ra Richardot, azt n hosszasan ‚s sz‚l-
sebes temp˘ban ‚rtekezni kezdett az egyetem ‚pit‚szeti t”r-
t‚net‚r“l, ami  ltal ban a lehet˘ legbiztosabb jele volt an-
nak, hogy az esze valahol eg‚szen m shol j r.
Reg tulajdonk‚ppen soha nem tanĄtotta igaz n Richardot,
csak a tanulm nyvezet“je volt, ami r”viden ”sszefoglalva
annyit jelent, hogy az “ dolga volt gyelni Richard  ltal nos
j˘l‚t‚re, “ mondta meg neki, mikor vannak a vizsg k, ˘vta
a k bĄt˘szerekt“l, ‚s Ągy tov bb: Ami azt illeti, nem volt
eg‚szen vil gos, hogy Reg valaha is tanĄtott-e egy ltal n, ‚s
ha igen, akkor mit. Professzori sz‚k‚nek pontos mibenl‚te
kiss‚ hom lyos volt, hogy finoman fogalmazzunk, el“ad˘i
k”telezetts‚gei al˘l pedig azzal az egyszer– ‚s j˘l bev lt
m˘dszerrel bŁjt ki, hogy potenci lis hallgat˘it ell tta egy
igen kimerĄt“ olvasm nylist val, olyan k”nyvekr“l, melyek-
r˘l nagyon j˘l tudta, hogy harminc ‚ve nem adt k ki ˘ket,
azt n amikor a hallgat˘k nem tudt k beszerezni az olvasni-
val˘kat, dhrohamot kapott - Ągy azt n soha senki nem tud-
ta eg‚szen pontosan kiderĄteni, hogy milyen tudo-
m ny gban is gyk”dik. Term‚szetesen j˘ el“re megtette a
kell“ ˘vint‚zked‚seket, ‚s a list n szerepl“ k”telez“ olvas,
m nyok m‚g fellelhet˘ p‚ld nyait elt volĄtotta az egyetem
k”nyvt r b˘l, aminek eredm‚nyek‚ppen azt n sz ml 1atlan
ideje maradt arra, hogy azzal foglalkozzon... nos, amivel va-
l˘j ban foglalkozott.
Mivel Richard mindig ar nylag j˘l kij”tt az ”regŁrral, egy
nap minden b tors g t ”sszeszedve megk‚rdezte t“le, hogy
tulajdonk‚ppen mi is a kronol˘giai tansz‚k Regius profesz-
szor nak a feladata. Egy olyan k”nny– ny ri napon t”rt‚nt
mindez, amikor a vil g szinte sz‚trobban a gy”ny”r–s‚gt“l,
hogy ”nmaga lehet, Rag pedig r  nem jellemz“ m˘don k”z-
l‚keny hangulatban volt; ‚pp egy kis hĄdon s‚t ltak  t, ahol
a Cam foly˘cska elv lasztotta az egyetem r‚gebbi r‚szeit
az Łjabbakt˘l.
- Ez egy k‚nyelmes  ll s, kedves fiam, egy rendkĄvl k‚-
nyelmes  ll s - mondta a professzor der–sen. - Nagyon
kev‚s p‚nz nagyon kev‚s - vagy mondhatn nk Łgy is, se-
mennyi - munk ‚rt. Igy azt n t”r“dhetek a saj t dolgom-
mal, ami meglehet“sen k‚nyelmes, b r kiss‚ frug lis ‚let-
m˘dot biztosĄt a sz momra. Nagyon tudom aj nlani. -
Athajolt a hĄd korl tj n, ‚s egy t‚gl t kezdett mutogatni,
amit ‚rdekesnek tal lt.
- De m‚gis milyen tudom ny ggal foglalkozik? - faggat-
ta Richard. - T”rt‚nelem? Fizika? Filoz˘fia? Vagy mi?
- H t... - mondta Reg lassan - ha m r ennyire ‚rdekli, a
tansz‚ket eredetileg III. Gy”rgy alapĄtotta, aki mint maga is
tudja, igen saj tos elk‚pzel‚sekkel bĄrt, p‚ld ul arr˘l is meg
volt gy“z“dve, hogy a windsori park egyik f ja val˘j ban
Nagy Frigyes. § alapĄtotta a tansz‚ket, ez‚rt nevezik ezt a
professzori  ll st Regiusnak, azaz kir lyinak. § is tal lta ki
az eg‚szet, ami m r egy kicsit furcs bb t”rt‚net.
A napsug r j tszadozott a Cam foly˘ tkr‚n. A cs˘nak -
z˘k lelkesen ordib lva kld”zgett‚k egym st a fen‚be. A
sov ny term‚szettud˘s-hallgat˘k, akik h˘napokat t”lt”ttek a
szob ba z rva, ‚s ett“l feh‚r ‚s halszer– kls“t ”lt”ttek, pis-
logva k sz l˘dtak el“ a napf‚nyre. A parton s‚t lgat˘ sze-
relmesp rok olyan izgatottak lettek az  ltal nos vid ms g-
t˘l, hogy egy ˘r csk ra k‚nytelenek voltak visszavonulni a
szob jukba.
- Az a szeg‚ny megsz llott - folytatta Reg -, m rmint
III. Gy”rgy, ahogy tal n maga is tudja,  lland˘an csak az
id“vel foglalkozott. Folyton az ˘r it huzogatta fel. N‚ha az
‚jszaka k”zep‚n is felkelt, ‚s h l˘ingben k”rbej rta a palo-
t t, hogy felhŁzza az ˘r kat. Tudja, nagyon aggasztotta,
hogy az id“ rendesen halad-e el“re. Annyi sz”rny–s‚g t”r-
t‚nt vele ‚lete sor n, hogy att˘l rettegett, ha az id“ egyszer
v‚letlenl csak egy percig is visszafel‚ halad, Łjb˘l megt”r-
t‚nhetnek. Nagyon is ‚rthet“ a f‚lelme, kl”n”sen ha azt is
figyelembe vesszk, hogy komplett “rlt volt - m rpedig
a lehet“ legm‚lyebb egytt‚rz‚ssel ugyan, de sajnos azt kell
mondanom, hogy k‚ts‚gtelenl “rlt volt. ™ nevezett ki en-
gem, jobban mondva ezt a professzori katedr t, ezt a cĄmet,
melyet most nekem van szerencs‚m viselni - hol is tartot-
tam? Ja igen. Az‚rt alapĄtotta meg a kronol˘giai tansz‚ket,
hogy azt kutassa, van-e valami saj tos oka annak, hogy a
dolgok egym s ut n t”rt‚nnek, ‚s hogy nem lehetne-e ez el-
len tenni valamit. Mivel ‚n r”gt”n tudtam, hogy a h rom ,
k‚rd‚sre a v lasz: igen, nem ‚s tal n, r j”ttem, hogy p lya-
fut som h tralev“ r‚sz‚t ak r szabads gon is t”lthetem.
- s az el“dei?
- ™”” ... nagyj b˘l “k is erre jutottak.
- De kik voltak?
- Hogy kik voltak? Nos, term‚szetesen nagyszer– fick˘k,
egyt“l egyig. Egyszer majd juttassa eszembe, hogy mes‚ljek
r˘luk. L tja ott azt a t‚gl t? Wordsworth egyszer leh nyta.
Nagy k”lt“ volt.
Ez a besz‚lget‚s tĄz ‚vvel ezel“tt t”rt‚nt.
Richard k”rbepillantott a hatalmas eb‚dl“ben, hogy meg-
szeml‚lje, v ltozott-e valami az ‚vek sor n, ‚s a v lasz per-
sze mi m s is lehetett volna, mint hogy semmi. A s”t‚t fa-
lakon magasan felfggesztve, a lobog˘ gyertyaf‚nyben alig
kivehet“en ott l˘gtak a f”rtelmes portr‚k, minisztereln”k”k,
psp”k”k, politikai reformerek ‚s k”lt“k, akik a maguk ide-
j‚ben tal n mind ugyanarra a bizonyos t‚gl ra h nytak.
- Ugy hallom - mondta Reg olyan hangos suttogassal,
mintha a szexu lis felvil gosĄt s t‚m j t vetn‚ fel egy ap -
caz rd ban -, Łgy hallom, az ut˘bbi id“ben j˘l mennek a
dolgai, hm?
- O”” .., h t igen, ami azt illeti - mondta Richard, akit
ez a t‚ny ‚ppolyan meglepet‚sszer–en ‚rt, mint mindenki
m st. - Igen, el‚g jol.
Az asztal k”rl l“k k”zl t”bben szigoruan odm‚ztek.
- Komputerek - Richard meghallotta, hogy valaki megve-
t6en ezt suttogja a szomsz‚dj nak az asztal v‚ge fel‚. A
szigorŁ tekintetek kiss‚ megenyhltek, ‚s Łjb˘l elfordultak.
- Kit–n“! - mondta Reg. - Bszke vagyok mag ra, na-
gyon bszke. Mondja csak - folytatta, ‚s Richard csak n‚-
h ny pillanat mŁlva vette ‚szre, hogy m r nem hozz  be-
sz‚l, hanem jobb oldali szomsz‚dj hoz -, mi ez a ... - b -
gyadtam a gyerty kra ‚s az ezst ev“eszk”z”kre mutatott -
... felhajt s?
Szomsz‚dja, egy v‚ns‚ges v‚n, aszott ”regember nagyon
lassan odafordult ‚s r n‚zett, mintha nagyon dhĄten‚, hogy
 tmenetileg felt masztj k halottaib˘l.
- Coleridge - mondta v‚kony, reszel˘s hangon -, a Cole-
ridge-dĄszvacsora, te v‚n szam r - nagyon lassan elfordult,
mĄg Łjb˘l teljesen az asztal fel‚ fordulva lt. Cawleynak
hĄvt k, a r‚g‚szet ‚s az antropol˘gia professzora volt, ‚s a
h ta m”g”tt gyakran mondt k r˘la, hogy ezeket nem is ko-
moly tudom ny gaknak tekinti, hanem csak alkalomnak ar-
ra, hogy Łjra‚lje a gyerekkor t.
- A, t‚nyleg? - motyogta Reg. - T‚nyleg? - s vissza-
fordult Richardhoz. - A Coleridge-dĄszvacsora van ma -
k”z”lte j˘l‚rteslten. - Coleridge is ebbe a koll‚giumba j rt,
tudja - tette hozz . - Coleridge, Samuel Taylor. A k”lt“.
Gondolom, hallott m r r˘la. Ez az “ vacsor ja. Na persze
nem sz˘ szerint ‚rtve, mert akkor m r kiss‚ kih–lt volna. -
Sznet. - Egy kis s˘t?
- ™”” ... k”sz”n”m, azt hiszem, m‚g nem k‚rek - mond-
ta Richard csod lkozva. Az ‚telt m‚g ki sem hozt k.
- Tess‚k, vegye csak el - unszolta a professzor, ‚s oda-
nyŁjtotta a sŁlyos ezst s˘tart˘t.
Richard zavartan pislogott, de azt n megvonta a lelki va-
l t, ‚s elvette a s˘tart˘t. Abban a pillanatban azonban, ami-
kor ‚ppen pislantott, a s˘tart˘ egyszer–en elt–nt.
Meglepetten visszah“k”lt.
- J˘, mi? - mondta Reg, mik”zben el“var zsolta az elt–nt
s˘tart˘t f‚lhalott jobb oldali asztalszomsz‚dja fle m”gl,
amivel meglepSen kisl nyos kuncog st csalt el“ valakib“l
az asztal v‚g‚n. Reg huncutul mosolygott. - Nagyon idege-
sĄt“ szok s, tudom. A leszokand˘ dolgaim list j n ez  ll a
harmadik helyen a doh nyz s ‚s a pi˘c k ut n.
M‚g egy dolog; ami nem v ltozott. Vannak, akik az orru-
kat piszk lj k, m sok rendszeresen vernek ”regasszonyokat
az utc n. Reg rossz szok sa  rtalmatlan volt, ‚s meglehet“-
sen saj tos : im dta a gyermeteg b–v‚sztrkk”ket. Richard-
nak esz‚be jutott az a nap, amikor el“sz”r kereste fel Reget,
mert valami probl‚m ja volt - csak a szok sos Angst, amely
bizonyos id“k”z”nk‚nt el szokta fogni az egyetemist kat,
kl”n”sen olyankor, amikor szemin riumi dolgozatot kellene
Ąrniuk, de Richard sz m ra nyomaszt˘ ‚s s”t‚t tehernek
t–nt. Reg csak lt, hallgatta Richard panasz radat t, ”ssze-
vont szem”ld”kkel figyelt, azt n amikor Richard befejezte,
komolyan elgondolkodott, az  ll t simogatta, majd el“reha-
jolt ‚s Richard szem‚be n‚zett.
- n azt hiszem, mag nak az a baja - mondta -, hogy tŁl
sok gemkapcsot hord az orr ban.
Richard r meredt.
- Hadd mutassam meg - mondta Reg,  thajolt az Ąr˘asz-
tal f”l”tt, ‚s el“hŁzott Richard orr b˘l tizenegy darab l ncba
f–z”tt gemkapcsot, tov bb  egy kis gumihattyŁt.
- A, ez volt a b–n”s! - mondta, ‚s felmutatta a hattyŁt. -
A kukoricapelyhes dobozokhoz szokt k mell‚kelni “ket,
tudja, ‚s rengeteg bajt okoznak. Nos, nagyon ”rl”k, hogy
ilyen j˘l elbesz‚lgettnk, kedves fiam. Ha hasonl˘ probl‚-
m i lesznek, nyugodtan keressen meg b rmikor.
Mondanunk sem kell, hogy Richard nem ‚lt az aj nlattal.
K‚t hellyel arr‚bb balra ott lt az a professzor, aki Ri-
chard angol irodalom tanulm nyait felgyelte, ‚s aki a leg-
csek‚lyebb jel‚t sem mutatta annak, hogy megismeri. Nem
mintha ez kl”n”sen meglep“ lett volna, mivel Richard h -
rom egyetemi ‚v‚t nagyr‚szt azzal t”lt”tte, hogy szorgal-
masan pr˘b lta kikerlni a professzorral val˘ tal lkoz st,
mely c‚l ‚rdek‚ben sokszor m‚g szak llt is n”vesztett, ‚s
igyekezett Łgy tenni, mintha valaki m s volna.
Mellette egy f‚rfiŁ lt, akir“l Richard soha nem tudta vol-
na kiderĄteni, hogy kicsoda. Ami azt illeti, a vil gon senki
nem tudta kiderĄteni. Sov ny volt ‚s pocokszerŁ, ‚s eg‚szen
megd”bbent“en hosszŁ csontos orra volt - de t‚nyleg na-
gyon-nagyon-nagyon hosszŁ ‚s rettenetesen csontos. Ami
azt illeti, meglehet“sen eml‚keztetett ez az orr ama a t“ke-
sŁlyra, melynek segĄts‚g‚vel az ausztr lok 1983-bon meg-
nyert‚k az amerikai kup t, akkoriban ezt a hasonlatoss got
t”bben sz˘v  is tett‚k, persze nem az orr tulajdonos nak.
Hozz  soha, senki nem sz˘lt egy sz˘t sem.
Senki.
Soha.
Aki el“sz”r tal lkozott vele, az tŁl meglepett ‚s zavart
volt az orra miatt, hogy b rmit is kiny”gj”n, a m sodik ta-
l lkoz sn l m‚g ink bb zavarba j”tt, ami‚rt az els“ olyan
rosszul slt el, ‚s Ągy tov bb. HosszŁ ‚vek teltek el Ągy, im-
m ron tizenh‚t. Ezalatt az illet“ eg‚szen begub˘zott a
csendbe, amely k”rlvette. A felszolg l˘k r‚g megszokt k,
hogy kl”n s˘t, borsot ‚s must rt tegyenek a terĄt‚ke mell‚
jobbra is ‚s balra is, mivel senki nem lett volna k‚pes meg-
k‚rni, hogy adja oda “ket, a m sik oldal n l“t“l k‚rni pe-
dig nemcsak hogy roppant udvariatlans g lett volna, de az
Łtban lev“ hosszŁ orr miatt lehetetlen is.
Az illet“ m sik furcsas ga az volt, hogy az est folyam n
 lland˘an kl”n”s mozdulatokat ism‚telgetett. Sorra megko-
cogtatta minden egyes ujj t a bal kez‚n, azt n az egyiket a
jobb kez‚n. Azt n id“nk‚nt egy-egy m s testr‚sz‚t is, a k”-
ny”k‚t vagy a t‚rd‚t. Amikor ev‚s k”zben arra k‚nyszerlt,
hogy ezt abbahagyja, olyankor  tt‚rt a kacsingat sra, illetve
n‚ha a b˘logat sra. Persze soha senki nem merte megk‚r-
dezni t“le, hogy ezt mi‚rt csin lja, pedig majd kifŁrta az ol-
dalukat a kiv ncsis g.
A mellette l“ szem‚lyt Richard nem l tta.
A m sik ir nyban Reg f‚lholt szomsz‚dja mellett Watkin
lt, a klasszika-filol˘gia professzora, egy ijeszt“en sz raz ‚s
kl”nc figura. Vastag, keret n‚lkli szemvege szinte t”m”r
vegkock nak l tszott, a szemei ”n ll˘ ‚letet ‚ltek m”g”tte,
mint k‚t kis aranyhal. Az orra egyenes volt ‚s  tlagos, alat-
ta viszont Clint Eastwood-szak llat viselt. Szemeit k”rbeŁsz-
tatta az asztal k”rl l“k”n, ‚s kiv lasztotta, kivel fog aznap
este t rsalogni. Ugy d”nt”tt, az egyik vend‚g lesz az  ldo-
zat, a 3. r di˘ad˘ Łjonnan kinevezett igazgat˘ja, akivel
szemben lt - de sajnos az illet“re m r lecsapott az egye-
tem k˘rus nak karnagya ‚s a filoz˘fia professzora. Ezek
ketten m‚lyrehat˘an kifejtett‚k az elgy”t”rt embernek,
hogy a "tŁl sok Mozart" kifejez‚s, amennyiben mindh rom
”sszetev“j‚t ‚sszer–en defini ljuk, inherens ”nellentmond st
hordoz mag ban, ‚s ez ltal b rmely mondat, amelyben a
fenti kifejez‚s el“fordul, ‚rtelmetlennek tekintend“, ‚s mint
ilyen, nem alkalmazhat˘ egy r di˘ad˘ programterv‚r“l sz˘-
l˘ vit–ban strat‚giai ‚rvk‚nt. A szeg‚ny ember egyre szoro-
sabban markolta a k‚s‚t ‚s a vill j t. Tekintete k‚ts‚gbee-
setten kutatta a menekl‚s Łtj t, ‚s elk”vette azt a hib t,
hogy meg llapodott Watkin szemein.
- J˘ est‚t - mondta Watkin elb–v”l“ mosollyal ‚s bar t-
s gos biccent‚ssel, azt n tekintete vegesen r”gzlt az ‚p-
pen felszolg lt levesen, mely helyzetb“l egy tapodtat sem
mozdult. Egyel“re. Hadd szenvedjen egy kicsit a diszn˘.
Addig akart v rni, amĄg a ment“akci˘ fel nem ‚r legal bb
egy f‚ltucat r di˘el“ad sra val˘ meghĄv ssal.
Richard hirtelen felfedezte a Watkin melletti sz‚ken, hogy
kit“l sz rmazott a kisl nyos kuncog s Reg bŁv‚szmutatv -
nya ut n. El‚g meglep“ m˘don egy kisl ny lt ott. Ugy
nyolc‚ves lehetett, a haja sz“ke volt, ‚s morcos k‚pet v -
gott. Id“nk‚nt rosszkedv–en az asztal l b t rugdosta.
- H t ez meg ki? -k‚rdezte Richard meglepetten Regt“l.
- Melyik? - k‚rdezte Reg meglepetten Richardt˘l.
Rich rd lopva egy ujjal a kislfinyra mutatott. - A kisl ny
- suttogta. - Az a nagyon kicsi kisl ny. Csak nem az Łj
matematikaprofesszor?
Reg odan‚zett. - Nah t - mondta csod lkozva. - Fogal-
mam sincs. Ilyet m‚g nem is l ttam. Nagyon kl”n”s.
Ebben a pillanatban a BBC-igazgat˘ lez rta a vit t, ‚s ki-
v gta mag t a logikai f‚l-nelsonb˘l, melybe szomsz‚dai szo-
rĄtott k, ‚s r f”rmedt a kisl nyra, hogy ne rugdossa az asz-
tal l b t. A kisl ny abbahagyta, ‚s helyette k‚tszeres er˘be-
dobvssal a leveg“t kezdte rugdosni. Az apja r sz˘lt, hogy
pr˘b lja elfoglalni mag t valamivel, mire a kisl ny belerŁ-
gott. Ez v‚gre egy kis f‚nyt lopott az unalmas est‚be, de
sajnos nem tartott sok ig. Az apja r”viden v zolta az asztal
k”rl l“knek, hogyan v‚lekedik a p˘tmam kr˘l, akik az
utols˘ pillanatban cserbenhagyj k az embert, de senki nem
‚rezte illet‚kesnek mag t, hogy hozz sz˘ljon a t‚m hoz.
- M r r‚g˘ta esed‚kes lenne egy Buxtehude-sorozat -
folytatta a karnagy. - Biztos vagyok benne, ”n is alig v rja,
hogy els“ adand˘ alkalommal orvosolja a jelenlegi helyzetet.
- O ... ””” ... hogyne - felelte a kisl ny apja, ‚s kil”ty-
tyintette a leves‚t - ˘”” ... vagyishogy... - az illet“ nem
azonos Gluckkal, ugye?
A kisl ny megint az asztal l b t rugdosta. Amikor az apja
szigorŁ pillant st vetett r , f‚lrehajtotta a fej‚t, ‚s egy k‚r-
d‚st suttogott oda neki.
. - Most nem - sz˘lt r  a f‚rfi olyan halkan, ahogy csak
tudott.
- H t mikor?
- K‚s“bb. Tal n. K‚s˘bb majd megl tjuk.
A kisl ny morcosan ”sszekuporodott a sz‚k‚n. - Mindig
csak azt mondod, hogy k‚s“bb - sŁgta oda az apj nak.
- Szeg‚ny gyermek - mormogta Reg. - Nincs egy pro-
fesszor sem enn‚l az asztaln l, aki l‚lekben ne ugyanĄgy vi-
selkedne. A, k”sz”n”m! - Meg‚rkezett a levesk, ami elte-
relte a figyelm‚t, ‚ppŁgy, mint Richard‚t.
- Akkor most mes‚lje el - mondta Reg, miut n “ is ‚s
Richard is kanalaztak egyet a levesb“l, ‚s egym st˘l fgget-
lenl ugyanarra a k”vetkeztet‚sre jutottak, nevezetesen: nem
az a kimondott csŁcsmin“s‚g -, hogy mivel is foglalkozik,
kedves fiam. Ugy hallom, valami komputerrel kapcsolatos
dolog, ‚s a zen‚hez is van valami k”ze. Ugy eml‚keztem,
angol szakra jart ide - hab r ha j˘l sejtem, csak a szabadi-
dej‚ben - ‚s jelent“s‚gteljes pillant st vetett Richardra a le-
veseskanala f”l”tt. - Vajon - sz˘lt k”zbe, miel“tt Richard
egy ltal n kinyithatta volna a sz jzĄt. - J˘l eml‚kszem, hogy
amikor idej”tt, m r volt valamilyen sz mĄt˘g‚pe? Mikor is?
1977-ben?
- H t, amit 1977-ben sz mĄt˘g‚pnek neveztnk, az valo-
j ban csak egy elektromos abakusz volt, de...
- Hoh˘, ne becslje le az abakuszt! - mondta Reg. -
Szak‚rt“ kezekben nagyon kifinomult eszk”z lehet. Ezenfe-
ll nem kell hozz   ram, b rmely k‚zn‚l lev“ anyagb˘l el-
k‚szĄthet˘, ‚s soha nem mondja azt, hogy "bing" egy fon-
tos feladat kell“s k”zep‚n.
- Ezek szerint teh t teljesen felesleges volt l trehozni egy
elektromos v ltozatot - mondta Richard.
- Igy van - helyeselt Reg.
- A korai sz mĄt˘g‚pek nem sokat tudtak, amit az ember
feleannyi id“ alatt ‚s sokkal egyszeru˘ben maga is meg ne
tudott volna csin lni - mondta Richard -, m sr‚szt viszont
arra nagyon j˘k voltak, hogy Łgy tekintsk “ket, mint lassŁ
‚s neh‚zfej– di kokat.
Reg  lm‚lkodva n‚zett r .
- Nem gondoltam volna, hogy ilyen nagy a kereslet a las-
sŁ ‚s neh‚zfej– di kok ir nt - mondta. - Ha innen elhajĄta-
n‚k egy zs”ml‚t, kap sb˘l eltal ln‚k vagy egy tucatot.
- Ebben biztos vagyok. De n‚zzk m s szemsz”gh˘l a
dolgot. Val˘j ban mi az ‚rtelme annak, hogy b rmit is meg-
pr˘b ljunk megtanĄtani b rkinek?
Ez a k‚rd‚s ‚rdekl“d“ ‚s egyet‚rt“ mormol st v ltott ki
az asztal k”rl.
Richard folytatta. - Ugy ‚rtem, ha az ember t‚nyl‚g meg
akar ‚rteni valamit, annak az a legjobb m˘dja, ha megpr˘-
b lja elmagyar zni valakinek. Ez arra k‚nyszerĄti; hogy
helyretegye a dolgokat a saj t fej‚ben. s min‚l lassŁbb ‚s
neh‚zfejbb a tanĄtv ny, ann l egyszerbb ide kra kell le-
bontanunk a gondolatmenetet. Es val˘j ban ‚ppen ez a
programoz s l‚nyege. Mire az ember egy bonyolult gondo-
latot lebont olyan egyszer– l‚p‚sekre, hogy azt m‚g egy bu-
ta g‚p is meg‚rtse, addigra biztos hogy valamit megtanul
arr˘l a dologr˘l. A tan r  ltal ban t”bbet tanul, mint a di k.
Nem Ągy van?
- Neh‚z lenne ann l kevesebbet megtanulni, mint amit az
‚n hallgat˘im szoktak - hallatszott egy halk morg s vala-
honmn az asztal mell“l. - Hacsak nem v‚geznek el“tte
homloklebenymetsz‚st valakin.
- Ez‚rt azt n napokat kĄnl˘dtam azzal, hogy azon a 16K
g‚pen Ąrjam a dolgozataimat, amiket egy Ąr˘gepen p r ˘ra
alatt meg lehetett volna csin lni, de engem elb–v”lt az a fo-
lyamat, hogy elmagyar zhattam a g‚pnek, mit is akarok t -
le. L‚nyeg‚ben megittam a saj t sz”vegszerkeszt“ BASIC
programomat. Egy egyszer– visszakeres‚s ‚s hibajavĄt s k”-
rlbe1l h rom ˘r t vett ig‚nybe.
- M r nem eml‚kszem, sikerlt megĄrnia v‚gl egyetlen
dolgozatot is?
- H t, nemigen. Igazi dolgozatokat nem, de ennek rendkĄ-
vl leny–g”z“ okai voltak. Felfedeztem p‚ld ul ...
Richard elhallgatott, ‚s felnevetett.
- Persze egy rock-egyttesben is j tszottam billenty–sk‚nt
- tette hozz . - Ez sem segĄtett sokat.
- Ezt nem is tudtam - mondta Reg. - GyanŁsabb s”t‚t
foltok vannak a mŁltj ban, mint gondoltam. Hadd tegyem
hozz , ebben sok hasonl˘s got mutat ezzel a levessel. - Na-
gyon gondosan megt”r”lte a sz j t a szalv‚t val. - Valame-
lyik nap besz‚lnem kell a konyhaszem‚lyzettel. Meg kell
v‚gre bizonyosodnom r˘la, hogy t‚nyleg a beleval˘ dara-
bokat teszik az ‚telekbe, ‚s az eldobnival˘kat dobj k el. Te-
h t. Azt mondja, hogy egy rock-egyttesben. Ej-ej. Uramis-
ten.
- Igen - mondta Richard. - "Ar nylag J˘ Banda" volt a
nevnk, de ami azt illeti, nem voltunk azok. Mi akartunk a
kora nyolcvanas ‚vek Beatlese lenni, de sokkal jobb jogi ‚s
p‚nzgyi tan csad˘ink voltak, mint nekik, akik alapvet“en
azt a tan csot adt k, hogy hagyjuk az eg‚szet a fen‚be, ‚s
Ągy azt n hagytuk is. Elmentem Cambridge-h˘l, ‚s h rom
‚ven  t ‚heztem.
- Akkoriban nem nagyon tal lkoztunk - mondta Reg. -
n Łgy tudtam, j˘l ment a sora.
- Igen, mint utcasepr“nek. Orlt nagy kosz volt az utc -
kon. T”bb mint el‚g. Ugy ‚reztem, eg‚sz karriert lehet r 
alapozni. Mindenesetre v‚gl kirŁgtak, mert  ts”p”rtem a
szemetet egy m sik utcasepr“ terti'Iet‚re.
Reg megcs˘v lta a fej‚t. -~ Biztos vagyok benne, hogy
ez nem volt igaz n mag nak val”  ll s. Sok olyan foglalko-
z s van, ahol az ilyesmi kifejezetten gyors el“rehalad st biz-
tosĄtana.
- Kipr˘b ltam egyet-kett“t, de egyik sem volt sokkal
jobb. s egyiket sem csin ltam tŁl hosszŁ ideig, mert min-
dig tŁl f radt voltam ahhoz, hogy rendesen elv‚gezzem a
munk m. Alland˘an elszuny˘k ltam a tyŁkketrecek vagy az
iratszekr‚nyek f”l”tt - att˘l f”gg“en, hogy mi volt az  l-
l s. Mivel eg‚sz ‚jszaka f”nn volton a komputer mellett, ‚s
pr˘b ltam megtanĄtani, hogy elj tssza a "H rom vak eg‚r"
kezdet– gyermekdalocsk t, Ez nagyon fontos c‚lkit–z‚s volt.
- Ebben biztos vagyok - helyeselt Reg. - K”sz”n”m -
mondta a felszolg l˘nak, aki elvette el“le a f‚lig teli leve-
sest ny‚rt -, nagyon k”sz”n”m. A "H rom vak egeret"? Ez
j˘. J˘. Gondolom, v‚gl sikerrel j rt, ‚s ennek k”sz”nheti ;
jelenlegi kiv lts gos helyzet‚t. Igy van?
- H t enn‚l az‚rt kicsit t”bbr˘l van sz˘.
- Ett“l f‚ltem. K r, hogy nem hozta el mag val a masi-
n j t. FelvidĄthatta volna vele ezt az ifjŁ h”lgyet, akire r -
k‚nyszerĄtett‚k ezt az unalmas ‚s mogorva t rsas got. A
"H rom vak eg‚r" trill i tal n visszaadn k a j˘kedv‚t. -
El“rehajolt, ‚s eln‚zett k‚t jobb oldali szomsz‚dja mellett a
kisl ny fel‚, aki m‚g mindig ott gubbasztott a sz‚k‚n.
- Hell˘! - sz˘lt oda neki.
A kisl ny meglepetten feln‚zett, azt n sz‚gyenl“sen les-
t”tte a szem‚t, ‚s l˘b lni kezdte a l b t.
- Szerinted melyik r‚mesebb? - ‚rdekl“d”tt Reg. - A le- ,
ves vagy a t rsas g?
A kisl ny apr˘, kelletlen kuncog st hallatott, ‚s tekintet‚t
m‚g mindig a f”ldre szegezve megvonta a v ll t.
- Azt hiszem, b”lcsen teszed, hogy egyel“re nem d”ntesz
- folytatta Reg. - A magam r‚sz‚r“l megv rom, milyen
lesz a s rgar‚pa, miel˘tt b rmif‚le Ąt‚letet hozn‚k. A h‚t v‚-
ge ˘ta f“zik, de att˘l f‚lek, ez sem volt el‚g. Az egyetlen,
ami m‚g a s rgar‚p n l is rosszabb lehet, az Watkin. § az,
aki itt l k”z”ttnk, ‚s olyan fura szemvege van. Engem
egy‚bk‚nt Regnek hĄvnak. Ha egy percre r ‚rsz, gyere ide,
‚s nyugodtan rugdoss egy kicsit engem is.
A kisl ny kuncogott, ‚s feln‚zett Watkinra, aki megmere-
vedett, ‚s szemmel l that˘an sikertelen kĄs‚rletet tett arra,
hogy j˘ k‚pet v gjon a dologhoz.
- Ejnye, kisl ny - sz˘lt oda zavartan. A kisl ny meg k‚t-
s‚gbcesetten pr˘b lta visszafojtani a nevet‚s‚t Wat-
kin szemvege l tt n. Igy azt n elakadt a t rsalg s, de a
kisl nynak most m r volt egy sz”vets‚gese, ‚s ett“l kezdte
kicsit jobban ‚rezni mag t. Az apja megk”nnyebblten r -
mosolygott.
Reg visszafordult Richardhoz, aki hirtelen azt k‚rdezte:
- Mag nak van csal dja?
- ™”” ... nincsen - mondta Reg halkan. - De mondja
csak, mi k”vetkezett a "H rom vak eg‚r" ut n?
- Nos, hogy r”vidre fogjam, Reg, v‚gl a WayForward
Technologies c‚gn‚l k”t”ttem ki.
- A, igen, a hĄres Mr. Way. Mondja, milyen ember?
Richardot mindig kiss‚ bosszantotta ez a k‚rd‚s, tal n
mert olyan gyakran tett‚k fel neki.
- Jobb is, meg rosszabb is ann l, mint ahogy a sajt˘ban
 br zolni szokt k. Ami azt illeti, .‚n meglehet“sen kedve-
lem. N‚ha kicsit f raszt˘ tud lenni, mint minden megsz llott
.ember, de ‚n ismerem a c‚g kezdeti idej‚b“l, amikor m‚g a
nevnk egy fabatk t sem ‚rt. Rendes pasas. De jobb, ha az
ember eltitkolja el“lle a telefonsz m t, hacsak nincs egy ext-
ra-kapacit sŁ zenetr”gzĄt“je.
- Micsoda? Deh t mi‚rt?
- ™ is egyike azoknak az embereknek, akik k‚ptelenek
gondolkodni, ha nem besz‚lnek k”zben. Ha esz‚be jut vala-
mi, akkor besz‚lnie kell, b rki legyen is a hallgat˘s g. s
ha emberek ‚ppen nincsenek k‚zn‚l, akkor az zenetr”gzĄ-
t“k is megteszik. FelhĄvja “ket, ‚s besz‚l hozz juk. Tart egy
tik rn“t, akinek kiz r˘lag az a feladata, hogy ”sszegy–jtse
az zenetr”gzĄt“kb“l a kazett kat, leg‚pelje a sz”vegeket,
oszt lyozza “ket, ‚s m snap  tadja neki egy k‚k dosszi‚ban.
- K‚kben?
- Most k‚rdezze meg, mi‚rt nem haszn l egyszer–en egy
magn˘t - mondta Richard v llat vonva.
Reg fontol˘ra vette a dolgot. - Gondolom, az‚rt, mert
nem szeret mag ban besz‚lni - mondta. - Vam ebben logi-
ka. Bizonyos ‚rtelemben.
Bekapott egy falatot a frissen ‚rkezett porc au poivre-b˘l,
‚s egy darabig elt–n“d”tt rajta, miel“tt ˘vatosan ism‚t letet-
te volna egy percre a k‚st ‚s a vill t.
- Na ‚s - k‚rdezte v‚gl - mi az ifjŁ MacDuff szerepe
mindebben?
- Gordon megbĄzott azzal, hogy Ąrjak egy szoftvert az
Apple Macintoshhoz. P‚nzgyi t bl zatkezel‚s, k”nyvel‚s,
ilyesf‚le dolgok, hat‚kony, k”nnyen haszn lhat˘, sok grafi-
konnal. Megk‚rdeztem t“le, hogy pontosan mi legyen ben-
ne, mire “ annyit mondott: Minden. CsŁcsmin“s‚g– szoft-
vert akarok ehhez a g‚phez, olyat, hogy daloljon ‚s t ncol-
jon. s mivel nekem kiss‚ saj tos a gondolkod sm˘dom,
sz˘ szerint vettem, amit mondott.
Tudnillik egy sz msor b rmit jelk‚pezhet, amit csak aka-
runk, felt‚rk‚pezhet b rmely felszĄnt, modul lhat b rmely
dinamikus folyamatot ‚s Ągy tov bb. s v‚gs“ soron egy
v llalat k”nyvel‚se sem m s, mint egy sz msor. Igy h t le-
ltem ‚s Ąrtam egy programot, amely veszi ezeket a sz mo-
kat, ‚s azt csin l bel“lk, amit csak akarunk. Ha csak egy
oszlop-grafikont akar az ember, akkor egy oszlop-grafikont.
Ha k”rgrafikont, akkor k”rgrafikont. Ha valaki azt szerem‚,
hogy t ncol˘ n“alakok ugr ljanak el“ a grafikonokb˘l, hogy
elvonj k a figyelmet a sz madatokr˘l, a program ezt is meg
tudja csin lni. Vagy p‚ld ul egy csapat sir ly form j ban is
meg lehet jelenĄteni a sz mokat, Łgy, hogy a repl‚sir nyt
‚s a sir lyok sz rnymozg s t a v llalat egyes oszt lyainak
teljesĄtm‚nyei fogj k meghat rozni. Nagyszer–en lehet Ągy
anim ci˘s c‚g-szimb˘lumokat csin lni, amik jelentenek is
valamit.
De a legostob bb r‚sze az volt a dolognak, hogy ha vala-
ki a v llalat k”nyvel‚s‚t zenei form ba kĄv nta ”nteni, h t
azt is megtehette. En legal bbis ostobas gnak tartottam. De
az zleti vil g teljesen meg“rlt ‚rte.
Reg komolyan hallgatta egy darab s rgarepa felett, melyet
eleg nsan a vill j ra helyezve tartott maga el“tt, de nem
sz˘lt semmit.
- Ugyanis- minden zenem– kifejezhet“ sz msorok form -
j ban - folytatta Richard fellelkeslve. - LeĄrhatjuk sz mok-
kal a hangok magass g t, hosszŁs g t, a magass g ‚s a
hosszŁs g v ltoz sait ...
- Ugy ‚rti, a dallamot - mondta Reg. A s rgar‚pa m‚g
mindig nem mozdult.
Richard elvigyorodott.
- A dallam nagyon j˘ elnevez‚s. Igyekszem megjegyezni.
- Ugy egyszerbben kifejezhetn‚ mag t. - Reg visszatette
a r‚p t a t ny‚rj ra, an‚lkl, hogy megk˘stolta volna. - Te-
h t ez a szoftver j˘l bev lt?- k‚rdezte.
- Itthon nem annyira. A legt”bb angol c‚g ‚ves z r˘je-
lent‚se Łgy hangzott, mint a Halotti menet a Saul-b˘l, de
Jap nban Łgy vett‚k, mint a cukrot. Rengeteg vid m v lla-
lati himnusz j”tt l‚tre Ągy, a legt”bb el‚g j˘l kezd˘d”tt, de
ha kritikusak akarunk lenni, meg kell mondani, hogy a v‚-
gk  ltal ban tŁl hangos ‚s cincog˘ lett. L tv nyos sikernk
volt az Allamokban is, ‚s zleti szempontb˘l ez volt a leg-
fontosabb. De mostan ban legink bb az foglalkoztat, hogy
mi t”rt‚nik, ha kihagyjuk az eg‚szb“l a k”nyvvitelt. AlakĄt-
suk  t egy fecske sz rnymozg s t jelk‚pez“ sz mokat zen‚-
v‚. Vajon mit fogunk hallani? Gordon szerint annyi biztos,
hogy nem a p‚nzt rg‚pek csilingel‚s‚t.
- Leny–g”z“ - mondta Reg. - Igaz n leny–g”z“. - s
v‚gre bekapta a s rgar‚p t. Megfordult ‚s el“rehajolt, hogy
Łjonnan szerzett kis bar tn“j‚vel t rsalogjon.
- Watkin vesztett - jelentette ki: - A s rgar‚pa Łj nega-
tĄv vil gcsŁcsot ‚rl el. Sajn lom Watkin, te is ‚pp el‚g bor-
zalmas vagy, de att˘l tartok, a sagar‚pa vil grekordot d”n-
t”tt.
A kisl ny felszabadultabban kuncogott, mint kor bban, ‚s
r mosolygott Regre: Watkin meglt pr˘b lt j˘ k‚pet v gni,
de ahogy tekintet‚t Regre Łsztatta, abb˘l nyilv n val˘ volt,
hogy ink bb ahhoz van szokva, hogy “ hozzon zavarba m -
sokat, mintsem hogy “t hozz k zavarba.
- Apu, most m r lehet? - frissen szerlett, b r m‚g mili-
dig csek‚ly ”nbizalm val a kisl ny hangja is megj”tt.
- K‚s“bb - mondta megint az apja.
- De m r k‚s˘bb van. M‚rtem az id“t.
- H t ... - Az apa habozni kezdett, ‚s ezzel el is vesztette
a csat t.
- Voltunk G”r”gorsz gban - jelentette be a kislany v‚-
kony ‚s megillet“d”tt hangon.
- O, igaz n? - mondta Watkin egy kis legyint‚ssel. -
Ejha. Valami meghat rozott helyen, vagy csak Łgy
G”r”gorsz gban?
- Patmoszon - mondta a kisl ny hat rozottm. - G”r”gor-
sz g nagyon sz‚p volt. Szerintem Patmosz a legszebb hely
az eg‚sz vil gon. Csak a komp soha nem akkor j”tt, amikor
kellett volna. Soha, de soha. Sz moltam. Lek‚stk a repl“g‚pet
is, de ‚n nem b ntam.
- , Patmoszon, ‚rtem - mondta Watkin, akit l that˘an
felr zott ez az Łjs g- Tudnod kell, ifjŁ h”lgy, hogy a g”r”-
g”k nem el‚gedtek meg azzal, hogy uralt k a klasszikus an-
tikvita kultŁr j t, hanem ezen fell a mi sz zadunk 1egna-
gyobb - sokak szerint egyetlen - val˘ban kreatĄv k‚pzel“-
er“t kĄv n˘ alkot s t is ˘k hozt k l‚tre: term‚szetesen a
g”r”g kompok menetrendj‚re gondolok. A legkifinomultabb
fikci˘. B rki meger“sĄtheti, amit mondok, aki utazott m r az
gei-tenger k”rny‚k‚n. Hmm, igen. Azt hiszem.
A kisl ny ”sszevonta a szem”ld”k‚t.
- Tal ltam egy kors˘t is - mondta.
- Semmi az eg‚sz - sz˘lt k”zbe gyorsan az apja. - Tud-
j k, hogy van ez. Mindenki, aki el“sz”r j r G”r”gorsz gban,
azt mondja, hogy tal lt egy kors˘t, ugye? Ha-ha!
Altal nos b˘logat s. Ez igaz. Borzaszt˘, de igaz.
- A kik”t“ben tal ltam - mondta a kisl rxy -, a vĄzben.
Mik”zben azt a rohadt kompot v rtuk.
- Sarah! Hanyszor mondtam m r ...
- Te mondtad igy. M‚g csŁny bbakat is mondt l. Olyan
szavakat, amikr“l nem is gondoltam volna, hogy ismered
“ket. Mindegy. Csak arra gondoltam, hogy ha m r itt min-
denki olyan okos, akkor valaki tal n meg tudn  mondani,
hogy igazi ˘kori g”r”g kors˘-e vagy nem. Szerintem na-
gyon r‚gi. Megmutatod nekik, apu?
Az apa rem‚nyvesztetten v llat vont, ‚s kotor szni kezdett:
a sz‚ke alatt.
- Tudtad, ifjŁ h”lgy - mondta Watkin -, hogy a Jele-.
n‚sek k”nyv‚t Patmoszon irt k? Ott bizony. Az isteni Szent
J nos, ahogy te is tudod. n hat rozott jeleit l tom annak,
hogy akkor Ąrta, amikor a kompra v rt. Igen, azt hiszem.
Ugy kezd“dik, abban az  lmos lelki llapotban, amit az em-
ber olyankor ‚rez, amikor agyon kell tnie valamivel az
id“t, unatkozik, ‚s pr˘b l kital lni valamit, mĄg v‚gl foko-
zatosan el‚rkezik a hallucin ci˘kkal j r˘ k‚ts‚gbees‚s  lla-
pot ba. n ezt rendkĄvli m˘don tov bbgondol sra ‚rdemes-
nek tal lom. Esetleg Ąrhatn l egy dolgozatot err“l a t‚m r˘l
- biccentett a kisl ny fel‚.
A kisl ny Łgy n‚zett r , mint egy “rltre.
- Nos, itt van - mondta az apja, ‚s letett valamit az as
falra. - Csak egy kors˘, l thatj k. A l nyom m‚g csak hat
‚ves - tette hozz  komor mosollyal. - Ugye, dr g m?
- H‚t - mondta Sarah.
A kors˘ meglehet“sen kicsi volt, 15 centi magas, a legsz‚-
lesebb r‚sz‚n pedig 12 centi sz‚les. A form ja majdnem
g”mb”ly– volt, keskeny nyaka Łgy h rom centire  llt ki.
kors˘ nyak t ‚s has nak egy r‚sz‚t megk”vesedett iszapr‚-
teg borĄtotta, ami kil tszott al˘la, v r”ses szĄn– ‚s durva fe-
let– volt.
Sarah elvette, ‚s a jobb oldal n l“ professzor kez‚t
nyomta.
- Maga okosnak n‚z ki - mondta. - Mondja meg, mi
v‚lem‚nye r˘la.
A professzor fogta a kors˘t, ‚s kiss‚ f”l‚nyesen megfor-
gatta a kez‚ben. - Biztos vagyok benne, hogy ha lekapar
n nk az alj r˘l a lerak˘d st - jegyezte meg szellemesen -
az lenne r Ąrva, hogy Made in Birmingham.
- Sz˘val olyan r‚gi? - mondta Sarah apja er“ltetett neve-
t‚ssel. - Mert ott azt n j˘ ideje nem gy rtanak semmit.
- Sajnos - mondta a professzor -, nem az ‚n asztalom
n molekul ris biol˘gi val foglalkozom. Meg akarja n‚zni
valaki?
A k‚rd‚st nem dv”z”lt‚k lelkes ki lt sok, de az‚rt oda
sem figyelve k‚zr“l k‚zre adt k a kors˘t az asztal k”rl -
kisl ny arc ra megint kezdett kilni a rosszkedv.
- SanyarŁ sors - mondta Reg Richardnak. Ism‚t felemelt
az ezst s˘tart˘t, ‚s a magasba tartotta.
- IfjŁ h”lgy - mondta el“rehajolva.
- Jaj, hagyd m r abba, te v‚n bolond - morogta az id“s
r‚g‚sz, Cawley, azt n h trad“lt a sz‚k‚n, ‚s befogta a fl‚t.
- IfjŁ h”lgy - mondta ism t Reg. - Ime, ez a k”z”ns‚ges 
s˘tart˘. Ime, ez a k”z”ns‚ges kalap.
- Nincs is kalapja - mondta a kisl ny durc san.
- O - mondta Reg. - Egy pillanat. - Kiment, ‚s behozta
a piros k”t”tt sapk j t.
- Ime - kezdte Łjra - ez a k”z”ns‚ges ezst s˘tart˘. Ime
ez a k”z”ns‚ges k”t”tt sapka. Beleteszem a s˘tart˘t a sap
k ba, Ągy ni, ‚s odaadom neked a sapk t. A mutatv ny k”-
vetkez˘ r‚sze, ifjŁ h”lgy ... csak rajtad  ll.
AtnyŁjtotta a sapk t a kisl nynak a k”ztk l“ k‚t asztal-
t rsuk, Cawley ‚s Watkin el“tt. A kisl ny elvette a sapk t,
‚s belen‚zett. - Hov  lett? - k‚rdezte a sapk ba b mulva.
- Ahov  te tetted - mondta Reg.
- O - mondta Sarah -, ‚rtem. H t ... ez nem volt tŁl ‚r-
dekes.
Reg v llat vont. - EgyszerŁ trkk, de nekem ”r”mem te-
lik benne - mondta, ‚s visszafordult Richardhoz. - Sz˘val,
mir“l is besz‚ltnk?
Richard enyhe megd”bben‚ssel n‚zett r . Tudta, hogy a
professzor mindig is hajlamos volt a v ratlan ‚s szesz‚lyes
hangulatv lt sokra, de most olyan volt, mintha egy szemvil-
lan s alatt kihunyt volna bel“le minden emberi melegs‚g.
Ugyanolyan figyelmetlen volt az arckifejez‚se, mint amilyet
Richard akkor l tott rajta, amikor aznap d‚lut n bekopogta-
tott hozz , a professzor sz m ra nyilv n teljesen v ratlanul.
Ugy l tszott, mintha Reg ‚szrevette volna Richard meg-
d”bben‚s‚t, ‚s gyorsan elmosolyodott.
- Kedves fiam! - mondta. - Kedves fiam! Kedves, ked-
ves fiam. Hol is tartottam?
- ™”” ... ott, hogy kedves fiam.
- Igen, de az az ‚rz‚sem, az csak a bevezet‚s volt vala-
mihez. Egy amolyan r”vid toccata arra a t‚m ra, hogy mi-
lyen nagyszer– fick˘ is maga, miel“tt r t‚rtem volna a gon-
dolatmenetem f“ t‚m j ra, melynek mibenl‚te pillanatnyilag
nem jut eszembe. Nem tudja v‚letlenl, mit akartam mon-
dani?
- Nem.
- A. Nos, azt hiszem, ennek ”rIn”m kellene. Ha az em-
berek pontosan tudn k, hogy mit akarok mondani, akkor
nem is lenne ‚rtelme, hogy elmondjam, nem? Vajon mi a
helyzet legifjabb vend‚gnk kors˘j val?
A kors˘ k”zben el‚rkezett Watkinhoz, aki kijelentette, ˘
abban nem szak‚rt˘, hogy az ˘koriak mif‚le ed‚nyeket k‚-
szĄtettek iv s c‚lj ra, csak abban, hogy miket Ąrtak ”ssze,
miut n leitt k magukat. Azt n azt mondta, Cawley az, aki-
nek tud sa ‚s szak‚rtelme el“tt mindny juknak meg kell ha
jolni, azzal megpr˘b lta a kez‚be nyomni a kors˘t.
- Azt mondtam - ism‚telte meg - hogy a mag ‚ a tud s
‚s a szak‚rtelem, amely el“tt mindny junknak meg kell ha
jolni. Az ‚g szerelm‚re, vegye m r le a kez‚t a fl‚r“l, ‚s
n‚zze meg ezt a vacakot!
Gyeng‚den, de hat rozottan lefejtette Cawley kez‚t a jobb
fl‚r“I, ism‚telten megvil gĄtotta a helyzetet, ‚s  tadta neki
a kors˘t.
- Igen - mondta Cawley -, k”rlbell k‚tsz z ‚vesnek
gondoln m. Nagyon durva kik‚pz‚s–. TĄpus nak kezdetleges
p‚ld nya. Term‚szetesen az ‚gvil gon semmif‚le ‚rt‚ke nincsen.
Hat rozottan letette, ‚s elb mult a falon fgg“ portr‚kra
melyek Łgy t–nt, valamilyen okb˘l kifoly˘lag idegesĄtett‚k.
Sarah azonnal az esem‚nyek hat sa al  kerlt. M r Ągy is
oda volt az ”nbizalma, de most teljesen let”rt. Az ajk ba
harapott, h trad“lt a sz‚kben, ‚s megint nagyon gyerekesnek
‚s nem oda val˘nak ‚rezte mag t. Az apja figyelmeztet“
pillant st vetett r , hogy viselkedjen, azt n megint bocs na-
tot k‚rt a nev‚ben.
- Teh t Buxtehude - folytatta sietve. - Igen, a j˘ ”reg
Buxtehude. Megl tjuk, mit tehetnk. Mondj k ...
- IfjŁ h”lgy - sz˘lt k”zbe egy hang, a megd”bben‚st“l
rekedten. - Hiszen te csod latos b–verej– var zsl˘ ‚s bo-
szork ny vagy!
Minden tekintet Regre, az ”reg boh˘cra fordult. Reg a
kors˘t szorongatta, ‚s d”bbent csod lkoz ssal meredt r .
Lassan a kisl nyra emelte a tekintet‚t, mintha egy f‚lelme-
tes ellenf‚l erej‚t pr˘b ln  felm‚rni.
- Megh˘dolok el“tted - suttogta -, ‚n, aki arra sem va-
gyok m‚lt˘, hogy megsz˘laljak egy ekkora hatalom jelenl‚-
t‚ben. K”ny”rg”k, engedd meg, hogy gratul ljak neked eme
bravŁros b–v‚szmutatv nyhoz, melynek szerencs‚m volt ta-
nŁja lenni!
Sarah t gra nyĄlt szemekkel b mult r .
- Megmutathatom a t”bbieknek is, mit cselekedt‚l? - k‚r-
dezte Reg komolyan.
A kisl ny alig ‚szrevehet“en b˘lintott, mire Reg er“sen
odacsapta az asztalhoz a kor bban oly nagyrabecslt, de im-
m r sajn latos m˘don hitel‚t vesztett kors˘t.
A kors˘ k‚t aszimmetrikus darabra esett sz‚t, a r k”vese-
dett lerak˘d s szil nkokban hullott le r˘la az asztalra. A
kors˘ egyik fele let”rt, de a m sik fele  llva maradt.
Sarah nagy szemeket meresztett, amikor a kors˘ belsej‚-
ben megpillantotta a bepiszkol˘dott ‚s megkopott, de tiszt n
felismerhet“ ezst s˘tart˘t.
- V‚n szam r - motyogta Cawley.
Miut n mindenki megtette a maga becsm‚rl“ megjegyz‚-
s‚t az olcs˘ trkk”kr“l - melyek az‚rt nem tudt k elhom -
lyosĄtani a f‚lelemmel vegyes tiszteletet Sarah szemeiben -,
Reg Richardhoz fordult, ‚s sz˘rakozottan azt mondta:
- Volt az a bar tja itt az egyetemen, szokott tal lkozni
vele? Az a fick˘, akinek olyan kl”n”s k”z‚p-eur˘pai hang-
z sŁ neve van. Valamilyen Svlad. Svlad Cjelli. Eml‚kszik
r ?
Richard egy pillanatig ‚rtetlenl n‚zett r .
- Svlad? - k‚rdezte. - O, Dirkre gondol! Dirk Cjelli.
Nem. Nem tartjuk a kapcsolatot. Egyszer-k‚tszer ”sszefutot-
tunk az utc n, de ez minden. Azt hiszem, id“r“l id“re meg
szokta v ltoztatni a nev‚t. De mi‚rt k‚rdezi?
A sziklaszirt csŁcs n m‚g mindig ott lt az Elektromos
Szerzetes a l˘ h t n, amely csendben ‚s zoksz˘ n‚lkl unatko-
zott tov bb. Durva sz”v‚s– csukly ja al˘l a Szerzetes szem-
rebben‚s n‚lkl b mult le a v”lgybe, amellyel n‚mi probl‚m -
ja volt, de ez most egy eg‚szen Łj ‚s gy–l”letes probl‚ma volt
- a K‚tely.
A k‚tely soha nem kĄnozta sok ig, de ha elfogta, l‚t‚nek
gy”kereig r gott.
Meleg volt, a nap magasan  llt az res ‚s p r s ‚gen,
sz˘rta sugarait a szrke szikl kra ‚s a csenev‚sz, kisz radt
f–re. Nem mozdult semmi, a Szerzetes sem. De az agy ban
kl”n”s gondolatok kezdtek bizseregni, mikor id“r“l id“re
egy-egy adat rossz Łtra kerlt, mik”zben  thaladt a input
buffer.
Ekkor azonban a Szerzetes hinni kezdett, el“sz”r g”rcs”-
n ‚s idegesen, de azt n feh‚ren izz˘ hittel, amely elhom -
lyosĄtott minden kor bbi hitet - k”ztk azt a butas got is,
hogy a v”lgy r˘zsaszĄn - hinni kezdett abban, hogy vagy
egy kilom‚ternyire onnan, ahol l, nemsok ra ki fog nyĄlni
egy titokzatos ajt˘, amely egy idegen ‚s t voli vil gba ve-
zet, egy ajt˘, amelyen  t bel‚phet oda. Megh”kkent“ gondo-
lat.
M‚g megh”kkent“bb, hogy a Szerzetes ezŁttal nem t‚ve-
dett.
A l˘ meg‚rezte, hogy itt valami k‚szl.
Hegyezni kezdte a fl‚t, ‚s finoman megr zta a fej‚t. M r
eg‚sz transzba volt esve, mert j˘ ideje b multa ugyanazt a
szikl t, ‚s lassan m r ott tartott, hogy “ is r˘zsaszĄnnek k‚p-
zelte. Kicsit er˘sebben megr zta a fej‚t.
Egy r nt s a gyepl“n, egy kis sarkantyŁz s, ‚s m r el is
indultak ˘vatosan lefel‚ a szikl s lejt˘n. Az t neh‚z volt.
Nagyr‚szt k”nnyen oml˘ barna ‚s szrke agyagpal b˘l  llt,
itt-ott egy-egy barn s-z”ldes kis n”v‚ny kapaszkodott rajta
bizonytalan l‚tez‚s‚be. A Szerzetes zavar n‚lkl n‚zte. Im-
m ron egy ”regebb ‚s b”lcsebb Szerzetes volt, maga m”g”tt
hagyta a gyermekes dolgokat. R˘szaszĄn v”lgyek, hermafro-
dita asztalok - mindenkinek keresztl kell mennie ezeken a
term‚szetes f zisokon az igaz megvil gosod s fel‚ vezet“
Łton.
A nap tzesen st”tt r juk. A Szerzetes let”r”lte az arc -
r˘l az izzads got ‚s a port, meg llt, ‚s el“rehajolt a lb nya-
ka felett. Len‚zett a h“s‚gt“l reszket“ leveg“n  t egy kiug-
r˘ szikl ra, amely a v”lgy m‚ly‚n emelkedett. Ott, a szikla
m”g”tt kell megjelennie az ajt˘nak, gondolta - vagy ink bb
lelke legm‚ly‚b“l szenved‚llyel hitte. Pr˘b lta m‚g k”ze-
lebbr8l szemgyre venni, de a l tv ny r‚szletei hom lyosan
Łsztak a forr˘s gt˘l felfel‚  raml˘ p r ban.
Ahogy visszalt a nyeregbe, ‚s tov bbindul sra akarta
”szt”k‚lni a lovat, hirtelen ‚szrevett valami nagyon kl”n”s
dolgot.
Egy k”zeli szikla lapos oldal n, val˘j ban olyan k”zel,
hogy a Szerzetes csod lkozott, hogy kor bban mi‚rt nem
vette ‚szre, egy ˘ri si festm‚ny volt. A festm‚ny kezdetle-
ges volt, b r stĄlusos vonalvezet‚s–, ‚s nagyon r‚ginek l t-
szott, t‚nyleg nagyon-nagyon r‚ginek. A fest‚k megfakult,
foltokban m lladozott, ‚s nemigen lehetett vil gosa~~ kiven-
ni, hogy mit is  br zol a k‚p. A Szerzetes k”zelebb ment.
PrimitĄv vad szjelenetnek v‚lte, amit l tott. A csapat lila b“-
r–, sok v‚gtagŁ l‚ny nyilv n “skori vad sz lehetett. Durva
l ndzs kat vittek, ‚s hevesen ld”ztek egy nagy szarvŁ,
p nc‚los test–  llatot, amely mintha megsebeslt volna. A
szĄnek m r annyira megfakultak, hogy szinte nem is l tszot-
tak. Val˘j ban csak annyit lehetett kivenni, hogy a vad szok
foga feh‚rlik - olyan feh‚ren vakĄtott, hogy a t”bb ezer ‚v
sem tudta elhom lyosĄtani. M‚g a Szerzetes fogai sem vol-
tak olyan feh‚rek, pedig aznap reggel mosta meg oNket.
A Szerzetes r‚gebben is l tott m r ilyen festm‚nyeket, de
csak f‚nyk‚pen vagy a t‚v‚ben, a val˘s gban m‚g soha.
T”bbnyire barlangokban bukkantak r juk, ahol v‚dve voltak
az id˘j r s viszontags gait˘l, m sk‚pp nem is maradhatt~lc
volna f”nn.
A Szerzetes alaposan  tvizsg lta a sziklafal k”zvetlen k”r-
ny‚k‚t, ‚s ‚szrevette, hogy hab r nem eg‚szen barlangban
van a festm‚ny, de az‚rt n‚mi v‚delmet nyŁjtott neki egy
f”l‚ nyŁl˘ m sik sziklafal, amely ˘vta a sz‚lt“l ‚s az es“t˘t.
Az‚rt m‚gis kl”n”s, hogy ennyi ideig f”nnmaradhatott.
M‚g kl”n”sebb, hogy Łgy l tszik, m‚g senki nem fedezte
fel. Az eff‚le sziklafestm‚nyek mind hĄresek ‚s j˘l ismertek
voltak, de ezt a festm‚nyt m‚g soha nem l tta:
Lehet, hogy dr mai ‚s t”rt‚nelmi jelent“s‚g– felfedez‚st
tett. Tal n ha visszamenne a v rosba, ‚s bejelenten‚, akkor
visszafogadn k, ‚s kapna egy Łj alaplapot, ‚s engedn‚k,
hogy tov bb higgye ... tov bb higgye ... de mit is? Meg llt,
pislogott, ‚s megr zta a fej‚t, hogy helyrez”kkentse a pilla-
natnyi rendszerhib t.
Gyorsan ”sszeszedte mag t.
Hitt az ajt˘ban. Meg kell tal lnia az ajt˘t. Az ajt˘ az Łt,
amely elvezet a ... a ...
Az Ajt˘ az —t.
Helyes.
Mipdig j˘ m˘dszer nagybet–vel Ąmi azt, amir“l a leghal-
v nyabb elk‚pzel‚snk sincs.
Kem‚nyen megr ntotta a l˘ fej‚t, el“re ‚s lefel‚ ir nyĄtot-
ta a lejt˘n. P r percnyi cseles man“verez‚s ut n le‚rtek a
v”lgy alj ba, ‚s a Szerzetes egy pillanatra zavarba j”tt att˘l
a felfedez‚st“l, hogy a kisz radt barna f”ldet borĄt˘ por fi-
nom legfels“ retege val˘ban halv ny barn sr˘zsaszĄn, f“leg
a s ros ‚s zavaros viz– patakocska ment‚n, amely a forr˘
‚vszakban az es“z‚sek alatt a v”lgy k”zep‚n fut˘ foly˘b˘l
megmaradt. Lesz llt a l˘r˘l, ‚s lehajolt, hogy megtapogassa
a r˘zsaszĄn port, ‚s  tpergette az ujjai k”z”tt. Ugyanolyan
szĄn– volt, mint a b“re, tal n egy lehelettel halv nyabb.
A l˘ r b mult. A Szerzetes r j”tt, tal n egy kiss‚ elk‚sve,
hogy a l˘ sz”rnyen szomjas lehet. § maga is sz”rnyen
szomjas volt, de megpr˘b lta m sfel‚ terelni a gondolatait.
Lecsatolta a nyeregr˘l a kulacs t. Sajn latosan k”nny– volt.
Lecsavarta a kupakj t, ‚s ivott egy kortyot. Azt n homorŁ
tenyer‚be ”nt”tt egy keveset, ‚s odakĄn lta a l˘nak, az meg
gyorsan ‚s moh˘n felnyalogatta.
A l˘ megint r n‚zett.
A Szerzetes szomorŁan megr zta a fej‚t, bedugaszolta a
kulacsot, ‚s visszatette a hely‚re. Tudta, agy nak annak a
kis r‚sz‚ben, amely a t‚nyszer– ‚s logikus inform ci˘k sz -
m ra volt fenntartva, hogy a vĄz m r nem fog sok ig tarta-
ni, ‚s an‚lkl “k sem hŁzz k tov bb. Csak a Hit tartotta
benne a lelket, pillanatnyilag az Ajt˘ba vetett hite.
Ler zta a r˘zsaszĄn port durva ruh zat r˘l, azt n csak  llt,
‚s b multa a kimagasl˘ szikl t, amely m r csak harminc
m‚ter t vols gra volt. N‚zte, kicsit reszketve. Hab r agy -
nak nagyobbik r‚sze szil rd volt ”r”k ‚s megingathatatlan
hit‚ben, 'hogy az Ajt˘ ott lesz a szikla m”g”tt, ‚s hogy az
Ajt˘ az Ut, m‚gis agy nak kisebbik r‚sze, amelyik a vizes-
kulacs dolg t is f”lfogta, nem tudott nem visszaeml‚kezni a
sz mtalan mŁltbeli csal˘d sra, ‚s halk, figyelmeztet˘ hangot
adott.
Ha Łgy d”ntene, hogy nem megy oda, ‚s nem n‚zi meg
az Ajt˘t, akkor tov bb hihetne benne, mind”r”kre. Ez lenne
‚lete sarokk”ve (m r abban a csek‚lyke id“ben, ami m‚g
h tra van, sŁgta agy nak az a r‚sze, amelyik felfogta a vi-
zeskulacs dolg t).
M sr‚szt viszont ha odamegy, hogy tisztelet‚t tegye az
Ajt˘n l, ‚s az nincs ott ... akkor mi lesz?
A l˘ trelmetlenl nyihogott.
A v lasz persze nagyon egyszer–. Egy eg‚sz  ramk”r volt
bele‚pĄtve pontosan arra a c‚lra, hogy megbirk˘zzon az ef-
f‚le probl‚m kkal, val˘j ban ‚ppen ez volt eg‚sz funkci˘j -
nak a l‚nyege. Tov bbra is hinni fog az Ajt˘ban, b rmik le-
gyenek a val˘s gos t‚nyek, mi m s is lehetne a Hit ‚rtel-
me?
Az Ajt˘ ott lesz, ‚s most oda kell mennie, mert az Ajt˘
az Ut.
Nem lt fel a l˘ra, ink bb kant rsz ron vezette. Az Ut
m r nem volt messze, ‚s az Ajt˘ el‚ al zatosan kell l‚pni.
B tran ment, kihŁzta mag t nnep‚lyes lassŁs ggal ha-
ladt. K”zeledett a szikl hoz. Oda‚rt. Befordult m”g‚. Sz‚t-
n‚zett.
Az Ajt˘ ott volt.
A l˘ - ezt meg kell hogy mondjuk - igen meglep“d”tt.
A Szerzetes r‚mlten ‚s d”bbenten t‚rdre hullott. Annyira
fel volt k‚szlve a csal˘d sra, amely t”bbnyire oszt lyr‚sz‚-
l jutott, hogy erre nem is sz mĄtott. A legteljesebb rend-
szerhiba k”zepette b mult az Ajt˘ra.
M‚g soha nem l tott ilyen ajt˘t.
Azok az ajt˘k, amelyeket “ ismert, hatalmas, megvasalt
ajt˘k voltak, ezek “rizt‚k a vide˘magn˘kat ‚s a mosogat˘-
g‚peket, na meg persze a dr ga Elektromos Szerzeteseket,
melyek arra kellettek, hogy higgyenek az eg‚szben. Ez itt
egy egyszer– kis faajt˘ volt, k”rlbell akkora, mint a Szer-
zetes. Egy Szerzetes nagys gŁ ajt˘, feh‚rre festve, egy kiss‚
behorpadt g”mbfogantyŁval, amely az ajt˘ k”zep‚n‚l kicsi-
vel magasabban volt elhelyezve az egyik oldalon. Az ajt˘
egyszer–en a sziklafalba illeszkedett, ‚s nem volt semmi
magyar zat sem az eredet‚re, sem a rendeltet‚s‚re.
A szeg‚ny, r‚mlt Szerzetes - alig ‚rtette, hogy is meri
megtenni - talpra kecmergett, ‚s a lov t kant ron vezetve
idegesen elinduit az Ajt˘ fel‚. KinyŁjtotta a kez‚t, ‚s
meg‚rintette. Amikor ett“l nem sz˘lalt meg semmif‚le riaszt˘,
Łgy megijedt, hogy h traugrott. Ism‚t meg‚rintette, most
m r kicsit hat rozottabban.
Hagyta, hogy a keze lassan lecsŁsszon a fogantyŁ fel‚ -
a riaszt˘ megint csak nem sz˘lalt meg.
V rt, hogy megbizonyosodjon r˘la, azt n nagyon-nagyon
˘vatosan elfonlĄtotta a fogantyŁt. rezte, ahogy enged a z r.
Visszafojtotta a l‚legzet‚t. Semmi. Maga fel‚ hŁzta az ajt˘t,
‚s az k”nnyen ki is nyĄlt. .
Ben‚zett, de odabenn olyan f‚lhom ly volt a sivatagban
vakĄt˘ napf‚nyhez k‚pest, hogy semmit sem l tott. V‚gl, a
remlett8l f‚lig holtan, f‚lig elevenen bel‚pett, ‚s maga ut n
hŁzta a lovat.
P r perccel k‚s“bb egy alak, akit addig nem lehetett l t-
ni, mert egy szomsz‚dos szikla m”g”tt lt, ‚s azzal foglala-
toskodott, hogy port d”rzs”lt az arc ra, fel llt, kinyŁjt˘ztatta
a tagjait, ‚s a ruh j t porolgatva elindult vissza az ajt˘ fel‚.
Kubla k n tnd‚rpalot t
‚pĄttetett Xanaduban"*
A versolvas˘ nyilv nval˘an ahhoz az iskol hoz tartozott,
amely azt vallja, hogy egy vers nagys g t vagy komolys -
g t Łgy lehet a legjobban visszaadni, ha r”hejes hangon ol-
vassuk fel. Magasan lebegtette a hangj t, azt n hirtelen le-
csapott, amit“l a szavak riadtan behŁzt k a nyakukat, ‚s
gyorsan fedez‚ket kerestek.
"hol roppant barlangokon  t
”r”k ‚jbe veti mag t
az Alph, a szent folyam."
Richard ernyedten h trad“lt a sz‚k‚ben. Nagyon ismer“-
sen csengtek neki a sorok, ‚s k‚nyelmesen elf‚szkelt‚k ma-
gukat az agy ban; nem tehetett r˘la, hiszen m‚giscsak a St.
' Cedd's koll‚gium angol szak n szerzett diplom t.
A koll‚gium ‚s Coleridge kapcsolat t nagyon komolyan
vett‚k, annak ellen‚re, hogy a k”lt˘r8l k”ztudott volt, hogy
nagy el“szeretettel viseltetett bizonyos ‚lvezetes gy˘gyszer-
(*A Coleridge-versr‚szleteket Szab˘ G“rinc fordĄtotta.*)
k‚szĄtm‚nyek ir nt; ezt a vers‚t - legnagyobb m–v‚t - is
ezeknek a hat sa alatt Ąrta  lm ban.
Az eredeti k‚ziratot a koll‚gium k”nyvt r ban “rizt‚k, ‚s
a szok sos nnepi Coleridge-dĄszvacsor n mindig mag b˘l a
k‚ziratb˘l olvast k fel a verset.
"M‚rf”ldnyi j˘ f”ldet tizet
gyorsan torony ‚s fal ”vezett;
s itt t”mj‚nfa nyĄlt, illat volt a lomb,
tnd”kl“ kertek ‚s kanyar patak;
ott s”t‚t erd“k, v‚nek, mint a domb,
”leltek napos p zsitfoltokat."
Richard elt–n“d”tt, hogy vajon meddig fog m‚g tartani.
Vetett egy oldalpillant st volt tanulm nyi igazgat˘j ra, ‚s
meglep˘dve l tta, milyen hat rozott ‚s c‚ltudatos felolvas˘-
testtart st vett fel. Az ‚nekl“ hanghordoz s eleinte idegesĄ-
tette, de egy id“ ut n kezdett ink bb  lmosĄt˘an hatni r ; el-
n‚zegette a m r eg‚szen r”vidre ‚gett gyerty n lecsorg˘ vi-
aszpatakocsk kat, ‚s az elpusztĄtott vacsora marad‚kain pisl kol˘
f‚nyt.
"De ˘h, amott a c‚drusf”dte b‚rcen
a m‚lybe milyen hasad‚k szakadt!
Micsoda vad hely! d‚mon-kedves‚t sem
siratja szentebb, iszonyŁbb vid‚ken
elhagyott n“ a s padt hold alatt!"
Az apr˘ kortyokban szrcs”lgetett v”r”sbor, melyet enge-
d‚lyezett mag nak vacsora k”zben, melegen keringett az
ereiben, ‚s nemsok ra a gondolatai is kalandozni kezdtek,
Reg kor bbi k‚rd‚s‚nek hat s ra elt–n&l”tt, mi is lehet r‚gi,
... mondhatja Łgy, hogy bar tj val? Ha r gondolt, nem is
annyira egy szem‚ly jutott az esz‚be, hanem ink bb kl”n”s:
esem‚nyek sorozata. Az, hogy Dirknek bar tai lehetn‚nek;
nem is hogy val˘szĄn–tlennek t–nt, hanem egyenesen t‚ves
fogalom-kapcsol snak, mintha azt mondan nk, hogy a szue-
zi v ls g egy vajaszs”mle miatt robbant ki.
Svlad Cjelli. N‚pszerŁ nev‚n Dirk, hab r a n‚pszerŁ nem
a legjobb kifejez‚s. HĄres volt, az biztos; mindenki ‚rdekl˘-
d”tt ir nta, spekul lt fel“le, ez is mind igaz. De hogy n‚p-
szer– lett volna? Csak abban az ‚rtelemben, ahogy egy
k”zŁti szerencs‚tlens‚g n‚pszer– - mindenki lelassĄt, ‚s
megb mulja, de senki nem mer‚szkedik tŁl k”zel a l ngok-
hoz. A hĄrhedt m r jobb sz˘. Svlad Cjelli, hĄrhedt nev‚n
Dirk.
K”pc”sebb volt, mint az  tlagos egyetemist k, ‚s gyak-
rabban viselt kalapot. Vagyishogy volt egy kalapja, amit  t-
land˘ jelleggel viselt, valami olyan szenved‚llyel, ami ritka-
s g egy ilyen fiatalembern‚l. A kalap s”t‚tpiros volt, kerek,
lapos karim val, ‚s Łgy imbolygott a fej‚n, mintha k‚t pon-
ton fel lett volna fggesztve, aminek k”vetkezt‚ben n‚ha
teljesen vĄzszintesen  llt, m‚g akkor is, ha visel“je mozgatta
a Fej‚t. A kalap ink bb figyelemre m‚lt˘, mintsem sikeres
m˘don t”lt”tte be dĄszĄt“ funkci˘j t. Ami azt illeti, ak r
eleg ns, stĄlusos, form s ‚s sz‚p darab is lehetett volna,
amennyiben egy kisebb m‚ret–, ‚jjeliszekr‚nyre val˘ l mpa
viseli, de egy‚bk‚nt semmik‚ppen.
Az emberek keringtek Dirk k”r–I, vonzott k “ket a r˘la
sz˘l˘ mendemond k, melyeket “ c folt, hab r az soha nem
der–lt ki igaz n, hogy ezeken a c folatokon kĄvl honnan is
erednek a t”rt‚netek.
A pletyk k szerint Dirk kl”nleges parafenomen lis k‚-
pess‚gekkel rendelkezett, melyeket csal dja anyai  g r˘l
”r”k”lt, amely Dirk  llĄt sa szerint Erd‚ly el“kel“bb r‚sz‚-
b“l sz rmazott. Jobban mondva 8 egy ltal n nem  llĄtott
semmi ilyesmit s˘t kijelentette, hogy ez a leghajmereszt“bb
ostobas g. Kitart˘an tagadta, hogy felmen“i k”z”tt b rmi-
lyen fajt jŁ denev‚rek lenn‚nek, ‚s azzal fenyeget“z”tt,
hogy be fogja perelni azt, aki ilyen rosszindulatŁ koholm -
nyokat terjeszt; mindazon ltal nagy el“szeretettel hordott b“,
lobog˘ b“rkab tokat, a szob j ban pedig tartott egy olyan
tornaszert; amely  llĄt˘lag j˘t tesz a h tf j snak, ha az em-
ber fejjel lefel‚ l˘g rajta. Hagyta, hogy az emberek a legk-
l”nb”z8bb napszakokban kapj k rajta, amint ‚ppen fejjel le-
fel‚ l˘g, f“leg ‚jszaka, ‚s legink bb az‚rt, hogy ut na azt n
hevesen c folhassa, hogy ennek b rmif‚le jelent“s‚ge lenne.
A lehet“ legizgalmasabb ‚s legegzotikusabb mendemon-
d k gondos strat‚gi val kitervelt zseni lis c folataival azt n
Dirk el‚rte, hogy kialakuljon r˘la a mĄtosz, miszerint “ egy
m‚dium-adotts gokkal bĄr˘, misztikus, telepatikus, vizion ri-
us, t volbal t˘, pszichoasszikus v mpĄr-denev‚r.
Hogy mit jelent a pszichoasszikus? A sz˘t “ tal lta ki, ‚s
hevesen tagadta, hogy b rmit is jelentene.
"S e szakad‚kb˘l forrva, zakatolva
mintha a f”ld gyors l‚legzete volna,
hatalmas forr s lktetett el˘:
tork b˘l, mint felugr˘ j‚ges“ .."
Dirk emellett  lland˘ p‚nzzavarban szenvedett. De egy
id“ ut n ez a helyzet megv ltozott.
A dolog a szobat rs t˘l indult el, egy rendkĄvl hisz‚-
keny, Mander nev– fiŁt˘l, akit - ha meg akarjuk mondani a
teljes igazat - val˘szĄn–leg maga Dirk szemelt ki a hisz‚-
kenys‚ge miatt.
