Szkennelte,
javította és
tördelte: a Webtigris.
|
4.
FEJEZET
A
DZSUNGELEK
|
|
Sehol a
Földön nincs
több fény,
meleg és nedvesség,
mint Nyugat-Afrikában,
Délkelet-Ázsiában
és a Csendes-óceán
nyugati szigetein, valamint
Dél-Amerikában,
Panamától
az Amazonas medencéjén
át Brazília
déli részéig.
|
Ennek következtében
a világon a legsűrűbb
és legdúsabb
növényzet
ezeket a vidékeket
borítja.
|
Szakszerűen
trópusi erdőnek
vagy örökzöld
esőerdőnek nevezik őket,
közismertebb nevük
azonban a dzsungel.
|
A messzebb,
északra fekvő
erdőségekhez
viszonyítva ebben
a térségben
a körülmények
jószerivel állandóak.
Mivel közel van
az Egyenlítőhöz,
a napsugárzás
mennyisége és
a napok hossza egész
éven át
szinte állandó.
Az egyetlen változás
a csapadékban
van, de ez sem jelentős
- esősről valamivel
még esősebbé
válik. Mint hogy
ez olyan hosszú
ideje így van,
a dzsungelhez képest
az óceánon
kívül minden
más környezet
csak időleges fázisok
sorának tűnik.
|
A tavakat
feltölti az iszap,
és évtizedeken
belül mocsarakká
változnak; a
síkságok
néhány
évszázad
alatt elsivatagosodnak;
az évezredek
során még
a hegyeket is lekoptatják
a gleccserek - de a
forró, párás
dzsungel évmilliók
óta ott van az
Egyenlítő körüli
vidékeken.
|
Alighanem
éppen ez a stabilitás
az egyik oka a ma ott
nyüzsgő élet
szinte hihetetlen sokféleségének.
|
A nagy
erdei fák sokkal
változatosabbak,
mint azt egyforma, sima
törzsük és
szinte azonos, lándzsa
formájú
leveleik sugallnák.
Csak amikor virágba
borulnak, akkor válik
nyilvánvalóvá,
hogy hány különböző
faj van közöttük.
|
A számok
elképesztőek.
A dzsungel egyetlen
hektárján
gyakran több mint
száz különböző
fajhoz tartozó
magas fát találunk.
|
És
ez a gazdagság
nem korlátozódik
a növényekre:
az Amazonas dzsungeleiben
több mint 1000
madárfaj él,
a rovarfajok száma
pedig szinte megszámlálhatatlan.
|
Panamában
entomológusok
egyetlen fafajról
csak bogárból
több mint 950 különböző
fajt gyűjtöttek
össze. A tudósok
becslése szerint
a többi olyan kis
gerinctelenekkel együtt,
mint a pókok
és az ikerszelvényesek,
a dél-amerikai
erdő egyetlen hektárján
akár 40000 különböző
ízeltlábú
faj is élhet.
|
Úgy
tűnik, mintha az evolúciós
folyamatok, amelyek
ebben a stabil környezetben
megszakítás
nélkül sok-sok
millió éven
át működtek,
olyan specializált
szervezeteket hoztak
volna létre,
amelyek minden kis ökológiai
"fülkébe"
jól be tudnak
illeszkedni.
|
Ezeknek
az élőlényeknek
a többsége
azonban a trópusi
erdők azon részén
élnek, amely
egészen a legutóbbi
időkig jószerivel
elérhetetlen
volt számunkra.
Gyakorlatilag soha nem
vizsgálták
meg közelről a
levelek alkotta, a talajtól
30-50 méter magasan
lévő lombkoronát.
Hogy ott fönn nyüzsgő
élet van, az
mindenki számára
nyilvánvaló,
már csak a csattanások
és berregések,
az üvöltések
és a sikolyok,
a trillák és
a krákogások
miatt is, amelyek egész
nap, de különösen
egész éjjel
visszhangoznak az ágak
közt. De, hogy
pontosan melyik lény
milyen zajt csap, azt
gyakran csak találgatni
lehet.
|
Ha egy
ornitológus távcsővel
a szeme előtt, nyakát
fölfelé
meresztgetve figyel,
már akkor szerencséje
van, ha az ágak
résén
keresztül meglát
valamit, ami több
puszta árnyéknál.
A botanikusok, akiket
elképesztett
a hatalmas, pillérszerű
fatörzsek egyformasága,
de képtelenek
voltak megvizsgálni
az odafönn nyíló
virágokat, odáig
vetemedtek, hogy puskával
lődözték
le az ágakat,
hogy azonosítani
tudják a fát.
|
Egy kutató,
aki elhatározta,
hogy összeállítja
a lehető legteljesebb
katalógust a
borneói dzsungel
fáiról,
betanított egy
majmot, hogy másszon
fel a kiválasztott
fákra, tépje
le szárastul
a virágokat,
és dobja le őket
a földre.
|
Aztán
néhány
évvel ezelőtt
valaki bevezette a dzsungelbe
azt a kötélmászó-
technikát, amelyet
eredetileg az alpinisták
fejlesztettek ki. Ezzel
végre megkezdődhetett
a trópusi erdő
lombkoronaszintjének
rendszeres, közvetlen
vizsgálata.
|
A módszer
egyszerű.
|
Először
is fel kell juttatni
egy vékony zsinórt
egy magas ágra:
vagy fel kell dobni,
vagy nyílvesszőre
kell kötni és
fellőni. Ehhez aztán
hozzákötjük
az ujjnyi vastag mászókötelet,
amely olyan erős, hogy
az ember súlyának
többszörösét
is elbírja. A
zsineget visszahúzva
felhúzzuk a kötelet
az ágra, aztán,
amikor már biztonságosan
rá van kötve,
két, fémből
készült
kézifogantyút,
kapaszkodót kapcsolunk
rá. Ezeket fölfelé
lehet csúsztatni,
de egy kis fogasléc
nem engedi, hogy visszacsússzanak.
Mindkét fogantyúra
rákötünk
egy-egy hálós
kengyelt, beletesszük
a lábunkat, és
ekkor lassan, centiméterenként
fel tudunk kúszni
a kötélen
úgy, hogy súlyunkat
addig az egyik kengyelre
helyezzük, amíg
följebb emeljük
a másikat.
|
Amikor
lassú és
kimerítő kapaszkodás
után felérünk
egy magas ágra,
kötelet erősítünk
egy magasan fölöttünk
lévő másik
ágra, aztán
ezen is felmászunk,
míg végül
egyetlen kötelünk
lesz, valamelyik legfelső
ághoz erősítve.
|
Most már
végre a lombkoronaszintre
jutottunk. Ide felérni
olyan, mintha egy toronyház
sötét, levegőtlen
lépcsőházából
kilépnénk
a tetőre.
|
A nyirkos
félhomály
helyébe hirtelen
friss levegő és
napfény lép.
Körülöttünk
a levelek határtalan
mezeje terül el,
dimbes-dombos, göcsörtös,
mint holmi óriásira
nőtt karfiol.
|
Itt-ott,
jó 10 méternyire
a többiek fölé
magasodva egy-egy óriás,
elszigetelt fa áll.
Ezek a kiemelkedő fák
egészen más
körülmények
között élnek,
mint a trópusi
erdő többi fái,
mert fönn a magasban
a szél szabadon
átjárja
koronájukat.
|
Ki is használják
ezt: a széllel
hordatják szét
mind a virágporukat,
mind a magvaikat. A
dél-amerikai
kapok (vagy selyemgyapot)
hatalmas mennyiségű
pelyhes magot hoz, amelyek
úgy lebegnek
a levegőben, mint a
bogáncs pihéi,
és mérföldeken
át beterítik
a fa körül
az egész erdőt.
|
Délkelet-ázsiai
és afrikai megfelelői
szárnyakkal szerelik
fel a magvaikat, így
amikor pörögve
lehullanak, beléjük
kap a szél és
nagy távolságokra
hordja el őket, mielőtt
eltűnnének a
lombok között.
|
A szél
azonban hátrányokkal
is jár. Megfoszthatja
a fát egyik létfontosságú
készletétől,
mivel leveleiből a nedvesség
elpárologtatását
meggyorsítja.
A magasan kiemelkedő
fák ezt a veszélyt
azzal hárítják
el, hogy keskeny leveleket
hoznak, amelyeknek sokkal
kisebb a felülete,
mint a lombkorona leveleinek,
vagy akár a saját
alsó ágaikon,
az árnyékban
hajtó leveleiknek.
|
E hatalmas
fák koronái
a dzsungel legvadabb
madarának, egy
óriás
sasnak a kedvenc fészkelőhelyei.
|
Minden
erdőnek megvan a maga
faja - Délkelet-Ázsiában
a majomevő sas, Dél-Amerikában
a hárpia, Afrikában
a koronás sas.
Ezek a madarak nagyon
hasonlítanak
egymáshoz. Valamennyiüknek
nagy bóbitája,
széles, viszonylag
rövid szárnya
és hosszú
farka van, ami repülés
közben kitűnő manőverező
készséget
biztosít.
|
Ágakból,
gallyakból óriási
dobogókat építenek
maguknak, és
ezeket évről
évre újra
elfoglalják.
Ebben a fészekben
rendszerint egyetlen
fiókát
nevelnek fel, amely
táplálkozásában
majdnem egy teljes éven
át szüleire
van utalva.
|
Mindnyájan
vadul és nagy
sebességgel vadásznak
a lombkoronák
sűrűjében. A
hárpia valamivel
nagyobb a másutt
élő összes
többi sasnál,
és könyörtelenül
üldözi az
ágak közt
bujkáló
és ugráló
majmokat. A majmok pánikszerűen
menekülnek előle,
de végül
mégis lecsap
valamelyikre, és
küszködő áldozatát
visszaviszi a fészkébe.
|
A majomtetem
aztán napokig
ott marad, a sascsalád
pedig szétszedi
és darabonként
megeszi.
|
A trópusi
erdő legfelső szintje,
maga a lombkoronaszint,
mintegy 6 méter
vastag folytonos zöld
levélréteg.
|
Minden
egyes levél pontosan
olyan szögben áll,
hogy maximális
mennyiségű fényt
gyűjthessen össze.
Sok levél nyele
különleges
csuklószerkezettel
kapcsolódik a
szárhoz, amely
képessé
teszi arra, hogy elcsavarodva
követhesse a Nap
mindennapos keletről
nyugatra haladó
pályáját.
|
A legfelső
réteg kivételével
az egész lombozat
nagyrészt szélvédett,
így levegője
meleg és párás.
|
A környezet
itt a növényi
élet számára
olyan kedvező, hogy
bőségesen tenyésznek
mohák és
moszatok, amelyek bevonják
az ágak kérgét,
és lecsüngenek
a gallyakról.
Ha ezek a leveleken
nőnének, megfosztanák
őket a számukra
szükséges
napfénytől és
eltömnék
a gázcserenyílásokat,
amelyeken át
lélegzenek.
|
A leveleket
azonban e veszély
ellen csillogó
viaszréteg védi,
amelyeken a gyökérszerű
fonalak csak nagyon
nehezen tudnák
megvetni a lábukat.
Ezenkívül
majd minden levél
hegyén egy "csöpögtető"
van: apró, csőrhöz
hasonló tüske.
Ez biztosítja,
hogy egy-egy zivatar
után a víz
ne álljon meg
rajta, hanem végigfolyjon
a felszínén
és gyorsan lecsapolódjon.
|
Így
a víz a levél
felső oldalát
jól lemossa,
de szárazon hagyja.
|
A dzsungelben
nincsenek jól
körülhatárolt
évszakok, ezért
nincs semmiféle
olyan nyilvánvaló
éghajlati tényező
sem, amelynek hatására
a fák egyszerre
mind lehullatnák
a leveleiket, mint más
földrajzi szélességeken.
De ez nem jelenti azt,
hogy az összes
fa folyamatosan hullatja
le és növeszti
újra a leveleit
az egész év
során.
|
Minden
egyes fajnak megvan
a maga menetrendje és
időzítése.
Egyesek hathónaponként
hullatják el
a leveleiket. Mások
ezt egyedileg választott
időszakonként
teszik, amelyben semmiféle
logikát nem lehet
felfedezni - például
évről évre
tizenkét hónap
és huszonegy
nap után. Megint
mások ugyanezt
az év folyamán
szakaszosan, részletekben
hajtják végre,
egyszerre mindig csak
egy-egy ágon.
|
A virágzási
periódusok szintén
változatosak,
és még
ennél is szélsőségesebb
és rejtélyesebb
módon változnak.
Vannak egyes kivételes
fák, amelyek
csak évtizedenként
egyszer virágoznak.
Ez a folyamat megint
csak nem véletlenszerű,
mert ilyenkor a faj
összes egyedei
a trópusi erdő
nagy területén
egy időben virágoznak,
mint ahogy ezt is kell
tenniük, ha kölcsönösen
meg akarják termékenyíteni
egymást, de hogy
mi az az ösztönzés,
ami ezt a virágzást
kiváltja, azt
még ma sem tudjuk.
|
A többi
közül messze
kiemelkedő óriás
fák virágaival
ellentétben a
lombkoronaszintben nyíló
virágok nem bízhatják
beporzásukat
a szélre, hiszen
körülöttük
szinte áll a
levegő. Ezért
az állatok közül
küldöncöket
kell magukhoz csalogatni,
amit szembetűnő szirmokkal
reklámozott nektárjukkal
oldanak meg. Így
sokat meg is termékenyítenek
a rovarok, az otromba
bogarak, a darazsak
és az erős szárnyú,
ragyogó színekben
pompázó
pillangók.
|
Azok a
virágok, amelyek
a nektárral táplálkozó
madarakra - Dél-Amerikában
a kolibrikre, Ázsiában
és Afrikában
a nektármadarakra
- bízzák
a megtermékenyítésüket,
majdnem mind pirosak,
míg a sápadt,
dögszagú
virágokat rendszerint
a denevérek látogatják.
Hasonló szállítási
problémák
merülnek fel, amikor
kifejlődnek a magvak.
Ezek nagyobbak, mint
a virágporszemcsék,
így továbbításukhoz
jókora élőlényekre
van szükség.
Sok fa ezért
leveses, édes
húsba burkolja
a magjait, ami vonzza
a majmokat és
a szarvcsőrű madarakat,
a tukánokat és
a repülőkutyákat
(gyümölcsevő
denevérek) -
csupa olyan állatot
tehát, amelyek
elég nagyok ahhoz,
hogy a gyümölccsel
együtt észrevétlenül
a magot is lenyeljék.
|
A fügét
fönn az ágak
közt eszik meg,
a nagyobb gyümölcsök
- az avokádó,
a kenyérfa és
a durián termése
- pedig lepottyannak
a földre, ahol
a talajlakó állatok
eszik meg őket.
|
Mindezekben
az esetekben a magnak
kemény és
erős burka van, így
az állat emésztőcsatornájának
teljes hosszán
áthaladva sértetlenül
kerül elő az ürülékkel,
méghozzá
némi szerencsével
kissé eltávolodva
attól a helytől,
ahol elfogyasztották.
|
A lombkoronaszint
zöld világában,
magasan a föld
felett, gazdag és
változatos állatközösség
él. Bámészkodnak
és vadásznak,
lopnak és rabolnak,
szaporodnak és
elpusztulnak - anélkül,
hogy valaha is elhagynák
ezt a lombsátrat.
|
Mivel a
sok különböző
fa különböző
időben hoz gyümölcsöt,
itt vagy ott, valahol
egész évben
mindig lehet gyümölcsöt
találni, így
az állatok gyümölcsevésre
specializálódtak,
és mást
nem is igen esznek.
|
A madarak
és az emlősök
vándorló
bandákat alkotnak,
amelyek egyik fáról
a másikra költöznek,
mihelyt a gyümölcs
beérik. A lombkorona
életét
így akkor a legérdemesebb
megfigyelni, amikor
egy-egy fán éppen
beérik a gyümölcs,
csak le kell ülni
és várni.
|
Borneóban,
amikor a fügefákon
megérik a gyümölcs,
csak úgy nyüzsögnek
rajtuk az állatok.