Steve Mander felfigyelt r , hogy ha Dirk r‚szegen fek-
szik le aludni, akkor besz‚l  lm ban. Az m‚g csak hagyj n,
hogy besz‚l, de ilyeneket mond: "Fejtse ki a k”vetkez“ t‚-
telt: Az Łj kereskedelmi Łtvonalak kialakul sa h”rr”m-b”r-
r”m brrr fordul˘pontot a birodalom emelked‚s‚ben a hrrr."
"vagy mint a pelyv s mag a cs‚p alatt
Ąvben replt a sok nagy szirtdarab:"
Amikor el“sz”r fordult e16 ez a dolog, Steve Mander
azonnal fellt az  gy ban. Mindez nem sokkal a m sod‚ves
alapvizsga el“tt t”rt‚nt, ‚s amit Dirk motyogott, felt–n“en;
Łgy hangzott, mintha egy k”zgazdas gtani vizsgat‚tel lenne.
Mander csendben f”lkelt,  tment Dirk  gy hoz, ‚s er˘sen!
figyelt, de t”bbet nem siker–lt elcsĄpnie, csak n‚h ny ”ssze-
fgg‚stelen motyog st Schleswig-Holsteinr“l ‚s a francia
porosz h borŁr˘l, mely ut˘bbit Dirk egyenesen a p rn j nak
cĄmzett.
A hĄr csendben ‚s diszkr‚ten ugyan, de fut˘t–zk‚nt elter-
jedt.
"s t ncos szikl kkal egytt Ągy ok dta
a foly˘t a kŁt ”r”k robban sa."
A r k”vetkez“ h˘napban Dirk azt tapasztalta, hogy egy-
folyt ban etetik ‚s itatj k, abban a rem‚nyben, hogy ut na
jb m‚lyen fog aludni, ‚s tal n  lm ban elmond m‚g n‚h ny
vizsgat‚telt. Erdekes m˘don Łgy t–nt, hogy min‚l t”bbet
eszik, ‚s min l jobb ‚vj ratŁ borokat iszik, ann l kev‚sb‚
hajlamos arra, hogy a p rn ba temesse az arc t alv s k”z-
ben.
Dirk terve az volt, hogy alaposan kihaszn lja a neki tulaj-
donĄtott adotts gokat, an‚lkl hogy “ maga valaha is  llĄta-
n , hogy rendelkezik velk. S“t, teljes hitetlenked‚ssel ‚s
ellens‚gesen fogadta a felt‚telezett k‚pess‚geir˘l sz˘l˘ me-
s‚ket.
"™t m‚rf”ldet  tkanyarogva sz llt a
szent Alph a v”lgybe, nagy erd“k alatt
azt n el‚rte a barlangokat
s beviharzott a halott ˘ce nba:
s e messzi zajb˘l Kubla “saty k
szav t hallotta, hadak j˘slat t!"
Dirk - amint azt hat rozottan tagadta - t volbehall˘ is
volt. Alm ban n‚ha dallamfoszl nyokat dŁdolgatott, melyek
azt n k‚t h‚t mŁlva a sl gerlist k ‚l‚n voltak hallhat˘k. Ezt
persze nem volt neh‚z egy kis szervez‚ssel megoldani.
Ami azt illeti, Dirk mindig elv‚gezte a minim lisan szk-
s‚ges el“zetes kutat sokat, melyek segĄts‚g‚vel t pl lni tud-
ta a r˘la kialakult mĄtoszokat. Nagyon lusta volt, ‚s alapj -
ban v‚ve nem is tett m st, csak hagyta, hogy az emberek
lelkes hisz‚kenys‚ge megtegye helyette a mag ‚t. A lusta-
s g alapvet“en fontos volt - ha  llĄt˘lagos parafenomen lis
teljesĄtm‚nyei reszletesek ‚s pontosak lettek volna, akkor az
emberek esetleg gyanŁt fognak, ‚s m sf‚le magyar zatot ke-
resnek. Igy viszont, min‚l hom lyosabbak ‚s k‚t‚rtelm–bbek
voltak a j˘slatai, az emberek hisz‚kenys‚ge ann l k”nnyeb-
ben kit”lt”tte a j˘slat ‚s a val˘s g k”z”tt t tong˘ –rt.
Dirk soha nem haszn lta ki a helyzetet - legal bbis l t-
sz˘lag nem. Val˘j ban sokkal nagyobb hasznot hŁzott ab-
b˘l, hogy  lland˘an etetik-itatj k, mint b rki gondolta volna,
de ez csak akkor der–lt volna ki, ha valaki veszi a f rads -
got, ‚s pontosan kisz molja az ”sszeget, amit r k”lt”ttek.
Na ‚s persze Dirk soha nem  llĄtotta - s“t, hat rozottan
tagadta -, hogy a r˘la kering“ dolgok ak r csak t volr˘l is
igazak lenn‚nek.
Igy azt n minden lehet“s‚ge megvolt arra, hogy az ‚vv‚gi
vizsg k el“tt szaftos kis beugrat ssal  lljon el“.
"A k‚jpalota n‚zte sok sz z
lenge torny t a vizen
‚s egy zene volt a forr s
‚s a barlang egy tem.
Ritka m–v‚szet, ihlet ‚s csoda:
j‚gbarlangok ‚s napf‚nypalota!"
- Te j˘ ‚g! - Reg hirtelen felriadt a szuny˘k l sb˘l,
melybe a bor ‚s a felolvas s hat s ra sppedt, ‚s teljes
meglepetts‚ggel n‚zett k”r–l, de a teremben nem v ltozott
semmi. Coleridge szavai zengtek a meleg ‚s megel‚gedett
csendben, amely r telepedett a hatalmas eb‚dl“re. Egy gyors
szem”ld”kr ncol s ut n Reg Łjb˘l szundik l sba meneklt,
de ez alkalommal m r nem olyan m‚lybe.
"Ismertem egy l nyt valaha,
l tom s lehetett:
AbesszĄnia l nya volt,
Abora hegy‚r˘l dalolt
s cimbalmot pengetett: '
Dirk hagyta mag t r besz‚lni, hogy hipn˘zisban pr˘b lja
megj˘solni a ny r eleji vizsg k t‚teleit.
Az ”tletet tulajdonk‚ppen 6 ltette el a t”bbiek fej‚ben
azzal, hogy reszletesen elmagyar zta, mi az, amire soha de
soha, semmilyen k”r–lm‚nyek k”zepette sem lenne hajlan-
d˘, hab r tulajdonk‚ppen nagyon szĄvesen megtenn‚, kiz r˘-
lag az‚rt, hogy v‚gre alkalma legyen megc folni az  llĄt˘la-
gos ‚s  ltala hat rozottan tagadott k‚pess‚geir“l sz˘l˘ plety-
k kat.
A gondos el“k‚szĄt‚s ut n v‚gl belement a dologba, de
csak az‚rt, hogy Ągy egyszer s mindenkorra v‚get vessen
ennek az ostoba - m‚rhetetlenl ‚s felh borit˘an ostoba -
gynek. Az automatikus Ąr s m˘dszer‚vel meg fogja j˘solni
a vizsgat‚teleket, kell“ felgyelet alatt, azt n egy lepecs‚telt
borĄt‚kba z rj k, ‚s let‚tbe helyezik egy bankban a vizsg k
v‚g‚ig.
Azt n a vizsg k ut n kinyitj k, ‚s megl tj k, mennyire
voltak pontosak a j˘slatok.
Nem tŁl meglep“ m˘don igen sz‚p sz mŁ ember aj nlott
fel neki igen sz‚p summ t, hogy  rulja el a t‚teleket, de az
ilyesf‚le aj nlatok “t a legteljesebb m‚rt‚kben felh borĄtot-
t k. Hiszen az tisztess‚gtelen lenne! - mondta.
Zendlne csak szivemben
m‚g egyszer a dala,
oly vad gy”ny”r gyŁlna ki bennem,
hogy fel‚pĄten‚m csupa
muzsik b˘l azt a sz‚p
f‚nyd˘mot! a j‚gtermeket!"
Egy kis id“ mŁlva azt n Dirk kiss‚ aggodalmas ‚s nne-
p‚lyes arckifejez‚ssel kezdett mutatkozni v rosszerte. El“-
sz”r elh rĄtotta a k‚rd‚seket, hogy mi nyugtalanĄtja, de v‚-
gl el rulta, hogy szeg‚ny ‚desanyj nak igen k”lts‚ges fok
orvosi beavatkoz sra lenne szks‚ge, melynek mibenl‚t‚t
nem reszletezte, a m–t‚tet mag norvossal kell elv‚geztetni,
de sajnos nincs r  p‚nzk.
Ett”1 kezdve m r kell“k‚ppen meredek ‚s olajozott volt
a lejt“, melyen k”nnyed‚n csŁszott lefel‚: kisebb adom -
nyokat fogadott el a mam ja  llĄt˘lagos orvosi k”lts‚geire,
melyek‚rt cserebe r”vid bepillant st engedett a vizsgat‚tel-
j˘slataiba.
Azut n valahogy kisziv rgott, hogy az egyetlen fogorvos,
aki el tudja v‚gezni a rejt‚lyes fogm–t‚tet, egy kelet-eur˘pai
sz jseb‚sz, aki jelenleg Malibuban ‚l, aminek k”vetkezt‚ben
meglehet‚sen meredeken emelkednie kellett az adom nyok
”sszeg‚nek.
Dirk term‚szetesen tov bbra is tagadta, hogy t‚nyleg
olyan kl”nlegesek lenn‚nek a k‚pess‚gei, mint amennyire
felfŁj k “ket, s“t azt is tagadta, hogy egy ltal n l‚tezn‚nek,
‚s  llĄtotta, hogy soha nem egyezett volna bele ebbe az
eg‚szbe; ha nem az lett volna a c‚lja, hogy megc folja a le-
gend kat, de ha m r a t”bbiek Ągy hisznek a k‚pess‚geiben,
melyekben “ maga egy percig sem, akkor legal bb azzal
”r”met szerez nekik, hogy megengedi, hogy hozz j ruljanak
dr ga ‚desanyja oper ci˘j hoz.
Ebb“l a helyzetb“l csak nyertesen kerlhet ki.
Legal bbis “ Łgy hitte.
"S mind l tn , aki hallana,
s 'Vigy zzatok!' ki ltana;
'Szeme vill m! haja libeg!"
A vizsgat‚teleket, melyeket Dirk hipn˘zisban automatikus
Ąr ssal produk lt, val˘j ban maga  llĄtgatta ”ssze, ugyanŁgy
ahogy b rmely, vizsg ra k‚szl“ di k tette volna:  tn‚zte az
el“z“ ‚vek vizsgat‚teleit, megfigyelte, van-e valami jellemz“
tendencia, ‚s intelligens tal lgat ssal pr˘b lta kik”vetkeztet-
ni, mi j”het az id‚n. Meglehetgsen biztos volt benne (aho-
gyan b rki biztos lehetett volna), hogy el‚g pontosan el fok
ja tal lni ahhoz, hogy kiel‚gĄtse a hisz‚kenyeket, viszont;
el‚g pontatlan lesz ahhoz, hogy az eg‚sz  rtatlan j t‚knak;
t–nj‚k.
Mint ahogy az is volt.
Ami viszont t”k‚letesen v ratlanul ‚rte Dirk”t, ‚s hatal-
mas felfordul st okozott, melynek eredm‚nyek‚ppen egy ra-
bomobil h ts˘ l‚s‚n kellett t voznia Cambridge-b“l, az az
volt, hogy a vizsgat‚telek, melyeket el“zetesen eladogatott,
t”k‚letesen megegyeztek a val˘di t‚telekkel.
Pontosan. Sz˘r˘l sz˘ra. Az utols˘ vessz“ig.
"H rmas k”rt re  el‚bb,
s csukja szemnk szent borLalom,
mert m‚zen ‚lt, m‚zharmaton,
s itta a Mennyorsz g tej‚t!"
Azt n ellt a vihar, eltekintve a szenz ci˘s riport- radat-
t˘l, melyben el“sz”r csal˘nak ki ltott k ki Dirk”t, azt n
nagymen“k‚nt nnepelt‚k, de csak az‚rt, hogy ut na Łjb˘l
lecsal˘zz k, azt n megint nnepelj‚k, mint nagymen“t, mĄg
v‚gl azt n az Łjs gĄr˘k r untak a t‚m ra, kerestek maguk-
nak egy j˘ kis bili rd j t‚kost, ‚s ink bb arra sz lltak r .
Az az˘ta eltelt ‚vekben Richard olykor-olykor ”sszeakadt
Dirkkel, aki  ltal ban ˘vatos f‚l-mosollyal dv”z”lte, amely
azt volt hivatva kipuhatolni, hogy tartozik-e valamivel, azt n
 tcsapott abba a vigyorba, amely ama rem‚ny‚t fejezte ki,
hogy Richard k”lcs”n fog adni neki valamennyit. A rend-
szeres n‚vv ltoztat sok azt sŁgt k Richardnak, hogy Dirk
nemcsak vele b nik Ągy.
Richard kicsit szomorŁan l tta, hogy valaki, aki a kis
egyetemi k”z”ss‚g keretein bell Łgy ‚lt ‚s ragyogott, a
h‚tk”znapok f‚ny‚ben Ągy megfakulhat. s most nagyon el-
csod lkozott, hogy Reg mi‚rt k‚rdez“sk”dik Dirk ut n ilyen
hittelen ‚s v ratlanul, l tsz˘lag k”nnyed ‚s fesztelen han-
gon.
Richard megint megn‚zett mindent: a mellette enyh‚n
horkol˘ Reget; a kis Sarak-t, aki csendben ‚s elb–v”lten fi-
gyelt; a f‚lhom lyos, pisl kol˘ f‚nybe burkol˘z˘ termet; a
regi minisztereln”k”k ‚s k”lt“k portr‚it, melyek magasan
fggtek a falon a s”t‚tben, ‚s csak n‚ha-n‚ha csillant meg a
gyertyaf‚ny a foguk feh‚rs‚g‚n; az angolprofesszort, aki  ll-
va olvasta a verset a versfelolvas˘-hangj n; a Kubla l‚n
k”nyv‚t, melyet a professzor a kez‚ben tartott; ‚s v‚gl lop-
va az ˘r j t. Megint h trad“lt.
A hang tov bb sz˘lt, ‚s a vers m sodik, sokkal kl”n”-
sebb r‚sz‚t kezdte olvasni...

Gordon Way ‚lete utols˘ napj nak est‚je volt, ‚s “ azon
t–n“d”tt, vajon eg‚sz h‚tv‚g‚n esni fog-e. Az id“j r sjelent‚s-
ben v ltoz‚kony id“t mondtak, a mai napra k”d”s ‚jszak t, a
k”vetkez“ napokra, p‚ntekre ‚s szombatra napos, de h–v”s
id“t, a vas rnap m sodik fel‚re pedig, amikor mindenki ‚ppen
visszafel‚ fog tolongani a v msba, elsz˘rt z porokat.
Mindenki - Gordon Way kiv‚tel‚vel.
Az id“j r sjelent‚n ezt persze nem emlĄtette, nem is az
id“j r sjelent‚s feladata, de az aznapi horoszk˘pja is igen-
csak f‚lrevezet“re sikeredett. Arra kit‚rt, hogy szokatlanul
er“s bolyg˘mozg s lesz tapasztathat˘ a jegy‚ben, ‚s felsz˘-
lĄtotta, hogy tegyen kl”nbs‚get ak”z”tt, amir“l csak azt hi-
szi, hogy akarja, ‚s amire t‚nyleg szks‚ge van, valamint
azt is javasolta, hogy ‚rtelmi vagy munkahelyi probl‚m it
kezelje teljes hat rozotts ggal ‚s “szintes‚ggel, de furcsa
m˘don arr˘l egy sz˘t sem sz˘lt, hogy miel“tt v‚get ‚me a
nap, “ m r halott lesz.
Gordon Way Cambridge k”zel‚ben let‚rt az aut˘p ly r˘l,
‚s meg llt egy kis benzinkŁtn l, hogy tankoljon, de miut n
meg llt, egy percig m‚g lt az aut˘ban, hogy befejezzen
egy telefonbesz‚lget‚st.
- Ok‚, j˘, holnap felhĄvlak - mondta -, vagy tal n m‚g
ma este. Vagy hĄvj te engem. F‚l˘r n bell a nyaral˘ban le-
szek. Igen, tudom, hogy mennyire fontos neked ez a pro-
jekt. J˘-j˘, tudom, mennyire fontos, ‚s pont. Te is akarod,
‚n is akarom. s nem azt mondtam, hogy a tov bbiakban
nem t mogatlak. Csak azt mondtam, hogy k”lts‚ges a do-
log, ‚s hat rozottan ‚s teljes nyĄlts ggal kell megbesz‚lnnk.
Figyelj, mi‚rt nem j”ssz ki te is, ‚s akkor megbesz‚lhet-
n‚nk. Ok‚, igen, igen, tudom. H t, gondolkozz rajta,
Kate. K‚s“bb m‚g besz‚lnk. Szia.
Letette a kagyl˘t, ‚s egy percig tov bb ld”g‚lt a kocsi-
ban.
Az aut˘ ˘ri si volt. Az a fajta hatalmas, ezstszrke Mer-
cedes, amit a rekl mokban szoktak haszn lni, ‚s nemcsak a '
Mercedes-rekl mokban. Gordon Way, Susan b tyja ‚s Ri-
chacd MacDuff f“n”ke gazdag ember volt, a WayForward
Technologies II. c‚g alapĄt˘ja ‚s tulajdonosa. A WayFor-
ward Technologies persze a szok sos okok miatt cs“dbe
ment, ‚s a kezd“t˘lce is odalett.
Szerencs‚re sikeult alapĄtania egy m sodik c‚get.
A "szok sos ok" az volt, hogy pont akkor v gtak bele a
hardver-zletbe, amikor az orsz gban m r minden tizenk‚t
‚ves gyerek beleunt a dobozokba, amik folyton azt mond-
j k, hogy "bing". M sodik nekifut sra teh t ink bb a szoft-
verekkel kezdett foglalkozni, ‚s egy vagyont keresett velk.
K‚t j˘l men“ szoftvernek k”sz”nhet“en - az egyik az An-
them volt, a m sikat, amely m‚g t”bb hasznot hozott voina,
v‚gl soha nem dobt k a piacra - a WFT II. lett az egyet-
len angol szoftver-c‚g, melyet egy mondatban lehetett emle-
getni az olyan amerikai v llalatokkal, mint a Microsoft vagy
a Lotus. Igaz, az a bizonyos mondat valahogy Ągy hangzott
volna: "A WayForward Technologies, elt‚r“en az olyan
nagy amerikai c‚gekt“l, mint a Microsoft vagy a Lotus ..
De kezdetnek ez is megteszi. A WayForward Technologies
befutott. s a tulajdonosa Gordon Way volt.
Benyomott egy kazett t a sztere˘magn˘ba. A magn˘ halk
‚s illedelmes kattan ssal befogadta, ‚s egy-k‚t pillanat mŁl-
va Ravel Boler˘ja kezdett lebegni a nyolc, t”k‚letesen
”sszehangolt, apr˘ lyukacsos, matt-fekete hangfalb˘l. A
sztere˘-hangz s olyan sima ‚s t gas ‚rzetet keltett, hogy az
ember szinte a j‚gp ly n ‚rezte mag t. Gordon finoman ko-
cogtatta az ujjaival a kip rn zott korm nyt. A m–szerfalat
b multa: Izl‚ses, vil gĄt˘ sz mok, ‚s apr˘, villog˘ l mp cs-
k k pisl koltak vissza r  halv nyan. Egy id“ ut n r j”tt,
hogy a benzinkŁt ”nkiszolg l˘, ‚s kisz llt, hogy megt”ltse a
tankot.
Mindez egy-k‚t percet vett ig‚nybe. Allt, ‚s szorongatta a
benzinkŁt cs”v‚t, toporgott a h–v”s ‚jszak ban, azt n  ts‚-
t lt a mocskos kis b˘d‚hoz, fizetett, esz‚be jutott, hogy
kell vennie n‚h ny t‚rk‚pet a k”rny‚kr“l, azt n p r percig
m‚g lelkesen elcsevegett a benzinkutassal a komputer-ipar
fejl“d‚s‚nek j”v“ ‚vben v rhat˘ f˘bb ir nyvonalair˘l, felve-
tet, hogy a p rhuzamos adatfeldolgoz s lesz a kulcs az
igaz n intenzĄv termel‚si szoftverekhez, ugyanakkor er“tel-
jes k‚telyeinek adott hangot arra vonatkoz˘an, hogy a mes-
ters‚ges intelligencia-kutat s per se - kl”n”sen a ProL.og
nyelvre alapozott kutat s - k‚pes lenne b rmif‚le zleti
szempontb˘l is hasznosĄthat˘ term‚ket kifejleszteni a k”zel-
j”v“ben legal bbis ami az irodai felhaszn l˘k”rt illeti, mely
t‚ma a benzinkutast mondhatni teljesen hidegen hagyta.
- Na, dum lni azt n tudott a pasas - mondta k‚s“bb a
rend“r”knek. - Ha tĄz percre kimentem volna a klozettra,
akkor tov bbmondta volna a p‚nzt‚rg‚pnek. Ha tizen”t per-
cig maradtam volna, szerintem a p‚nzt rg‚p is elmenekl.
Igen, “ volt az, biztos vagyok benne - tette hozz , amikor
megmutatt k neki Gordon Way f‚nyk‚p‚t. - Csak az‚rt
nem ismertem meg r”gt”n, mert itt a k‚pen csukva van a
sz ja
- Teljesen bizonyos abban, hogy nem tapasztalt semmi
gyanŁsat? - faggatta a rend“r. - Semmit, ami b rmely
szempontb˘l furcs nak t–nt volna?
- Nem, ahogy mondtam, egy  tlagos kuncsaft volt egy  t-
lagos ‚jszak n, ahogy m skor.
A rend“r kiss‚ zavartan n‚zett r . - Csak a biztons g
kedv‚‚rt - folytatta -, ha most hirtelen Ągy csin ln‚k ... -
bandzsĄtott, kil˘gatta a nyelv‚t, ‚s szam rflet mutatva
ugr ndozni kezdett -, akkor ‚szrevenne valami kl”n”set?
- H   t .. ””” ..: igen - mondta a benzinkutas, idegesen
h tr bb l‚pve. - Azt gondoln m, hogy teljesen bedilizett.
- Helyes! - mondta a rend“r, ‚s eltette a jegyzetfzet‚t. -
Csak tudja uram, egyeseknek n‚ha eg‚szen saj tos elk‚pze-
l‚seik vannak arr˘l, hogy mi a furcsa, ‚s mi nem. Mert ha a
tegnapi ‚jszaka egy  tlagos ‚jszaka volt, akkor ‚n pattan s
vagyok Queensbury m rkin‚ nagyn‚nik‚j‚nek h ts˘fel‚n.
K‚s“bb m‚g Łjra  tvesszk a vallom s t. K”sz”njk, hogy
 ldozott r nk az idej‚b˘l.
De ez m‚g mind csak k‚s˘bb fog majd t”rt‚nni.
Ezen az est‚n Gordon a zseb‚be gy–rte a t‚rk‚peket, ‚s
visszabandukolt a kocsij hoz. Ahogy a k”dben a l mpa alatt
 llt, az aut˘ra finoman gy”ngy”z“ p ra csap˘dott le, ‚s Łgy
festett - nos, pontosan Łgy festett, mint egy piszok dr ga
Mercedes Benz. Gordon azon kapta mag t, hogy egy villa-
n snyi ideig arra gondol, b rcsak neki is lehetne egy ilyen
aut˘ja, de nagy szak‚rt“ volt abban, hogy elh rĄtsa mag t˘l
az eff‚le gondolatmeneteket, melyek csak k”rtek”rbe ke-
ringtek, ‚s rosszkedvre hangolt k.
Tulajdonosi bszkes‚ggel megpaskolgatta a kocsit, meg-
kerlte, ‚s ‚szrevette, hogy a csomagtart˘ nincs rendesen
becsukva, odament, ‚s lenyomta. A tet“ eg‚szs‚ges katta-
n ssal becsuk˘dott. M r ez‚rt is meg‚rte, nem? Egy ilyen
eg‚szs‚ges kattan s. A j˘ ”reg min“s‚g ‚s szak‚rtelem. At-
futott a fej‚n vagy egy tucat dolog, amit meg kell besz‚lnie
Susannal, visszakecmergett a kocsiba, ‚s amint visszakanya-
rodott az orsz gŁtra, azonnal benyomta a telefonon az ”n-
m–k”d“ t rcsa-gombot.
- ...lenne olyan szĄves, ‚s zenetet hagyna, akkor ami-
lyen gyorsan csak lehet, vissza fogom hĄvni. Esetleg.
BĄĄp.
- A, szia Susan, itt Gordon - mondta Gordon, ‚s gyetle-
nl pr˘b lta a v ll hoz szorĄtva egyensŁlyozni a kagyl˘t. -
pp Łton vagyok a vityill˘ba. ™”  ... cst”rt”k este van,
””” ... 8 ˘ra 47. Kicsit k”d”s az Łt. Figyelj csak, most h‚t-
v‚g‚n j”nnek azok a fick˘k az Allamokb˘l, hogy megbe-
sz‚ljk az Anthem 2. verzi˘j nak terjeszt‚s‚t, a rekl m int‚-
z‚s‚t meg minden egyebet, ‚s n‚zd, tudod, hogy nem szere-
tek ilyesmit k‚rni, de azt is tudod, hogy m‚gis mindig meg-
teszem, sz˘val figyelj.
Tudnom kell, hogy Richard dolgozik-e a programon. Ugy
‚rtem, hogy t‚nyleg dolgozik-e. Megk‚rdezhetn‚m t“le is,
de akkor azt mondan , hogy ˘, persze, minden rendben, mi-
k”zben az ideje fel‚t azzal t”lti, hogy - a francba, milyen
vakĄt˘ volt ennek a teheraut˘nak a reflektora, ezek a rohadt
kamionosok soha nem haszn lnak tompĄtott f‚nyt, csoda,
hogy m‚g nem k”t”ttem ki egy  rokban, nem lenne semmi,
mi? - Egy zenet“gzĄt“n hagyni az utols˘ szavaimat. Nem
‚rtem, mi‚rt nincs ezeken a kamionokon automatikus f‚ny-
er6ss‚g-szab lyz˘. Figyelj, felĄrn d valahova, hogy ne fel-
ejtsd el megmondani Susannak - nem neked, a titk m˘m-
nek -, hogy Ąrjon egy levelet a nevemben annak a tagnak a
K”rnyezetv‚delmi Miniszt‚riumba, hogy mi sz llĄtjuk a
technol˘gi t, ha “ elint‚zi a jogi r‚sz‚t. A k”zj˘ ‚rdek‚ben,
‚s egy‚bk‚nt is tartozik nekem egy szĄvess‚ggel, ‚s mire j˘
a kitntet‚sem, ha nem arra, hogy legal bb n‚ha seggbe
rughassak ezt-azt? Na tess‚k, l tszik, hogy eg‚sz h‚ten ame-
rikaikkal t rgyaltam.
Te j˘ ‚g, err“l jut eszembe, rem‚lem, nem felejtettem el
bepakolni a pusk kat. Nagyon szeretn‚m tudni, mi‚rt van-
nak Łgy oda az amerikaiak az‚rt, hogy halomra l”v”ld”zz‚k
a nyulaimat. Vettem nekik egy-k‚t t‚rk‚pet, Ągy tal n meg
tudom gy“zni “ket, hogy tegynk hosszŁ ‚s eg‚szs‚ges s‚-
t kat a k”rny‚ken, ‚s felejts‚k el a nyulakat. T‚nyleg na-
gyon sajn lom szeg‚ny kis j˘sz gokat. Azt hiszem, ha meg-
j”nnek az amerikaiak, kiteszek a h z el‚ a gyepre egy olyan
kis t bl t, tudod, amilyet a Beverly Hills-i vill kn l szok-
tak, hogy"Fegyveres “rizet". K‚rlek, Ąrj egy cetlit Susannak,
hogy szerezzen be egy "Fegyveres “rizet" feliratŁ t bl t c”-
vekkel, olyan magass gban, hogy a nyulak j˘l l thass k.
M rmint Susannak, a titk rn“mnek, nem neked.
Hol is tartottam?
Ja, igen. Richard ‚s az Anthenc 2. Susan, annak a programnak
k‚t h‚ten bell  t kell esnie a b‚ta teszten. Richard
azt mondja, j˘l halad vele. De ah nyszor bemegyek hozz ,
mindig egy dĄv ny t”bbdimenzi˘s k‚p‚t l tom forogni a
sz mĄt˘g‚pe k‚perny“j‚n. Azt mondja, egy nagyon fontos
probl‚m n dolgozik, de ‚n nem l tok m st, csak egy bŁtor-
darabot. Az embereknek nem forg˘ dĄv nyra van szks‚gk,
hanem zen‚l“ v llalati k”nyvel‚sre. Valamint azt sem hi-
szem, hogy most lenne itt az ideje annak, hogy a Himal ja
talajer˘zi˘s adatait fuvolakvintett‚ alakĄtsa  t.
s ami Kate-et illeti - nem tagadhatom, hogy agg˘dom a
p‚nz‚rt ‚s az id“‚rt, amit a kĄs‚rletez‚sek felem‚sztenek.
Lehet, hogy fontos hosszŁ t vŁ kutat sokr˘l ‚s fejleszt‚sek-
r“l van sz˘, de annak is fenn ll a lehet“s‚ge - mondom,
csak a lehet“s‚ge, de szerintem k”teless‚gnk ezt is felvetni
‚s v‚gigondolni -, hogy kutyafl‚t sem ‚r az eg‚sz. Furcsa,
valami zajt hallok a csomagtart˘b˘l, pedig ‚pp az el“bb
csuktam be rendesen.
Na, sz˘val Richard most a legfontosabb. s egyetlen
olyan szem‚ly l‚tezik, aki abban helyzetben van, hogy ki
tudja puhatolni, Richard t‚nyleg a fontos feladatokon dolgo-
zik-e, vagy csak  lmodozik, ‚s ez a szem‚ly nem m s, mint
Susan.
Ugy ‚rtem, hogy te, nem a titk rn“.
Sz˘val megtenn‚d - nagyon nem szĄvesen k‚rlek r ,
t‚nyleg nagyon nem szĄvesen - megtenn‚d, hogy ut nan‚-
zel a dolognak? Elmagyar zn d Richardnak, hogy mennyire
fontos? Vil gĄtsd meg neki, hogy a WayForward Technolo-
gies terjeszked“ zleti v llalkoz snak van sz nva, nem na-
gyokosok j tsz˘ter‚nek. Ez a baj az ilyen nagyokosokkal,
egyszer van egy j˘ ”tletk, ami be is v lik, ‚s azt n elv r-
j k, hogy az ember ‚veken  t tov bb finanszĄrozza a kisded
j t‚kaikat, mĄg “1c csak lnek, ‚s a k”ld”kt j‚kuk topogr fi-
 j t tanulm nyozz k. Bocs, de most meg kell  llnom, hogy
rendesen becsukjam a csomagtart˘ fedel‚t. Egy perc.
Letette a telefont maga mell‚ az l‚sre, lehŁz˘dott a f-
ves Łtszeg‚lyre, ‚s kisz llt. Amikor oda‚rt a csomagtart˘-
hoz, a fed‚l hirtelen kiv g˘dott, ‚s valaki kipattant a cso-
magtart˘b˘l, egy vad szpuska mindk‚t cs”v‚b“l tzelve
mellbe l“tte Gordon Wayt, azt n ment a dolg ra.
Gordon Way megd”bben‚se afelett, hogy teljesen v rat-
lanul lel“tt‚k, semmi volt ahhoz a megd”bben‚shez k‚pest,
amit az azut n t”rt‚ntek miatt ‚rzett.
J”jj˘n be, kedves fiam, j”jj”n be!
Reg lak s nak ajtaj hoz a bels“ udvar egyik sark b˘l veze-
tett egy kanyarg˘s fal‚pcs“, amely igen rosszul volt megvi-
l gĄtva, jobban mondva nagyon is j˘l volt megvil gĄtva, ha
‚gett a l mpa, de pillanatnyilag nem ‚gett, az ajt˘ teh t
rosszul volt megvil gĄtva, ezenfell z rva is volt.
A koll‚gium regebbi ‚pleteiben dupla ajt˘k voltak, mint
a zsilipkamr kban, ‚s ez‚rt, ak rcsak a zsilipkamr kat, kiss‚
bonyodalmas volt kinyitni “ket. A kls“ ajt˘ masszĄv, szr-
k‚re festett t”lgyfalapb˘l  llt, melyen nem volt semmi, csak
egy nagyon keskeny res a leveleknek, ‚s egy wertheimz r,
aminek a kulcs t Reg v‚gl sikeresen el“kerĄtette.
Kinyitotta az ajt˘t, ‚s kit rta. M”g”tte egy  tlagos, feh‚r
fat bl jŁ ajt˘ v lt l that˘v ,  tlagos r‚z g”mbfogantyŁval.
- J”jj”n be, j”jj”n csak be - mondta ism‚t Reg, miut n
ezt az ajt˘t is kinyitotta, ‚s tapogat˘zni kezdett a villany-
kapcsol˘ ut n. Egy pillanatig csak a t–zrost‚lyon pisl kol˘
par zs f‚nye vetett kĄs‚rtetiesen t ncol˘ v”r”s  rnyakat, de
azt n el”nt”tte a szob t a villanyf‚ny, ‚s megszntette a va-
r zst. Reg egy kicsit habozott a ksz”b”n, furcs n feszlt-
nek t–nt, mintha meg akarna gy“z“dni valamir˘l, miel“tt
bel‚p, de azt n legal bbis l tsz˘lag j˘kedv–en nyomult be a
szob ba.
A szoba nagy volt, a falakon faburkolattal, ‚s n‚hW y
szeretetrem‚lt˘an t”tt-kopott ‚s k‚nyelmesen elr<:ndezett
bŁtordarab t”lt”tte meg. A fal mellett egy hatalmas, kopot-
tas, r‚gi mahag˘ni Ąr˘asztal  llt, vastag ‚s csŁnya l bakon,
rajta k”nyvek, irattart˘k, dosszi‚k ‚s ingadoz˘ papĄrkupacok
tornyosultak. Az Ąr˘asztalon - Richard nagy tetsz‚s‚re - egy
˘cska, r‚gi abakusz is helyet kapott.
Kicsit arrebb egy kisebb, kora XIX. sz zadi Ąr˘asztal is
 llt, amely meglehet˘sen ‚rt‚kes lehetett volna, ha nem
olyan viharvert, valamint n‚h ny eleg ns; Gy”rgy-korabeli
sz‚k, egy ijeszt˘ viktori nus k”nyv llv ny ‚s Ągy tov bb.
R”viden sz8lva, egy professzorhoz ill“ szoba volt. A fala-
kon egy professzorhoz ill“ bekeretezett t‚rk‚pek ‚s metsze-
tek, a padl˘n szit v  koptatott, professzorhoz ill“ sz“nyeg,
‚s az eg‚sz szoba Łgy festett, mintha ‚vtizedek ˘ta nem
v ltozott volna benne semmi, aminek val˘szĄn–leg abban
rejlett a magyar zata, hogy egy professzor lakott benne.
Mindk‚t szemben lev“ falon egy-egy ajt˘ nyĄlt, Richard
kor bbi l togat saib˘l m r tudta, hogy az egyik a dolgoz˘-
szob ba vezet, amely Łgy n‚z ki, mintha ennek a szob nak
kisebb ‚s t”m‚nyebb v ltozata lenne - m‚g nagyobb k”nyv-
kupacok; m‚g magasabb papĄrhalmok az azonnali leoml s
m‚g nagyobb vesz‚ly‚ben, ‚s a bŁtorok, b rmilyen r‚giek
‚s ‚rt‚kesek is, tele vannak milli rdnyi forr˘ te s- ‚s k v‚s-
cs‚sze k”r alakŁ lenyomat val, sok helyen m‚g maga a cs‚-
sze is ott  ll.
- Pr˘b lja meg k‚nyelembe helyezni mag t a dĄv nyon -
mondta Reg, j˘ h zigazd hoz ill“en srg”l“dve. - Nem tu-
dom, hogy sikerlni fog-e. Nekem mindig az az ‚rt‚sem,
ha r l”k, hogy k posztalevelekkel ‚s k‚sekkel van kit”m-
ve. - Komolyan Richardra pillantott. - Mag nak k‚nyelmes
dĄv nya van otthon? - ‚rdekl“d”tt.
- H t, igen - Richard elnevette mag t. FelvidĄtotta a buta
k‚rd‚s.
- A - mondta Reg borŁsan. - Akkor nem b nn m, ha el-
mondan , hol szerezte be. Nekem ez  lland˘ probl‚m t je-
lent,  lland˘t. Soha ‚letemben nem tal lkoztam m‚g k‚nyel-
mes dĄv nnyal. Mag nak hogy sikeriilt? - N‚mi meglepet‚s-
sel vett ‚szre egy kis ezstt lc t, rajta port˘is palack ‚s h -
rom poh r.
- Furcsa, hogy ezt k‚rdezi - mondta Richard. - Ugyanis
m‚g soha nem ltem a dĄv nyomon.
- Nagyon b”lcs dolog -  llĄtotta Reg teljes komolys ggal
-, nagyon, nagyon b”lcs. - A kab tj val ‚s a sapk j val
Łjb˘l v‚gigj tszotta a bonyolult szertart st.
- Nem mintha nem szeretn‚k r lni - mondta Richard. -
Csak ‚ppen az t”rt‚nt, hogy sz llĄt s k”zben beszorult a
l‚pes8h zba. Ha j˘l sejtem, a sz llĄt˘k f‚lŁtig felhozt k, de
megakadtak vele, forgatt k ide-oda, de nem tudt k tov bb
vinni, azt n furcsa m˘don arra is r  kellett j”nnik, hogy
visszavinni sem tudj k. M rpedig ez lehetetlen.
- Kl”n”s - mondta Reg. - J˘magam m‚g soha nem
ker–ltem szembe dĄv nyokkal kapcsolatos irreverzibilis mate-
matikai probl‚m val. Uj kutat si terlet lehet. Besz‚lt m r
t‚r-geometria szak‚rt˘kkel?
- Sokkal jobb ”tletem t madt. AthĄvtam a szomsz‚d kisfi-
Łt, aki 17 m sodperc alatt ”ssze tudja rakni a Rubik-kock t.
Lelt a l‚pcs“re, t”bb mint egy ˘r ig n‚zte a dĄv nyt, azt n
kijelentette, hogy v‚glegesen be van ragadva.
- Folytassa, kedves fiam. Nagyon ‚rdekes, amit mond, de
el“bb hadd k‚rdezzem meg, hozhatok-e valamit. Tal n egy
kis port˘it? Vagy brandyt? Azt hiszem, a port˘i az okosabb
v laszt s, 1934-ben kerIt az egyetem pinc‚j‚be, ha nem t‚-
vedek, ez az egyik legjobb ‚vj rat, ezenfell brandym nincs
is. Vagy k v‚t? Valami m s bort? Van egy veg kit–n“
Margaux, m r reg v rok valami j˘ rgyre, hogy kinyithas-
sam, hab r azt hagyni kell egy-k‚t ˘r t  llni szobah“m‚r-
s‚kleten, de ez nem jelenti azt, hogy ne ... nem - mondta
gyorsan -, tal n m‚gis jobb lesz, ha a Margaux-t hagyjuk.
- n tulajdonk‚ppen te t k‚rn‚k - mondta Richard -, ha
van.
Reg felhŁzta a szem”ld”k‚t. - Biztos ebben?
- Vezetek hazafel‚.
- O, persze. Akkor egy-k‚t percre ki kell mennem a
konyh ba. K‚rem, mes‚ljen addig tov bb, kint is hallom.
Mes‚ljen tov bb a dĄv ny r˘l, ‚s k”zben ‚rezze otthon ma-
g t az eny‚men. s r‚g˘ta van oda beragadva?
- O, csak Łgy h rom hete - mondta Richard, ‚s lelt. -
Persze megtehetn‚m, hogy sz‚tf–r‚szelem az eg‚szet, ‚s ki-
hajĄtom, de nem tudom elhinni, hogy nincs logikus megol-
d s. s az is eszembe jutott, hogy hasznos lenne, ha miel“tt
megvesznk egy bŁtordarabot, el“re tudhatn nk, hogy el-
f‚r-e a l‚pcs“h zban vagy a l‚pcs“fordul˘n. Igy azt n h -
rom dimenzi˘ban modell ltam a probl‚m t a sz mĄt˘g‚pe-
men - de ezid ig nem sikerlt m s v laszt kicsikarni bel“le,
mint hogy nem l‚tezik semmilyen megold s.
- Hogy mit? - ki ltott be Reg a kann ba csorg˘ vĄz zaj n
 t.
- Hogy nem lehet megcsin lni. UtasĄtottam a komputert;
hogy sz molja ki, h ny l‚p‚sben lehetne kiszabadĄtani a dĄ-
v nyt, mire azt felelte, seh nyban. Erre ‚n azt mondtam
"Mi?!", mire “ megint azt mondta, hogy seh nyban. Azt n
utasĄtottam - ‚s ez a legrejt‚lyesebb az eg‚szben -, hogy
sz mĄtsa ki, eredetileg milyen l‚p‚sekben kerlt a dĄv ny
ebbe a beragadt helyzetbe, mire a komputer k”z”lte, hogy
teljesen lehetetlen, hogy b rhogy is ebbe a helyzetbe ker–l-
j”n. A h zfalak alapvet“  trendez‚se n‚lkl. Ugyhogy vagy
valami nagy baj van a h zam falainak alapvet“ anyagszer-
kezet‚vel, vagy - tette hozz  egy s˘hajjal - valami baj vm
a programmal. Maga melyikre tippel?
- N“s? - k‚rdezte Reg.
- Tess‚k? A, ‚rtem, mire gondol. Hogy a dĄv nyom egy
h˘napja a l‚pcs“h zban van. Nem, m‚g nem n“sltem meg,
de van egy bizonyos l ny, akit m‚g nem vettem el.
- s ki az a l ny? Mivel foglalkozik?
- Hivat sos csellista Be kell vallanom, hogy voltak ki-
sebb n‚zetelt‚reseink a dĄv ny miatt. Ami azt illeti, vissza-
k”lt”z”tt a saj t lak s ba, amĄg meg nem oldom a probl‚-
m t. ™ tulajdonk‚ppen ...
Richard hirtelen elkomorodott, fel llt, ‚s csggedten k”r-
bej rk lt a szob ban, azt n meg llt a pisl kol˘ t–z el“tt. Ki-
csit megpiszk lgatta, ‚s r dobott egy-k‚t fadarabot, hogy
enyhĄtse a szoba h–v”ss‚g‚t.
- ™ tulajdonk‚ppen Gordon hŁga - mondta v‚gl. - De
nagyon kl”nb”znek egym st˘l. Azt hiszem, Susan nem szĄ-
veli tŁls gosan a sz mĄt˘g‚peket. s nem tetszik neki,
ahogy Gordon a p‚nzhez viszonyul. Tulajdonk‚ppen ‚n nem
hib ztatom ez‚rt, ‚s “ m‚g a fel‚t sem tudja Gordonr˘l an-
nak, amit ‚n tudok.
- Mir˘l nem tud?
Richard fels˘hajtott.
- H t ... - mondta -, arr˘l a projektg˘l, amelyik els“k‚nt
hozott hasznot a c‚g szoftverjei k”zl. Reason volt a neve,
‚s a maga m˘dj n szenz ci˘s volt.
- s mit tudott?
- H t, amolyan h tulr˘l el“re program volt. Furcsa, de a
legt”bb j˘ ”tlet alapj ban v‚ve nem m s, mint egy r‚gebbi
”tlet h tulr˘l el“re megfordĄtva. Olyan programokat k‚szĄtet-
tek m r, melyek abban segĄtenek az embernek, hogy d”n-
t‚sre jusson, Łgy, hogy kell“ m˘don elrendezik ‚s elemzik
az ”sszes relev ns t‚nyez“t, melyek azt n m f magukt˘l is
a helyes megold s ir ny ba mutatnak. Ennek csak az a h -
tult“je, hogy az ember nem mindig felt‚tlenl arra a d”n-
t‚sre szeretne jutni, amire a kell“ m˘don elrendezett ‚s
elemzett t‚nyez“k mutatnak.
- Eeeegen ... - mondta Reg a konyh b˘l.
- Gordon nagy ”tlete az volt, hogy tervezznk egy olyan
programot, amelyik lehet“v‚ teszi, hogy az ember elgre
meghat rozza, milyen d”nt‚sre szeretne jutni, ‚s csak ut na
programozza be az adatokat. A program feladata az volt -
amit t”k‚letes k”nnyeds‚ggel meg is oldott -, hogy me˘
konstru lja a logikusan hangz˘ l‚p‚ssorozatot, amivel ”ssze
lehet k”tni a premissz kat a konklŁzi˘val. s meg kell hogy
mondjam, remekl m–k”d”tt. Gordon szinte azonnal tudott
venni mag nak egy Porsch‚t, annak ellen‚re, hogy teljesen
le volt ‚gve, ‚s rem‚nytelenl pocs‚kul vezetett. De az ‚r-
vel‚s‚be m‚g a bank rja sem tudott belek”tni. M‚g akkor
sem, amikor h rom h‚t mŁlva Gordon ripity ra t”rte a ko-
csit.
- Te j˘ ‚g. s sokat eladtak a progrvnb˘l?
- Nem. Egyetlenegyet sem.
- Ez meglep“. Nekem pedig nyer“ ”tletnek t–nik.
- Az is volt - mondta Richard habozva. - A teljes pro-
jektet felv s rolta a Pentagon, sz“r”stl-b“r”stl. Az zlet-
nek k”sz”nhet“en a WayForward Technologies igen szil rd
p‚nzgyi alapokra tett szert. Az erk”lcsi alapjaira viszont
nem szĄvesen bĄzn m r  magam. Nemr‚giben elemeztem a
csillagh borŁs program mellett sz˘l˘ ‚rvel‚seket, ‚s ha az
ember tudja, hogy mit kell keresni, akkor nagyon vil gosan
kirajzol˘dnak az algoritmikus s‚m k. Olyannyira, hogy
ahogy az elmŁlt n‚h ny ‚vben eln‚ztem a Pentagon politi-
k j t, t”bb‚-kev‚sb‚ biztos vagyok benne, hogy az amerikai -
haditenger‚szet a program 2.00 v ltozat t haszn lja, mĄg a
l‚gier“ valamilyen okb˘l kifoly˘lag csak az 1.5 b‚ta-tesztelt
v ltozatot. Ami el‚g kl”n”s.
- Mag nak megvan a program?
- Dehogy - mondta Richard. - Nem is tudn‚k mit kende- '
ni vele: Egy‚bk‚nt amikor a Pentagon mindent felv s rolt,
akkor t‚nyleg mindent felv s rolt. Minden k˘dot, minden
lemezt, minden jegyzetfzetet. n ”rltem, hogy t”bbet nem
l tom. Rem‚lem, Ągy is lesz. n el vagyok foglalva a saj t
program-terveimmel.
Megint megpiszk lta a tzet, ‚s azon t–n&l”tt, mit keres
itt, amikor annyi dolga lenne. Gordon  lland˘an a nyak ra
j rt, hogy fejezze m r be az Anthem Łj, szuper-v ltozat t a
Macintosh II-re, de   m‚g t volr˘l sem volt k‚sz vele. Ami
pedig azt a modult illeti, amelyik  t tudja alakĄtani a befut˘
t“zsdeindex-inform ci˘kat MIDI adatokk , azt “ csak vicc-
nek sz nta, de Gordon persze azonnal lecsapott r , ‚s ra-
gaszkodott hozz , hogy dolgozza ki az ”tletet. M r ezzel is
k‚szen kellett volna lennie, de nem volt. Hirtelen pontosan
r j”tt, hogy mi‚rt is van itt.
Mindenesetre kellemes este volt, m‚g akkor is, ha egy l-
tal n nem ‚rtette, Reg mi‚rt akarta annyira l tni. Felemelt
egy-k‚t k”nyvet az asztalr˘l, amely nyilv n az eb‚dl“asztal
funkci˘j t is bet”lt”tte, mert hab r a k”nyvek Łgy n‚ztek ki,
mintha hetek ˘ta ott hevern‚nek, amikor felemelte “ket,
nem l tszott meg a helyk, vagyis nemr‚g rakhatt k oda
“ket.
Tal n ha az ember olyan z rt k”z”ss‚gben ‚l, mint egy
Cambridge-i koll‚gium, akkor annak a szks‚glete, hogy n‚-
ha elbesz‚lgessen kicsit valakivel, aki egy kicsit kl”nb”z“,
‚ppolyan srget“v‚ tud v lni, mint b rmely m s szks‚glet.
Reg szeretetre m‚lt˘ ”regŁr volt, de a vacsor n nyilv nval˘
lett, hogy t”bb. koll‚g ja m r torkig lehet a kl”ncs‚geivel
- f“leg mivel 8k maguk is sz mos kl”ncs‚gben szenved-
tek, ‚s ‚pp el‚g volt azokkal megbirk˘zniuk. Richardot va-
lami Susannal kapcsolatos gondolat nyugtalanĄtotta, de eh-
hez m r hozz  volt szokva. Atlapozta a k‚t k”nyvet, amit
felemelt.
Az egyik egy regi kiad sŁ m– volt, a borley-i par˘kia kĄ-
s‚rtetj r sair˘l sz˘lt, amely eg‚sz Anglia leggyakrabban kĄ-
s‚rtett h za. A gerince m r el volt rongyol˘dva, ‚s a f‚ny-
k‚pmelt‚kletek olyan szrk‚k ‚s elmos˘dottak voltak, hogy
szinte semmit nem lehetett kivenni rajtuk. Az egyik k‚p,
amelycr3l Richard Łgy v‚lte, hogy ar nylag j˘l sike-
rlt (vagy hamisĄtott) felv‚tel egy kĄs‚rtetr“l, miut n elol-
vasta a k‚pal Ąr st, a szerz“ f‚nyk‚p‚nek bizonyult.
A m sik k”nyv kisebb volt, ‚s egy furcsa v‚letlennek k”-
sz”nhet“en a g”r”g szigetvil gr˘l sz˘lt. Amikor Richard la-
z n  tpergette a lapjait, egy kis c‚dula esett ki bel“le.
- Earl Grey vagy Lapsang Suchong? - kiab lt be Reg. -
Vagy Darjeeling? Vagy PG Tips? Sajnos mindegyik filteres.
Fs egyik sem tŁl friss.
- A Darjeeeling remek lesz - felelte Richard, ‚s lehajolt,
hogy felvegye a papĄrcetlit.
- Tejet? - kiab lt Reg.
- ™”” ... k‚rek.
- Egy cukrot vagy kett“t?
- Egyet k‚rek.
Richard visszacsŁsztatta a papĄrt a k”nyvbe, ‚s k”zben
‚szrevette, hogy n‚h ny mondat van siet“sen r firk lva. A
mondatok meglehet“sen furcsa m˘don Ągy sz˘ltak: "Ime ez
a k”z”ns‚ges s˘tart˘. Ime ez a k”z”ns‚ges kalap."
- Cukrot?
- ™”” ... tess‚k? - k‚rdezte Richard ”sszerezzenve. Gyor-
san letette a k”nyvet a halom tetej‚re.
- Csak vicceltem - mondta Reg vid man -, hogy l ssam,
figyel-e. - Sug rz˘ mosollyal bukkant el“ a konyh b˘l, egy
kis t lc n k‚t cs‚sz‚vel, amiket teljesen v ratlanul leejtett a
padl˘ra. A tea kil”ttyent a sz“nyegre. Az egyik cs‚sze ”sz-
szet”rt, a m sik begurult az asztal al . Reg az ajt˘f‚lf nak
t maszkodott, ‚s s padtan meredt a leveg“be.
Egy j‚gg‚ dermedt, n‚ma pillanatig Richard tŁls gosan is
ijedt volt, hogy b rmit tegyen, azt n esetlenl odaugrott;
hogy segĄtsen. De az ”reg akkor m r menteget“z”tt, ‚s fel-
aj nlotta, hogy csin l egy m sik te t. Richard odat mogatta
a dĄv nyhoz.
- Nincs semmi baja? - k‚rdezte tehetetlenl: - HĄvjak or-
vost?
Reg leintette. - Minden rendben - mondta -, teljesen j˘l
vagyok. Csak azt hittem, valami zajt hallok, ‚s megijedtem.
De semmi az eg‚sz. Tal n megsz‚dltem a tea g“z‚t“l.
Hadd t‚rjek kicsit magamhoz. Azt hiszem ... ”””... egy kis
port˘i nagyon j˘t tenne. Annyira sajn lom, hogy megijesz-
tettem. - Es a port˘is palack ir ny ba mutatott.
Richard gyorsan telet”lt”tt egy kis poharat, ‚s odanyŁj-
totta.
- Milyen zajt? - k‚rdezte, ‚s elt–n&i”tt, vajon mi r‚-
miszthette meg ennyire az ”regurat.
Ebben a pillanatban valami mozg s nesze hallatszott oda-
fentr8l, ‚s valami eg‚szen kl”n”s, zih l˘ l‚gz‚s.
- Ez - suttogta Reg. A port˘is poh r darabokra t”rne he-
vert a l b n l. Odaf”nn mintha valaki dobogott volna a l -
b val. - Hallja?
- Igen.
Az ”reg ett˘l szemmel l that˘an megk”nnyebblt.
Richard idegesen feln‚zett az emeletre. - Van valaki oda-
f”nn? - k‚rdezte, ‚rezve, hogy nem szerencs‚s a k‚rd‚s,
m‚gis fel kellett tennie.
- Nincs - mondta Reg halkan; a hangj ban rejl“ f‚lelem
eg‚szen megd”bbentette Richardot. - Senki. Senki, akinek
ott lenne a helye.
- Akkor ...
Reg reszket“sen, de v ratlan hat rozotts ggal felt p sz-
kodott.
- Fel kell mennem - mondta nyugodtan: - Musz j. K‚-
rem, v rjon meg itt.
- De h t mi ez az eg‚sz? - k”vetelte a v laszt Richard,
Reg ‚s az ajt˘ k”z‚  llva.- Mi az, egy bet”r“? n is me-
gyek. Biztos vagyok benne, hogy nincs ott senki, csak a
sz‚l z”r”g, vagy ilyesmi. - Richard nem tudta, mi‚rt mond-
ja ezt. Nyilv nval˘an nem a sz‚l volt, mert hab r az m‚g
csak elk‚pzelhet“, hogy a sz‚l zih l˘ l‚legzetre eml‚keztet“
hangokat ad, de hogy a l b val dobogna, az m r kev‚sb‚.
- Nem - mondta az ”reg udvariasan, de hat rozottan f‚l-
retolva Richardot. - Nekem kell elint‚znem.
Richard tehetetlenl k”vette ki a kis el“szob ba, ahonnan
az apr˘ konyha nyĄlt. Innen egy s”t‚t fal‚pcs“ vezetett f”l-
fel‚, a l‚pcs“fokok agyon voltak koptatva ‚s karcolva.
Reg felkapcsolta a villanyt. Egy hom lyos, csupasz k”rte
l˘gott a l‚pcs“sor tetej‚n, ahov  rossz el“‚rzettel n‚zett fel.
- V rjon meg itt - mondta, ‚s fell‚pett k‚t l‚pcs“fokon. -
Azt n megfordult, ‚s teljes komolys ggal n‚zett szembe Ri-
charddal.
- Sajn lom - mondta -, hogy Ągy belekeveredett valami-
be, ami ... ‚letem s”t‚tebb oldal hoz tac-tozik. De most m r,
b rmennyire sajn latos is, belekeveredett, ‚s me  kell k‚r-
nem valamire. Nem tudom, mi v r r m odafeim, nem tu-
dom pontosan. Nem tudom, hogy olyan valami-e, amit osto-
ba m˘don ‚n hoztam a saj t fejemre a ... a hobbimmal,
vagy olyasvalami, aminek  rtatlan  ldozata vagyok. Ha az
el“bbi eset  il fenn, akkor csak maginat okolhatom, mert
‚n is olyan vagyok, mint az orvos, aki nem tud leszokni a
doh nyz sr˘l, vagy tal n m‚g ann l is rosszabb, mint a k”r-
nyezetv‚d8, aki nem tud lemondani az aut˘j r˘l - ha pedig
az ut˘bbi a helyzet, akkor rem‚lem, nem r ngatom bele ma-
g t is.
A k”vetkez“re szeretn‚m k‚rni. Ha majd visszafel‚ j”v”k
a l‚pcs“n - mert tegyk fel, h˘gy visszaj”v”k -, ‚s a visel-
ked‚sem b rmiben is furcs nak t–nik, ha Łgy l tszik, mintha
nem is ‚n magam lenn‚k, akkor azonnal vesse r m mag t,
‚s teperjen le a f”ldre. Meg‚rtett? Meg kell akad lyoznia,
hogy b rmit is tegyek.
- De honnan fogom tudni? - k‚mezte Richard k‚telked-
ve. - Ne haragudjon, nem Ągy akarCam mondani, de nem tu-
dom, mit ...
- Tudni fogja - mondta Reg. - Most k‚rem, v rjon a
nappaliban. Fs csukja be az ajt˘t.
Richard zavart fejcs˘v l ssal h tral‚pett, ‚s megtette, ami-
re a professzor k‚rte. A nagy, rendetlen szob b˘l hallgatta,
ahogy a professzor egyenk‚nt l‚pkedve a l‚pcs“fok˘kon el-
indul f”lfel‚.
SŁlyos elsz nts ggal l‚pkedett, ahogy egy hatalmas, lassŁ
˘ra ketyeg.
Richard hallotta, hogy fel‚r a l‚pcs“ tetej‚re. Ott esend-
ben meg llt. M sodpercek teltek el, ”t, tal n tiz, tal n hŁsz.
Azt n ism‚t felhangzottak a sŁlyos l‚ptek ‚s a zih l˘ l‚g- ;
z‚s, amely Łgy megriasztotta a professzort.
Richard gyorsan az ajt˘hoz ment, de nem nyitotta ki. A
szoba hidegs‚ge nyomasztotta ‚s zavarta. Megcs˘v lta a fe-
j‚t, pr˘b lta ler zni mag r˘l ezt az ‚rt‚st, azt n visszafojtott
l‚legzettel hallgatta, ahogy a l‚ptek ism‚t  thaladtak az egy-
m‚teres l‚pcs“fordul˘n, azt n meg lltak.
N‚h ny m sodperc mŁlva Richard meghallotta egy centi-
m‚terr“l centim‚terre, nagy ˘vatoss ggal kinyitott ajt˘ el-
nyŁjtott nyikorg s t, mĄg v‚gl eg‚szen t rva-nyitva nem
 llt.
Azt n nagyon-nagyon hosszŁ ideig nem t”rt‚nt semmi.
Azt n v‚gre lassan becsuk˘dott az ajt˘.
A l‚ptek  thaladtak a l‚pcs“fordul˘n, ‚s ism‚t meg lltak.
Richard p r l‚p‚st h tr lt az ajt˘t˘l, ‚s mereven r szegezte
a tekintet‚t. A l‚ptek megint lefel‚ haladtak a l‚pcs“n, las-
san, hat rozottan ‚s nyugodtan, mĄg v‚gl le‚rkeztek a l‚p-
cs“ alj ra. Azt n n‚h ny m sodperc mŁlva lassan elfordult
az ajt˘ fogantyŁja. Az ajt˘ kinyĄlt, ‚s Reg nyugodtan bel‚-
pett.
- Minden rendben, csak egy l˘ van a frd˘szob ban -
mondta halkan.
Richard azonnal r vetette mag t, ‚s leteperte a f”ldre.
- Ne! - lihegett Reg. - Sz lljon le r˘lam, engedjen el! A
fen‚be is, teljesen j˘l vagyok. Csak egy l˘ az, egy teljesen
norm lis l˘. - Nagy nehezen ler zta mag r˘l Richardot, zi-
h lva ‚s fŁjtatva fellt, ‚s kez‚vel h traf‚slte gy‚r haj t.
Richard ugr sra k‚szen  llt m”g”tte, m‚lys‚ges ‚s egyre fo-
koz˘d˘ zavarban. H tr bb l‚pett, hagyta, hogy Reg fel lljon,
‚s lelj”n egy sz‚kre.
- Csak egy l˘ - mondta Reg. - De az‚rt k”sz”n”m, hogy
nem felejtette el, amire k‚rtem. - s leporolgatta mag t.
- Egy l˘ - ism‚telte meg Richard.
- Igen - mondta Reg.
Richard kiment, ‚s feln‚zett a l‚pcs“k”n, azt n vissza-
ment.
- Egy l˘?! - mondta megint.
- Az bizony - mondta a professzor. - V rjon ... - intett
Richardnak, aki ‚ppen ism‚t kifel‚ indult, hogy ut naj rjon
a dolognak. - ... hagyja. Hadd legyen csak ott. Nem fog so-
k ig maradni.
Richard k‚telkedve meredt r . - Azt  llĄtja, hogy egy l˘
van a frd“szob j ban?
A professzor csak n‚zett r .
- Ide hallgasson - mondta. - Nagyon sajn lom, ha ... az
el“bb megr‚misztettem. Csak egy kis ijeds‚g. Megesik az
ilyesmi, kedves fiam, ne izgassa fel mag t miatta. Hajaj,
t”rt‚ntek furcs bb dolgok is az ‚n id“mben. De h ny! Sok-
kal furcs bbak. Az ‚g szerelm‚re, csak ‚gy lb! K‚s“bb
majd felmegyek, ‚s kiengedem. K‚rem, ne is t”r“dj”n vele.
Vigasztaljuk meg magunkat egy kis port˘ival.
- Na de ... hogy keri–It oda?
- O, nyitva volt a frd“szobaablak. Gondolom, azon j”tt
be.
Richard gyanakv˘an ”sszesz–klt szemekkel r meredt, az
est folyam n nem el“sz”r ‚s nyilv n nem utolj ra.
- Ugye, sz nd‚kosan csin lja ezt? - k‚rdezte.
- Mit, kedves fiam?
- Nem hiszem el, hogy egy l˘ van a frd˘szob ban -
mondta hirtelen Richard. - Nem tudom, mi van ott, ‚s nem
tudom, miben mesterkedik, ‚s nem tudom, mi folyik itt ma
este, de azt nem hiszem el; hogy egy l˘ van a frd“szob -
ban. - s Reg tiltakoz s t f‚lres”p”rve felment, hogy meg-
n‚zze.
A frd“szoba nem volt nagy.
A falakat faragott t”lgyfaborĄt s fedte, amely az ‚plet
stĄlus t ‚s kor t figyelembe v‚ve igen ‚rt‚kes lehetett, de et-
t“l eltekintve a berendez‚s kopottas ‚s  tlagos volt.
A padl˘t regi, fekete-feh‚r kock s lin˘leum borĄtotta, volt
egy kis k d, amely tiszta volt ugyan, de foltos ‚s a zom nc
itt-ott lepattogzott r˘la, egy kis mosd˘kagyl˘, a csapok mel-
lett egy m–anyag poh rban fogkefe ‚s fogkr‚m. A val˘szĄ-
nu'7eg igen ‚rt‚kes faburkolatba a mosd˘ f”l‚ egy tk”r-aj-
t˘s kis szekr‚nyt csavaroztak. Olyan volt, mintha m r t”bb-
sz”r  tfestett‚k volna, a tk”r sz‚lein fest‚knyomok ‚ktelen-
kedtek. A v‚c‚ f”l”tt r‚gim˘di, ”nt”ttvas vĄztart ly. A sa-
rokban egy r‚gi, kr‚mszĄn–re festett szekr‚ny  llt, mellette
egy barna tonettsz‚k, rajta n‚h ny rendesen ”sszehajtogatott,
de eg‚szen v‚konyra kopott t”rlk”z“. Mindezeken kĄvl
volt m‚g a frd“szob ban egy hatalmas l˘, amely a hely
nagy resz‚t elfoglalta.
Richard r b mult, a l˘ meg m‚lt nyl˘an visszab mult Ri-
chardra. Richard kiss‚ megt ntorodott. A lb meglehet“sen
nyugodtan  llt. Egy id“ ut n ink bb a szekr‚nyt kezdte b -
mulni. Ha nem t–nt is ‚ppen el‚gedettnek, l tszott rajta,
hogy teljesen belet”r“d”tt, hogy itt kell  csorognia, amĄg el
nem viszik valahov  m shova. Es Łgy n‚zett ki ... hogy is?
Az ablakon  t beszremlett r  a holdf‚ny. Az ablak nyit-
va  llt ugyan, de tŁl kicsi volt, ‚s m sodik emeleti, teh t az
az elgondol s, hogy a l˘ az ablakon j”tt be, teljes m‚rt‚k-
ben val˘szĄn–tlen volt.
Volt valami kl”n”s a l˘ban, de Richard nem tudta meg-
mondani, mi. Na persze egyvalami el‚g nyilv nval˘an kl”-
n”s volt benne, az, hogy egy professzor lak s nak fiird“szo-
b j ban leledzett. Tal n ez minden.
Richard ˘vatosan kinyŁjtotta a kez‚t, hogy megpaskolja
az  llat nyak t. Norm lisnak t–nt - ruganyosnak, sim nak,
j˘  llapotban lev“nek.
A sz“r‚n j tsz˘ holdf‚ny sejtelmes volt, ‚s holdf‚nyn‚l
valahogy minden furcs bban fest. A l˘ kicsit megr zta a s”-
r‚ny‚t, amikor Richard hozz ‚rt, de egy‚bk‚nt nem t”r“d”tt
vele.
Miut n sikeresen megpaskolgatta, p rszor meg is simogat-
ta, ‚s gyeng‚den megvakargatta az  lla alatt. Azt n ‚szre-
vette, hogy a frd“szoba t volabbi sark ban egy m sik ajt˘
nyĄlik. Ovatosan megker–lte a lovat, ‚s elindult az ajt˘ fel‚.
Odah tr lt, nekid“lt, ‚s lassan kinyitotta.
Az ajt˘ a professzor h l˘szob j ba vezetett, egy apr˘cska,
k”nyvekkel, cip“kkel ‚s egy egyszem‚lyes  ggyal telezsŁ-
folt szob ba. Ennek a szob nak is volt m‚g egy ajtaja,
amely szint‚n a l‚pcs“re nyĄlt.
Richardnak felt–nt, hogy a l‚pes“ fadeszk in friss karco-
l s- ‚s kop snyomok vannak, mintha a lovat valahogy a
l‚pcs“n l kd˘st‚k volna fel. Richard nem ”r–lt volna, ha
neki k‚ne ott felvonszolnia egy lovat, annak pedig m‚g ke-
v‚sb‚, ha “t vonszolta volna fel arra egy l˘, de mindeneset-
re lehets‚gesnek t–nt, hogy Ągy t”rt‚nt a dolog.
De mi‚rt? Vetett egy utols˘ pillant st a l˘ra, az viszonz -
sul vetett egy utols˘ pillant st r , azt n Richard lement a
nappaliba.
- Igaza volt - mondta. - Egy l˘ van a frd“szob j ban,
‚s azt hiszem, m‚gis fogok k‚rni egy kis port˘it.
T”lt”tt mag nak, azt n Regnek is, aki csendben szeml‚lte
a tzet, ‚s a pohara m r res volt.
- Tulajdonk‚ppen h rom poharat k‚szĄtettem ki - mondta
Reg cseveg“ hangon. - Id ig t–n&ltem rajta, hogy mi‚rt, de
most v‚gre eszembe jutott. Mikor telefonon besz‚ltnk,
megk‚rdezte, elhozhatja e egy ismer“s‚t is, de Łgy l tszik,
v‚gl nem tette. Ha nem t‚vedek, a dĄv ny miatt. Nem baj,
el“fordul az ilyesmi. Hoh˘, ne ilyen sokat, mell‚”nti!
Richard agy b˘l azonnal kihullott minden l˘-vonatkoz'asŁ
k‚rd‚s.
- Ezt k‚rdeztem?
- Bizony. Most m r eml‚kszem. VisszahĄvott, hogy meg-
k‚rdezze, rendben lesz-e Ągy. Fn azt feleltem, el leszek b–-
v”lve, ‚s ez is  llt sz nd‚komban. A maga hely‚ben ‚n
sz‚tf–r‚szeln‚m azt a vacakot. Az ember nem  ldozhatja fel
a boldogs g t egy dĄv ny‚rt. Vagy tal n a h”lgy Łgy d”n-
t”tt, hogy  tkozottul unalmas lenne egy ”reg professzorral
t”lteni az est‚t, ‚s ink bb a hajmos s szĄvderit8bb program-
j t v lasztotta? Na, ‚n azt n tudom, melyiket v lasztottam
volna. A magam r‚sz‚r“l csak a gy‚ril“ hajam miatt va-
gyok r k‚nyszerilve, hogy a kimerit˘ t rsadalmi ‚letet v -
lasszam.
Most Richardon volt a sor, hogy halotts padtan a leveg“-
be meredjen.
Igen,, “ is Łgy sejtette, hogy Susannak nem lesz kedve
el j”nni.
Igen, azt mondta neki, hogy irt˘ unalmas lesz az eg‚sz.
De “ ragaszkodott hozz , hogy elj”n, mert ez az egyetlen
lehet“s‚ge arra, hogy p r percre m sf‚le viszonyok k”z”tt is
l ssa Richard arc t, mint a sz mĄt˘g‚p k‚perny“j‚nek deren-
g‚s‚ben, Ągy azt n Richard is beleegyezett, ‚s megbesz‚lt‚k,
hogy akkor Susan is vele jn.
Csakhogy neki teljesen kiment a fej‚b˘l. Elfelejtett ‚rte-
menni.
- Eln‚z‚st, haszn lhatom a telefonj t? - k‚rdezte.
Gordon Way a f”ld”n fekdt, ‚s nem tudta, mihez kezd-
jen.
Halott volt. Efel˘l nem volt semmi k‚ts‚g. Mellkas n bor-
zalmas lyuk t tongott, de a v‚rpatak m r csak alig-alig csor-
dog lt a sebb“l. Egy‚bk‚nt semmi nem mozdult a mellkas -
ban, s“t ami azt illeti, sehol m shol.
Feln‚zett, azt n egyik oldalr˘l a m sikra, ‚s meg‚rtette,
hogy b rmely r‚sze mozog is, az nem a test‚nek re'sze.
A k”d lassan  th”mp”lyg”tt rajta, ‚s nem magyar zott
meg semmit. P r m‚terre t“le ott hevert a fv”n a vad sz-
pusk ja, m‚g mindig fst”l”gve.
Csak fekdt, mint amikor az ember hajnali n‚gykor m‚g
mindig ‚bren van, ‚s nem tudja lecsendesĄteni a gondolatait,
de nem is tud mit kezdeni velk. R j”tt, hogy valami sokk-
szer– ‚lm‚nyben lehetett r‚sze, ez a magyar zata annak,
hogy nem tud vil gosan gondolkodni, viszont nem magya-
r zza azt, hogy egy ltal n tud gondolkodni.
A nagy vit ban, amely ‚vsz zadokon  t dh”ng”tt arr˘l,
hogy van-e valami a hal l ut n, ‚s ha igen, mi - menny,
pokol, purgat˘rium vagy megsemmisl‚s -, egyvalamit soha
senki nem volt k‚ts‚gbe: hogy a hal la ut n az ember pon-
tosan megtudja a v laszt.
Gordon Way halott volt, da a leghalv nyabb fogalma sem
volt, arr˘l, hogy ilyenkor mi a teend“. Ilyen helyzetbe m‚g
soha nem keveredett.
Fellt. Az a test, amelyik fellt, ‚ppolyan val˘s gosnak
t–nt a sz m ra, mint az, amelyik kicsit t volabb hevert a
f”ld”n, lassan kih–lve, ‚ltet“ meleg‚t gy–r–z“ p rafelh“kben
lehelve ki, melyek elvegyltek a h–v”s ‚jszakai k”ddel.
Tov bb kĄs‚rletezett, csod lkozva ‚s ingadozva megpr˘-
b lt fel llni. Ugy ‚rezte, a f”ld t maszt‚kot nyŁjt, r neheze-
dett h t a sŁly val. Azt n persze r j”tt, hogy nincs is sŁlya,
amivel r nehezedhetne. Amikor lehajolt, hogy meg‚rintse a
f”ldet, nem ‚rzett semmit, csak valami nagyon tompa, gu-
miszer– ellen ll st, mint amikor az ember elzsibbadt k‚zzel
pr˘b l felvenni valamit. A karja zsibbadtnak t–nt. A l bai
is, a m sik karja is, az eg‚sz teste ‚s a feje is.
A teste halott volt. Nem ‚rtette, hogy akkor az agya mi‚n
m–k”dik?
Ott  llt, hideg, ‚ber retteg‚ssel, mik”zben a k”d lassan
kavargott k”rl”tte.
Visszan‚zett saj t mag ra, arra a sz”rny–s‚ges, megd”b-
bent  valamire, amely mozdulatlanul, torzan fekdt a f”l-
d”n, ‚s szeretett volna libab“r”s lenni. Vagyishogy szerette
volna, ha van b“re, ami libab“r”s lehet. Testet akart. De
nem volt neki.
Hirtelen r‚mlt ordĄt s szakadt fel bel“le, de nem hallat-
szott semmi. Megr zta mag t, de nem ‚rzett semmit.
Az aut˘b˘l zene sz–r“d”tt ki, ‚s egy f‚nyt˘csa. Arrafel‚
indult. Pr˘b lt hat rozottan j rni, de a l‚ptei gyeng‚k ‚s bi-
zonytalanok voltak, imbolyg˘ak ‚s valahogy anyagtalanok.
A f”ldet t”r‚kenynek ‚rezte a talpa alatt.
Az ajt˘ m‚g mindig nyitva volt a vezet“l‚s mellett,
ahogy hagyta, amikor kisz llt, hogy becsukja a csomagtar-
t˘t, gondolv n, hogy k‚t perc lesz az eg‚sz.
Mindez k‚t perce t”rt‚nt, amikor m‚g ‚letben volt. Ami-
kor m‚g ember volt. Amikor m‚g azt hitte, mindj rt vissza-
pattan a kocsiba, ‚s tov bbhajt. K‚t perccel ‚s egy eg‚sz
‚lettel ezel“tt.
Ez “rlts‚g, nem? - gondolta hirtelen.
Megker–lte az ajt˘t, ‚s belen‚zett a visszapillant˘ tk”rbe.
Pontosan Łgy n‚zett ki, mint mindig, hab r l tszott az ar-
c n a sz”rny– r‚mlet, amire sz mĄtott is, de “ volt az, tel-
jesen norm lisan. Csak k‚pzelte az eg‚szet, valami borLal-
mas ‚bred‚s el“tti  lom volt. Hirtelen ”tlett˘t indĄttatva r le-
helt a tk”rre.
Semmi. Egyetlen p rafoltocska sem. Ez el‚g is lenne egy
orvosnak, a t‚v‚ben is mindig Ągy csin lj k - ha nem p r -
sodik be a tk”r, akkor nincs l‚gz‚s. Tal n - gondolta ide-
gesen - tal n az‚rt van, mert a tk”r f–t“sz las. Nem f–t“-
sz las tkrei vannak ennek a kocsinak? Nem ˘r kat sz”ve-
gelt az elad˘ az aut˘szalonban ilyen f–t“sz lr˘l, olyan elekt-
ronik r˘l, amolyan szerv˘korm nyr˘l? Lehet hogy digit li-
sak a tkr”k. Ez az. Digit lis, f–t“sz las, automatikus, sz -
mĄt˘g‚pes vez‚rl‚s–, lehelet- ll˘ visszapillant˘-tkr”k ...
R j”tt, hogy t”k‚letes marhas gok j rnak a fej‚ben. Las-
san megfordult, ‚s komoran n‚zte a m”g”tte a f”ld”n fekv“,
sz‚troncsolt mellkasŁ testet. Ez azt n biztos hogy el‚g lenne
egy orvosnak. M‚g akkor is ijeszt“ lenne ez a l tv ny, ha
m svalaki teste heverne ott, h t m‚g Ągy, hogy a saj tja ...
Halott. Halott ... halott ... Pr˘b lta dr maian megkongatni
az agy ban a sz˘t, de nem ment.
R‚mlt kĄv ncsis ggal b multa a test‚t, ‚s egyre kellemet-
lenebbl ‚rintette a b rgyŁ arckifejez‚se.
Ami persze teljesen jogos volt. Pont az az arckifejez‚s,
amit el lehet v rni valakinek az arc n, akit ‚pp agyonl“tt a
saj t vad szpusk j val egy, a csomagtart˘j ban rejt“zk”d“
egy‚n, ennek ellen‚re Gordon kĄnosnak tal lta, hogy Ągy
bukkanjanak r .
Let‚rdelt a teste mell‚, abban a rem‚nyben, hogy sikerl
 trendeznie a von sait, kicsit m‚lt˘s gteljesebb vagy leg-
al bbis valami alapvet“ intelligenci t sug rz˘ arckifejez‚sbe.
De szinte lehetetlenl neh‚znek bizonyult a feladat. GyŁ-
rogatta a b“rt, a remiszt“en ismer“s b“rt, de valahogy nem
tudta rendesen megfogni, ahogy m st sem. Olyan volt,
mintha zsibbadt k‚zzel pr˘b lt volna gyurm zni, de nem az
volt a baj, hogy lecsŁszik a keze a form land˘ dologr˘l, ha-
nem valahogy keresztlcsŁszik rajta. Jelen esetben az ar-
c n.