Majmok szökdécselnek
az ágak közt,
egyenként megszaglásznak
minden fügét,
hogy az illatáról
megállapítsák,
tökéletesen
érett-e már,
s aztán, ha kedvükre
való, betömjék
a szájukba.
|
A nagy,
vörös, emberszabású
majom, az orángután
természeténél
fogva magányos
állat, így
a fán rendszerint
csak vagy egy hím
található,
vagy egy nőstény
a kölykével.
|
A gibbonok
viszont családostul
bukkannak fel.
|
Kinn,a
legszélső,legvékonyabb
ágakon pedig,
ahol a súlyosabb
állatok nehezen
tudnának mozogni,
gyümölcsevő
madarak libegnek rikoltozva.
Az ide-oda kúszó
papagájok fejjel
lefelé, egy lábon
lógva, a másik
lábuk karmaival
ragadják meg
a gyümölcsöt;
a szarvcsőrű madarak
és a tukánok
egyenként csípik
le hosszú csőrükkel,
majd a levegőbe feldobva,
szájukat kitátva
kapják el.
|
A lakoma
a nap végével
sem szűnik meg: éjszaka
új vendégek
érkeznek. Talán
előkerül rejtekhelyéről
a lóri is, ez
a halvány szőrű,
tágra nyitott
szemű, primitív
éjszakai emlős,
és óriás
repülőkutyák
telepszenek le az ágakra,
bőrszárnyaikat
zörgetve és
csapkodva.
|
Más
élőlények
táplálkozásukat
a hatalmas, kimeríthetetlen
levélkészletre
specializálták.
|
A cellulózt
azonban nem könnyű
megemészteni,
így azoknak az
állatoknak, amelyek
cellulózt tartalmazó
levelekkel táplálkoznak,
nagy gyomorra van szükségük,
amelyben mindaddig elfér
az étel, amíg
le nem bomlik. Ennek
következtében
a legtöbb levélevő
állat nagy testű,
és nagyon kevés
közöttük
a madár, hiszen
a madaraknak minimális
szinten kell tartaniuk
a súlyukat ahhoz,
hogy megőrizhessék
repülőképességüket.
|
Néhány
majomfaj étrendjében
fontos része
van a leveleknek. Ezeknek
különlegesen
hosszú, specializált
bélszakaszaik
fejlődtek ki, hogy fel
tudják dolgozni
az elfogyasztott leveleket
- ilyenek Dél-
Amerikában a
bőgőmajmok, Ázsiában
a karcsúmajmok
és Afrikában
a kacskakezű majom.
|
A lombkorona
levélzetét
faló állatok
közt minden bizonnyal
a dél-amerikai
lajhár a legfurcsább.
Az ágak közt
függeszkedve él,
lassan és méltóságteljesen
mozog az ágakon,
egyszerre mindig csak
egyik lábát
emeli fel. Karmai szabályos
horgokká váltak,
végtagjai pedig
rugalmas, ízületekkel
ellátott támaszokból
merev, csontos akasztókká
alakultak át.
Még a szőre is
fordítva nő,
mint más állatoké:
a bokájától
a válla felé,
illetve a hasa közepétől
a gerince felé
bodorodik, hogy a ráhulló
eső könnyen lefolyjon
róla, amint fejjel
lefelé lóg.
|
A háromujjú
lajhár inkább
az alacsonyabb fákon
él, és
szinte kizárólag
a Cecropia leveleivel
táplálkozik,
de a kétujjú
lajhár igazi
lombkoronalakó,
és nemcsak a
legkülönfélébb
leveleket eszi, hanem
a gyümölcsöt
is.
|
Vadászok
is élnek odafönn.
A nagy sasok mellett,
amelyek le-lecsapnak
a lombokon át,
hogy elkapjanak egy
majmot vagy madarat,
fán élő
macskafélék
is vannak - Dél-Amerikában
a tigrismacska, Ázsiában
a ködfoltos párduc.
|
Mindkét
fajta pompás
tornász és
famászó,
be tudják cserkészni
és el tudják
kapni a mókust,
a majmokat és
a madarakat. Ágról
ágra ugrálnak,
hátsó
lábukon függeszkednek
és villámgyorsan
fel tudnak szaladni
a fatörzseken.
Reflexeik olyan gyorsak,
hogy még ha le
is zuhannak, esés
közben mindig el
tudnak kapni egyik mancsukkal
egy ágat, és
megmenekülnek.
|
Élnek
itt továbbá
kígyók
is, ám nem a
romantikus regényekben
oly gyakori hatalmas
szörnyetegek, amelyek
optimistán vonaglanak
egy nagy ágon,
lesve, hogy arra vetődjön
egy ember, hanem sokkal
kisebb, néha
csak gallyvastagságú
hüllők, amelyek
békákat
és fészkelő
madarakat keresnek.
|
A lombkorona
lakói közül
sokan saját,
kicsiny vagy nagyobb
territóriumot
alakítanak ki
maguknak, amelyet az
egyed, a család
vagy akár egy
csoport védelmez
a fajtársak behatolása
ellen.
|
A magamutogatás
nem látszik messzire
a sűrű lombok között,
a szagjeleket pedig,
amelyek a talajon olyan
jól beváltak,
itt fáradságos
dolog volna alkalmazni
és fönntartani,
egyébként
sem túl hatásosak
a gubancos ágak
között.
|
Hangjelzéseket
sokkal könnyebb
küldeni, és
sokkal messzebbre eljutnak,
ezért a lombkorona
állatai adják
ki a leghangosabb állati
hangokat.
|
A bőgőmajmok
reggel és este
kórusban "énekelnek"
: hol emelkedő, hol
mélyülő
kísérteties
jajgatásuk percekig
tart egyfolytában.
|
A hím
és nőstény
gibbonok duetteznek,
hívogató
hangzuhatagaik olyan
tökéletes
összhangban vannak,
hogy az ember könnyen
azt hinné, egyetlen
énekest hall.
|
Az Amazonas
erdőségeiben
a harangozómadár,
a rigónál
alig nagyobb, tiszta
fehér színű
énekesmadár
egész nap a fa
tetején ül,
és egy kalapáccsal
csépelt törött
üllő hangját
utánozza, olyan
fülhasogatóan
és olyan makacsul,
hogy kétségbeesésbe
hajszolja az utazókat.
|
A fák
leveleik alátámasztására
állványzatot
növesztenek vastag,
erős ágaikból,
ezeket azonban más
növények
is használják.
A páfrányok
és mohák
levegőben lebegő apró
spórái
gyakran beszorulnak
a kéreg repedéseibe,
és ott kisarjadnak.
Amikor kivirulnak, majd
elpusztulnak, maradványaik
egyfajta komposztot
alkot- nak, amelyen
már nagyobb növények
is megélnek,
így aztán
a korosodó fákat
hatalmas páfrányok,
orchideák és
broméliák
láncolata lepi
el, amely az ágon
összegyűlt levélkomposztból
veszi fel a táplálékot,
a nedvességet
pedig a nyirkos levegőben
himbálódzó
gyökerekkel gyűjti
össze.
|
A broméliaféléknek
szintén megvan
a maguk kis lakóközössége,
amelyet ők tartanak
el. Leveleik rozettaformában
nőnek, és széleik
olyan szorosan összekapaszkodnak,
hogy kelyhet alkotnak,
amelyben megmarad a
víz.
|
Erre a
parányi tóra
ragyogó színekben
pompázó
békák
gyülekeznek. Petéiket
nem a vízbe rakják
le, hanem rendszerint
egy levélre.
Amikor az ebihalak kikelnek,
a nőstény kivárja,
amíg egyenként
a hátára
másznak, aztán
elindul egy broméliához.
|
Mikor odaér,
gondosan megszemléli,
tekintetét valamelyik
levél vízzel
teli medencéjére
szögezve. Ha nem
látja benne az
élet semmiféle
jelét, óvatosan
odahátrál,
és mikor a feneke
a vízhez ér,
az ebihalak átficánkolhatnak
a maguk különbejáratú
akváriumába.
|
Az apró
békák
többféle
faja is így viselkedik,
abban bizakodva, hogy
a moszkitók és
más rovarok is
lerakják petéiket
a broméliába,
így gondoskodni
fognak a fejlődő ebihalak
táplálékáról.
|
Ám
van egy békafaj,
amelyik még ennél
is bonyolultabb módon
gondoskodik utódainak
táplálékáról.
A nőstény hetenként
egyszer-kétszer
meglátogatja
ivadékait, és
minden egyes ebihal
mellé lerak a
vízbe egy megtermékenyítetlen
petét.
|
Az ebihal
gyorsan keresztülharapja
a pete kocsonyás
burkát, és
enni kezdi a "sárgáját"
(szikanyagot). A nőstény
hat-nyolc hétig
látja így
el ivadékait,
amíg csak végül
ki nem fejlődnek a lábaik
és nem kezdenek
önálló
életet élni.
|
A fák
ágain élő
növények
nem mind csak afféle
"vadkempingezők",
mint a broméliák.
|
Vannak
baljósabb lakóik
is.
|
A fafojtó
füge magvai gyakran
kicsíráznak
az ágakon, de
gyökereik nem himbálódznak
feltűnés nélkül
a levegőben, mint a
broméliákéi,
hanem addig nőnek lefelé,
amíg csak el
nem érik a talajt,
ahol beássák
magukat, és kezdenek
több vizet és
táplálékot
felszívni, mint
amennyit a levegőben
eddig találtak.
Ennek következtében
leveleik odafönn
az ágon elkezdenek
erőteljesebben növekedni.
|
Az ág
mentén további
gyökereket növesztenek,
vagy vízszintesen
terjeszkednek még
lógó gyökereikkel,
és körülölelik
gazdanövényük
törzsét.
|
Koronájuk
most már erőteljesen
burjánzik, és
olyan sűrű lombozatot
hoz létre, hogy
már árnyékba
borítja a szállásul
szolgáló
fát. Aztán
a füge lassan egyre
inkább eluralkodik,
és körülbelül
egy évszázad
múltán,
miután a füge
magja kicsírázott
a faágon, teljesen
elzárja a napfényt
a gazdanövénytől,
és az elhal.
|
A törzs
elkorhad, de a törzset
körülvevő
fügegyökerek
addigra már olyan
vastagok és olyan
erősek, hogy üres,
rácsos hengert
alkotva megállnak
a saját lábukon.
A fafojtófüge
tehát megfosztotta
trónjától
gazdanövényét,
és a lombkoronában
elfoglalt helyén
maga vette át
a parancsnokságot.
|
A kevésbé
veszélyes liánok
is felkúsznak
a lombkoronát
alkotó fákra.
Ezek a földön
kezdik életüket
apró bokrokként,
de számos tapogatót
nyújtanak ki,
amelyekkel facsemetéket
keresnek. Ha találnak
egyet, belekapaszkodnak,
aztán ahogy a
csemete növekszik,
magával viszi
fölfelé
a liánt is, míg
csak együtt föl
nem érnek a lombkoronába.
|
De a lián
gyökerei a talajban
maradnak, és
a támaszon kívül
semmi mást nem
vesz el a fától.
Így aztán
a liánok, a fojtogató
fügék és
a broméliák
lógó gyökerei
olyan füzérrel
veszik körül
a fát, mint a
hajó árbócát
a kötelek.
|
Ha az ember
felmászik a lombsátorba,
maga is ott himbálódzik
közöttük.
Lemászni nem
nehéz, bár
az embernek ehhez jól
kell tudnia csomókat
kötni.
|
Egy nyolcas
alakú fémgyűrűn
áthúzunk
egy kötélhurkot,
ezt a derékszíjunkra
erősítjük,
aztán a hálókengyelben
állva lecsusszanhatunk,
a kötél
futását,
azaz a sebességét
kézzel szabályozva.
|
Körülbelül
60 méteres siklás
után már
kikerülünk
a lombozat ágai
közül, és
szabadon csüngünk
a semmiben - nincs más
körülöttünk,
csak liánok és
gyökerek és
felettünk a lombkorona
fáinak óriás,
ág nélküli
törzsei, amelyek
olyan simán és
tömören emelkednek
a magasba, mint egy
normann katedrális
oszlopai.
|
Azt hihetnénk,
hogy ebben az ürességben
a fönti zöld
mennyezet és
a talaj közt nem
sok látnivaló
akad.
|
Ám
ebben a légtérben
is igencsak van forgalom,
a föld és
a lombtenger között
állatok közlekednek.
|
Egyesek,
akárcsak mi,
köteleket használnak.
Mókusok rohangásznak
a liánokon.
|
Az orángután
felnőttkorára
néha olyan nagyra
nő, hogy már
nehezére esik
az ágak közt
egyik fáról
a másikra átmenni,
ezért gyakran
leereszkedik a földre,
aztán felmászik
egy másik liánon.
Irigylésre méltó
könnyedséggel
kapaszkodik.
|
A lajhárok,
amelyek meglepő módon
mindig a földön,
és rendszerint
ugyanazon a helyen teszik
le az ürüléküket,
lassan vackolódnak
lefelé, útban
a trágyadombjukhoz.
|
Sok madár
inkább a lombkorona
alatt repül az
erdő egyik részéről
a másikra, hogy
ne tegye ki magát
az odafönn őrjáratot
tartó sasok támadásának.
|
Sokan itt
is fészkelnek.
Az arapapagájok,
a szarvcsőrű madarak
és a tukánok
az odvas fák
üregeit használják;
a trogon kamrát
váj a fahangyák
gömb alakú
fészkébe;
a fán fészkelő
sarlósfecskék
kéregdarabokat
és tollakat ragasztanak
össze a nyálukkal,
és kicsiny toldalékot
építenek
belőle egy vízszintes
ág oldalára,
amelybe egyetlen apró
tojásuk olyan
pontosan beilleszkedik,
és olyan kevés
hely marad mellette,
ahogy a makk helyezkedik
el a héjában.
|
A levegőben
nemcsak madarak repülhetnek
el mellettünk.
Vannak más állatok
is, amelyek nem tudnak
ugyan csapkodni a szárnyukkal,
s ezért nem "motoros"
repülők, ám
ennek ellenére
nagyon hozzáértő
pilóták
: vitorlázórepülők.
|
Borneóban
különösen
sokféle van belőlük.
|
A fatörzseken
és az ágak
közt rohangáló
mókusok biztonságosan
kapaszkodnak a fakéregbe
tűhegyes karmaikkal,
de van egy különlegesen
nagy fajuk, amelyiknek
alul-fölül
dús, vörösesbarna
bundája van.
Legvalószínűbben
késő délután
láthatjuk, amikor
előbújik egy
faodúból.