H nyingerrel vegyes rettenet ‚s dh csapott  t rajta, ami-
‚rt ilyen  tkozottul ‚s rohadtul tehetetlen, ‚s egyszer csak
r‚mlten azon kapta mag t, hogy dh”dten r ngatja ‚s l”k-
d”si a saj t holttest‚t. D”bbenten t ntorodott h tra. Nem ‚rt
el m st, csak azt, hogy f‚lrehŁzta a sz j t, ‚s m‚g jobban
elbandzsĄtotta az egygy–s‚gbe dermedt arcot. s j˘l ”sz-
szehorlzsolta a nyak t.
Zokogni kezdett, ‚s ez alkalommal mintha hang is j”tt
volna bel“le, kl”n”s, vonyĄt˘ hang, valahonnan a legbense-
j‚b81 annak a valaminek, amiv‚ v ltozott. Arc ra szorĄtotta
a kez‚t, visszat ntorgott a kocsihoz, ‚s az l‚sre vetette ma-
g t. Az l‚s puh n ‚s kelletlenl fogadta, mint egy nagyn‚-
ni, aki nem helyesli az unoka”cs ut˘bbi tizen”t ‚vben foly-
tatott ‚letm˘dj t, ez‚rt megvend‚geli ugyan egy kis sherry-
vel, de a szem‚be n‚zni m r nem hajland˘.
HĄvjon mag hoz orvost?
Hogy ne kelljen v‚giggondolnia ezt az abszurd ”tletet, in-
k bb kem‚nyen megragadta a korm nykereket, de a keze
 tcsŁszott rajta. Pr˘b lt megbirk˘zni az automata sebess‚g-
v lt˘val, v‚gl m r dh”sen pf”lte, de nem tudta sem ren-
desen megfogni, sem megmozdĄtani.
A sztere˘berendez‚s m‚g mindig k”nny– hangszeres mu-
zsik t j tszott a telefonba, amely a m sik l‚sen fekdt,
eg‚sz id“ alatt trelmesen hallgat˘zva. Gordon r b mult, ‚s
egyre fokoz˘d˘ izgatotts ggal r j”tt, hogy m‚g mindig kap-
csolatban van Susan zenetr”gzĄt“j‚vel. Az a fajta k‚szl‚k
volt, amelyik csak forog ‚s forog, amĄg a besz‚l“ le nem
teszi a kagyl˘t. M‚g mindig ”sszek”ttet‚sben van teh t a vi-
l ggal.
K‚ts‚gbeesetten pr˘b lta felemelni a kagyl˘t, tapogat˘zott,
elejtette, v‚gl k‚nytelen volt lehajolni, ‚s Łgy besz‚lni: -
Susan! - ki ltott bele a telefonba ; rekedt, t voli v”lt‚s a
sz‚lben. - Susan, segĄts! Az ‚g szerelm‚re, segĄts! n meg-
haltam ... meghaltam ... meghaltam, ‚s ... nem tudom, hogy
most mit csin ljak - megint elvesztette az ”nuralm t, k‚t-
s‚gbeesetten zokogott, ‚s Łgy kapaszkodott a telefonkagyl˘-
ba,-ahogy egy vigaszt keres“ kisgyerek kapaszkodik a taka-
~ja cscsk‚be.
- SegĄts, Susan! - ki ltotta megint.
B–Ąp - mondta a telefon.
Megint len‚zett a telefonra. V‚gre sikeru'It valamit meg-
nyomnia rajta. Azt a gombot nyomta le, amelyik sz‚tkap-
csolja a vonalat. Hevesen pr˘b lta Łjra megragadni a tele-
font, de  lland˘an kicsŁszott az ujjai k”zl, ‚s v‚gl moz-
dulatlanul meg llapodott az l‚sen. Nem tudta megfogni.
Nem tudta benyomni a gombokat. Haragosan nekiv gta a
sz‚lv‚d“nek. Ezt v‚gre meg tudta csin lni. A telefon az ab-
laknak tk”z”tt, visszapattanva  tcsŁszott Gordonon, leesett
az l‚sr“l, azt n mozdulatlanul hevert a sebess‚gv lt˘ v ja-
t ban, ‚s ellen llt minden tov bbi pr˘b lkoz s nak, hogy
megint felvegye.
P r percig csak lt b˘logatva, ‚s a r‚mlet lassan  tadta a
hely‚t a tompa csgged‚snek.
N‚h ny aut˘ elhaladt az Łton, de a vezet“k nem vehettek
‚szre semmi kl”n”set - csak egy aut˘t l ttak f‚lrehŁz˘dva
az Łt sz‚l‚n. Ahogy gyorsan elhajtottak a s”t‚tben, a f‚ny-
sz˘r˘k tal n meg sem vil gĄtott k a f–ben fekv“ testet. Az
aut˘ban l“, sĄrdog l˘ kĄs‚rtetet meg v‚gk‚pp nem vehett‚k
‚szre.
Nem tudta, mennyi ideje l ott. Alig ‚rezte az id“ mŁl˘
s t, csak azt, hogy nagyon lassan telik. Nem f zott. Ami azt
illeti, nem is igen eml‚kezett r , mi az, hogy hideg, vagy
f zni, csak ‚ppen tudta, hogy most ezt a valamit kellene
‚reznie.
V‚gl kik sz l˘dott a sz nalmas helyzeth˘l. Valamit ten-
nie kell, de nem tudta, hogy mit. Tal n el k‚ne jutnia vala-
hogy a nyaral˘ba, hab r fogalma sem volt, hogy mihez kez-
dene ott. De valamit meg kellene pr˘b lni. Valamivel el
kell t”ltenie az ‚jszak t.
™sszeszedte mag t, ‚s kisz llt a kocsib˘l, a l ba ‚s a t‚r-
de k”nnyed‚n  tsiklott az ajt˘ keret‚n. H trament, hogy
megn‚zze a test‚t, de nem volt ott.
Mintha nem lett volna m‚g el‚g a meglepet‚sekb“l erre
az ‚jszak ra. Csak b mult, b multa a test hely‚nek lenyo-
mat t a nedves f–ben.
A holtteste elt–nt.
Richard olyan sebesen t vozott, ahogy csak az udvarias-
s g engedte.
Megk”sz”nte Regnek a vend‚gl t st, igaz n remek este
volt, ‚s ha Reg b rmikor Londonban j rna, mindenk‚ppen
‚rtesĄtse “t, ‚s tud-e esetleg segĄteni valamit a l˘val kapcso-
latban? Hogy nem, semmit? H t akkor, ha biztos ebben, ak-
kor m‚g egyszer nagyon sz‚pen k”sz”ni a meghĄv st.
Miut n becsuk˘dott az ajt˘, egy-k‚t percig csak  llt, ‚s
t–n“d”tt.
Az alatt a r”vid id“ alatt, amĄg a Reg szob j b˘l kisz–-
r8d“ f‚ny megvil gĄtotta a l‚pcs“h zat, ‚szrevette, hogy itt
nincsenek semmif‚le karcol sok a l‚pcs“fokokon. Furcs nak
t–nt, hogy a l˘ csak a benti l‚pcs“t karcolta ”ssze.
H t, az eg‚sz Łgy ahogy van, nagyon furcsa, ‚s k‚sz. De
volt m‚g egy kli5n”s t‚ny, amely tov bb n”velte a furcsa-
s gok egyre tereb‚lyesebb halmaz t. Fs “ m‚g Łgy gondol-
ta, hogy egy kis kellemes kikapcsol˘d sban lesz resze...
Hirtelen ”tlettel bekopogott a Reg lak s val szemben lev“
ajt˘n. Olyan sok  nyĄlt ki, hogy Richard m r ‚ppen fel
akarta adni, ‚s megfordult, hogy elmegy, amikor meghallot-
ta az ajt˘ nyikorg s t.
Kiss‚ megd”bbent, amikor megl tta, hogy egy apr˘ ‚s
gyanakv˘ kismad r ‚les tekintet‚vel az a bizonyos profesz-
szor b mul r , aki egy versenyjacht t“kesŁly t hordja az or-
ra hely‚n.
- ™”” ... eln‚z‚st - mondta Richard gyorsan -, de ... ”””
... nem l tott vagy hallott v‚letlenl egy lovat felj”nni ezen
a l‚pcs“n?
A professzor abbahagyta a m ni kus r ngat˘z˘ mozdula-
tokat. Kiss‚ f‚lrehajtotta a fej‚t, azt n mintha hosszas uta-
z sra indult volna ”nmag ban, hogy megtal lja a hangj t,
amelyr˘l - miut n megtal lta - kiderlt, hogy v‚kony ‚s
halk.
Ezt mondta: - 17 ‚ve, 3 h˘napja, 2 napja, 5 ˘r ja, 19 per-
ce ‚s 20 m sodperce ez az els“ alkalom, hogy valaki sz˘lt
hozz m. Sz moltam.
s halkan becsukta az ajt˘t.
Richard gyakorlatilag futva t vozott a bels“ udvaron  t.
Amikor ki‚rt a kls“ udvarba, kicsit megnyugodott, ‚s s‚-
tatemp˘ra lassĄtott.
A csĄp“s ‚jszakai leveg“ reszel“sen  radt a tdej‚be, ‚s
nem is volt semmi ‚rtelme futni. Nem tudott besz‚lni Su-
sannal, mert Reg telefonja nem m–k”d”tt, amivel kapesolat-
ban Reg furcs n titkol˘z˘ volt. Pedig legal bb erre kellett
hogy legyen valami ‚sszer– magyar zat. Biztos nem fizette
be a telefonsz ml j t.
Richard ‚pp ki akart l‚pni az utc ra, de ink bb Łgy d”n-
t”tt, m‚g gyorsan ben‚z a post sflk‚be is, amely a koll‚gi-
um Ąvelt kapuja al  volt beszorĄtva. Apr˘cska, nyŁlketrec-
szer– helyis‚g volt, telezsŁfolva kulcsokkal, levelekkel ‚s
egy elektromos h“sug rz˘val. A h tt‚rben egy r di˘ dny-
ny”g”tt mag ban.
- Eln‚z‚st - sz˘lt be Richard a hatalmas termet–, fekete
”lt”ny”s f‚rfinak, aki a kis pult m”g”tt  llt karba tett k‚z-
zel. - En csak ...
- Igen, Mr. MacDuff, miben segĄthetek?
Jelenlegi  llapot ban Richard m‚g azon is meglep“d”tt
volna, ha “ maga eml‚kszik a saj t nev‚re, ez‚rt egy pilla-
natra visszah“k”lt. De a koll‚giumi port sok hĄresek az
ilyen mem˘ria-mutatv nyokr˘l, melyeket a legkisebb k‚szte-
t‚sre hajlamosak produk lni.
- Tud-e arr˘l, hogy a koll‚gium teri~'let‚n egy l˘ van? -
k‚rdezte Richard. - Ugy ‚rtem, ugye tudna r˘la, ha lenne?
A port snak szeme sem rebbent.
- Nem, uram, ‚s igen, uram. SegĄthetek m‚g valamiben,
Mr: MacDuff?
- ™”” ... nem - mondta Richard, ‚s idegesen dobolt az
ujjaival a pulton. -Nem, k”sz”n”m. K”sz”n”m a segĄts‚get.
™rl”k, hogy Łjra l thattam .. ””” ... Bob - pr˘b lkozott ta-
l lomra. - H t akkor, j˘ ‚jszak t.
s t vozott.
A port s meg sem moccant, ott  llt tov bb, ”sszefont ka-
rokkal, csak egy eg‚szen kicsit cs˘v lta meg a fej‚t.
- Itt egy kis k v‚, Bill - mondta a m sik port s, egy ala-
esony, szik r emberke, aki egy bels“ helyis‚gb“l l‚pett el“
egy g“z”lg“ cs‚sz‚vel. - Hideg van ma ‚jszaka.
- Az bizony, Fred, k“sz”n”m - mondta Bill, ‚s  tvette a
cs‚sz‚t.
Belekortyolt. - Mondhatsz, amit akarsz, az emberek
ugyanolyan furcs k ma is, mint r‚gen. Az el˘bb volt itt egy
pasas, ‚s azt k‚rdezte, van-e valahol egy 18 a koll‚giumban.
- Igen? - Fred is belekortyolt a k v‚j ba, ‚s nem b nta,
hogy a g“z csĄpi a szem‚t. - Volt itt egy m sik fick˘ is.
Valami fura klf”ldi pap. El“sz”r egy szav t sem ‚rtettem.
De Łgy l tszott, ”rl, hogy melegedhet a tŁz mellett, ‚s
hallgatta r di˘ban a hĄreket.
- Ezek a klf”ldiek!
- V‚gl r sz˘ltam, hogy na l“je ki mag t, ‚s t–nj”n el
innen. Csak  csorgott itt nekem a t–zn‚l. Mire megsz˘lal,
hogy t‚nyleg ezt akarom? L“je ki mag t? Mire ‚n a leg-
szebb Bogait-hangomon azt mondtam neki, hogy jobb lesz,
ha nem sz˘rakozik.
- T‚nyleg? Ez ink bb Łgy hangzott, mint Jimmy Cagney.
- Nem, ez a Bogart-hangom. A Jimmy Cagney-hangom
ez: "Jobb lesz, ha nem sz˘rakozik."
Bill ”sszevonta a szem”ld”k‚t. - Ez a Jim Cagney-han-
god? Mindig azt hittem, ez Kenneth McKellar.
- Nem figyelsz, Bill, nincs hozz  fled. Kenneth MbKel-
lar ez: "A L.omond t˘ z”ld partj n".
- A, ‚rtem. Na ‚s erre mit mondott az a pap, Fred?
- H t, Bill, csak a szemem k”z‚ n‚zett, ‚s azon a fura
hangj n azt mondta ...
- Hagyd most a hangot, Fred, csak mondd, hogy mit
mondott, ha ‚rdekes.
- Azt mondta, hisz nekem.
- Ugy. H t ez nem valami ‚rdekes sztori, Fred.
- Tal n nem. Csak az‚rt emlĄtettem, mert m‚g azt is
mondta, hogy a lov t egy frd“szob ban hagyta, ‚s legyek
szĄves ut nan‚zni, hogy rendben van-e.
V orlon Way nyomorultan lebegett a s”t‚t orsz gŁt men-
t‚n, vagyis ink bb csak pr˘b lt lebegni.
Ugy ‚rezte, hogy mint kĄs‚rtetnek - mert v‚gl is be
kellett ismernie, hogy kĄs‚rtett‚ v lt - k‚pesnek kell lennie
arra, hogy lebegjen. Meglehet“sen keveset tudott a kĄs‚rte-
tekr“l, de Łgy v‚lte, ha m r az ember kĄs‚rtet, akkor j r ne-
ki n‚mi k rp˘tl s az‚rt, hogy nincsen teste, amivel Ibfr lhat-
na - p‚ld ul a lebeg‚s k‚pess‚ge. De hi ba, Łgy l tszott,
k‚nytelen kl”n megtenni minden egyes l‚p‚st.
Az volt a c‚lja, hogy valahogy eljusson a h z ig. Nem
tudta, mihez fog kezdeni, ha oda‚r, de h t valahol egy kĄ-
s‚rtetnek is el kell t”ltenie az ‚jszak t, ‚s Łgy ‚rezte, az is-
mer“s k”rnyezet segĄteni fog. Hogy miben fog segĄteni, ar-
r˘l fogalma sem volt. Az Łt legal bb valami c‚lt adott, ‚s
ha majd oda‚r, kital l valami Łjabb c‚lt.
Elkeseredetten vonszolta mag t l mpaoszlopt˘l l mpaosz-
lopig, ‚s minden egyes l mp n l meg llt, hogy szemgyre
vegye mag t.
Hat rozottan egyre szellemszer–bb kls“t ”lt”tt.
N‚ha m r-m r semmiv‚ foszlott, alig l tszott t”bbnek,
mint a k”dben j tsz˘  rny‚knak, ”nmaga  lm nak, amely
b rmely pillanatban elp rologhat ‚s semmiv‚ v lhat. M skor
megint szinte val˘s gosnak ‚s t”m”rnek tŁnt. Egyszer-k‚t-
szer megpr˘b lt nekit maszkodni egy l mpaoszlopnak, de
ha nem vigy zott, akkor egyszer–en  tcsŁszott rajta.
V‚gl vonakodva azon kezdett gondolkozni, hogy tulaj-
donk‚ppen mi is t”rt‚nt. Kl”n”s volt ez a vonakod s.
Egy ltal n nem akart erre gondolni. A pszichol˘gusok sze-
rint tudatunk gyakran igyekszik elfojtani a traumatikos ‚l-
m‚nyek eml‚k‚t, val˘szĄn–leg ez‚rt ‚rez Ągy, gondolta. V‚-
gl is mi a traumatikos ‚lm‚ny, ha nem az, hogy egy ide-
gen csak Łgy kipattan az ember csomagtart˘j b˘l, ‚s lepuf-
fantja?
Csggedten vonszolta mag t tov bb.
Pr˘b lta felid‚zni lelki szemei el“tt a gyilkos alakj t, de
ez olyan volt, mintha egy f j˘s fog t piszk lta volna, Łgy-
hogy gyorsan m sra terelte a gondolatait.
P‚ld ul hogy rendben van-e a v‚grendelete? Nem eml‚-
kezett; megjegyezte, hogy el ne felejtse m snap felhĄvni az
gyv‚dj‚t, azt n viszont azt is megjegyezte mag ban, hogy
ideje lenne abbahagyni az eff‚le megjegyz‚seket.
Hogy fogja tŁl‚lni a c‚ge az elveszt‚s‚t? Egyik lehets‚ges
v lasz sem volt kl”n”sebben az Ąny‚re.
Milyen lesz a nekrol˘gja? A gondolatt˘l hirtelen a v‚r is
megfagyott az ereiben - b rhov  t–ntek is az erei. Tud
majd szerezni bel˘le egy p‚ld nyt? Vajon mi lesz benne?
Nagyon aj nlja, hogy m‚ltat˘ sorokat Ąrjanak a diszn˘k.
Hisz mennyi mindent el‚rt! F‚lk‚zzel megmentette az angol
szoftver-ipart: hatalmas export, j˘t‚konys gi adom nyok,
kutat˘i ”szt”ndĄjak;  tszelte az Atlanti-˘ce nt egy napener-
gia meghajt sŁ tengeralattj r˘n (na j˘, ez v‚gl nem sike-
r–It, de legal bb megpr˘b lta), ‚s m‚g sok m s egy‚b. s
jobban teszik, ha azt a Pentagon-gyet nem  ss k e18, mert
akkor r juk uszĄtja az gyv‚dj‚t. Megjegyezte mag ban,
hogy el ne felejtse felhĄvni holnap reg...
Nem!
Na mindegy, de vajon egy halott szem‚ly beperelhet-e
valakit hitelront s‚rt? Ezt csak az gyv‚dje tudn  megmon-
dani, de hi ba, ˘t nem tudja felhĄvni holnap reggel. H t-
borzongatban csapott bel‚ a gondolat, az ‚l“k vil g ban h t-
rahagyott ”sszes dolog k”zl legjobban a telefon fog hi -
nyozni neki; azt n hat rozottan visszair nyĄtotta a gondola-
tait a kellemetlen k‚rd‚sre.
A gyilkos alakja.
Ugy t–nt neki, pont Łgy festett, mint maga a Hal l, vagy
csak a k‚pzelete j tszik vele? Csak  lmodta volna, hogy
egy csukly s figura volt? s mit keresett b rki is - ak r
csukly san, ak r norm lis ruh zatban - a kocsija csomagtar-
t˘j ban?
Ebben a pillanatban egy aut˘ hŁzott el mellette az Łton,
‚s elt–nt az ‚jszak ban a f‚ny-o zissal egytt, amely k”ri~'1-
vette. V gyakozva gondolt a saj t aut˘ja meleg, b“rl‚ses,
l‚gkondicion lt k‚nyelm‚re, amit otthagyott az –t ment‚n,
azt n v ratlanul egy furcsa gondolat ”tl”tt fel benne.
Vajon nem tudna-e valahogy stoppolni? Egy ltal n meg-
l tn k-e az emberek? s ha igen, hogy reag ln nak? Ezt
csak egy m˘don tudhatja meg.
Hallotta, hogy a h ta m”g”tt a t volban Łjabb kocsi k”ze-
ledik, ‚s szembefordult vele. Az elmos˘dott reflektorf‚ny
kett“s t˘cs ja egyre k”zelebb ‚rt a k”dben; Gordon ”ssze-
szorĄtotta fantom-fogait, ‚s kinyŁjtotta a hvelykujj t.
Az aut˘s tov bbs”p”rt, nem vett ‚szre semmit.
Semmi. Dh”sen beintett a t volod˘ v”r”s f‚nyeknek,  t-
n‚zett saj t felemelt karj n, ‚s r j”tt, hogy pillanatnyilag a
legl thatatlanabb form j ban van. Vajon nem tudn -e az
akaraterej‚vel valahogy l that˘bb  tenni mag t? Er“sen kon-
centr lva lehunyta a szem‚t, de azt n r j”tt, hogy ha l tni
akarja a hat st, akkor nyitva kell tartania. Megint pr˘b lko-
zott, olyan er“sen ”sszeszedte minden akarat t, ahogy csak
tudta, de az eredm‚ny nem volt kiel‚gĄt“.
B r valami eg‚szen csek‚lyen sug rz˘ kl”nbs‚get l tott,
nem tudta megtartani ezt az  llapotot, szinte azonnal elhal-
v nyult, b rhogy igyekezett is fokozni a ment lis er“feszĄ-
t‚st. Nagyon gondosan kell teh t id“zĄtenie, ha l that˘v 
vagy ‚rezhet“v‚ akarja tenni a jelenl‚t‚t.
A h ta m”g”tt nagy sebess‚ggel k”zeledett egy m sik au-
t˘. Megint megfordult, kinyŁjtotta a hvelykujj t, megv rta
a kell“ pillanatot, ‚s akarata megfeszĄt‚s‚vel l that˘v  tette
mag t.
Az aut˘ kicsit kit‚rt, azt n tov bbhaladt, de kiss‚ lassab,
˘an. Ez is valami. Mit tehetne m‚g? El˘sz”r is oda ll egy
l mpaoszlop al , ‚s gyakorol. A k”vetkez˘ kocsin l m r
biztos sikerlni fog.
Ha lenne olyan szĄves zenetet hagyni, akkor amilyen
gyorsan lehet, vissza fogom hĄvni. Esetleg.
B–Ąp.
- A francba. A fen‚be. V rj egy percig! Figyelj ... ”””...
Katt.
Richard lecsapta a telefont, ‚s ”t-hat m‚tert h tr lt a ko-
csij val, hogy m‚g egyszer megn‚zze a keresztez“d‚sn‚l az
Łtjelz“ t bl t, ami mellett elhajtott a k”dben. Sikerlt kike-
verednie a Cambridge-i egyir nyŁ Łth l˘zatb˘l a szok sos
m˘dszerevel, amely abb˘l  llt, hogy egyre gyorsul˘ temp˘-
ban j rt k”rbe-k”rbe, mĄg v‚gl el‚rte a sz”k‚si sebess‚get,
‚s egy ponton tal lomra, ‚rint“ir nyban kiv g˘dott a v ros-
b˘l, ‚s most ezt az ir nyt pr˘b lta beazonosĄtani ‚s m˘dosĄ-
tani.
Amikor vissza‚rt a keresztez“d‚shez, megkĄs‚relte ”ssze-
vetni a t bla inform ci˘it a t‚rk‚p inform ci˘ival. De nem
nagyon ment. Az Łtkeresztez“d‚s hat rozottan egy helyben
 llt az atlasz egyik oldal n, mĄg az Łtjelz“ t bla rosszindula-
tŁan ide-oda forgott a sz‚lben. Az ”szt”nei azt sŁgt k, hogy
rossz ir nyba tart, de nem akart visszamenni arra, ahonnan
j”tt, mert att˘l f‚lt, hogy megint beszippantja mag ba a
Cambridge-i forgalom ”rv‚ny‚nek gravit ci˘s vonz sa.
Ez‚rt teh t balra fordult, abban a rem‚nyben, hogy ebben
az ir nyban t”bb szerencs‚vel fog j rni, de azt n idegesked-
ni kezdett, ‚s tal lomra jobbra fordult, azt n megkock zta-
tott egy felfedez“ kanyart balra, ‚s m‚g n‚h ny hasonl˘
man“ver ut n teljesen elt‚vedt.
K romkodott mag ban, ‚s bekapcsolta a f–t‚st a kocsi-
ban. Ha ink bb arra koncentr lna, hogy hova akar menni,
ahelyett, hogy egyszerre pr˘b l eligazodni ‚s telefon lni -
mondta mag ban -, akkor most legal bb azt tudn , hol van.
Val˘j ban nem is szerette az aut˘-telefont, ny–gnek ‚s a
mag n‚let‚be val˘ beavatkoz snak ‚rezte, de Gordon ra-
gaszkodott hozz , s“t “ is fizette ki.
F radtan fels˘hajtott, visszatolatott, ‚s megint visszafor-
dult. Ek”zben majdnem belehajtott valakibe, aki egy holttes-
tet vonszolt a mez“ fel‚. Legal bbis egy pillanatra Łgy t–nt
agyongy”t”rt agy nak, pedig val˘szĄn–leg csak egy helyb‚-
li gazda lehetett, egy zs k takarm nyf‚les‚ggel, hab r, hogy
mit m–velt vele  z ‚jszaka kell‚s k”zep‚n, az rejt‚ly.
Ahogy a reflektor f‚nyei egy villan sra ism‚t odavet“dtek,
megvil gĄtott k az alak k~vonalait, amint a zs kot a h t n
cipelve botladozik  t a mez“n.
Nem szĄvesen lenn‚k a hely‚ben - gondolta Richard
rosszkedv–en, ‚s elhajtott.
P r perc mŁlva el‚rkezett egy keresztez“d‚shez, ahol az
egyik Łt kicsit ink bb f“Łtvonalnak t–nt, mint a m sik, ‚s
majdnem r  is kanyarodott jobbra, de azt n m‚gis ink bb
balra fordult. Utjelz“ t bla nem volt.
Ism‚t a telefon gombjait nyomogatta.
" .... amilyen gyorsan lehet, vissza fogom hĄvni. Esetleg."
B–Ąp.
- Susan, itt Richard. Hol is kezdjem? Z–r”s egy gy. Fi-
gyelj, sajn lom, sajn lom, sajn lom, CsŁny n ”sszezagyv l-
tam a dolgokat, az ‚n hib m az eg‚sz. s b rmire hajland˘
vagyok, hogy j˘v tegyem, ezt most nnep‚lyesen megĄg‚-
rem ...
Halv nyan az volt az ‚rz‚se, hogy nem ez a legmegfele-
l8bb hangnem egy zenetr gzĄt“vel szemben, de az‚rt foly-
tatta.
- Becssz˘, elmehetnk valahov , egy h‚tig nyaralhatunk,
vagy ak r ezen a h‚tv‚g‚n is, ha Łgy akarod. De t‚nyleg,
m r ezen a h‚tv‚g‚n is lehet. Elmegynk valami napos
helyre. Nem ‚rdekel, Gordon ak rhogy nyaggat - pedig tu-
dod, milyen, amikor nyaggat, v‚gl is a b ty d. Meg fogom
... ””ti ... sz˘val el“fordulhat, hogy csak a j”v“ h‚tv‚g‚r˘l
lehet sz˘. A francba, a francba, a francba. Csak t‚nyleg
megĄg‚rtem neki, hogy k‚sz leszek ... nem, n‚zd, nem sz -
mĄt. Elmegynk, ‚s k‚sz. Nem ‚rdekel, hogy k‚szen lesz-e
az Anthem a Comdexnek. Nem d“l ”ssze a vil g, ha nem.
Elmegynk. Gordon fel“lem nekifut sb˘l is ugr lhat, ha
akar ... hŁŁŁŁŁh!
Richard vadul f‚lrer ntotta a kornm nyt, hogy kiker–lje
Gordon Way kĄs‚rtet‚t, amely hirtelen felbukkant a reflekto-
rok f‚ny‚ben, ‚s nekifut sb˘l a kocsi el‚ ugrott.
Richard a f‚kre taposott, a kocsi megp”rdlt, “ meg pr˘-
b 1ta esz‚be id‚zni, mit is kell ilyenkor csin lni, tudta, hogy
egyszer reges-reg l tott err“l valamit a t‚v‚ben, milyen m–-
sorban is? Uristen, m‚g a m–sor cĄm‚re sem eml‚kszik,
h t m‚g - ja, igen, azt mondt k, hogy nem szabad a f‚kre
taposni. Ez az. A vil g ‚melyĄt“en megfordult k”rl”tte, las-
san ‚s borzalmas er“vel, a kocsi  tcsŁszott az Łton, megp”r-
dlt, nekit&l”tt a fves Łtszeg‚lynek, azt n csŁszva ‚s r z-
kbdva meg llt a menetir nnyal szemben. Richard zih lva a
korm nyra borult.
Felvette a telefont a f”ldr“l.
- Susan - lihegett bele -, majd visszahĄvtak - ‚s letette a
kagyl˘t. .
Felemelte a tekintet‚t.
F‚nysz˘r˘inak ragyog s ban ott  llt Gordon Way kĄs‚r-
tet-alakja, egyenesen beb mult a sz‚lv‚d“n, tekintet‚ben
iszonyatos rettenettel, lassan felemelte a kez‚t, ‚s Richardra
szegezte az ujj t.
Richard nem volt biztos benne, hogy mi˘ta l ott. A je-
len‚s n‚h ny m sodperc alatt semmiv‚ foszlott, de “ csak
lt, remegett, tal n nem tov bb, mint egy percig, mĄg egy
f‚k csikorg sa ‚s egy f‚nysz˘r˘ f‚nye fel nem riasztotta.
Megr zta a fej‚t. R j”tt, hogy az Łton  ll, a menet-
ir nnyal szemben. Az aut˘, amely hirtelen f‚kezve meg llt
mellette, Łgy, hogy az tk~5z8je majdnem az “ tk”z“j‚hez
‚rt; egy rend“raut˘ volt. Vett k‚t-h rom m‚ly l‚legzetet, az-
t n dermedten ‚s reszketve kisz llt, ‚s meg llt a rend“r
el“tt, aki lassan l‚pkedett fel‚, k”rvonalai kirajzol˘dtak a
rend“raut˘ l mp inak f‚ny‚ben.
A rend“r v‚gigm‚rte.
- ™”” ... nagyon sajn lom, biztos Łr - mondta Richard
annyi nwgalmat elltetve mag ra, amennyit csak tudott. -
Kicsit ... ””” ... megcsŁsztam. CsŁsz˘s az Łt, ‚s ...””” ...
megcsŁsztam. Amint l tja, a .... a menetir nnyal szemben
 llok. - A kocsija fel‚ intve mutatta, hogy rosszfel‚  ll.
- Tal n ha elmondan , uram, hogy eg‚szen pontosan
hogy csŁszott meg? - A rend r mereven a szeme k”z‚ n‚-
zett, mik”zben el“hŁzta a notesz‚t.
- H t ahogy mondtam - magyar zkodott Richard. - CsŁ-
sz˘s az Łt a k”d miatt, ‚s ... h t, “szint‚n sz˘lva - szaladt
ki a sz j n, ‚s hi ba pr˘b lta visszafogni mag t, hogy ne
mondja ki - ahogy vezettem, hirtelen Łgy l ttam, mintha a
f“n”k”m a kocsim el‚ vetn‚ mag t.
A rend“r mereven n‚zett r .
- A b–ntudat miatt, biztos Łr - tette hozz  Richard kĄnos
mosollyal.- Tudja, hogy van ez. pp azon t–n“dtem, hogy
csin lok magamnak egy szabad h‚tv‚g‚t.
A rend“r habozni l tszott, penge‚len t ncolt az egytt-
‚rz‚s ‚s a gyanakv s k”z”tt. Szemei ”sszeszŁlcltek, de a
tekintete nem enyhlt meg.
- Ivott uras god?
- Igen - mondta Richard gyors s˘hajjal -, de nagyon ke-
veset. Maximum k‚t poh r bort. ™”” ... ‚s egy kis poh r
port˘it. Ez minden. Csak egy pillanatra kihagyott a figyel-
mem. M r j˘l vagyok.
- A neve?
Richard megmondta a nev‚t ‚s a cĄm‚t. A rend“r mindent
gondosan ‚s alaposan felĄrt a notesz ba, azt n megn‚zte a
kocsi rendsz m t, ‚s azt is felĄrta.
- s ki a f“n”ke, uram?
- Waynek hĄvj k. Gordon Way.
- A - mondta a rend“r felhŁzott szem”ld”kkel -, a kom-
puteres Łriember.
- Igen ˘. n szoftvereket tsivezek a c‚gn‚l. A WayFor-
ward Technologies II-n‚l.
- Az “rs”n az egyik sz mĄt˘g‚pnk magukt˘l van -
mondta a rend“r -, de az istennek sem m–k”dik.
- O - mondta Richard f radtan - melyik modell?
- Azt hiszem, Quark II a neve.
- O, akkor egyszerŁ - mondta Rich~ud megk”nnyebbl-
ten. - Az nem is m–k”dik. Soha nem is m–k”d”tt. Nagy
szar az eg‚sz.
- Vicces, ‚n is mindig pont ezt szoktam mondani, uram -
mondta a rend˘n: A fiŁk nem ‚rtenek egyet velem.
- Mag nak teljesen igaza van. A masina rem‚nytelen. Ez
volt a f“ oka annak, hogy a c‚g annak idej‚n t”nkrement.
Azt javasoln m, haszn lj k lev‚lnehez‚knek.
- Az nem lenne j˘, uram - tiltakozott a rend“r. - Akkor
folyton kinyĄlna az ajt˘.
- Ezt hogy ‚rti? - k‚rdezte Richard.
- Merthogy ajt˘t maszt‚knak haszn lom. Ebben az ‚v-
szakban pocs‚k huzat van az irod ban. Ny ron persze arra
haszn ljuk, hogy fejbe v gjuk vele a gyanŁsĄtottakat.
Becsukta a notesz‚t, ‚s begy”m”sz”lte a zseb‚be.
- Azt tan csolom, uram, hogy forduljon sz‚pen vissza.
Tegye le a kocsit, ‚s a h‚tv‚g‚n j˘l rŁgjon be. Ez az egyet-
leri megold s. Ovatosan vezessen!
Visszament a kocsij hoz, letekerte az ablakot, ‚s miel“tt
elindult volna, v‚gign‚zte, ahogy Richard visszagyeskedi a
kocsij t az Łtra, ‚s elhajt az ‚jszak ba.
Richard m‚ly l‚legzetet vett, nyugodtan visszat‚rt Lon-
donba, nyugodtan bel‚pett a lak s ba, miut n nyugodtan  t-
m szott a dĄv nyon, lelt, t”lt”tt mag nak egy tiszta
brandyt, azt n komolyan remegni kezdett.
H rom dolog miatt remegett.
El“sz”r is ott volt a majdnem bek”vetkezett baleset egy-
szer– fizikai sokkja, ami egy kicsit mindig jobban felzaklat-
ja az embert, mint amennyire v rta volna. A szervezetben
sz‚t rad az adrenalin, azt n egy darabig ott id“z, ‚s minden
megsavanyodik t“le.
Azt n ott volt a megcsŁsz s oka - Gordon kl”n”s meg-
jelen‚se, ahogy abban a pillanatban az aut˘ el‚ vetette nma-
g t. AtyaŁristen. Richard kortyolt egyet a brandyb“l, ‚s gar-
gariz lt vele. Letette a poharat.
K”ztudott volt, hogy Gordon egyike a vil g legnagyobb
b–ntudat-kelt“inek, ‚s k‚pes minden reggel egy tonn nyit is
lepakolni az ember ajtaja el‚, de Richard eddig nem vette
‚szre, hogy ilyen hihetetlen szintig sikerlt eljutnia.
Megint fogta a pohar t, felment az emeletre, ‚s benyitott
a dolgoz˘szob j ba, amihez el“sz”r el kellett s”p”rnie az
Łtb˘l egy halom BYTE magazint, amely eltorlaszolta az aj-
t˘t. A l b val f‚lretolta ‚lcet, ‚s  tment a t gas szoba tŁls˘
v‚g‚be, ahol a hatalmas vegfalon  t kil t s nyĄlt szak-
London nagy r‚sz‚re: a k”d ‚ppen foszladoz˘ban volt. A
Szent P l-sz‚kesegyh z ragyogott a s”t‚t messzes‚gben, Ri-
chard egy-k‚t percig b multa, de nem vett ‚szre semmi k-
l”n”set. Az aznap esti esem‚nyek ut n ez kellemes megle-
pet‚sk‚nt ‚rintette.
A szoba m sik v‚g‚ben n‚h ny hosszŁ asztal  llt, rajtuk
hat Macintosh sz mĄt˘g‚p. K”z‚pen ott volt a Macintosh II,
melynek k‚perny“j‚n a dĄv ny pirossal megrajzolt modellje
forgott lust n a sz–k l‚pcs˘k z k‚kkel rajzolt modellj‚ben,
m‚g a korl tok, a villany˘ra ‚s a radi torok is bele voltak
rajzolva, ‚s persze az a bizonyos lehetetlen l‚pcs“fardul˘ a
f‚lŁton.
A dĄv ny forogni kezdett egyik ir nyba, beletk”z”tt vala-
mi akad lyba, forogni kezdett egy m sik sĄkban, ott is aka-
d lyba tk”z”tt, megfordult egy harmadik tengely k”rl is,
Łjra meg llt, ‚s m s sorrendben megint elj tszotta az addigi
l‚p‚seket. Nem kellett tŁl sok ig v rni az ism‚tl&l‚sre.
A dĄv ny minden k‚ts‚get kiz r˘an be volt ragadva.
Tov bbi h rom Mac hosszŁ, gubancos k belcsom˘kkal
volt hozz k”tve egy ”sszevissza dob lt szintetiz tor-egyt-
teshez - egy Emulator II+HD pr˘bav‚teli berendez‚s, egy
halom TX modul, egy Prophet VS, egy Roland JX 10, egy
Korg DW8000, egy Octapad, egy balkezes Synth-Axe MIDI
git r-vez‚rl“, s“t, a sarokban m‚g egy ˘cska dobg‚p is po-
rosodott - sz˘val volt ott minden. Volt m‚g egy kicsi ‚s rit-
k n haszn lt kazett s magn˘ is: a felv‚teleket kazetta he-
lyett ink bb a komputerben t rolta.
Belevetette mag t egy sz‚kbe az egyik Mac el‚, hogy
megn‚zze, mivel foglalatoskodik a g‚p. A monitoron egy
cĄm n‚lkli Excel t bl zat villogott. Richard elk–n“d”tt,
hogy vajon mi‚rt.
Kimentette, ‚s keresg‚lni kezdte, hagy nem hagyott-e ma-
g nak valami feljegyz‚st, ‚s hamar felfedezte, hogy a t bl -
zat tartalmaz n‚h ny adatot, melyeket kor bban vett  t, mi-
ut n  tb”ng‚szte a World Reporter ‚s a Knowledge on-line
adatb zisokat a fecsk‚kkel kapcsolatos tudnival˘kr˘l.
Sz madatok  lltak rendelkez‚s‚re a fecsk‚k v ndorl si
szok sair˘l, a sz rnyuk form j r˘l, aerodinamikai ‚s turbu-
lencia ;jellegzetess‚geikr“l, ‚s n‚h ny alapvet˘ adat arr˘l,
hogy a csapat milyen alakzatokat szokott felvenni repl‚s
k”zben, de hogy hogyan fogja mindezeket ”sszehozni, arr˘l
egyel“re a leghalv nyabb fogalma sem volt.
Miut n tŁl f radt volt m r ahhoz, hogy kl”n”sebben kre-
atĄv ”tletei legyenek, dh”sen tal lomra kiv lasztott ‚s le-
m solt egy csom˘ adatot, bet pl lta a fordĄt˘programba,
amely sorba rakta,  tsz–rte, ‚s elrendezte a sz mokat a saj t
kĄs‚rleti algoritmusa szerint, az  talakĄtott file-t bet”lt”tte a
Performerbe, amely szekvenci lis program volt, ‚s az ered-
m‚nyt lej tszotta a tal lomra kiv lasztott MIDI csatorn kon,
az ‚ppen muřk”d“ szintetiz toron.
Az eredm‚ny rettenetes hangzavar-kit”r‚s volt, Łgyhogy
gyorsan le llĄtotta.
Ujra v‚gigfuttatta a fordĄt˘programot, ez alkalommal Łgy,
hogy az eredm‚nyt  ttranszpon lta g-mollba. V‚gl Łgy
d”nt”tt, ezzel felhagy, mert csal snak ‚rezte. Ha van b rmi
alapja annak a szil rd meggy“z“d‚s‚nek, hogy az emberi
fl  ltal kellemesnek tal lt zene ritmik ja ‚s harm˘ni i meg-
tal lhat˘k a term‚szeti jelens‚gek ritmik j ban ‚s harm˘ni -
iban, vagy legal bbis azokb˘l levezethet“k, akkor a megfe-
lel  hangnemnek ‚s inton ci˘nak is term‚szetesen kell
ad˘dnia, er“szakolt m˘dszerek n‚lkl.
Pillanatnyilag azonban ‚ppen hagy er“szakolja “ket.
Az eredm‚ny egy rettenetes hangzavar-kit”r‚s lett b moll-
ban.
Ennyit a tal lomra v‚gzett pr˘b lkoz sokr˘l.
Az els“ feladat ar nylag k”nny– volt, egyszer–en meg
kellett szerkeszteni a hull mvonalat, amit a fecske sz rny -
nak csŁcsa rajzol repl‚s k”zben, azt n  tvinni a hull mot a
szintetiz torra. Igy egyetlen hangot kapunk, ami kndul s-
nak megteszi, erre el‚g is lesz a h‚tv‚ge.
A baj persze az, hogy nincs egy szabad h‚tv‚g‚je, ami-
kor megcsin lhatn , mert a j”v“ ‚v folyam n - ami Gor-
don sz˘t r ban azt jelentette, hogy a j”v“ h˘napra - k‚sz
kellett lennie az Anthem 2. v ltozat val.
Amir“l Richardnak elkerlhetetlenl esz‚be jutott a har-
madik remegnival˘.
Teljesen lehetetlen, hogy ezen a h‚tv‚g‚n vagy ak r a
k”vetkez“n szabadd  tudja tenni mag t, ‚s bev ltsa az Ąg‚-
ret‚t, amit Susan zenetr”gzĄt“j‚nek tett. Ami biztos, hogy
t”nkre fogja tenni a kapcsolatukat - ha ugyan a ma esti gik-
szer nem volt m‚g el‚g.
De nem volt mit tenni. M r kimondta. Nincs mit tenni; ha
m r ott hagytunk egy zenetet valakinek az zenetr”gzĄt“-
j‚n, mint hagyni, hogy magukt˘l folyjanak a dolgok. Ami
megt”rt‚nt, megt”rt‚nt. Visszavonhatatlanul.
Hirtelen furcsa ”tlete t madt.
Az ”tlet igencsak meglepet‚sszeruřen ‚rte, de nem l tott
benne semmi rosszat.
Egy t vcs“ p szt zza az ‚jszakai London k”rvonalait,
sz˘rakozottan, kiv ncsian, frk‚sz“en. Egy pillant s ide, egy
pillant s oda, csak hogy felm‚rje, mi t”rt‚nik, van-e b rmi ‚r-
dekes, b rmi hasznavehet“.
A t vcs“ meg llapodik egy bizonyos h z h ts˘ frontj n,
ahol kis mozg st ‚szlelt.
Egy amolyan ˘ri si, k‚s˘ viktori nus villa‚plet, most va-
l˘szĄn–leg lak sok vannak benne. Egy csom˘ fekete eresz-
csatorna. Z”ld m–anyag kuk k. De minden s”t‚t. Nem,
nincs ott semmi.
A t vcs“ ‚pp tov bbmozdulna, amikor ism‚t valami kis
mozg s t–nik fel a holdf‚nyben.
A l tcs“ kicsit ‚lesebbre  llĄtva pr˘b lja kivenni a r‚szle-
teket, egy hat rozott k”rvonalat, valami kontrasztot a s”t‚t-
ben. A k”d m r felsz llt, a s”t‚ts‚g csak Łgy szipork zik. A
l tcs”vet m‚g egy kicsit ‚lesebbre  llĄtj k.
Megvan! Valami biztos hogy van ott. Csak most egy ki-
csit magasabban, tal n 30 centivel, vagy f‚l m‚terrel.
A l tcs“ meg llapodik a l tv nyon ‚s hat rozottan megpi-
hen - keresg‚li a k”rvonalakat, keresg‚li a r‚szleteket.
Ez az. A l tcs˘ Łjb˘l meg llapodik - megtal lta c‚lpont-
j t, lovagl˘”l‚sben egy ablakp rk ny ‚s egy es“vĄz-levezet“
cs“ k”z”tt.
A s”t‚t figura a falnak lapulva len‚z, Łjabb talpalatnyi
helyet keres, ahol megvethetn‚ a l b t, azt n feln‚z, valami
kisz”gell‚st keresve. A l tcs“ figyelmesen lesi.
Egy magas, v‚kony f‚rfi az. Olt”z‚ke az alkalomhoz il-
l˘: s”t‚t nadr g, s”t‚t pul˘ver, de a mozdulatai esetlenek ‚s
sz”gletesek. Ideges. Ez ‚rdekes. A l tcs“ v r ‚s fontolgat,
fontolgat ‚s Ąt‚l.
A pasas nyilv n ‚gbeki lt˘an amat“r.
Ahogy tapogat˘zik. Amilyen tehets‚gtelen.
A I ba megcsŁszik a csatorn n, a keze nem ‚ri el a k”-
vetkez“ kisz”gell‚st. Majdnem leesik. V r, hogy Łjb˘l l‚leg-
zethez jusson. Egy kicsit kezd megint lefel‚ m szni, de az-
t n mintha ezt m‚g nehezebbnek tal ln , tov bb indul f”lfe-
le.
Megint a kisz”gell‚s ut n nyŁlk l, ‚s most siker–l elkap-
nia. A l b t kinyŁjtja, hogy megt massza mag t, de majd-
nem a csatorna mell‚ l‚p. Ez bizony kĄnos, nagyon kĄnos
lehetett volna.
De most m r k”nnyebb az Łt, ‚s az illet“ gyorsabban ha-
lad.
Atm szik egy m sik cs”v”n, el‚r egy harmadik emeleti
ablakp rk nyt, r”viden fl“rt”l a hal llal, amĄg ggyel-bajjal
sikerl  tm sznia a p rk nyra, majd elk”veti azt a sarkalatos
hib t, hogy len‚z.
Kiss‚ meginog, ‚s gyorsan visszal. Szem‚t a kez‚vel er-
ny8zve beleskel&lik az ablakon, hogy ellen“rizze, s”t‚t van-
e odabenn, azt n nekifog, hogy kinyissa az ablakot.
Az amat“rt sok m s egy‚b k”z”tt az kl”nb”zteti meg a
profit˘l, hogy az amat“r ezen a ponton azon kezd el t–n&I-
ni, milyen j˘ is lenne, ha hozott volna mag val valamilyen
szersz mot, amivel ki tudn  nyitni az ablakot.
Ennek az amat“rnek nagy szerencs‚j‚re azonban a lak s
gazd ja szint‚n amat“r volt, ‚s az ablak nyikorogva kinyĄlt.
Az illet“ n‚mi megk”nnyebbl‚ssel bem szik.
Be k‚ne csukni az ilyet, a saj t ‚rdek‚ben, gondolja a l t-
es6. Egy k‚z a telefon ut n nyŁl.
Az ablakb˘l visszan‚z egy arc, egy pillanatra megvil gĄtja
a holdf‚ny, azt n visszahŁz˘dik, hogy tov bb tegye a dol-
g t.
A k‚z egy-k‚t percig habozik a telefon f”l”tt, mĄg a l t-
cs8 v r ‚s fontolgat, fontolgat ‚s Ąt‚l. Azt n a k‚z ink bb
egy A-Z London-t‚rk‚p ut n nyŁl.
HosszŁ, higgadt cs”nd, kiss‚ behat˘bb l tcs“-tev‚kenys‚g,
azt n a k‚z Łjb˘l a telefon ut n nyŁl, felemeli a kagyl˘t, ‚s
t rcs z.

14
Susan lak sa kicsi volt, m‚gis t gasnak t–nt, ami csak
trkk - jegyezte meg mag ban idegesen Richard, mik”zben
felkattintotta a villanykapcsol˘t -, erre is csak a n“k k‚pesek.
Persze nem ett“l a megfigyel‚st“l lett ideges - m r ko-
r bban is t”bbsz”r megfigyelte ezt a dolgot. Ami azt illeti,
ah nyszor csak itt j rt.Mindig meglep“d”tt,  ltal ban az‚rt,
mert ‚pp a saj t lak s b˘l j”tt, amely n‚gyszer ekkora volt,
‚s m‚gis zsŁfolt. Ez alkalommal is a saj t lak s b˘l j”tt,
csak cppen kiss‚ szokatlan Łtvonalon, ‚s ez volt az oka an-
nak, hogy kiss‚ szokatlanul idegesen tette meg a megszo-
kott megjegyz‚st.
A h–v”s ‚jszaka ellencre folyt r˘la az izzads g.
Kin‚zett az abhkon, megfordult, ‚s l bujjhegyen  tocont a
szob n a kis asztal fel‚, ahol a telefon ‚s az zenetr”gzĄt“
 llt.
Semmi ‚rtelme, hogy l bujjhegyen j rk ljak, mondta ma-
g ban. Susan nincs itthon. Richard m˘dfelett szerette volna
tudni, hogy vajon hol van, ahogy vac szĄn–leg Susm is
m˘dfelett szerette volna tudni az este, hogy Richard hol
van.
R j”tt, hogy m‚g mindig l bujjhegyen j r. R csapott a l -
b ra, hogy hagyja abba, de az‚rt csak tov bb folytatta.
IszonyŁ volt a falon f”lm szni.
Megt”r”lte a homlok t legr‚gibb ‚s leg˘csk bb pul˘vere
ujj val. Volt egy r‚mes pillanat, amikar az eg‚sz ‚lete fci-
villant el“tte, de sajnos ‚pp nagyon el volt foglalva azzal,
hogy leesik, ‚s ez‚rt elmulasztotta a j˘ r‚szeket. A legt”bb
j˘ r‚szben Susan szerepelt, jutott esz‚be. Susan vagy a
komputerek. Soha nem Susan ‚s a komputerek - a kett“
egytt kiz r˘lag a rossz r‚szekben szerepelt. Ez‚rt is vagyok
most itt, mondta mag ban. Szks‚ge volt n‚mi meggy“z‚s-
re, ez‚rt elmondta mag nak m‚g egyszer.
Az ˘r j ra n‚zett. H romnegyed tizenkett“.
Esz‚be ”tl”tt, hogy jobb lesz, ha megmossa izzadt ‚s
piszkos kez‚t, miel“tt b rmihez is hozz nyŁlna. Nem a ren-
d“rs‚gt“l tartott, hanem Susant˘l, aki a takarĄt s nagymeste-
re volt. szrevenn‚ a nyomokat.
Bement a frd“szob ba, felkattintotta villanyt, azt n r‚-
mlt arc ba meredt a neonnal ragyog˘an megvil gĄtott t-
k(irben, mik”zben vizet csorgatott a kez‚re. Egy percig a
Coleridge-dĄszvacsora t ncol˘, meleg gyertyaf‚nyei j rtak a
fej‚ben, a k‚pek felmerltek az aznap este hom lyos ‚s t -
voli mŁltj b˘l. Az ‚let akkor m‚g egyszer– volt ‚s gondta-
lan. Bor, cseveg‚s, szimpla kis b–v‚sztrkk”k. Maga el‚
k‚pzelte Sarah s padt arcocsk j t, ‚s a csod lkoz st˘l t gra
nyilt szem‚t. Azt n megmosta a saj t arc t.
Esz‚be jutott a vers
"...'Vigy zzatok!' ki ltana,
'Szeme vill m, haja libeg' !"
Megf‚slk”d”tt. Esz‚be jutottzk a festm‚nyek is, melyek
a fejk felett fggtek a falon a s”t‚tben. Fogat mosott. A
neon halk zŁg sa visszaz”kkentette a jelenbe, ‚s hirtelen r‚-
mlten jutott esz‚be, hogy pillanatnyilag bet”rc5i min“s‚gben
tart˘zkodik itt.
Valami arra k‚nyszerĄtene, hogy egyenesen szemben‚zzen
mag val a tk”rben, azt n megr zta a fej‚t, hogy kicsit ki-
tisztu I jon.
Vajon mikor fog hazaj”nni Susan? Ez persze att˘l fgg,
hogy mit csin l. Gyorsan megt”r”lte a kez‚t, ‚s visszament
az zenetr”gzĄt“h”z. B”kd”ste rajta a gombokat, mik”zben
a lelkiismerete “t b”kd”ste. A szalag v‚ge‚rhetetlennek tet-
sz“ ideig forgott vissza, Gordon val˘szĄn–leg megint form -
ban volt, gondolta.
Persze elfelejtette, hogy m s zenetek is lesznek az ze-
netr”gzlt“n, nemcsak az ”v‚, m rpedig v‚gighallgatni vala-
kinek a telefonzeneteit, az ugyanolyan, mintha kibontan nk
a leveleit.
Ism‚t elmagyar zta mag nak, hogy csak az a c‚lja, hogy
j˘v tegyen egy hib t, miel“tt m‚g j6v lehetetlen k rokat
okozna vele. Csak egy-egy villan sra fog belehallgatni a
szalagba, amĄg meg nem tal lja a saj t hangj t. Igy nem
lesz semmi baj, nem is fogja ‚rteni, mit mondanak a t”bbi-
ek.
Felny”g”tt mag ban, ”sszeszorĄtotta a fogait, ‚s olyan va-
dul nyomta le az indĄt˘gombot, hogy mell‚csŁszott az ujja,
‚s a kazetta kiugrott. Visszarakta, ‚s most ˘vatosabban
nyomta meg a gombot.
BĄĄĄp.
- A, szia, Susan, itt Gordon. pp Łton vagyok a vityill˘-
ba ™”” ... cst”rt”k este ... - Richard p r m sodpercig el-
8retekerte a szalagot. - Tudnom kell, hogy Richard dolgo-
zik-e a programon. Ugy ‚rtem, hogy t‚nyleg dolgozik-e. -
Rich rd komoran elhŁzta a sz j t, ‚s tov bb tekerte el“re a
szalagot. Ut lta, hogy Gordon Susanon keresztl pr˘b l
nyom st gyakorolni r , r ad sul mindig le is tagadta, hogy
ezt tenn‚. Richard nem tudta hib ztatni Susant, Ami‚rt n‚ha
bosszankodik a munk ja miatt, nem is csoda, mikor Gordon
 lland˘an piszk lja.
Katt.
... “rizet". K‚rlek, Ąrj egy cetlit Susannak, hogy szerez-
zen be egy "Fegyveres “rizet" feliratŁ t bl t, c”vekkel,
olyan magass gban, hogy a nyulak j˘l l thass k.
- Micsoda? - motyogta Richard, ‚s ujja egy pillanatra ha-
bozott az "el“re" gomb felett. Az volt az ‚rz‚se, hogy Gor-
don rettenetesen szeretne olyan lenni, mint Howaud Hughes,
‚s ha azt nem rem‚lheti is, hogy valaha is csak fele olyan
gazdag lesz, mint “, legal bb pr˘b lt k‚tszer olyan excentri-
kus lenni. J t‚k az eg‚sz. Csak j t‚k.
- M rmint Susannek, a titk rn“nek, nem neked - sz˘lt to-
v bb Gordon hangja a k‚szl‚kb“l. - Hol is tartottam? Ja
lgen. Richard ‚s az Anthem 2. Susan, k‚t h‚ten bell ...
Richard ”sszeszorĄtott sz jjal lenyomta az "eleire" gombot.
- ... egyetlen olyan szem‚ly l‚tezik, aki abbm a helyzet-
ben van, hogy ki tudja puhatolni, Richard t‚nyleg a fontos
feladatokon dolgozik-e, vagy csak  lmodozik, ‚s ez a sze-
m‚ly ... - Richard dh”dten megint lenyomta a gombot.
MegĄg‚rte mag nak, hogy nem fog belehallgatni, ‚s tess‚k,
most itt l, ‚s azon dh”ng, amit hallott. Ezt abba kell
hagyni. Csak m‚g egy pr˘ba.
Amikor megint bekapcsolta a k‚szl‚ket, zenesz˘ hallat-
szott. Kl”n”s. Tov bb tekerte el“re, ‚s m‚g mindig zene
sz˘lt. Mi‚rt j tszik b rki is zen‚t egy zenetr”gzĄt“re? - t–-
n“d”tt Richard.
Ekkor megsz˘lalt a telefon. Richard le llĄtotta a szalagot,
‚s felvette a kagyl˘t, azt n amikor r j”tt, hogy mit csin lt,
majdnem eldobta, mintha egy villamos angoln hoz nyŁlt
volna. Alig mert leveg“t venni, de a fl‚hez emelte a kagy-
l˘t.
- A bet”r‚s ‚ls“ sz mŁ aranyszab lya - mondta egy
hang. - Soha ne vedd fel a telefont munka k”zben. M‚gis
mit gondolsz, ki vagy?
Rich rd j‚gg‚ dermedt. Egy-k‚t pillanatig keresg‚lnie kel-
lett, hogy hov  lett a hangja.
- Ki az? - ny”gte ki v‚gl suttogva.
- M sodik sz mŁ szab ly - folytatta a hang. - El˘k‚sz-
letek. .Mindig vigy‚l magaddal megfelel“ Szersz mokat. Vi-
gy‚l magaddal keszty–t. Pr˘b lj j˘ el“re valami halv ny el-
k‚pzel‚st kialakĄtani arr˘l, hogy tulajdonk‚ppen mit is
akarsz, miel“tt ablakpar nyokon kezden‚l ugr ndozni az
‚jszaka kell“s k”zep‚n.
Harmadik sz mŁ szab ly: soha ne feledkezz meg a m so-
dik szab lyr˘ll
- Ki az? - ki ltott fel ism‚t Richard.
A hang nem zavartatta mag t. - Lakoss gi figyel“szolg -
lat - mondta. - Ha kin‚zel a h ts˘ ablakon, l tni fogod ...
Richard a telefont mag val vonszolva  tsietett az ablak-
hoz, ‚s kin‚zett. Egy t voli villan s megijesztette.
- Negyedik sz mŁ szab ly. Soha ne  llj olyan helyre,
ahol lef‚nyk‚pezhetnek. ™t”dik sz mŁ szab ly .... Figyelsz
r m, MacDuff?
- Mi? Igen ... - mondta Richard d”bbenten. - Honnan
tudja, hogy ki vagyok?
- Ot”dik szab ly. Soha ne  ruld el a nevedet.
Richard n‚m n  llt, a l‚legzete is elakadt.
- Tartok egy kis tanfolyamot - mondta a hang -, ha eset-
leg ‚rdekel ...
Richard nem felelt.
- Lassan tanulsz - folytatta a hang -, de tanulsz. Ha
gyorsan tanuln l, akkor persze m r r‚g letetted volna a
kagyl˘t. De te kĄv ncsi vagy ‚s tehets‚gtelen - ez‚rt nem
teszed le. Az az igazs g, hogy nem is~tartok tanfolyamot
kezd“ bet”r“k sz m ra, b r cs bĄt˘ a gondolat. Biztos j˘ kis
”szt”ndĄjakat lehetne szerezni. Ha m r Łgyis szks‚g van
bet”r“kre, legal bb legyenek szakk‚pzettek.
Mvidenesetre, ha tartan‚k ilyen tanfolyamot, t‚ged tandĄj-
mentesen felvenn‚lek, mert tŁl kĄv ncsi vagyok. KĄv ncsi
vagyok, hogy Mr. Richard MacDuff, aki ‚rtesl‚seim sze-
rint imm ron dŁsgazdag fiatalember, ‚s nagy n‚v a sz mĄt˘-
g‚piparban, mi‚rt k‚nyszerl egyszer csak bet”r‚sre adni a
fej‚t?
- Ki ma...
- Ez‚rt kisebb kutat sokat v‚geztem, felhĄvtam a kl”nle-
ges tudakoz˘t, ‚s felfedeztem, hogy a lak s, ahov  bet”rt,
egy bizonyos Miss Susan Way‚. Ugy tudom, a hĄres-neve-
zetes Mr. Gordon Way Mr. Richard MacDuCf f“n”ke, ‚s el-
gondolkodtam, nincs-e itt v‚letlenl valami rokoni kapcso-
lat?
- Ki ma...
- Svladdal besz‚lsz, k”zismert nev‚n Dirk Cjellivel, aki
jelenleg Dirk Gently n‚ven fut, olyin okokb˘l kifoly˘lag,
melyeket pillanatnyilag felesleges lenne r‚szletezni. Sz‚p j˘
est‚t kĄv nok. Ha t”bbet akarsz tudni, tĄz perc mŁlva v rlak
a Pizza Express-ben az Upper Streeten. Hozz magaddal
p‚nzt.
- Dirk? - ki ltott fel Richard. - Te ... te meg akarsz zsa-
rolni?
- Dehogy, te marha, a pizz ra kell a p‚nz. - Egy katta-
n s, ‚s Dirk Gently letette a kagyl˘t.
Richard egy-k‚t percig dermedten  llt, megint megt”r”lte
a homlok t, azt n letette a telefont, olyan gyeng‚den, mintha
egy beteg h”rcs”g lenne. Az agya halkan zŁgni kezdett.
Agyk‚rg‚ben sok-sok kis szinapszis k‚zen fogta egym st,
k”rbe-k”rbe kezdett t ncik lni, ‚s gyermekdalocsk kat ‚ne-
kelt. Megr zta a fej‚t, hogy hagyj k abba, ‚s gyorsan visz-
szalt az zenetr”gzĄt“ mell‚.
Kszk”d”tt mag val, hogy lenyomja-e az indĄt˘gombot,
vagy ne, azt n gyorsan lenyomta, miel“tt m‚g eld“lt volna
a kzdelem. Tal n n‚gy m sodpercnyi k”nny– zenekari mu-
zsika sz llt el megnyugtat˘an, amikor hirtelen meghallotta
az el“szob b˘l a kulcs kapar sz s t a z rban.
Richard p nikszer–en kikapta a kazett t, a farmerja zseb‚-
be gy m”sz”lte, ‚s betett helyette egyet a k‚szl‚k mellett
hever“ halomnyi res kazett b˘l. A saj t otthoni zenetr”g-
zĄt“je mellett is ott  llt egy ugyanilyen halom. Susan, a tit-
k rn“ l tta el “ket velk - szeg‚ny, sokat szenvedett Susan.
El ne felejtse reggel sajn lni egy kicsit, ha majd lesz ideje,
‚s oda tud figyelni.
Hirtelen, an‚lkl hogy tudatosodott volna benne, meggon-
dolta mag t. Egy szemvillan s alatt kivette az Łj kazett t, ‚s
m‚gis visszatette a r‚git, amit el akart tulajdonĄtani, lenyomta
a visszateker“ gombot, ‚s a dĄv nyra vetette mag t, ‚s
m‚g volt k‚t m sodperce az ajt˘ kinyĄl sa el“tt arra, hogy
lezser ‚s diadalittas pozĄci˘ba rendezze a tagjait. Hirtelen
”tlettel a bal kez‚t a h ta m”g‚ dugta, h tha szks‚g lesz
r .
ppen az arcvon sait pr˘b lta olyin kifejez‚ss‚ rendezni,
amelyben egyenl“ ar nyban szerepel a t”redelmes b–nb nat,
a vidasms g ‚s a f‚rfias vonzer“, amikor nyĄlt az ajt˘, ‚s be-
s‚tat rajta Michael Wenton-Weakes.
Minden megdermedt.
Odakinn el llt a sz‚l. A baglyok megtorpantak reptkben.
Na j˘, lehet hogy megtorpantak, lehet, hogy nem, minden-
esetre a k”zponti f–t‚s azonnal lerobbant, mert nem tudott
megbirk˘zni a szob n hirtelen  tsvĄt“ fagyos lehelettel.
- Mit keresel itt, Michael? - k‚rdezte Richard. Felpattint
a dĄv nyr˘l, mintha a dh l”kte volna fel.
Michael Wenton-Weakes nagydarab, szomorŁ arcŁ f‚rfi
volt. Az ”lt”ny, amit viselt, a legkiv l˘bb szab szati mester-
munka volt - negyven ‚vvel ezel“tt, amikor az ‚desapja,
Lord Magna megv s rolta.
Michael Wenton-Weakes igen-igen el“kel“ helyet foglalt
el azon a r”vid ‚s v logatott list n, melyen Richard az  lta-
la m‚lys‚gesen ut lt embereket tartotta sz mon.
Ut lta, mert visszataszĄt˘nak tartotta az olyan embereket,
akik nem el‚g, hogy kiv lts gos t rsadalmi helyzetnek ”r-
vendenek, de m‚g sajn ltatj k is magukat, mert Łgy ‚rzik, a
vil g nem ‚rti meg igaz n a kiv lts gosok probl‚m it. Mi-
chael viszont abb˘l az eg‚szen egyszerŁ okb˘l kifoly˘lag
ut–lta Richardot, hogy Richard ut lta “t,‚s ebb“l nem is
csin lt titkot.
Michael lassan ‚s gy szosan visszan‚zett az el“szob ba,
ahonmn bel‚pett Susan, Amikor megl tta Rich rdot, meg
 llt, letette a t sk j t, levette a s lj t, kigombolta a kab tj t,
kibŁjt bel“le,  tadta Michaelnek, odas‚t lt Richardhoz, ‚s
pofon v gta.
- Eg‚sz este erre v rtam - mondta dh”sen -, ‚s ne te-
gy‚l Łgy, mintha az elfelejtett vir gcsokrot dugdosn d a h -
tad m”g”tt. Ezt a viccet m r a mŁItkor elst”tted. - Meg-
fordult, ‚s otthagyta.
- Ez alkalommal egy doboz bonbont felejtettem el -
mondta Richard savanyŁan, ‚s kinyŁjtotta res kez‚t a
visszat‚r“ Susan fel‚. - An‚lkl m sztam fel a falon. Csak
amikor fel‚rtem, akkor jutott eszembe, hogy milyen hlye
vagyok.
- Nagyon vicces - mondta Susan. Kiviharzott a konyh -
ba, ahonnan olyan hangok jottek, mintha a csupasz kez‚vel
dar lna k v‚szemeket. Ahhoz k‚pest, hogy egy‚bk‚nt min-
dig milyen kedves ‚s b jos ‚s finom volt, most pokoli dh-
be hergelte mag t.
- Igazat mondtan - folytatta Richard, tudom st sem v‚ve
Michaelr˘l. - Majdnem az ‚letembe kerlt.
- Ezzel nem fogsz meghatni - mondta Susan a konyh -
b˘l. - Ha szeretn‚d, hogy hozz d v gjak valami nagyot ‚s
kem‚nyet, akkor gyere csak ki, ‚s itt viccel“dj.
- Az az ‚rz‚sem, nem lenne tŁl sok ‚rtelme, ha most azt
mondan m, hogy nagyon sajn lom, ami t”rt‚nt - kiab lt ki
Richard.
- Eltal ltad - mondta Susan, ‚s beviharzott a konyh b˘l.
Vill ml˘ szemekkel n‚zett Richardra, ‚s szabalyosan to-
porz‚kolt.
- Ide figyelj, Richard - mondta. - Ne pr˘b ld azt monda-
ni, hogy megint elfelejtetted. Van pof d itt  llni, k‚t k‚zzel,
k‚t l bbal egy fejjel, ‚s Łgy csin lni, mintha emberi l‚ny
lenn‚l? M‚g egy dizent‚ri s am“ba is elsz‚gyelln‚ mag t,
ha igy viselkedne. Szerintem m‚g a dizent‚ri s am“b k leg-
kezdetlegesebb farm ja is felbukkm legal bb hetente egy-
szer a bar tn“j‚n‚l, ‚s elviszi egy kis s‚t ra a gyomorfalon.
Rem‚lem, pocs‚k est‚d volt.
- Az - mondta Richard: - Egy ltal n nem ‚lvezted volna.
Egy l˘ volt a frd“szob ban, ‚s tudod, mennyire ut lod az
ilyesmit.
- O, Michael - mondta Susan -, ne –llj ott, mint egy
”sszeesett puding! Nagyon k”sz”n”m a vacsor t ‚s a kon-
certet, nagyon dr ga volt l, ‚s nagy ”r”m”mre szolg lt,
hogy eg‚sz este a probl‚m iddal trakt lt l, kellemesen ki-
kapcsol˘dtam a saj t probl‚m imb˘l. De azt hiszem, jobb
Iesz, ha most megkeresem neked azt a k”nyvet, azt n ki-
doblak. N‚mi fontos toporz‚kolni- ‚s ordĄtoznival˘m van, ‚s
tudom, az ilyesmi mennyire felizgatja az ‚rz‚keny lelkedet.
Kivette Michael kez‚b“l a kab tj t, ‚s felakasztotta. AmĄg
Michael fogta a kab tot, Łgy l tszott, a feladat teljesen le-
foglalja, ‚s semmi m sra nem figyel. Most a kab t n‚lkl
elveszettnek ‚s csupasznak t–nt, ‚s k‚nytelen volt vissza-
vonszolni mag t a val˘ ‚letbe. Nagy, sŁlyos szemeit Ri-
chardra fordĄtotta.
- Richard - mondta -, olvastam a cikkedet a M‚rc‚-ben.
A zen‚r“l ‚s a ... ””” ...
- Frakt l-t jk‚pekr“l - mondta Richard r”viden. Nem
akart sz˘ba  llni Michaellel, ‚s semmi esetre sem akart be-
legabalyodni egy besz‚lget‚sbe Michael szerencs‚tlen maga-
zinj r˘l. Vagyishogy Michael egykori magazinj rol.
Pontosan ezt a t‚m t szerette volna kikerlni.
- ™”” ... igen. Term‚szetesen nagyon ‚rdekes volt -
mondta Michael sima, telt hangj n -, a hegyek form i ‚s a
f k form i ‚s egyebek. A recikliz lt alg k.
- RekurzĄv algoritmusok.
- Igen, persze. Nagyon ‚rdekes. De nagyon  rtott, nagyon
sokat  rtott. Ugy, ‚rtem, a magazinnak. V‚gl is k‚pz“m–v‚-
szeti foly˘irat. n persze soha nem k”z”ltem volna egy
ilyen cikket. Ross teljesen t”nkretett mindent. Teljesen.
Mennie kell. Musz j. Nincs semmi ‚rz‚ke a dologhoz. Egy
tolvaj.
- Egy ltalfin nem tolvaj, ez tiszta ˘rlts‚g - v gott vissza
Riclmrd, annak ellen‚re, hogy nem akart belegabalyodni. -
s neki nem volt semmi szerepe abban, hogy t‚ged kirŁgtak.
A te hlye hib d volt, ‚s te ...
Leveg“ ut n kapkodott.
- Richard - mondta Michael leghalkabb ‚s legnyugodtabb
hangj n, olyan volt vitatkozni vele, mintha egy hatalmas ej-
t“erny“ selym‚be gabalyodott volna az ember -, azt hiszem,
nem ‚rted, mennyire fontos ...
- Michael - mondta Susan gyeng‚den, de hat rozottan, ‚s
kit rta az ajt˘t. Michael Wenton-Weakes aig ‚szrevehet“en
b˘lintott, ‚s Łgy n‚zett ki, mintha leeresztett volna.
- A k”nyved - mondta Susan, ‚s a kez‚be nyomott egy
kisalakŁ, r‚gi k”nyvecsk‚t Kent egyh zi ‚pĄt‚szet‚r“l. Mi-
chael elvette, valami k”sz”netf‚l‚t motyogott, egy percig
Łgy n‚zett k”rbe, mintha valami nagyon furcs t vett volna
‚szre, azt n ”sszeszedte mag t, biccentett, ‚s t vozott.
Richard eddig ‚szre sem vette, hogy mennyire feszlt,
csak most, hogy Michael elment, ‚s v‚gre kicsit lecsillapo-
dott. Mindig is zokon vette, hogy Susan  eln‚z“en kedveli
Michaelt, m‚g akkor is, ha ezt Łgy pr˘b lta  lc zni, hogy
mindig r‚mesen nyers volt vele. Tal n m‚g ezt is zokon
vette.
- Susan, mit mondhatn‚k? - kezdte esetlenl.
- El“sz”r is mondhatn d azt, hogy aŁŁŁ! M‚g ezt az ”r”-
m”t sem szerezted meg nekem, hogy jajgass, amikor pofon
v glak, pedig azt hittem, el‚g csattan˘sra sikerlt. Uristen,
meg kell itt fagyni. Mi‚rt van t rva-nyitva az ablak?
Odament, hogy becsukja.
- Mondtam m r. Ott j”ttem be - mondta Richard.
Ezt Łgy mondta, mintha azt v rn , hogy Susan megfor-
duljon, ‚s meglepetten n‚zzen r .
- Komolyan - mondta. - Mint a csokol d‚-rekl mokbm,
csak elfelejtettem a csokol d‚t ... - vont v llat zavartan.
Susan csod lkozva meredt r .
- Mi a fene t”tt bel‚d, hogy ilyet m–velj? - k‚rdezte.
Kidugta a fej‚t az ablakon. - Meg is halhatt l volna -
mondta visszafordulva.
- H t ... ””” ... igen - mondta Richard. - De ez l tszott
az egyetlen megold snak, hogy ... nem tudom. - ™sszeszed-
te mag t. - Visszavetted a kulcsaidat, eml‚kszel?
- Igen. Mert megel‚geltem, hogy  lland˘an idej rsz, ‚s
kifosztod a spejzt, ha nincs kedved bev s rolni magadnak.
Richard, te t‚nyleg ezen a falon m szta fel?
- Itt akartam lenni, amikor megj”ssz.
Susla d”bbenten cs˘v lta a fej‚t. - Sokkal jobb lett vol-
na, ha akkor vagy itt, amikor elmentem. Ez‚rt van rajtad ez
a koszos, szakadt ruha?
- Igen. Mi‚rt, mit gondolt l, Ągy mentem a St. Cedd's
dĄszvacsor j ra?
- H t n lad m r nem lehet tudni, hogy mit tartasz norm -
lis viselked‚snek. - Susan fels˘hajtott, ‚s kotor szni kezdett
egy kis fi˘kban. - Tess‚k - mondta -, ha ezzel megmenthe-
tem az ‚letedet ... - ‚s  tadott egy kulcscsom˘t. - TŁl f -
radt vagyok ahhoz, hogy tov bb dh”ngjek. Michael sz”-
vegel‚se mindent kivett bel“lem.
- Soha nem fogom meg‚rteni, m‚rt t–r”d meg magad
mellett - mondta Richard, ‚s kiment a k v‚‚rt.
- Tudom, hogy nem szereted, de nagyon aranyos, ‚s a
maga szomorŁ m˘dj n n‚ha elb–v”l“ is tud lenni. T”bbnyi-
re nagyon pihentet“ olyan valakinek a t rsas g ban lenni,
aki ennyire csak mag val van elfoglalva, mert Ągy t“led
nem k”vetel semmit. Csak most a fej‚be vette, hogy ‚n tu-
dok neki segĄteni a magazinj val kapcsolatban. Persze nem
tudok. Az ‚let ilyen. Az‚rt nagyon sajn lom.
- n ugyan nem. Eg‚sz ‚let‚ben nagyon k”nny– dolga
volt. Most is nagyon k”nny– neki. Elvett‚k t˘le a j t‚ksze-
r˘t, ennyi az eg‚sz. s nem is igazs gtalanul, vagy igen?
- Nem arr˘l van sz˘, hogy igazs gtalan volt-e vagy sem.
Az‚rt sajn lom, mert boldogtalan.
- Nan , hogy boldogtalan. Al Ross igaz n izgalmas ‚s in-
telligens foly˘iratot csin lt a M‚rc‚-b˘l, ‚s egyszerre min-
denki olvassa. Eddig egy nagy rak s szerencs‚tlens‚g volt
az eg‚sz. Egyetlen l‚tjogosults ga az volt, hogy j˘ rgyet
szolg ltatott Michaelnek arra, hogy azzal b jologjon ‚s eb‚-
deljen egytt, akivel csak akar, mondv n, hogy h tha Ąrnak
majd valamit a lapba. Szinte soha nem jelent meg egy ren-
des sz m. Csal s volt az eg‚sz. Csak a hiŁs g t legyezgette
vele. Szerintem ebben nincs semmi kedves vagy elb–v”l“.
Ne haragudj, hogy ennyit besz‚ltem r˘la, nem akartam.
Susan kelletlenl v llat vont.
- Szerintem eltŁlzod a dolgot - mondta. - Hab r, ha to-
v bb nyaggat, hogy tegyek meg valamit, amit egyszer–en
nem tudok, k‚nytelen leszek kit‚rni el“le. TŁl f raszt˘.
Mindegy, mindenesetre ”rl”k, hogy pocs‚k est‚d volt. Sze-
retn‚m, ha megbesz‚ln‚nk, mit csin lunk a h‚tv‚g‚n.
- A - mondta Richard. - H t ...
- Jaj, el“bb meghallgatom az zeneteket.
Els‚t lt Richard mellett az zenetr”gzĄt“h”z, lej tszotta
Gordon zenet‚nek els“ n‚h ny m sodperc‚t, azt n hirtelen
kivette a kazett t.
- Nem ‚rdekel - mondta, ‚s Richard kez‚be nyomta. -
Oda tudn d adni holnap reggel az irod ban Susannek? Meg-
sp˘rolunk neki egy utat. Ha van rajta valami fontos, ˘ majd
elmes‚li.
Richard csak pislogott, ‚s azt mondta : - ™”” ... igen -
‚s zsebre v gta a kazett t, felvillanyoz˘dva, hogy ilyen egy-
szer–en megmeneklt.
- Sz˘val, a h‚tv‚ge ... - mondta Susan, ‚s lelt a dĄv ny-
ra.
Richard megt”r”lte a homlok t. - Susan, nekem ...
- Att˘l tartok, nekem dolgoznom kell. Nicola megbetege-
dett, ‚s ‚n fogom helyettesĄteni a Wigmore-bon j”v“ p‚nte-
ken. Vivaldi lesz, meg valami Mozart, amit nem nagyon is-
merek, Łgyhogy ez egy csom˘ plusz gyakorl st jelent a h‚t-
v‚g‚re. Sajn lom.
- H t, ami azt illeti - mondta Richard -, nekem is dol-
goznom kell. - belt Susan mell‚.
- Tudom. Gordon egyfolyt ban r gja a flemet, hogy sr-
gesselek. Nem b nn m, ha lesz llna r˘lam. Semmi k”z”m
az eg‚szhez, csak kellemetlen helyzetbe kerl”k. Unom,
hogy  lland˘an nyom st gyakorolnak r m az emberek, ”r-
l”k, hogy legal bb te nem teszed, Richard.
Belekortyolt a k v‚j ba.
- De biztos vagyok benne - tett hozz  -, hogy a nyom s-
gyakorl s ‚s a teljes elfeledkez‚s k”z”tt m‚g, van egy nagy
feh‚r folt, amit nagyon szeretn‚k felfedezni. ™lelj meg.
Richzrd  t”lelte, ‚s el”nt”tte az ‚rz‚s, hogy milyen poko-
lian ‚s ‚rdemtelenl szerencs‚s. Egy ˘r val k‚s“bb t vozott,
de a Pizza Expresst m r z rva tal lta.
Ek”zben Michael Wenton-Weakes hazafel‚ tartott chel-
seai otthon ba. šres tekintettel b multa az utc kat a taxi
h ts˘ l‚s‚r“l, ‚s halkan kopogott az ujjaival az ablakve-
gen, lassŁ, t preng“ ritmusban:
Kip-kerep-kipi-kopp-kip-kopp.
Ahhoz a vesz‚lyes embertĄpushoz tartozott, amelyik puha,
ny lk s, ‚s teh‚nre eml‚keztet, eg‚szen addig, amĄg meg-
kapja, amit akar. s mivel Michael eg‚sz ‚let‚ben mindig
megkapta, amit akart, ez‚rt soha senkinek esz‚be sem jutott,
hogy m s is tud lenni, mint puha, ny lk s, ‚s teh‚nre eml‚-
keztet“. Az embernek j˘ sok ny lk s r‚szen kellett volna  t-
hatolnia, mĄg egy olyan darabhoz ‚rkezik, amit m r hi ba
l”kd”s, nem mozdul. Az ”sszes puha ‚s ny lk s r‚sz ezt
v‚delmezte.
Michael Wenton-Weakes a kisebbik fia volt Lord Mag-
n nak, a gyermekeit tŁls gosan is k‚nyeztet“ kiad˘nak ‚s
Łjs gc‚z rnak, akinek v‚d“sz rnyai alatt Michael elsz˘ra-
kozhatott a saj t kis magazinj nak kiad s val, ami hatalmas
vesztes‚gekkel j rt. Lord Magna uralma alatt az apja, az el-
s“ Lord Magna  ltal alapĄtott kiad˘birodalom lassan, de
tiszteletet kelt“ m‚lt˘s ggal hanyatlott.
Michael k”nnyed‚n tov bb kocogtatta az ve et.
Kipi-kipi-kopp-kip-kopp.
Esz‚be jutott az a borzalmas, sz”rnyŁs‚ges nap, amikor
az ‚desapj t  ramt‚s ‚rte, mik”zben .egy konnektort cser‚lt
ki a falban; az˘ta az anyja, az anyja vette  t az zlet ir nyĄ-
t saĄt. s nemcsak hogy  tvette, de teljesen v ratlan lend-
lettel ‚s hat rozotts ggal fogott neki. Eles szemmel  tvizs-
g lta a v llalat gyeit, ‚s v‚gl a kez‚be akadt Michael
magazinj nak k”nyvel‚se is.
Kopp-kopp-kepp.
Marrost Michael ‚ppen eleget tudott az zleti dolgokr˘l
ahhoz, hogy tiszt ban legyen vele, milyen szvnoknak k‚ne
szerepelnik a k”nyvel‚sben, es eg‚szen egyszer–en biztosĄ-
totta r˘la az apj t, hogy t‚nyleg azok szerepelnek benne.
- Nem hagyhatom, hogy egy szinekŁra legyen ez az  ll s,
ezt meg kell ‚rtened, finn. Neked kell finanszĄroznod a sa-
j t dolgaidat, m sk‚pp nem megy - szokta mondani az apja,
amire Michael komolyan b˘logatott, ‚s mag ban m r kezdte
ki”tleni a k”vetkez“ h˘nap sz madatalt, vagy ‚ppen az‚t a
h˘nap‚t, amikor legk”zelebb ki tud adni egy sz mot.
Az anyja viszont nem volt ilyen engedekeny. M‚g vclet-
lenl sem.
Michael t”bbnyire "v‚n csatab rdnak" titul lta az anyj t,
de ha m r egy csatab rdhoz hasonlĄtjuk az illet“ h”lgyet,az
csakis egy remekbe k‚szk, gy”ny”r– kik‚pz‚s– csatab rd
lehet, eleg ns bev‚sett mint val dĄszĄtve, amely ‚pp a villo-
g˘ penge‚lig fut. Ha egy ilyen fegyver lesŁjt, az ember ‚sz-
re sem veszi, hogy hi nyzik a karja, csak amikor meg alsw-
ja n‚zni, hogy h ny ˘ra.
Az anyja trelmesen - vagy lega bbis l tsz˘lag trelme-
n - v rakozott a h tt‚rben eg‚sz id“ alatt, az odaad˘ fele-
s‚g, a szeret“, de szigorŁ anya szerep‚ben. s most - hogy
visszat‚rjnk az el“z“ metafor hoz - a csatab rd el“kerlt a
tokj b˘l; ‚s mindenki fejvesztve meneklt.
T”bbek k”z”tt Michael is.
Az anyja szil rdan meg volt gy“z“dve arr˘l, hogy Micha-
el, akit csendben im dott, a sz˘ legteljesebb ‚s legrosszabb
‚rtelm‚ben el lett k‚nyeztetve, ‚s elhat rozta, hogy most v‚-
get vet ennek, amĄg m‚g lehet.
P er perc kellett hozz , hogy  tl ssa, Michael minden h˘-
napban a has ra tve talata ki az elsz mol sok adatzit , ‚s
hogy a magazin csak Łgy nyeli a p‚nzt, mĄg Michael sz˘ra-
kozik vele, ˘ri si ‚ttermi- ‚s taxisz ml kat produk lva, me-
lyeket j t‚kosan fiktĄv ad˘levon sokka ellensŁlyozott. Az
eg‚sz sz‚pen elsikkadt valahol a Magna kiad˘v llalat gar-
gantuai m‚ret– p‚nzgyei k”z”tt.
Ezek ut n mag hoz hĄvatta Michaelt.
Kip-kopp-kipi-kopp.
- V lassz, hogyan kezeljelek - mondta neki. - Mint a fi-
amat, vagy mint az egyik magazinomnak a f“szerkeszt“j‚t?
Boldogan hajland˘ vagyok b rmelyikre.
- A magazinodnak? Nos, a fiad vagyok, de nem ‚rtem ...
- Hewlyes. Michacel, k‚rlek vess egy pillant st ezekre a
sz mokra - mondta ‚l‚nken, ‚s el‚ tett egy komputeres ki-
mutat st. - A bal oldalon l that˘k a M‚rce val˘di bev‚telei
‚s kiad sai, a jobb oldalon pedig az  ltalad k”z”lt adatok.
szreveszel rajtuk valami felt–n“t?
- Anya, mindent mcgmagyar zok, ‚n ...
- Helyes - mondta Lady Magna kedvesen. - Fiam nagyon ”rl”k.
Visszavette a papĄrt. - Teh t. Van-e valami elk‚pzel‚sed
arr˘l, hogy a j”v“ben hogyan kellene ir nyĄtani a magazint?
- lgen, hogyne. Hat rozott elk‚pzel‚seim vannak. En ...
- Nagyszer– - mondta Lady Magna ragyog˘ mosollyal. -
H t akkor ez el van int‚zve,
- Akarod hallani ...
- Nem, minden rendben, drĄg m. ™rlik neki, hogy vm
mondanival˘d, ‚s tiszt zni tudod a dolgokat. Biztos vagyok
benne, hogy az Łj tulajdonos is ”r”mmel fogja halapi.
- Mi? - k‚rdezte d”bbenten Michacl. - Azt akrod mon-
dani, hogy eladod a M‚rc‚-t?
- Nem. Azt akarom mondani, hogy m r eladtam. Nem
kaptam ‚rte tŁl sokat. Sajnos. Egy fontot, ‚s egy Ąg‚retet,
hogy t‚ged megtartanak mint szerkeszt“t a k”vetkez“ h rom
sz m erej‚ig, azt n az Łj tulajdonos kez‚ben vm a d”nt‚s
joga.
Michael kidlledt szemekkel b mult.
- Ugyan m r - mondta az anyja t rgyilagosan. - A jelen-
legi fel ll sban nem mehet tov bb, nem igaz? Mindig
egyet‚rtett‚l ap ddal, hogy ez az  ll s nem lehet szinekŁra.
s mivel nekem igen nehezemre esne az is, hogy e1higy-
gyem, az is, hogy megc foljam a mes‚idet, Łgy gondoltam,
 truh zom a feladatot egy olyan valakire, akivel objektĄveb-
ben viszonyultok egym shoz. Most egy m sik megbesz‚l‚-
sem lesz, Michael.
- De h t ... kinek adtad el? - prszk”lt Michael.
- Gordon Waynek.
- Gordon Waynek! De h t az ‚g szerelm‚re, anya, ˘ ...
- ™ nagyon a szĄv‚n viseli, hogy a m–v‚szetek patron l˘-
j nak szerep‚ben t–nj”n fel. s azt hiszem, neked pont erre
a patron l sra van szks‚ged. Biztos vagyok benne, hogy ki
tudtok majd j”nni, dr g m. s most, ha nem haragszol ...
De Michael nem hagyta ennyiben.
- Ilyen felh borĄt˘ dolgot m‚g nem is hallottam! n .,.
- rdekes, Mr.Way sz˘r˘l sz˘ra ezt mondta, amikor meg-
mutattam neki ezeket az elsz mol sokat, ‚s k‚rtem, hogy te
maradhass a k”vetkez“ h rom sz m szerkeszt“je.
Michael h pogott, elv”r”s”d”tt, de nem tudta, mit mond-
jon. V‚gl megsz˘lalt: - Mi lett volna a kl”nbs‚g, ha azt
mondom, hogy Łgy kezelj, mint az egyik magazinod szer-
keszt“j‚t?
- Akkor dr g m - mondta Lady Magna legelb–v”k~bb
mosoly val - term‚szetesen Mr. Wenton-Weakesnek sz˘lĄ-
tottalak volna. s nem sz˘ltam volna r d, hogy igazĄtsd
meg a nyakkend&let - tette hozz  egy apr˘ mozdulattal a
nyak ra mutatva.
Kipp-kopp-kipp-kopp-kipi-kopp.
- Tizenhetes sz mot mondott, f“n”k?
- ™”” ... tess‚k? - k‚rdezte MichaeI, ‚s megr zta a fej‚t.
- Tizenhetes sz mot mondott, ugye? - k‚rdezte a taxiso-
f“r, -- Mert akkor itt vagyunk.
- A. A, igen, k”sz”n”m - mondta Michael, ‚s a zseb‚ben
kotor szott a p‚nze ut n.
- Kip-kopp, mi?
- Tess‚k? - k‚rdezte Michael, ‚s  tadta a viteldĄjat.
- Kopp-kopp-kopp - mondta a taxis - eg‚sz Łton. Valami
baj van, ”regfiŁ?
- T”r“dj”n a saj t dolg val - v gott vissza Michael nyersen.
- Fel“lem. Csak Łgy l ttam, ‚ppen meg akar “rlni, vagy
ilyesmi - mondta a taxis, ‚s elhajtott.
Michael bement a lak s ba,  ts‚t lt a hideg hallon az
eb‚dl“be, felgyŁjtotta a csill rt, ‚s t”lt”tt mag nak egy
brandyt. Levette a kab tj t, az ˘ri si mahag˘ni eb‚dl“asztal-
ra dobta, az ablakhoz hŁzott egy sz‚ket, ‚s lelt, csak hogy
d‚delgesse egy kicsit a s‚relmeit meg a brandyj‚t.
Kopp-hopp-kopp - folytatta az ablakon.
Az anyj val folytatott besz‚lget‚s ut n nagy b natosan
m‚g h rom h˘napig szerkeszt“ maradt, azt n minden nne-
p‚lyess‚g n‚lkl elbocs tott k. Tal ltak egy Łj f“szerkeszt“t,
egy bizonyos A. K. Ross szem‚ly‚ben, aki fiatal volt, ‚hes
‚s ambici˘zus, ‚s r”vid id“ alatt els”pr“ sikert aratott a ma-
gazinnal. Michael elveszettnek ‚s kifosztottnak ‚rezte mag t.
Nem maradt semmije.
Tov bb kopogott az ablakon, ‚s ahogy gyakran tette, a
kis asztali l mp t b multa, amely az ablakp rk nyon  llt.
Meglehet“sen csŁny cska, h‚tk”znapi kis l mpa volt, ‚s
csak az‚rt vonta mag ra rendszeresen a figyelm‚t, mert ez
volt az a l mpa, amit“l az apj t ‚ppen ezen a helyen
lve az  ramt‚s ‚rte.
Az ”reg olyan gyetlen volt minden technikai dologban.
Michael l tta maga el‚lt, ahogy m‚lys‚gesen koncentr lva
n‚z f‚lhold alakŁ szemveg‚n  t, ‚s a bajusz t r gcs lva
lar˘b lja kibogozni a 13 amperes konnektor rejtelmeit. Val˘-
szĄnŁleg az t”rt‚nhetett, hogy visszanyomta a falba, an‚lkl
hogy el“tte felcsavarozta volna a v‚d“burkot, ‚s azt  in
situ pr˘b lta kicser‚lni a biztosĄt‚kot. Ez okozta az
 ramt‚st, amely meg llĄtotta egy‚bk‚nt is gyenge szĄv‚t.
Ilyen egyszer–, egy egyszer– kis hiba, gondolta Michae1,
amit b rki elk”vethet, de a k”vetkezm‚nyei katasztrof lisak.
Teljes m‚rt‚kben katasztrof lisak. Az apja hal la, saj t vesz-
tes‚ge, Ross felh borĄt˘ felt–n‚se ‚s a magazin botr n}~os
sikere ‚s ...
Kopp-kopp-kopp.
Az ablakra n‚zett, saj t tk”rk‚p‚re, ‚s az ablak tŁlolda-
l n a bokrok s”t‚t  rny‚k ra. Azt n megint a l mp ra. Ez
volt az a t rgy, ez volt az a hely, ahol az az egyszer– kis
hiba t”rt‚nt. Egyszen– elk”vetni, ‚s egyszer– elkerIni.
Nem v lasztotta el semmi att˘l a pillanatt˘l, csak az az˘ta
eltelt h˘napok l thatatlan korl tja.
Hirtelen kl”n”s nyugalom sz llta meg, mintha valamit
egyszer csak elrendezett volna ”nmag ban.
Kip-kopp-kopp.
A M‚rce az ”v‚. Nem az volt a c‚lja, hogy sikeres Ie-
gyen; az ‚lete ‚rtelme volt. Elvett‚k t“le az ‚lete ‚rtelm‚t -
eselekednie kell.
Kopp-kopp-kopp-reccs!
Meglepetten azon kapta mag t, hogy ”k”llel belev g az
ablakvegbe, ‚s csŁny n megsebzi a kez‚t.
15. Ahogy meg llt a "vityill˘ja" el“tt, Gordon Way kezdte
felfedezni a halott  llapot kev‚sb‚ kellemes aspektusait.
A h z val˘j ban b rmely m‚rt‚kkel m‚rve ˘ri si volt, de
“ mindig arra v gyott, hogy legyen egy vityill˘ja vid‚ken,
‚s amikor v‚gre elj”tt az ideje, ‚s tudott venni egyet, r j”tt,
hogy t”bb p‚nze van, mint valaha is rem‚lni merte, Ągy az-
t n megvett egy hatalmas r‚gi par˘ki t, amit vityill˘nak ne-
vezett, annak ellen‚re, hogy h‚t h l˘szob ja volt ‚s n‚gy
hold vizeny“s cambridgeshire-i f”ld tlrtozott hozz . Ett˘1
nem lett igaz n kedvesebb azoknak az embereknek a sze-
m‚ben, akiknek t‚nyleg csak egy vityill˘juk volt, de ha
Gordon Way cselekedeteit az ir nyĄtotta volna, hogy mit“l
lesz kedvesebb m sok szem‚ben, akkor nem lett volna Gor-
don Way.
Ami azt illeti, m r nem is volt Gordon Way. Csak Gor-
don Way kĄs‚rtete.
A zseb‚ben pedig ott lapult Gordon Way kulcsesom˘jn-
nak kĄs‚rtete.
Ez a felismer‚s egy pillanatra megakasztotta l thatatlan
l‚pteit. VisszataszĄt˘nak tal lta a gondolatot, hogy csak Łgy
 ts‚t ljon a falakon. Eg‚sz ‚jszaka k”vetkezetesen pr˘b lta
elkerlni, hogy ilyesmire vetemedjen. Ragaszkodott hozz ,
hogy kzdelmesen pr˘b ljon megfogni minden t rgyat, ‚s
hogy anyaginak tekintse ”ket - ‚s ez ltal ”nmag t is. ™sz-
szeoml sszerŁ vesztes‚g‚rzettel t”lt”tte el a gondolat, hogy
b rhogy m sk‚pp l‚pjen be a h z ba, mint a bej rati ajt˘n
keresztl, bszke tulajdonosk‚nt.
Eln‚zte a h zat, ‚s valahogy jobban ”rlt volna, ha nem
olyan jellegzetes p‚ld ja a viktori nus neog˘tik nak, ‚s ha a
holdf‚ny nem j tszik olyan h–vosen a keskeny, csŁcsĄves
ablakokon ‚s az ijeszt“ tornyocsk kon. Amikor megvette a
h zat, elst”tte azt a buta viccet, hogy Łgy n‚z ki, mintha
kĄs‚rtetek j rn nak benne - akkor m‚g nem sejtette, hogy
egy nap t‚nyleg Ągy lesz, azt pedig m‚g kev‚sb‚, hogy ki-
nek a kĄs‚rtete fogja megl togatni.
Lelk‚ben megborzongott, ahogy csendben haladt befel‚ a
behajt˘Łton, melyet a s”t‚tben alig dereng‚s, m‚g a par˘-
kia‚pletn‚l is v‚nebb tiszaf k szeg‚lyeztek. Zavarba ejt“
volt arra gondolnia, hogy a legt”bb ember val˘szĄn–leg f‚l-
ne ilyenkor v‚gigs‚t lni ezen az Łton, ‚ppen az‚rt, mert
esetleg egy ilyesmivel tal lkozhat, mint “.
A tiszaf k sorfala m”g”tt balra ott  llt a r‚gi templom
bŁskomor t”mbje, a hĄvek felv ltva haszn lt k a szomsz‚-
dos falvakkal egy lelk‚sz ir nyĄt sa alatt, aki  ltal ban a bi-
cikliz‚st“l kifulladva ‚rkezett meg, ‚s mindig kedv‚t vesz-
tette, amikor megl tta, hogy milyen kevesen v rj k. A
templom tornya m”g”tt az ‚gen ott fgg”tt a hold hideg
szeme.
Hirtelen mintha valami mozg st vett volna ‚szre a szeme
sark b˘l, mintha egy alak mozdult volna a h z mellett a
bokrokn l, de biztos csak k‚pzelte - mondta mag ban -
csak a k‚pzelete m–k”dik, melyet kiss‚ megviselt a halott-
s ggal j r˘ feszlts‚g. Ugyan mit“l is kellene f‚lnie ezen a
helyen?
Tov bbment, megkerlte a par˘kia oldalsz rny t, a bej rat
fel‚ indult, amely egy borosty nnal befuttatott, komor kis
torn c m‚ly‚n nyĄlt. Hirtelen ijedten vette ‚szre, hogy a
h zb˘l f‚ny szremlik ki. Villanyf‚ny, ‚s a t–z hom lyosra
pisl kol˘ f‚nye is.
Beletelt egy-k‚t pillanatba, amĄg esz‚be jutott, hogy hi-
szen v rj k az ‚rkez‚s‚t, ha nem is jelenlegi form j ban.
Mrs. Bennett, az ”regecske h zvezet”n“ biztosan meg gya-
zott neki, tzet rakott, ‚s kik‚szĄtette a k”nny– vacsor t.
A t‚v‚t is bekapcsolta, legink bb az‚rt, hogy ahogy Gor-
don bel‚p, azonnal trelmetlenl kikapcsolhassa.
A l‚ptei sehogysem akartak csikorogni a kavicsos Łton.
Hab r tudta, hogy nem lesz sikere az ajt˘val, m‚gsem tudta
meg llni, hogy ne menjen oda el“sz”r, ‚s ne pr˘bafa ki-
nyitni; majd csak azut n fog a torn c  rnyai m”g‚ rejt“zve,
behunyt szemmel ‚s sz‚gyenkezve  tcsussznmli a falon. Fel-
l‚pkedett az ajt˘hoz, ‚s meg llt.
Nyitva volt.
Csak egy-k‚t centire, de nyitva volt. Gordon szelleme r‚-
mlt meglepet‚sben verg“d”tt. Hogy lehet nyitva? Mrs.
Bennett mindig olyan lelkiismeretes ezekben a dolgokbm.
Egy percig habozva  lldog lt, azt n nagy nehezen az ajt˘-
nak veselkedett. A kis nyom st˘l, amit sikerlt kifejtenie,
lassan ‚s kelletlenl, nyikorg˘ zsan‚rokkal tiltakozva kit -
rult az ajt˘. Gordon bel‚pett, ‚s  tsuhint a k“-
padl s el“csarnokon. Egy szeles l‚pcs“ vezetett felfel‚ a
s”t‚ts‚gbe, de az el“csarnokb˘l nyĄl˘ ajt˘k mind csukva
voltak.
A legk”zelebbi ajt˘ a nappaliba nyĄlt, ahol a t–z ‚gett, ‚s
ahonnan a k‚s“ esti t‚v‚film aut˘s hajsz j nak tompa zajai
sz–r“dtek ki. Egy-k‚t percig teljesen hi baval˘m birk˘zott
az ajt˘ f‚nyes r‚zkilincs‚vel, de v‚gl k‚nytelen volt beis-
merni a megal z˘ veres‚get, hirtelen dhvel egyenesen ne-
kiment az ajt˘nak - ‚s  tcsŁszott rajta.
A szoba belseje maga volt a megtesteslt otthonoss g.
Gordon vadul berontott, ‚s nem tudott meg llni,  tlebegett
egy kis asztalk n, amely meg volt rakva szendvicsekkel ‚s
egy forr˘ k v‚stermosszal, egy hatalmas k rpitozott karos-
sz‚ken, bele a t–zbe, azt n a lendlet tov bbvitte,  t a km-
dall˘ vastag,  tforr˘sodott t‚ghfal n a m”g”tte lev“ hideg
‚s s”t‚t eb‚dl“be.
A nappaliba visszavezet“ ajt˘ is be volt csukva. Gordon
gyetlenl matatott rajta, azt n megadta mag t az elkerlhe-
tetlennek, nekigyrk“z”tt, ‚s halkan, l gyul visszacsusszant
a nappaiba; most el“sz”r t–nt fel neki, hogy a fa bellr“l
milyen lyukacsos szerkezet–.
A szoba otthonoss ga szinte tŁl sok volt neki, rosszkedv–-
en boly˘ngott k”ble, nem tudott meg llapodni, hagyta, hogy
a t–z meleg elevens‚ge  tj rja. De nem tudta felmelegĄteni.
Vajon - t–n“d”tt - mit illik csin lni egy kĄs‚rtetnek eg‚sz
‚jszaka?
Vonakodva lelt, ‚s n‚zni kezdte a t‚v‚t. Az aut˘s hajsza
azonban nemsok ra b‚k‚sen v‚get ‚rt, ‚s nem maradt m s a
k‚perny“n, csak a szrk‚sfeh‚r bizserg‚s, de nem tudta ki-
kapcsolni.
Mik”zben pr˘b lt felt p szkodni, r j”tt, hogy tŁl m‚lyen
sppedt a fotelba, ‚s egyes r‚szeit ”sszekeverte a sz‚k da-
rabjaival. Megpr˘b lt azzal elsz˘rakozni, hogy bele llt az
asztal k”zep‚be, de ez nem sokat javĄtott a hangulat n,
amely a k‚ts‚gbees‚st“l kiindulva biztos temp˘ban zuhant
lefel‚.
Tal n aludhatna.
Tal n.
Nem ‚rett f radts got vagy  lmoss got, de hal losan v -
gyott a feled‚s ut n. AtcsŁszott a csukott ajt˘n a s”t‚t el-
“csarnokba ahonnan a sŁlyos l‚pcs˘k vezettek a hatalmas,
komor emeleti h l˘szob kba.
šresen ballagott f”lfel‚.
Nem volt semmi ‚rtelme, tudta. Aki nem tudja kinyitni a
h l˘szoba ajtaj t, az az  gyban sem tud aludni. Atcsusszant
az ajt˘n, ‚s lefekdt az  gyra, melyr“l tudta, hogy hideg,
b r nem ‚rzett semmit. Ugy l tszott, a hold nem tudja b‚-
k‚n hagyni, f‚nyesen st”tt le r , ahogy ott fekdt tagra
nyĄlt szemmel, resen ‚s nem bĄrt visszaeml‚kezni r , hogy
mi az, hogy alv s, ‚s hogy is kell csin lni.
R telepedett az ress‚gt“l val˘ f‚lelem, annak a f‚lelme,
hogy ezentŁl m r mindig Ągy fog fekdni ‚bren, hajnali
n‚gykor.
Nem volt hov  mennie, nem volt mihez kezdenie, ha oda-
‚r, ‚s nem volt senki, akit f”l‚breszthetett volna Łgy, hogy
az illet“ ne r‚mlj”n t“le hal lra.
A legr‚mesebb pillanat az volt, amikor ”sszetal lkozott
Richarddal az Łton, ‚s megpillantotta s padtra dermedt arc t
a sz‚lv‚d“ vege m”g”tt. Megint maga el“tt l tta azt az ar-
cot, ‚s mellette az vegen tkr”z“d“ s padt figura arc t.
Ez azt n ki–zte a gondolataib˘l az utols˘ k˘sza kis me-
legs‚g foszl nyt is, amely azt sŁgta, hogy ez az eg‚sz csak
 tmeneti probl‚ma. A helyzet Ągy ‚jszaka r‚mesnek t–nik,
de reggel majd ha embereket l that, ‚s tiszt zhatja a dolgo-
kat, minden rendbe fog j”nni. Agy ban egyre szorongatta
annak a bizonyos pillanatnak az eml‚k‚t, ‚s nem bĄrta elen=
gedni.
L tta Richardot, ‚s tudta, hogy Richard is l tta “t.
Ncm lesz ez Ągy j˘.
Ha rosszul ‚rezte mag t ‚jszaka, akkor  ltal bm leszaladt
a konyh ba, ‚s k”rln‚zett a fridzsiderben, Łgyhogy fogta
mag t., ‚s most is lement. Ott vid mabb lesz, mint ebben a
holdf‚nyes h l˘szob ban. A konyh ban jobban ellesz.
Lesuhant a l‚pcs“korl t ment‚n, illetve r‚szben azon ke-
resztl, egy pillanatnyi haboz s n‚lkl  tcsŁszott a konyha-
ajt˘n, azt n vagy ”t percig minden figyelm‚t ‚s energi j t
annak szentelte, hogy felkattintsa a villanykapcsol˘t.
Egy-k‚t percig zsongl“rk”d”tt egy dobozos Foster-s”rrel,
de azt n feladta a pr˘b lkoz st. A leghalv nyabb ”tlete sem
volt, hogyan nyithatn  ki a s”r”sdobozt, ‚s kt”nben is, m r
teljesen felr zta az eg‚szet - na ‚s mit kezdjen vele, ha
felnyitotta?
Nincsen teste, amibe belet”lthetn‚. ElhajĄtotta a dobozt,
ami begurult a kredenc al .
Kezdett ‚szrevenni mag n valamit: lassan cs”kkenni ‚s
gyenglni kezdett az a k‚pess‚ge, hogy meg tudja ragadni a
t rgyakat, ‚ppŁgy, mint a l that˘s ga.
A gyengl‚s tem‚ben azonban volt valami rend-
szerte1ens‚g, vagy tal n csak a hat sai id“nk‚nt jobban
megnyilv nultak, mint m skor. Ez is valami lassŁ ritmus
szerint v ltozott. Ebben a pillanatban Łgy t–nt neki, hogy
ereje fokoz˘d˘ban vam.
Hirtelen kit”r˘ cselekv‚s-rohamban kipr˘bata, mit tud
megmozdĄtni, vagy haszn lni, vagy bekapcsolni a konyl -
ban.
Kinyitogatta a szekr‚nyeket, sz‚tsz˘rta a padl˘n az ev“-
eszk”zket, r”vid bŁg st csalt el“ egy robotg‚pb“l, feld”n-
t”tte az elektromos k v˘dar l˘t, de bekapcsolni nem tudta,
elfordĄtotta a g zt–zhely gombj t, de meggyujtani m r nem
tudd, egy k‚ssel marcangolni kezdett egy vekni kenyeret.
Pr˘b k keny‚rdarabokat t”mni a sz j ba, de egyszer–en ki-
estek bel“le a f”ldre. Valahonnan el“bukkant egy kiseg‚r,
de azonnal kirohant a konyh b˘l, a sz“re elektromosan fel-
borzol˘dott a r mlett“l.
V‚gl abbahagyta a kĄs‚rletez‚st, ‚s lelt a konyhaasztal-
ra, ‚rzelmileg kimerlten, fizikailag zsibbadtan.
Vajon hogy fognak az emberek reag lni a hal lhĄr‚re? -
t–n“d”tt.
Ki fogja a legjobban sajn lni?
Egy darabig sokkolni fogja “ket a hĄr, azt n szomorŁak
lesznek azt n id“vel megszokj k, az eml‚ke elhalv nyul, az
emberek ‚lik tov bb az ‚letket n‚lkle, ‚s azt hiszik, “ is
oda t vozott, ahov  ilyenkor t vozni szok s. Ez a gondolat
t”lt”tte el a legjegesebb retteg‚ssel.
™ nem t vozott el. M‚g itt van.
Az egyik szekr‚nnyel szemben lt, amit nem sikerlt ki-
nyitni , mert tŁl merev volt a fogantyŁja; ‚s ez bosszantotta.
šgyellenl hozz v gott egy paradicsomkonzervet, azt n
megint odament a szekr‚nyhez, ‚s a konzervdobozzal nekie-
sett a z rnak. Az ajt˘ kicsap˘dott, ‚s a szekr‚nyb“l iszony-
tat˘ m˘don kizulmnt a saj t elt–nt, v‚rbe fagyott holtteste.
Gordon eg‚szen id ig nem tudta, hogy a kĄs‚rtetek el is
tudnak  julni.
Most megtudta, ‚s el jult.
P r ˘ra mŁlva a g zt–zhely robban s ra t‚rt mag hoz.
Richard m snap reggel k‚tszer ‚bredt fel.
Els“ alkalommal Łgy d”nt”tt, hogy ez bizony ra t‚ved‚s
volt, ‚s a m sik oldal ra fordult, hogy p r fut˘ percig m‚g
szuny˘k ljon. M sodszorra hirtelen fellt, mert a tudat ba
nyomultak az el“z“ este esem‚nyei.
Lement a f”ldszintre, ”sszet”tt egy rosszkedv– ‚s nyub
talap reggelit, melynek sor n semmi nem sikerlt. Oda‚gette
a pirĄt˘st, mell‚”nt”tte a k v‚t, ‚s r j”tt, hogy elfelejtett teg-
nap lekv rt venni, pedig akart. Attekintette az ”nmaga t pl -
la ra tett siralmas kĄs‚rletet, azt n Łgy d”nt”tt, tal n m‚gis
megengedheti mag nak, hogy szakĄtson n‚mi id“t, ‚s elvi-
gye este Susant egy remek helyre vacsor zni, ‚s j˘v tegye
az el“z“ est‚t.
Ha ugyan r  tudja venni, hogy elj”jj”n.
Volt egy ‚tterem, amir“l Gordon hosszas dicshimnuszo-
kat zengett, ‚s egyre az izgatta, hogy pr˘b lj k ki. Gordon
nagyon ‚rtett az ‚ttermekhez - ‚pp el‚g id“t t”lt”tt ben-
nk, az biztos. Richard lelt, ‚s p r percig egy ceruz val
kocogtatta a fogvt, azt n felment a dolgoz˘szob j ba, ‚s
egy halom sz mĄt˘g‚pes magazin al˘l el“ringatta a telefon-
k”nyvet.
L'Esprit d'Escalicr.
FelhĄvta az ‚ttermet, ‚s pr˘b lt asztalt foglalni, de ami-
kor megmondta, mikorra k‚ne, az n‚ni csod lkoz st v ltott
ki a vonal tŁls˘ v‚g‚n.
- Ah, non m'sieur - mondta a maitre d' -, att˘l tartok, ez
lehetetlen. Pillanatnyilag legal bb h rom h‚ttel el“bb be kell
jelenteni az asztalfoglal sokat. Pardon, m'sieur.
Richard kicsit el mult, hogy vannak emberek, akik t‚ny-
legesen tudj k, hogy mit fognak csin lni h rom h‚t mŁlva,
azt n k”sz”netet mondott, ‚s letette a kagyl˘t. H t, akkor
tal n megint egy pizza. Ez visszaterelte a gondolatait a teg-
nap esti sikertelen randevŁhoz, nem tudott ellen llni a ki-
v ncsis gnak, ‚s Łjra a telefonk”nyv ut n nyŁlt.
Gentleman ...
Gentles ...
Gentry.
Gently egy ltal n nem volt benne. Egyetlenegy sem.
Megkereste a telefonk”nyv t”bbi k”tet‚t is, csak az S-Z k”-
tetet nem tal lta, mert azt a takarĄt˘n“je rendszeresen kidob-
ta, hogy mi‚rt, azt ezid ig m‚g nem sikerlt kifrk‚sznie.
Cjellit vagy b rmi hasonl˘t sem talult. Nem volt benne
Jently, Dgently, Djently, Dzently vagy ak r t volr˘l erre
eml‚keztet˘ n‚v sem. Fontolgatta a Tjentlyt, Tsentlit ‚s
Tzentlit is, azt n felhĄvta a tudakoz˘t, de nem jelentkeztek.
Richard megint csak lt, ‚s kocogtatta a ceruz val a fogait,
‚s n‚zte, ahogy a dĄv nya lassan forog ide-oda a sz mĄt˘g‚p
monitorj n.
Milyen kl”n”s, hogy Reg csak n‚hamy ˘r val a t”rt‚ntek
el“tt ‚rdekl“d”tt olyan Lelkesen Dirk ut n.
Ha az ember t‚nyleg meg akar tal lni valakit, hogy fog
hozz , mit csin l?
Megpr˘b lta felhĄvni a rend“rs‚get, de “k sem jelentkez-
tek. H t, err“l ennyit. Mindent megtett, amit pillanatnyilag
tehetett mnak ‚rdek‚ben, hogy felb‚reljen egy mag ndetek-
tĄvet - akkor m r enn‚l jobb dolgokra is tudja pazarolni az
idej‚t ‚s a p‚nz‚t. Egyszer majd Łgyis ”sszeakad Dirkkel,
ahogy kor bban is megt”rt‚nt n‚h ny ‚vente.
Mindenesetre nehez‚re esett elhinni, hogy t‚nyleg l‚tez-
nek mag ndetektĄvek.
Milyen emberek lehetnek? Hogy n‚znek ki, hogyan dol-
goznak?
Milyen nyakkend“t hord egy mag ndetektĄv. Feltehet“en
pontosan Olyat, amir“l az emberek nem is felt‚telezik, hogy
egy magandetektĄv viselheti. El‚g neh‚z egy ilyen probl‚ma
v‚g‚re j rni, ha az ember ‚pp csak most kelt fel.
Puszta kĄv ncsis gb˘l - ‚s mert m skl”nben le kellett
volna lnie az Antheni-en dolgozni - a Yellow Pages lapja-
it kezdte p”rgetni.
Mag ndetektĄvek - l sd DetektĄvirod k.
Furcs n festettek ezek a szavak ilyen megbĄzhat˘ ‚s z-
leti sz”vegk”rnyezetben. Visszalapozott a k”nyvben: Dugu-
l selh rĄt s, Divatszalonok, DĄjbeszed“ V llalat; DetektĄv-.
irod k.
Ebben a pillanatban megcs”rrent a telefon, ‚s Richard kis-
s‚ bosszankodva vette f”l. Nem szerette, ha megzavarj k.
- Valami baj van, Rich rd?
- A, szia, Kate, nem, bocs, semmi... csak m shol j rt az
agyam.
Kate Anselm is szt r-programoz˘ volt a WayForward
Technologies c‚gn‚l. Egy hosszŁ t vŁ mesters‚gesintelligen-
cia-tervezeten dolgozott, olyasmin, ami abszurd v gy lom-
nak hangzott, eg‚szen addig, amĄg a saj t sz j b˘l nem hal-
lotta az ember az elk‚pzel‚seit. Gordonnak szks‚ge volt
r , hogy rendszeresen a saj t sz j b˘l hallja, r‚szben, mivel
agg˘dott a dologba fektetett p‚nz miatt, r‚szben mert
egy‚bk‚nt is szerette Kate-et hallgatni.
- Nem akarlak zavarni - mondta Kate. - Csak pr˘b lom
hĄvni Gordont, ‚s nem megy. Nem felel se Londonb˘l, se a
nyaral˘j b˘l, se a kocsib˘l, se a szem‚lyhĄv˘j n. Kicsit fur-
csa, mikor olyan “rlten fontosnak tartja, hogy mindig el‚r-
het“ legyen. Hallottad, hogy a motorh z ba is beszereltette
a telefont? A hĄr igaz.
- Tegnap ˘ta nem besz‚ltem vele - mondta Richard. Hir-
telen esz‚be jutott a kazetta, amit elhozott Susan zenetr”g-
zit j‚b“l, ‚s nagyon rem‚lte, hogy a nyulakr˘l sz˘l˘ eszme-
futtat sn l fontosabb dolog nincs Gordon zenet‚ben. - Azt
tudom, hogy a nyaral˘ba k‚szlt. O”” ... nem tudom. hol
lehet. Pr˘b ltad ... - Richardnak semmi m s lehet“s‚g nem
jutott az esz‚be. - O”” ... J‚zusm ria!
- Richard?
- Milyen kl”n”s ...
- Richard, mi a baj?
- Semmi, Kate. ™”” ... csĄk ‚ppen valami d”bbenetes
dolgot olvastam.
- T‚nyleg? s mit olvasol?
- H t ... “szint‚n sz˘lva a telefonk”nyvet.
- Komolyan? Azonnal rohanok, ‚s ‚n is beszerzek egy
p‚ld nyt. Nem tudod, a megfilmesĄt‚s jog t eladt k m r?
- N‚zd, Kate, ne haragudj, de visszahĄvhatn lak k‚s“bb?
Nem tudom, hol van most Gordon, ‚s ...
- Ne izgulj. Tudom ‚n, milyen az, amikor az ember alig
v rja, hogy lapozhasson m r a k”vetkez“ oldalra. Folyton
csak tal lgatni, az utols˘ oldalig, mi? Szerintem Zbigniew
volt a gyilkos. J˘ h‚tv‚g‚t! - s letette a kagyl˘t.
Richard is letette, tov bb lt, ‚s meredten b mult egy be-
keretezctt hirdet‚st az el“tte nyitva hever“ Yellow Pages
egyik oldal n.
DIRK GENTLY
HOLISZTIKUS NYOMOZOIRODAJA
Megoldjuk a b–ngyet teljes eg‚sz‚ben!
Megtalaljuk az elt–nt szem‚lyt teljes eg‚sz‚ben:
HĄvjon m‚g ma, ‚s teljes eg‚sz‚ben
megold˘dik minden probl‚m ja!
(F“ specialit sunk:
elveszett macsk k ‚s zr”s v l sok.)
33a Peckender Street, London, N1, Ol-354-9112
A Peckender Street csak n‚h ny percnyi s‚t ra volt. Ri-
chard lefirkantotta a cĄmet, felkapta a kab tj t, lerohant a
l‚pcs“n, k”zben egy pillanatra meg llt, ‚s felm‚rte a dĄv ny
helyzet‚t. Kell hogy legyen valami rettenetesen nyilv nval˘
t‚ny, ami eddig elkerlte a figyelm‚t. A dĄv ny be volt szo-
rulva a keskeny l‚pcs“fordul˘ba. Egy egy-k‚t m‚teres kis
pihen“ szakĄtotta meg ezen a ponton a l‚pcs“sort, a Richard
lak sa alatti lak s alaprajz hoz igazodva. A helyzetfelm‚r‚s
azonban nem vezetett semmire, Łgyhogy vegl  tm szott a
dĄvvyon, ‚s kil‚pett a kapun.
Islington kerletben az ember nem tud Łgy elhajĄtani egy
f‚lt‚gl t, hogy ne tal lna el vele legal bb h rom r‚gis‚gke-
resked‚st ‚s egy k”nyvesboltot.
De m‚g ha esetleg nem tal lja el “ket, akkor is beindĄtja
a riaszt˘berendez‚sket, ami azt n eg‚sz h‚tv‚g‚n sz˘lni
fog. Az Upper Streeten szok s szerint egy rend“raut˘ jat-
szott dodzsemet, azt n csikorogva lef‚kezett ‚ppen Richard
mellett. Richard  tment m”g”tte az Łton.
Csip“s ‚s ragyog˘an tiszta id“ volt, amit Richard szere-
tett. Ats‚t lt az Islington Green tetej‚n; ahol a r‚szegen ha-
zafelv dl”ng‚l“ket meg szokt k verni, elhaladt a r‚gi, ki-
‚gett Collins Music Hall mellett, azt n  tment a Camden
Passage-en, ahol az amerikai turist kat szokt k megkopasz-
tani. Egy ideig b”ng‚szgetett a r‚gis‚gek k”z”tt, ‚s tal lt
egy flbeval˘t, amr“l Łgy gondolta, hogy tetszene Susan-
nak, de nem volt biztos benne. Azt n m r abban sem volt
biztos, hogy neki tetszik-e, ”sszezavarodott, ‚s otthagyta.
Ben‚zett egy k”nyvesboltba, ‚s hirtelen ”tlett“l indĄttatva
vett egy Coleridge-k”tetet, csak mert ott hevert az orra el“tt.
Innen tov bbs‚tat a kanyarg˘ mell‚kutc csk kon,  t a
csatorna felett, v‚gig a csatorna partj n sorakoz˘ tan csi
‚pletek mellett, egyre kisebb ‚s kisebb terecsk‚ken  t, mĄg
v‚gl eljutott a Peckender Streetre, amely j˘val messzebb
volt, mint ahogy gondolta.
Az a fajta utca volt, ahol a h‚tv‚geken csorg˘ ny llal k”-
uznek a jagu rjaikkal az ingatlmgyn”k”k. Tele volt nem-
sok ra lej r˘ b‚rlet– boltocsk kkal, viktori nus ipari ‚ple-
tekkel, volt benne egy omladoz˘, k‚s“ Gy”rgy-korabeli sa-
rokh z is, ‚s mind alig v rta hogy lebonts k, ‚s z”m”k, va-
donatŁj betonkock k teremjenek a helyk”n. hes
hord–kban barangoltak a k”rny‚ken a telekgyn”k”k, ‚s ug-
r sra k‚szen, ˘vatosan m‚regett‚k egym st.
A 33. sz mra v‚gl a 37. ‚s a 45. k”z”tt sikerlt r akad-
nia; igencsak rossz  llapotban volt, de nem rosszabban, mint
a t”bbi h z az utc ban.
A f”ldszinten egy poros utaz si iroda  llt, bet”rt ablakok-
kal, a brit l‚git rsas got rekl moz˘ megfakult poszterei m r
‚rt‚kes r‚gis‚gnek sz mĄtottak. Az iroda melletti bej ratot
pirosra festett‚k, nem tŁl sz‚pen, de legal bb frissen. Az
egyik kaputelefon-gomb mellett egy c‚dul n eleg ns k‚z-
Ąr ssal, ceruz val ez  llt: Dominique, francia nyelvleck‚k, 3.
em.
A legszembet–n“bb azonban egy f‚nyes r‚zt bla volt az
ajt˘ kell“s k”zep‚n, a k”vetkez“ felirattal : Dirk Gently ho-
lisztikus detektĄvirod ja.
Semmi t”bb. VadonatŁjnak l tszott - m‚g a csavarok is
ragyogtak, amelyek tartott k.
Az ajt˘ nyom sra kinyĄlt, ‚s Richzrd bel‚pett.
Egy r”vid ‚s dohos kis el“csarnokba jutott, ahol nem is
igen volt m s, csak a felfel‚ vezetG l‚pcs“. A szob cska tŁl-
s˘ v‚g‚ben lev“ ajt˘n semmi jele nem l tszott annak, hogy
az ut˘bbi ‚vekben b rki is kinyitotta volna, n‚h ny ˘cska
f‚m polc- llv ny, egy res akv rium ‚s egy bicikli roncsai
halmoz˘dtak el“tte. Minden m s, a falak, a padl˘, a l‚p-
cs˘k, ‚s amihez hozz  lehetett f‚rmi a h ts˘ ajt˘b˘l, szrk‚-
re lett m zolva, annak a kĄs‚rletnek a keret‚ben, hogy ol-
cs˘n kicsinosĄts k a helyis‚get, de a fest‚s m r megkopott,
‚s a mennyezet k”zel‚ben egy nedves folton kis gomb k
kandik ltzk el“.
Richard dh”s hangokat hallott, ahogy elindult f”lfel‚ a
l‚pcs“n, ‚s sikerlt elkl”nĄtenie k‚t egym st˘l teljesen fg-
getlen, de egyar nt indulatos veszeked‚st, melyek valahol
odafenn folytak.
Az egyik hirtelen megszakadt - legal bbis az egyik f‚l
r‚sz‚r“l -, ‚s egy dh”s, k”v‚r f‚rfi db”rg”tt lefel‚ a l‚p-
cs“n az es“kab tja gall‚rj t igazgatva. A veszeked‚s m sik
fele tov bb folytat˘dott odafenn, sir nkoz˘ francia sz˘ radattal.
A f‚rfi f‚lrel”kte Richardot, ‚s azt mondta : - Ne
pazarold r  a p‚nzed, haver, nem ‚ri meg - ‚s elt–nt oda-
kinn, a csĄp“s reggelben.
A m sik veszeked‚s zajai tomp bban hallatszottak le.
Ahogy Richard el‚rkezett az els“ emeleti folyos˘ra, valahol
becsap˘dott egy ajt˘, ‚s a m sik vit nak is v‚ge szakadt.
Richard ben‚zett a legk”zelebbi nyitott ajt˘n.
Az ajt˘ egy kis irodai el“szob ba nyĄlt. A m sik, bels“
ajt˘ teljesen csukva volt. Egy fiatal, puf˘k arcŁ, olcs˘ k‚k
kab tot visel“ l ny szemfest‚keket ‚s papĄrrsebkend“s do-
bozokat r molt ki az Ąr˘asztala fi˘kj b˘l, ‚s a t sk j ba do-
b lta “ket.
- Ez a detektĄviroda? - k‚rdezte Richard bizonytalanul.
A l ny b˘lintott, az ajk ba harapott, ‚s lehajtotta a fej‚t.
- Mr. Gently bent van?
- Lehet, hogy igen - mondta a l ny, ‚s h tradobta a ha-
j t amely tŁl g”nd”r volt ahhoz, hogy igaz n h tra lehessen
dobni -, de az is lehet, hogy nincs. Nem vagyok abban a
helyzetben, hogy megmondjam. Nem az ‚n dolgom, hogy
sz mon tartsam, hol k˘dorog. Pillanatnyi holl‚te kiz r˘lago-
san r  tartozik.
Az utols˘ k”r”mlakklemos˘t is kivette, azt n megpr˘b lta
bel”kni a fi˘kot. De egy fgg“legesen begy”m”sz”lt vaskos
k”nyv miatt nem ment. Tov bb pr˘b lkozott, sikertelenl.
Azt n kivette a k”nyvet, kit‚pett bel“le egy nagy csom˘ la-
t, ‚s visszatette. Most m r k”nnyed‚n be tudta l”kni a ti-
˘kot.
- Maga a titk rn“je? - k‚rdezte Richard.
- n a volt titk rn“je vagyok, ‚s az is sz nd‚kozom ma-
radni - mondta a l ny, ‚s hat rozott mozdulattal bekattintot-
ta a t sk j t. - Ha ink bb ostoba ‚s m‚regdr ga r‚zt bl kra
k”lti a p‚nz‚t, ahelyett hogy nekem fizet‚st adna, h t csak
tess‚k. De ‚n nem k‚rek bel“le, k”sz”n”m sz‚pen. M‚g
hogy j˘t tesz az zletnek, csakis. Az zletnek az tesz j˘t, ha
udvariasan vesszk fel a telefont, kĄv ncsi vagyok, hogy a
puccos r‚zt bl ja ezt meg fogja-e csin lni. Ha megengedi,
most szeretn‚k kiviharzmi.
Richard f‚lre llt, ‚s a l ny kiviharzott.
- V‚gre megszabadultam mag t˘l! - ordĄtott ki egy hang
a bels“ szob b˘l. Megsz˘lalt egy telefon, ‚s valaki r”gt˘n
felvette.
- Igen? - mondta a hang mogorv n az irod ban. A l ny
k”zben visszaj”tt a s lj ‚rt. De cs”ndben, hogy volt f“neke
meg ne hallja. Azt n v‚gleg t vozott.
- lgen, itt Dirk Gently holisztikus detektĄvirod ja. Miben
segĄthetnk?
Odafenn elhallgatott a francia sz˘”z”n. Valami feszlt
nyugalom  llt be.
Odabenn a hang ezt mondta: - Ugy ni, Mrs. Sunder-
land, a z–r”s v l sok int‚z‚se a specialit sunk.
Sznet.
- Igen, k”sz”njk, Mrs. Sunderland, de az ennyire z–r”-
sek nem. - A telefont letett‚k, de azonna megcs”rrent egy
n sik.
Richard k”rln‚zett a nyomaszt˘ kis irod ban. Nagyon
kev‚s dolog volt benne. Egy t”tt-kopott, furnĄrozott Ąr˘asz-
tal, egy r‚gi, szrke irattart˘ szekr‚ny, ‚s egy s”t‚tz”ld b -
dog szem‚tkos r. A falon egy Duran Durm poszter, amire
valaki vastag piros filctollal r firk lta: Ezt k‚rem levenni!
Al  egy m sik k‚z ezt Ąrta: Nem veszem!
Alatta: Ki van rŁgva!
Alatta: Remek!
s ezzel az gy, Łgy t–nik, nyugv˘pontra jutott.
Richard bekopogott a bels“ ajt˘n, de senki nem felelt. A
hang tov bb besz‚lt: - Nagyon ”rl”k, hogy ezt megk‚rdez-
te, Mrs. Rawlinson. A holisztikus kifejez‚s arra a meggy“-
z“d‚semre utal, hogy a vil gban ,alapvet“en minden min-
dennel ”sszefgg. n nem piszmogok olyasmikkel, mint az
ujjlenyomat-vizsg lat, vagy a zsebben tal lt sz”szm”sz”k,
vagya. semmitmond˘ l bnyomok. n minden probl‚ma m‚g-
old s t Łgy  tekintem, mint amit az eg‚sz h l˘j ban kell
megfogni: Az okok ‚s okozatok :k”zti ”sszefgg‚sek -gyak-
ran sokkal bonyolultabbak ‚s ”sszetettebbek, mint ahogy azt
a mi durva ‚s k‚szen kapott fizikai vil gk‚pnk felfogni k‚-
pes, Mrs. Rawlinson.
Hadd mondjak egy p‚ld t. IIa ”n elmegy egy akupunktŁ-
r s orvoshoz fogf j ssal; akkor az orvos a combj ba fog
egy t–t d”fni. s tudja, hogy mi‚rt; Mrs: Rawlilison?
Nem, Mrs. Rawlinson, ‚n s‚m tudom. de ‚pp az a c‚lunk, hogy
kital ljuk: Nagyon ”rltem, hogy elbesz‚lgethet-
tnk  MrS. Rawlinson. Viszonthall sra.
Ahogy ezt a telefont letett‚k, r”gt”n megsz˘lalt egy m -
Richard benyitott; ‚s ben‚zett.
§ volt az, Svlad, vagy Dirk Cjelli. Der‚kt jt kiss‚ meghĄ-
zott, kicsit t sk sabb ‚s v”r”sebb a szeme ‚s a nyaka; de
l‚nyeg‚ben ugyanaz az arc, amely Richard a eml‚keiben leg-
ink bb azzal a komor mosollyal jelent meg; mellyel tulljdo-
nosa bemaszott a cambridgeshire-i rend“rs‚g aut˘j nak h -
tulj ba, nyolc ‚vvel ezel“tt.
Vastag, r‚gi, vil gosbarna ”lt”ny volt rajta, amely Łgy
festett, mintha valami t voli ‚s szebb mŁltban tskebokor-ir-
t s k”zben hordt k volna, hozz  piroskock s inget viselt,
mely teljes m‚rt‚kben sikettelenl pr˘b lt harnloniz lni az
”lt”nnyel, ‚s z”ld csĄkos nyakkend˘t, amely egyikkkel sem
volt hajland˘ m‚g csak sz˘ba  llni sem. EzenkĄvl vastag,
f‚mkeretes szemveg volt rajta, mely r‚szben tal n magya-
r zatot adott az ”lt”zk”dbshez val˘ ‚rz‚k‚re.
- A, Mrs. Bluthall, milyen nagyszer–, hogy hallom a
hangj t - mondta ‚ppen. - Annyira elszomorĄtott, mikor
hallottam, hogy Miss Tiddles jobbl‚tre szenderlt. Sz”rny–
hĄr. De m‚gis, m‚gis ... Hagyhatjuk-e, hogy a s”t‚t k‚ts‚g-
bees‚s elfedje szemnk el˘l azt a f‚nyess‚get, melybc;n az
”n  ldott kis cicusk ja most m r ”r”kk”n-”r”kk‚ hkozni
fog?
Nem hiszem. De csitt! n m‚g most is hallom Tiddles
ny vog s t. M g hoz sz˘l, Mrs. Bluthall. Azt mondja, el‚-
gedett ‚s nyugodt. Azt mondja, m‚g nyugodtabb lesz, ha ”n
kifizetett bizonyos sz ml kat. Mond ez ”nnek valamit, Mrs:
Bluthall? Err˘l jut eszembe, mintha ‚n is kldtem volna ”n-
nek egy sz ml t Łgy h mor h˘napja. Vajon nem ez lehet
az, ami megzavarja Tiddles b‚k‚j‚t?
Dirk ‚l‚nken integetett Richardnak, hogy adja oda neki a
gy–r”tt doboz francia cigarett t, amit nem ‚rt el lt‚b“l.
- Akkor vas rnap este, Mrs Bluthall, vas rnap este f‚l
kilenckor. A cĄmet tudja. Igen, biztos vagyok benne, hogy
Miss Tiddles meg fog jelenni, ‚ppŁgy, mint az ”ri csekkf-
zete. Viszontl t sra, Mrs. Bluthall, viszontl t sra.
Alighogy megszabadult Mrs. Bluthallt˘l, m ris cs”ng”tt a
k”vetkez“ telefon. Dirk megragadta, k”zben meggyŁjtott
egy elgy”t”rt cigarett t.
- A, Mrs. Sauskind! - sz˘lt a kagyl˘ba. - Legr‚gebbi, ‚s
szabad-e hozz tennem, legkedvesebb kliensem. Sz‚p j˘na-
pot, Mrs. Sauskind, sz‚p j˘napot. Sajnos, egyel“re semmi
nyoma az ifjŁ Rodericknek, de a kutat s intenzĄvebb szaka-
sz ba l‚pett, ami biztos vagyok benne, egyŁttal a z r˘ sza-
kasz is lesz, m‚lys‚gesen bĄzom benne, hogy n‚h ny napon
bell vissza tudjuk juttatni a boldogan ny vog˘ kis g‚zen-
g“zt az ”n karjai k”z‚. A, igen, ‚s a sz mla, nem tudom,
megkapta-e.
Dirk elgy”t”rt cigarett j r˘l kiderlt, hogy tŁls gosan is el
van gy”t”rve ahhoz, hogy meggyulladjon, az‚rt a v ll hoz
szorĄtotta a kagyl˘t, ‚s egy m sikat keresg‚lt a dobozban,
de az res volt.
Egy darab papĄr ut n kotor szott az Ąr˘asztalon, egy ce-
ruzacsonkkal p r sz˘t firkantott r , ‚s odatolta Richard el‚.
- Hogyne, Mrs. Sauskind - biztosĄtotta a h”lgyet a tele-
fonba -, a legm‚lyebb figyelemmel hallgatom.
Az zenet Ągy sz˘lt: Sz˘lj a titkan“mnek, hogy hozzon
cigit!
- Igen - folytatta Dirk a telefonba -, de ahogy m r pr˘-
b ltam megvil gĄtani ismerets‚gnk elmŁlt k‚t esztendeje
sor n, ‚n ebben a k‚rd‚sben a kvantummechanika elveit k”-
vetem. Az ‚n elm‚letem szerint az ”n macsk ja nem elve-
szett, hanem hull m-forni ja pillanatnyilag ”sszeomlott, amit
helyre kell  llĄtanunk. Sch”dinger. Planck. Es a t”bbi.
Richard ezt Ąrta a papĄrfecnire: Nincsen titk rn˘d - ‚s
visszatolta Dirk el‚.
Dirk ezen kicsit elgondolkozott, azt n odaĄrta: A francba
- ‚s megint visszatolta Richardnak.
- BiztosĄthatom ”nt, Mrs. Sauskind - folytatta Dirk ‚l‚n-
ken -, hogy 19 ‚v, hogy Łgy mondjam, figyelemre m‚lt˘
‚letkor egy macsk n l, de hogy engedhetn‚nk meg magunk-
nak azt a felt‚telez‚st, hogy egy olyan macska, mint Rode-
rick, ne ‚rte volna meg ezt a kort? s megtehetjk-e, hogy
most, ‚let‚nek alkony n a sors ra hagyjuk? Hisz ‚ppen ez
az id“szak az, atltikor a legink bb szks‚ge van a folytat˘-
d˘ kutat s nyŁjtotta t mogat sra. pp most kell megkett“zni
er“feszĄt‚seinket, ‚s az ”n hozz j rul s val, Mrs. Sauskind,
‚ppen erre k‚szl”k. K‚pzelje el, Mrs Sauskind, hogyan
n‚zne a szem‚be, ha ezt a csek‚lys‚get sem tenn‚ meg ‚r-
te?
Richard elj tszadozott a c‚dul val, mag ban v–llat vont,
‚s ezt Ąrta r : Majd ‚n hozok - ‚s megint visszaldta Dirk-
nek.
Dirk szigorŁan r zta a fej‚t, azt n ezt Ąrta: Ezt nem fo-
gadhatom ... nagyon kedves lemie t“led. Miut n Richard
elolvasta, visszavette a c‚dul t, ‚s hozz tette: K‚rj r  p‚nzt
a titk rn“mt“l.
Richard elgondolkozva n‚zte a papĄrt, fogta a ceruz t, ‚s
egy pip t tett az el“z“ megjegyz‚se mell‚, mely szerint:
Nincsen titk rn“d. Visszatolta a c‚dul t Dirk el‚, aki vetett
r  egy pillant st, ‚s egy pip t tett amell‚, hogy: Ezt nem fo-
gadhatom .., nagyon kedves lenne t“led.
- H t esetleg - folytatta a besz‚lget‚st Mrs. Sauskinddel
- tal n nagy vonalakban elmondhatn , a sz mla mely t‚telei
okoztak gondot ”nnek. Csak eg‚szen nagy vonalakban.
Rich rd t vozott.
A l‚pcs˘n lefel‚ menet ”sszetk”z”tt egy ifjŁ tit nnal, aki
idegesen pislogott f”lfel‚ a l‚pcs“h zba.
- Milyen volt? - k‚rdezte Richardt˘l.
- Fantasztikus - mormogta Richard. - EgyszerŁen fan-
tasztikus.
Tal lt a k”zelben egy Łjs gost, vett p r doboz Disque
Bleu-t Dirknek, ‚s megvette a Persorral Computer World Łj
sz m t is, melynek cĄmlapj n Gordon Way k‚pe dĄszelgett.
- K r ‚rte, mi? - mondta az Łjs gos.
- Tess‚k? Ja, ... ””” ... igen - mondta Richard. ™ is
gyakran gondolta ezt Gordonnal kapcsolatban, ‚s meglepet-
ten tapasztalta, hogy v‚lem‚nye ilyen sz‚les k”rben vissz-
hangra tal lt. Vett m‚g egy Guardian-t is, fizetett, ‚s ment.
Amikor vissza‚rt, Dirk m‚g mindig a l b t az Ąr˘asztalra
t‚ve telefon lt, ‚s nyilv nval˘ volt, hogy a r‚szletes t rgya-
l s folyik.
- Igen, a k”lts‚gek .... nos, a Baham kon val˘ tart˘zkod s
k”lts‚ges volt, Mrs. Sauskind, deh t a k”lts‚gek m r csak
ilyenek. Ez‚rt hĄvjuk “ket k”lts‚geknek. - Atvette a cigaret-
t sdobozokat, csal˘dottnak l tszott, hogy csak kett˘ van, de
a szĄvess‚g nyugt z sak‚ppen kiss‚ megr ndĄtotta a szem”l-
d”k‚t, azt n a sz‚kre mutatott.
- Term‚szetesen, elmagyar zom Łjb˘l, mi‚rt volt olyan
‚letbev g˘an fontos, hogy a Baham kra utazzak - mondta
Dirk Gently megnyugtat˘ hangon. - A legnagyobb ”r”-
m”mre fog szolg lni. Ahogyan ”n is tudja, Mrs. Sauskind,
‚n hiszek abban, hogy a vil gban alapvet“en minden min-
dennel ”sszefgg. Ezenfell h romsz”gel‚ssel felm‚rtem a
dolgok alapvet“ ”sszefgg‚seinek vektorait, ‚s a nyomok a
bahamai partokra vezettek, melyeket ez‚rt id“r”l id“re fel-
t‚tlenl szks‚ges volt felkeresnem a nyomoz s sor n.
Aminek egy ltal n nem ”rltem, mivel sajn latos m˘don
allergi s vagyok a napf‚nyre ‚s a rumpuncsra, de h t min-
denkinek megvan a maga keresztje, nem igaz, Mrs. Saus-
kind?
A telefonb˘l hadar˘ sz˘ radat ”ml”tt ki.
- ElszomorĄt, Mrs. Sauskind. B rcsak azt mondhatn m,
hogy jogosnak ‚s lelkesĄt“nek tal lom az ”n szkepticizmu-
s t, de ezt a legnagyobb j˘akarattal sem tehetem. Teljesen
le vagyok t”rve miatta, le vagyok t”rve. Azt hiszem, ez a
sz ml n is fel van tntetve. L ssuk csak.
A keze gy‚b“l felvett egy f‚nyes indig˘s mĄuolatot.
- "A dolgok ”sszefgg‚s‚nek kinyomoz sa ‚s h romsz”-
gel‚se, 150 font" - ezt megbesz‚ltk.
"Fentiek nyomainak k”vet‚se a Baham kra, Łtik”lts‚g ‚s
sz ll s" - mind”ssze 1500 font. A sz ll s term‚szetesen
m˘dfelett szer‚ny volt.
A, igen. itt van. "Az gyf‚l szkepticizmusa miatti let”rt-
s‚g + italok: 325,50 font".
Nem kellett volna ekkora k”lts‚gekbe verni magam, dr ga
MrJ. Sauskind, ha nem lettem volna folyton ilyen  llapot-
ban. Ha nem hisz a m˘dszeremben, azzal csak megnehezĄti
a dolgomat, Mrs. Sauskind, ‚s sajn latosan megn”veli a
k”lts‚geket.
Odafenn percr“l percre hevesebb‚ v lt a vita. A francia
hang a hiszt‚ri t sŁrolta.
- Elismerem, Mrs. Sauskind - folytatta Dirk -, hogy a
nyomoz s k”lts‚gei kiss‚ elt‚rnek az eredeti becsl‚sekte5l, de
biztos vagyok benne, hogy ”n is meg‚rti, hogy egy h‚t
‚vig hŁz˘d˘ nyomoz s nyilv n nehezebb, mint egy egyetlen
d‚lut n alatt elv‚gezhet“, ‚s ez ltal a k”lts‚gei is magasabb-
ra rŁgnak. Alland˘an m˘dosĄtanom kell “ket, az gy neh‚z-
s‚g‚nek folyamatos felm‚r‚se ‚s az eddigi neh‚zs‚gek alap-
j n.
A telefonb˘l m‚g hevesebb sz˘zuhatag  radt.
- Dr ga Mrs. Sauskind - vagy sz˘lĄthatom Joyce-nak?
Nos j˘. Dr ga Mrs. Sauskind, egy dolgot hadd mondjak. Ne
agg˘djon a sz mla miatt, ne z”kkenjen ki a nyugalm b˘l ‚s
ne zaklassa fel mag t. K‚rem, ne jelentsen ez az ”n sz m -
ra probl‚m t. Egyszer–en csak szorĄtsa ”ssze a fog t, ‚s fi-
zesse ki.
Levette a l b t, ‚s  thajolt az Ąr˘asztalon, a kagyl˘t centi-
r“l centire engedte a k‚szl‚k fel‚.
- A legnagyobb ‚lvezet volt ”nnel tĄuaalogni, Mrs. Saus-
kind, mint mindig. A viszonthall sra.
V‚gre lerakta a telefont. Azt n megint felvette, ‚s  tme-
netileg a papĄrkos rba ejtette.
- Kedves Richard MacDuff! - mondta, ‚s az Ąr˘asztal
al˘l el“hŁzott egy nagy, lapos papĄrdobozt, ‚s Richard fel‚
csŁsztatta az asztalon. - Itt a pizz d.
Richard d”bbenten n‚zett r .
- ™””... k”sz”n”m, nem k‚rem. M r reggeliztem. Edd
csak meg.
Dirk v llat volt. - Azt mondtam nekik, hogy a h‚tv‚g‚n
majd be fogsz n‚zni, ‚s rendezed a sz ml t - mondta. -
Mellesleg isten hozott az irod mban!
Bizonytalan mozdulattal k”rbeintett a rendetlen szob bm.
- A napf‚ny m–k”dik benne - mondta az ablakra rnutat-
va -, a gravit ci˘ mu–k”dik - mondd, ‚s leejtett egy ceru-
z t. - Minden m st a v‚letlenre kell bĄznunk.
Rich rd megk”sz”rlte a tork t. - Mi ez itt? - k‚rdezte.
- Mi mi?
- Ez az eg‚sz - ki ltott fel Richard. - Ha j˘l l tom, ne-
ked holisztikus detektĄvirod d van, ‚n meg azt sem tudom,
mi az, hogy holisztikus.
- Az eg‚sz vil gon egyedl ll˘ szolgaĄltat st nyŁjtunk -
mondta Dirk. - A holisztikus kifejez‚s arra a meggy“z˘d‚-
semre utal, hogy a dolgok alapvet“ ”sszefgg‚seivel kell...
- Igen, ezt m r hallottam az el“bb - mondta Richard. -
Meg kell hogy mondjam, nekem Łgy hangzott, ez csak
rgy arra, hogy kifossz hisz‚keny ”regasszomyokat.
- Hogy kifosszam “ket? - k‚rdezte Dirk. - Lehet, hogy
Ągy lenne, ha valaha is b rkinek esz‚be jutott volna, hogy
fizessen nekem, de biztosĄthatlak r˘la, dr ga Richard, hogy
ennek a legt volabbi vesz‚lye sem forog f”nn. Az Łgyneve-
zett rem‚nyeimb“l ‚lek. Rem‚lem, hogy ‚rdekes ‚s j˘l j”-
vedelmez8 megbĄz sokat fogok kapni, a titk rn“m rem‚li,
hogy fizet‚st fog kapni, a h ziura rem‚li, hogy egyszer
majd kifizeti a lakb‚rt, a villamosm–vek rem‚li, hogy a h -
ziŁr kifizeti a villanysz ml t, ‚s Ągy tov bb. Szerintem ez
egy csod latosan optimista ‚letforma.
Mindek”zben egy csom˘ elb–v”l˘ ‚s butuska id“s h”lgy-
nek okot adok arra, hogy boldogan haragudhasson valami
miatt, a macsk juknak pedig garant lom a teljes szabad-
s got. Van-e egyetlen olyan gyem is, k‚rdezed te - ‚s
az‚rt teszem fel helyetted a k‚rd‚st, mert tudom, hogy tu-
dod, hogy ut lom, ha f‚lbeszakĄtanak -, amely csak a leg-
csek‚lyebb r‚sz‚t is ig‚nybe veszi az intellektusomnak.
amely - mondanom sem kell - tnem‚nyes? Nincs. De k‚t-
s‚ghc:estem-e emiatt? Elcsggedtem-e? Igen. Eg‚szen - tette
hozz  - a mai napig.
- O, ennek ”rl”k - mondta Richard.- De mi volt ez a
sok marhas g a macsk kr˘l meg a kvantummehanik r˘l?
Dirk fels˘hajtott, ‚s egyetlen gyakorlott ujjmozdulattal fel-
pattintotta a pizz sdoboz tetej‚t. N‚mi szomorŁs ggal vette
szemgyre a kih–lt kerek finoms got, azt n let”rt belc“e egy
darabot. Pepperoni- ‚s szardellzdarabk k spricceltek sz‚t az
Ąr˘asztalon.
- Bizonyosra veszem, Richard - mondta Dirk -, hogy
hallott l m r Sch”cnger macsk j r˘l - ‚s a let”lt pizzada-
rab nagy r‚sz‚t a sz j ba gy”m”sz”lte.
- H t persze - mondta Richard - valamennyit halottam
r˘la.
- s mit? - k‚rdezte Dirk tele sz jjal:
Richard bosszankodva kihŁzta mag t lt‚ben. - Azt az
elvet szokt k vele illusztrani - mondta -, hogy kvantum-
szinten minden esem‚nyt a val˘szin–s‚gek ir nyĄtanak ...
- Kvantumszinten, teh t minden szinten - szakĄtotta f‚lbe
Dirk. - Hab r a szubatomin l magasabb szinteken a val˘szĄ-
n–s‚gek felhalmoz˘dott hat s t  ltal ban nem lehet megk-
l”nboztetni a kem‚ny ‚s szigorŁ fizikai t”rv‚nyek hat saitc5l.
Folytasd.
Tov bbi hideg pizzadarabokkal t”mte a fej‚t.
Richardnak fel is t–nt, hogy Dirknek olyin feje van, mint
amit mar kicsit tŁl sokat t”mtek. A kaj val nleg a sok be-
sz‚ddel szntelen forgalmat bonyolĄtott le a sz jal . A fleit
viszont szinte egy ltal n nem haszn lta a besz‚lget‚s folya-
m n.
Richardnak esz‚be jutott, hogy ha Latnarcknak igaza lett
volna, ‚s ez a viselked‚s m‚g n‚h ny gener ci˘n keresztl
eltart, akkor nagy es‚lye lenne annak, hogy a koponya bels“
fel‚pĄt‚se radik lisan  talakuljon.
Richard folytatta. - A kvantum-szint esem‚nyeit a val˘-
szĄn–s‚gek ir nyĄtj k, de ezek a val˘szĄn–s‚gek nem val˘-
sulnak meg mindaddig, amĄg meg nem pr˘b ljuk m‚rni
“ket. Vagy hogy egy olyan kifejez‚st haszn ljak, amit ‚pp
az el“bb hallottam t“led kiss‚ szokatlan sz”veg”sszefgg‚s-
ben, a m‚r‚s aktus val ”sszeomlik a val˘szĄn–s‚gi hull m.
Addig a pontig az ”sszes lehets‚ges t”rt‚n‚s, amely mond-
juk egy elektron el“tt nyitva  ll, val˘szĄn–s‚gi hull mok for-
m j ban l‚tezik. Semmi sines eld”ntve. AmĄg meg nem
m‚rjk.
Dirk b˘lintott. - Nagyj b˘l - mondd, ‚s megint harapott
a pizz b˘l. - De mi van a macsk val?
Richard r j–tt, hogy az egyetlen m˘dja annak, hogy ne
kelljen v‚gign‚znie, ahogy Dirk  tr gja mag t az eg‚sz piz-
z n, az, ha “ eszi meg a marad‚kot. Felg”ngy”lte, ‚s ˘vato-
san pr˘b lkozva beleharapott az egyik v‚g‚be. Eg‚sz j˘
volt. M‚g egyet harapott.
Dirk megtk”zve n‚zte.
- Teh t - mondta Richard. - A "Sch”dinger macsk ja"
kĄs‚rlet arra val˘, hogy a kvantum-szinten mu–k”d“ val˘szĄ-
n–s‚ i hat sokat makroszkopikus szinten is el tudjuk k‚p-
zelni. Vagy mondjuk Łgy, h‚tk”znapi szinten.
- Igen, mondjuk Łgy - mondta Dirk, ‚s lesŁjtott tekintet-
tel figyelte a pizza marad‚k t. Richard megint beleharapott,
‚s vĄgan folytatta.
- Sz˘val k‚pzeljk el, hogy fogunk egy macsk t, ‚s bele-
tesszk egy dobozba, amit t”k‚letesen le lehet z rni. Te-
sznk a dobozba egy darabka radioaktĄv anyagot is, ‚s egy
fiol nyi m‚rgesg zt. Ugy rendezzk a dolgot, hogy egy
adott id“szakon bell pontosan 50-50 %  es‚ly legyen arra,
hogy a radioaktĄv anyag egy atomja kibocs t egy elektront.
Ha ez megt”rt‚nik, ett˘l elszabadul a m‚rgesg z, ‚s a macs-
ka elpusztul. Ha nem, ‚letben marad. 50-50 % . Azon az 50-
50% es‚lyen fgg, hogy egy atom elbomlik-e vagy sem.
Ha j˘l ‚rtem, a l‚nyeg a k”vetkez“. Mivel egy atom el-
boml sa kvantum-szinten Iej tszc5d˘ esem‚ny, ez‚rt ez az
esem‚ny nem fog lej tsz˘dni egyik iramyban sem, amĄg va-
laki meg nem figyeli, de a megfigyel‚s nem t”rt‚nhet meg,
amĄg ki nem nyitjuk a dobozt, ‚s meg nem n‚zzk, hogy a
macska ‚l-e vagy sem, ‚s ebb“l egy igen kl”n”s k”vetkez-
tct‚st vonhatunk le.
AmĄg ki nem nyitjuk a dobozt, a macska meghatzrozat-
lan  llapotban van. Arciak a lehet“s‚ge, hogy ‚l, ‚s annak a
lehet“s‚ge, hogy elpusztult, k‚t kl”nb”z“ hull m, melyek
egym s mellett l‚teznek a dobozban. Sch”dinger ezzel a
p‚ld val kĄv nta illusztr lni a kvantum-elm‚let abszurdit s t.
Dirk fel llt, ‚s odal‚pett az ablakhoz, val˘szĄn–leg nem
annyira a k”z‚pszerŁ kil t s kedv‚‚rt - amely egy r‚gi rak-
t r‚pletre nyĄlt, melyet egy alternatĄv komikus vett meg a
s”rrekl mokon szerzett mes‚s vagyon b˘l, hogy luxuslak -
sokat alakĄtson ki benne -, mint ink bb az‚rt, hogy ne kell-
jen v‚gign‚znie, ahogy az utols˘ darab pizza is elt–nik.
- Pontosan - mondta Dirk. - Brav˘!
- De mi k”ze van mindennek ehhez a ... ehhez a detek-
tĄvirod hoz?
- O, hogy ehhez. H t n‚h ny kutat˘ elv‚gzett egy ilyen
kĄs‚rletet, de amikor kinyitott k a dobozt, a macska nem
volt se eleven, se d”gl”tt, ugyanis elt–nt, ‚s engem bĄztlk
meg a felkutat s val. n arra jutottam, hogy nem t”rt‚nt
semmi dr mai. A macska megunta, hogy folyton dobozokba
z rj k, ‚s id“nk‚nt g zzal  rasztj k el, ‚s az els“ adand˘ al-
kalommal kereket oldott az ablakon  t. Egy percembe kerlt
az eg‚sz, letettem egy t lk t egy kis tejjel az ablak al , ‚s
cs bĄt˘ hangon hĄvogattam, hogy Berenice! - tudniillik
Berenice-esek hĄvt k a macsk t, ‚s ...
- V rjunk csak egy kicsit - mondta Richard.
... ‚s a macska nemsoka-a el“ is kerlt. El‚g egyszer–
kis gy volt, de bizonyos k”r”kben hĄre ment, aztam r”vid
id“n bell egyik gy k”vette a m sikat, ahogy ez m r lenni
szokott, ‚s Ągy  llt ”ssze ez a nagyszer– karrier, melynek
eredm‚ny‚t magad el“tt l thatod.
- V rjunk egy kicsit, v rjunk egy kicsit - ism‚telte Ri-
chard az asztalra csapva.
- Igen? - ‚rdekl“d”tt Dirk  rtatlanul.