Rendszerint egy második
is követi, mert
párosan élnek.
|
Egy-két
percig csak körbejárják
a fatörzset, aztán
az egyik hirtelen, váratlanul
leugrik, és közben
kiterjeszti nagy bőrköpenyét,
amely a csuklójától
a bokájáig
ér. Hosszú,
bozontos farka úgy
nyúlik ki mögötte,
mintha kormányként
működne. Amikor
az egyik elindul, valószínűleg
a társa is követi,
és 30-40 méternyit
vitorláznak valamelyik
szomszédos fatörzs
felé.
|
Amikor
közelednek hozzá,
felfelé lendülnek,
így lelassítják
siklásukat, és
egyben fejjel felfelé
tudnak kikötni
a fatörzsön,
amelyen aztán
felvágtatnak,
miközben szőrös
lebernyegük úgy
lebeg körülöttük,
mint egy túl-
méretezett felöltő.
|
Van egy
kis gyík is,
amelyik úgy szökell
liánról
liánra, ágról
ágra, mint valami
rakéta. Siklóhártyája
nem borítja be
az egész testét,
mint a mókusé,
ez csak egy mindkét
oldalán kiálló
bőrlebeny, amelyet meghosszabbodott
bordacsontjai merevítenek
ki.
|
Normális
körülmények
közt a lebenyeket
behúzza a teste
mellé, de amikor
előrehúzza a
bordáit, azok
szétterülnek
és kiterjesztik
a lebenyeket. Ezek a
kis állatok rendkívül
féltékenyen
őrzik az ágak
közt a saját
territóriumukat.
Ha egy másik
gyík odatolakszik,
a terület birtokosa
tüstént
a levegőbe veti magát,
és leszáll
a vetélytársa
közvetlen közelébe.
|
Ekkor aztán
dühös, agresszív
magamuto- gatás
kezdődik: addig öltögeti
ellenfelére az
álla alatti háromszögletű
bőrlebenyt, amíg
csak a betolakodó
végül el
nem szégyelli
magát, le nem
kotródik az ágról,
és el nem vitorlázik.
|
Néhány
béka is rákapott
a vitorlázásra.
Ők ehhez azt a lábujjaik
közötti hártyát
használják,
amely a béka
szabványos úszófelszereléséhez
tartozik.
|
A repülőbéka
lábujjai meghosszabbodtak,
így amikor szétterpeszti
őket, gyakorlatilag
mind a négy lába
apró ejtőernyővé
válik, így
egy-egy ugrással
tekintélyes távolságokra
tud siklani, egyik fától
a másikig.
|
Talán
mind között
a legkülönlegesebb
sikló állat
- amelynek teljesítményét
sokáig csak a
felfedezők túlcsigázott
fantáziájának
tulajdonították,
s ezért nem is
hitték el - a
vitorlázókígyó.
|
Ez egy
kicsiny, vékonyka
hüllő, de arannyal
és vörössel
pettyezett kék-zöld
pikkelyei rendkívül
mutatósak. Normális
körülmények
közt semmi jelét
nem árulja el
repülőtudományának,
ezzel szemben szenzá-
ciós ügyességgel
mászik fára.
Villámsebesen
kapaszkodik fel a függőleges
fatör- zseken,
széles, keresztirányú
pikkelyeinek szélével
megragadja a kéreg
felszínét,
és gyűrűit oldalvást
nyomva megtámaszkodik
a kúszónövényeken
vagy a kéreg
bármiféle
rücskén.
|
Miután
fölért a
fára, úgy
jut át egy másikra,
hogy villámsebesen
végigsiklik egy
ágon, aztán
elrugaszkodik róla.
A levegőben ellapítva
a testét kiszélesíti
és szalagszerűvé
alakítja, ugyanakkor
egész hosszában
egy sor S betű alakú
gyűrűbe húzza.
Ennek következtében
megnő a testének
a légellenállása,
és sokkal messzebbre
siklik, mint amennyire
egyszerű eséssel
eljutna.
|
A jelek
szerint még arra
is képes, hogy
vonaglásával
evezzen egy kicsit és
irányt változtasson
a levegőben, így,
legalábbis bizonyos
mértékig,
meg tudja határozni,
hogy hová ereszkedjék
le.
|
Ha az ember
tovább siklik
lefelé a kötelén,
megint elérkezik
egy levélréteghez.
|
Ez se nem
olyan vastag, se nem
olyan sűrű, mint a lombkorona,
és egy alsóbb
emeletet alkot: néhány
alacsonyabb fa, köztük
a pálmafák
leveleiből áll,
amelyek különlegesen
alkalmazkodtak a trópusi
erdő aljának
halovány fényéhez,
valamint azokból
a vékonyka csemetefákból,
amelyek a lombkoronát
alkotó fák
magjaiból keltek
ki.
|
Amikor
ezeken is túljutva
végre visszaérünk
a talajra, földet
érve kemény
és rugalmatlan
"dzsungeltalajt"
érzünk a
lábunk alatt,
mert bár elborítják
az elpusztult levelek
és a fentről
lehullott egyéb
rothadó vegetáció,
ez a talajréteg
meglepöen vékony.
|
Nagy a
hőség, és
a pangó levegő
teli van nedvességgel,
ezek a körülmények
erősen felgyorsítják
a lebomlási folyamatokat.
|
Szüntelenül
munkálkodnak
a baktériumok
és a penészgombák,
a szapora gombák
szétterí-
tik fonalaikat az avarban,
és felütik
csipkeszoknyás,
ernyő- és gömb
formájú,
lapos vagy hegyes termőtesteiket.
|
A bomlás
rendkívül
sebesen megy végbe.
|
A fagyos
északi erdőkben
akár hét
évbe is beletelik,
amíg a fenyőtű
elrothad; az európai
erdőkben egy tölgyfalevél
körülbelül
egy éven belül
eltűnik; ám a
trópusi erdő
fáinak levele
miután földet
ért, hat héten
belül teljesen
elpusztul.
|
Az ily
módon felszabaduló
tápanyagok és
ásványok
azonban nem sokáig
maradnak egy helyben.
A naponta lezúduló
esők hamarosan belemossák
őket a patakokba és
folyókba, így
hát, ha a fa
nem akarja elveszíteni
ezeket a becses anyagokat,
akkor gyorsan vissza
kell szereznie őket.
|
Ezt a fák
a talajfelszín
közelében
növekvő hajszálgyökereik
vastag szőnyegével
oldják meg. Ez
a sekély gyökérrendszer
nem sok stabilitást
ad a hatalmas fáknak.
Sok fa ezért
pótlólagos
támaszokat alakít
ki magának: óriási,
deszkaszerű támfalakat
fejleszt a törzse
oldalából,
amelyek 4-5 méterrel
a talaj felett erednek
és a törzstől
számítva
a földön is
ugyanilyen távolságra
nyúlnak ki.
|
Halvány,
félhomályos
világ ez.
|
A zöld
lombkoronára
eső fénynek még
5 százaléka
sem szűrődik le ide.
Ez, valamint a talaj
tápanyagszegénysége
gyakorlatilag lehetetlenné
teszi, hogy itt bőségesen
növekedjenek a
talajlakó növények.
|
Így
soha nem találunk
itt olyan nagy, színes
szőnyegeket, amelyek
vetekedhetnének
a tavaszi angol erdők
harangvirágaival.
Néha látunk
ugyan magunk előtt egy-egy
színes foltot,
de amikor odaérünk,
rájövünk,
hogy ezek a virágok
mind halottak - a fák
lombozatáról
hullottak le.
|
Azért
néhány
virág még
itt is nyílik.
A mérsékelt
övi lomboserdőhöz
szokott szem számára
teljesen váratlan
módon egyes fáknak
egyenesen a törzséből
sarjadnak ki egész
virágcsokrok,
néhány
méternyire a
földtől.
|
Az efféle
virágzás
előnyei közvetve
talán a talaj
terméketlenségéhez
kapcsolódnak.
Ahhoz, hogy itt egy
mag kielégítően
növekedhessen,
szüleinek kell
ellátnia tápanyagokkal,
mivel a talajból
nagyon keveset lehet
kivonni.
|
Sok fa
ezért tápanyagokkal
jól megrakott
dióféleségeket
terem, amelyek növekedésének
első szakaszaiban ellátják
a palántát.