- Miket besz‚lsz itt ”ssze, Dirk?
- Valami baj van azzal, amit mondtam?
- Nem is tudom, hogy hol kezdjem - tilta1cozott Richard.
- J˘l van. Azt mondtad, valakik v‚grehajtott k a kĄs‚rletet.
Ez k‚ptelens‚g. A "Sch”dinger macsk ja" nem egy val˘di
kĄs‚rlet! Csak egy p‚lda, az ‚rvel‚s kedv‚‚rt. Nem lehet va-
l˘ban elv‚gezni.
Dirk csod lkoz˘ figyelemmel n‚zett r .
- T‚nyleg? - k‚rdezte v‚gl. - s mi‚rt nem?
- Mert nincs mit vizsg lni rajta. Az eg‚szben az a l‚nyeg,
hogy elgondolkozol azon, hogy mi fog t”rt‚nni, miel“tt a
megfigyel‚st megtenn‚d. Nem tudhatod, hogy mi t”rt‚nik a
dobozban, an‚lkl hogy belen‚zn‚l, viszont abban a pilla-
natban, hogy belen‚zel, a hull m-csomag ”sszeomlik, ‚s a
val˘szĄn–s‚gek eld“lnek. ™nmag t beteljesĄt“ kudarc az
eg‚sz. Semmi ‚rtelme.
- Ebben term‚szetesen t”k‚letesen igazad van - felelte
Dirk, ‚s visszalt a hely‚re. Kivett egy cigarett t a doboz-
b˘l, az asztalhoz t”gette, azt n  thajolt az Ąr˘asztal felett,
‚s a cigaretta fstsz–r“s v‚g‚vel Richardra mutatott. - De
vegyk a k”vetkez“t - folytatta. - Tegyk fel, hogy bevo-
nunk a kĄs‚rletbe egy m‚diumot, egy parafenom‚nt, aki k‚-
s meg llapĄtani, hogy milyen eg‚szs‚gi  llapotban van a
macska, an‚lkl hogy kinyitn  a dobozt. Valaki, akinek
mondjuk kl”nleges ‚rz‚ke van a macsk khoz. Akkor mi
van? Nem lehet, hogy ezzel valami Łjabb kvantum-fizikai
felismer‚sre jutn nk?
- Ezt akart k csin lni?
- Ezt csin lt k.
- Dirk, ez teljes k‚ptelens‚g.
Dirk kihĄv˘an felhŁzta a szem”ld”k‚t.
- J˘l van j˘l van - mondta Richard, ‚s felemelte a kez‚t.
- Gondoljuk v‚gig. M‚g ha elfogadn m is - mint ahogy
egy pillanatig sem fogadom el -, hogy egy ltal n lehets‚ges
a t volbal t s, ez sem v ltoztatna azon, hogy a kĄs‚rlet kivi-
telezhetetlen. Ahogy mondtam, az eg‚sznek az a l‚nyege,
hogy mi t”rt‚nik a dobozban, miel“tt megfigyeln‚nk. Az
mindegy, hogyan figyeled meg, hogy t‚nylegesen belen‚-
zel-e a szemeddel a dobozba, vagy - ha minden ron ragasz-
kodsz hozz  - csak az agyaddal. Ha a t volbal t s m–k”-
dik, az is csak egy m˘dja annak, hogy belen‚zz a dobozba,
ha pedig nem m–k”dik, akkor term‚szetesen az eg‚sz imele-
v ns.
- Ez persze att˘l fgg, ki milyen n‚zetet vall a t volbal -
t ssal kapcsolatban.
- Igen? s te milyen n‚zetet vallasz a t volbal t ssal kap-
csolatban? A mŁltad ismeret‚ben ez nagyon ‚rdekelne:
Dirk megint az asztalhoz t”gette a cigarett j t, azt n
”sszeszupklt szemmel Richardra n‚zett.
M‚ly ‚s hosszŁra nyŁlt csend ereszkedett k”z‚jk, melyet
csak a t voli francia nyelv– v”lt”z‚s zavart meg kiss‚.
- Azt a n‚zetet vallom, amit mindig is vallott~un - mond-
ta v‚gl Dirk.
- Mely szerint?
- Hogy ‚n nem vagyok t volbal t˘.
- Igaz n? - mondta Richard. - Na ‚s a vizsgat‚telek?
Dirk Gently tekintete els”t‚tedett a t‚ma emlĄt‚s‚re.
- Az v‚letlen volt - mondta halk, dh”s hangon. - Kl”-
n”s ‚s h tborzonagt˘ v‚letlen, de akkor is v‚letlen. Hadd
tegyem hozz , olyan v‚letlen, melynek k”vetkezt‚ben jelen-
t s id“mennyis‚get t”lt”ttem a sitten. A v‚letlenek ijeszt“ek
‚s vesz‚lyesek tudnak lenni.
Dirk megint hosszŁ ‚s kutat˘ pillant st vetett Richardra.
- Alaposan megfigyeltelek - mondta. - Ahhoz k‚pest,
hogy milyen helyzetben vagy, fantasztikusan nyugodtnak
l tszol.
Richard furcs nak tal lta ezt a megjegyz‚st, ‚s pr˘b lta
valahogy ‚rtelmezni. Azt n minden megvil gosodott el“tte.
- AtyaŁristen - mondta. - Csak nem t‚ged is beszerve-
zett?
Most Dirk”n volt a sor, hogy furcs nak tal lja Richard
megjegyz‚s‚t.
- Ki szervezett be?
- Gordon. Nem, az lehetetlen. Gordon Way. Mindig ezt
csin lja, m sok rev‚n pr˘b l nyom st gyakorolni r m, hogy
a szerinte fontos feladatokkal foglalkozzam. Egy percig azt
hittem .., mindegy. De akkor mit akart l mondani?
- A, sz˘val Gordon Way mindig ezt csin lja, ugye?
- Igen. Nagyon ut lom. Mi‚rt?
Dirk hosszan ‚s ‚lesen n‚zett Richardra, ‚s k”nnyed‚n
kopogtatta az Ąr˘asztalt egy ceruz val.
Azt n h trad“lt a sz‚k‚ben, ‚s a k”vetkez“ket mondta: -
Gordon Way holttest‚t ma kev‚ssel hajnal el“tt tal lt k
meg. Agyonl“tt‚k, fojtogatt k, azt n a h z t is felgyŁjtott k.
A rend“rs‚g feltev‚se szerint nem a h zban l“tt‚k le, mert
bent nem tal ltak. goly˘kat, csak amik a test‚ben voltlk.
Tal ltak viszont goly˘nyomokat Mr. Way 500 SEC Mer-
cedese mellett, melyre elhagyatva bukkantak r  mintegy
n‚gy kilom‚terre a h zt˘l. A holttestet ezek szerint elsz llĄ-
tott k a gyilkoss g ut n. Az orvos, aki megvizsg lta a hul-
l t, Łgy nyilatkozott, hogy Mr. Wayt azut n fojtogatt k, mi-
ut n lel“tt‚k, ami arra mutat, hogy a gyilkos kiss‚ zavaro-
dott lehetett.
A megd”bbent“ v‚letlen Łgy hozta, hogy egy rend“r teg-
nap ‚jjel besz‚lt egy nagyon zavartan viselked“ Łriemberrel,
aki azt mondta, b–ntudata van, mert ‚pp az el˘“b g zolta el
a f“n”k‚t.
Ez az Łr egy bizonyos Mr. Richard MacDuff volt, a f“n”-
ke pedig nem m s, mint Mr. Gordon Way. Ezenfell azt is
tudjuk, hogy Mr. Richard MacDuff egyike annak a k‚t sze-
m‚lynek, akik val˘szĄn–leg a legt”bb hasznot fogj k hŁzni
Mr. Way hal l b˘l, mivel a WayForward Technologies
szinte biztos, hogy legal bbis r‚szben az 8 kez‚be fog ke-
rlni. A m sik szem‚ly az egyetlen ‚l“ rokon, Miss Susan
Way, akinek a lak s ba - amint annak tanŁja voltam - Mr.
Richard MacDuff tegnap ‚jjel bet”rt. Ezt persze a rendŁis‚g
nem tudja. s ha meg tudunk egyezni, nem is fogja meb
tudni. Na persze alaposan meg fogj k vizsg lni, hogy ez a
k‚t szem‚ly milyen kapcsolatban  ll egynm ssal. A r di˘-
ban a hĄrekben azt mondt k, hogy nagy er“kkel keresik Mr.
MacDuffot, aki rem‚lik, segĄts‚gkre lesz a nyomoz sban,
de a hangv‚tel azt sugallta, hogy vil gos mint a vakablak: “
a tettes.
A honor riumomat a k”vetkez“kben  llapĄtom meg: 200
font naponta, plusz a k”lts‚geim. A k”lts‚gekr“l nem vitat-
kozom; ‚s el“fordul, hogy meglep“en hatnak azokra, akik
nem el‚g k”nnyed‚n fogj k fel ezeket a dolgokat. MegbĄzol
az gyeddel?
- Bocs - mondta Richard lassan b˘logatva. - De elmon-
dan d el”lr“l az eg‚szet?
17
Az Elektromos Szerzetes ma nem is tudta, nyit higgyen.
Az elmŁlt n‚h ny ˘r ban d”bbenetes mennyis‚g– hit-rend-
szeren r gta  t mag t, de egyik sem nyŁjtotta neki azt a
hosszŁ t vŁ spiritu lis vigaszt, amit a programja szerint ”r”-
k”sen keresnie kellett.
Torkig volt az eg‚sszel. Komolyan. F radt volt. s esg-
gedt.
Ezenfell - ‚s ez meglepet‚sk‚nt ‚rte - nagyon hi nyzott
neki a lova. Unalmas ‚s alantas egy j˘sz g, az biztos, ‚s
nem m‚lt˘ arra, hogy egy olyan agy t”r”lj”n vele, melynek
egy l˘ felfog˘k‚pess‚g‚t magasan meghalad˘ dolgokkal kell
foglalkoznia, demiindennek ellen‚re hi nyzott neki.
Szemtett volna a h t ra lni. Szerette volna megpaskolni.
Szerette volna ‚rezni, hogy a l˘ nem ‚rt semmit. KĄv ncsi
volt, hogy hol lehet.
SzomorŁan I˘g zta a l bait a fa gr˘l, ahol az ‚jszak t t”l-
t”tte. Egy vad, fantasztikus  lmot k”vetve m szott fel a f -
ra, azt n ottragadt, ‚s k‚nytelen volt ottmaradni reggelig.
M‚g most, a nappali vil goss gban sem volt biztos benne,
hogy fog lejutni onnan. Egy percig vesz‚lyesen k”zel j rt
ahhoz, hogy azt higgye, tud replni, de egy gyors hibajavĄ-
t˘ folyamat k”zbel‚pett, ‚s r sz˘lt, hogy ne legyen hlye.
Sz˘val probl‚m i voltak.
Ami l ngo˘ hit megszletett benne, ‚s a rem‚ny szĄw-
nyaŁl felfel‚ sz rnyalt,  t a fa  gai k”z”tt a var zslatos ‚j-
szak ban, az nem adott semmi utasĄt st arra n‚zve, hogy
hogyan m s2hatna le innen, azt n - mint m r annyi m s ‚j-
szaka l ngol˘ hit - reggelre ez is elp rolgott.
Fs ha m r a l ngol sr˘l besz‚lnk - nem messze t“le a
kora hajnalban t‚nyleg l ngokban  llt valami nagy dolog a
t volban.
Arrafel‚ lehet - gondolta -, ahonnan “ j”tt, amikor vala-
mi m‚ly spiritu lis k‚sztet‚s erre a k‚nyelmetlenl magas,
de egy‚bk‚nt zavarbaejt“en h‚tk”znapi fa fel‚ ir nyĄtotta.
V gyott r , hogy odamenjen, ‚s im dja a tzet, hogy ”r”k-
kbval˘ h–s‚get fogadjon szent ragyog s nak, de mik”zben
rem‚nytelenl kzd”tt, hogy utat tal ljon lefel‚ az  gak k”-
z”tt, t–zolt˘aut˘k ‚rkeztek a helyszĄnre, ‚s kioltott k az iste-
ni sug rz st, Łgyhogy megint dobhatta ki a hit‚t az ablakon.
A nap n‚h ny ˘r ja m r f”nn volt, ‚s hab r a Szerzetes
igyekezett olyan hasznosan elt”lteni az idej‚t, ahogy csak
tudta - hitt a felh“kben, hitt az  gakban, hitt az ama r”pk”-
d“ bogarakban, most pedig ‚ppen azt hitte, hogy torkig van
az eg‚sszel, valamint arr˘l is meg volt gy“z“dve, hogy egy-
re ‚hesebb.
Arra gondolt, b rcsak lett volna annyi esze, hogy hozzon
mag val valami ennival˘t abb˘l a h zb˘l, ahol az ‚jszaka
jat, ahov  elcipelte szent terh‚t, hogy nyugv˘hely‚re he-
lyezze a szent kredencben, de a szenved‚ly feh‚r izz s ban
Łgy v‚lte, az eff‚le vil gias dolgok, mint az ennival˘, nem
sz rnĄt~nak, ‚s hogy a f n majd Łgyis tal l valamit.
H t tal lt is.
Fa gakat.
A Szerzetesek nem esznek fa gakat.
Ami azt illeti, most, hogy Ągy elgondolkozott rajta, r jott,
hogy kiss‚ kellemetlenl ‚rzi mag t egy-s-m s miatt, amit
tegnap ‚jjel hitt, ‚s a k”vetkezm‚nyek is kicsit zavarba e~-
tett‚k. Egy‚rtelm–en azt az utasĄt st adt k neki, hogy "L“je
ki mag t", ‚s furcsa m&lon Łgy ‚rezte, engedelmeskednie
kell, de lehet, hogy hib t k”vetett el, amikor azonnal enge-
delmeskedett egy olyan nyelven kapptt utasĄt snak, amit
csak k‚t perecet azel“tt tanult meg. Annyi bizonyos, hogy
annak a szem‚lynek a reakci˘ja, akire l“tt, kiss‚ extr‚mnek
t–nt.
Az “ bolyg˘j n ez Łgy volt, hogy ha Ągy r l“ttek valakire,
akkor nem t”rt‚nt m s, mint hogy a k”vetkez“ h‚ten elj t-
szott k a k”vetkez“ epiz˘dot, de most valahogy az volt az
‚rz‚se, ez az illet“ nem fog Ągy tenni.
Egy sz‚lroham s”p”rt  t a fa lombj n, ‚s a fa sz‚dĄt“en
megingott t“le. A Szercetes kicsit lejjebb m szott. Eleinte
ar nytag k”nnyen ment a dolog, mert az  gak el‚g k”zel
voltak egym shoz. Az utols˘ szakasz t–nt csak legy“zhetet-
len akad lynak - egyszeru"en ugrani kellene egy nagyot, de
az sŁlyos bels“ t”r‚seket vagy reped‚seket okozhat, ‚s an-
nak esetleg az lesz a v‚ge, hogy t‚nyleg nagyon kl”n”s
dolgokat kezd majd hinni.
Hirtelen a mez“ t voli sark b˘l j”v“ hangok ragadt k
meg a figyelm‚t. Egy teheraut˘  llt meg az Łt sz‚l‚n. Egy
percig figyelmesen n‚zte, de nem l tott semmi kl”n”set,
amiben hihetett volna, Łgyhogy ink bb megint befel‚ fi-
gyelt.
Esz‚be jutott, hogy a mŁlt ‚jszaka m–k”d‚sbe l‚pett egy
furcsa funkci˘ja, amivel m‚g soha nem tal lkozott, de volt
egy olyan ‚rz‚se, hogy ez az, amit b–ntudatnak szoktak ne-
vezni: Egy ltal n nem tetszett neki, hogy  az egy‚n ott
fekdt, miut n r l“tt; a Szerzetes el“sz”r elment, de azt n
visszament, hogy m‚g egyszer megn‚zze. Az illet“ arckife-
jez‚s‚b˘l Łgy Ąt‚lte, hogy valami baj van, ‚s ez nem illett
bele az  ltal nos k‚pbe. A Szerzetes agg˘dni kezdett, hogy
esetleg csŁny n elrontotta az illet“ est‚j‚t.
De a l‚nyeg az - gondolta -, hogy mindig azt cseleked-
jk, amit helyesnek hisznk.
Ezut'm azt v‚lte helyesnek, hogy ha m r, Ągy elrontotta
ennek az illet“nek az est‚j‚t, akkor legal bb illene hazasz l-
lĄtania; gyors kutat s ut n megtal lta a cĄm‚t, n‚h ny t‚rk‚-
pet ‚s a kulcsait. Az Łt f raszt˘ volt, de er“t- adott neki a
hite.
Hirtelen a "frd“szoba" sz˘t hozta a sz‚l  t a mez˘n.
Megint eln‚zett a teheraut˘ fel‚ a mez“ t voli sark ba.
Egy s”t‚t egyenruh s ember sz llt ki bel“le, ‚s valamit ma-
gyar zott egy m siknak, aki durva munk~u-uh t viselt, ‚s
kiss‚ mogorv nak t–nt, b rniir“l volt is sz˘. A sz‚l a "csak
amĄg megtal ljuk a tulajdonost" ‚s "tiszta “rlts‚g, persze"
szavakat sodorta mag val. A munkaruh s ember v‚gl .bele-
egyczett a dologba, de nem valami lelkesen.
Pa perc mŁlva egy lovat vezettek ki a mez“re a teherau-
t˘ h tulj b˘l. A Szerzetes pislogott. Aramk”rei megborzong-
tak ‚s nekil˘dultak a meglepet‚st“l. V‚gre valami, amiben
hihet, egy val˘ban csodasz mba mcn˘ esem‚ny, hat rtalan,
ba kiss‚ csapong˘ odaad s nak jutalma.
A l˘ trelmesen ‚s engedelmesen l‚pkedett. M r r‚g meb
szokta, hogy oda menjen, ahov  viszik, ‚s most az egyszer
kiv‚telesen nem is b nta. Itt ez a gy”ny”r– mez“, gondolta.
Itt a sok f–. Olt egy s”v‚ny, amit eln‚zegethet. Van el‚g
hely, hogy k‚s“bb futk rozzon egy kicsit, ha ‚ppen ahhoz
van kedve. Az emberek elmentek, ‚s mag ra hagyt k, ami
ellen neki nem volt semmi kifog sa. Kicsit k”rbek˘sz lt, az-
t n csak mert Łgy tartotta kedve, meg llt. Azt teheti, amit
csak akar.
Micsoda ‚lvezet.
Micsoda ˘ri si ‚s ritka ‚lvezet.
Lassan  tvizsg lta az eg‚sz mez“t, azt n Łgy d”nt”tt,
most megtervez egy kellemes, nyugis napot. K‚s˘bb majd
j”het egy kis futk roz s is, gondolta, tal n Łgy h rom k”rl.
Azt n lehever a mez“ keleti fel‚n, ahol s–rubb a f–. J˘
helynek t–nik arra, hogy ott kigondolja, mi legyen a vacso-
ra.
Az eb‚d, t–n“d”tt, tal n megejthet“ a mez“ d‚li v‚g‚ben,
ahol egy kis patak cs rgedezik. Te j˘ ‚g, eb‚d a patakpar-
ton. Maga a boldogs g.
Az a gondolat is ”r”mmel t”lt”tte el, hogy egy f‚l˘r cs-
k t elballaghat balra, aztĄm egy kicsik‚t jobbra, minden k-
l”n”sebb c‚l n‚lkl. Azt m‚g nem d”nt”tte el, hogy 2 ˘ra
˘s 3 ˘ra k”z”tt a fark val legyezgessen-e ide-oda, vagy in-
k bb a dolgok  ltal nos foly sin t–n“dj”n.
Na persze, ha Łgy tartja kedve, mind a kettcit megteheti,
legfeljebb a futk roz st elhalasztja k‚s“bbre. s ‚pp most
vett ‚szre egy sz‚p s”v‚nydarabot, ami felett el lehetne b -
mulni, ezzel j˘l elt”lthetne n‚h ny kellemes eb‚d el“tti ˘r t.
Remek.
Kit–n“ tervek.
Es az a legjobb, hogy most, hogy k‚sz van a terv, ak r
hagyhatja is az eg‚szet a fen‚be. Odas‚t lt h t a mez˘
egyetlen f ja al , hogy kellemesen el csorogjon egy darabig.
Az Elektromos Szerzetes a fa  gai k”zl a l˘ h t ra ve-
tette mag t, egy gyanŁsan "Geronimb"-nak hangz˘ ki lt s-
sal.

18
Dirk Gently r”viden Łjb˘l ”sszegezte a fontosabb t‚nye-
ket, mik”zben Richard MacDuff k”r–l lassan ‚s csendben
”sszed”lt a vil g, ‚s beleomlott abba a s”t‚t, jeges tengerbe,
amelyr“l eddig nem is tudta, hogy ott hull mzik, p r centivel
a talpa alatt. Amikor Dirk m sodszor is befejezte, a szob ra
csend ereszkedett, ‚s Richard mereven b mult Dirk arc ba.
- Hol hallottad ezt? - k‚rdezte v‚gl.
- A r di˘ban - mondta Dirk, ‚s enyh‚n megvonta a v l-
l t. - A f“bb pontjait legal bbis. M r mindenhol benne van
a hĄrekben. A r‚szleteket? H t, diszkret ‚rdekl“d‚ssel, a
kapcsolataim r‚v‚n. Ismerek egy-k‚t embert a Cambridge-i
rend“rs‚gen, olyan okokb˘l kifoly˘lag, melyeket tal n te is
sejtesz.
- Azt sem tudom, hogy higgyek-e neked - mondta Ri-
chard nyugodtan. - Haszn lhatom a telefont?
Dirk kivette a telefont a szem‚tkos rb˘l, ‚s el“z‚kenyen
 tnyŁjtotta. Richard Susan sz m t t rcs zta.
Szinte r”gt”n felvett‚k a kagyl˘t, ‚s egy ijedt hmg sz˘lt
bele: - Hall˘?
- Susan, itt Ri...
- Richard! Hol vagy? Az ‚g szerelm‚re, hol vagy? Nincs
semmi bajod?
- Meg ne mondd, hol vagy - mondta Dirk.
- Susan, mi t”rt‚nt?
- H t nem ...
- Valakit“l hallottam, hogy t”rt‚nt valami Gordonnal, de
...- Hogy t”rt‚nt valami? Meghalt, Richard, meggyilkol-
t k ...
- Tedd le! - mondta Dirk.
- Susan, idehallgass, ‚n ...
- Tedd le! - ism‚telte Dirk, ‚s eldrehajolva sz‚tkapcsolta
a vonalat.
- A rend“rs‚g val˘szĄn–leg lehallgatja a telefonj t - ma-
gyar zta. Fogta a telefont, ‚s visszadobta a szem‚tkos rba.
- El kell mennem a rend“rs‚gre - kiab lta Richard.
- Elmenni a renddrs‚gre?
- Mi m st tehetn‚k? EI kell mennem a rend“rs‚gre, ‚s el-
mondani nekik, hogy nem ‚n voltam.
- Elmondani hogy nem te volta? - mondta Dirk hitetlen-
kedve. - H t, gondolom, ezzel majd meg is old˘dik min-
den. Hogy ez dr. Crippennek nem jutott esz‚be! Sok z–rt
megsp˘rolhatott volna mag nak.
- Igen, de “ b–n”s volt!
- Igen, Łgy t–nt. s pillanatnyilag r˘lad is Łgy t–nik.
- De nem ‚n tettem, az ‚g szerelm‚re!
- Ne fel‚jtsd el, hogy olyan valakivel besz‚lsz, aki lt
m r b”rt”nben valami‚rt, amit nem k”vetett el. Mondtam
m r neked, hogy a v‚letlenek ijeszt“ek ‚s vesz‚lyesek tud-
nak lenni. Hidd el nekem, sokkal jobb, ha k“kem‚ny bizo-
nyĄt‚kaid vannak az  rtatlans godra, mint a cell ban lve
szomorkodni, ‚s rem‚lni, hogy a rend“r”k - akik azt hi-
szik, hogy b–n”s vagy - tal lnak majd valami bizonyĄt‚kot.
- K‚ptelen vagyok gondolkodni - mondta Richard, ‚s a
homlok ra szorĄtotta a kez‚t. - Hagyd abba egy pillanatra,
hadd gondoljam v‚gig ...
- Ha megengeded, ‚n ...
- Hadd gondolkozzam!
Dirk v llat vont, ‚s figyelm‚t ism‚t a cigarett j nak szen-
telte, amivel valami baj volt.
- Nem megy - mondta Richard p r perc mŁlva. - K‚pte-
len vagyok felfogni. Olyan, mintha egy trigonometriai fel-
adv nyt k‚ne megoldanom, mik”zben valaki rugdossa a fe-
jemet. Ok‚, mondd meg, szerinted hogy lehet segĄteni raj-
tam.
- Hipn˘zissal.
- Mivel?!
- Az adott k”rlm‚nyek k”z”tt nem meglepd, hogy nem
tudod ”sszeszedni a gondolataidat. Ugyanakkor l‚tfontoss -
gŁ lenne, hogy valaki ”sszeszedje dket. Sokkal k”nnyebb
lesz a dolgunk mindkettdnknek, ha engeded, hogy hipnoti-
z ljalak. Er“sen gyanĄtom, hogy rengeteg inform ci˘ zsŁfo-
l˘dott az agyadba, amik nem fognak el“j”nni, ha Ągy r zod
a fejei - amik egy ltal n nem fognak eldj”nnĄ, mert nem
ismered fel, hogy mennyire fontosak. Ha hozz j rulsz, sok-
kal egyszer–bben ‚s r”videbben elint‚zhetjk az eg‚sz
gyet.
- H t akkor ez el van d”ntve - mondta Richard, ‚s fel-
 llt. - Megyek a renddrs‚gre.
- Nagyon helyes - mondta Dirk, h traddlt, ‚s tenyer‚t az
Ąr˘asztal lapj ra fektette. - Sok szerencs‚t. Kifel‚ menet ta-
l n sz˘lhatn l a titk rndmnek, hogy hozzon gyuf t is.
- Nincs titk rn“d - mondta Richard, ‚s kiment.
Dirk p r percig lt ‚s t”prengett, er‚iteljes, de hi baval˘
kis‚rletet tett r , hogy ”sszehajtogassa a sajn latosan kirlt
pizzadobozt, azt n odament a szekr‚nyhez, ˘s el“ keresett
egy metron˘mot.
Richard hunyorogva l‚pett ki a napf‚nybe. Kicsit imbo-
lyogva meg llt a legals˘ l‚pcs“fokon, azt n elindult az ut-
c n furcsa, t ncol˘ l‚ptekkel, melyek j˘l tkr”zt‚k gondola-
tainak ”rv‚nyl“ t nc t. Egyr‚szt egyszer–en nem tudta el-
hinni, hogy a bizonyĄt‚kok nem fogj k vil gosan megmutat-
ni, hogy nem d k”vette el a gyilkoss got, m sr‚szt be
kellett ismernie, hogy az eg‚sz gy igencsak klon”snek t–-
nik.
K‚ptelen volt tiszt n vagy logikusan gondolkodni. A gon-
dolat, hogy Gordont meggyilkolt k,  llnd˘an az agy ba
robbant, ‚s teljes z–rzavarr  ‚s romm t tett minden m s
gondolatot.
Egy pillanatra az jutott esz‚be, hogy b rki tette is,  tko-
zottul gyorsan kellett lelnie, hogy meg tudja hŁzni a ravaszt,
m‚g miel“tt Gordon b–ntudatot ‚bresztene benne, de ezt a
gondolatot azonnal megb nta. Ami azt illeti, kiss‚ megijesz-
tette, hogy mif‚le gondolatok rajzanak a fej‚ben. A helyzet-
hez nem ill“nek ‚s m‚ltatlannak tal lta “ket, mert t”bbnyire
azzal fggtek ”ssze, hogy hogyan fogj k befoly solni az
esem‚nyek a c‚gn‚l v‚gzett munk j t.
Kutakodott mag ban, hogy ‚rez-e b rmif‚le m‚lys‚ges
b natot vagy sajn latot, ‚s felt‚telezte, hogy valahol ott kell
lennik ezeknek az ‚rz‚seknek, tal n a sokk vastag fala m”-
g‚ rejt“zve
Megl tta az Islington Greent, alig vette ‚szre, hogy m r
ennyit j”tt. A h za el“tt parkol˘ rend“raut˘ hit-felen l tv  -
nya Łgy v gta fejbe, mint egy kalap cs, azonnal sarkon for-
dult, ‚s vadul koncentr lva b mulni kezdte a g”r”g ‚tterem
kiakasztott ‚tlapj t.
- Dolmadesz - gondolta “rj”ngve.
- Szuvlaki - gondolta azt n.
Az egy kisebbfajta f–szeres g”r”g kolb szf‚le - sz gul-
dott  t vadul az agy n. Lelki szemei el“tt megpr˘b lta re-
konstru lni a jelenetet, an‚lkl hogy h tran‚zne. Egy rend-
“r  llt a h za el“tt, ‚s az utc t figyelte, ‚s amennyire vissza
tudott eml‚kezni, Łgy n‚zett ki, mintha az ‚plet oldals˘
kapu ja, amely a lak s hoz vezet, nyitva lenne.
A rend“rs‚g a lak s n van. A lak s ban, benne! Fasszolia
plaki! Kar˘babb˘l k‚szlt egyt l‚tel paradicsomos-z”lds‚ges
sz˘szban!
Pr˘b lt kicsit oldalra lesni, ‚s a v lla f”l”tt h tra. A rend-
“r “t n‚zte. Gyorsan visszaszegezte a tekintet‚t az ‚tlapra,
‚s pr˘b lta megt”lteni az agy t finomra dar lt hŁssal,
krumplival, zsemlemorzs val, hagym val ‚s f–szerekkel, kis
gomb˘cokba gyŁrva ‚s megstve. A rend“r bizony ra felis-
merte, ‚s ‚pp most sz guld  t az utc n, hogy elkapja, ‚s el-
cipelje egy rabomobilban, ahogy Dirkkel tett‚k sok ‚vvel
ezel“tt Cambridge-ben.
§sszehŁzott v llal v rta, hogy rajtassenek, de nem ‚rzett
kezet a v ll n. Megint h tralesett, de a rend“r k”z”ny”sen
m s ir nyba b mult. Sztifado.
Richard r j”tt, hogy egy ltal n nem Łgy viselkedik, mint
aki ‚pp arra k‚szl, hogy feladja mag t a rend“rs‚gen.
De akkor mit tegyen?
Mereven ‚s esetlenl pr˘b lt term‚szetesnek hat˘ l‚ptek-
kel els‚t lni az ‚tterem el“l, idegesen ment n‚h ny m‚tert
lefel‚ - az utc n, azt n siet“sen ‚s lihegve visszah tr lt a
Camden Passage-re. Hov  mehetne? Susanhoz? Nent - a
rend“rs‚g biztos ott van, vagy figyelik. A WFT irod j ba, a
Primrose Hillre? Nem - ugyanabb˘l az okb˘l. Mi a fen‚t
csin ljon, mint k”r”z”tt sz”kev‚ny? - v”lt”tt fel mag ban.
Ahhoz Dirkkel szemben is ragaszkodott, hogy nem fog
meneklni a rend“rs‚g el“l. A rend“rs‚g, mondta mag ban,
ahogy gyerekkor ban megtanulta, az‚rt van, hogy segĄtse ‚s
megv‚dje az  rtatlanokat. Erre a gondolatra azonnal fut s-
nak eredt, ‚s majdnem ”sszetk”z”tt egy Edward korabeli
 ll˘l mpa Łjdonslt, bszke tulajdonos val.
- Bocs nat - mondta Richard -, bocsacat. Nagyon megle-
p“d”tt, hogy b rkinek is szks‚ge lehet egy ilyen t rgyra,
s‚tal‚p‚sre lassĄtott, ‚s vad, ld”z”tt tekintettel n‚zett k”rbe.
Az ismer“s kis zletek, a kif‚nyesĄtett fa- ‚s r‚zt rgyakkal,
a halakat  br zol˘ jap n metszetekkel, hirtelen mind fenye-
get“nek ‚s t mad˘nak tntek.
Ugyan ki akarhatta meggyilkolni Gordont? Hirtelen ez a
gondolat csapott bel‚, ahogy befordult a Charlton Place-re.
Id ig csak az j rt a fej‚ben, hogy nem “ tette.
De akkor ki?
Ez egy Łj gondolat volt.
Sokan voltak, akik nem kedvelt‚k Gordont, na de az‚n
van egy kis kl”nbs‚g ak”z”tt, hogy az ember nem kedvel
valakit - ak r nagyon nem kedveli -, illetve hogy lel”vi.
megfojtja,  tvonszolja a hull j t a mez“n, ‚s felgyŁjtja a h -
z t. Ennek a kis kl”nbs‚gnek k”sz”nhet“, hogy nem hal ki
a n‚pess‚g nagy r‚sze.
Lehet, hogy csak bet”r‚s volt? Dirk nem emlĄtette, hogy
b rmit elvittek volna, de nem is k‚rdezte t“le.
Dirk. Alland˘an Richard gondolataiba tolakodott az ab-
szurd, de m‚lt˘s gteljes figura k‚pe, amint ott ld”g‚l t”p-
rengve ˘cska kis irod j ban, mint egy ˘ri si varangyos b‚-
ka. R j”tt, hogy pontosan azon az Łtvonalon halad, amerr“l
j”tt, mire sz nd‚kosan jobbra fordult, amikor balra kellett
volna.
Arrafel‚ az “rlet v rna r .
Csak t gass gra van szks‚ge, ‚s egy kis id“re, hogy
gondolkodhasson, ‚s ”sszeszedje mag t.
Rendben - teh t hov  is megy? Egy pillanatra meg llt,
megfordult, azt n megint meg llt. A dohnadesz gondolata
hirtelen egyre vonz˘bb szĄnben t–nt fel el“tte, ‚s az jutott
esz‚be, most az lenne a legh–v”sebb, legnyugodtabb ‚s leg-
”sszeszedettebb cselekedet a r‚sz‚r“l, ha egyszer–en bes‚t l-
na az ‚tterembe, ‚s enne egyet. Majd megmutatja “ a Sors-
nak, hogy ki itt a f“n”k.
A Sors azonban pontosan ugyanezt a cselekedetet v lasz-
totta. Na nem lt ‚ppen be az ‚tterembe dolmadeszt enni,
b r megtehette volna, mert m‚giscsak az “ kez‚ben volt az
ir nyĄt s. Richardot l‚ptei elkerlhetetlenl vitt‚k visszafel‚
a kanyarg˘ utc csk kon,  t a csatorna felett.
R”vid id“re meg llt egy sarki zlet el“tt, azt n tov  bbsie-
tett a tan csi ‚pletek mellett,  t az ‚pĄtkez‚si terleten, mig
v‚gl ism‚t ott  llt a Perkender Street 33 el“tt. K”rlbell
ugyanekkor a Sors kit”lt”tte mag nak az utols˘ korty retsi-
n t, megt”r”lte a sz j t, ‚s azon t–n“d”tt, maradt-e m‚g egy
kis hely a baklavasz sz m ra; Richard feln‚zett a magas,
v”r”ses szĄn– viktori nus ‚plet koromt˘l megfeketedett
t‚gl ira ‚s vastag, f‚lelmet kelt“ ablakaira. Sz‚lroham s”p”rt
v‚gig az utc n, ‚s hirtelen egy kisfiŁ pattint Richard el‚.
- Kopjon le innen - mondta v‚kony hangon, azt n meg-
 llt, ‚s feln‚zett Richwdra. - H‚, miszter, nem adna nekem
a kab tj t?- tette hozz  az el“bbiekhez.
- Nem - mondta Richard.
- Mi‚n nem? - k‚njezte a kisfiŁ.
- ™”” .., mert tetszik nekem - mondta Richard.
- Csak tudn m, mi‚rt - morogta a kisfiŁ. - Kopjon le in-
nen. - Rosszkedv–en elballagott, ‚s nekirŁgott egy k”vet
egy macsk nak.
Richard ism‚t bel‚pett az ‚pletbe, zavartan megm szta a
l‚pcs“ket, ‚s megint belesett az irod ba.
Dirk titk rn“je az Ąr˘asztal n l lt, lehajtott fejjel ‚s kar-
ba tett k‚zzel.
- Nem vagyok itt - mondta.
- L tom - mondta Richard.
- Csak az‚rt j”ttem vissza - mondta a n“ an‚lkl, hogy
felemelte volna a tekintet‚t a foltr˘l, amit dh”dten b mult
az asztalon -, hogy biztos legyek benne, hogy “ ‚szrevette,
hogy elmentem. Mert mag t˘l lehet, hogy esz‚be se jutna.
- Odabent van? - k‚rdezte Richard.
- Mit tudom ‚n? Kit ‚rdekel? K‚rdezzen mag valakit, aki
neki dolgozik, mert ‚n azt n nem.
- Engedje be! - d”r”gte Dirk hangja.
A titk rn“ egy pillanatra mogorv n n‚zett, azt n fel llt,
odament a bels“ ajt˘hoz, felt‚pte, ‚s azt mondta: - Engedje
be maga! - bev gta az ajt˘t, ‚s visszalt a hely‚re.
- ™”” .. mi lenne, ha beengedn‚m saj t magam? - mond-
ta Richard.
- Nem is hallom, amit mond - mondta Dirk titk rn“je, ‚s
elsz ntan b multa az aszfalt.
Richard bocs natk‚r“ gesztussal - amir“l a n“ nem vett
tudom st -  ts‚t lt az irod n, ‚s benyitott Dirk szob j ba.
D”bbenten tapasztalta, hogy odabenn f‚lhom ly fogadja.
Minden ablakon le volt hŁzva a red“ny, Dirk h trad–lve
nyŁlt el a sz‚k‚ben, arc ra bizarr f‚ny ver“d”tt vissza az
asztalon elrendezett kl”n”s t rgyakr˘l. Az asztal sz‚l‚n egy
r‚gi, szrke biciklil mpa vil gĄtott meg gyenge f‚nnyel egy
metron˘mot, amely halkan kattogott el“re-h tra, a nyelv‚re
pedig egy kif‚nyesĄtett ezst te skan l volt er“sĄtve.
Richard p r doboz gyuf t dobott az asztalra.
- šlj le, engedd el~ magad, ‚s n‚zd mereven a kanalat -
mondta Dirk. - M ris  lmosnak ‚rzed magad ...
Egy Łjabb rend“raut˘  llt meg csikorogva Richard h za
el“tt, ‚s egy mogorva arcŁ f‚rfi k sz l˘dott ki bel“le, oda-
s‚t lt az egyik szolg latos rend“rh”z, ‚s el“villantotta az
azonosĄt˘ k rty j t.
- Mason felgyel“ vagyok a cambridgeshire-i b–ngyi
rend“rs‚gt“l - mondta. - Ez a MacDuff-h z?
A rend“r b˘lintott, ‚s odavezette a felgyel“t az oldals˘
kapuhoz, amely az emeleti lak shoz vezet“ hosszŁ, sz–k
l‚pcs˘h zba nyĄlt. Mason beviharzott, azt n azomial kivihar-
zott.
- Egy dĄv ny van f‚lŁton a l‚pcs“h zban - mondta
a rend“rnek. - Vigy‚k el onnan.
- A fiŁk m r megpr˘b lt k, uram - felelte a rend˘r ide-
gesen. - De Łgy l tszik, be van ragadva. Pillanatnyilag
k‚nytelen mindenki  tm szni rajta. Sajn lom, uram.
Mason Łjabb mogorva pillant st vett el  hatalmas reper-
to rj b˘l, amely a t‚nyleg nagyon-nagyon v‚szesen mogor-
v t˘l kezd“d”tt, ‚s a f radtan rezign ltig ‚s m r csak halv -
nyan komorig terjedt, melyet kiz r˘lag a gyermekei szle-
t‚snapj ra tartogatott.
- Vigy‚k el onnan - ism‚telte meg mogorv n, ‚s mogor-
v n beviharzott a kapun, azt n mogorv n felhŁzta a nadr g-
sz r t, hogy felk‚szlj”n a dĄv nyon val˘ mogorva  tm -
sz sra.
- M‚g mindig semmi nyoma? - k‚rdezte az aut˘ sof“rje,
‚s 8 is odament a kapuhoz. - Gilks “rmester - mutatkozott
be. F radtnak l tszott.
- Nincs, amennyire ‚n tudom - mondta a rend“r. - De
nekem soha nem mondanak el semmit.
- Tudom, milyen ‚rz‚s - helyeselt Gilks.- Ha egyszer a
Cambridge-i b–ngyiek nekifognak, m soknak nem marad
m s munka, mint hogy az aut˘jukat vezess‚k. Pedig ‚n va-
gyok az egyetlen, aki l tta a pasast. n  llĄtottam meg tel
nap ‚jjel az orsz gŁton. Most j”vnk Way h z b˘l: Sz‚p
kis felfordul s!
- Kem‚ny egy ‚jszaka volt, mi?
- V ltoz˘. Volt minden gyilkoss gt˘l kezdve frd“szob -
ban rekedt lovak elvezet‚s‚ig. Nem, ne is k‚rdezze. Maguk-
n l is ilyen kocsik vannak, mint ez? - tett hozz  a kocsira
mutatva. - Majd meg“rltem vele eg‚sz Łton. M‚g ha teljes
er˘b8l megy a f–t‚s, akkor is j‚gverem van benne, a r di˘
meg hol elhalkul, hol feler“s”dik.
19
Ugyanez a reggel kiss‚ kl”n”s hangulatban tal lta Mi-
chael Wenton-Weakest.
Meglehet“sen j˘l kellett “t ismerni ahhoz, hogy ‚szre lehes-
sen venni, kl”n”s hangulatban van, mivel a legt”bb ember
m r eleve kiss‚ kl”n”snek tartotta. Kevesen ismert‚k eny-
nyire j˘l. Tal n az anyja, de vele hidegh borŁban  llt, m r
hetek ˘ta nem besz‚ltek egym ssal.
Volt egy b tyja is, Peter, aki a haditenger‚szetn‚l volt va-
lami rettenetesen magas rangŁ tiszt. Az apjuk temet‚s‚t“l
eltekintve Michael nem is l tta Petert, mi˘ta visszat‚rt a
Falkland szigetekr“l, fr”dve a dics“s‚gben, az el“l‚ptet‚-
sekben ‚s az ”ccse ir nti megvet‚sben.
Peter ”rlt, hogy az anyjuk vette  t a Magna valalatot, ‚s
err“l t j‚koztatta is Michaelt egy katonai kar csonyi dv”z-
l“lapon. Az “ legnagyobb ”r”me tov bbra is az maradt, ha
s ros  rkokba vethette mag t, ‚s legal bb egy percig tzel-
hetett a g‚ppusk j val, ‚s Łgy v‚lekedett, hogy a brit Łjs -
gok ‚s kiad˘k vil ga, b rmilyen forrong˘ alapotban van is
jelenleg, egyel“re nem val˘szĄn–, hogy megadn  neki ezt az
”r”m”t, mindaddig legal bbis, amĄg nem  rasztj k el m‚g
jobban az ausztr lok.
Michael nagyon k‚s“n kelt fel a hideg, kĄm‚letlen ‚s za-
varos  lmokkal t”lt”tt ‚jszaka ut n, melyek m‚g most, a k‚-
s“ reggeli napf‚nyben is nyugtalanĄtott k.
Alm ban az elveszetts‚g, a mag ny, a bŁtudat j˘l ismert
‚rz‚sei kĄnozt k, de valami megmagyar zhatatlan m˘don
hatalmas mennyis‚g– s r is szerepelt benne. Az ‚jszaka te-
leszkopikus hatalma elk‚pzelhetetlenl hosszŁ id“re elnyŁj-
totta a s r ‚s a mag ny lid‚rcnyom s t, azt n sokl bŁ, ny l-
k s puh nyok bukkantak fel az  lmaiban, valami ny lk s
tengeren csŁszk lva. Ez m r tŁl sok volt, Michael r‚mlten
fel‚bredt, hideg verĄt‚kben Łszva.
Hab r ez az eg‚sz dolog nagyon furcs nak t–nt neki a
sok s rral, az elveszetts‚g, a mag ny, ‚s mindenekfelett a
b nat, az a v gy, hogy meg nem t”rt‚ntt‚ tegye, ami meg
t”rt‚nt, mind bef‚szkelte mag t a lelk‚be.
M‚g a sokl bŁ, ny lk s puh nyok is furcs n ismer“snek
t–ntek, ‚s idegesĄt“en nyzs”gtek az agy ban, mik”zben k‚-
s“i reggelij‚t k‚szĄtette - egy darab grapefruit, kĄnai tea -,
tekintet‚t egy fut˘ pillanatra megpihentette a Daily Teleg-
raph k‚pz“m–v‚szeti rovat n, azt n gyetlenl kicser‚lte a
kez‚n a k”t‚st.
Ezen apr˘ feladatok elv‚gz‚se ut n nem tudta eld”nteni,
hogy mihez kezdjen.
Olyan h–v”s t vols gtart ssal n‚zte a tegnap este t”rt‚nte-
ket, amire nem is sz mĄtott. Helyes, rendben van, j˘l teszi.
De ez nem old meg semmit. A fontos dolgok m‚g h tra-
vannak.
Milyen fontos dolgok? ™sszevont szem”ld”kkel figyelte,
milyen kl”n”sen hull mzanak a gondolatai.
Ilyenkor  ltal ban a klubba szokott menni. Mindig azzal a
f‚ny–z“ ‚rt‚ssel tette ezt, hogy tulajdonk‚ppen sok m s
dolgi is lenne. De most nem volt semmi dolga, amit“l Łgy
‚rezte, sŁlyi teherk‚nt nehezedik r  az id“, amit a klubban
vagy m shol kell elt”itenie.
Ha elmenne a klubba, mostan ban is Łgy viselkedett, mint
mindig - elsz˘rakoztatta mag t a ginnel ‚s a tonikkal meg
egy kis besz‚lget‚ssel, azt n kicsit pihentette a szem‚t a
Times Literary Supplement, az Opera vagy a The New
Yorker lapjain, vagy b rmi m son, ami a keze gy‚be esett,
de k‚ts‚gtelen, hogy az ut˘bbi id“ben kevesebb lelkesed‚s,
sel ‚s ‚lvezettel tette mindezt, mint kor bban.
Aztar ott van az eb‚d. M ra nem volt megbesz‚lve senki-
vel - m r megint -, ez‚rt val˘szĄn–leg a klubban fog ma-
r~dni, eszik egy k”nnyen grillezett doveri nyelvhalat, petre-
zselymes krumplival, ‚s egy,˘ri si adag lekv ros pisk˘t t.
Egy-k‚t poh rka Sancerre. s k v‚. Azt n d‚lut n majd
megl tjuk, ahogy esik; Łgy puffan.
De ma valami furcsa k‚sztet‚st ‚rzett, hogy ne ezt tegye.
Megtorn ztatta az izmokat a sebeslt kez‚ben, t”lt”tt m‚g
egy cs‚sze te t, kĄv ncsi szenvtelens‚ggel n‚zegette a nagy
konyhak‚st, amely m‚g mindig a finom csontszĄn– porcel n
te skanna mellett hevert; ‚s egy percig v rta, hogy most mit
fog csin lni. De nem csin lt semmit, csak fels‚t lt az eme-
letre.
Lak s nak formai t”k‚lye meglehet“sen rideg benyomaist
tett; s pontosan Łgy n‚zett ki,- amilyet azok az ,emberek
szerekn‚nek; akik stĄlbŁtor-reprodukci˘kat v s rolnak. Csak
persze itta minden eredeti volt - krist lyveg, mahag˘ni ‚s
Wilton -, ‚s csak az‚rt n‚zett ki ut nzatnak, ment nem volt
benne semmi ‚let.
Michael felment a dolgoz˘szob j ba, yunely az egyetlen
szoba volt a h zban, ahol nem.uralkodott steril rend; ehe-
lystt a k”nyvek ‚s a k‚ziratok steril hanyags ggal hevertek
szertesz‚t.. V‚kony porr‚teg boritoEt mindent. Michael hetek
˘ta be sem tette ide a l b t, a bej r˘n“j‚nek pedig hat ro-
zottan meghagyta, hogy nenyŁljon semmihez: Akkor dolgo-
zott itt utolj ra, amikor a M‚rce utols˘ sz rn“t szerkesztette.
Ą'ersze nem .a legut˘bbi sz mot, hanem az utols˘-igazi sz -
mot. M r ami szerinie az utols˘ volt.
Porcel ncs‚sz‚j‚t letette a finom porba, ‚s megvizsg lta
”regecske lemezj tsz˘j t. Egy ”regecske lemezt tal lt rajta,
valami Vivaldi-concert˘t, bekapcsolta, ‚s lelt.-
Megint v rta, hogy most mit fog csin lni, ‚s hirtelen nagy
meglepet‚s‚re azt vette ‚szre, hogy m ris csin l valamit:
hallgatja a zen‚t.
Lassan megd”bben‚s lt ki az arc ra, ahogy r j”tt, hogy
ezt m‚g soha ‚let‚ben nem csin lta. Hallotta m r sok-sok
alkalommal, ‚s Łgy tal lta, eg‚sz kellemes zajforr s: S“t,
kellemes h tt‚rnek tartotta, amely el“tt meg lehetett vitatni
az idei hangverseny‚vadot, de az m‚g soha nem jutott esz‚-
be, hogy t‚nyleg oda is lehetne hallgatni.
Vill msŁjtottan lt, ‚s hallgatta a dallam ‚s az ellenpont
”sszefon˘d˘ j t‚k t, mely hirtelen olyan tiszta ‚less‚ggel
bontakozott ki el“tte, aminek nem volt semmi k”ze a lemez
porlepte bar zd ihoz ‚s a tizenn‚gy ‚ves t–h”z.
De a felismeressel szinte azonnal egytt j rt a csal˘d s,
ami csak m‚g jobban ”sszezavarta. A zene, amely hirtelen
felt rult el“tte, kl”n”s m˘don nem el‚gĄtette ki. Olyan volt,
mintha zenei felfog˘k‚pess‚ge egyetlen drĄunai pillanat alatt
Łgy megsokszoroz˘dott volna, hogy azt a muzsika m r nem
k‚pes kiel‚gĄteni
Er“lk”dve pr˘b lta meg llapĄtani, hogy mi hi nyzik bel“-
le, Łgy ‚rezte, olyan ez a zene, mint egy replni k‚ptelen
mad r, amely m‚g annak sincs tudat ban, hogy mif‚le k‚-
pess‚get veszĄtett el. Nagyon j˘l tudott a ft5ld”n j rni, de
csak j rt, amikor sz myatnia keltett volna, j rt, amikor zu-
h~nnia kellett volna, j rt, amikor emelkedni, Ąvelten sz llni
‚s fejest ugrani kellett volna, j rt, amikor borzongania kel-
lett volna a repl‚s sz‚dlet‚ben. s m‚g csak fel sem n‚-
zett.
Michael feln‚zett.
Egy id“ ut n r j”tt, hogy nem csin l semmit, csak osto-
b n b mulja a mennyezetet. Megr zta a fej‚t, ‚s felfec9ezte,
hogy az el“bbi ‚rz‚s elhalv nyult, egy kis ‚melyg‚st ‚s sz‚-
dl‚st hagyva maga ut n. Nem mŁlt el teljesen, de valahov 
a l‚nye m‚ly‚re zuhant, m‚lyebbre, mintsem hogy ut na
tudott volna nyŁlni.
A zene tov bb sz˘lt. Kellemes hangok elfogadhat˘ ”sz-
szess‚ge a h tt‚rben - m r nem kavarta f”l.
Tudni akarta, mi volt ez az ‚rz‚s, amelyben r‚sze volt, ‚s
agy nak m‚ly‚n egy gondolat villant fel arr˘l, hogy hogyan
tal lhatja meg a magyar zatot. Dh”sen f‚lres”p”rte a gon-
dolatot, de az Łjra felvillant, ‚s addig villogott a fej‚ben,
mĄg v‚gl engedett neki.
Az Ąr˘asztala al˘l el“hŁzta az ˘ri si papĄrkosarat. Mivel
mostan ban a takarĄt˘n“nek m‚g a bel‚p‚st is megtiltotta, a
kos r j˘ ideje nem lett kirĄtve, Ągy a hamutart˘ tartalma
alatt sikerlt megtal lnia ,benne az ”sszegy–rt cafatjait an-
nak, amit keresett.
Komor elsz nts ggal legy“zte mag ban az undort, ‚s las-
san tologatta ide-oda az Ąr˘asztalon a gy–l”letes t rgy da-
rabk it, azt n gyetlenl ”sszeragasztgatta “ket ragaszt˘sza-
laggal, ami ”sszevissza tekeredett, rossz darabokat ragasztott
egym shoz, a j˘ darabokat meg k”v‚r ujjaihoz ragasztotta,
de v‚gl Łgy-ahogy ”sszet kolva ott fekdt el“tte a M‚rce
egy p‚ld nya. Annak a gy–l”letes A. K. Rossnak a szer-
keszt‚s‚ben.
UndorĄt˘.
Ugy forgatta a ragacsos, nehezen kezelhet“ oldalakat,
mintha csirkebelet fogdosna. Sehol egy Joan Sutherland
vagy egy Marilyn Horne grafika. Sehol egy szĄnes riport
egy jelent“s Cork Street-i m–keresked˘r“l.
A Rosetti-sorozat t abbahagyt k.
A "Pletyk k a z”ld szalonb˘l" rovatot abbahagyt k.
Hitetlenkedve r zta a fej‚t, azt n r bukkant a cikkre, amit
keresett.
"A zene ‚s a frakt l-t jk‚pek", Ąrta Richard MacDuff.
Az els“ n‚h ny bevezet“ bekezd‚st  tugrotta, azt n olvas-
ni kezdte.
A matematikai elemz‚s ‚s a komputeres mo-
dellez‚s azt mutatja, hogy a form k ‚s folyama-
tok, melyekkel a term‚szetben tal lkozunk -
ahogy a n”v‚nyek n”vekednek, ahogy a hegyek
kopnak, a foly˘k futnak, ahogy a h˘pelyhek
hullanak, ahogy a szigetek form l˘dnak, ah˘gy a
f‚ny j tszik a kl”nb”z“ felleteken, ahogy a
tej kavarog a k v‚ban, vagy ahogy a nevet‚s
v‚gigs”p”r egy t”megen - ezek a dolgok a ma-
guk l tsz˘lag var zslatos komplexit s ban mind
leĄrhat˘k matematikai folyamatok k”lcs”nhat sa-
k‚nt, melyek ha lehet, a maguk egyszer–s‚g‚ben
m‚g var zslatosabbak.
A form k, melyeket mi esetlegesnek tartunk,
val˘j ban sz mok komplex,  lland˘an v ltoz˘
h l˘inak az eredm‚nyek‚nt j”nnek l‚tre, melyek
egyszer– szab lyoknak engedelmeskednek. Maga
a term‚szetes sz˘, melyet gyakran struktur latlan
jelent‚sben haszn lunk, val˘j ban olyan form kat
‚s folyamatokat Ąr le, amelyek oly kifrk‚szhe-
tetlenl bonyolultnak l tszanak, hogy tudatosan
nem vagyunk k‚pesek felismerni a m”g”ttk
m–k”d“ term‚szeti t”rv‚nyeket.
Minden ilyen folyamatot leirhatunk sz mok-
kal."
Kl”n”s m˘don Michacl most nem tal lta olyan felh bo-
rĄt˘nak ezt a gondolatot, mint az els“, felletes olvas s al-
kalm val.
Egyre fokoz˘d˘ figyelemmel olvasott tov bb.
"Tudjuk, hogy az emberi agy minden ”ssze-
tetls‚gkkel ‚s minden egyszers‚gkkel egytt
k‚pes felfogni ezeket a folyamatokat. A leveg“-
ben repl“, elhajĄtott labda annak az ir nynak ‚s
er“nek engedelmeskedik, amellyel eldobt k, be-
foly solja a gravit ci˘, a Ieveg“ ellen ll sa,
melynek lekzd‚s‚re energi t kell leadnia, a fel-
szĄne k”rl  raml˘ l‚g”rv‚nyek, valamint a
p”rg‚s sebess‚ge ‚s ir nya.
Egy ember, akinek esetleg neh‚zs‚get okozna
tudatosan kisz molni, hogy mennyi Bx4x5, min-
den neh‚zs‚g n‚lkl el tudja v‚gezni a szks‚-
ges differenci k-z mĄt st, ‚s egy csom˘ tov bbi
sz mĄt st, m‚ghozz  olyan megd”bbent“ gyorsa-
s ggal, ami lehet“v‚ teszi a sz mura, hogy el-
kapja a fel‚ repl“ labd t.
Akik ezt az ”szt”n”knek tulajdonĄtj k, egy-
szer–en csak egy n‚vvel illetik a jelens‚get, de
nem magyar znak meg semmit.
Azt hiszem, az emberis‚g a zen‚ben jutott a
legk”zelebb ahhoz, hogy kifejezze vagy meg‚rt-
se a term‚szet ”sszetetts‚g‚t. A zene a legabszt-
raktabb m–v‚szet - nincs m s jelent‚se vagy
c‚lja, csak az, hogy ”nmaga legyen.
Egy zenem– ”sszes aspektusa kifejezhet“ sz -
mokkal. A szimf˘nia t‚teleinek elrendez‚se ‚pp-
Łgy, mint a hangmagass gok ‚s a ritmusegys‚-
gek, melyekb“l a dallamok ‚s a harm˘ni k fel-
‚plnek, az el“ad s dinamik ja ‚s a hangok  r-
nyalatai, felhangjai, id“beli v ltoz sai, r”viden
mindazok az elemek, melyeknek alapj n meg
tudjuk kl”nb”ztetni, hogy egy pikol˘t hallunk-e
vagy egy dob db”rg‚s‚t - mind kifejezhet“k
sz mok hierarchikus rendszer‚vel.
Tapasztalataim szerint a zene ann l kelleme-
sebben, ‚s mondjuk Łgy, teljesebben hangzik,
min‚l szorosabb viszonyban  llnak egym ssal a
hierarchia kl”nb”z“ fokain  ll˘ szirmok, legye-
nek b rmennyire is ”sszetettek ‚s bonyolultak
ezek a viszonyok.
Val˘j ban min‚l bonyolultabb ‚s ”sszetettebb
ez a viszony, ann l ink bb tŁll‚p a tudatos el-
me felfog˘k‚pess‚g‚n, ‚s ann l nagyobb ”r”m‚t
leli benne az elme ”szt”n”s r‚sze - arra a r‚-
sz‚re gondolok, amely olyarc megd”bbent“ se-
bess‚ggel k‚pes differenci lsz mĄt st v‚gezni,
hogy az ember a megfelel“ helyre tudja tenni a
kez‚t, hogy elkapja a repl“ labd t.
B rmilyen ”sszetetts‚g– zene - a maga m˘d-
j n m‚g a H ronr vak eg‚r is, ha valaki egy‚-
ni el“ad sm˘ddal ‚s hangszĄnnel adja el“ - tŁl-
l‚p a tudatos elme keretein, egyenesen matema-
tikai g‚niuszunk karjaiba, amely a tudatalattink-
ban lakozik, ‚s felfogja az ”sszes bens“
komplexit st ‚s viszonyt ‚s ar nyt, amelyr“l Łgy
hisszk, hogy nem tudunk semmit.
Vannak, akik c folj k ezt a felfog st, mond-
v n, hogy ha a zen‚t a matematik ra reduk ljuk,
akkor hol marad az ‚rzelem ? n azt mondan m,
mindig is ott volt.
Azok a dolgok, melyek ‚rzelmeinkre hatnak
- egy vir g vagy egy g”r”g v za form ja, egy
gyermek fejl&l‚se, az arcunkat simogat˘ sz‚l, a
vizen t ncol˘ f‚ny, vagy a sz‚fben ing˘ n rci-
szok, a mozdulat, ahogy a szeretett l‚ny Illeg-
r zza a fej‚t, ‚s ahogy a haja ut nalibben, egy
zenem– utols˘ akkordj nak elhal˘ Ąve - mind
leĄrhat˘k egy komplex sz m-folyammal.
Ez nem reduk l sa a dolgoknak, hanem ‚ppen
hogy sz‚ps‚gk felta sa.
K‚rdezz‚k meg Newtont.
K‚rdezz‚k meg Einsteint.
K‚rdezz‚k meg a k”lt“t - Keatset -, aki azt
mondta, hogy amit a k‚pzeletnk sz‚pnek tal l,
az igaz.
Azt is mondhatta volna, hogy amit a keznk
labdak‚nt elkap, az igaz, de nem mondta, mert
k”lt“ volt, ‚s jobban szeretett a lombok  rny -
ban  lmodozni egy veg ˘piummal ‚s egy jegy-
zetfzettel, mint krikettezni, de az‚rt ha ezt
mondta volna, akkor is igaza lett volna."
Ez megmozdĄtott egy gondolatot Michael agy ban, de
nem tudta hov  tenni.
"Meri ez rejlik a m‚ly‚n annak a viszonynak,
amely fenn ll egyr‚szt az alak, a forma, a moz-
g s, a f‚ny ”szt”n”s felfog sa, m sr‚szt a r -
juk adott ‚rzelmi reakci˘k k”z”tt.
s ez‚rt hiszem azt, hogy kell hogy l‚tezzen
egy olyan zenei forma, amely inherensen benne
rejlik a term‚szeti objektumokban, a term‚szeti
folyamatokban. Egy zenei forma, amely ‚pp-
olyan m‚lys‚gesen kiel‚gĄt“en hatna ‚rz‚keinkre,
mint b rmely m s term‚szeti sz‚ps‚g - ‚s v‚gs“
soron a legm‚lyebb ‚rz‚s sem m s, mint a ter-
m‚szeti sz‚ps‚g egy form ja ..."
illvU volna el, amikor oda‚rt, ‚s nem maradt m s, csak az
utols˘ haldokl˘ visszhangja valaminek, amit nem volt k‚pes
meghallani ‚s megragadni. Er“tlenl f‚lretette a magazint.
Esz‚be jutott, hogy Keats emlĄt‚s‚re mozdult meg valami
az eml‚kezet‚ben.
A ny lk s, sokl bŁ puh nyok az  lm ban.
EILint”tte a hidegs‚g, mert meg‚rezte, hogy nagyon k”zel
kerlt valamihez.
Coleridge. Ez az.
"Ny lk s puh nyok szanasz‚t
a ny lk s tengeren:'
A "Rege a v‚n tenger‚szr“l".
Michacl sz‚delegve odament a k”nyvespolchoz, ‚s levette
a Coleridge-k”tetet. Visszament vele a sz‚k‚hez, ‚s n‚mi
boraong ssal p”rgette a lapokat, mĄg megtal lta a vers ele-
j‚t.
"Megy a H rom; s a v‚n haj˘s
egyiknek el‚be  ll."
A szavak ismer“sen csengtek ugyan, m‚gis, ahogy tov bb
olvasott, kl”n”s ‚rr‚seket ‚s f‚lelmetes eml‚keket keltettek
benne, melyeks˘l tudta, hogy nem az “ ‚rz‚sei ‚s nem az “
eml‚kei. Bensej‚ben r‚miszt“ intenzit ssal elveszetts‚g‚izet
‚s csgged‚s tolult fel, melyek - mik”zben pontosan tudta,
hogy nem az “ ‚rt‚sei - olyan t”k‚letesen egybehangzottak
a saj t b nat val, hogy nem tudott mat tenni, mint teljesen
 tadni mag t nekik.
"s ezerszer ezer ny lk s dolog
‚lt tov bb; ahogy ‚n:'
Michael abbahagyta az olvas st, ‚s hagyta, hogy tekintete
lassan elsodr˘djon a lapr˘l.
Azon t–n“d”tt, el tudja-e k‚pzelni, hogy milyen lenne ez
a zene, pr˘b lt tapogat˘zni agya eldugott h ts˘ zugvbm.
De mindig Łgy t–nt, mintha a zene ‚pp abban a pillanatban
20
red“ny ‚lesen z”r”gve felg”rdli, ‚s Richard pislogni
kezdett.
- Ugy l tom, fantasztikus est‚d lehetett - mondta Dirk
Gently -, m‚g akkor is, ha leg‚rdekesebb aspektusai a leg-
teljesebb m‚rt‚kben elkerlt‚k a figyelmedet.
Visszalt a hely‚re;, ‚s ujjhegyeit ”sszeillesztve elterlt a
sz‚kben.
- K‚rlek - mondta -, ne okozz csal˘d st azzal, hogy azt
k‚rdezed: Hol vagyok? Vess csak magad k”r‚ egy pilla-
ntast, az el‚g lesz.
Richard lassan, zavartan n‚zett k”rl, ‚s Łgy ‚rezte ma-
g t, mintha v ratlanul hazat‚rt volna egy idegen bolyg˘n
tett hosszŁ utaz sb˘l,ahol minden csupa b‚ke volt, ‚s f‚ny,
‚s soha meg nem sz–nd muzsika. Olya ellazultnak ‚rezte
ntagaĄt, hogy szinte leveg“t venni is lusta volt.
A red“ny zsin˘rj nak v‚g‚n lev“ fagoly˘ p rszorr az ab-
laknak koccant, de egy‚bk‚nt n na csend volt. A metron˘m
 llt. Richard az ˘r j ra pillantott. pp elmŁlt egy ˘ra.
- Valamivel kevesebb mint egy ˘r ig volt l hipn˘zisban -
mondta Dirk -, melynek sor n sz mos ‚rdekes dolgot tud-
tam meg, m s dolgok viszont megd”bbentettek, ‚s ezeket
szeretn‚m most megbesz‚lni veted. Egy kis friss leveg“ ta-
I n segĄtene, hogy magadhoz t‚rj, Łgyhogy azt javaslom, te-
gyek egy dĄt“ s‚t t a csatorna partj n. Ott senki nem fog
keresni. Janice!
Csend.
Richard sz m ra m‚g mindig sok minden nem volt vil -
gos, ‚s ”sszevonta a szem”ld”k‚t. Amikor egy perc mŁlva
visszat‚rt az eml‚kezete, olyan volt, mintha egy elef nt ron-
tott volna be az ajt˘n, ‚s Richard ijedten ”sszerezzenve lt
fel.
- Janice! - ordĄtotta megint Dirk. - Miss Pierce! A fen‚-
be ezzel a n“vel.
Kir ntotta a telefont a szem‚tkos rb˘l, ‚s az asztalra telte.
Egy r‚gi ‚s kopott aktat ska  llt az Ąr˘asztal mellett, ezt fel-
vette, a kalapj t is felemelte a f”ldr“l, ‚s abszurd sz”gben a
fej‚be nyomta.
- Gyere - mondta, ‚s kis”p”rt az el“szob csk ba, ahol
Wss Jlnice Pierce ld”g‚lt, mereven banulva egy ceruz t
- menjnk. Hagyjuk itt ezt a rohadt koszf‚szket. Gondoljuk
el az elgondolhatatlant, tegyk meg a megtehetetlent! K‚-
szljnk fel a kimondhatatlan kimond s ra, ‚s l ssuk, meg
tudunk-e birk˘zni vele ! Janice ...
- Ne sz˘ljon hozz m.
Dirk v llat vont. Azt n felvette az Ąr˘asztalr˘l azt a k”ny-
vet, amit a titk rn“ az el˘bb megcsonkĄtott, amikor a fi˘kot
pr˘b lta becsukni. ™sszevont szem”ld”kkel  tlapozta, aztan
egy s˘hajjal visszatette. Janice folytatta, amit egy-k‚t perc-
cel azel“tt is m–velt: valami hosszadalnms dolgot Ąrt ceruz -
val.
Richard csendben figyelt, ‚s m‚g mindig Łgy ‚rezte,
mintha csak f‚lig-meddig lenne jelen. Megr zta a fej‚t.
Dirk azt mondta - Az esem‚nyek egyel“re egyetlen ki-
bogozhatatlan gubancnak t–nnek a sz modra De az‚rt van
egy-k‚t ‚rdekes sz l, amelybe belekapaszkodhatunk. Azok
k”z”tt a dolgok k”z”tt, amiket elmes‚lt‚l nekem, mind”ssze
kett“ van, amely fizikailag lehetetlen.
Richard v‚gre megsz˘lalt: - Lehetetlen? - k‚rdezte borŁs
homlokkal.
- Igen - mondta Dirk -, t”k‚letesen ‚s teljes m‚rt‚kben
lehetetlen.
Elvigyorodott.
- De szerencs‚re - folytatta - a legjobb helyre fordult l
figyelemre m‚lt˘ probl‚m iddal, mivel az ‚n sz˘t ramb˘l
hi nyzik az a sz˘, hogy lehetetlen. Ami azt illeti - tette
hozz  megl˘b lva a meggyal zott k”nyvet -, minden hi ny-
zik bel“le a hering ‚s a marmel d k”z”tt. K”sz”n”m,
Miss Pierce, ism‚t felbecslhetetlen szolg latot tett nekem,
mely‚rt rendkĄvl h l s vagyok, ‚s ha jelenlegi v llalkoz -
som sikeresen t ki, mindent megteszek, hogy fizet‚st is
tudjak adni ”nnek. De addig m‚g sok gondolkodnival˘m
van, ‚s erre az id“re az ”n szak‚rt“ kezecsk‚iben hagyom
az irod t.
Megsz˘lalt a telefon, ‚s Janice f”lvette.
- J˘ napot kĄv nok - mondta. - Itt a Wainwright K”z-
ponti Z”lds‚gpiac. Mr. Wainwright pillanatnyilag nem tud a
telefonhoz j”nni, mivel idegrohama van ‚s ubork nak k‚p-
zeli mag t. K”sz”njk, hogy hĄvott.
Ezzel lecsapta a kagyl˘t. Feln‚zett az ex-f“n”ke ‚s “ssze-
zavarodott kliense m”g”tt halkan becsuk˘d˘ ajt˘ra.
- Lehetetlen? - k‚rdezte megint Richard meglepve.
- Az eg‚sz -  llĄtotta Dirk. - T”k‚letesen ‚s teljes m‚r-
t‚kben ... mondjuk Łgy, hogy megmagyar zhatatlan. Nincs
sok ‚rtelme a lehetetlen sz˘t alkalmazni olyan valamire, ami
megt”rt‚nt. De ismereteink alapj n nem tudjuk megmagya-
r zni, hogyan.
A Grand Unton-csatorna menti leveg“ frissess‚ge Richard
‚rz‚kei k”z‚ lopakodott, ‚s Łjb˘l ‚less‚ tette “ket. Vissza-
t‚rtek norm lis k‚pess‚gei; ‚s hab r Gordon hal l nak t‚nye
minden n‚h ny m sodpercben fel”tl”tt benne, most m r lei
al bb vil gosan tudott gondolkodni fel“le. Kl”n”s m˘don
azonban Łgy t–nt, Dirk”t ez foglalkoztatja a legkev‚sb‚.
Ehelyett az este bizarr esem‚nysorozat b˘l a legtrivi lisabb
dolgokat r ngatta el“, hogy keresztk‚rd‚seket tegyen fel r -
juk vonatkoz˘an.
Egy szembej”v“ kocog˘ ‚s egy biciklista k”lcs”n”sen
egym sra ordĄtott, hogy a m sik engedjen utat, ‚s csak haj-
sz lon mŁlt, hogy nem l”kt‚k bele egymat a csatorna zava-
ros, lassan h”mp”lyg“ viz‚be. J˘l szemgyre vette ”ltet
egy szint‚n lassan h”mp”lyg“ id“s h”lgy, aki egy m‚g las-
sabban h”mp”lyg“ ”reg kuty t vonszolt maga ut n.
A m sik parton, hatalmas, resen  ll˘ rakta-‚pletek t  -
tongtak, csillogtak a bet”rt ablakok. Egy ki‚gett b rka rin-.
gat˘zott a vizen. Az alj n ”sszegy–lt piszkos vizben p r
mos˘szeres flakon lebegett. A legk”zelebbĄ hĄdon sŁlyosan
megrakott teheraut˘k db”r”gtek  t, alapjaikban megr zva a
h zakat, benzing“zt p”f”gve a leveg“be, ‚s j˘l megijesztet-
tek egy any t, aki babakocsival pr˘b lt  tkelni a tŁloldalra.
Richard ‚s Dirk az irod t˘l Łgy egy kilom‚terre
I‚v“ South Hackney sz‚l‚tel s‚t ltak Vissza, Islington szĄve
fel‚, abba az ir nyba, ah˘l Dirk tudta, hogy mente”vek van-
nak elhelyezve a hĄdn l.
- De h t az ‚g szerem‚re, csak egy b–v‚sztrkk volt! -
mondta Richard. - Folyton b–v‚szkedik az ”reg. Csak k‚z-
gyess‚g. Lehetetlennek t–nik, de biztos vagyok benne,
hogy ha megk‚rdezn‚l egy b–v‚szt, azt mondn  , nagyon
egyszer– az eg‚sz, ha az ember tudja, hogy kell csin lni
ezeket a dolgokat. Egyszer New Yorkban l ttam az utc n
egy embert, aki ...
- n tudom, hogy kell csin lni ezeket a dolgokat -
mondta Dirk, ‚s el“vararzsolt az orr b˘l k‚t ‚g˘ cigarett t,
valamint egy cukrozott fg‚t. A fg‚t feldobta a leveg“be,
de az nem esett le, mintha telszĄv˘dolt volna. - K‚z-
gyess‚g, figyelemelterel‚s, szuggeszti˘. Ezeket b rki meg-
tanulhatja, ha van felesleges ideje. Eln‚z‚st, dr ga h“lgyem
- mondta a lassan h”mp”lyg“ kuty s h”lgynek, amikor el-
haladtak mellette. Lehajolt a kuty hoz, ‚s el“hŁzott a fene-
k‚b“l egy hosszŁ, szĄnes z szl˘csk kkal dĄszĄtelt girlandot.
- Azt hiszem, most m r k”nnyebben fog j rni a kicsike -
mondta, udvariasan megb”kte a kalapj t, ‚s tov bbment.
- L tod, ezek a dolgok egyszer–ek - mondta az elk‚pedt
Richardnak. - Egy n˘t kett‚f–reszelni nagyon egyszer–.
Kett‚f–r‚szelni, azt n megint egyberakni m r nehezebb, de
egy kis gyakorlattal azt is meg lehet esin ini. De az a trkk,
amit elmes‚lt‚l, a 200 ‚ves g”r”g kors˘val meg a s˘tart˘-
val, az ... - hat ssznetet tartott - t”k‚letesen ‚s teljes m‚r-
t‚kben megmagyar zhatatlan.
- H t, lehet, hogy egyes r‚szleteket nem jegyeztem meg
pontosra.
- Ez nem vit s. De a hipn˘zisban val˘ kifaggat snak
megvan az az el“nyt, hogy a hipnotiz“r sokkal r‚szletesebb
k‚pet kap, mint aminek az alany tudat ban van, Ott van
p‚ld ul az a kisl ny, Sarah. Eml‚kszel, hogy mi volt rajta?
- ™”” ... nem - mondta Richard bizonytalanul. - Gondo-
lom, valamilyen ruha ...
- SzĄne? Anyaga?
- Nem eml‚kszem, s”t‚t szĄn– volt. T”bb hellyel arr‚bb
lt, alig l ttam.
- HosszĄtott derekŁ ‚s hŁzott szokny s s”t‚tk‚k kordb r-
sony ruh t viselt. A ragl n szab sŁ ujjat puffosak voltak a
mandzsett kn l, hozz  feh‚r Peter Pan-gall‚r, el”l hat kis
gy“ngyh zgomb, fellr”l a harmadikb˘l egy kis c‚rna l˘-
gott. Hossz, sz˘ke haja volt, amit h tul egy piros pillang˘s
csat fogott ”ssze.
- Ha most azt akarod mondani, hogy ezt a cip“talpamon
tal lhat˘ karcol sokb˘l k”vetkeztetted ki, mint Sherlock
Holmes, att˘l tartok, nem fogom elhinni.
- Nent, nem - mondta Dirk. - Te magad mes‚lted el hip-
n˘zisban.
Richůrrd megr zta a fej‚t.
- n ugyan nem - mondta. - Azt sem tudom, mi az a
Peter Pam-gall‚r.
- De ‚n tudom, ‚s te nagyon pontosan leĄrtad. ppŁgy,
mint a b–v‚szmutatv nyt. Higgy nekem. Tudom, mit besz‚-
lek. Van m‚g egy-k‚t dolog, ami ‚rdekelne a professzorral
kapcsolatban, p‚ld ul hogy ki Ąria a c‚dul ra azt a p r sort,
amit az asztal n tal lt l, ‚s hogy tulajdonk‚ppen larry k‚r-
d‚st is tett fel III. Gy”rgy, de ...
- Hogy mi?!
... de Łgy v‚lem, jobb lenne; ha egyenesen a pmfesz-
szort˘l k‚rdezn‚nk meg. Csak az a baj ... - m‚lyen kon-
ecntr lva r ncolta a szem”ld”k‚t -, csak az a baj, hogy mi-
vel nagyon hiŁ vagyok az ilyen dolgokbm, sokkal jobbra
”rln‚k, ha magamr˘l is ki tudn m tal lni a v laszokat. De
nem tudom. Egy ltal n nem tudom. - Sz˘rakozottan elb -
mult a t volba, ‚s fut˘lagos sz mĄt st v‚gzett, hogy milyen
messze lehetnek m‚g azok a bizonyos ment“”vek.
- A m sodik lehetetlen dolog pedig - folytatta, miel“tt
Richard k”zbesz˘lhatott volna - vagy legal bbis a m sodik
tel jesen megmagyar zhatatlan dolog persze a dĄv nyod
šgye.
- Dirk! - ki ltott fel Rich rd trelm‚t vesztve. - Hadd
eml‚keztesselek, hogy Gordon Way meghalt, ‚s Łgy t–nik,
engem gyanŁsĄtanak a meggyilkol s val. Ezeknek a dolgok-
nak a legt volabbi k”zk sincs mindehhez, ‚s ‚n ...
- De ‚n rendkĄvl hajlok arra, hogy azt higgyem, igenis
van k”zk.
- Ez k‚ptelens‚g!
- n hiszek a dolgok alapvet“ ”ssze...
- Igen, tudom, tudom - mondta Richard. - A dolgok
alapvet“ ”sszefgg‚s‚ben, Ide figyelj, Dirk, ‚n nem vagyok
hisz‚keny ”regasszony, ‚s nem fogom finanszĄrozni a baha-
mai utadat. Ha t‚nyleg segĄteni akarsz, akkor nmradjunk a
tagyn l.
Dirk erre felhŁzta az orr t. - n hiszek a dolgok alapvet“
”sszefgg‚s‚ben ahogy mindenkinek - ha becsletes - hin-
nie kell, aki a sz‚ls“s‚gekig k”veti a kvantummechanika el-
veit. De ‚n abban is hiszek, hogy eges dolgok m‚g sokkal
jobban ”sszefggenek, mint m sok. Es amikor k‚t l tsz˘lag
lehetetlen, valamint egy sorozat rendkĄvl furcsa esem‚ny
t”rt‚nd: egy ‚s ugyanazon szem‚llyel, ‚s ez a szem‚ly egy-
szer csak egy rendkĄvl furcsa gyilkoss g gyanŁsĄtottj v 
v lik, akkor szerintem ezen esem‚nyek ”sszefgg‚seiben
kell keresnnk a megold st. Te vagy az ”sszefgg‚sek cso-
m˘pontja, ‚s te magad is rendkĄvl furcsa ‚s kl”nc m˘don
viselkedsz.
- n azt n nem - mondta Richard. - J˘, t”rt‚nt velem
egy-k‚t fura dolog, de ...
- Tegnap ‚jjel megfigyeltelek, ahogy felm szt l egy h z
fal n, ‚s bet”rt‚l a bar tn“d, Susan Way lak s ba.
- Lehet, hogy ez szokatlan - mondta Richard -, ‚s az is
lehet, hogy nem volt b”lcs dolog. De t”k‚letesen racion lis
‚s logikus cselekedet volt. Csak rendbe akartam hozni vala-
mit, amit kor bban elk”vettem, miel“tt m‚g baj lenne bel“-
le.
Dirk egy pillanatig elgondolkozott, azt n kicsit gyorsĄtott
a l‚pteinek tem‚n.
- Es amit tett‚l, teljesen ‚sszer– ‚s norm lis megold sa
volt annak, hogy eltntesd az zenetr”gzĄt“n hagyott sz”ve-
get - igen, mindent elmondt l a kis l‚snk sor n. s vajon
mindenki ezt tette volna?
Richard ”sszevonta a szem”ld”k‚t, mintha azt akarn 
mondani, nem ‚rti, mi‚rt kell ezt Ągy felfŁjni. - Nem azt
mondom, hogy mindenki ezt tette volna - mondta. - TaI n
nekem kicsit logikusabb ‚s konkr‚tabb az ‚szj r som, mint
a legt”bb embernek, ez‚rt is tudok szoftvereket Ąrni. Ez a
probl‚ma logikus ‚s konkr‚t megold sa volt.
- Tal n egy kicsit indokolatlan, nem?
- Nagyon fontos volt nekem, hogy ne okozzak m r me-
gint csal˘d st Susannak.
- Teh t t”k‚letesen meg vagy el‚gedve a saj t okaiddal
arra vonatkoz˘lag, hogy mi‚rt tetted azt, amit?
- Igen -  llĄtotta Richard dh”sen.
- Tudod mit szokott mondani mindig - mondta Dirk - a
v‚nl ny nagyn‚nik‚m, aki Winnipegben lakott?
- Nem - mondta Richard. Azt n vill mgyorsan ledob lta
mag r˘l a ruh it, ‚s beugrott a csatorna viz‚be. Dirk odaug-
rott a ment“”vh”z, amivel ‚ppen akkor ‚rtek egy vonalba,
kiragatta, ‚s bedobta Richardnak, aki a csatorna k”zep‚n
kap l˘zott, ‚s teljesen elveszettnek ‚s zavartnak t–nt.
- Kapaszkodj bele! - ordĄtotta Dirk. - KihŁzlak!
- Semmi baj - bugybor‚kolta Richard -, tudok Łszni.
- Nem tudsz - v”lt”tte Dirk. - Kapd el ezt!
Richard pr˘b lt kievick‚lni a partra, de nagyon gyorsan
f”ladta, ‚s belekapaszkodott a ment“”vbe. Dirk hŁzta a k”-
telet, mĄg Richard ki‚rt a partra, aztW lehajolt, ‚5 nyŁjtotta
a kez‚t, hogy kihŁzza. Richard lihegve ‚s k”pk”dve kim -
szott a vĄzb“l, ‚s a hidegt˘t r zk˘dva, ”l‚be ejtett k‚zzel lt
a Parton.
- Te j˘ isten, de r‚mes volt - ki ltott fel, ‚s megint k”p-
k”dni kezdett. - IszonyŁ undorit˘. Huh. Fujjj. Uristen. Pe-
dig el‚g j˘l Łszom. Valami g”rcs lehetett. Milyen szeren-
cs‚s v‚letlen, hogy olyan k”zel voltunk a menta”vh”z. KlSsz
- ez ut˘bbival nyugt zta az ˘ri si t”rlk”z“t, amit Dirk  t-
nyŁ jtott neki.
Gyorsan sz razra d”rzs”lte mag t, majdnem felhorzsolta a
b“r‚t, ahogy pr˘b lta eltntetni a csatorna mocskos viz‚nek
nyomait. Fel llt, ‚s k”rln‚zett. - Hol van a nadr gom?
- Fiatalember - sz˘lt oda a kuty s h”lgy, aki ‚ppen akkor
‚rte utol “ket. Ott  llt, szigorŁan b mult r juk, ‚s ‚pp a
szemreh ny sait k‚szlt k”z”lni, amikor Dirk k”zbev gott.
- Ezer bocs nat, dr ga h”lgyem - mondta -, ha a ba-
r tom, sz nd‚ka ellen‚re, b rmi ”rme n‚zve s‚rt“t tett volna.
K‚rem - tette hozz , ‚s el“hŁzott egy kis csokor k”k”rcsint
Richard fenek‚b“l -, fogadja el ezt h˘dolatom jel‚l.
A h”lgy a botj val kit”tte a csokrot Dirk kez‚b“l; ‚s
sokkos  llapotban elsietett, maga ut n rfingatva a kuty t.
- Ez nem volt sz‚p t“led - mondta Richard, ‚s a strat‚-
gmtlag elrendezett t”rlk”z“ m”g”tt kezdett fel”lt”zni.
- Nem hiszem, hogy rendes n“ lenne - felelte Dirk. -
Mindig idelenn van, k”rbevonszolja azt a szerencs‚tlen ku-
ty t, ‚s mindenkit lehord, J˘lesett az Łsz s?
- Nem tŁlzottan - mondta Richard, ‚s a haj t is megd”r-
zs”lte. - Nem gondoltam volna, hogy ilyen koszos lesz a
vĄz. s ilyen hideg. Tess‚k - mondta, ‚s visszaadta a t”rl-
k”z“t. - Mindig hordasz t”rlk”z“t az aktat sk dban?
- D‚lut nonk‚nt szokt l Łszni?
- Nem. Altal ban reggel, a Highbury Fields-i uszod ba
j rok csak hogy fel‚bredjek kiss‚ ‚s beinduljon az agyam.
Az el“bb eszembe jutott, hogy ma reggel nem voltam.
- Es ””” ... ez‚rt ugrott l be a csatorn ba?
- Persze. Gondoltam, egy kis testmozg s j˘t fog tenni.
- Nem indokolatlan egy kiss‚, csak Ągy levetk“zni ‚s be-
ugralii a csatorn ba?
- Nem - mondta Richard. - Lehet, hogy nem tŁl b”lcs
dolog, tekintve a vĄz  llapot t, de t”k‚letesen ...
- T”k‚letesen meg volt l el‚gedve a saj t okaiddal, me-
lyekb“l kifoly˘lag azt tetted, amit.
- nem ...
- Es a nagyn‚nik‚mnek nem volt semmi k”ze az eg‚sz-
hez?
Richard szeme gyumskv˘an ”sszesz–klt. - Mi a fr szt
akarsz ezzel mondani? - k‚rdezte.
- Megmondom - felelte Dirk. Lelt egy k”zeli padra, ‚s
megint kinyitotta az aktalak j t. ™sszehajtogatta ‚s elrakta
a t”rlk”z“t, azt n kivett egy kis Sony magn˘t. Odatintette
Richardot, ‚s beindĄtotta a magn˘t. Dirk hangja  radt a kis
muin b˘l, Dirk ‚nekl“ ‚s t ncol˘ hangja. Ezt mondta:
"Egy perc mŁlva csettinteni fogok az ujjammal, ‚s te fcl‚b-
redsz, ‚s elfelejtesz mindent, kiv‚ve a k”vetkez– utasĄt st.
Nemsokaa s‚t lni megynk a csatorna partra, ‚s ami-
kor azt hallod, hogy a v‚nl ny nagyn‚nik‚m, aki Winnipeg-
ben lakott ..."
Richard Dirk karj hoz kapott, hogy a megakad lyozza a
folytat st.
A szalag tov bb forgott. - "... akkor ledobod az ”sszes
ruh dat, ‚s beugrassz a csatorn ba. R j”ssz, hogy nem tudsz
Łszni, de nem esel p nikba, ‚s nem merlsz el, egyszer–en
taposod a vizet, amĄg be nem dobom neked a ment“”vet ..."
Dirk itt le llĄtotta a magn˘t, ‚s Richard arciba n‚zett, amely
aznap m sodszor v lt halotts padtt  a megd”bben‚st˘i.
- Nagyon ‚rdekelne, hogy pontosan mi is t”tt bel‚d,
amikor bemaszt l Miss Way lak s ba tegnap ‚jjel - mondta
Dirk -, ‚s hogy mi‚rt tetted.
Richard nem felelt, csak zavarodottan b multa a magn˘t.
Azt n remeg“ haragon azt mondta: - Susm zenetr”gzit“j‚n
volt egy zenet Gordont˘l. A kocsij b˘l telefon lt. A kazet-
ta a lak somon van. Dirk, most hirtelen nagyon megijedtem
ett“l az eg‚szt“l.
21
Dirk egy n‚h ny m‚terrel od‚bb parkol˘ teheraut˘ m”gl
figyelte a Richard h za el“tt posztol˘ rend“rt. A rend“r min-
denkit meg llĄtott ‚s kifaggatott, aki be akart l‚pni a kis oldal-
folyos˘ra, amelynek v‚g‚ben Richard lak sa volt. Dirk k r-
”r”mmel vette ‚szre, h˘gy a t”bbi rend“rt is, ha nem ismerte
meg ‚lcet azonnal. Egy m sik rend“raut˘ is meg llt a h z
el“tt; Dirk fogta mag t, ‚s elindult.
Egy rend“r k sz l˘dott ki az aut˘b˘l, kez‚ben egy f–-
r‚sszel, ‚s a kapu fel‚ indult. Dirk gyors l‚ptekkel a nyom -
ba eredt, egy-k‚t l‚p‚ssel lemaradva, ‚s tekvit‚lyt sug rz˘an
vonult.
- Minden rendben, velem van - mondta Dirk, ‚s bes”p”rt
a kapun, ‚ppen abban a pillanatban, amikor a posz-
tol˘ rend r meg llĄtotta a m sikat.
M r bent is volt, ‚s kapaszkodott f”lfel‚ a l‚pcs“k”n.
A rend“ r a f–resszel a nyom ban.
- ™” ” ... eln‚z‚st, uram - sz˘lt Dirk ut n.
Dirk ‚ppen oda‚rt, ahol a dĄv ny eltorlaszolta a l‚pcs“h -
zat. Meg llt ‚s h trafordult.
- Maradjon itt- mondta -, ‚s “rizze ezt a dĄv nyt. Ne en-
gedjen senkit hozz nyŁlni, mondom: senkit. Meg‚rtette?
A rend“r egy pillanatra zavartnak l tszott.
- Azt a parancsot kaptam, hogy f–r‚szeljem sz‚t - mond-
ta.
- A parancs visszavonva - vakkantotta Dirk. - legyecn
rajta a szeme, mint egy sasmad r‚. R‚szletes jelent‚st fogok
k‚rni r˘la.
Megfordult, ‚s  tkecmergett a dĄvt nyon. Egy-k‚t pillanat
mŁlva m r ott is volt egy nagy, t gas helyis‚ghen. Ez volt
Richard Iak s nak k‚t szintje k”zl az als˘.
- Ezt  tkutatt k ma? - vetette oda Dirk egy m -
sik rend“rnek, aki Richard eb‚dl“asztal n l lt, ‚s valami
feljegyz‚seket vizsg lgatott. A rend“r meglepetten feln‚zett,
‚s kezdett felemelkedni lt‚b“l. Dirk a szem‚tkos rra muta-
tott.
- ™”” ... igen ...
- Kutassa  t Łjra. Kutassa folyamatosan. Ki van itt?
-™””...h t...
- Gyernk, nem ‚rek r  eg‚sz nap v rni!
- Mason felgyel“ ‚pp most ment el, ‚s ...
- J˘, felv ltom. Odaf”nn leszek, ha keresne valaki, de ha-
csak nem ‚letbev g˘, ne zavarjanak. Meg vagyok ‚rtve?
- O”” ... ki ...
- Nem l tom, hogy a szem‚tkos rral foglalkozna.
- ™””” ... igenis, uram. M ris ...
- M‚lyrehat˘ kutat s legyen! Meg‚rtette?
- O”” ...
- Fogjon neki. - Azzal Dirk felsz guldott az emeletre,
Richard dolgoz˘szob j ba.
A kazetta pontosan ott hevert, alul Richard mondta, a
hosszŁ asztalon, amelyen a hat Macintosh  llt. Dirk ‚pp
zsebre akarta v gni, amikor figyelm‚t hirtelen megragadtta
Richard dĄv ny nak lassan p”rg“-forg˘ k‚pe az egyik Mac-
intosh monitorj n, ‚s lelt a billenty–k el‚.
Egy darabig elj tszadozott a programmal, amit Richard
Ąrt, de gyorsan r j”tt, hogy jelenlegi form j ban nem igaz n
mag t˘l ‚rtet“d“, ‚s nem sokat tud kih mozni bel“le. V‚gl
sikerlt ugyan kiszabaditania a div nyt ‚s visszavinni a l‚p-
cs“ alj ra de azt n ‚szrevette, hogy k”zben elmozdĄtotta a fal
egy darabj t is. Bosszankodva felhorkant, ‚s otthagyta.
Egy m sik komputer egy folyamatos szinuszg”rb‚t muta-
tott. A k‚perny“ sz‚lein k”zben m s, kisebb hull mok l t-
szottak, melyek k”zl ki lehetett v lasztani egyet-egyet, ‚s
hozz adni a f“-g”rb‚hez, amely ez ltal m˘dosuk. Gyorsan
felfedezte, hogy Ągy az egyszer–ekb“l komplex hullanokat
lehet el“ llĄtani, ‚s ezzel is elsz˘rakozott egy darabig. Egy
egyszer– szinuszg”rb‚hez hozz adta saj t mag t, amit“l k‚t-
szer olyan magasak lettek a csŁcspontok, ‚s a hull mok el-
nyŁjtottabbak. Azt n az egyik hull mot f‚l f zissal h tr bb
csŁsztatta, Ągy a hull mok kioltott k egym st, egyetlen
egyenes vonall  simultak. Azt n kicsit megv ltoztatta az
egyik szinusz-g”rbe frekvenci j t. Ennek az lett az eredm‚-
nye, hogy az ”sszead˘dott hull m egyes r‚szeik a k‚t hul-
l m feler“sĄtette egym st, m shol pedig kioltotta. Egy har-
madik hull m hozz ad s val ‚s egy Łjabb frekvenci n egy
olyan ”sszetett hull m keletkezett, amely semmif‚le t”r-
v‚nyszer–s‚get sem mutatott. A vonal fel-le t ncolt, l tsz˘-
lag ”sszevissza, egyes szakaszai eg‚sz laposlk voltzlc, m s-
hol hirtelen magasra sz”kkent, amikor a h rom hull m egy
darabig azonos f zisba kerlt.
Dirk felt‚telezte, hogy a g‚pezetek k”z”tt valahol kell
lennie egy eszk”znek, amely zen‚v‚ tudja alakĄtani a Mac-
intosh k‚perny“j‚n t ncol˘ hull mokat, ‚s bogar szni kezdte
a ment. Tal lt egy t‚telt, amely arra sz˘lĄtotta fel, hogy a
hull mokat transzfer lja az Emun keresztl.
Ezen kiss‚ meglep“d”tt. K”rln‚zett a szob ban, hogy l t-e
valahol egy nagy test–, repl‚sre k‚ptelen fut˘madarat, de
nyoma sem volt semmi ilyesminek. Mindenesetre lefuttatta
a programot, azt n ‚szrevett egy k belt, amely a Machitosh
h tulj b˘l kiindulva, az Ąr˘asztal alatt, a szekr‚ny m”g”tt
‚s a sz“nyeg alatt kĄgy˘zva vezetett a padl˘n egy nagy, fe-
kete Emul tor II nevezet– billenty–zethez.
Sz˘val ide ‚rkezett a kĄs‚rleti hull m-g”rbe, gondolta, ‚s
˘vatosaut lenyomott egy billenty–t.
A borzalmas, durran˘ zaj, amely a hangsz˘r˘kb˘l kirob-
bant, annyira hangos volt, hogy egy pillanatig meg sem ha-
lolla, hogy valaki az ajt˘ban  llva megszbla: - Svlad Cjel-
li
Richml Dirk irod j ban ld”g‚lt, ‚s apr˘ papĄrgalacsino-
kat hajig lt a szem‚tkos rba, amely m r tele volt t”mve te-
Iefonokkal. Ceruz kat t”rdesett ”ssze. R‚szleteket adott el“
a t‚rdein egy r‚gi Ginger Baker-dobsz˘l˘b˘l.
Egysz˘val ideges volt.
Megpr˘b lta Dirk egy jegyzett”mbj‚re leĄrni mindazt,
amire eml‚kezett az el“z“ este esem‚nyeib“l, m r amennyi-
re ”ssze tudta szedni ‚lcet, ‚s a pontos id“pontokat, hogy mi
mikor volt. Megd”bbentette, hogy milyen nehezen megy, ‚s
hogy mennyire gy‚rnek bizonyul a tudatos mem˘ri ja a tu-
dattalanhoz k‚pest, ahogy azt Dirk is bebizonyĄtotta neki.
- A fen‚be Dirkkel! - gondolta. Susannal szeretett volna
besz‚lni.
Dirk azt mondta, ezt semmik‚ppen ne tegye, mert a tele-
fonhĄv s alapj n ki tudj k nyomozni, hol van.
- A fen‚be Dirkkel! - mondta hirtelen, ‚s talpra ugrott.
- Van egy tĄzpennyse? - k‚rdezte a tov bbra is elsz ntra
komor Jenice-t“l.
Dirk h trafordult.
Az ajt˘ keret‚ben egy magas, s”t‚t figura tornyosult.
Ugy t–nt, a magas, s”t‚t figura egy ltal n nem ”rl annak
amit l t, s“t, ami azt illeti, el‚gg‚ dh”s miatta. S“t,
t”bb mint dh”s. Olyan magas, s”t‚t figur nak n‚zett ki, aki
k‚pes lenne lenyakazni f‚ltucat csirk‚t, ‚s m‚g ut na is d-
h”s lenne.
El“rel‚pett a vil goss gba, ‚s kiderlt r˘la, hogy nem
m s, mint Gilks “rmester a cambridgeshire-i rend“rs‚gt˘t.
- Tudja - mondta Gilks “rmester a cambridgeshi-
re-i rend“rs‚gt“l visszafojtott ‚rzelmekkel a han j ban -
amikor vissza‚rkeztem, ‚s azt l ttam, hogy egy rend“r f–-
r‚sszel str zs l a dĄv ny mellett, egy m sik pedig ‚pp dara-
bokra cinc l egy  rtatlan papĄrkosarat, felmerlt bennem n‚-
h ny k‚rd‚s. Es azzal a nyugtalanĄt˘ ‚rz‚ssel kellett felten-
nem eme k‚rd‚seket, hogy a v laszoknak egy ltal n nem
fogok ”rlni.
Azt n sz”rny– el“‚rzetekt“l gy”t”rve elindultam f”lfel‚ a
l‚pcs“n - Svlad Cjelli el“‚rzete, kell-e enn‚l sz”rny–bb?
Ame1y - hadd tegyem hozz  - sz”rny–s‚ges m˘don be is
igazol˘dott. Ha nem t‚vedek, tal n maga fel tudn  lebbente-
ni a f tylat arr˘l a l˘-gyr“l is a frd“szob ban. Valahogy
az volt az ‚rz‚sem, mag nak k”ze van hozz .
- Egyel“re - mondta Dirk - nem tudok segiteni. Hab r
kl”nleges ‚rdekl“d‚ssel kĄs‚rem az gyet.
- Azt r”gt”n sejtettem. H t m‚g akkor mennyire ‚rdekel-
n‚, ha mag nak kellett volna lecipelni azt a nyavaly s lovat
egy nyavaly s csigal‚pcs“n ‚jjel egy ˘rakor. Mi a fen‚t ke-
res itt? - k‚rdezte Gilks “rmester f radtan.
- Az igazs g nyom ban j rok - mondta Dirk.
- Mindenesetre jobban teszi, ha nem kerl az utamba.
Mit tud MacDuffr˘l ‚s Wayr˘l?
- Wayr“l? Semmit, azon kĄvl, ami k”ztudom sŁ. Mac-
Duff-fal egytt j rtam Cambridge-be.
- O, csak nem? Irja le a klsej‚t.
- Magas. Magas, ‚s abszurdan cing r. s j˘ term‚szet–.
Kicsit olyan, mint egy  rtalmatlan im dkoz˘ s ska, amelyik
ragadoz s helyett ink bb teniszezni szeret ...
- flm - mondta Gilks, elfordult, ‚s k”rben‚zett a szob -
ban. Dirk gyorsan Zsebre V gta a kazett t.
- Ugy hangzik, egyr‚t besz‚lnk - mondta Gilks.
- Es term‚szetesen - mondta Dirk - t”k‚letesen k‚ptelen
Lenne gyilkoss got elk”vetni.
- Ezt majd mi d”ntjk el.
- s persze az eskdtsz‚k.
- Ugyan! Az eskdtsz‚k!
- Noha od ig persze Łgysem fog eljutni a dolog, a t‚nyek
”nmaguk‚rt fognak besz‚lni, kliensemnek nem is lesz al-
kalma a bĄr˘s g el‚ kerlni.
- A nyavaly s kliense, mi? Na, el‚g volt, Cjelli, hol van
a fick˘?
- A leghalv nyabb fogalmam sincs.
- Fogadni mern‚k, hogy nagyon j˘l tudja, milyen cĄmre
kldje neki a sz ml t.
Dirk v llat vont.
- N‚zze, Cjelli, ez egy teljesen norm lis,  rtalmatlan kis
gyilkoss gi nyomoz s, nem akarom, hogy maga belekeve-
redjen. Ughogy vegye Łgy, hogy most figyelmeztettem: t–n-
j”n el. Ha ‚szreveszem, hogy csak egy bizonyĄt‚kot is me 
piszk l teleport ci˘val, akkor Łgy behŁzok, hogy azt sem
fogja tudni, fiŁ-e vagy l ny. Most t–nj”n el. ‚s kifel‚ menet
adja m‚g ide azt a kazett t. - KinyŁjtotta a kez‚t.
Dirk val˘di meglepet‚ssel pislogott. - Milyen kazett t?
Gilks fels˘hajtott. - Maga nagyon okos fick˘, Cjelli, ezt
elismerem - mondta. - De maga is elk”veti azt a hib t,
amit a legt”bb okos ember, hogy azt hiszi, mindenki m s
t”khlye. Ha elfordulok, azt okkal teszem, m‚gpedig azzal
az okkal, hogy meglessem, mit tntet el k”zben. Nem is
kellett n‚znem, hogy mit csin l, el‚g volt ut na megn‚zni,
hogy mi hi nyzik. TrenĄrozva vagyunk eme, tudja? Kedd
d‚lut nonk‚nt f‚l˘r s Megfigyel‚si gyakorlat-unk volt. Ki-
kapcsol˘d sk‚nt a n‚gy˘r s Bevezet‚s a mm‚rt‚ketlen brutali-
t sba ut n.
Dirk k”nnyed mosoly m”g‚ rejtette a dh‚t. B“rkab tja
zseb‚b“l el“hal szta ‚s  tadta a kazett t.
- J tsszuk le - mondta Gilks -, hadd l ssuk, mi az, amit
el akart titkolni el“lnk.
- Nem arr˘l van sz˘, hogy el akartam titkolni - mondta
Dirk v llat vonva. - Csak ‚n akartam el“sz”r hallani.- Oda-
ment a polchoz, amelyen Richard hi-fi-berendez‚se  llt, ‚s
benyomta a kazett t a magn˘ba.
- Teh t nem akar n‚h ny bevezet“ megjegyz‚st f–zni
hozz ?
- Ez a kazetta - mondta Dirk - Susan Way zenetr”gzĄ-
t“j‚b˘i val˘. Waynek az volt a szok sa, hogy hosszadalmas
ze ...
- Igen, ezt tudom. A szerencs‚tlen titk rn“je meg k”rbe-
j rt, ‚s reggelente begy–jt tte az eszmefuttat sait.
- Azt hiszem, tal n van rajta zenet Gordon Way kocsij -
b˘l, mŁlt ‚jjelr“l.
- rtem. Ok‚. J tssza le.
Dirk eleg ns meghajl ssal lenyomta a gombot.
- A, szia, Susan, itt Gordon - sz˘lalt meg Łjb˘l a kazetta.
- pp Łton vagyok a vityill˘ba ...
- Vityill˘!! - ki ltott fel Gilks szarkasztikusan.
- Most ””” ... cst”rt”k este van, ‚s  ”” ... 8 ˘ra 47. Ki-
Isit k”d”s az Łt. Figyelj, h‚tv‚g‚n j”nnek azok v amerikai-
ak...
Gilks felvonta a szem”ld”k‚t, az ˘r j ra n‚zett, ‚s fel-
jegyzett valamit a notesz‚be.
Dirk”n ‚s a rend“r”n is valami hidegs‚g futott v‚gig,
Wogy a halott ember hangja bet”lt”tte a szob t.
- ...csoda, ha egy  rokban k”tn‚k ki, nem lenne semmi,
mi? Egy zenetr”gzĄt“n hagyni az utols˘ szavaimat. Semmi
oka ...
Feszlt csendben hallgatt k, Wogy a kazett n lep”r”g a
teljes zenet.
- Ez a baj az ilyen nagyokosokkal. Egyszer van egy j˘
”tletk, ami bev lik, azt n elv rj k, hogy ‚veken  t finan-
szĄrozzam, amĄg “k lnek ‚s a k”ld”kt j‚kuk topogr fi j t
tanulm nyozz k. Bocs, de meg kell  llnom, hogy rendesen
becsukjam a csomagtart˘t. Egy perc.
Ezut n tompa puffan s k”vetkezett, ahogy a telefonkagyl˘
az l‚sre huppant, ‚s p r m sodperc nnĄlva a kocsiajt˘ nyĄ-
l s nak hangja. K”zben a h tt‚rben folyamatosam sz˘lt a ze-
ne.
Pa m sodperc mŁlva egy t voli, tompa, de elt‚veszthetet-
len puskal”v‚s.
- AllĄtsa le - mondta Gilks ‚lesen, ‚s az ˘r j<Ąra pilrtntott.
- 3 perc: ‚s 25 m sodperc telt el az˘ta, hogy azt mondta, 8
˘ra 47 van. - Megint feln‚zett Dirkre. - Maradjon itt. Ne
mozduljon. Ne nyŁljon semmihez. Minden leveg“r‚szecske
pontos hely‚t megjegyeztem ebben a szob ban, Łgyhogy azt
is ‚szre fogom venni, ha leveg“t vett.
Frg‚n megfordult, ‚s kiment. Dirk hallotta, hogy a l‚p-
cs“n lefel‚ menet azt mondja: - Tuckett, menjen el a Way-
Fotward Technologies irod j ba, szerezze meg Way aut˘te-
lefonj nak sz m t, ‚s hogy melyik telefont rsas g ... - a
hang elhalt a f”ldszinten.
Dirk gyorsan Iejebb csavarta a hi-fi-torony hangerej‚t. ‚s
tov bbj tszotta a kazett t.
Egy darabig folytat˘dott a zene. Dirk idegesen dobolt az
ujjaival. Tov bbi zene.
Egy pillanatra lenyomta az el“re gombot. M‚g mindig ze-
ne. Az volt az ‚rz‚se, hogy keres valamit, csak nem tudja,
mit. Ez az ‚rz‚s megakasztotta.
Eg‚szen hat rozottan keres valamit.
Eg‚szen hat rozottan nem tudja, hogy mit.
Az a felismer‚s, hogy nem tudja pontosan, mi‚rt is csin l-
ja azt, amit csin l, hirtelen hidegen v‚gigfutott rajta, ‚s fel-
villanyozta. Lassan megfordult, ahogy egy h–t“ ajtaja nyĄlik
ki.
Nem volt m”g”tte senki, legal bbis nem l tott senkit. De
‚rezte a b“r‚t borzongat˘ hideget, amit a vil gon mindenn‚l
jobban gy–l”lt.
Halkan,  d zul suttogva azt mondta: - Ha van itt valaki,
‚s hallja, amit mondok, j˘l figyeljen. Az agyyam l‚nyem
k”zpontja, ‚s ami benne t”rt‚nik, az‚rt ‚n viselem a felel“s-
s‚get. M sok higgyenek csak, amit akarnak, de ‚n nem fo-
gok semmi olyat tenni, aminek az indĄt‚k val nem vagyok
teljesen tiszt ban. Ha akarsz valamit, k”z”ld velem, de ne
mer‚szelj a gondolataimba nyŁlni.
M‚lyr“l fakad˘, j˘l ismert dht“l remegett. A hidegs‚g
lassan elmŁlt, ‚s arr‚bb vonult a szob ban. Dirk megpr˘b l-
ta k”vetni az ‚rz‚keivel, de azonnal elterelte a figyelm‚t
egy hirtelen hang, amely ‚pp csak hogy a hallhat˘ tarto-
m nyban sz˘lt, valami t voli sz‚lsvĄt‚sben.
šresen kong˘, r‚mlt ‚s zavart hang volt, alig t”bb mint
testetlen suttog s, de ott volt, hallhat˘ volt, az zenetr”gzĄt“
kazett r˘l sz˘lt.
Ezt mondta: - Susan! Susan, segĄts! SegĄts, az ‚g szerel-
m‚re. Susan, ‚n meghaltam ...
Dirk viharosan megfordult, ‚s le llĄtotta a kazett t.
- Sajn lom - mondta mag ban halkan -, de szem el“tt
kell tartanom az gyfelem ‚rdekeit.
Nagyon kicsit visszatekerte a szalagot, oda, ahol a hang
megsz˘lalt, ‚s lenyomta a t”rl“gombot. Hagyta, hadd forog-
jon a kazetta, let”r”lte a hangot, ‚s minden egyebet, ami
rajta volt. Ha a kazetta alapj n egyszer m r meg llapĄtott k
Gordon Way hal l nak id“pontj t, akkor semmi szks‚g r ,
hogy tov bb sz”vegeljen, m‚g ha azt er“sĄti is meg, hogy
meghalt.
A k”zel‚ben a leveg“ben hirtelen valami ‚rzelemkit”r‚st
‚rzett. Valami hull m s”p”rt  t a szob n, a bŁtorok megre-
megtek a nyom ban. Dirk figyelte, hogy merre halad: az aj-
t˘ melletti polchoz, amelyen - amint hirtelen ‚szrevette -
ott  ll Richard saj t zenetr”gzĄt“je. A k‚szl‚k g”rcs”sen
r ngat˘zni kezdett, de ahogy Dirk k”zelĄtett hozz , megnyu-
godott. Dirk lassan ‚s nyugodtan fel‚ nyŁlt, ‚s bekapcsolta.
A leveg“ben kavarg˘ ”rv‚ny  thaladt a szob n Richard
hosszŁ asztal hoz, ahol k‚t r‚gim˘di, t rcs s telefonk‚szl‚k
 llt a papĄrlapok ‚s floppylemezek halmai alatt. Dirk tudta,
mi fog t”rt‚nni, de ink bb csak figyelt, nem avatkozott k”z-
be.
Az egyik telefonkagyl˘ felugrott a hely‚r“l. Dirk hallotta
a t rcsahang bŁg s t. Azt n lassan ‚s szemmel l that˘an
kszk”dve a t rcsa kezdett elfordulni. Akadozva fordult,
m‚g tov bb, mind lassabban ‚s lassabban ‚s lassabban, az-
t n hirtelen visszap”rdlt.
Egy pillanatnyi sznet. Azt n lenyom˘dott a kagyl˘t tart˘
villa, hogy Łjb˘l legyen vonal. A t rcsa megint kezdett el-
fordulni, de most m‚g jobban akadozott, mint az el“bb.
Megint visszap”rdlt.
Most hosszabb sznet k”vetkezett, azt n megism‚tl“d”tt
el”lr“l az eg‚sz.
Amikor a t rcsa harmadszor p”rdlt vissza, hirtelen dh-
kit”r‚s robbant ki - az eg‚sz telefon fel-le ugr lt a leveg“-
ben, ‚s  tv g˘dott a szob n. A zsin˘rja k”zben r tekeredett
egy  ll˘l mp ra, ‚s feld”nt”tte, egy halom k bel, k v‚scs‚-
sze ‚s floppy-lemez tetej‚re. Egy kupac k”nyv leomlott az
Ąr˘asztalr˘l a f”ldre.
Az ajt˘ban Gilks “rmester  llt k“v‚ dermedt arccal.
- Most kimegyek, ‚s ha visszaj”ttem - mondta -, nem
akarok semmi ilyesmit l tni. Meg‚rtette? - Megfordult, ‚s
kiment.
Dirk a magn˘hoz ugrott, ‚s lenyomta a vissza gombot.
Azt'vt megfordult, ‚s odasziszegte a semminek: - Nem tu-
dom, ki vagy, de sejtem. Ha azt akarod, hogy segĄtsek, ak-
kor ne hozz m‚g egyszer ilyen helyzetbe!
P r m sodperc mŁlva Gilks Łjb˘l bel‚pett.
- A, itt van! - mondta.
Nyugodt tekintettel felm‚rte a szob ban v‚ghezvitt pusztĄ-
t st. - Ugy fogok tenni, mintha ezt nem is l tn m, hogy ne
kelljen olyan k‚rd‚seket feltennem, melyekre tudom, hogy
csak bosszant˘ v laszokat kaphatn‚k.
Dirk komoran n‚zett.
A k”vetkez“ egy-k‚l m‚sodpercnyi csendben halk kattog˘
surrog st lehetett hallani, mire az “rmesterr ‚lesen a magn˘ra
n‚zett.
- Mit csin l az a kazetta?
- Forog vissza.
- Adja ide.
A szalag ‚pp az elej‚re ‚rkezett, ‚s le llt, amikor Dirk
oda‚rt a magn˘hoz. Kivette, ‚s  tadta Gilksnek.
- Bosszant˘, de Łgy t–nik, ezzel teljesen tlszt zta mag t
az gyfele - mondta v “rmester. - A Cellnet t rsas g meg
er“sĄtette, hogy az aut˘b˘l 8.4G-kor adtak le az utols˘ hĄ-
v st, amikor is a maga gyfele t”bb sz z szemtanŁ el“tt
szuny˘k lt a vacsor n. SzemtanŁt mondtam, hab r t”bbnyire
egyetemi hallgat˘k voltak, mindazon ltal k‚nytelenek le-
sznk felt‚telezni, hogy mindny jon nem hazudhattak.
- Remekk - mondta Dirk . - H t akkor, ”rl”k, hogy min-
den tiszt z˘dott.
- Na persze soha nem is gondoltuk komolyan, hogy “
tette. Egyszerien nem illett bele a k‚pbe. De ismer minket
- szeretnk eredm‚nyeket felmutatni. Az‚rt mondja meg
neki, hogy tov bbra is szeretn‚nk feltenni egy-k‚t k‚rd‚st.
- Felt‚tlenl megemlĄtem neki, ha v‚letlenl tal lkozom
vele.
- Legyen olyan j˘, ‚s tegye meg ezt a csek‚ly szĄvess‚-
get.
- H t akkor nem tartom fel tov bb, “rmestcrt- mondta
Dirk, ‚s bizonytalanul az ajt˘ fel‚ intett.
- helyes, ‚n viszont nagyon is fel fogom tartani, ha har-
minc m sodpercen bell nem t–nik el innen, Cjelli. Nem tu-
dom, miben s ntik l, de ha egy m˘d van r , igyekszem is
elkerlni, hogy r j”jjek, Ągy nyugalmasabb lesz az  lmom.
Kifel‚.
- Akkor tov bbi sz‚p napot, “rmester. Nem mondom,
hogy ”rl”k, hogy tal lkoztunk, mert egy ltal n nem ”rl-
tem.
Dirk kiviharzott a szob b˘l, ‚s elhagyta a lak st. K”zben
b natosan tapasztalta, hogy ahol az el“bb m‚g egy ˘ri si
Chesterfield dĄv ny terpeszkedett a l‚pcs“h zban, most csak
egy szomorŁ kis f–r‚szpor-kupac l that˘.
Michael Wenton-Weakes  sszer ndult, ‚s feln‚zett a
k”nyvb“l.
Agya hirtelen megpezsdlt a c‚ltudatoss gt˘l. Gondolatok,
k‚pek, eml‚kek, sz nd‚kok  rasztott k el, ‚s min‚l ink bb
ellentmondani l tszottak egym snak, aruW ink bb ”sszeill“-
nek t–ntek az “ sz m ra, egym shoz igazodtak, ‚s lassan le-
csillapodtak.
V‚gl t”k‚letesen ”sszeilleszkedtek, az egyik fogacska
sz‚pen belesimult a m sikba.
Egy r nt s, ‚s a cipz r ”sszez rult.
Hab r a v rakoz s egy ”r”kk‚val˘s gnak t–nt, amikor
m‚g minden csupa kudarc ‚s gyenges‚g ‚s c‚ltalan tapoga-
t˘z s volt, most mindez megsz–nt. Meg fog sznni. Meg
nem t”rt‚ntt‚ fogja tenni azt, ami oly sz‚gyenletes m˘don
megt”rt‚nt.
Kinek a gondolatai voltak ezek? Nem sz mĄt, a k‚p ”sz-
sze llt, a k‚p t”k‚letes.
Michael kib mult az ablakon az eleg ns chelsea-i utc ra,
‚s nem ‚rdekelte, hogy amit maga el˘tt I t, ny lk s, sokl -
bŁ puh ny-e avagy Mr. A. K. Ross. Csak az sz mĄtott,
hogy elvettek t“le valamit, ‚s “ most visszaszerzi. Ross ma
a mŁlt‚. Most csak az ‚rdekelte, hogy m‚g ink bb a mŁlt‚
legyen.
Nagy, szelĄd teh‚n-szemeit Łjb˘l az el“bb olvasott Kubla
k n utols˘ sorura vetette. A fogacskuk ”sszeilleszkedtek, a
cipz r bez rolt.
Becsukta a k”nyvet, ‚s zsebre v gta.
Az Łtja most m r egy‚rtelm– volt. Tudta, tnit kell tennie.
hfost m r csuk v s rolnia kell egy-k‚t dolgot, azt n megte-
szi, amit tennie kell.
22
T‚ged? Gyilkoss g‚rt? Rich rd, mir“l besz‚lsz?
A telefon megremegett Richard kez‚ben. P r centire egy‚b-
k‚nt is el kellett tartania a fl‚t“l, mert a kagyl˘ Łgy festett,
mintha valaki nemr‚giben majon‚zt kent volna r , de az‚rt
nem volt olyan sz”rny–. Nyilv nos flk‚b“l besz‚lt, Łgy-
hogy ma az is nagy sz˘ volt, hogy egy ltal n m–k”dik a
telefon. Richard kezdte egy‚bk‚nt is Łgy ‚rezni, hogy az
eg‚sz vil g elhŁz˘dott t“le p r centire, mintha e;y dezodor-
rekl m f“szerepl“je lenne.
- Gordont ... - mondta Richard t‚tov n - Gordont mea-
gyilkolt k, nem ?
Susan p r pillanatig hallgatott, miel“tt felelt.
- lgen, Richard - mondta szomouan -, de senki nem hi-
szi aztt, hogy te tetted. Term‚szetesen ki akakarnak hallgatni,
de ...
- Sz˘val most nincs n lad a rend“rs‚g?
- Nincsen, Richard - mondta Susaio - Mi‚rt nem j”ssz
ide?
- s nem is keresnek?
- Nem! Honnan a fen‚b“l vetted, hogy keresnek ... vagy
hogy,. azt hiszik, te volta?
- O””” ... egy bar tom mondta.
- Kicsoda?
- Dirk Gentlynek hĄvj k.
- Soha nem besz‚lt‚l r˘la. Ki az? M st is mondott?
- Hipnotiz lt, ‚s ””” ... beleugrasztott a csatorn ba, ‚s
“”” ... ennyi ...
A vonal m sik v‚g‚n “rjĄt“en hosszŁ csend.
- Richard - mondta v‚gl Susan azzal a fajta nyugalom-
ura, ami az embert akkor fogja el, amikor bel tja, hogy
b rmilyen r‚mesen  llnak is a dolgok, semmi ok arra, hogy
ne lehessenek m‚g r‚mesebbek -; gyere ide. pp mondani
akartam, hogy l tnom kell t‚ged, de vt hiszem, ink bb ne-
ked kell l tni engem.
- Tal n el k‚ne mennem a rend“rs‚gre.
- Majd k‚s“bb elm‚sz. Richard, k‚rlek. P r ˘ra ide vagy
oda m r nem sz mĄt. n ... ‚n nem is tudom, mit gondol-
jak.. Richarri, olyan sz”rny– ez az eg‚sz. Sokat segĄtene, ha
itt lenn‚l. Hol vagy most?
- Ok‚ - mondta Richard. - K”rlbell hŁsz perc; mŁlva
ott leszek.
- Nyitva hagyjon neked az ablakot, vagy megpr˘b lkozol
ez alkalommal az ajt˘val? - k‚rdezte Susan szipogva.
23
K‚rem, ne tegye - mondta Dirk, ‚s lefogta Mlss Pearce
kez‚t, aki ‚pp az Ad˘hivatal level‚t k‚szlt felbontani. -
Enn‚lfonto.abb dolgunk is van.
Dirk a s”t‚t irod b˘l bukkant el“ feszlt ‚s titokzatos t”p-
reng‚s ut n, ‚s valami izgatott koncentr ci˘  radt bel“le.
Miss Pearce-et egy val˘di csekkre elhelyezett valdi al Ąr s-
sal sikerlt meggy“znie, hogy bocs ssa meg neki a leg-
Łjabb esztelen k”ltekez‚st, ‚s most Łgy v‚lte, az, hogy ott
l, ‚s tntet“leg nyitogatja az Ad˘hivatal leveleit. t”k‚letes
f‚lre‚rtelmez‚se az “ nagylelk– gesztus nak.
Miss Pearce f‚lretette a borĄt‚kot.
- J”jj”n velem - mondta Dirk. - Szeretn‚k mutatni vala-
mit. A legm‚lyebb ‚rdekl“d‚ssel v rom a reakci˘it.
Visszasz guldott az irod j ba, ‚s Iclt az Ąroasztalhoz.
Miss Pcarce engedelmesen kewette, ‚s Lelt vele szemben,
tntet“leg figyelmen kivl hagyva a lcgŁjnbb esztelen k”l-
tekez‚s eredm‚ny‚t, amely az Ąr˘asztarlon terpeszkedett.
Az ajt˘ra szereltetett puccos r‚zt bla m t ‚pp el‚gg‚ fel-
zaklatta, de ezt az ostoba telefont a nagy piros gombjaival
m r a megvet‚s‚rc sem tartotta crdcmesnek. s v biztos,
hogy nem fog semmi meggondolatlans got elk”vetni, p‚ld -
ul elmosolyodni, amĄg meg nem bizonyosodott r˘la, hogy a
csekk nem bl”ff. Legut˘bb, amikor Dirk al Ąrt neki egy
csekket, m‚g aznap letiltatta mondv n, nehogy rossz ke-
zekbe kerljt”n. Feltehet“leg a bank r kezeire gondolt.
Dirk egy darab papĄrt csŁsztatott  t az asztalon.
Miss Pearce felvette ‚s megn‚zte. Azt n fejjel lefel‚ for-
dĄtotta, ‚s Łgy is megn‚zte. Azt n a lap m sik fel‚t is meg-
n‚zte, ‚s letette.
- Na? - ‚rdekl“d”tt Dirk.- Mit sz˘l hozz ? Halljuk!
Miss Pearce fels˘hajtott.
- Ez egy csom˘ ‚rtelmetlen irkafirka, k‚k filctollal egy
ir˘g‚ppapĄrra rajzolva - mondta. - Ugy l tom, a maga ke-
z‚t“l sz rmaznak.
- Nem! - csattant fel Dirk. - Illetve igen - ismerte el -,
de ‚n azt hiszem, ez itt a probl‚ma megold sa.
- Milyen probl‚ma megold sa?
- A b–v‚sztrkk‚ - csapott Dirk az asztalra. - Mes‚ltem
r˘la.
- Igen, Mr. Gently, t”bb alkalommal. Szerintem csak egy;;
b–v‚sztrkk volt. A t‚v‚ben is lehet l tni ilyeneket.
- Azzal a kl”nbs‚ggel, hogy ez teljesen lehetetlen!
- Nem lehet lehetetlen, ha egyszer valaki megcsin lta
Egyszer–.
- Pontosan err“l van sz˘! - ki ltott fel Dirk izgatottan. -
Pontosan! Miss Pearee, ”n ritka ‚les elm‚vel ‚s Ąt‚l“k‚pes-.
B‚ggel meg ldott h”lgy!
- K”sz”n”m, uram, elmehetek?
- V rjon! M‚g nem fejeztem be. Kor ntsem! ™n bebizo-
nyitotta ‚leselm‚j–s‚g‚t ‚s bel t˘k‚pess‚g‚t, most enged
meg, hogy ‚n is bebizonyĄtsam a saj tomat.
Miss Pearce trelmesen visszaroskadt a sz‚kre.
- Azt hiszem - mondta Dirk -, hogy nagy benyom st fog
tenni ”nre, amit mondani akarok. Gondolja v‚gig a k”vetke-
z“t. Van itt egy megoldhatatlan probl‚ma. Mik”zben pr˘b -
lom megtal lni a megold st, kis k”r”ket rovok k”rbe-k”rbe
az agyamban, Łjra ‚s Łjra ugyanazon “rjĄt“ dolgok k”ru'l.
Nyilv nval˘an k‚ptelen vagyok b rmi m sra gondolni, amĄg
meg nem tal lom a v laszt, de az is ‚ppilyen nyilv nval˘,
hogy ha meg akarom tal lni a v laszt, akkor m sra is kell
gondolnom. Hogyan lehet kit”rni ebb“l a k”rb“l? K‚rdezze
csak meg, hogyan!
- Hogyan? - k‚rdezte Miss Pearce engedelmesen, de a
lelkesed‚s leghalv nyabb jele n‚lkl.
- Ugy, hogy leĄrom a megold st egy papĄrra! - ki ltott
fel Dirk. - s tess‚k, itt van! - Diadalmasan odav gta a pa-
pĄrt, ‚s el‚gedett mosollyal h trad“lt.
Miss Pearce n‚m n b mult a papĄrlapra.
- s ennek k”sz”nhet“en - folytatta Dirk - most m r k‚-
pes vagyok az agyamat frissen r ir nyĄtani a bonyolult k‚r-
d‚sekre, mint p‚ld ul ...
Fogta az ‚rtelmetlen irkafirk kkal teli papĄrt, ‚s felmutat-
ta.
... hogy milyen nyelven van ez Ąrva - mondta halk, s”-
t‚t hangon.
Miss Pearce tov bbra is n‚m n b mult.
Dirk ledobta a papĄrt, felrakta a l bait az Ąr˘asztalra, ‚s
kez‚vel a tark˘ja alatt megt masztva h trad”nt”tte a fej‚t.
- rti, mit csin ltam? - k‚rdezte a mennyezett“l, amely
kiss‚ riadtnak t–nt att˘l, hogy ilyen v ratlanul bevont k a
besz‚lget‚sbe. - A megoldhatatlanul neh‚z ‚s val˘szĄn–leg
megfejthetetlen rejt‚lyt  talakĄtottam egy puszta nyelvi ta-
l nny . Hab r - m~mogta egy hosszŁ percnyi csendes t–-
n&l‚s ut n - meglehet, hogy egy megoldhatatlanul neh‚z ‚s
val˘szĄn–leg megfejthetetlen nyelvi tal nny .
Kiegyenesedett, ‚s metsz“en Janice Pearce-re n‚zett.
- Gyernk - srgette. - Tess‚k, mondja, hogy ez “rlts‚g
- de lehet, hogy m‚gis bev lik!
Janice Pearce megk”sz”rlte a tork t.
- Ez “rlts‚g - mondta. - Ha engem k‚rdez.
Dirk elfordult, ‚s f‚loldalasan lt a sz‚k‚n, ahogy Rodin
A gondolkod˘ f nak modellje tehette, amikor Rodinnak egy
pillanatra ki kellett mennie.
Hirtelen m‚lys‚gesen f radtnak ‚s rosszkedv–nek l tszott.
- Tudom - mondta halk, csggedt hangon -, hogy vala-
hol valaminek a m‚ly‚n egy nagy hiba rejlik. s tudom,
hogy el kell mennem Cambridge-be, ha rendbe akarom
szedni a dolgokat. De sokkal kev‚sb‚ f‚ln‚k, ha tudn m, mi
az a hiba ...
- Akkor most elmehetek? - k‚rdezte Miss Pearce.
Dirk komoran feln‚zett.
- Igen - mondta egy s˘hajjal. - De mondja csak meg -
ujja hegy‚vel megb”kte a papĄrlapot -, mit gondol err“l?
- H t, szerintem gyereks‚g - mondta Jamice Pearce “szin-
t‚n.
- De hat ... de h t ... de h t nem ‚rti - csapkodta Dirk
dh”sen az asztalt - hogy gycrmckk‚ kell v lnunk ahhoz,
hogy meg‚rtsk a dolgokat? Csak a gyerek latja a dolgokat
t”k‚letesen vil gosan, mert benne m‚g nem alakultak ki
azok a sz–r“k, amelyek miatt mi m r nem l tjuk azt, ami-
r“t azt hisszk, hogy nem lenne szabad l tnunk`?
- Akkor mi‚rt nem k‚rdez meg egyy gyereket?
- K”sz”n”m, Miss Pcarce! - mondta Dirk, ‚s m r nyŁlt
is a kalapja ut n. - Ism‚telten felbecslhetetlen ‚rt‚k– szol-
gaatat tett nekem, ami‚rt m‚lys‚gesen h l s vagyok ”nnek.
Azzal kiviharzott.
24
Az id“ lassan zordabbra fordult, mik”zben Richard Susan
lak sa fel‚ tartott. Az ‚g, amely reggel olyan lelkesen ‚s j˘ked-
v–en kezdte, m r nem figyelt Łgy oda a dolg ra, ‚s visszaesett
megszokott angliai mivolt ba, vagyis olyan lett, mint egy ned-
ves ‚s dohos mosogat˘rongy.
- Deport lni k‚ne mind - mondta a taxisof“r, amikor
egyszer meg lltak.
- O “ ... kiket? - k‚rdezte Richard, aki r j”tt, hogy a ta-
xis egyetlen szav ra sem figyelt addig.
- ™”” .... - kezdte a taxis, aki viszont hirtelen arra j”tt
r , hogy “ maga sem figyelt oda - ””” ... h t az eg‚sz ba-
g zst. Meg kell szabadulni t˘t”k, ‚n azt mondom. A nyava-
ly s g“t‚ikkel egytt - tette hozz  a nyomat‚k kedv‚‚rt.
- Azt hiszem, igaza van - mondta Richard, ‚s besietett a
h zba.
Susan lak s nak bej rata el‚ ‚rve meghallotta, hogy..Su-
san egy lassŁ, nnep‚lyes dallamot j tszik a csell˘j n. ™rIt
neki, hogy j tszik. Susan fantasztikus ‚rzelmi tartal‚kokka
‚s ”nkontrollal rendelkezett, mindaddig, amĄg csell˘zhatott.
Richard ‚szrevette, hogy Suswu kl”n”s kapcsolatban  ll a
zen‚vel. Ha felkavartnak vagy zaklatottnak ‚rezte mag t,
olyankor lelt, ‚s teljes figyelemmel elj tszott vaamĄt, aztW
szemmel l that˘n felfrisslten ‚s nyugodtan  llt fel.
Ha azonban legk”zelebb Łjra pr˘b lta elj Ątszani ugyanazt
a darabot, nem sikerlt, amit“l teljesen kiborult.
Richard olyan halkan ment be, ahogy csak tudott, hogy
ne zavarja Susant a koncentr l sban.
L bujjhegyen haladt el a kisszoba el“tt, ahol Susan gya-
korolt, az ajt˘ nyitva volt, Łgyhogy meglt, ‚s ben‚zett, de
intett neki, hogy ne hagyja abba. Susan s padt ‚s elgy”t”rt
volt, de halv nyan elmosolyodott, ‚s hirtelen kit”r“ mtenzi-
tasal hŁzogatta tov bb a von˘t.
A nap kifog stalan id“zĄt‚ssel - ~nnire csak ritk n k‚pes
- ‚ppen ebben a pillanatban egy kis id“re kibukkant a gy-
lekez“ es“felh“k m”gl, ‚s mik“zben Susm csell˘-
zott, f‚ny”z”n j tszadozott az alakj n es a hangszer meleg
barna test‚n. Richard Łgy  llt ott, mintha odasz”gezt‚k vol-
na. A nap z–rzavara ‚s gondjai egy pillmatra elcsitultak, ‚s
tisztes t volba hŁztxltak.
Nem ismerte a darabot, de Mozartnak hangzott, esz‚be
jutott, hogy Susan mondta is, hogy valami Mozartot kell
gyakorolnia. Richard halkan tov bbment, lelt, v rt, ‚s hall-
gatta a zen‚t.
Susan v‚gre befejezte, ‚s egy perc cs”nd ut m  tj”tt. Hu-
nyorgott ‚s elmosolyodott, reszketve  t”lelte, aztam kibonta-
kozott az ”lel‚sb“l, ‚s visszatette a hely‚re a telefonkagyl˘t.
Amikor gyakorolt, mindig mell‚ szokta tenni.
- Bocs - mondta -, nem akartam f‚lbehagyni. - Gyorsan
let”rlt egy k”nnycseppet, mintha csak valami bossznt˘
apr˘s g lenne. - Hogy vagy, Richard?
Richard v llat vont, ‚s zavartan n‚zett Susanra. Ezzel
nagyj b˘l meg is v laszolta a k‚rd‚st.
- n att˘l tartok, folytatnom is kell a gyakorl st - mondta
Susan s˘hajtva. - Nagyon sajn lom. pp most voltam ... -
Megr zta a fej‚t. - Vajon ki tehette?
- Nem tudom. Valami “rlt. Nem hiszem, hogy sz mĄta-
na, ki tette.
- Nem - mondta Susan. - Mondd csuk, eb‚delt‚l m r?
- Nem. Te csak j tssz tov bb, ‚n majd k”rln‚zek a h–-
t“ben. Eb‚d k”zben majd besz‚lgetnk.
Susan b˘lintott.
- J˘l van - mondta. - De ...
_ Igen?
- Most egyel“re nem nagyon szeretn‚k Gordonr˘l besz‚l-
ni. Csak amĄg lelepszik. Ugy ‚rzem, mintha rajtakaptak
volna valamin. K”nnyebb lenne, ha k”zelebb  lltunk volna
egym shoz, de h t nem Ągy volt, ‚s most zavarban vagyok,
mert nem tudom, hogy k‚ne reag lnom. J˘, lehet r˘la be-
sz‚lni, csak akkor mŁlt id“t kell haszn lni, ‚s ez az, ami ,..
Egy pillanatra Richard nyak ba kapaszkodott, azt n egy
s˘hajjal megnyugodott.
- Pillanatnyilag nincs tŁl sok minden a h–t“ben - mond-
ta. - Egy kis joghurt, azt hiszem, meg van egy veg ecetes
hering, nyisd ki. Ha er“sen pr˘b lkozol, biztos sikerl. A
l‚nyeg az, hogy lehet“leg ne sz˘rd sz‚t az eg‚szet a padl˘n,
‚s ne kenj r  lekv rt.
Megtilclte Richardot megcs˘kolta, ‚s komor mosollyal
visszavonult a zeneszob ba.
Ekkor megsz˘kalt a telefon, ‚s Richard felvette.
- Hall˘? - sz˘lt bele. De nem hallatszott semmi, csak va-
lami elhal˘ sz‚lzŁg sszer– hang.
- Hall˘? - mondta Łjra, v rt, azt n v llat vont, ‚s letette.
- Belesz˘lt valaki? - ki ltott be Susan.
- Nem, senki - mondta Richard.
- M r p rszor volt ilyen hĄv s - mondta Susan. - Valami
minimalista telefonbety r. - s tov bb j tszott.
Richard kiment a konyh ba, ‚s kinyitotta a h–t“szekr‚nyt.
J˘maga sokkal kev‚sb‚ volt az eg‚szs‚ges t pl lkoz s hĄve,
mint Susan, Łgyhogy nem villanyozta fel igaz n a h–t“ tar-
talma, de az‚rt egy t lc ra rakta a heringet, a joghurtot, n‚-
mi rizst, meg egy-k‚t szem narancsot, ‚s igyekezett nem
gondolni arra, hogy milyen j˘l kieg‚szĄten‚ mindezt egy
sz‚p k”v‚r hamburger meg egy kis slt kmmpli.
Tal lt egy veg feh‚rbort is, ‚s az eg‚szet  tvitte az eb‚d-
l“asztalra.
Egy-k‚t perc mŁlva Susan is csatlakozott hozz . Teljesen
nyugodt ‚s ”sszeszedett volt, ‚s n‚h ny falat utW megk‚r-
dezte Richardot, hogy is volt az a dolog a csatorn val.
Richard zavartan r zta a fej‚t, ‚s megpr˘b lt mindent el-
magyar zni az gyr“l meg Dirkr“l.
- Mit mondt l, mi a neve? - k‚rdezte Susan ”sszevont
szem”ld”kkel, amikor Richard kiss‚ bizonytalanul befejezte
a t”rt‚netet.
- ™”” ... Dirk Gently - mondta. - Bizonyos ‚rtelemben.
- Bizonyos ‚rtelemben?
- Igen - mondta Richard b natos s˘hajjal. Arra gondolt,
hogy b rmit mond is az ember Dirkr“l, csak ilyen megfog -
hatatlan ‚s gyanŁs megszorĄt sokkal teheti. M‚g a lev‚lpa-
pĄrja fejl‚c‚n is egy csom˘ megfoghatatlan ‚s gyanŁs kit‚tel
 llt a neve ut n; Richard el“hŁzta a papĄrlapot, amelyre a
nap folyam n Dirk irod j ban megpr˘b lta lejegyezni a
gondolatait.
- n ... - kezdte, de ekkor megsz˘lalt a cseng“. Egym s-
ra n‚ztek.
- Ha a rend“rs‚g az - mondta Richard -, akkor jobb, ha
‚n megyek. Essnk tŁl rajta.
Susan h tral”kte a sz‚k‚t, az ajt˘hoz ment, ‚s felvette a
kaputelefont.
- Tess‚k - sz˘lt bele.
- Kicsoda? - mondta egy pillanat mŁlva. Osszevont
szem”ld”kkel figyelt, azt n h trafordult, ‚s ”sszevont szem-
”ld”kkcl Richardra n‚zett.
- J”jj”n csak fel - mondta nem ‚ppen bar ts gos hangon,
‚s megnyomta a kapu gombj t. Visszament az asztalhoz, ‚s
lelt.
- A bar tod az - mondta h–v”sen. - Mr. Gently.
Az Elektromos Szerzetes napja fantasztikusan j˘l telt; iz-
gatott galoppra v ltott. Vagyishogy izgatottan megsarkan-
tyŁzta a lov t, az pedig minden izgatotts g n‚lkl galoppoz-
ni kezdett.
Ez egy j˘ bolyg˘, gondolta a Szerzetes. Tetszett neki.
Nem tudta, ki‚, vagy hov  val˘, de abban biztos volt, hogy
t”k‚letesen megfelel“ hely egy olyan valaki sz m ra, aki
olyan kl”nleges ‚s egyedl ll˘ adotts gokkal rendelkezik,
mint “.
Itt ‚rt‚kelt‚k. Eg‚sz  ll˘ nap m st sem csin lt, csak oda-
ment az emberekhez, besz‚dbe elegyedett velk, v‚gighall-
gatta a gondjaikat, azt n csendesen kimondta a var zslatos
h rom sz˘t: n hiszek mag nak!
A hat s mindig els”pr“ volt. Nem mintha ezen a bolyfiŁn
nc mondt k volna n‚ha egym snlk ezt az emberek, dc Ł;y
t–nik, csak ritk n sikerlt el‚rnik azt a m‚lyr“l j”v“ reme-
g“, “szinte hangot, melynek a reproduk l sa a Szerzetes
olyin remekl be volt programozva.
A saj t bolyg˘j n v‚gl is mag t˘l ‚rtet“d“nek vett‚k a
l‚tez‚set. Az emberek elv rt k t“le, hogy mindent elhiggyen
helyettk, “ket meg hagyja b‚k‚n. Ha valaki becs”ngetett
valami Łj ”tlettel, vagy egy Łj vall st akart hirdetni, a v -
lasz t”bbnyire csuk az volt: Ugyan, menjen ‚s mes‚lje el a
Szerzetesnek! A Szerzetes pedig lt, ‚s v‚gighallgatta, ‚s
trelmesen elhitt mindent; de ezenkĄvl nem t”r“d”tt vele
senki.
Csak egy probl‚ma volt ezen az egy‚bk‚nt nagyszer–
bolyg˘n. Sokszor, miut n kimondta a var zsszavakat, a t‚-
ma vonnal a p‚nzre terel“d”tt, ami neki persze nem volt,
‚s ez a fogyat‚koss ga gyakran t”nkretette az egy‚bk‚nt
Ąg‚retesen indul˘ ismerets‚geket.
Teh t szereznie kellene - de honnan?
Egy pillanatra vlsszado gta a lovat, az h l san megtor(mt,
‚s az Łt melletti fves r‚t fel‚ vette az Łtj t. A l˘nak fogal-
ma Bent volt r˘la, hogy mire j˘ ez az eg‚sz fel-le rohang -
l s, de nem is ‚rdekelte. Csak az ‚rdekelte, hogy egy I t-
sz˘lag v‚gtelen Łt menti bf‚ mellett galoppozhat fel-al :
Ameddig Ągy  ll a helyzet, addig “ j˘l ‚rni mag t.
A Szerzetes figyelmesen v‚gign‚zett az Łton. HalvW yan
ismer“snek t–nt. Kicsit f”ljebb poroszk lt, ‚s m‚g jobban
k”rln‚zett. A l˘ p r m‚terrel oel‚bb folytatta a legel‚sz‚st.
Igen. Itt j rt tegnap ‚jjel is.
Tiszt n - nagyj b˘l tiszt n - eml‚kezett r . Legal bbis
azt hitte, hogy tiszt n eml‚kezik, ‚s v‚gl is az a l‚nyeg. Itt
t”rt‚nt az, hogy a szok sosn l is jobbon ”sszezavarodttak a
gondolatai, a k”vetkez“ sarokn l, ha nem t‚ved megint, ott
volt az a kis Łtsz‚li ‚plet, amely el“tt belebŁjt annak a
kedves fick˘nak a esomagtart˘j ba - az a kedves fick˘, aki
olya furcs n reag lt, amikor r l“tt.
Tal n ott van egy kis p‚nzk, ‚s adnak neki. Elgondolko-
zott. Majd megl tjuk. Megint elr ngatta a lovat a lakom j -
t˘l, ‚s elgaloppozott az ‚plet fel‚.
Ahogy k”zelebb ‚rt a benzinkŁthoz, ‚szrevette, hogy egy
aut˘ parkol el“tte igen arrog ns sz”gben. A parkoly sz”g‚-
b“l vil gosan l tszott, hogy az aut˘ nem olyan vil gias
okokb˘l kifoly˘lag  ll ott, hogy tankoljon, ‚s hogy tŁls go-
san is fontos ahhoz, hogy sz‚p rendesen leparkoljon valahol,
ahol nincs Łtban. A benzin‚rt j”v“ aut˘knak Łgy kellett k”r-
beman“verezni. A kocsi feh‚r volt, mindenf‚le s vok ‚s fel-
iratok voltak r festve, ‚s nagyon fontosnak l tsz˘ l mp i is
voltak.
A Szerzetes oda‚rt, lesz llt a l˘r˘l, ‚s kip nyv zta egy
benzinkŁhoz. A kis bolt fel‚ indult, ‚s azt l tta, hogy oda-
bent egy f‚rfi  ll, neki h ttal, k‚k egyenruh ban ‚s csŁcsos
sisakban. A f‚rfi fel-le ugr lt, ‚s szam rflet mutatott, ami
szemmel l that˘an m‚ly benyom st tett a pult m”g”tt  ll˘
m sik f‚rfira.
A Szerzetes megdermedt az ijedts‚gt“l, Łgy b mult. Min-
den er“feszĄt‚s n‚lkl ‚s azonnal sikerlt elhinnie - ami
m‚g egy tud˘snak is becslet‚re v lt volna -, hogy az illet“
csak valamif‚le istens‚g lehet, ha ekkora tiszteletet kelt.
Visszafojtott l‚legzettel v rta, hogy “ is im dhassa. Amikor
a f‚rfi megfordult, ‚s kis‚t lt a boltb˘l, azonnal megl tta a
Sz‚rzetest, ‚s megtorpant.
A Szerzetes r j”tt, hogy az istens‚g nyilv n arra v r,
hogy “ kinyilv nĄtsa a tisztelet‚t, Łgyhogy h˘dolatteljesen
fel-al  t ncolt, ‚s szam rflet mutogatott.
Az istens‚g egy percig csak b mult, azt n nyakon ragadta
a Szerzetest, megp”rditette, kit rt karral az aut˘hoz l”kte, ‚s
vill mgyorsan megmotozta, hogy nincs-e n la fegyver.
Dirk Łgy rontott be a lak sb , mint egy kis pocakos tor-
n d˘.
- Miss Way - mondta, megragadta a kiss‚ vonakod˘ Su-
san kez‚t, ‚s levette abszurd kalapj t -, elmondhatatlan ”r -
m”mre szolg l, hogy megismerhettem, egyben m‚lys‚gesen
sajn lom, hogy ilyen szomorŁ esem‚ny kapcs n, amely mi-
att szeretn‚m kifejezni leg“szint‚bb r‚szv‚temet ‚s egytt-
‚rz‚semet. K‚rem higgye el, hogy a vil g minden kincs‚‚rt
sem t”rn‚k ”nre nagy b nat ban, ha nem a lehet“ legjelen-
t“sebb ‚s legkomolyabb gyr“l lenne sz˘. Richard - meg-
oldottam a b–v‚sztrkk probl‚m j t, ‚s hihetetlen dolgokra
j”ttem r .
Atsz guldott a szob n, ‚s lelt egy res sz‚kre a kis
eb‚dl“asztal mell‚, amire lerakta a kab tj t.
- Ne haragudj, Dirk, de ... - mondta Richard hidegen.
- Nem, nem, te ne haragudj - h rĄtotta el Dirk. - A rej-
t‚lyt megoldottam,‚s a megold sa olyan d”bbenetes, hogy
egy h‚t‚ves gyereket kellett segĄts‚gl hĄvnom az utc n,
hogy r j”jjek. De k‚ts‚gtelenl ez a helyes megold s, ab-
szolŁte k‚ts‚gtelenl. s mi a megold s, k‚rdezed te, va-
gyishogy k‚rdezn‚d, ha lenne alkalmad kinyitni a sz dat, de
nincs, ez‚rt ink bb felteszem a k‚rd‚st helyetted ‚n, ‚s egy-
ben meg is v laszolom : nem mondom meg, mert nem fo-
god elhinni. Ink bb megmutatom, m‚g ma d‚lut n.
Nyugodj meg, ez mindent meg fog magyar zni. Megma-
gyar zza a b–v‚sztrkk”t. Megmagyar zza a kis c‚dul t,
amit az asztalon tal lt l - ebb“l r”gt”n r  is kellett volna
j”nn”m, de ‚n ostoba voltam. s megmagyar zza, hogy mi
volt a hi nyz˘ harmadik k‚rd‚s - vagyis jobban mondva -
‚s ez a legl‚nyegesebb - hogy mi volt a hi nyz˘ els“ k‚r-
d‚s!
- Milyen hi nyz˘ k‚rd‚s? - ki ltott fel Richard, akit meg-
zavart a v ratlanul be ll˘ sznet, ez‚rt gyorsan belekapasz-
kodott az els“ sz˘ba, amibe tudott.
Dirk Łgy n‚zett r , mint egy idi˘t ra. - A hi nyz˘ k‚rd‚s,
amit III. Gy”rgy tett fel - mondta.
- Kinek tette fel?
- H t a professzornak - mondta Dirk trelmetlenl. - Te
nem figyelsz oda arra, amit te magad mes‚lsz? Minden tel-
jesen nyilv nval˘! - ki ltott fel Dirk az asztalra cs pva. -
Olyan nyilv nval˘, hogy csak az az apr˘cska t‚ny akad lyo-
zott a felismer‚s‚ben, hogy az eg‚sz teljesen lehetetlen.
Sherlock Holmes egyszer me˘jegyezte, hogy amennyiben
kiz rtuk a lehetetlent, akkor ami marad, legyen b rmilyen
val˘szĄn–tlen is, csak az lehet a megold s. Na, akkor gye-
rnk.
- Nem megy sehova.
- Mi? - Dirk feln‚zett Susanra, akit“l ez a v ratlan - le-
al bbis Dirk sz m ra v ratlan - tiltakoz s eredt.
- Mr. Gently - mondta Susan olyan hangon, amivel ak r
rov sokat lehetett volna v‚sni egy fadarabra-, mi‚rt vezette
f‚lre sz nd‚kosan Richardot azzal, hogy “t keresi a
rend“rs‚g?
Dirk ”sszevonta a szem”ldfik‚t.
- De h t t‚nyleg kerest‚k - mondta. - s m‚g most is
keresik.
- Igen, de csak hogy kihallgass k! Nem az‚n, mert “t
gyanŁsĄtj k!
Dirk lest”tte a szem‚t.
- Miss Way - mcmdta. - A rend“rs‚g azt akarja megtud-
ni, ki ”lte meg a b tyja, ‚n legnagyobb tiszteletem ellen‚re,
nem. Lehet, hogy erre is f‚ny derl az ‚n gyem kapcscs n,
‚s az is lehet, hogy egy arra k˘sz l˘ “rlt tette. En azt
akarom megtudni, ‚s m‚g mindig k‚ts‚gbeesetten akarom,
hogy mi‚rt m szott be Richard ebbe a laki sba tegnap ‚jjel:
- M r elmondtam - tiltakozott Richard.
- Amit elmondt l, ‚rdektelen. Csak arra a fontos t‚nyre
mutat r , hogy magad sem tudod az ok t! Az ‚g szerelm‚-
re, azt hittem, ezt el‚g f‚nyesen bebizonyĄtottam a csatorn -
n l.
Richard but n elvigyorodott.
- Mik”zben a t vcs“vel figyeltelek, teljesen vil gos volt a
sz momra - folyrtatta Dirk -, hogy nem tudod igaz n, mit
csin lsz, ‚s egy ltal n nem vagy tudat ban a fizikai ve-
sz‚lynek. El“sz”r arra gondoltamt, hogy valami cszement
pancser pr˘b lja elk”vetni ‚lete els“ ‚s val˘szĄn–leg utols˘
bet”r‚s‚t. De amikor egyszer h trafordult l, felismertelek -
m pedig ‚n t‚ged mindig is intelligens; raciomĄlis, visszafo-
gott embernek ismertelek. Richard MacDuff'?! Amint a
nyakt”r‚st kock ztatva ‚jnek idej‚n ereszcsatorn kon m sz-
k l? Ugy ‚reztem, csak akkor m–veln‚l ilyesmit, ilyen vak-
mer“ ‚s extr‚m dolgot, ha borzaszt˘an agg˘dna valami ret-
tenetes jelent“s‚g– gy miatt. Nem Ągy van, Miss Way?
lesen feln‚zett Susanra, aki lassan lelt, ‚s a szem‚ben
olyan r‚mlettel n‚zett Dirkre; hogy l tszott, fej‚n talata a
sz”get.
- s m‚gis, amikor ma reggel elj”tt‚l hozz m, teljesen
nyugottnak ‚s higgadtnak t–nt‚l. T”k‚letesen racion lisan
vitatkozt l velem, amikor el“adtam egy csom˘ marhas got
Sch”dinger macsk j r˘l. Nem Ągy viselkedik az az ember,
aki el“z“ este valami k‚ts‚gbeesetten vakmer“ dolgot csele-
kedett. Bevallom, ekkor t”rt‚nt az, hogy egy kicsit .., eltŁ-
lozva festettem le a helyzetedet, csak az‚rt, hogy ott tartsa-
lak.
- Nem sikerlt. Elmentem.
- Bizonyos elk‚pzel‚sekkel a fejedben. Tudtam, hogy
vissza fogsz j”nni. šnnep‚lyesen bocs natot k‚rek, ami‚rt
f‚lrevezettelek ””” ... egy kiss‚, de tudtam, hogy amit ‚n ki
akarok derĄteni, az j˘val tŁlmegy a rend‚rs‚g ‚rdekl“d‚si
k”r‚n. s itt j”n a k”vetkez“ probl‚ma - ha nem volt l
eg‚szen ”nmagad tegnap ‚jjel, amikor felm szt l a falon ...
akkor mi volt l - ‚s mi‚rt?
Richard megr zk˘dott. A csend hosszŁra nyelt.
- Mi k”ze mindennek a b–v‚sztrkkh”z? - k‚rdezte v‚-
gl.
- Ez‚rt kell elmennnk Cambridge-be, hogy kiderĄtsk.
- De hogy lehetsz ilyen bizonyos ...
- Mert zavar - mondta Dirk, els”t‚ted“ ‚s elkomolyod˘
tekintettel.
M skor oly b˘Mesz‚d– l‚t‚re Łgy t–nt, most vonakodik
besz‚lni. ,
Igy folytatta: - Nagyon tud zavarni, ha azt tapasztalom,
hogy tudok valamit, de nem tudom, mi‚rt tudom. Tal n
ugyanarr˘l az ”szt”n”s adatfeldolgoz˘ folyamatr˘l van sz˘,
mint ami lehet“v‚ teszi, hogy elkapjuk a repl“ labd t,
szinte m‚g miel“tt megl ttuk volna.Tal n az a m‚g m‚lyebb
‚s megmagyar zhatatlanabb ”szt”n, amellyel meg‚rezzk,
ha valaki n‚z. Nagy s‚rt‚s az intellektusom sz m ra, hogy
t‚nyleg nyoma van bennem azok a tulajdons goknak, ami-
ket egyes hisz‚keny emberek terjesztettek r˘lam, ‚s amit
Łgy ut ltam. Gondolom, eml‚kszel a ... kĄnos esem‚nyekre
bizonyos vizsgat‚telekkel kapcsolatban.
Hirtelen csggedtnek ‚s f radtnak l tszott. Eresen ”ssze
kellett szednie mag t, hogy folytatni tudja.
Ezt mondta: - Az a k‚pess‚g, hogy valaki ”sszerakjon
kett“t meg kett“t, ‚s kap sb˘l megmondja, hogy az n‚gy,
egy dolog. Az a k‚pess‚g, hogy valaki ”sszerzkja az 539,7
n‚gyzetgy”k‚t a 26,432 koszinusz val, ‚s kap sb˘l meg-
mondja, hogy az ..iz‚, annyi, amennyi, az m r egy eg‚szen
m s dolog. Es ‚n ... de hadd mondjak egy p‚ld t.
l‚nken el“rehajolt. - Tegnap ‚jjel l ttalak, Wogy be-
m szt l ebbe a lak sba. Tudtam, hogy valami nem stimmel.
Ma elmondattam veled mindent a legapre5bb r‚szletekig ar-
r˘l, hogy szerinted mi t”rt‚nt tegnap este, ‚s ennek eredm‚-
nyek‚lap, puszt n az intellektusom segĄts‚g‚vel val˘szĄn–leg
felfedeztem a legnagyobb titkot, amely ezen a bolyg˘n rej-
lik. Esksz”m neked, hogy Ągy van, ‚s be is tudom bizo-
nyĄtani. EI kell hinned, ha azt mondom, hogy tudom, tucloni,
hogy valami rettenetesen, k‚ts‚gbeejt“en, r‚miszt“en nagy
baj van valahol, ‚s neknk meg kell tzl lnunk, hol. Sz˘val,
elj”ssz velem Cambridge-be?
Richard n‚m n b˘lintott.
- J˘l van - mondta Dirk. - Mi ez? - tette hozz , Richard
t ny‚rj ra mutatva.
- Ecetes hering. K‚rsz?