Az ilyen nagy magvak
könnyebben nőnek
a törzsön,
mint a lombkorona ágainak
végén
lévő gallyakon,
amellett itt lenn szabadon
állnak, így
a beporzó állatok
könnyen rájuk
bukkannak.
|
Sok ilyen
virág denevéreket
lát vendégül,
és világos
a színe, hogy
éjjel is könnyen
rá lehessen találni.
|
Az ágyúgolyófa
még inkább
kedvében jár
látogatóinak:
speciális nyúlványt
növeszt a virágai
fölé, amelyen
a nektárt szürcsölgető
denevérek függeszkedhetnek.
|
Egy-két
virág a trópusi
erdő talaján
nyílik.
|
Azok a
növények
azonban, amelyeken hajtanak,
nem a talajból
táplálkoznak,
hanem a fákból
szívják
el a tápanyagokat,
paraziták, élősködők.
|
Egyikük,
a Rafflesia, a világ
legnagyobb virágát
fejleszti. Maga a növény
élete legnagyobb
részében
csak egy rostnövény,
amely egy kúszónövény
gyökerének
szövevénye
között nő.
|
Csak akkor
válik láthatóvá,
amikor föld alatti
szívószervén
duzzanatok kezdenek
kialakulni, amelyek
végül kirobbannak,
a talaj felszíne
fölé, akár
egy sor káposzta.
Több fajuk él
Délkelet- Ázsiában,
de a világbajnok
virágot egy Szumátrán
élő faj hozza.
|
Virágának
egy méter az
átmérője,
és közvetlenül
a földön helyezkedik
el; levelei nincsenek.
|
Egyszerűen
félelmetes !
Gesztenyebarna szirmai
vastagok és bőrszerűek,
pörsenések
borítják,
és egy hatalmas
kelyhet vesznek körül,
amelyben a rothadás
bűzét árasztó
nagy, szúrós
sörték meredeznek.
|
Emberi
orr számára
ez a szag visszataszító,
de rajokban vonzza magához
a legyeket, akárcsak
a rothadó hús,
és a legyek beporozzák
a virágot. A
kifejlődő magok aprók,
és kemény
burkuk van. Senki nem
tudja biztosan, hogyan
szállítódnak
tovább, hogy
további kúszónövényeken
élősködjenek.
Valószínűleg
a dzsungelben kóborló
nagy állatok
lába viszi tovább
őket, ami aztán
esetleg megsérti
egy lián földre
boruló szárát,
s így lehetővé
válik, hogy a
Raflesia csírázó
magja beléhatoljon.
|
Ilyen állatokból
azonban a trópusi
erdőben nem sok akad,
mert kevés az
elérhető levél,
amivel táplálkoznak.
|
Szumátrán
él néhány
kis termetű erdőlakó
elefánt és
a még náluk
is ritkább orrszarvú,
amelyek az alsó
szint szegényes
levélzetét
majszolgatják,
de ezt jelentősen kiegészíti
számukra a folyópartok
közelében
a dús, sűrű vegetáció,
ahol sokkal több
a fény.
|
Afrikában
egy ősi, zsiráfokkal
rokon állat,
az okapi, Dél-Amerikában
pedig a tapír
táplálkozik
hasonló módon,
de ezek az állatfajok
mind kis egyedszámban
és nagyon szétszórtan
élnek.
|
A dzsungelben
sehol nem találkozunk
olyan nagy, levelekkel
táplálkozó
csordákkal, amilyenek
a Föld szinte minden
más vidékén
élnek.
|
Nincsenek
antilopcsordák,
amelyek riadtan elvágtatnának
az ember elől, nem néznek
föl majszolgató,
pánikba eső nyulak,
hogy aztán a
lyukaikba meneküljenek.
|
A trópusi
erdő legelésző
állatai odafönn
élnek a lombkoronaszint
élő levelei közt.
|
A trópusi
erdő talaján,
az elpusztult leveleken
táplálkozva
semmiféle nagy
állat nem élhet
meg.
|
Ám
a kisebbek közül
igen sokan megélnek.
Sok különféle
bogár rágcsál
magának utat
mind kifejlett, mind
lárva alakban
a bomladozó gallyak
és a korhadó
faanyag között.
|
Legnépesebbek
és legelterjedtebbek
a termeszek, amelyek
szüntelenül
ott munkálkodnak
az avarban, és
táplálékukat
kis darabonként
fészkükbe
hurcolják.
|
Túlnyomórészt
láthatatlanul
dolgoznak a kidőlt fatörzsekben,
a felszíni réteg
alatt, de az ember időnként
találkozhat egy-egy
oszlopukkal, amint húszas
vagy harmincas sorokban
menetelnek egy olyan
ösvényt
követve, amelyet
a rajta milliószor
végighaladó
hajszálvékony
lábak csörtetése
simára koptatott.
|
Menetük
száz meg száz
méteres folyamatos
szalagot alkot, mielőtt
végül eltűnne
egy lyukban a földön,
vagy egy fatörzs
hasadékában,
amely rejtett fészkükhöz
vezet.
|
A cellulózt,
azt az anyagot, amelyből
a növényi
sejtek fala fölépül,
nagyon nehéz
megemészteni.
Az élettelen
növényi
szövet, amely elveszítette
lédús
sejt- tartalmát
és a növényi
nedvet, már alig
áll másból,
mint cellulózból.
|
A legtöbb
élőlény
számára
ez egy meddő anyag.
Egyes termeszek úgy
oldják meg ezt
a problémát,
hogy az ostorosoknak
(Flagelláta)
nevezett egysejtűek
csoportjába tartozó
mikroszkópikus
élőlényeket
telepítenek a
végbelük
alsó részébe.
|
A Flagelláták
a cellulózt lebontják,
és cukrokat tudnak
előállítani
belőle. A termeszek
nemcsak fölszívják
a Flagelláták
életfolyamatainak
ezt a melléktermékét,
hanem jelentős számban
megemésztik magukat
az egysejtűeket is,
ugyanakkor fehérjére
is szert tesznek.
|
Az ezekhez
a fajokhoz tartozó
fiatal termeszek, mihelyt
kikelnek a petéből,
a felnőtt rovarok végbélnyílását
nyalogatva tüstént
ellátják
magukat ezekkel az értékes
egysejtűekkel.
|
Sok termeszfaj
azonban egy gombát
használ a cellulózprobléma
megoldására.
|
Amikor
a takarmánygyűjtő
munkások visszaérkeznek
a fészekbe, levéltörmelékből
álló kicsiny
rakományukat
különleges
kamrákban rakják
le, aztán egyfajta
szivacsszerű komposzttá
rágják,
ezen nő a gomba, egymásba
fonódó
fonalaiból szövetet
formálva. A gomba
ebből a komposztból
felszívja a tápanyagokat,
és egy mézszínű,
morzsalékos anyagot
hagy maga után,
a termeszek aztán
ezzel, és nem
magával a gombával
táplálkoznak.
|
Amikor
a szexuálisan
aktív fiatal
nőstények végül
kirepülnek, hogy
új kolóniát
alapítsanak,
nélkülözhetetlen
hozományként
mindig magukkal viszik
ennek a gombának
a spóráit.
|
Mivel a
termeszek a közé
a néhány
élőlény
közé tartoznak,
amelyek képesek
a rothadó növényzetet
élő szövetté
alakítani, kulcsfontosságú
láncszemet alkotnak
az élőlények
közötti táplálékláncban.
|
Sok állat
táplálkozik
termeszekkel.
|
Egyes hangyafajok
szinte kizárólag
abból élnek,
hogy megrohamozzák
a termeszvárakat,
és elhurcolják
a lárvákat
és a munkásokat.
|
A védtelenül
menetelő termeszoszlopok
mellett üldögélő
madarak és békák
egyenként felcsipegetik
a kiválasztott
rovarokat, miközben
az oszlop makacsul tovább
masírozik.
|
Afrikában
és Ázsiában
a tobzoska, Dél-Amerikában
pedig a tamandua, amelyeket
gyakran egyszerűen hangyászoknak
szoktak nevezni, szinte
kizárólag
termeszeken élnek.
|
Izmos mellső
lábaikkal ki
tudják ásni
a termeszfészkeket,
hosszú pofájukból
kinyújtják
ostorszerű nyelvüket,
benyalintanak a szétzúzott
termeszfolyosókba,
és százszámra
gyűjtik össze a
rovarokat.
|
A trópusi
erdő talaja az elpusztult
leveleken kívül
azért néhány
növénnyel
is szolgál. A
magasból lehullott
terméseket, gyümölcsöket
könnyű összeszedni,
a gumókat és
gyökereket pedig
ki lehet ásni.
Az alsó szint
bokrairól is
odakerülhet néhány
bimbó és
levél.
|
Minden
kontinensen, ahol dzsungelek
vannak, akad legalább
egy olyan emlősfaj,
amely elég ennivalót
talál magának,
és megél
rajtuk - Ázsiában
ilyen a kancsil, Afrikában
a patkányőz,
Dél-Amerikában
pedig az aguti.
|
Ez a három
állat egymástól
nagyon különböző
családokhoz tartozik.
A kancsil a sertések
és a primitív
kérődzők rokona,
a patkányőz valódi
antilop ugyan, de rendkívül
kicsiny, az aguti pedig
rágcsáló.
Mégis nagyon
hasonlítanak
egymáshoz: körülbelül
akkorák, mint
egy nyúl, és
törékenynek
látszó,
ceruzavékony
lábaik vannak,
amelyek éles
karmokban vagy patákban
végződnek, futáskor
az állat mintha
lábujjhegyen
szaladna.
|
Hasonlóak
a szokásaik és
a vérmérsékletük
is : mindhárman
nagyon idegesek, amikor
megrémülnek,
megmerevednek, aztán
görcsös cikcakkban
fejvesztetten elrohannak.
|
A patkányőz
és az aguti még
az egymás közötti
jelzésekre is
ugyanazt a módszert
használja, türelmetlenül
aprókat toppant.
|
Mindhárman
levelekkel, rügyekkel,
gyümölcsökkel,
magvakkal, diófélékkel
és gombákkal
táplálkoznak.
|
Számos
madár is elegendő
ennivalót talál
a földön,
és csak akkor
libben föl az ágakra,
ha rendkívüli
kihívás
éri.
|
Az egyik
ilyen madár a
bankivatyúk,
a mi házityúkunk
őse. Malaysiában
még mindig közönséges
jószág,
kora reggel nagyon magas
hangon, és furcsán
fulladozva, de a jól
ismert módon
kukorékol, ami
valahogy oda nem illőnek
tűnik a trópusi
erdőben.
|
Dél-amerikai
megfelelője a hokkó,
fekete, pulykára
emlékeztető madár.
|
Ezek közül
a földön élő
madarak közül
egyik-másik olyan
nagyra nő, hogy már-már
alig tud repülni.
|
A leglátványosabb
közülük
a délkelet-ázsiai
Argusz-páva.
Nősténye alakra
és nagyságra
szintén a pulykára
hasonlít, ám
a hím igencsak
különbözik
tőle.
|
Hatalmas,
mint- egy méternyi
hosszú uszályt,
illetve óriási
farktollakat növeszt,
amelyek mindegyikén
egész sor kísértetiesen
szemekre emlékeztető
folt van. Éppen
emiatt nevezték
el a görög
mitológia sokszemű
szörnye után.
|
A hím
kitakarít magának
az erdőben egy körülbelül
6 méter átmérőjű
porondot, ezt gondosan
tisztán tartja,
lesöpri róla
a lehullott leveleket
és gallyakat,
még a facsemeték
tövét is
megcsipkedi, hogy elpusztítsa,
ha nem tudja gyökerestül
kitépni. Erre
a porondra hívja
a nőstényt hangos
kiáltozásával,
amitől nap mint nap
visszhangzik az egész
erdő.
|
Amikor
a nőstény megérkezik,
odavezeti a porondjára,
és elkezd táncolni
előtte, miközben
egyre izgatottabb lesz.
|
Aztán
hirtelen fölemeli
hatalmas farkát,
meglebegteti a szárnyait,
és egyetlen feltornyosuló
tollfüggönnyé
változik, amely
teli van pettyegtetve
a ragyogó szemutánzatokkal.
|
Új-Guineában
többféle
paradicsommadár
is él, amelyek
hasonló táncparketteket
készítenek
maguknak a földön,
és hasonló
módon mutogatják
a tollaikat. A fátyolos
paradicsommadár
egyenesen állva
táncol, kiterjeszti
bársonyfekete
tollszoknyáját,
és bólogat
a fején lévő
fátyolszerű tollával.
A zöld galléros
paradicsommadár
egy alacsony ágról
mutogatja magát,
miközben a mellén
lévő színjátszó,
nagy, háromszögletű
pajzs csillog-villog
a gyönge fényben.
|
Dél-Amerikában
a vörös szirtimadár
a nagy táncos,
ám ez a madár
nem egyedül táncol
egy-egy elszigetelt
porondon, hanem tucatnyi
csoportokban. A hímje
csodaszép, narancsszínű
madár, a szárnytollai
feketék, nagy,
narancsszínű
tollforgója pedig
elöl a fejére
borulva szinte eltakarja
a csőrét.
|
A párzási
időszakban a hímek
összegyűlnek valahol
az erdőben, ahol mindegyik
kisajátít
magának a földön
egy kis területet.
Az idő legnagyobb részében
csak üldögélnek
a facsemeték
ágain vagy a
liánokon a porondok
mellett, de amikor egy
jelentéktelen,
barna tollú nőstény
megjelenik, mindnyájan
vijjogva letottyannak
a saját porondjukra,
és elkezdik mutogatni
magukat. Oldalt billentett
fejjel kuporognak, hogy
a bóbitájuk
vízszintes legyen,
le-föl ugrálnak,
és hallható
csattanással
összecsapkodják
a csőrüket. Néha
megmerevednek, ilyenkor
mozdulatlanok, de feszültek.
|
Végül
aztán a nőstény
odalibben az egyik hímhez,
és hátsó
feléhez dörgöli
külső, rostos tollait,
mire az gyorsan felugrik
és meghágja,
ott mindjárt
a táncparketten.
A párzás
csak néhány
másodpercig tart,
aztán a nőstény
elrepül az erdőbe,
ahol lerakja a tojásait
és fölneveli
fiókáit,
miközben a lángoló,
élénk
színekben pompázó
hím tovább
táncol és
bókol az erdei
tisztáson.
|
A dzsungel
földjén
a legtágabb hatókörű,
mindenevő lakó
persze az ember, aki
ugyan a nyílt
szavannákon fejlődött
ki, de valószínűleg
már fejlődésének
igen korai szakaszában
megrohamozta a trópusi
erdőt.
|
Kezdetben
kétségkívül
vándorló
vadász volt,
mint a zairei pigmeusok,
Malaysia orang aslijai,
vagy mint egyes amazóniai
indiánok, akik
még ma is azok.
|
Ezek az
emberek mind kis termetűek.