- Nem, k”sz”n”m - mondta Dirk. F”l llt, ‚s becsatolta az
”vet a kab tj n. - Az ‚n sz˘t ramb˘l - tette hozz  az ajt˘
fel‚ indulva, Richatrlot maga el“tt korm nyozva - hi nyzik
az a sz˘, hogy hering. Viszl t, Miss Way, kĄv njon neknk
j˘ utat.
25
Db”rg”tt a mennyd”rg‚s, ‚s ‚szakkelet fel“l szntelenl
szit lt az es“, amely a vil g legjelent“sebb esem‚nyeit kis‚rci
szokta.
Dirk felhajtotta b“rkab tja gall‚rj t, de semmi sem tudta
lelohaztzni d‚moni kit”r‚seit, mik”zben “ ‚s Richard k”ze-
ledtek a hatalmas, XII. sz zadi kapuk fel‚.
- St. Cedd's koll‚giuma, Cambridge! - ki ltott fel, most,
hogy nyolc ‚v ˘ta el“sz”r viszontl tta az ‚pletet. - Ebben
‚s.ebben az ‚vben alapĄtotta valaki, akinek a nev‚t elfelej-
tettem, valakinek a tisztelet‚re, akinek a neve pillanatnyilag
nem jut az eszembe!
- Ta n Szent Cedd ? - vetette fel Richard.
- Tudod mit, szerintem val˘szĄnŁ, hogy “ volt az. Vala-
melyik unalmasabb northumbriai szent. Az ”ccse, Chad m‚g
unalmasabb volt. Birminghamben emeltek neki katedraist,
ha ez mond valamit. A, Bill, milyen nagyszer–, hogy Łjra
l thatom! - tette hozz  a port shoz fordulva, aki ‚pp ugyan-
akkor l‚pett be a koll‚gium kapuj n. A port s k”rln‚zett.
- Mr. Cjelli, ”rl”k, hogy viszontl thatom! Nagyon saj-
n tam annak idej‚n azt a kis kellemetlens‚get, rem‚lem, tŁl
van rajta.
- Igen, Bill. lek ‚s virulok. Na ‚s Mrs. Roberts'? M‚g
m–idig szokott f jni a l ba?
- Mi˘ta amput lt k, nem, uram, k”sz”n”m k‚rd‚s‚t. K”z-
tnk legyen mondva, ‚n jobban ”rltemc volna, ha az asz-
szonyt amput lj k, ‚s a l ba mard meg. Remek helye lett
volna a kandall˘p rk nyon, de h t a dolgokat Łgy kell elfo-
gadni, ahogy vannak. Mr. MacDuff, uram - tette hozz , ‚s
korfal biccentett Richard fel‚. - O, jut eszembe, azt a lo-
vat, amit a mŁltkor emlĄtett, uram, att˘l tartok, el kellett t -
volĄtani az ‚pletb“l. Zavarta Ghronotis professzort.
- Csak Łgy k‚rdeztem, ””””” ... BĄll - mondta Richard. -
Rem‚lem, nem okozott mag nak sok gondot.
- Nekem soha semmi nem okoz gondot, uram, ameddig
nem visel n“i ruh t. Nem bĄrom, ha a fiatalemberek n“i ru-
h ban m szk lnak.
- Ha az a l˘ megint alkalmatlankodna. Bill - szakĄtotta
f‚lbe Dirk, ‚s megveregette a port s vĄlll t -, akkor kldje
csak fel hozz m, majd ‚n beszc;lek a fej‚vel. EnllĄtctte a j˘
”reg ChronoGs professzort. Otthon van? Fontos gyben ke-
ressk.
- Azt hiszem, igen, uram. Nem tudom ellen“rizni, meu
nem j˘ a telefonja. Azt aj nlom, menjenek f”l ‚s n‚zz‚k
meg. A bels“ udvar bal oldali sarka.
- Ismerem a j r st, Bill, k”sz”n”m, ‚s adja  t j˘kĄv ns -
gaimat Mrs. Roberts marad‚k nak.
tsz guldottak a kls“ udvaron, Dirk legal bbis sz gul-
dott, Richard pedig szok sos szrkeg‚m-l‚pteivel k”vette,
hunyorogva a szemerk‚l“ es“ben.
Dirk szemmel l that˘an ”sszet‚vesztette mag t egy ide-
genvezet“vel.
- St. Cedd - jelentette be. - Coleridge ‚s Sir Isaac New-
ton koll‚giuma, a rec‚s sz‚l– p‚nz‚rme ‚s a macskabej r˘
nevezetes feltal l˘j ‚!
- Hogy mi‚?
- A macskabej r˘‚i A lehet“ legravaszabb, legnyilv nva-
l˘bb ‚s leginvenci˘zusabb tal lm ny. Tudod, a nagy ajt˘ba
v gnak egy kis ajt˘csk t, ‚s ...
- Tudom - mondta Richard. - Azt n volt m‚g az az
apr˘s g is a gravit ci˘val.
- A gravit ci˘ - 'mondta Dirk megvet“ v llvonogat ssal
igen, persze, az is. Hab r az puszta felfedez‚s volt. M r
megvolt, csak fel kellett fedezni.
Kivett a zseb‚b“l egy pennyt, ‚s lezseul a kovezett j rda
melletti kavicsokra ejtette.
- L tod? M‚g h‚tv‚g‚n is m–k”dik. El“bb vagy ut˘bb
valaki Łgyis felfedezte volna. Na de a macskaajt˘ ... ˘, az
valami eg‚szen m s. Invenci˘, tiszta invenci˘.
- Szerintem teljesen mag t˘l ‚rtet“d“. B rki kital lhatta
volna.
- O - mondta Dirk -, ritka elme az olyan, amely k‚pes
az addig neml‚tez“t vakĄt˘an nyilv nval˘WĄ tenni. Az "ezt
‚n is kital lhattam volna" felki lt s nagyon gyakori ‚s na-
gyon f‚lrevezet“, mert ‚pphogy arr˘l van sz˘ hogy m‚g-
sem tal lt k ki ami igen jelent“s ‚s figyelemre m‚lt˘ t‚ny.
Ha nem t‚vedek ezt a l‚pcs“h zat keressk: Felmegynk?
A v laszt meg sem v rva nekiiramodott a l‚pcs“nek. Ri-
chard bizonytalanul k”vette, ‚s mire utol‚rte, Dirk m r a
bels“ ajt˘n kopogott. A kls“ nyitva volt.
- J”jj”n be. - ki ltotta ki bentr“l egy hang. Dirk benyitott,
‚s ahogy bel‚ptek, ‚pp megl tt k, ahogy Reg “sz feje elt–-
nik a konyh ban.
- p te t csin lok - sz˘lt ki. - K‚r maga is? šlj”n le,
ljon le, b rkihez is van szerencs‚m:
- Nagyon kedves lenne - felelte Dirk. - Ketten vagyunk.
Lelt, Richard pedig k”vette a p‚ld j t.
- Indiait vagy kĄnait? - kiab lt be Reg.
Indiait k‚rek.
Cs‚sz‚k ‚s cs‚szealjak cs”rg‚se.
Richard k”zben k”rln‚zett a szob ban. Hirtelen unalma-
san k”znapinak t–nt neki: A t–z csendesen lobogott mag -
ban, de a f‚ny szrke d‚lut ni f‚ny volt. Hab–r minden
ugyanŁgy volt, a r‚gi dĄv ny, a k”nyvekkel telepakolt asz-
tal, Łgy l tszott, az eg‚sznek semmi k”ze az el“z“ este za-
varos furcsas gokhoz. A szoba ott lt. felvonta a szem”l-
dok‚t, ‚s  rtatlan k‚ppel azt mondta : Igen?
- Tejet? - sz˘lt ki Reg a konyh b˘l.
- K‚rek - felelte Dirk. Az elfojtott izgatotts gt˘l f‚lc5rlt-
nek hat˘ mosolyt villantott Richardra.
- Egy kockacukor vagy kett“? - kiatott be megint Reg.
- Egyel k‚rek - mondta Dirk. - s m‚g k‚t kiskanalat,
ha lehet.
A konyh ban elhallgatott a z”rg‚s. Egy pillanat mŁlva
Reg kikukkantott az ajt˘n.
- Svlad Cjelli! - ki ltott fel. - Uramisten! Ez gyors mun-
ka volt, MacDuff, j˘l csin lta. Kedves fiam, milyen nagy-
szer–, hogy l thatom, de j˘, hogy elj”tt!
Megt”r”lte a kez‚t egy k˘nyharuh ba, ‚s odasietett, hogy
kezet r zzon velk.
- Kedv‚s Svlad!
- Dirk, ha szabad k‚rnem - mondta Dirk, ‚s melegen
megragadta a professzor kez‚t. - Jobban szeretem Ągy. Sze-
rintem ez ink bb Łgy hangzik, mint egy sk˘t t“rd”f‚s. Pilla-
natnyilag Dirk Gently n‚ven m–k”d”m. Att˘l tartok, t”rt‚n-
tek bizonyos dolgok a mŁltamban, melyeket jobb szeretn‚k
elfelejteni.
- Igaza, van, tudom, mit ‚rez. A XIV. sz zad nagy r‚sze
p‚ld ul meglehet“sen pocs‚k volt.
Dirk ‚ppen helyesbĄteni akarta a f‚lre‚rt‚st, de Łgy gon-
dolta, az tŁl hosszadalmas lenne, ‚s ink bb annyiban hagyta
a dolgot.
- Hogy van mostan ban, professzor Łr? - k‚rdezte in-
k bb, kalapj t ‚s s lj t j˘lnevelten a dĄv ny karf j ra he-
lyezve.
- H t - mondta Reg -, az ut˘bbi id“ben el‚g ‚rdekesen
folytak itt a dolgok, vagyishogy ink bb unalmasan. De ‚rde-
kes okokb˘l kifoly˘lag unalmasan. Na de ljenek le, mele-
gedjenek meg a t–zn‚l, hozom a te t, ‚s megpr˘b lom el-
magyar zni a dolgot. - Ism‚t kisietett, dudor szva srg”ct-
forgott, “ket meg magukra hagyta, hogy elhelyezkedjenek a
t–z el“tt.
Richand odahajolt Dirkh”z. - Nem is tudtam, hogy ilyen
j˘ba vagytok - mondta, fej‚vel a konyha ir ny ba b”kve.
- Nem vagyunk - mondta Dirk rt3gt”n. - Egyszer tal l-
koztunk v‚letlenl valami vacsor n, de azonnal nagy rokon-
szenv ‚s egyet‚rt‚s alakult ki k”z”ttnk.
- Akkor hogy lehet, hogy t”bbet nem tal lkoztatok?
- Term‚szetesen gondosan elkerlt engem. Ha az ember-
nek valami rejtegetni val˘ titka van, nem aj nlatos senkivel
k”zelebbi kapcsolatba kerlnie. s Łgy sejtem, hogy itt va-
lami nagy titok bujk l. Ha b rhol a vil gban rejlik enn‚l na-
gyobb titok, nagyon tudna ‚rdekelni - mondta halkan Dirk
- hogy mi az.
Jelent“s‚gteljesen Richardra n‚zett, ‚s a t–z f”l‚ nyŁjtotta
a kez‚t. Mivel Richard m r kor bban is sikertelenl pr˘b l-
ta kiszedni bel“le, mi az a titok, most nem volt hajland˘ r -
harapni a csalira, ink bb h trad“lt a karossz‚k‚ben, ‚s k”r-
ben‚zett.
- K‚rdeztem m r - sz˘lalt meg Reg, aki ebben a pillanat-
ban j”tt be -, hogy k‚rnek-e te t?
- O   ... igen - mondta Richanl -, hosszasan megt rgyal-
tuk a dolgot. Es azt hiszem, abban maradtunk; hogy k‚rnk,
nem?
- Remek - mondta Reg bizonytalanul. - Valami szeren-
cs‚s v‚letlennek k”sz”nhet“en ‚ppen van tea k‚szen a
konyh ban. Bocs ssanak meg. Olyan a mem˘ri m, mint a
... mint a ... hogy is hĄvj k azt az iz‚t, amin olyan sok apr˘
lyuk van? Mir“l is besz‚ltem?
Zavart tekintettel sarkon fordult, ‚s Łjb˘l elt–nt a konyh -
ban.
- Nagyon ‚rdekes - mondta Dirk halkan. - G˘ndolkoz-
tam is rajta, hogy vajon j˘-e a mem˘ri ja.
Hirtelen f”l llt, ‚s k”rbes‚t lt a szob ban. A szeme meg-
akadt az abakusz, amely a hatalmas mahag˘niasztal
egyetlen tiszta hely‚n  llt.
- Ezen az asztalon tal ltad a c‚dul t a s˘tart˘r˘l sz˘l˘
feljegyz‚ssel? - k‚rdezte Richardt˘l suttogva.
- Igen - mondta Richard, fel llt, ‚s odament. - Ebbe a
k”nyvbe volt belecsŁsztatva. - Felvette a g”r”g szigetvil g
Łtikalauz t, ‚s belelapozott.
- Igen, igen, persze - mondta Dirk trelmetlenl. - Ezt
tudjuk. Csak azt szeretn‚m tudni, hogy ezen az asztalon
volt-e. - KĄv ncsian v‚gigsimĄtotta ujjaival az asztal sz‚l‚t.
- Ha arra gondolsz, hogy Reg ‚s a kisl ny el“z“leg ”sz-
szebesz‚ltek - mondta Richard -, akkor azt kell mondanom,
hogy szerintem ez nem tŁl val˘szĄn–.
- H t persze hogy nem - mondta Dirk ingerlten -, ez
t”k‚letesen nyilv nval˘.
Richard v llat vont, Ągy ptzSb lta visszafojtani a dh‚t, ‚s
letette a k”nyvet.
- Mindenesetre kl”n”s egybees‚s, hogy a k”nyv ‚p-
ben a ...
- Kl”n”s egybees‚s! - horkant fel Dirk. - H t! Majd
megl tjuk, mennyire volt egybees‚s. Majd nagyon is nteg-
l tjuk, mennyire volt kl”n”s! Riclard, szeretnem, ha meg.
k‚rdezn‚d a bar todat, hogy csin lta a b–v‚szvkk”t.
- Nlitttha azt mondtad volna, hogy mĄtr tudod.
- Tudom is - mondta Dirk k”nnyed‚n. - Csak szeretn‚k
megbizonyosodni r˘la.
- A, ‚rtem - mondta Richard. - Igen, igy k”nny–, nem?
Elmes‚lteted vele, azt n azt mondod ‚n is ‚pp Ągy gondol-
tam! Nagyon j˘, Dirk. Ez‚rt j”ttnk el id ig, hogy elmagya-
r ztassunk vele egy bŁv‚sztrkk”t? H t ‚n nem vagyok nor-
m lis.
Dirk pr˘b lt uralkodni mag n.
- K‚rlek, tedd, amit mondtam - vetette odct dhisisen: -
Te I ttad a mutatv nyt, neked kell megk‚rdezned, hogy csi-
n lta. Higgy nekem, egy d”bbenetes titok rejlik m”g”tte.
n tudom, mi az, de azt akarom, hogy te is halljad.
Dirk megfordult, amikor Reg bel‚pett a szob ba egy t l-
c val, amivel megkerlte a dĄv nyt, azt n lerakta az ala-
cson doh nyz˘asztalk ra, amely a t–z el“tt  llt.
- Chronotis professzor ... - kezdte Dirk.
- Reg - mondta Reg. - Ha k‚rhetem.
- Igen, persze - mondta Dirk. - Reg .:.
- Szita!! - ki ltott fel Reg.
- Tess‚k?
- Az a lyukacsos iz‚. Szita. Ezt a sz˘t kerestem az el“bb,
hab r hogy mi‚rt, azt elfelejtettem. Dirk. kedves fiam, Łgy
n‚z ki, nintha fel akarna robbanni valami miatt. šlj”n le,
tegye mag t k‚nyelembe.
- Ksz”n”m, nem, jobban esik, ha idegesen fel-al  j rk lhatok
Reg ...
Szembegordult a professzorral, ‚s felemelte a mutat˘ujj t.
- Meg kell mondanom - folytatta-, hogy ‚n ismerem a
titkait.
- A, igen ...  ”” ... t‚nyleg? - motyogta Reg, zavartan le-
st”tte a szem‚t, ‚s a cs‚sz‚kkel meg a te skan llal mata-
tott. - rtem.
A cs‚sz‚k vadul cs”r”gtek, ahogy hozz juk nyŁlt. - Igen,
ett“l f‚ltem.
- s szeretn‚k feltenni egy-k‚t k‚rd‚st. Meg kell monda-
nom, a lehet“ legnagyobb aggodalommal v rom r juk a v -
laszokat.
- B izony, bizony - mormogta Reg. - H t, tat  n ez az
utols˘ alkalom. n magam sem tudom igaz n, mire v‚ljem
az ut˘bbi id“ben lej tsz˘dott esem‚nyeket, ‚s ... magam is
f‚lek. H t j˘. K‚rdezzen, amit csak akar. - les tekintettel
feln‚zett, a szeme csillogott.
Dirk kurt n Itichard fel‚ biccentett, megfordult; ‚s a pad-
l˘ra szegezett tekintettel j rk lni kezdett.
- ™””” ... - mondta Richard. - H t ... szeretn‚m tudni,
hogy csin lta a tegnap esti b–v‚sztrkk”t a s˘tart˘val.
Reg meglepettnek l tszott a k‚rd‚st“l, ‚s meglehet“sen
zavartnak.- A b–v‚sztrkk”k? - k‚rdezte.
- Igen - mondta Richard. - A b–v‚sztrkk”t.
- O - mondta Reg csod lkozva -, h t, a b–v‚szet-r‚sz‚t
nem hiszem, hogy szabad ... tudj k a b–v‚sz-szab lyzat na-
gyon szigorŁan rendelkezik a titkok felfed‚s‚r“l. Nagyon
szigorŁan. L tv nyos trkk, nem gondolja? - tett hozz 
huncut hangon.
- De igen - mondta Richard.- Akkor ‚s ott nagyon ter-
m‚szetesnek hatott, de most hogy .:. elgondolkoztam r˘la,
be kell ismernem, hogy el‚gg‚ megd”bbent“.
- H t igen - mondta Reg. - K‚zgyess‚g, tudja? Gyakor-
l s. A term‚szetess‚g l tszat t kell kelteni.
- Nagyon term‚szetesen hatott - folytatta Richard t<lpoga-
t˘zva. - R m nagy hat ssal vall:
- Tetszett?
- Nagyon l tv nyos volt.
Dirk kezdett trelmetlenn‚ v lni. llycn ‚rtelm– tekintetet
vetett Richardra.
- s nem ‚rtem igaz n - mondta Richard hat rozottan -,
hogy mi‚rt Ienne lehetetlen, hogy elmes‚lje nekem. Csak ‚r-
dekel, ennyi az eg‚sz. Eln‚z‚st, hogy megk‚rdeztem.
- Nos - mondta Reg, akit hirtelen megingatott a k‚tely -,
gondolom .., amennyiben nagyon megig‚ri. hogy nem
mondja el senkinek - folytatta -, gondolom, arra mag t˘l is
r j”tt, hogy k‚t s˘tart˘t haszn ltam. Senki nem tudja meg-
kl”nb”ztetni “ket. A gyors k‚zmozdulatok becsapj k a sze-
met, kl”n”sen az olyan szemeket, mint amilyen egyik- m -
sik volt ott az asztaln l. Mik”zben a k”t”tt sapk va bĄbe-
l“dtem, az gyetlens‚g ‚s az esetlens‚g l tszat t keltve,
egyszerŁen belecsŁsztattam a s˘tart˘t a ruhaujjamba rti?
Kor bbi nyugtalans g t teljesen els”p”rte az ”r”m, hogy
az gyess‚g‚vel dicsekedhet.
- Ami azt illeti, ez a leg“sibb trkk a vil gon - folytatta.
- Ennek ellen‚re sok gyess‚get ‚s nagy gyorsas got kĄv n.
Azt n kicsivel k‚s“bb persze visszatettem a s˘tart˘t az asz-
talra, mintha csak odanyujtottam volna valakinek. Persze
t”bb ‚vnyi gyakorl s kell hozz , de ezt a mgold st jobban
szeretem, mint egyszer–en lecsŁsztatni a f”ldre. Amat“r de-
log. Az ember nem tudja f”lvenni, a takarĄt˘n“k meg lega-
al bb k‚t h‚tig nem veszik ‚szre. Egyszer egy h˘napon  t
egy d”gl”tt rig˘ volt a sz‚kem watt. Na persze nem b–-
v‚szmutatv ny  ldozata Iett, hanem egy macsk ‚.
Reg sug rz˘an mosolygott.
Richard Łgy ‚rezte, “ a maga r‚sz‚r“l elv‚gezte a felada-
t t, de halv ny fogalma sem volt, hogy ebb“l most mi de-
rlt ki. Dirkre pislantott, aki azonban nem sietett a segĄts‚-
g‚re, Łgyhogy Richard vakon fejest ugrott a folytat sba.
- Igen - mondta -, igen, ezt ‚rtem, egy kis k‚z-
gyess‚ggel meg lehet csin lni. Azt nem ‚rtem, hogy ho-
gyan kerlt a s˘tart˘ a kors˘ belsej‚be.
Reg megint zavartnak l tszott, mintha mind a ketten m s-
r˘l besz‚ln‚nek. Dirkre n‚zett, aki meg llt, ‚s csillog˘, v ra-
koz˘ szemekkel n‚zett r .
- H t ez ... teljesen egyszer– - mondta Reg. - Nem kell
hozza semmif‚le b–v‚szked‚s. A sapk mb˘l kaptam el“,
eml‚kszik?
- Igen - mondta Richard k‚tked“ hangon.
- Noh t - mondta Reg. - Mik”zben t vol voltam a te-
remb“l, megkerestem azt a mestert, aki a kors˘t k‚szĄtette.
Ez persze n‚mi idebe telt. Mintegy h rom h‚t nyomoz s,
amĄg megtal ltam m‚g p r nap, amĄg megv rtam, hogy ki-
j˘zanodjon, azt n kisebb neh‚zs‚gek  ram sikerlt r vennem,
hogy ‚gesse bele a kors˘ belsej‚be a s˘tart˘t. Ezut n r”vid
id“re meg lltam valahol, hogy egy kis pŁdert szerezzek,
amivel eltntethetem annak a nyom t, hogy id“k”zben le-
barnultam, ‚s persze nagyon gondosan kellett id“ĄzĄteni a
visszat‚r‚semet, hogy az eg‚sz term‚szetesen hasson. Az
el“-kamr ban ”sszetk”ztem saj t magammal, amit“l mindig
zavarba j”v”k egy kicsit. Soha nem tudom, hov  n‚zzek, de
... h t Ągy volt.
Meglehet“sen halov ny ‚s ideges mosolyt produk lt.
Richard igyekezett b˘logatni, de azt n feladta.
- Mi a fen‚r“l besz‚l? - k‚rdezte.
Reg meglepetten n‚zett r .
- Mintha azt mondta volna, ismeri a titkomat - mondta.
- n ismerem - mondta Dirk diadalmasan ragyogva. -
Richard m‚g nem tudja, hab r el van l tva minden szks‚-
ges inform ci˘val, ami nekem kellett ahhoz, hogy r j”jjek.
Had szĄnezzek ki n‚h ny feh‚r foltot - tett hozz . Ahhoz,
hogy  lc zza azt a t‚nyt, hogy val˘j ban hetekig volt t vol,
mik”zben az asztaln l mindenki m s azt hitte, hogy csak
p r m sodperere ugrott ki, le kellett Ąrnia mag nak egy c‚-
dul ra az utols˘ mondatat, hogy amikor visszat‚r, a lehet“
legterm‚szetesebben fel tudja venni a besz‚lget‚s fonal t.
Fontos adal‚k, hogy a mem˘ri ja m r nem a r‚gi. Igy van?
- Bizony, m r nem a r‚gi - mondta Reg, ‚s lassan cs˘-
v lta “sz fej‚t. - M r arra is alig eml‚kszem, hogy milyen
volt. De val˘ban, nagyon ‚les ‚szre vall, hogy ‚szrevette ezt
az apr˘s got.
- Es olt van m‚g az az apr˘s g is - folytatta Dirk -,
hogy III. Gy”rgy milyen k‚rd‚seket tett fel. Magvak.
Ez Łgy l tszott, meglepi Reget.
- Azt k‚rdezte mag t˘l - folytatta Dirk egy kis noteszbe
pillantva, hogy van-e valami hat rozott oka annak, hogy
egyik dolog a m sik ut n t”rt‚nik, ‚s hogy meg lehet-e ezt
akad lyozni. De nem k‚rdezte meg azt is, hogy lehets‚ges-e
visszafel‚ haladni az id“ben, vagy valami hasonl˘t?
Reg hosszan ‚s elismer“en n‚zett Dirkre.
- J˘l sejtettem - mondta -, maga rend”vl figyelemre
m‚lt˘ koponya, fiatalember. - Lassan az ablakhoz ment,
amely a bels“ udvarra nyĄlt. Eln‚zte a kl”n”s figur kat,
melyek a szemerk‚l“ es“ben arra siettek, vagy meg meg ll-
va mutogattak.
- Igen - mondta Reg visszafojtott hangon. - Pontosan Ągy
t”rt‚nt.
- Helyes - mondta Dirk, ‚s ‚s becsukta a notesz‚t egy
feszes kis mosollyal, amely azt mutatta, hogy eg‚sz ‚let‚ben
erre a dics‚retre v rt. - Akkor ez megmagyar zza, mi‚rt
voltlk a v laszok a k”vetkez“k : igen, nem, ‚s tal n - eb-
ben a sorrendben. Teh t akkor. Hol van?
- Mi hol van?
- Az id“g‚p.
- Benne  ll - mondta Reg.
26
Bishop Stratford  llom son egy zajos t rsas g ”z”nl”tt fel
a vonatra. Egyesek az eg‚sz napos nnepl‚st“l kiss‚ megviselt
szmokingot viseltek, a gomblyukukban feh‚r szegf–vel. A n“-
k”n eleg ns ruha volt ‚s kalap, ‚s izgatottal fecsegtek arr˘l,
hogy Julia milyen csinos volt abban a selyemtafot ban, hogy
Ralph m‚g Ągy kinyalva is mennyire Łgy fest, mint egy ”ntelt
fajank˘, ‚s hogy szerintk ez a h zass g Łgysem l'og k‚t h‚tn‚l
tov bb tarOuti.
Az egyik f‚rfi kidugta a fej‚t az ablakon, ‚s odakiab llt
egy arra j r˘ vasutasnak, hogy ez-e a j˘ vonat, ‚s ugye
meg ll Camibridge-ben. A hord r azt felelte, hogy m‚g j˘.
A fiatalember azt mondta, hogy mert ugye nagyon nem sze-
reUi‚nck rossz ir nyban kik”tni, ‚s olyan h<u~got adott,
mintha egy hal vakkantani pr˘b lna, ami azt kĄv nta jelezni,
hogy a fenti megjegyz‚st hihetetlenl viccesnek sz nta, az-
t n behŁzta a fej‚t, ‚s k”zben beverte az ablak keret‚be;.
A flke l‚gter‚nek alkoholszintje azonna jelent“sen meg-
emelkedett.
A flk‚ben az az  ltal nos felfog s uralkodott, hogy az
eskv“ ut ni nnep‚lyes hangulat el‚r‚s‚nek az a legjobb
m˘dja, ha mindenki a bf‚kocsiba rohan, ahol azt n a t rsa-
s g azon tagjai, akik m‚g nem teljesen r‚szegek, srg“sen
leissz k magukat a s rga f”ldig. Az ”tletet zavaros, hangos
felki lt sokkal dĄjazt k, majd egy r ndul ssal a vonat is el-
indult, ‚s akik m‚g  lltak, mind egym s hegy‚re-h t ra zu-
hantak.
Az egyik asztaln l h rom fiatalember z”ttyent le hĄuom
res sz‚kre, a negyediket m r elfoglalta egy kiss‚ k”v‚rk‚s,
r‚gim˘dian ”lt”z”tt f‚rfi. Az arckifejez‚se gy szos volt, ˘ri-
 si, nedves, teh‚nszer– szemei valami titokzatos t volba b -
multak.
Tekintete lassan visszaf˘kusz lt a v‚gtelens‚gr“l k”zvetlen
k”rnyezet‚re, Łjonnan odatolakodott asztalt rsira. Hirtelen
valami j˘l ismert k‚sztet‚st ‚rzett.
A h rom fiatalember hangosan vitatkozott arr˘l, hogy
mind a h rman odamenjenek-e a b rpulthoz, vagy csak
egyikk menjen oda, ‚s hozzon innival˘t mindny juknak, ‚s
hogy vajon az, aki odamegy, nem fog-e Łgy fellelkesedni az
italok k”zels‚g‚t“l, hogy ottragad, ‚s elfelejt a t”bbinek is
hozni, akik nyugtalanul v rj k a visszat‚rt‚t, ‚s ha m‚g
esz‚be jut is az illet˘nek visszaj”nni, k‚pes lesz-e elhozni
id ig az italokat, vagy sz‚pen v‚gig”nti velk a t”bbi utast
Łtk”zben.
V‚gl Łgy t–nt, kiatakult a k”zmegegyez‚s, de szinte
azonnal el is felejtett‚k, mi volt az. Ketten fel lltak, majd
megint leltek, azt n fel llt a harmadik. ™ is lelt. A m sik
kett“ megint fel llt, ‚s annak a n‚zetknek adtak hangot,
hogy az lenne a legegyszer–bb, ha az eg‚sz b rt idehozn k.
A harmadik ‚pp ism‚t fel akart  llni, hogy k”vesse “ket,
amikor a teh‚nszem– f‚rfi, aki vele szemben lt, lassan, de
hat rozottan odahajolt, ‚s kem‚nyen megragadta a karj t.
A szmokingos fiatalember olyan ‚les tekintetet vetett r ,
ami csak kitelt kiss‚ bugybor‚kol˘ agy t˘l, ‚s ijedten azt
mondta: - Mit akar?
Michael Wenton-Weakes borzalmas intenzit ssal a szem‚-
be n‚zett, ‚s halkan azt mondta: - Egy haj˘n j”ttem ...
- Mi van?
- Egy haj˘n ...
- Milyen haj˘n, mir“l besz‚l? Sz lljon le r˘lam. Eresszen
el!
- Sz”rny– messzir“l j”ttnk - folytatta Michael csendes,
szinte alig hallhat˘, m‚gis mag val ragad˘ hangon. - Az‚rt
j”ttnk, hogy megteremtsk magunknak a paradicsomot. A
paradicsomot. Itt.
R”viden k”rbepillantott a flk‚ben, azt n r”viden kib -
mult az es&seppekt8( pettyezett ablakon a lassan s”t‚tbe
burkol˘z˘, es“s kelet-angliai est‚be. Szemmel l that˘ ut lat
tkr”z“d”tt az arc n. M‚g er“sebben szorĄtotta a m sik kar-
j t.
- N‚zze, ital‚rt megyek - mondta az eskv“i vend‚g, kis-
s‚ bizonytalanul, mert el‚g nyilv nval˘ volt, hogy nem
megy.
- H trahagytuk azokat, akik e1 akart k pusztitani ”nmagu-
kat a h borŁskod ssal - mormogta Michael. - Mi a b‚ke
vil g t akartuk, a zene, a m–v‚szetek, a felvil gosod s vil -
g t. Minden, ami kicsinyes, minden, ami vil gias, nu inden,
ami megvetend“, kĄvl maradt volna a mi vil gunkon.
Az elcsendesedett isz kos t–n&ive n‚zte Michaelt. Nem
Łgy festett, mint valami ki”regedett hippi. Persze az ember
soha nem tudhatja. Egyszer az “ b tyja is p r ‚vig egy dru-
ida kommun ban ‚lt, LSD-t szedett, ‚s f nak k‚pzelte ma-
g t, azt n k‚s˘bb m‚gis egy kereskedelmi b4~mk igazgat˘ja
lett. Az˘ta persze j˘val ritk bban k‚pzeli f nak mag t, ‚s
me˘tanulta, hogy nagy Ąvben elkerlje azt a bizonyos v”r”s-
bor-fajt t, amely id“nk‚nt kisebb visszaes‚st id‚zett el˘ n la
ezen a t‚ren.
- Persze voltak, akik azt mondt k, nem fog sikerlni -
folytatta Michael halk hangon, amely tiszt n kisz˘lt a kup‚t
megt”lt“ duhaj hangzavarb˘l -, akik azt j˘solt k, hogy mi
is magunkban hordozzuk a h borŁs g magvait, de a mi c‚-
lunk az volt, hogy csak a m–v‚szet ‚s a sz‚ps‚g vir goz-
z‚k, a legmagasabb m–v‚szet, a legmagasabb sz‚ps‚g - a
zene. Csak azokat vittk magunkkal, akik hittek ebben, akik
val˘ra is akart k v ltani.
- De h t mir“l besz‚l? - k‚rdezte az eskv“i vend‚g, de
m r nem kihĄv˘an, mert megbabon zta Michael var zsa. -
Mikor t”rt‚nt ez? s hol?
Michael m‚ly leveg“t vett. - Miel“tt m‚g ti a vil gra j”t-
tetek volna - mondta v‚gl. - Hallgass, ‚s elmondom ne-
ked.

27
HosszŁ, ideig csend  llt be, k”zben odakinn ‚rezhet“en
s”t‚tedett az esti hom ly, ‚s lassult mark ba kerĄtette az eg‚sz
szob t.
Dirk kirobban˘ sz˘ radatokban t”lt”tt ‚let‚nek egyik
olyan ritka pillanat t ‚lte  t, amikor nem tudott sz˘hoz jut-
ni. Tekintet‚ben egy gyermek csod lkoz sa f‚nylett, ahogy
Łjb˘l v‚gigfuttatta az unalmas ‚s kopott bŁtorokon, a faborĄ-
t sŁ falakon, az elkoptatott sz“nyegeken. A keze megreme-
gett.
Rich rd egy pillanatra ”sszevonta a szem”ld”k‚t, mintha
fejben pr˘b ln  kisz molni valaminek a n‚gyzetgy”k‚t, az-
t n visszan‚zett Regre.
- Ki maga? - k‚rdezte.
- A leghalv nyabb fogalmast sincs - mondta Reg vid -
man. - A mem˘ri m nagy r‚sze teljesen odavan. Tudja, na-
gyon ”reg vagyok. Megd”bbent“en ”reg. Azt hiszem, joggal
felt‚telezhetem, hogy ha megmondan m, mennyire ”reg va-
gyok, meg lenn‚nek d”bbenve. Nagy az es‚lye, hogy j˘ma-
gam is meg lenn‚k d”bbenve, mivel ‚n sem eml‚kszem r .
Sz”rnyen sok dolgot l ttam, tudja. H la istennek nagy r‚-
szket elfelejtettem. A baj az; hogy mire az ember olyan
”reg lesz, mint ‚n, ami ahogy ma az el“bb is emlitettem,
megd”bbent“ ... ezt mondta m r?
- Igen, emlĄtette.
- Helyes. Nem eml‚keztem, hogy mondtam-e m r, vagy
sem. Sz˘val az ember mem˘ri ja nem lesz t gasabb, ‚s Ągy
egy csom˘ dolog egyszer–en kihullik bel“le. Teh t a leg-
fo˘b kl”nbs‚g egy magukkorabeli ‚s egy magunkorabeli
ember k”z”tt nem az, hogy mennyit tud, hmem hogy
mennyit felejtett. s egy id“ ut n az ember ma vt is el-
felejti, hogy mi az, amit elfelejtett, azt n azt is, hogy egy l-
tal n eml‚kezni kellene valamire. Azt n folyton elfelejti,
hogy ””” ... mir“l is besz‚l tulajdonk‚ppen.
Elveszetten meredt a te skann ra.
- A dolgok, amikre eml‚kszik ... - sŁgta Ricard tapinta-
toson.
- A szagok meg a flbeval˘k ...
- Tess‚k?!
- Valamilyen okb˘l kifoly˘lag ezek maraduk meg a leg-
ink bb - mondta Reg, ‚s zavartan cs˘v lta a fej‚t. Hirtelen
lelt. - A flbeval˘ p‚ld ul, amit Vikt˘ria kir lyn“ viselt,
az ezstjubileum n. Meglep“ egy darab volt. A korh– fest-
m‚nyeken kisebbnek  br zolt k. Neh‚z lenne eld”nteni,
hogy melyik a sz”rny–bb. Na persze ez‚rt maradt meg
olyan ‚lesen az eml‚kezetemben Kleop tra. Flbeval˘k ‚s
szagok els”pr“ kombin ci˘ja. Azt hiszem, ez lesz az utols˘,
ami megmarad, ha majd minden m s elt–nt. Egyedl fogok
ld”g‚lni a bes”t‚tĄtett szob ban, fogak n‚lkl, l t s n‚lkl,
Ązlel‚s n‚lkl, minden n‚lkl, csak egy kis szrke koponya,
‚s ebben a kis szrke kopony ban egy furcsa k‚p valami
himb l˘z˘ k‚k ‚s arany valamir“l, amin megcsillan a f‚ny,
‚s izzads g, macskaeledel ‚s hal l szaga. KĄv ncsi vagyok,
hogy tudni fogom-e, mi az ...
Dirk aig mert leveg“t venni, mik”zben lassan k”rbej rta
a szob t, gyeng‚den meg-meg‚rintve ujjai hegy‚vel a fala-
kat, a dĄv nyt, az asztalt.
- Mi˘ta van ez ... - k‚rdezte.
- Itt? - mondta Reg. - Csak Łgy k‚tsz z ‚ve. Mi˘ta
visszavonultam.
- Mit“l vonult vissza?
- Fogalmam sincs! De valami j˘ dolog lehetett, az biztos,
nem gondolja?
- Ugy ‚rti, itt ‚l ugyanebben a szob ban ... k‚tsz z ‚ve?
- mormogta Richard. - Az ember azt hinn‚, hogy valakinek
felt–nik, vagy furcs nak tal lja.
- O, ez a r‚gebbi Cambridge-i koll‚giumok egyik sz‚ps‚-
ge - mondta Reg. - Itt mindenki olyin diszkr‚t. Ha arr˘l
kezden‚nk t rsalogni, hogy kiben mi a furcsa, akkor itt l-
hetn‚nk kar csonyig. Svlad ... ””” ... Dirk, kedves fiam, ha
megk‚rhetem, ahhoz ne nyŁljon hozz .
Dirk ‚pp kinyŁjtott a a kez‚t, hogy meg‚rintse az asztal
egyetlen tiszta hely‚n  ll˘ abakuszt.
- Mi ez? - k‚rdezte Dirk ‚lesen.
- Csak aminek l tszik, egy r‚gi fagoly˘s abakusz -
mondta Reg. - Egy pillanat, ‚s megmutatom, de el“bb gra-
tul lnom kell ‚les felfog s hoz. Megk‚rdezhetem, mib“l j”tt
r  a megold sra?
- Be kell ismernem - mondta Dirk r  nem igaz n jellem-
z“ szer‚nys‚ggel -, hogy nem ‚n j”ttem r . V‚gl megk‚r-
deztem egy gyereket. Elmes‚ltem neki a trkk”t, ‚s meg-
k‚rdeztem, szerinte hogy csin lt k, mire “ azt mondta, id‚-
zem: "A francba, h t volt neki egy flancos id“g‚pe, nem?"
Megk”sz”ntem a kis g‚zengŁznak a segĄts‚get, ‚s adtam ne-
ki egy shillinget a f radoz s ‚rt. Mire “ alaposra sĄpcsonton
rŁgott, ‚s tov bb llt. De “ oldotta meg. Az ‚n hozz j rul -
som mŁld”ssze annyi volt, hogy bel ttam, igaza kell hogy
legyen. M‚g azt is megsp˘rolta nekem, hogy ‚n rŁgjak ma-
gamba, ami‚rt nem j”ttem r .
- De, volt olyan ‚leselm‚j–, hogy egy gyermekhez fordul-
jon - mondta Reg. - Akkor hadd gratulajak ehhez.
Dirk m‚g mindig az abakuszt m‚regette gyanakodva.
- Hogy m–k”dik? - k‚rdezte, ‚s igyekezett k”nnyeds‚get
er“ltetni a hangj ra.
- O, rettenetesen egyszer– - mondta Reg. - —gy m–k-
dĄk, ahogy az ember akarja. Tudja, egy meglehet“sen fejlett
tĄpusŁ komputer ir nyĄtja. Val˘j ban nagyobb kapacit sŁ,
mint a F”ld”n tal lhat˘ ”sszes komputer egyttv‚ve - ‚s
most j”n az ‚rdekes dolog -, ”nmag t is bele‚rtve. Ezt a r‚-
sz‚t soha nem ‚rtettem, hogy “szinte legyek. De kapacĄt s nak
t”bb mint 95%- t arra haszn lja fel, hogy meg‚rtse, mit
akarnak t“le. n egyszer–en csak leteszem ide az abakuszo-
mat, ‚s “ ebb“l meg‚rti, hogy mit akarok. Azt hiszem, ‚n .
m‚g abakuszon tanultam sz molni, amikor ... h t, gondo-
lom, amikor gyerek voltam.
Richard p‚ld ul val˘szĄn–leg a saj t szem‚lyi sz mĄt˘g‚-
p‚t haszn ln  ha azt letetn‚nk ide, ahol az abakusz van,
az id“g‚p komputere egyszer–en ”sszekapcsol˘dna vele, ‚s
remek felhaszn l˘bar t id“utaz˘-menket produk lna. Csak
be llĄtjuk p‚ld ul 1066-ot, ‚s az ajt˘ el“tt m ris ott folyik a
hastingsi csata, m r ha valakit az eff‚le dolgok ‚rdekelnek.
Reg hanglejt‚se azt sugallta, hogy az “ ‚rdekl“d‚se eg‚-
szen m sfei‚ ir nyul.
- Meglehet“sen ... ”   ... sz˘rakoztat˘ a maga m˘djai -
fejezte be. - Jobb, mint a t‚v‚, ‚s sokkal egyszeru"bb hasz-
n lni, mint egy vide˘magn˘t. Ha elfelejtek megn‚zni egy
m–sort, akkor csak visszaugrom az id“ben, ‚s megn‚zem.
Rem‚nytelen eset vagyok, soha nem fogok eligazodni azon
a sok gombon:
Dirk kiss‚ d”bbenten reag lt erre a megnyilatkoz sra.
- Van egy id“g‚pe, ‚s arra haszn lja ... hogy t‚v‚t n‚zzen
vele?l
- Ha meg tudn m tanulni a vide˘ kezel‚s‚t, egy ltal n
nem is haszn ln m. Tudja, az id“utaz s nagyon z–r”s do-
log. Csupa vesz‚ly ‚s csapda, ha az ember valami rossz
dolgot v ltoztat meg a mŁltban, akkor teljesen ”sszeonr
laszthatja a t”rt‚nelem folyamat t.
R ad sul a telefonomat is  lland˘an t”nkreteszi. Nagyon
sajn lom - mondta sz‚gyenkezve Richardnak -, hogy teg-
nap este nem tudta felhĄvni a kis bar tnej‚t. Van valami
alapvet“en rejt‚lyes a brit telefonh l˘zat m–k”d‚s‚ben. ami-
vel az id“g‚pem nem f‚r ”ssze. A vĄzvezet‚kkel vagy a vil-
lannyal vagy a g zzal soha nincs semmi probl‚ma. Az
‚rintkez‚si pontokra valahogy kvantum-szinten gyelnek,
amit nem ‚rtek igaz n, de ezekkel s˘ha nem volt probl‚ma.
A telefon viszont nagyon is probl‚m s. Ah nyszor hasz-
n lom az id“g‚pet - ami persze szinte soha nem fordul el“,
r‚szben ‚pp e miatt a telefon-z–r miatt -, a telefonom meg
bolondul, ‚s akkor ki kell hĄvatnom valami fajank˘t a t v-
k”zl‚si v llalatt˘l, hogy megjavĄtsa, az meg elkezd ostoba
k‚rd‚seket feltenni, pedig semmi rem‚nye , hogy valaha is
meg‚rtse a v laszt.
Sz˘val, a l‚nyeg az hogy szigorŁ szab lyt  llĄtottam fel
”nmagam sz mara, hogy soha ne v ltoztassak meg semmit
a mŁlbant - Reg fels˘hajtott - b rmekkora legyen is a kĄ-
s‚rt‚s.
- Mif‚le kĄs‚rt‚s? - k‚rdezte Dirk ‚lesen.
- O, csak van valami apr˘s g, ami nagyon ‚rdekel -
mondta Reg bizonytalankodva. - Teljesen  rtalmatlan a do-
log, mert nagyon szigorŁan betartom a szab lyt. Hab r el‚g
szomorŁ vagyok miatta.
- De megszegte a saj t szab ly t! - mondta Dirk. - Teg-
nap este! Megv ltoztatott valamit a mŁltban.
- Na igen - mondta Reg feszengve -,de az m s. Telje-
sen m s. L tnia kellett volna annak a szeg‚ny kisl nynak az
arc t. Olyan szomorŁ volt. ™ azt hitte, a vil g csod latos
hely, az a sok ijeszt“ v‚n professzor meg csak k rogott k”-
rl”tte, mert az “ sz mukra m r r‚g nem csod latos.
Ugy ‚rtem - tett hozz  Richardhoz fordulva - Gondoljon
csak Cawley-ra. Micsoda v‚n kecske! R f‚rne, hogy valaki
beleverjen egy kis embrs‚get, m‚g ha f‚lt‚gl val is. Nem,
teljes joggal tettem, amit tettem. Egy‚bk‚nt szigorŁan betartom
a szabalyt, hogy ...
Richard r n‚zett, ‚s az arc n valami felismer‚s kezdett
derengeni.
- Reg - mondta udvariasan -, megengedi, hogy adjak
egy tan csot?
- H t persze, kedves fiam, nagy ”r”mmel fogadn m -mondta Reg
- Ha itt jelenlev“ k”z”s bar tunk egy kis s‚t ra hĄvn  a
Cam foly˘ partj ra, ne menjen vele.
- Ezt meg hogy ‚rti?
- Ugy ‚rti - mondta Dirk komolya -, hogy szerinte van
n‚mi ar nytalans g val˘s cselekedetei ‚s az  llĄt˘lagos in-
dĄt‚kai k”z”tt.
- lgen? El‚g furcs n fejezi ki mag t.
- § m r csak ilyen furcsa fick˘. Arr˘l van sz˘, hogy le-
hettek m s indĄt‚kai is, melyeknek esetleg nincs is tudat -
bar. Mint p‚ld ul amikor hipn˘zisban cselekszik valaki -
vagy ha egy szellem sz llja meg ...
Reg falfeh‚r lett.
- Egy szellem ... - mondta.
- Professzor .... Reg ... ‚n azt hiszem, volt valami oka an-
nak, hogy l tni akart engem. Mi volt a val˘di ok?
- Cambridge! Cambridge  llom s! - vartyogta a p lyaud-
var hangosbemond˘ja.
Duhaj t rsas g hangoskod sa ”ml”tt ki a peronra.
- Hol van Rodney? - k‚rdezte a t rsas g egyik tagja,
miut n nagy nehezen kik sz l˘dott abb˘l a kocsib˘l, ahol a
b r volt. § ‚s a t rsa t ntorogva v‚gign‚ztek a peronon.
Michael Wenton-Weakes hatalmas alakja surrant el mellet-
tk csendben a kij rat fel‚.
V‚gigbotladoztak a vonat mellett, belestek a flk‚k pisz-
kos ablakain. Hirtelen megpillantott k hi nyz˘ t rsukat, aki
mintegy transzban m‚g mindig ott lt a hely‚n, a m r
majdnem kirlt kup‚ban. Bekopogtak neki az ablakon, ‚s
r kiab ltak. Egy-k‚t pillanatig nem reag lt, azt n hirtelen
zavartan mag hoz t‚rt, mintha nem tudn , hol van.
- Be van csiccsentve - b”mb”lt‚k boldogan a t”bbiek,
felnyomakodtak a vonatra, azt n Rodney-val egytt lenyo-
makodtak.
Rodney sz‚delegve meg llt a peronon, ‚s a fej‚t r zta.
Azt n feln‚zett, ‚s a kerĄt‚sen  t megl tta Michael Wenton-
Weakes nagydarab alakj t, amint ‚pp bepr‚seli mag t ‚s ha-
talmas, neh‚z t sk j t egy taxiba, ‚s egy percig Łgy  llt ott,
mintha odasz”gezt‚k volna.
- Kl”n”s volt ez a pasas - mondta. - Egy hosszŁ mes‚t
adott el“ nekem valami haj˘t”resr“l.
- Hmmm - gurgul zott az egyik t rsa -, ‚s mennyi p‚nzt
szedett ki bel“led?
- Mi? - k‚rdezte Rodney csod lkozva. - Nem. Nem,
nem azt akart. Csak valami haj˘t”r‚s ‚rte, vagyis ink bb
baleset, valami robban s ..:? s Łgy l tszik, azt hiszi, vala-
mik‚ppen “ okozta. Vagyishogy volt ez a baleset, ‚s amikor
“ segĄteni pr˘b lt, akkor okozta a robban st, ami mŁldenkit
meg”lt. Azt n azt is mes‚lte, hogy hosszŁ ‚veken  t nem
volt semmi, csak rothad˘ mocs r, azt n valami sokl bŁ,
ny lk s puh nyok ... Az eg‚sz nagyon fura volt.
- BĄzz tok csak Rodney-ra! § azt n mindig kifogja az
“rlteket!
- Biztos hogy “rlt volt. Azt n teljesen v ratlanul valami
mad rr˘l kezdett sz”vegelni. Azt mondta, a mad rr˘l sz˘l˘
r‚sz tiszta hlyes‚g. Jobban ”rlne, ha nem lenne benne a
mad rr˘l sz˘l˘ r‚sz. De azt n azt is mondta, majd rendbe
hozza a dolgot. Mindent rendbe fog hozni. Valahogy nem
tetszett nekem, ahogy ezt mondta
- Magunkkal kellett volna vinni a pasast a b rba. Nagyon
vicces, mi ...
- Fs az sem tetszett, ahogy elk”sz nt. Egy cseppet sem
tetszett:
28
Eml‚kszik - mondta Reg -, amikor meg‚rkeztek ma d‚l-
ut n, azt mondtam, az ut˘bbi id“ben el‚g unalmas volt itt,. de
... ‚rdekes okokb˘l kifoly˘lag?
- l‚nken eml‚kszem - mondta Dirk -, mivel mind”ssze
tĄz perccel ezel“tt t”rt‚nt.Ugy eml‚kszem, pontosan ugyan-
azon a helyen  llt. s ugyanezeket a rnh kat viselte, amiket
pillanatnyilag is, ‚s...
- Hallgass m r, Dirk - mondta Richard. -Nem hagyn d
sz˘hoz jutni szeg‚nyt?
Dirk bocs natk‚r”en meghajolt kiss‚.
- Ugy van - mondta Reg. - Az az igazs g, hogy t”bb
hete, s“t h˘napja nem haszn ltam az id“g‚pet, mert az a
furcsa ‚rz‚sem volt, hogy valaki vagy valami pr˘b l r ven-
ni, hogy tegyem meg. l“sz“r csak eg‚szen halv ny k‚szte-
l‚st ‚reztem r , azt n egyre er“sebb ‚s er“sebb lett ez az ‚r-
z‚s. RendkĄvl zavar˘ volt. Nagyon kem‚nyen ellen kellett
 llnom, mert olyasvalamĄre pr˘b lt r venni, amit magam is
meg akartam tenni. Nem hiszem, hogy r j”rttem volna,
hogy ez a k‚sztet‚s kĄv–lrbl j”n, ‚s nemcsak a saj t v gya-
im “szttik‚lnek, ha nem vagyok olyan ˘vatos. Att˘l kezdve,
hogy ‚szrevettem, hogy valami a hatalm ba kerttett, a
helyzet egyre rosszabb ‚s rosszabb lett, ‚s egyszer csak r”p-
k”lni kezdtek a szob ban a bŁtoraim. A kis Gy”rgy-korabe-
li Ąr˘asztal meg is s‚rlt. N‚zz‚k a nyomokat a ...
- Emiatt volt Łgy megijedve a mŁlt este, mert azt hitte,
megirat ez folyik odafenn? - k‚rdezte Richard:
- Igen - mondta Reg visszafojtott hangon. - Borzaszt˘an
f‚ltem. De szerencs‚re csak egy kedves kis l˘ volt ott. Azt
hiszem, akkor surranhatott be, amikor elugrottam egy kis
pŁder‚rt, hogy  lc zzam a barnas gomat.
- Ugy? - mondta Dirk. - s hov  ugrott el ‚rte? - k‚r-
dezte. - Nem hiszem, hogy a l˘ az illatszerboltban lett vol-
- O, van egy bolyg˘, abban a csillagk‚pben, amit Plej -
doknak neveznek, ahol a por pontosan olyan szĄn– ...
- Elment egy m sik bolyg˘ra? - suttogta Dirk. - PŁde-
r‚rt?!
- O, nincs olyan messze - mondta Reg vid man. - Tud-
ja, a val˘s t vols g a t‚r-id“ kontinuum k‚t pontja k”z”tt
szinte v‚gtelenl kisebb, mint egy elektron egym s melletti
p ly inak l tsz˘lagos t vols ga. Ami azt illeti, sokkal k”ze-
lebb van, mint az illatszerbolt, ‚s m‚g a p‚nzt rn l sem
kell v rakozni. Soha nincs n lam pont annyi apr˘, mint
amennyi kellene, maga hogy van ezzel? Akku m r ink bb
a kvantum-ugr st v lasztom. A baj csak az; hogy ilyenkor
azt n z–r van a telefonommal. De h t az ‚letben semmi
sem egyszer–.
L tszott, hogy bosszantja a dolog. s
- De az‚rt azt hiszem, igaza van, hogy azt gondolja,
amit szerintem gondol - tette hozz  csendesen.
M‚g?
Hogy kiss‚ tŁl bonyolult m˘dszereket vetettem be egy
meglehet“sen csek‚lyke eredm‚ny el‚r‚se ‚n1ek‚ben. Felvi-
dĄtani egy kisl nyt, b rmilyen b jos, kedves ‚s szomorŁ is
- ez most hogy Ągy beleg~dolok, val˘ban n“m t–nik el‚g-
s‚ges magyar zatnak ..., nos, -egy igen jelent“s id“-manipu-
l ci˘ra. K‚ts‚gtelenl egyszerbb lett volna egy b˘kot mon-
darai a ruh j ra. Tal n a ... szellem - mert ugye egy szel-
lemr“l besz‚lnk?
- Azt hiszem arr˘l, igen - mondta Dirk lassan.
- Egy szellem? - k‚rdezte Richard. - Ugyan m r, ez
- V rj - v gott k”zbe Dirk. - K‚rem, folytassa - mondta
Regnek.
- Lehets‚ges, hogy a ... szellem j tszotta ki az ‚bers‚ge-
met. Olyan kem‚nyen kzd”ttem az ellen, hogy megtegyek
egy bizonyos dolgot, hogy k”pnyed‚n r  tudott venni egy
m sik dologra ...
- s most?
- §, m r elt vozott. A szellem tegnap este itthagyott.
- s vajon - mondta Dirk Richardra tekintve - hov  me-
hetett?
- Nem- mondta Richard. - K‚rlek, csak ezt ne. M‚g ab-
ban sem vagyok biztos, hogy sikerlt megem‚sztenem, hogy
egy id“g‚pr“l t rsalgunk, ‚s akkor most egyszer csak szelle-
mek?
- Teh t mi is volt az - sziszegte Dirk -,  mi arra k‚ny-_
szerĄtett, hogy f”lm ssz a falon?
- H t, te mondtad, hogy valami poszt-hipnotikus hat s-
ra ...
- n ezt nem mondtam! Csak bemutattam a hipnotikus
szuggeszti˘ lehets‚ges hat sait. De azt hiszem, hogy a hip-
n˘zis ‚s egy szellemt“l val˘ megsz llotts g nagyon sokban
hasonlĄt egym sra. Az embert r  lehet venni a legabszur-
dabb dolgok elk”vet‚s‚re, azt n vid man kital lja r 
a leg tl tsz˘bb r~ionaliz ci˘t, hogy megmagyar zza a dol-
got  nrttag nak. De olyasmire, ami jelleme legalapvet“bb
von sainak mond ellent, nem lehet r venni. Kzdeni fog.
Ellen fog  llni.
Richardnak esz‚be jutott, milyen megk”nnyebbl‚st ‚rzett,
amik‚ ”szt”n”sen kicser‚lte a kazett t Susan zenetr”gzĄt“-
j‚ben. Mintha egy kzdelem ‚rt volna v‚get, melyben v rat-
lanul “ gy“z”tt. Most megint Łgy ‚rezte, hogy egy kzde-
lem folyik, melyben ‚ppen veszĄtett; fels˘hajtott, ‚s elmond-
ta a gondolatait a t”bbieknek is.
- Err“l van sz˘! - ki ltott fel Dirk. - Te nem tetted volna
meg! K”zelednk valamihez. A hipn˘zis akkor a leghat‚ko-
nyabb, ha az alany l‚nyeg‚ben egyet‚rt azzal, amit tennie
kell. Meg kell tal lni az adott feladathoz a legmegfelel“bb
alanyt, ‚s akku a hipn˘zis nagyon m‚lyrehat˘ lehet. s azt
hiszem, ez a megsz llotts gra is igaz. Teh t. Mit tudunk ed-
ig?
- Van egy szellemnk, aki valamit meg akar tenni. ‚s ke-
resi a megfelel“ szem‚lyt, hogy megsz llja, ‚s elv‚geztesse
vele a feladatot. Professzor ...
- Reg ... - mondta Reg.
- Reg, k‚rdezhetek valami borzaszt˘an szem‚lyeset? T”-
k‚letesen meg fogom ‚rteni, ha esetleg nem akar v laszolni,
de akkor addig fogom nyaggatni, amĄg nem felel. A szok -
sos kis m˘dszereim ... Azt mondta, van valami, ami nagy
kĄs‚rt‚st jelent a maga sz m ra. Hogy van valami, amit na-
gyon szeretne megtenni, de nem engedi meg mag nak, ‚s
erre a szellem is prob lta r venni. K‚rem. Lehet, hogy ez
nem k”nny–, de azt hiszem, sokat segĄtene, ha elmondan ,
- Nem mondom el.
- Meg kell ‚rtenie, mennyire fontos ...
- Ink bb megmutatom - mondta Reg.
A St. Cedd's kapuj nak keret‚ben kirajzol˘dtak egy hatal-
mas alak k”rvonalai, amely egy ˘ri si, sŁlyos, fekete nejlon-
szatyrot cipelt. Az alak Michael Wenton-Weakes alakja
volt, a hang, amely megk‚rdezte a port st, hogy Chronotis
professz‚ a szob j ban tart˘zkodik-e, Michael Wenton-We-
akes hangja volt, a flek, melyek meghallott k a port s v -
lasz t, nevezetesen hogy tudja a nyavalya, mert a telefonja
m r megint vacakol, Michael Wenton-Weakes flei voltak,
de a szellem, amely a szemein  t a vil gba n‚zett, nem az
”v‚ volt.
T”k‚letesen megadta mag t. Megsz–nt benne minden k‚t-
s‚g, nyugtalans g ‚s zriavar.
Elm‚j‚t teljesen tagsz llta egy idegen elme.
A szellem, amely nem Michael Wenton-Weaks‚ volt,
szemgyre vette az egyetemet, mely m r ismer“s volt az
elmŁlt n‚h ny boszant˘ ‚s dhĄt“ h‚tr“l.
Hetek! Mikroszekundumnyi pillanatok.
A szellem, amely most Michael W,enton-Wealces test‚ben
lakozott,  t‚lt m r szinte teljes feled‚sben t”lt”tt id“szakokat
is, amikor n‚ha ‚vsz zadokon  t es“k bolyongott a F”ld”n
- Łgy t–nt neki, csak n‚h ny perc telt el az˘ta, hogy ezek a
l‚nyek, akik ezeket a falakat emelt‚k, felbukkantak. Sze-
m‚lyes ”r”kk‚val˘s g nak nagy r‚sze - ami nem volt iga-
z n ”r”kk‚val˘s g, de p r billi˘ ‚vet az‚rt el‚g k”nny– an-
nak ‚remi - azzal telt, hogy mag nyosan v ndorolt a v‚ge-
‚rhetetlen mocsarakban,  tg zolt a hat rtalan ˘ce nokon, ‚s
d”bbent  mulattal b multa; amikor egyszer csak sokl bŁ,
ny lk s puh nyok m sztak el“ a rothad˘ tengerb“l - ‚s
most itt vannak ezeknek a l‚nyeknek a lesz rmazottai, ‚s
Łgy viselkednek, mintha az ”v‚k lenne az eg‚sz bolyg˘, ‚s
folyton a telefonr˘l nyavalyognak.
Lelk‚nek s”t‚t ‚s csendes m‚ly‚n j˘l tudta, hogy meb
“rlt; szinte azonnal meg“rjĄtette a baleset ut n az a tudat,
hogy mit tett, ‚s hogy m–yen l‚tez‚s v r most r , t rsainak
eml‚ke, akik meghaltak, ‚s akik egy ideig Łgy kĄs‚rtett‚k
“t, ahogy most “ kĄs‚rt a F ld”n.
Tudta, hogy amit most tenni k‚szl, az ellen felh boro-
dottan tiltakozna l‚ny‚nek az a r‚sze, amelyre m r csak alig
eml‚kszik; de ez az egyetlen m˘dja annak, hogy v‚get ves-
sen az  lland˘ lid rcnyom snak, melyben az elmŁlt ‚vbilli-
˘k minden perc‚t t”lt”tte.
Fogta a szatytnt, ‚s elindult.
29
Valahol az es“erd“ m‚ly‚n ‚ppen az t”rt‚nt ami az es“erd“ben
 ltal ban t”rt‚nni.szokott : esett. Ez‚rt hĄvj k es“er-
d˘nek.
L gyan permetez“, makacs es˘ volt, nem az a sŁlyosan
lezŁdul˘  radat, amely az ‚v k‚s“bbi szakasz ra; a forr˘ ‚v-
szakra. jellemz“. Az es“cseppek finom k”dd‚  lltak ”ssze,
melyet  t- meg  tst egy-egy napsug r-d rda, a f‚ny meg-
l gyult, ‚s tov bbhaladt Łtj n egy k lv riafa nedves k‚rg‚ig,
ahol megtelepedett, ‚s csillogni kezdett. N‚ha ‚pp egy pil-
lang˘ vagy egy apr˘, mozdulatlanul ragyog˘ gyĄkocska mel-
l‚ t‚lepedett le, ‚s ilyenkor a hat s szinte az elviselhetetlen-
c‚gig fokoz˘dott.
Odafenn, a f k magas lombkoron ja k”z”tt hirtelen egy
rendkĄvl figyelemre m‚lt˘ gondolat  tltStt 'egy mad r esz‚-
be, vadul csapkodva r˘pk“dni kezdett a lombok k”z”tt, az-
t n v‚gl meglt egy  gon, ahol nyugodtan v‚giggondolhat-
ja a dolgokat, mĄg v‚gl ism‚t kilyukadt ugyanoda: hogy
ideje lenne eb‚delni.
A leveg“ illatokt˘l volt terhes - a vir gok k”nny– illata
keveredett az erd“ alj t bont˘  t zott avar sŁlyos szag val.
Az avarr‚teget gubancos gy”k‚rcsom˘k sz“tt‚k  t, moha
n“tt ‚s bogarak m szk ltak rajtuk.
Egy tiszt son, az  gaskod˘ f k k”z”tt t tong˘ res, ned-
ves f”lddarabk n csendben ‚s minden felt–n‚s n‚lkl meg-
jelent egy egyszeid feh‚r ajt˘. N‚h ny m sodperc mŁlva_
halk nyikorg ssal r‚snyire nyit. Egy h˘rihorgas, sov ny f‚r-
fi lesett ki rajta, meglepetten pislogott; azt n megint be- . -_
csukta az ajt˘t.
N‚h ny m sodperc mŁlva Łjb˘l kinyĄlt, ‚s Reg n‚zett ki
rajta.
- Val˘di - mondta. - Higgyenek nekem. J”jjenek, ‚s n‚z- .
z‚k m‚g a saj t szemkkel. - Kis‚t lt az erd“be, visszafor-
dult, ‚s intett a m sik kett“nek, hogy k”vess‚k.
Dirk b tran kil‚pett, ‚ppen csak kett“t pislogott, azt n ki-
jelentette, hogy pontosan ‚rti, hogy m–k“dik, ‚s hogy nyil-
v nval˘an az irre lis sz mok alapj n, melyek a minim lis
kvantum-t vols gok k“z”tt helyezkednek el, ‚s meghat rozz k
red“z”tt Univerzum frakt l-k”zvonalait, ‚s csak azt ta-
l lja megd”bbent“nek, hogy neki ez eddig nem jutott esz‚-
be. .
- Mint a macskabej r˘ - jegyezte meg Richard a h ta
m”gl, az ajt˘ban  llva
- Igen, pontosan! - mondta Dirk, levette a szemveg‚t, ‚s .:
egy f nak t maszkodva t”r”lgetni kezdte. - Term‚szetesen
r j”tt‚l; hogy hazudtam. De ez az adott k“ru'lm‚nyek k”z”tt
teljesen term‚szetes reflex, gondolom, ebben mindny jan
egyet‚rtnk. Teljesen term‚szetes.Kicsit hunyorgott, ‚s
visszatette a szemveg‚t: Az –veg szinte azonnal bep r so-
dott.
- D“bbenet~ - ismerte be Dirk.
Richard bizonytalanabbul l‚pett ki, ‚s egy pillanatra inga-
dozva meg llt: egyik l ba m‚g mindig Reg szob j nak pad-
l˘j n, a m sik az erd“ nedves talaj n. Azt n megadta ma~.
g t, ‚s mik‚t l b val el“rel‚pett:
Tdeje azonnal megtelt a s–r– kip rolg sokkal, elm‚je a
hely sz‚ps‚g‚vel: Visszafordult,  s megn‚zte az ajt˘t, me-
lyen  tl‚pett. Tov bbra is ‚gy teljesen  tlagos, kit rt ajt˘
volt, csak ‚ppen az erd“ k”zep‚n  lldog lt egymag ban; ‚s
tiszt n be lehetett l tni rajta a szob ba, ahonnan ‚pp kil‚-
pett.
T–n“dve megkerlte az ajt˘t, ˘vatosan tett . meg minden
l‚p‚st a s ros talajon, nem az‚rt, mert attbl f‚lt, hogy elcsŁ-
szik, hanem -ink bb att˘l, hogy egyszer csak elt–nhet a l ba
al˘l a f”ld. Az ajt˘ h tulr˘l n‚zve is teljesen  tlagos ajt˘
volt; amire az ember nemigen sz mĄtana egy es“erd“ kell“s
k‚zep‚n. Richard  tl‚pett az ajt˘n h tulr˘l, ‚s visszan‚zve
megint Łgy l tta, mintha most l‚pett volna ki Urban Chro-
notis professzor Cambridge-i, a St. ~Cedd's koll‚giumban le-
v“ szob j b˘l, amely t bb ezer kilom‚terre kellett hogy le-
gyen. T”bb ezer kilom‚ter? De h t hol vannak?
Beb mult a f k k”z‚, ‚s a t volban megpillantott valami
halv ny csillog st.
- A tenger az? - k‚rdezte.
- Innen f”ntr“l kicsit jobban l tni - ki ltotta Reg, aki
f”lm szott egy csŁsz˘s lejt“n, ‚s most egy f nak t masz-
kodva lihegett. A t volba mutatott.
A m sik kelt˘ is ut nam szott, zajosan cs”rtettek  t az
 gak-k”z”tt, amire a magasban l thatatlan madarak k rog˘
panaszkod ssal reag ltak.
- A Csendes-˘ce n? - k‚rdezte Dirk.
- Nem, az Indiai - mondta Reg.
Dirk megt”r”lte a szemveg‚t, ‚s jobban megn‚zte.
- A, igen, persze - mondta.
- Nem Madagaszk r ez? - k‚rdezte Richard. - n egy-
szer voltam ...
- T‚nyleg? - k‚rdezte Reg. -Az egyik legszebb ‚s leg-
fantasitikusabb hely az eg‚sz f”ldkereks‚gen, ‚s sz momra
tele van a legijeszt“bb ... kĄs‚rt‚sekkel. De nem.
A hangja kiss‚ megremegett, ‚s megk”sz”rlte e tork t.
- Nem - folytatta. - Madagaszk r - l ssuk csak, melyik
ir nyban is ... hol van a nap? Igen, arra. Nyugat fel‚. Mada-
gaszk r k”rlbell 800 kilom‚terre van innen, nagyj b˘l
nyugati ir nyba. A R‚union sziget pedig Łgy f‚lŁton van
k”ztnk.
- ™”” ... hogy is hĄvj k - m~dta Dirk hirtelen, ‚s ujja-
ival dobolni kezdett egy fa k‚rg‚n, amivel' elijesztett agy
gyilcot - azt a helyet, ahol azt a b‚lyeget adt k ki ...  ”i3 ...
Mauritius!
- B‚lyeget? - k‚rdezte Reg.
- Igen, biztos hallott r˘la - mondta Dirk. - Nagyi hĄres
b‚lyeg. Nem jut eszembe r˘la m s, de itt adt k ki. Mauriti-
uson. Err“l a b‚lyegr“l hĄres. Megbarnult, foltos kis vacak,
‚s az  r b˘l meg lehetne venni a Blenheim-palot t. Vagy az
a British Guiana, amire gondolok?
- Azt csak te tudod, hogy mire g~dolsz - mondta Ri-
chard.
- Mauritiuson vagyunk?
- Igen - mondta Reg.._- Ez Mauritius.
- Maga nem gyQjt b‚lyeget?
- Nem.
- Ez meg mi a fene?! - k‚rdezte hirtelen Richard, de
Dirk tov bb besz‚lt Reghez. - Nagy k r, remek els“napi ki-
bocs t sŁ sorozatokat tudna szerezni, nem?
Reg v llat vont. - Nem ‚rdekel tŁls gosan - mondta.
Richard a h tuk m”g”tt visszacsŁszk lt a lejt“n.
- Sz˘val, mi az a nagy l tnival˘ itt? - k‚rdezte Dirk. -
Be kell vallanom, nem erre sz mĄtottam. A maga m˘dj n
nagyon sz‚p, persze, a term‚szet meg minden, de att˘l tar-
tok, ‚n m r csak v rosi. gyerek vagyok. - Megint megt”r”l-
gette a szemveg‚t, ‚s visszahelyezte az orr ra.
Amit l tott, att˘l hirtelen h trah“k”lt, Reg pedig furcsa
kis csukl˘ hangot hallatott. A Reg szob j ba vezet“ ajt˘
el“tt egy rendkĄvli tal lkoz s zajlott le.
Egy ˘ri si, ingerlt mad r n‚zte Richatdot, Richard pedig
egy ˘ri si, igerlt madarat n‚zett. Richard Łgy meredt a ma-
d˘n-a, mintha eg‚sz ‚let‚ben nem l tott volna ilyen rendkĄv-
li dolgot, a mad r pedig Łgy meredt Richardra, hogy lehet“-
leg elvegye a kedv‚t att˘l, hogy a cs“ret csak egy kicsit is
nevets‚gesnek merje tal lni.
Amikor megbizonyosodott r˘la; hogy Richardnak nem  ll
sz nd‚k ban kinevetni, a mad r kiss‚ morcos ‚s bosszan-
kod˘ eln‚z‚ssel kezdte kezelni Richardot, ‚s azon t–n˘d”tt,
vajon mindig csak ott fog  llni, vagy hasznoss  is teszi
mag t, ‚s ad neki valami ennival˘t. P r l‚p‚snyit h tr bb-
totyogott hatalmas, s rga l bain, azt n p r l‚p‚st oldalra, az-
t n egy l‚p‚st megint el“re. Majd megint Richardra n‚zett;
‚s trelmetlen, gurgul z˘ hangot adott.
Azt n el“rehajolt, ‚s hatalmas, abszurd pims cs“r‚t v‚gig-
hŁzta a f”ld”n, mintha azt akarn  sugallni Richardnak, hogy
esetleg j˘ iklet lenne, ha ezen a teru'leten keresg‚lne valami
ennival˘, amit nekiadhat.
- A k lv riafa di˘term‚s‚t eszi - ki ltotta oda Reg Ri-
chardnak.
A hatalmas mad r bosszankod˘, ‚les tekintetet vetett
Regre, mintha azt akarn  mondani, hogy minden idi˘ta t”-
k‚letesen tiszt ban van vele, hogy “ mit eszik. Azt n visz-
szan‚zett Richardra,.‚s a fej‚t kicsit oldalra billentette, mint-
ha hirtelen az jutott volna esz‚be, hogy tal n t‚nyleg egy
idi˘t val van dolga, ‚s ez esetben ennek megfelel“en kell
 talakĄtani a strat‚gi j t.
- Van p r szem a h ta m”g”tt a f”ld”n - ki ltotta Reg
visszafojtott hangon.
Richard a megd”bben‚st“l szinte transzban esetlenl
megfordult, ‚s megl tott egy-k‚t szem di˘t a f”ld”n. Leha-
jolt ‚s felvett egyet, azt n feln‚zett Regre, aki biztat˘an b˘-
lintott.
Richard ˘vatosan kinyŁjtotta a mad r fel‚ a di˘t,
az el“rehajolt, ‚s kikapta a kez‚b“l. Azt n mivel Richard
tov bbra is kinyŁjtva tartotta a kez‚t, bosszankodva f‚lrel”k-
ta a cs“r‚vel.
Amint Richani tiszteletteljes t vols gba vonult vissza, a
mad r kinyŁjtotta a nyak t, lehunyta nagy, s rga szemeit, ‚s
Łgy l tszott, mintha kecsesen gargariz lna, ahogy a nyel“-
cs”v‚ben v‚giggurult a di˘ a begy‚ig.
Ezut n legal bb r‚szben el‚gedettnek t–nt. Addig egy in-
gerlt dod˘ volt, most pedig legal bb egy ingerlt, de j˘lla-
kott dod˘, ‚s enn‚l t”bbet nemigen rem‚lhetett az ‚lett“l.
Lassan, totyogva, helyben megfordult, ‚s visszakacs zott
az erd“be, ah~nan j”tt, olyan l‚ptekkel, mintha el akarn 
venni Richard kedv‚t att˘l, hogy a fenek‚n meredez“ toll-
csom˘t kicsit is nevets‚gesnek tal lja.
- Csak az‚rt szoktam idej rni, hogy eln‚zegessem egy ki-
csit - mondta Reg v‚kony hangon, ‚s ahogy Dirk r n‚zett,
feszengve vette ‚szre, hogy az ”regŁr szem‚b“l egy k”nny-
csepp csordul ki, amit gyorsan let”r”lt. - Nem avatkozhatok
k”zbe ...
Richard kifulladva rohant oda hozz juk.
- Ez egy dod˘ volt? - ki ltott fel.
- Igen - mondta Reg. -Egyike annak a h rom p‚ld ny-
nak, amely m‚g ‚letben van. 1676-ban vagyunk. N‚gy ‚ven
bell mind el fog pusztulni, ‚s azut n soha t”bb‚ senki nem
fog l tni egyet sem. J”jjenek - mondta. - Induljunk.
A St. Cedd's koll‚gium bels“ udvar nak sark b˘l nyĄl˘
l‚pcs“h zban a masszĄvan z rt kls“ ajt˘ m”g”tt, ahonnan
n‚h ny pillanattal kor bban egy kis rezzen‚ssel eltŁrt a bel-
s“ ajt˘, most egy Łjabb rezzen‚s volt ‚szlelhet“, ahogy az
ajt˘ visszat‚rt.
A s”t‚t est‚ben Michael Wenton-Weakes alakja k”zeledett
az ajt˘ fel‚, k”zben meg llt, ‚s feln‚zett a sarokablakokra.
Ha l that˘ lett volna is a kis rezzen‚s, a t–z kisz–r“d“, t n-
col˘ f‚ny‚n‚l akkor is ‚szrevehetetlen marad.
Az alak ezut n feln‚zett a fekete ‚gre, n‚zte azt, amir“l
tudta, hogy ott kell lennie, hab r a legkisebb es‚lye sem
volt arra, hogy t‚nyleg megl ssa, m‚g egy tiszta ‚jszak n
sem, ‚s a mostani nem az volt. A F”ld k”vil m r annyi
szem‚t ‚s t”rmel‚k kering, hogy egy darabbal t”bb - m‚g
ha ilyen ˘ri si is - soha senkinek nem fog felt–nni. Nem is
vett‚k ‚szre soha, hab r id“r“l id“re kifejtett bizonyos ha-
t st. Amikor a hull mok feler“s dtek. Vagy k‚tsz‚z ‚ve
nem voltak olyan er“sek, mint most.
s v‚gre kezdett minden ”ssze llni. Megtal lta a t”k‚letes
alanyt a feladat v‚grehajt s hoz.
A tik‚letes alany l‚ptei  thaladtak az udvaron.
El“sz”r Łgy t–nt, a professzor lesz a legmegfelel“bb, de a
kĄs‚rlet sikertelens‚gbe ‚s dhrohamba fulladt, ‚s azt n -
f“tt az ”tlet! Hozzunk a F”ldre egy Szerzetest! Azokat
egyenesen az‚rt tetvezt‚k, hogy mindent elhiggyenek, hogy
teljes m‚rt‚kben hisz‚kenyek legyenek. Egy Szerzetest
k”nnyen r  lehetne bĄrni, hogy v‚grehajtsa a feladatot.
Sajn latos m˘don azonban ez a p‚ld ny teljesen rem‚ny-
telennek biz~yult. Nagyon kunyen r  lehetett venni, hogy
elhiggyen b rmit. Az azonban, hogy ”t percn‚l tov bb elhi-
tessen vele valamit, lehetetlenebb feladat volt, mint a pro-
fesszort r venni arra, hogy tegye meg, amit alapvet“en ma-
ga is szeretett volna megfeni, csak nem engedte meg mag -
nak.