A zairei mbutik népe
minden ember közül
a legalacsonyabb, a
férfiak átlagos
testmagassága
nem éri el a
másfél
métert, asszonyaik
pedig még kisebbek.
|
Ehhez talán
némileg hozzájárulhat
étrendjük
viszonylagos szegényessége
is, de az is kétségkívül
igaz, hogy kis termetük
igen alkalmassá
teszi őket a dzsungelbéli
életre, gyorsabban
és halkabban
tudnak mozogni az erdőben.
|
Testük
vézna, majdnem
teljesen szőrtelen,
és alig izzadnak,
mert a test hűtésének
ez a módszere
a világ más
részein ugyan
eléri célját,
de a dzsungelben, ahol
annyira párás
a levegő, nem válik
be, mert a testről itt
csak nagyon lassan párolog
el a nedvesség
- mint azt a világ
hűvösebb részeiről
érkező utazók
nagyon jól tudják.
|
Róluk
patakokban ömlik
az izzadság,
átitatja a ruháikat,
de semmivel nem csökkenti
a hőmérsékletüket.
|
Bennszülött
vezetőiknek eközben
száraz marad
a bőrük, nincs
melegük, és
jól érzik
magukat.
|
Ezek a
nomád népek
bensőségesen
és részletesen
ismerik a trópusi
erdőt. Minden más
élőlénynél
jobban tudják,
hogyan lehet a dzsungel
bármely részéből
élelmet szerezni.
|
Gumókat
és diókat
gyűjtenek a talajszintről,
felhasítják
a kidőlt fatörzseket,
hogy kiszedjék
belőlük az ehető
bogárlárvákat,
felmásznak a
fákra, és
leszedik a gyümölcsüket,
kihúzgálják
a vadméhek fészkéből
a mézzel teli
lépeket, belevágnak
azokba a liánokba,
amelyekből néhány
pillanatra úgy
bugygyan ki a víz,
mint egy csapból,
hogy ihassanak egyet.
|
Emellett
ügyes és
bátor vadászok.
|
A mbutik
törzse hálóval
fogja a patkányőzet
és az okapit,
és hosszú,
veszélyes vadászutakra
indul, hogy megöljön
egy-egy elefántot.
|
Mindnyájan
tudják, hogy
kell a földön
lakó madarak
és emlősök
hangját utánozni,
amivel nyilaik és
lándzsáik
hatótávolságába
csalogatják őket.
|
Mivel az
állatok nagy
többsége
magasan, a lombok közt
él, ezeknek az
embereknek jelentős
távolságra
is hatékony fegyvereket
kellett kifejleszteniük.
|
A dél-amerikai
indiánok fúvócsövet
használnak. Egy
vékony bambusz-
vagy nádszálból
kitisztítják
az egyes szakaszokat
lezáró
belső falakat, aztán
beledugják egy
fatokba, ami megvédi
és merevvé
teszi.
|
Az egyik
végébe
mérgezett nyílvesszőt,
a másik végébe
köröskörül
pelyhes magrostokat
illesztenek, amelyek
így légmentesen
illeszkednek a fúvócsőbe.
Aztán olyan nagy
erővel fújják
ki, hogy a nyílvessző
eléri a 30 méter
magasban lévő
célt is.
|
A méreg
olyan erős is lehet,
hogy egy jól
eltalált állat
egy percen belül
összeesik és
lehull, a nyilak kifúvása
és röpte
pedig annyira hangtalan,
hogy amikor egy madárcsapat
kellős közepén
találnak el egy
madarat, és az
leesik, a többiek
esetleg meg se ijednek,
és a helyükön
maradnak, így
a vadász még
továbbiakat is
elejthet közülük.
|
A nomádoknak,
mint az embereknek mindenütt,
nem csak táplálékra
van szükségük,
de az erdő sok minden
mással is ellátja
őket.
|
A nyárson
sütött békák
mérget izzadnak
ki a fúvócső
nyilaihoz; a liánok
rostjaiból hálók
készülnek;
a gyantával,
amelyet bizonyos fák
kiizzadnak, kitűnő fáklyákat
lehet készíteni;
a pálmalevelek
vízhatlan tetőül
szolgálnak a
kunyhóikhoz.
|
Amikor
ünnepségeket
és szertartásokat
tartanak, festéket
készítenek
összezúzott
magvakból, amellyel
testüket díszíthetik;
a papagájtollakból
és kolibribőrökből
pedig pompás
fejdísz lesz.
|
A nomádok
élete ennek ellenére
kemény élet,
a táplálék
keresése pedig
időrabló, kimerítő
munka.
|
A dzsungel
sok lakója ezért
inkább tisztást
irt az erdőben, és
kertet telepít.
Ehhez eredetileg fáradságos
munkával pattintgatott
és lecsiszolt,
kis kőpengével
ellátott fejszéket
használtak.
|
A fák
kivágása
még fémpengével
is hosszú és
nehéz munka,
majd ezt követi
a levágott ágak
és levelek elégetése.
Ezután maniókát
vagy gabonát,
tárót
vagy rizst ültetnek
a csonka fatönkök
közé.
|
Ám
a talaj annyira szegény,
hogy három-négy
betakarítás
után a növények
már alig hoznak
termést, így
az embereknek tovább
kell költözniük,
és egy másik
parcellát kell
megtisztítaniuk.
|
A trópusi
erdő fái végül
kidőlnek, akár
kivágja őket
az ember, akár
nem. Sok fa évszázadokon
keresztül áll,
de aztán a felszívott
nedv már nem
képes feljutni
a hatalmas törzsekben.
Az elöregedett
ágakat penészek
és gombák
támadják
meg, összefurkálják
a rovarok, s végül
már nem bírják
el leveleik és
a rájuk telepedett
növények
terhét. Ha pedig
egy-egy nagy ág
letörik, akkor
az egész fa végzetesen
elveszítheti
egyensúlyát.
|
A vég
valószínűleg
egy vihar alkalmából
következik be.
|
A felhőszakadásszerű
eső több tonnával
megnöveli a féloldalas
korona súlyát,
aztán egy villám
ráméri
a végső csapást.
|
A hatalmas
fa lassan elbillen.
Megfeszülnek a
törzsét
szomszédaival
összekötő
liánok, egyesek
elpattannak, mások
végig- vonszolódnak
a környező ágakon,
aztán ahogy a
fa koronája egyre
sebesebben előrebukik,
hosszú, mennydörgésszerű
hang kíséretében
áttöri a
lombkoronát.
|
Amikor
az első ágak
a földre csapódnak,
puskalövésre
emlékeztető ropogások
sortüze hallatszik.
Néhány
másodperc múlva
földrengésszerű
dörgéssel
a földre vágódik
a hatalmas fatörzs
is, majd még
egyszer hallani, ahogy
visszapattan.
|
Aztán
csönd lesz, csak
a légáramlás
által leszakított
levelek pattognak puhán,
szelíden záporozva
a roncsokra.
|
Egy-egy
öreg fa halála
elpusztítja ugyan
a madarak és
a kígyók,
a majmok és a
békák
otthonát, de
egyben az élet
ígéretét
hozza a kis facsemeték
számára,
amelyek eddig az árnyékában
álltak.
|
Sok közülük
tíz év
alatt sem nőtt harminc
centiméternél
nagyobbra, csak várta,
mikor jön el az
ő pillanata.
|
Mert verseny
indul meg közöttük,
amelynek díja
és célszalagja
az a hasadék,
amelyet a kidőlt fa
maga után hagyott
a lombkoronában,
s amelyen keresztül
most besüt a Nap.
|
Az erős,
szokatlan fény,
amellyel ezek a csemeték
életükben
most először találkoznak,
gyors növekedést
vált ki.
|
De akármilyen
gyorsan is hajtják
ki leveleiket és
ágaikat, és
nőnek fölfelé,
mások mégis
lehagyják őket.
|
Az eddig
a talajban szunnyadó
magok sebesen kicsíráznak.
|
A folyópartok
vagy az erdei tisztások
napfényében
élő összes
többi növény,
a banánpálmák
és a gyömbérfélék,
a Heliconiák
és Cecropiák
mind-mind gyorsan életre
kelnek, és nagy,
széles leveleket
növesztenek, hogy
felszívják
a napfényt, virágozzanak
és gyümölcsöt
hozzanak.
|
Ám
a facsemeték
néhány
éven belül
megint fölébük
kerekednek. Növekedésük
közben egy-kettő
közülük
természetes életereje,
előnyös starthelyzete,
vagy kedvezőbb, táplálóbb
talaja miatt az élre
kerül.
|
Miután
kiterebélyesedtek
ágaik, beárnyékolják
vetélytársaikat,
a napfénytől
megfosztott kisebb fák
elgyöngülnek,
kiesnek a versenyből,
és elpusztulnak.
|
Néhány
évtized elteltével
már csak egy-
kettőnek sikerül
a virágzáshoz
szükséges,
teljes magasságát
elérnie.
|
A lombkorona
újra bezárul,
alatta pedig ismét
kialakul az élet
egyensúlya.
|