Azut n m‚g egy kudarc, ‚s azt n, csod val hat ros m˘-
don v‚gre r akadt a t”k‚letes alanyra.
A t“k‚letes alany m r bebizonyĄtotta, hogy minden feks-
meret-furdal s n‚lkl k‚pes megtenni, amit meg kell tennie.
A p r ba ‚s k”dbe burkol˘z˘ hold kszk”dve pr˘b lt fel-
jebb emelkedni az ‚gbolt sark n. Az ablakban megmozdult
egy  rny‚k.
30
Dirk a bels“ udvarra nyĄl˘ ablakb˘l n‚zte a holdat. - M r
nem kell sok ig v rnunk - mondta.
- Mire? - k‚mezte Richam.
Dirk megfomult.
- A szellemre - mondta -, hogy visszat‚rjen. Profesz-
szor ... - fomult Reghez, aki idegesen ld”g‚lt a t–z mellett
- van egy kis brandyje vagy francia cigarett ja vagy valami
trelemj t‚ka?
- Nincs - mondta Reg.
- Akkor sajnos k‚nytelen leszek seg‚deszk”z”k n‚lkl iz-
gulni - mondta Dirk, ‚s visszament az ablakhoz, hogy to-
v bb b muljon kifel‚.
- n m‚g nem vagyok teljesen mggy“zve - mondta Ri-
chard-, hogy nincs m s magyar zat, mint ... szellemek,
akik ...
- Ahogy az id“g‚pet is m–k”d‚s k”zben kellett l tnod,
hogy elhidd - j”tt vissza Dirk. - Richard, ‚n nagyon tiszte-
lem a szkepticizmusodat, de m‚g egy szkeptikusnak is el
kell fogadnia az elfogadhatatlant, ha nincs m s v laszt sa.
Ha valami r n‚z‚sre Łgy fest, mint egy vadkacsa, ‚s Łgy
h pog, mint egy vadkacsa, akkor legal bbis fontol˘ra kell
vennnk azt a lehet“s‚get, hogy az Anatidae csal dba tarto-
z˘ kisebbfajta vĄzimad rral van dolgunk.
- De h t mi az, hogy szellem?
- Szerintem a szellem ... - mondta Dirk - olyanvalaki,
aki vagy er“szakos hal llal, vagy v ratlanul halt meg, ‚s
maradt valami elint‚zetlen gye. Es nem nyugodhat, amĄg el
nem int‚zi, vagy j˘v  nem teszi a dolgot.
Megint szembefordult velk.
- Es ez‚rt ‚rdekelheti annyira az id“g‚p - mondta -, ha
tudom st szerzett a l‚tez‚s‚r“l. Az id“g‚p m˘dot ad  rra,
hogy j˘v tegye azt, ami szerinte helytelenl t”rt‚nt a mŁlt-
ban. Hogy Ągy megnyugv st tal ljon.
Ez‚rt fog visszaj”nni. El“sz”r Reget pr˘b lta megsz llni,
de “ ellen llt. Azt n j”tt az a dolog a bGv‚sztrkkel, a pŁ-
derrel meg a l˘val a frd“szob ban, amit ... - Dirk kis sz-
netet tartott - ... amit m‚g ‚n sem ‚rtek eg‚szen, de r  fo-
gok j”nni, ha beled”gl”k is. Fs azt n metjelent‚l a szĄnen
te, Richarrl. A szellem elhagyta Reget, ‚s ink bb r d ”ssz-
pontosĄtott. Szinte azonnal t”rt‚nt egy jelent‚ktelen, de kl”-
n”s kis incidens. Teszel valamit, amir“l Łgy ‚rzed, jobb len-
ne, ha nem tetted volna meg. Term‚szetesen a telefonze-
netre gondolok, amit Susan zenetr”gzĄt“j‚n hagyt l.
A szellem megragadja az alkalmat, ‚s megpr˘b l r venni,
hogy tedd meg nem t”rt‚ntt‚ a dolgot. Hogy mintegy menj
vissza a mŁltba, ‚s t”r”ld le az zenetet - tedd j˘v  a hib t,
amit elk”vett‚l. Csak hogy l ssa, megteszed-e. Hogy kipr˘-
b lja, te vagy-e az “ embere.
Ha Ągy lett volna, teljesen a befoly sa al  kerlsz. De az
utols˘ pillanatban a term‚szeted fell zadt, ‚s nem tetted
meg. Igy a szellem lemondott r˘lad, ‚s bel“led is elt vozott.
Valaki m st kellett keresnie.
Hogy mi˘ta csin lja ezt? Nem tudom. Szerinted van vala-
mi ‚rtelme annak, amit mit elmondtam? rzed, hogy iga-
zam van? '
Richard ereiben megfagyott a v‚r.
- Igen - mondta. - Azt hiszem, teljesen igazad van.
- Es mely pillanatban hagyott el a szellem? - k‚rdezte
Dirk.
Richatzi nyelt egyet.
- Amikor Michael Wenton-Weakes kiment Susan szob -
j b˘l - mondta.
- Azon t–nd”m - mondta Dirk halkan -, hogy milyen
lehet“s‚get l tott benne a szellem. Vajon ez alkalommal
megtal lta-e, amit keresett? Azt hiszem, nem kell sok ig
v munk.
Ekkor kopogtattak az ajt˘n.
Amikor kinyitott k, Michael Wenton-VVeakes  llt ott.
Csak ennyit mondott: - Szks‚gem van a segĄts‚gkre.
Reg ‚s Richard Dirkre b multak, azt n Michaelre.
- Letehetn‚m ezt valahova? - k‚rdezte Michael. - El‚g
neh‚z. Egy k˘nnytĄbŁv r-felszerel‚s van benne.
- O, ‚rtem - mondta Susan. - H t j˘, k”sz sz‚pen, Nico-
la. Majd megpr˘b lom ezzel az ujjrenddel. Biztos vagyok
benne, hogy csak az‚rt rakta bele ide azt az eszt, hogy ide-
gesĄtsen vele. Igen, eg‚sz  ll˘ d‚lut n meg ll s n‚lkl gya-
koroltam. A m sodik t‚tel egyik-m sik tizenhatod-futama
eg‚szen remes. Igen, segĄtett elterelni a gondolataimat. Nem,
nincs semmi Łjs g. Csak k”d”sĄtenek, sz”rnyŁ az eg‚sz.
Nem is akarok ... figyelj, k‚s“bb esetleg visszahĄvlak, hogy
hogy ‚rzed magad, j˘? Tudom, persze, az ember soha nem
tudja, mi a rosszabb, maga a betegs‚g, vagy az antibiotiku-
mok, vagy az orvosok modora. Vigy zz magadra, vagy leg-
al bbis mondd meg Simonnak, hogy vigy zzon r d. s csi-
n l jon neked egy nagy kanna forr˘ limon d‚t. Ok‚. J˘, k‚-
s“bb m‚g besz‚lnk. J˘l takar˘zz be. Szia.
Susan letette a kagyl˘t, ‚s visszat‚rt a csell˘j hoz. pp
csak belekezdett a birk˘z sba a bosszant˘ esz hanggal, amikor
megint megsz˘lalt a telefon. Eg‚sz d‚lut n mell‚tette,
de most a besz‚lget‚s ut n elfelejtette.
Egy s˘hajjal megt masztotta a csell˘t, ‚s megint a tele-
fonhoz ment.
- Hall˘? - sz˘lt bele.
Ism‚t nem hallatszott semmi, csak a t voli sz‚lsvĄt‚s.
Susan dh”sen lecsapta a kagyl˘t.
V rt p r m sodpercet, azt n ‚ppen megint mell‚ akarta
tenni, amikor esz‚be jutott, hogy esetleg Richard keresheti.
Habozott.
Mag ban beismerte, hogy az‚rt nem haszn lja az zenet-
r”gzĄt“t, mert t”bbnyire csak Gordon kedv‚‚rt kapcsolta be,
‚s most nem akarja, hogy b rmi is r  eml‚keztesse.
Azt n m‚giscsak b‚kapesolta, lehalkĄtotta, ‚s visszat‚rt az
eszhez, amit Mozart kiz r˘lag az‚rt tett oda, hogy idegesĄtse
vele a csellist kat.
Gordon Way gyetlenl tapogat˘z˘a a telefonkagyl˘ k”-
rl Dirk Gently holisztikus detektĄv-irod j nak s”t‚tj‚ben,
pr˘b lta visszarakni a hely‚re, de azt n a legm‚lyebb csb
ged‚sbe zuhanva lerogyott a sz‚kre. M r nem is igyekezett
ellen llni, sz‚pen  tcsŁszott a sz‚ken, ‚s k‚nyelmesen elhe-
lyezkedett a padl˘n.
Miss Pierce m r az els“ alkalommal elrohant, amikor
‚szrevette, hogy a telefon mintegy saj t mag t kezdi hasz-
n lni, mert v‚gk‚pp elfogyott a trelme, Łgyhogy most Gor-
don‚ volt az eg‚sz iroda. A kĄs‚rletek azonban, hogy vala-
kivel kapcsolatba l‚pjen, teljes kudarcba fulladtak:
Vagyis pontosabban hogy kapcsolatba l‚pjen Susannal,
mert ezt szerette volna. Susanhoz besz‚lt, amikor meghalt;
‚s tudta, hogy valahogy musz j m‚g besz‚lnie vele. De Su-
san eg‚sz d‚lut n mell‚tette a kagyl˘t, ‚s amikor f”lvette,
akkor sem hallotta “t.
Gordon feladta. Felemelkedett a padl˘r˘l, kisuhant az iro-
d b˘l, le a s”t‚ted“ utc ra. C‚ltalanul sodr˘dott egy darabig,
s‚t lt egyet a esatoma partj n, de ezt nagyon hamar megun-
ta, azt n Łjb˘l visszas‚t lt az utc n.
A h zak, melyekb“l f‚ny ‚s ‚let  radt ki, felzaklatt k, k-
l”n”sen mert vend‚gszeretetk r  nem vonatkozott. Elt–n“-
d”tt, hogy vajon zokon venn‚k-e az emberek, ha besurranna
a h zukba egy kis esti t‚v‚z‚sre. Nem zavauna senkit.
Vagy ha bemenne egy moziba.
Ez m r jobb ”tlet, igaz n elmehetne egy moziba.
Most m r hat rozottabb, b r tov bbra is testetlen l‚ptekkel
befordult a Noel Roadra, ‚s elindult rajta:
A Noel Road, gondolta. Halv nyan derengett neki valami.
Az volt az ‚rz‚se, az ut˘bbi id“ben volt valami dolga vala-
kivel a Noel Roadon. De ki volt az?
Gondolatait f‚lbeszakĄtotta egy rettenetes, r‚mlt sikoly,
amely v‚gigfutott az utc n. Gotrlon derm‚dtem meg llt. P r
m sodperccel k‚s“bb n‚h ny m‚terrel t“le kiv g˘dott az aj-
t˘, ‚s egy eszel“s tekintet–, sikoltoz˘ n“ rontott ki rajta.
31
Richard soha nem szerette Michael Wenton-Weakeset, ‚s
most, hogy egy szellem bŁjt bel‚, valahogy m‚g kev‚sb‚ szĄ-
velte. Nem tudta megmondani, hogy mi‚rt, szem‚ly szerint
nem volt semmi baja a szellemekkel, ‚s nem gondolta ngy,
hogy b rkit is negatĄvan kellene megĄt‚lni, csak az‚rt, mert ha-
lott - de az‚rt valahogy nem tetszett neki a dolog.
Mindazon ltal az is nehez‚re esett, hogy ne sajn lja egy
kicsit.
Michael elveszetten ld”g‚lt egy sz‚ken, az asztalra k”-
ny”k”lve a kez‚vel megt masztotta a fej‚t. Betegnek ‚s
megviseltnek l tszott. s nagyon f radtnak. s sz nalmas-
nak. T”rt‚nete szĄvet t‚p“ volt, ‚s azzal ‚rt v‚get, hogy
megpr˘b lta megsz llni el“sz”r Reget, azt n Richardot.
- Mag nak igaza volt - fejezte. - T”k‚letesen.
Ez ut˘bbit Dirknek cĄmezte, aki erre olyan k‚pet v gott,
mintha Łgy ‚rezn‚, hogy aznap m r ‚pp el‚gszer ragyogott
diadalittasan.
A hang Michael‚ volt, ‚s m‚gsem Michael‚. Ami f‚l-
elem ‚s mag ny beles–rfis dhet egy hangba n‚gybilli˘ ‚v
alatt, az benne sz˘lt, ‚s aki hallotta, azt sz‚dĄt“ borzong s
fogta el, mint ami olyankor szorĄtja ”ssze az ember gyomr t
‚s agy t, ha ‚jszaka meg ll egy sziklacsŁcson.
Szemeit Regre ‚s Richardra fordĄtotta, ‚s tekintete is saj-
n latot ‚s retteg‚st keltett. Richard k‚nytelen volt f‚lren‚zni.
- Eln‚z‚st kell k‚rnem mindkett“jkt87 - mondta a Mi-
chaelben lakoz˘ szellem -, szĄvem m‚ly‚b“l. s csak re-
m‚lni tudom, hogy meg fogj k ‚rteni, milyen k‚ts‚gbeejt“
helyzetben vagyok, ‚s hogy milyen sokat jelent nekem ez a
g‚p, ‚s vt is meg fogj k ‚rteni, mi‚rt tettem vt, amit tet-
tem, ‚s akkor meg fognak bocs tani nekem. Fa segĄtenek.
K”ny” rglik.
- Adjon neki egy kis whiskyt - mondta Dirk mogorv n.
- Nincs whiskym - mondta Reg. - port˘it? Van egy-k‚t
veg Margaux is, kinyithatom. Nagyon finom. Egy ˘raig
 llnia kell szobah“m‚rs‚gleten. de persze meg lehet csinalni,
egyszer–, csak ...
- SegĄtenek nekem? - szakĄtotm f‚lbe a szellem.
Reg kisietett, hogy hozza a port˘it ‚s a poharakat.
- Mi‚rt sz llta meg ennek az embernek a test‚t? - ker-
dezte Dirk.
- Szks‚gem van egy hangra, amellyel besz‚lhetek ‚s egy
testre, amellyel cselekedhetek. Nem lesz semmi baja, a vil -
gon semmi.
- Hadd tegyem fel m‚g egyszer a k‚rd‚st. Mi‚rt ennek az
embernek a test‚t sz llta meg? - makacskodott Dirk.
A szellem megvonta Michael v ll t.
- Enged‚keny volt. Ez a k‚t Łr itt ‚rthet“ m˘don ellen-
 llt annak, hogy ... nos, a hipn˘zisnak - az anal˘gi ja na-
gyon pontos volt. ™ pedig? Azt hiszem, az ‚n-tudata ‚ppen
m‚lyponton volt, ‚s Ągy beleegyezett a dologba. Nagyon h -
l s vagyok neki, ‚s nem fogok semmi k rt tenni benne.
- Az ‚n-tudata - ism‚telte meg Dirk elgondolkozva -
m‚lyponton volt.
- Azt hiszem, ez t‚nyleg Ągy van - mobndta Richard hal-
kan Dirknek. - Nagyon depresszi˘s volt tegnap este. Elvet-
t‚k t“le az egyetlen dolgot, ami sz mĄtott neki, mert nem
csin lta igaz n j˘l. B rmilyen bszke is, gondolom, i3rlt a
gondolatnak, hogy most v‚gre szks‚g van r .
- Hmm - mondta Dirk, azt n m‚g egyszer elmondta.
Harmadsz~ ‚rt‚ssel mondta. Azt n sarkon fordult, ‚s raf”r-
medt a sz‚ken kuporg˘ figur ra.
- Michael Wenton-Weakes!
Michael feje h tracsuklott, ‚s hunyorogni kezdett.
- Igen? - mondta a megszokott, gy szos hangj n. Szemei
k”vett‚k Dirk mozg s t.
- Hall engem - k‚rdezte Dirk -, ‚s tud v laszolni a saj t
nev‚ben?
- O, igen - mondta Michael. - Term‚szetesen tudok.
- Ez a ... l‚ny, ez a szellem ... Tudja, hogy mag ban
van? Elfogadja a jelenl‚t‚t? Hajland˘ ”nk‚nt azt tenni, amit
“ akar?
- Ugy van. Nagyon megindĄtott a t”r‚nete, ‚s szeretn‚k
segĄteni rajta. S“t, azt hiszem, helyes, ha Ągy cselekszem.
- J˘l van - mondta Dirk, ‚s csettintett az ujjaival. - Eny-
nyi.
Michael feje hirtelen el“rebukott, azt n ism‚t lassan fel-
emelkedett, mintha bellr“l pump ln k, ak r egy aut˘gumit.
A szellem visszasz llt bel‚.
Dirk fogott egy sz‚ket, megfordĄtotta, lovagl˘t‚sben
szembelt a Michaelben lakoz˘ szellemmel, ‚s kem‚nyen a
szem‚be n‚zett.
- M‚g egyszer - mondta. - Mondja el m‚g egyszer. Csak
r”viden.
Mich~l teste kicsit megfeszlt. Dirk karja ut'vt nyŁlt.
- Ne nyŁljon hozz m! - sz˘lt r  Dirk. - Csak a t‚nyeket
akarom hallani. Ha megpr˘b lja sajn ltatni mag t, orrba v -
gom. M r legal bbis a k”lcs”nvett orr ba. Ugyhogy hagyjuk
csak azokat a r‚szeket, amik Łgy hangzanak, mint ... ””” ....
- Coleridge - sz˘lalt meg Richard hirtelen - pontosan
Łgy hangzott, mint Coleridge. Mint a "Rege a v‚n tenge-
r‚szn“l". Egyes r‚szei legal bbis.
Dirk ”sszevonta a szem”ld”k‚t. - Coleridge? - k‚rdezte.
- Neki is megpr˘b ltam annak idej‚Ąt elmondani a t”rt‚-
netemet - ismerte be a szellem -, de ...
- Bocs nat - mondta Dirk. - Eln‚z‚st, egy pillanatra ...
m‚g soha nem tettem fel keresztk‚trl‚seket egy n‚gybilli˘
‚ves szellemnek. Samuel Taylotr˘l van sz˘? Azt akarja
mondani, hogy elmes‚lte e t”rt‚net‚t Samuel Taylor Colc-
ridge-nek?
- Igen, be tudtam l‚pni a gondolataiba ... egyes id“sza-
kokban. Amikor befoly solhat˘  llapotban volt.
- Ugy ‚rti, amikor ˘piumot szedett? - k‚rdezte Richard.
- Igen. Olyankor jobban ellazult.
- Nem mondom - horkant fel Reg -, id“nk‚nt volt sze-
renes‚nt meglehet“sen ellazult  llapotban tal lkozni vele.
Na, csin lok egy kis k v‚t. - Elt–nt a konyh ban, de behal-
latszott, ahogy nevetg‚l mag ban.
- Egy m sik vil gba kerltem - motyogta mag ban Ri-
chard, lelt, ‚s a fej‚t cs˘v lgatta.
- De sajnos, m skor “ teljesen ”sszeszedett  llapotban
volt, akkor ‚n, hogy Łgy mondjam, nem - mondta a szel-
lem. - Ugyhogy nem j”tt ”ssze a dolog. s amit azt n leĄrt,
az teljesen zavaros volt.
- Fejtse ki a fenti t‚telt essz‚-form ban! - mondta Ri-
chard mag nak, ‚s felhŁzta a szem”ldt5k‚t.
- Professzor! - kiab lt ki Dirk. - Ez a k‚rd‚s lehet, hogy
kiss‚ abszurdan fog hangzani. De pr˘b lta-e Coleridge vala-
ha is ”   ... haszn lni az id“g‚p‚t? V lsiszoljon nyugodtan
olyan form ban, ahogy gondolja:
- H t, tudja - mondta Reg, bekukkantva az ajt˘n - egy-
szer t‚nyleg idej”tt k”rbeszimatolni, de azt hiszem, ‚pp tuls gosan
is el volt lazulva ahhoz, hogy b rmit tegyen.
- rtem - mondta Dirk. - De mi‚rt - tette hozz , vissza-
fordulva Michael kl”n”s, ”sszeroskadt figur j hoz .-, de
mi‚rt tartott ilyen sok ig, hogy talajon valaki m st?
- HosszŁ-hosszŁ id“szakokon  t nagyon gyenge vagyok,
szinte nem is l‚tezem, ilyenkor senkire nem tudok befoly st
gyakorolni. Azt n persze r‚gebben nem l‚tezett ez az id“-
g‚p, ‚s ... semmi rem‚nyem nem volt, hogy ...
- Tal n a szellemek is Łgy l‚teznek, mint a hull mok -
vetette fel Richa~i. - A val˘s ‚s a lehets‚ges interferenci-
 jak‚nt. Rendszertelen hull mv”lgyek ‚s csŁcspontok v lto-
gatj k egym st, mint a zenei hull mokban.
A szellem Richarcira fordĄtotta a tekintet‚t.
- Maga ... - mondta - maga Ąrta azt a cikket?
- ™”” ... igen.
- Nagyon nagy hat st tett r m - mondta a szellem, hang-
j ban hirtelen szomorŁ v gyakoz ssal, amely mintha “t ma-
g t is ugyanŁgy meglepte volna, mint hallgat˘s g t.
- A, ‚rtem - mondta Richard. - K”sz”n”m. Amikor leg-
ut˘bb emlĄtetted, nem volt l ennyire elragadtatva t“le. J˘-j˘,
tudom, hogy az val˘j ban nem te volt l ...
Richard h trad˘lt, ‚s ”sszer ncolta a szem”ld”k‚t.
- Teh t - mondta Dirk. - Visszat‚rve az elej‚hez ...
A szellem ”sszeszedte Michael l‚legzet‚t, ‚s Łjb˘l r -
kezdte: - Egy haj˘n j”ttnk ... - mondta.
- Egy –rhaj˘n.
- Igen. A Salaxal r˘l, ami egy bolyg˘ a ... innen nagyon
messze. Vad ‚s z–rzavatns hely. Mi - vagy kilenc tucatan -
elindultunk, ahogy sokan teszik, hogy keressnk magunknak
egy Ł j bolyg˘t. Ebben a naprendszerben minden bolyg˘ tel-
jesen alkalmatlan volt a c‚ljainkra, de itt, ezen a bolyg˘n
meg kellett  llnunk, hogy n‚h ny szks‚ges  sv nyi anyagot
vegynk fel.
Sajnos a lesz ll˘-haj˘nk megrong l˘dott az atmoszf‚r n
val˘  thatol s k”zben. El‚g csŁny n megrang l˘dott, de
nem helyrehozhatatlanul.
n voltam a fed‚lzeti m‚rn”k, ‚s az ‚n feladatom volt,
hogy megjavĄtsam a haj˘t, ‚s felk‚szĄtsem az anyahaj˘ra va-
l˘ visszat‚resre. Ahhoz, hogy meg‚rts‚k, mi t”rt‚nt ezut n,
tudniuk kell egyet-m st arr˘l, hogyan mŁk”dik egy magasan
automatiz lt t rsadalom. Nincs olyan feladat, amit ne lehet-
ne k”nnyebben elv‚gezni a fejlett komputeriz ci˘ segĄts‚-
g‚vel. Vannak bizonyos specifikus probl‚m k egy ilyen c‚lŁ
Łtn l, mint a mi‚nk.
- Es mi volt az a c‚l? - k‚rdezte Dirk ‚lesen.
A szellem Łgy pislogott Michaelben, mintha a v lasz
nyilv nval˘ lenne.
- Nos, term‚szetesen hogy tal ljunk magunknak egy Łj ‚s
jobb bolyg˘t, ahol mindny jan szabads gban, b‚k‚ben ‚s
harm˘ni ban ‚lhetnk mind”r”kk‚ - mondta.
Dirk felvonta a szem”ld”k‚t.
- A, sz˘val ez - mondta. - Felt‚telezem, j˘l kigondoltak
mindent.
Magunknak gondoltuk ki. Voltak velnk bizonyos
rendkĄvl specializ lt szerkezetek, melyek abban segĄtettek,
hogy mindv‚gig hinni tudjunk utunk c‚lj ban, akkor is, ha a
dolgok nehezen mennek. Altal ban nagyon j˘l m–k”dtek
ezek a g‚pek, de azt hiszem, tal n kicsit tŁls gosan is r juk
bĄztuk magunkat.
- s mi a fene volt ez a szerkezet? - k‚rdezte Dirk.
- Tal n nehezen ‚rthet“ a maguk sz m ra, hogy milyen
biztons got jelentettek. s ez volt az oka a v‚gzetes baleset-
nek is, amit okoztam. Amikor azt kellett volna megvizsg l-
nom, hogy biztons gos lesz-e a felsz ll s, egyszer–en nem
akarom tudni, hogy esetleg nem biztons gos. Csak arr˘l
akartam megbizonyosodni, hogy bivtons gos. Ez‚rt azt n
ahelyett, hogy magam ellen“riztem volna a haj˘t, egy Elekt-
romos Szerzetest kldtem ki.
32
Perkender utcai piros ajt˘n meg-megcsillant a r‚zt b-
la, ahogy visszaver“d”tt rajta az utcai l mpa s rga f‚nye. Egy
pitlanatra ‚lesen felragyogott, amikor egy arra halad˘ rend“r-
s‚gi aut˘ vadul villog˘ l mp ja tkr”z“d”tt benne.
Azt n kicsit elhalv nyodott, ahogy egy egy nagyon s padt
kĄs‚rtet lebegette el el“tte. Elhalv nyodott, de az‚rt tov bb
csillogott, mert a kĄs‚rtet rettenetesen reszketett.
Gordon Way kĄs‚rtete meg llt a s”t‚t el“csarnokban.
Szks‚ge lett volna valami trnaszra, de persze nem talĄllt
semmit. Megpr˘b lt saj t mag ba kapaszkodni, de nem volt
semmije, amibe belekapaszkodhatott volna. ™klendezni kez-
dett, mikor esz‚be jutott, hogy mit l tott, de nem volt a
gyomr ban semmi. F‚lig bukd csolva, f‚lig a leveg“ben
Łszva felment a l‚pcs“n, ahogy a fuldokl˘ pub l a vĄzben
valami kapaszkod˘t tal lni.
Albukd csolt a falon, azt n Dirk irod j ban az Ąr˘aszta
el“tt megpr˘b lta kicsit ”sszeszedni mag t, ‚s lecsillapodni.
Ha p r perccel k‚s“bb valaki bet‚vedt volna az irod ba -
tal n egy ‚jszakai takarĄt˘n“, ha Dirk Gently valaha is al-
kalmazott voln  eff‚le szem‚lyt, amit nem tett, azza1 az in-
dokl ssal, hogy akkor fizet‚st k”vetelne, neki viszont nem
 ll sz nd‚k ban fizetni; vagy esetleg egy bet”rĄS, ha lett
volna az irod ban b rmi, amit ‚rdemes ellopni, de nem volt
-, akkor a k”vetkez“ megd”bbent“ l tv ny t rult volna a az
illet“ szeme el‚.
A nagy piros telefon kagyl˘ja hirtelen megmozdult, ‚s le-
ugrott az asztal lej ra.
A t rcsahang bŁgni kezdett. Azt n egym s ut n mag t˘l
lenyom˘dott h‚t gomb a telefonon, azt n egy igen hosszŁ
sznet ut n, amit a brit t vk”zl‚si v llalat az‚rt alkalmaz,
hogy az ember k”zben ”ssze tudja szedni a gondolatait, ‚s
el tudja felejteni, hogy kit is hĄv tulajdonk‚ppen, felharsant
a cs”ng‚s a vonal m sik v‚g‚n.
N‚h ny cs”nget‚s ut n kis kattan s, surrog s, ‚s mintha
egy g‚pezet leveg“t venne. Azt n egy hang azt mondta: -
Hell˘, itt Susan. Pillanatnyilag nem tudok a telefonhoz j”n-
ni, mert egy esz-t kell gyakorolnom, de legyen szĄves meg-
hagyni a nev‚t ‚s ...
- Sz˘val egy ilyen - alig tudom r venni magam, hogy ki-
mondjam - Elektromos Szerzetes puszta elmond sa alapj n
- mondta Dirk gŁnyian - megkĄs‚relte elindĄtani a haj˘t,
ami a legnagyobb meglepet‚s‚re felrobbant. s az- ˘ta ?
- s az˘ta - mondta a szell‚m gy szosan - itt vagyok
egyes-egyedl ezen a bolyg˘n. Egyedl, azzal a tudattal,
hogy mit tettem a haj˘n tart˘zkod˘ t rsaimmal. Teljesen,
teljesen egyedl ...
- Igen, ezt hagyjuk, m r mondtam - csattant fel Dirk d-
h”sen. - s mi lett az anyahaj˘val? Gondolom, tov bbment,
‚s tov bb kutatott egy ...
- Nem.
- Akkor mi t”rt‚nt vele?
- Semmi. M‚g mindig itt van.
- M‚g mindig itt van?
Dirk talpraugrott, ‚s dh”dten ”sszevont szem”ld”kkel
sz guldozni kezdett fel-al  a szob ban.
- Igen - Michael feje kicsit lecsggedt, azt n sz nalmat
kelt“en n‚zett fel Regre ‚s Richardra. - Mindny jan a le-
sz ll˘haj˘ fed‚lzet‚n voltunk. Eleinte Łgy ‚reztem, kĄs‚rt a
t”bbiek szelleme, de ezt csak k‚pzeltem. Evmilli˘kig, ‚vbil-
li˘kig egymagam tapostam a mocsarat. El sem tudj k k‚p-
zelni a legcsek‚lyebb r‚sz‚t sem ennek az ”r”kk‚ val˘ kĄn-
nak. Azt n - tette hozz  - most az ut˘bbi id“ben megjelent
az ‚let a bolyg˘n. let. Veget ci˘, mindenf‚le dolgok a ten-
gerben, azt n legv‚gl maguk. Az intelligens ‚let. s most
magukhoz fordulok, hogy mentsenek meg ett“l a kĄnt˘l.
Michael feje sz nalmasan a mell‚re bukott. Azt n lassan,
imbolyogva felemelkedett, ‚s megint r juk n‚zett, szem‚ben
m‚g s”t‚tebb l ngokkal.
- Vigyenek vissza - mondta. - K”ny”rg”k, vigyenek
vissza a lesz ll˘haj˘hoz. Hadd tegyem meg nem t”rt‚ntt‚,
ami t”rt‚nt. Csak egy szavamba kerl, ‚s meg nem t”rt‚ntt‚
tehetem, el lehet v‚gezni a javĄt st, azt n visszat‚rhetnk az
anyahaj˘ra, v‚get ‚rnek a kĄnjaim, ‚s magukat sem fogom
tov bb terhelni. K”ny”rg”k.
R”vid ideig csend volt, a k‚r‚s ott fgg”tt a leveg“ben.
- De ezt nem lehet megcsin lni, nem? - k‚rdezte Ri-
chard. - Ha megtesszk, akkor ez az eg‚sz nem t”rt‚nne
meg. Nem hozunk Ągy l‚tre egy sor paradoxont?
Reg felrezzent a gondolataib˘l. - Nem v‚szesebbeket,
mint amilyen m r sok l‚tezik - mondta. - Ha v‚ge lenne a
vil gnak, ah nyszor valami hom ly van a benne t”rt‚n“ dol-
gok k”rl, akkor m r az els“ picoszekundumot sem ‚lte
volna tŁl. s sok univerzum val˘ban nem ‚li tŁl. Olyan ez,
mint az emberi test. Egy-k‚t v g s vagy horzsol s itt-ott
nem  tt neki. M‚g egy nagyobb oper ci˘ sem, ha j˘l csin l-
j k. A paradoxonok csak a legfels“ h mr‚teget s‚rtik meg.
Az id“ ‚s a t‚r beheged k”rl”ttk, ‚s az emberek aztW
egyszer–en arra az esem‚ny-verzi˘ra eml‚keznek vissza,
amelyiknek van annyi ‚rtelme, amennyit elv gnak a vil gt˘l.
Ez persze nem jelenti azt, hogy ha az ember egy par<u3o-
xonba keveredik, akkor ne tal lna n‚h ny dolgot nagyon is
furcs nak, de ha maga eddig Łgy ‚lte le az ‚let‚t, hogy so-
ha nem t”rt‚nt mag val ilyesmi, akkor nem tudom, melyik
univerzumban ‚lt, mert hogy nem ebben, az biztos.
- Ha Ągy  ll a dolog - mondta Richard -, akkor mi‚rt el-
lenkezett olyan hevesen, hogy b rmit is tegyen a dod˘ meg-
ment‚se ‚rdek‚ben?
Reg fels˘hajtott. - Nem ‚rt semmit. A dod˘ nem halt
volna ki, ha ‚n nem pr˘b ltam volna megmenteni a tsk‚s-
halat.
- Tsk‚shal? Az a prehisztorikus hafajta? De hogy fgg
”ssze ez a k‚t dolog?
- H t, j˘ k‚rd‚s. Az ok ‚s az okozat ”sszefgg‚s‚nek bo-
nyolults gai ellen llnak minden elemz‚snek. A t‚r-id“ kon-
tinuum nemcsak az emberi testhez hasonlatos, de egy rosz-
szul felragasztott tap‚t hoz is. Ha egy helyen elsimĄtunk raj-
ta egy bubor‚kot, akkor valahol m shol el“bukkan egy m -
sik: Az ‚n beavatkoz som miatt nem l‚tezik t”bb‚ a dod˘.
Ugyhogy v‚gl szigorŁ szab lyt  llĄtottam fel ”nmagam
sz m ra, mert nem bĄrtam elviselni a dolgot. Ha megpr˘b -
lunk megv ltoztatni valamit az id“ben, csak ”nmagunkat se-
bezhetjk meg. - Halv nyan elmosolyodott, ‚s elfordĄtotta a
tekintet‚t.
Azt n egy hosszŁ percnyi t–n“d‚s ut n hozz tette: -
Nem, meg lehet csin lni. Csak az‚rt vagyok cinikus, mert
m r annyiszor rossz v‚ge lett. Ennek a szerencs‚tlennek a
t”rt‚nete nagyon sz nalmat kelt˘, ‚s nem lehet be;l˘le sem-
mi baj, ha v‚get vetnk a nyomorŁs g nak. Olyan nagyon
r‚gen t”rt‚nt az eg‚sz, egy halott bolyg˘n. Ha megtesszk,
k‚s“bb majd mindegyiknk a maga m˘dj<ur fog visszaeml‚-
kezni arra, ami t”rt‚nt. Nagy k r persze, hogy a vil g nem
passzol az elk‚pzel‚seinkhez. Na de nem ez lesz az els“
eset.
Miclmel feje megbiccent.
- Nagyon hallgatsz, Dirk - mondta Richard.
Dirk dh”s pillant st vetett r . - L tni akarom azt a haj˘t
- jelentette ki.
A piros telefonkagyl˘ a s”t‚tben megmozdult, ‚s ugr n-
dozva ide-oda csŁszk lt az asztallapon. Ha valaki is ott lett
volna, halv nyan ‚pp ki tudta volna venni az alakot, amely
mozgatta.
Csak eg‚szen halv nyan derengett, m‚g annyira sem, miJit
egy ˘ra vil gĄt˘ mutat˘i. Ink bb csak Ł;y l tszott, mintha
k”rl”tte kicsit s”t‚tebb lenne a s”t‚ts‚g, olyan volt a kĄs‚r-
tet, mint egy heg az ‚jszaka b“r‚n.
Gordon utolj ra birk˘zott a cs”k”ny”s telefonkagyl˘val.
Hosszas kzdelem ut n sikerlt megragadnia, ‚s vissza-
csŁsztatta a k‚szl‚k tetej‚re.
A kagyl˘ a hely‚re kattanva megnyugodott, ‚s megszakĄ-
totta a vonalat. Ugyanabban a pillanatban utols˘ hiv s t be-
fejezve v‚gre Gordon Way kĄs‚rtete is megnyugodott, ‚s el-
t–nt.
33
F”ld  rny‚k ban lassan kering“ t”rmel‚kdarabok k“-
z”tt, melyek imm rom ”r”kre ott lebegnek a F”ld k”rli p -
ly jukon a magasban, volt egy s”t‚t t rgy, amely nagyobb ‚s
szab lyosabb form jŁ volt a t”bbin‚l.
N‚gybilli˘ ‚ven  t folyamatosan gy–jt”tte az adatokat az
alatta lev“ bolyg˘r˘l, megvizsg lta, analiz lta, ‚s feldolgozta
“ket. Olykor-olykor egyes adatokat visszakld”tt a F”ldre,
ha Łgy Ąt‚lte, hogy hasznos lehet, ha valaki fogja “ket. De
egy‚bk‚nt csak figyelt, hallgat˘zott, ‚s mindent r”gzĄtett.
Egyetlen hull mver‚s, egyetlen szĄvdobban s sem kerlte el
a figyelm‚t.
Ett“l eltekintve semmi nem mozdult a belsej‚ben n‚gy-
billi˘ ‚ve, csak a csendben cirkul l˘ leveg“ ‚s a porszem-
cs‚k, melyek egyre csak t ncoltak ‚s t ncoltak ‚s t ncoltak
‚s t ncoltak ... ‚s t ncoltak.
Most is csak egy eg‚szen apr˘ kis kavarod s t”rt‚nt.
Csendben, ahogy egy harmatcsepp csap˘dik ki a leveg“b“l
egy falev‚lre, a falban, amely n‚gybilli˘ ‚ve resen ‚s
szrk‚n  llt, megjelent egy ajt˘. Egy egyszer–, h‚tk”znapi,
feh‚r ajt˘, behorpadt r‚z g”mbfogantyŁval.
Ezt a csendes esem‚nyt is r”gzĄtett‚k, ‚s bevett‚k a folya-
matos adatfeldolgoz sba, amit a haj˘ sznet n‚lkl v‚gzett.
Nemcsak az ajt˘ megjelen‚s‚t, de azok‚t is, akik az ajt˘
m”gl kil‚ptek, a klsejket, a mozg sukat, a k”z‚rzetket.
A haj˘ mindent feldolgozott, mindent r”gzĄtett, mindent
transzform lt.
Eltelt egy-k‚t pillanat, azt n kinyĄlt az ajt˘.
M”g”tte egy szob ba lehetett bel tni, amely egy ltal n
nem olyan volt, mint az –rhaj˘ban lev“ szob k. Fapadl˘s
szoba volt, kopott k rpitoz sŁ bŁtorokkal, ‚s t–z f‚nye t n-
colt benne. s ahogy a l ng t ncolt, Łgy t ncoltak adatai is
a haj˘ komputereiben, ‚s a porszemek a leveg“ben egytt
t ncoltak vele.
Egy alak  llt meg az ajt˘ban - hatalmas, komor figura;
szemeiben most kl”n”s f‚ny t ncolt. Atl‚pett a ksz”b”n
az –rhaj˘ba, arc t hirtelen nyugalom ”nt”tte el, amire annyi-
ra v gyott, ‚s amir“l azt hitte, m r soha nem fogja ‚rezni.
Ut na egy alacsonyabb, ”regebb, feh‚r ‚s bozontos hajŁ
ember l‚pett ki. Meg llt, ‚s csod lkozva pislogott, ahogy
szob ja birodalm b˘l  tl‚pett az –rhaj˘ birodalm ba. A nyo-
m W a kil‚pett egy harmadik, trelmetlen ‚s ideges figura,
˘ri si, lebeg“ b˘rkab tban. ™ is meg llt, ‚s egy pillanatra
megzavarta valami, amit nem ‚rtett. Arc n a legm‚lyebb za-
var kifejez‚s‚vel el“rel‚pett, ‚s k”rln‚zett az “s-”reg haj˘
szrke ‚s poros falain.
V‚gl kil‚pett egy negyedik ember, aki h˘rihorgas volt ‚s
sov ny. Le kellett hajtania a fej‚t, hogy kifirjen az ajt˘n,
azt n azonnal megtorpant, mintha egy falba tk”z”tt volna.
Tudniillik t‚nyleg egy falba tk”z”tt.
Dermedten  llt. Ha valaki l tta volna az arc t abban a pil-
lanatban, teljesen nyilv nval˘ lett volna a sz m ra, hogy ez-
zel az emberrel ‚ppen ‚lete leghajmereszt˘bb esem‚nye t”r-
t‚nik.
Amikor lassan megmozdult, kĄv ncsian l‚pkedett, mintha
Łszna. Fej‚nek minden apr˘ mozdulata mintha Łjabb f‚le-
lem- ‚s d”bbenet- radatot keltett volna az arc n. Szeme
k”nnybe l badt, ‚s a l‚legzete is elakadt a nagy csod lko-
z st˘l.
Dirk megfordult, ‚s r n‚zett, mik”zben elsietett mellette.
- Mi baj van? - ki ltott oda neki a nagy zajban.
- A ... zene ... - suttogta Richard.
A leveg“ telis-tele volt zen‚vel. Annyira tele volt, hogy
szinte Łgy t–nt, m snak nem is maradt hely a teremben.
Mintha minden levege3reszecske a saj t zen‚j‚t j tszotta voi-
na: ha Richard csak kicsit is elfordĄtotta a fej‚t, mindig Łj
‚s m s zen‚t hallott, de minden Łjabb zene tLĄk‚letesen har-
moniz lt a leveg“ben mellette Łsz˘val.
T”k‚letes volt a modul ci˘ egyikb“l a m sikba - egyetlen
kis fejmozdulattal a legbonyolultabb hangnemvolt sokat tud-
ta k”nnyed‚n elbid‚zni. Uj t‚m k ‚s Łj dallamok, mind
megd”bbent“en t”k‚letes ar nyokban, folyvnatosan egybe-
sz”v“dtek egyetlen ”sszefgg“ h l˘v . Hatalmas, lassan hul-
l mz˘ t‚telek, rajtuk  t- meg  ttrill z˘ gyorsabb futamok,
apr˘, csilingel“ sz”kell‚sek, melyek tov bbtrill zt k a trill -
kat, hosszŁ, bonyolult dallamvonalak, melyeknek a v‚ge
pont olyan volt, mint az eleje, visszakanyarodtak ”nmaguk-
ba, kifordultak, befordultak, azt n tov bbirwnodtak egy
Łjabb arra t ncol˘ mel˘dia h t n a haj˘ t volabbi sarkaiba.
Richard a falnak t ntorodott.
Dirk odarohant, ‚s megragadta.
- H‚ - sz˘lt r  nyersen. - Mi baj van? Nem bĄrod a ze-
n‚t? Kicsit hangos, mi? Az ‚g szerelm‚re, szedd ”ssze ma-
gad. Van itt valami, amit m‚g mindig nem ‚rtek. Nem  ll
”ssze. Gyere ...
Maga ut n vonszolta Richardot, de Łgy kellett tapogatnia,
mert Richard agy t Łjb˘l ‚s Łjb˘l el rasztotta a mindent el-
s”pr“ zene. Agy ban kavarogtak a k‚pek, ahogy  t”ml”tt
rajta a milli˘ ‚s milli˘ h tborzongat˘ futvn. Egyre n”vekv“
viharz˘ k osz volt minden, de min‚l ink bb fokoz˘dott ez a
k osz, ann l jobban ”sszeillett a t”bbi k osszal, azt n a m‚g
nagyobb k osszal, mĄg v‚gl az eg‚sz egyetlen hatalmas,
sz‚trobban˘ harm˘niag”mbb‚  llt ”ssze, mely olyan gyorsa-
s ggal n”vekedett az agy ban, hogy azt emberi agy nem vi-
selheti el.
Azt n hirtelen minden sokkal egyszerbb lett.
Agy n egyetlen kis dallam t ncolt  t, minden figyelm‚t
arra ”sszpontosĄtotta. Ez a dallam zubogott  t a m gikus ze-
nefolyamon, ez alakĄtotta, form lta, ez ‚ltette eg‚sz‚ben ‚s
legapr˘bb r‚szleteiben, ez volt az esszenci ja. Sz”kellt ‚s
trill zott, el“sz”r apr˘ ‚s k”nnyed dallamocska volt, azt n
lelassult, azt n megint t ncra perdlt, de m r neh‚zkeseb-
ben, mintha a k‚tely ”rv‚nyeibe keru'It volna, azt n hirtelen
kiderlt, hogy az ”rv‚nyek csak els“ fodrai voltak egy
Łjabb hatalmas energia hull mnak, amely ”rvendezve t”rt
el“ a m‚lyb“l.
Richanl lassan, nagyon lassan elvesztette az eszm‚let‚t.
Csendben fekdt.
Ugy ‚rezte mag t, mint egy petr˘leumba  ztatott ˘cska
szivacs, amit kint hagytak a napon sz radni.
Ugy ‚rezte mag t, mintha egy g“z”lg“ testtel a napon
 csorg˘ ”reg l˘ lenne. Olajr˘l  lmodott, l gy ‚s illatos, s”t‚-
ten hull mz˘ tengerekr“l. Egy feh‚r f”veny– tengerparton
hevert, megr‚szegĄtette a s˘s halszag, elk bĄtotta a homok,
kiszĄvta az erej‚t, elszenderedett, belefulladt a ver“f‚nybe,
sllyedt lefel‚, felbecslte egy t voli csillagk”dben a felh“k
p ratartalm t, tehetetlenl p”rg˘ti ”nmaga k”rl a gy”ny rŁ-
s‚gt“l. Felt”r“ ‚desvĄzi forr s volt tavasszal, illatoz8, frissen
nyĄrt f–ben kanyargott. Alig hallhat˘ hangok haltak el, mint
egy t voli  lomban.
Futott, ‚s elesett. A kik”t“ f‚nyei belevesztek az ‚jszak -
ba. A tenger, mint egy s”t‚t kĄs‚rtet, v‚ge‚rhetetlenl ostro-
molta a homokos partot, csillogva ‚s ”ntudatlanul. Odakinn,
ahol m‚lyebb ‚s hidegebb volt a vĄz, belesllyedt, flei k˘-
rl olajk‚nt hull mzott a sŁlyos tenger, ‚s nem zavarta sem-
mi, csak egy t voli brr-brrr hang, mintha egy telefon cs”n-
g”tt volna.
Tudta, hogy mag nak az ‚letnek a zen‚j‚t hallotta. A
sz‚lt“l ‚s az  rap lyt˘l borzolt vĄzen t ncol˘ f‚ny zen‚j‚t, a
vizeket pezsdĄt“ ‚let zen‚j‚t, a napf‚ny melengette f”ldet  t-
hat˘ ‚let zen‚j‚t.
Csendben fekdt. De tov bbra is zavarta az a t voli berre-
g‚s, mintha egy telefon cs”ng”tt volna.
Lassan r j”tt, hogy a t voli berreg‚s, ami olyan, mintha
egy telefon cs”rg‚se lenne, t‚nyleg egy telefon cs”rg‚se.
Hirtelen fellt.
Egy gy–r”tt, keskeny  gyon fekdt egy rendetlen, fabori-
t sŁ kis szob ban, amit azonnal megismert, m‚gsem tudta
hov  tenni. A szoba tele volt zsŁfolva k”nyvekkel ‚s cip“k-
kel. Hunyorogva, n‚m n k”rln‚zett.
Az  gy mellett cs”ng”tt a telefon. Felvette.
- Hall˘? - sz˘lt bele.
- Richard! - Susan hangja volt, ‚s nagyon zaklatottnak
hangzott. Richard megr zta a fej‚t, de nem jutott esz‚be
semmi hasznavehet“.
- Hall˘? - mondta megint.
- Richard, te vagy az? Hol vagy?
- ™”” ... v rj egy kicsit. Megyek ‚s megn‚zem.
Letette a gy–r”tt leped“re a kagyl˘t, amib“l tov bb bugy-
bor‚koltzk a hangok, sz‚delegve lem szott az  gyr˘l, az aj-
t˘hoz botork lt, ‚s kinyitotta..
Egy frd“szoba. Gyanakodva b multa. Ez is ismer“s volt,
de az volt az ‚rz‚se, hogy valami hi nyzik bel“le: Ja, per-
sze. Egy l˘ szokott lenni benne, legal bbis amikor legut˘bb
itt j rt, egy l˘ is volt itt. Atment a frd“szob n, ‚s kil‚pett
a m sik ajt˘n. Sz‚delegve lekecmergett a l‚pcs“n, ‚s bel‚-
pett Reg nappalij ba.
Nagyon meglepte, amit ott l tott.
34
tegnapi ‚s tegnapel“tti viharok, a mŁlt heti  rad sok
m r lecsendesedtek. A fellegek m‚g mindig es“t“l dagadtak,
de a s–r–s”d“ esti f‚lhom lyban m r csak bŁsan szemerk‚l˘
cseppek hullottak az ‚gb˘l.
S2‚1 svĄtett  t az els”t‚ted“ sĄks gon, keringett kicsit ax
alacsony dombok felett, azt n  ts”p”rt egy sz–k v”lgy”n,
ahol egy szerkezet  llt, egy toronyf‚les‚g, mag nyosan ‚s
ferd‚n emelkedett a lid‚rces savtenger k”zep‚n.
Megfeketedett tany-csonk volt csup n, Łgy –llt oit, mint
a pokol legd”gletesebb bugyr b˘l kil”vell“ magma-kit”r‚s,
‚s eg‚szen kl”n”s sz”gben d“lt meg, mintha nem ”nn”n
jelent‚keny sŁlya taszĄtan  f‚loldalra, hanem valami ann l
sokkal borzalmasabb dolog. Halottnak l tszott, id˘tlen id“k
‚ta halottnak.
Nem mozdult semmi m s, csak a s rfolyam, amely lom-
h n h”mp”lyg”tt el a torony mellett a v”lgyben. Ugy egy
kilom‚terrel arr‚bb a folyam egy hasad‚kba ”ml”tt, ‚s el-
t–nt a f”ld gyomr ban.
De ahogy lesz llt az est, kiderlt, hogy a torony m‚gsem
teljesen ‚lettelen. Valahol a m‚ly‚n egy halv ny piros f‚ny
pisl kolt.
A meglepett Richard el‚ ez a jelenet fault, amikor kinyi-
totta a kis feh‚r ajt˘t, amely egy v”lgy fi ba nyĄlt, p rsz z
m‚terre a toronyt˘l.
- Ki ne l‚pj! - sz˘lt r  Dirk, ‚s felemelte a karj t. -
M‚rgez“ a leveg“. Nem tudom, mi van benne, de azt hi-
szem, remekl lehetne sz“nyegtisztĄt sra haszn lni.
Dirk az ajt˘ban  lldog lt, ‚s m‚lys‚ges bizalmatlans ggal
szeml‚lte a v”lgyet.
- Hol vagyunk? - k‚rdezte Richard.
- Bermud n - mondta Dirk. - De egy kicsit bonyolult a
dolog.
- K”sz - mondta Richard, ‚s t molyogva visszament a
szob ba.
- Eln‚z‚st - mondta Regnek, aki Michael Wen-
ton- Weakes k”rl srg”l“d”tt, ellen“rizte, hogy a bŁv rfel-
szerel‚s mindenhol j˘l szigetel-e, hogy a maszk bizton-
s gos-e, ‚s hogy j˘-e a leveg“adagol˘.
- Bocs nat, szabad lesz egy kicsit? - mondta Richard. -
K”sz”n”m.
Felm szott a l‚pcs“n, visszament Reg ha˘szob  f ba, sz‚-
delegve lelt az  gy sz‚l‚re; ‚s megint felemelte a kagyl˘t.
- Bermud n - mondta. - De egy kicsit bonyolult a dolog.
Odalenn Reg bekente vazelinnel a bŁv nvha r‚seit meg a
nmszk mellett kil tsz˘ kisebb b“rfelletet, ‚s bejelentette,
hogy minden k‚szen van.
Dirk gyorsan elhŁz˘dott az ajt˘b˘l, ‚s vonakodva f‚lre llt.
- H t akkor - mondta -, t–nj”n el. ™rl”k, hogy nem l t-
juk t”bbet. n mosom kezeimet. Azt hiszem, megvajuk itt,
amĄg visszakldi resen a testet, valamire az‚rt j˘ lesz m‚g.
- Dh”sen megkeru'lte a dĄv nyt. Valahogy nem tetszett ne-
ki az eg‚sz. Semmi nem' tetszett benne. Kl”n”sk‚ppen az
nem tetszett, hogy Reg t”bbet tud a t‚r-id“r“l; mint “. Fel-
dhĄtette, hogy nem tudja, mi‚rt nem tetszik az eg‚sz.
- Kedves fiam - mondta Reg b‚kĄt“ hangon -, vegye fi-
gyelembe, hogy milyen kev‚s er“feszĄt‚snkbe kerl, hogy
segĄtsnk ennek a szeg‚ny p r nak. Sajn lom, ha mag nak
Łgy t–nik, hogy ez nem tŁl f‚nyes fejlem‚ny a bravŁros
nyomoz s ut n. Tudom, Łgy ‚ri, hogy egy ilyen egyszer–
j˘cselekedet nem el‚gĄti ki, de legyen irgalmasabb.
- Irgalmas, hah - ki ltott fel Dirk. - Rendesen befizetem
az ad˘mat; mi m st akar m‚g t“lem?
R vetette mag t a dĄv nyra, kez‚vel a haj ba tŁrt, ‚s duz-
zogott.
Michael szellemt“l megsz llt teste kezet r zott Reggel, ‚s
k”sz”netet mondott. Azt n mereven az ajt˘hoz l‚pkedett,
megfordult, ‚s meghajolt kettejk fel‚.
Dirk h trafordĄtotta a fej‚t, ‚s r n‚zett, szeme vill mlott a
szemvege m”g”tt, a haja vadul libegett. A szellem Dirkre
n‚zett, ‚s egy pillanatra  tbrnzongott rajta egy rossz el“‚r-
zet.
Valami babon s ”szt”nt”l vezettetve Michael kez‚vel h r-
mas k”rt rajzolt Dirk k”re, azt n egyetlen sz˘t mondott:
- Viszl t.
Azzal megint megfordult, megkapaszkodott az ajt˘f‚lf -
ban, ‚s elsz ntan kil‚pett a mocs rba, az ocsm ny, m‚rgez“
anyagokkal teli sz‚lbe.
Egy pillanatra meg llt, hogy ellen“rizze, biztos talaj van-e
a l ba alatt, azt n an‚llcl, hogy visszan‚zett volna, elindult
a haj˘ fel‚, h trahagyva a sokl bŁ, ny lk s puh nyok vil -
g t.
- Ez meg mi a fen‚t akart jelenteni? - k‚rdezte Dirk
bosszankodva, ‚s ut nozta a kl”n”s h rmas k”r”z“ mozdu-
latot.
Richard db”r”gve rohant le a l‚pcs“n, ‚s vad tekintettel
berontott a szob ba.
- Rosst meggyilkolt k! - v”lt”tte.
- Ki a fene az a Ross? - v”lt”tt vissza Dirk.
- Az ‚g szerelm‚re, h t Ross hogyishĄvj k - ki ltotta Ri-
chard -, a M‚rce Łj f“szerkeszt“je!
- Milyen M‚rce? - v”lt”tt megint Dirk.
- Michael nyavaly s magazinja! Eml‚kszel? Gordon ki-
rŁgta Miehaelt a magazint˘l, ‚s  tadta ennek a Rossnak.
Michael gy"l”lte emiatt. Na, ‚s tegnap ‚jjel odament, ‚s
sz‚pen meggyilkolta.
Zih lva elhallgatott. - Valaki legal bbis - mondta -
meggyilkolta. s Michael volt az egyetlen, akinek volt r 
indĄt‚ka.
- Vissza fog j”nni? - k‚t~dezte Richard.
Dirk felugrett, ‚s egy pillanatig pislogva meg llt.
- Ez az ... - mondta -  ez‚rt volt Michael a t”k‚letes
alany. Erre kellett volna r j”nn”m. Erre vette r  a szellem,
hogy  tvehesse f”l”tte az uralmat, olyasmire, punit alapj -
ban v‚ve maga is szeretett volna megtenni, ami megfelelt a
saj t c‚ljainak is. Azt hiszi, hogy mi elvettk el“lk a he-
lyet a F”ld”n, ‚s ezt akarja most a mŁltban visszacsin lni!
Azt hiszi, ez az “ bolyg˘juk, nem a mienk. Itt akartak le-
telepedni ‚s fel‚pĄteni az  tkozott paradicsomukat. Igy m r
mindj rt ”ssze ll a k‚p!
- Erti, hogy mit tettnk? - fordult Reghez. - Nem lenn‚k
meglepve, ha kiderlne, hogy az a szeg‚ny p ra azt az ese-
m‚nyt akarja visszacsin lni, ami elindĄtotta a f”ldi ‚letet!
Hirtelen elfordĄtotta a tekintet‚t a s padt ‚s remegd Reg-
r˘l, ‚s Richlrdra n‚zett.
- Mikor hallottad ezt? - k‚rdezte meglepetten.
- pp most - mondta Richard -, a ... a telefonon. Oda-
fenn.
_  ?
- Susannal besz‚ltem, ‚s nem tudom hogy, de azt mond-
ta, hogy egy zenet volt az zenetr”gzĄt“j‚n, onnan tudja.
Azt mondta, hogy az zenetet ... azt mondta, Gordon hagy-
ta, de szerintem hiszt‚rikus rohama lehetett. Dirk, mi a fene
folyik itt? Hol vagyunk?
- A mŁltban, n‚gybilli˘ ‚vvel ezel˘tt - mondta Reg re-
meg“ hangon -, de azt ne k‚rdezz‚k, hogy lehet, hogy
m‚gis m–k”dik a telefonom, amikor valahol eg‚szen m shol
vagyunk az univerzumban, mint ahov  be van k”tve - ezt
a brit t vk”zl‚si v llalattal kellene tiszt zni, de...
- A francba a brit t vk”zl‚si valalattal! - ordĄtotta Dirk,
mely szavak a megszok s k”nnyeds‚g‚vel j”ttek a sz j ra.
Az ajt˘hoz rohant, ‚s megint kilesett a halv ny,  rny‚k-
szer– figura ut n, amely a mocsarat taposva haladt a salaxa-
lai –rhaj˘ fel‚, ‚s olyan messze j rt, hogy m r nem ‚rhett‚k
el.
- Mit gondol - k‚rdezte Dirk ar nylag nyugodtan -,
mennyi ideig tart, amĄg ez a h jas, ”n mĄt˘ marha el‚ri az
–rhaj˘t? Mert annyi id“nk van. J”jjenek. šljnk le. Gondol-
kozzunk. K‚t percnk van, hogy eld”ntsk, mit tegynk.
Azut n Łgy sejtem, hogy mindh rman, ‚s minden, inŁt va-
laka is ismertnk, bele‚rtve a tsk‚shalat ‚s a dod˘t is, dr -
ga professzor, megsz–nik l‚tezni.
Dirk lerogyott a dĄv nyra, azt n ism‚t f”l llt, ‚s kir ngatta
maga al˘l Michael otthagyott zak˘j t. A zseb‚b“l egy
k”nyv esett ki.
Azt hiszem, felh borĄt˘ szents‚gt”r‚s, amit m–velnk -
mondta Richard Regnek, mik”zben a s”v‚ny m”g”tt elbŁjva
ld”g‚ltek.
Az ‚jszaka megtelt a kis h zik˘ kertj‚b“l sz llong˘ ny ri
illatokkal, a bristoli csatorna partj n j tszadoz˘ k”nny– szel-
l“ n‚ha az ˘ce n lehelet‚t hozta mag val.
A t volban a tenger f”l”tt f‚nyesen ragyogott a hold, f‚-
ny‚n‚l m‚g valameddig a t“lk d‚lre elnyŁl˘ Exmooron is
el lehetett l tni.
Reg fels˘hajtott.
- Igen, lehet - mondta -, de att˘l tartok, igaza van neki,
meg kell tennnk. Ez az egyetlen biztos megold s. Minden
utasĄt s vil gosan benne volt a versben, ha az ember tudta,
hogy mit keressen. El kell tntetni. A szellem mindig itt
lesz. S“t, most m r kett“ is. Ma ha ez most sikerl. Sze-
g‚ny ”rd”g. De azt hiszem, maga kereste a bajt.
Richard idegesen let‚pett n‚h ny f–sz lat, ‚s az ujjai k”zt
p”rgette “ket.
Feltartotta a holdf‚ny fel‚, ‚s n‚zte, ahogy a f‚ny j tszik
rajtuk.
- Micsoda zene - mondta. - Nem vagyok hĄva, de ha az
voln‚k, azt mondan m, olyan volt, mintha az Isten elm‚j‚be
pillantottunk volna bele. Tal n t‚nyleg igy volt, ‚s hĄv˘nek
kellene lennem. Alland˘an eml‚keztetnem kell magam,
hogy nem “k alkott k azt a zen‚t, “k csak a szerkezetet
hozt k l‚tre, amely le tudta olvasni a kott t. s a kotta ma-
ga az ‚let. s ott fenn kering az eg‚sz ...
Feln‚zett az ‚gre. ™nk‚ntelenl id‚zni kezdte a verset:
"Zendlne csak szĄvemben
m‚g egyszer a dala,
oly vad gy”ny”r gyŁlna ki bennem,
hogy fel‚pĄten‚m csupa
muzsik b˘l azt a sz‚p
f‚nyd˘mot! a j‚gtermeket!"
- Hmmm - mondta Reg mag ban. - Vajon idej‚ben
oda‚rt?
- Mit mondott?
- O, semmi. Csak gondolkodom.
- Te j˘ isten, besz‚lni azt tud, mi? - k>Itott fel Richard
hirtelen. - M r t”bb mint egy ˘r ja bent van. Vajon mi fo-
lyik odabenn?
Fel llt, ‚s belesett a s”v‚ny f”l”tt a kis h zra, amely ott
frd”tt a holdf‚nyben. K”rlbell egy ˘r val kor bban Dirk
b tran az ajt˘hoz s‚t lt, ‚s bekopogott.
Amikor az ajt˘ n‚mik‚pp kelletlenl kinyĄlt, ‚s egy kiss‚
b˘dult arc kukkantott ki rajta, Dirk megbiccentette abszurd
kalapj t, ‚s hangosan azt mondta: - Mr. Samuel Co-
leridge? Csak ‚ppen erre j rtam, Porloc;kb˘l j”vet, tudja, ‚s
azon t–n“dtem, zavarhatn m-e egy interjŁ erej‚ig. Egy kis
egyh zk”zs‚gi ‚rtesĄt“ szerkeszt“je vagyok. Nem fog sok ig
tartani, ezt megĄg‚rhetem, gondolom, biztos nagyon elfog-
lalt, egy ilyen hĄres k”lt˘, mint ”n, de annyira csod )i~m a
munk it, ‚s ...
A t”bbit nem hallott k, mert Dirknek k”zben sikeru'lt be-
nyomakodnia.
- Nem haragszik, ha egy pillanatra t vozom? - mondta
Reg.
- Tess‚k? O, persze - mondta Richard.- Addig ‚n me-
gyek, ‚s megn‚zem, hogy mi folyik odabenn.
Mik”zben Reg egy fa m”g‚ vonult, Richard benyitott a
kis kapun, ‚s ‚pp el akart indulni az ”sv‚nyen, amikor
meghallotta, hogy odabentr“l hangok k”zelednek az ajt˘
fel‚.
A bej rati ajt˘ nyĄlni kezdett, mire “ gyorsan visszarohant
a s”v‚ny m”g‚.
- H t akkor, nagyon sz‚pen k”sz”n”m, Mr. Coleridge -
mondta Dirk a kalapj val babr lva ‚s hajlongva, ahogy fel-
bukkant az ajt˘ban. - V‚gtelenl kedves ‚s nagylelk– volt
”nt“l, hogy  ldozott r m a dr ga idej‚b“l, ‚s ‚n nagyon h -
l s vagyok ez‚rt, ahogyan bizony'v-a olvas˘im is azok lesz-
nek. Meg vagyok r˘la gy“z“dve, hogy remek cikk lesz, le-
gyen nyugodt, ”nnek is fogok kldeni egy p‚ld nyt, hogy
ha ideje engedi,  ttanulm nyozhassa. Ha b nt–f‚le megjegy-
z‚se lenne a stĄlusr˘l, ”tletek, javaslatok, ilyesmi, szĄvesen
fogadom. H t, k”sz”n”m m‚g egyszer, hogy id“t  ldozott
r nt, rem‚lem, nem tartottam fel semmi fontos dologban ...
Az ajt˘ vadul becsap˘dott.
Dirk ism‚telten diadalmas k‚pet v gott, ‚s v‚gigsietett ztz
”sv‚nyen Richardhoz.
- Na, ezt elint‚ztem - mondta, kezeit d”rzs”lve. - Azt hi-
szem, m r kezdte leĄrni, de most m r egy sz˘ra sem fog
eml‚kezni, annyi szent. Hol van a kiv l˘ professzorunk? A,
itt van? Te j˘ ‚g, nem gondoltam, hogy ilyen sok ig t vol
voltam. Eg‚szen nagyszer– ‚s elb–v”l“ fick˘ ez a Mr. Co-
Ieridge, vagy legal bbis az lett volna, ha adtam volna neki
lehet“s‚get, de sajnos tŁls gosan el voltam foglalva azzal,
hogy ‚n magam elb–v”l“ legyek.
Amit k‚rt‚l, Richard, azt megtettem, a v‚g‚n megk‚rdez-
tem t“le, hogy mi van az albatrosszal, mire “ azt mondta,
milyen albatrosszal? Erre ‚n azt mondtam, ˘, nem fontos,
az albatrosz nem sz mĄt. ™ azt k‚rdezte, milyen albatrosz
nem sz mĄt, ‚n meg mondtam, hogy hagyjuk az albatroszt,
nem l‚nyeges, mire “ azt mondta, igenis l‚nyeges - valaki
be llĄt hozz  az ‚jszaka k”zep‚n, ‚s albatroszokr˘l kezd fe-
csegni, akkor  tt r legal bb szeretn‚ tudni, mi‚rt. n azt
mondtam, a fen‚be azzal a nyavaly s albatrosszal, mire “
azt mondta, ezzel “ is egyet‚rt, de van egy olyan ‚rr‚se,
hogy most adtvn neki egy nagyon j˘ LStletet egy ‚ppen k‚-
szl“ vers‚hez. Ez sokkal jobb, mint az aszteroid val val˘
”ssĄctk”z‚s, mert az egy kicsit hihetetlenl hangzott volna.
s azt n elj”ttem.
Na. H t akkor, most hogy megmentettem az emberis‚get
a teljes pusztul st˘l, r m f‚rne egy pizza. Hogy viszonyulsz
az ”tlethez?
Richard nem nyilatkozott. Ehelyett n‚mileg zavartan b  -
mint Regre.
- Valami baj van? - k‚rdezte Reg csod lkozva.
- J˘ kis trkk - mondta Richard. - Mcg mern‚k eskdni,
hogy miel“tt bement a fa m”g‚, m‚g nem volt szak lla.
- O ... - Reg v‚gigsimĄtott a dŁs, tĄzcentis sz“rzeten. -
Igen - mondta -, egy kis figyelmetlens‚g - mondta -, kis
figyelmetlens‚g.
- Miben mesterkedett m r megint?
- O, csak n‚h ny elint‚znival˘m volt. Kisebb beavatko-
z s. Semmi drasztikus.
P r perccel k‚s“bb, mik”zben odavezette “ket egy ajt˘-
hoz, amely titokzatos m˘don egy k”zeli teh‚nist ll˘ fal ban
jelent meg, visszan‚zett az ‚gre, ‚pp idej‚ben, hogy megpil-
lmtson egy felragyog˘, majd elt–n“ apr˘ f‚nyt.
- Sajn lom, Richard - mormogta, ‚s bel‚pett az ajt˘n a
t”bbiek ut n.
36
K”sz”n”m, Dirk, de nem - mondta Richard hat rozottan.
- B rmennyire cs bĄt is a lehet“s‚g, hogy pizz t vegyek ne-
ked, ‚s v‚gign‚zzem, ahogy felfalod, ‚n ink bb egyenesen ha-
zamenn‚k. L tnom kell Susant. Lehets‚ges lenne, Reg? Egye-
nesen a lak somba? Majd a j”v“ h‚ten lej”v”k Cambridge-be
a kocsim‚rt.
- M r ott is vagyunk - mondta Reg. - Egyszerien csak
l‚pjen ki az ajt˘n, ‚s olt lesz a saj t lak s ban. P‚ntek kora
reggel van, maga. el“tt az eg‚sz h‚tv‚ge.
- K”sz”n”m. O”” ... figyelj, Dirk .... majd megkereslek,
ok‚? Tartozom valamivel? Nem is tudom ...
Dirk k”nnyed int‚ssel elint‚zte az gyet.- Majd hallani
fogsz a titk rn“mt“l - mondta.
- J˘, rendben, akkor majd tal lkozunk. Nagyon ... v ratla-
nul j”tt ez az eg‚sz.
Az ajt˘hoz ment, kinyitotta, ‚s ott tal lta mag t a saj t
l‚pcs“h z ban, mernek fal ban az ajt˘ materializ l˘dott.
pp fel akart indulni a l‚pcs“n, de visszafordult, mert
esz‚be jutott valami. Visszal‚pett, ‚s becsukta maga m”g”tt
az ajt˘t.
- Reg, tehetn‚nk m‚g egy kis kit‚r“t? Azt hiszem, j˘l
venn‚ ki mag t, ha elvinn‚m ma este vacsor zni Susant,
csak az a baj, hogy ahov  menni szeretn‚k, ott h rom h‚ttel
el“bb kell asztalt foglalni. Visszaugorhatn nk h~u~om hetet?
- Mi sem egyszer–bb - mondta Reg, ‚s valami bonyolult
m–veletet v‚gzett az abakusz goly˘csk in. - Tess‚k -
mondta. H rom hetet visszamentnk az id“ben. Tudja, hol a
telefon.
Richard a bels“ l‚pcs“n felsietett Reg h l˘szob j ba, ‚s
felhĄvta a L' Esprit d'Escalier-t. A maitre d', el volt b–v”l-
ve, ‚s ”r”mmel vette az asztalfoglal st. Richard megint le-
ment, ‚s csod lkozva cs˘v lta a fej‚t.
- Nagy szks‚gem lesz egy h‚t szil rd realit sra - mond-
ta. - Ki volt az, aki ‚pp most ment ki az ajt˘n?
- A dĄv nyodat sz llĄtj k - mondta Dirk. - A pasas
megk‚rdezte, nem b nn nk-e, ha kinyitj k k”zben ezt az aj-
t˘t, mert Łgy meg tudn nak fordulni a dĄv nnyal, ‚n meg
mondtam, hogy csak tess‚k.
P r perc mŁlva Richard Susan l‚pcs“h z ban tal lta ma-
g t. Ahogy oda‚rt a lak s ajtaja el‚, ”r”mmel hallotta meg
- mint mindig - Susan csell˘j nak m‚ly hangj  t odabentr“l.
Halkan bement, azt n odas‚t lt a zeneszoba ajtaj hoz, ‚s
hirtelen megdermedt. Egy kis trill z˘ dallamot hallott, mely
lelassult, ‚s kicsit neh‚zkesebben t ncolt tov bb...
Richard arca olyan d”bbent volt, hogy Susan ahogy
megl tta, abbahagyta a j t‚kot.
- Mi a baj? - k‚rdezte ijedten.
- Honnan van ez a zene? - k‚rdezte Richard suttogva.
Susan v llat vont. - A kottaboltb˘l - mondta. Nem szel-
lemeskedni akart, egyszer–en nem ‚rtette a k‚rd‚st.
- Mi ez?
- Abb˘l a kant t b˘l van, amit hetek ˘ta gyakorlok -
mondta Susan. - Bach, a hatos sz mŁ.
- Ki Ąrta?
- H t felt‚telezem, Bach. Ha j˘l meggondolom.
- Kicsoda?
- Figyeld j˘l a sz mat. Bach. B-A-C-H. Dereng m r vala-
mi?
- Nem, soha nem hallottam r˘la. Ki az? M st is Ąrt?
Susan letette a von˘t, fel llt, ‚s odament Richardhoz.
- J˘l vagy? - k‚rdezte.
- O”” ... ezt neh‚z lenne megmondani. Mi a ...
Megpillantott egy halom kott t a szoba sark ban, a leg-
fels“n ugyanaz a n‚v  llt: BACH. R vetette mag t a kott k-
ra, ‚s kezdte  tb”ng‚szni “ket. Kott r˘l kott ra. - J. S.
Bach. Csell˘szon t k. Brandenburgi versenyek. H-moll mi-
se.
N‚ma ‚rtetlens‚ggel n‚zett fel Susanra.
- M‚g soha nem l ttam ezeket - mondta.
- Richard, ‚desem - mondta Susan, ‚s megsimogatta az
arc t. - Mi van veled? Csak Bach-kott i.
- De h t nem ‚rted? - k‚rdezte Richard egy maroknyi
kott t r zogatva. - n m‚g soha, de soha nem l ttam eze-
ket!
- H t - mondta Susan gŁnyos komolys ggal -, tal n ha
nem a komputer-zen‚ddel t”lten‚d minden id“d ...
Richard vad meglepet‚ssel n‚zett r , azt n a falnak t -
maszkodva lassan lelt a f”ldre, ‚s hiszt‚rikus nevet‚sben
t”rt ki.
H‚tfan d‚lut n Richard felhĄvta Reget.
- Reg! - mondta - Csak nem mk”dik a telefonja? Gra-
tul lok!
- Bizony; kedves fiam - mondta Reg. - Milyen remek,
hogy hallom a hangj t. Igen. Volt itt az el“bb egy rendkĄvl
hozz ‚rt“ fiatalember ‚s megjavĄtotta. Nem hiszem, hogy
m‚g egyszer el fog romlani. J˘ hĄr, nem gondolja?
- Nagyon j˘. Ezek szerint szerencs‚sen meg‚rkezett.
- O, igen, k”sz”n”m. B r volt m‚g r‚sznk itt egy kis iz-
galomban, miut n elment. Eml‚kszik a l˘ra? H t Łjb˘l fel-
bukkant, a gazd j val egytt. Volt valami szerencs‚tlen
gyk a rend“rs‚ggel. M r nagyon szerettek volna haza-
menni. Jobb is Ągy. Vesz‚lyes, ha egy ilyen figura szabadon
k˘sz l. Nos teh t. Maga hogy van?
- Reg ... a zene ....
- A, igen, gondoltam, ”rlni fog neki. Egy kis munkanba
kerlt, meg kell mondanom. Persze csak a legkisebb foszl -
nyŁt tudtam elhozni, de Ągy is van egy kis csal s a dolog-
ban. M‚g Ągy is sokkal t”bb, mint amennyit egy ember a-
kothat egy ‚let sor n, de nem hiszem, hogy ennek b rki is
komolyabban ut naj rna.
- Reg, nem lehetne m‚g szerezni bel“le?
- Nemigen. A haj˘ elment, ezenkĄvl ...
- Visszamehetn‚nk az id“ben ...
- Nem, mondtam m r. MegjavĄtott k a telefont, ‚s t”bbet
nem fog elromlani.
- Na ‚s?
- H t Ągy az id“g‚p sem m–k”dik. Ki‚gett. Halott, mint a
dod˘. Att˘l tartok, v‚ge. De tal n jobb is Ągy, nem gondol-
ja?
H‚tf“n Mrs. Sauskind felhĄvta Dirk Gently holisztikus de-
tektĄvirod j t, hogy panaszt tegyen a sz mla miatt.
- Nem ‚rtem, mi ez az eg‚sz - mondta-, tiszta “rlts‚g.
Mit jelentsen ez?
- Dr ga Mrs. Sauskind - kezdte Dirk. - Alig tudom el-
mondani, mennyire v gytam m r r , hogy Łjb˘l lefolytat-
hassuk ezt a besz‚lget‚st! Ma hol kezdjk? Pontosan melyik
t‚telt szeretn‚ megvitatni?
- Egyiket sem, nagyon k“sz”n”m, Mr. Gently. Nem tu-
dom, ki maga, ‚s mib“l gondolja, hogy elveszett a macs-
k m. Az ‚n kis Roderickein k‚t ‚vvel ezel“tt a karjaimban
mŁlt ki, ‚s eszembe sem jutott, hogy m sikkal p˘toljam.
- A. Nos, Mrs. Sauskind, val˘szĄn–leg elfelejti figyelembe
venni, hogy er“feszĄt‚seimnek k”sz”n... Szeretn‚m elmonda-
ni, hogy a dolgok ”sszefggenek egym ssal .... - Elhallga-
tott. Semmi ‚rtelme. Lassan visszacsŁsztatta a telefonkagyl˘t
a hely‚re.
- Miss Pierce! - ki ltott ki. - Legyen olyan szĄves elkl-
deni egy m˘dosĄtott sz ml t a dr ga Mrs. Sauskindnek. A
k”vetkez“ sz”veggel: Az emberis‚g megment‚se a teljes
pusztul st˘l - dĄjmentesen.
Feltette a kalapj t, ‚s aznapra t vozott az irod b˘l.

*** V‚ge ***


***********************************************************
FordĄt s: Gieler Gy”ngyi
Scannelte: Bunny
JavĄtgatta: Tsi
Copyright Douglas Adams 1987

A k”ny elektronikus Łton val˘ terjed‚s‚nek f“ oka a magyar
kiad˘k latymatag ‚rdekl“d‚se Douglas Adams ir ny ba. Ennek
k”vetkezm‚nye, hogy a k”nyvei az 1998-as ‚v v‚g‚ig (amikor
v‚gre Łjranyomtak egy p rat) kuri˘zumsz mba mentek , Ągy a
terjeszt‚s egyedli m˘dja a digitaliz l s.

Douglas Adams Hungarian Fan Club
http://w3.datanet.hu/~bunny

AMENNYIBEN VAN R  LEHET“S‚GED, K‚RLEK VEDD MEG A K”NYVET
EREDETIBEN !
***********************************************************