Szkennelte,
javította és
tördelte: a Webtigris.
|
3.
FEJEZET
AZ
ÉSZAKI ERDŐK
|
|
Az alaszkai
tundráról
szeptemberben dél
felé vándorló
rénszarvascsordák
kövérek,
kitűnő állapotban
vannak a nyári
legelés után.
|
Velük
haladnak borjaik is,
bátran lépést
tartva szüleikkel.
|
De hosszú
út áll
előttük, és
az időjárás
egyfolytában
romlik. A kopár,
fátlan földre
máris hullik
a hó.
|
Nappal
a napfény még
elég erős ahhoz,
hogy elolvassza a havat,
de ez inkább
akadályozza,
mintsem segíti
a rénszarvast,
mert a megolvadt víz
éjszaka újra
megfagy, és a
föld felszínét
egyes helyeken olyan
vastag jégpáncél
borítja, hogy
nem tud hozzáférni
az alatta lévő
levelekhez és
zuzmókhoz.
|
Amikor
már egyre sürgetőbb
a menedékhez
érni, a rénszarvascsordák
naponta akár
60 kilométert
is megtesznek.
|
Végül
aztán körülbelül
egyheti kitartó
trappolás után
a csorda eléri
az első fákat.
|
Ki vannak
merülve, kábultak,
egyenként vagy
kis csoportokban álldogálnak
a kis, védett
mélyedésekben.
|
De aztán
mégis folytatják
útjukat dél
felé.
|
A fák
lassan szaporodnak és
egyre nagyobbak lesznek,
s végül,
több mint 1000
kilométeres menetelés
után, a csorda
a magas fák övezetén
keresztülballagva
eljut az igazi erdőbe.
|
Itt már
könnyebb a dolguk.
Bár még
mindig rendkívül
hideg van, a sűrű fák
megóvják
az állatokat
a hideg, veszedelmes
szelektől, és
táplálékot
is találnak.
|
A sötét
ágak alatt nem
olvad meg a hó,
tehát újabb
lehűléskor nem
is tud jéggé
fagyni, hanem puha és
porszerű marad. Így
a rénszarvas
patájának
néhány
csapásával,
vagy orrával
egy kicsit turkálva
el tudja takarítani
a havat, és hozzáfér
az alatta lévő
növényzethez.
|
Az az erdő,
amelybe a rénszarvasok
most behatoltak, a világ
legnagyobb faállománya.
Egyes helyeken 2000
kilométer széles
szalagot alkotva végighúzódik
az egész Földön,
ahol csak szárazföld
van: Alaszka csendes-óceáni
partjaitól kelet
felé Észak-Amerikán
keresztül az Atlanti-óceán
partjaiig, a másik
irányban pedig
a keskeny Bering-szoroson
és Szibérián
át nyílegyenesen
egészen Skandináviáig.
|
Teljes
hossza egyik végétől
a másikig mintegy
10000 kilométert
tesz ki.
|
Az északabbra
fekvő tundrához
képest itt jobbak
a körülmények,
mert valamivel több
a fény, így
a fák magasra
nőhetnek.
|
Az Északi-sarkhoz
közelebb fekvő
területeken rövid
a nyár, nem elegendő
ahhoz, hogy a fák
vastag törzset
építhessenek
fel, vagy elég
erős leveleket hozzanak,
amelyek ellenállhatnának
a tél beállta
előtti komoly fagyoknak.
|
Itt azonban
rendszerint van évente
legalább harminc
olyan nap, amikor megfelelőek
a fényviszonyok,
és a hőmérséklet
is 10 Celsius fokig
vagy a fölé
emelkedik - ez pedig
éppen elég
ahhoz, hogy egy fa fejlődhessen.
|
Más
tekintetben azonban
a körülmények
még mindig szélsőségesen
szigorúak. A
hőmérséklet
40 Celsius fokkal a
fagypont alá
is süllyedhet,
alacsonyabbra, mint
a tundra legalacsonyabb
hőmérséklete.
|
A földet
a heves hóviharok
több méteres
hótorlaszokkal
boríthatják,
amelyek fél évnél
hosszabb ideig is ott
maradhatnak.
|
A rendkívüli
hideg nem csak azzal
fenyeget, hogy megfagyasztja
a fák szöveteiben
lévő folyadékot,
hanem azzal is, hogy
megfosztja őket egyik
alapvető szükségletüktől,
a víztől.
|
Bár
a víz hó
és jég
formájában
elborítja az
erdőt, ebben a szilárd
alakban a növények
nem tudnak hozzáférni.
Így aztán
az északi erdők
fáinak ugyanolyan
szélsőséges
aszályokat kell
elviselniük, mint
a napégette sivatagok
növényeinek.
|
Az ilyen
megpróbáltatásoknak
leginkább ellenálló,
legjellegzetesebb levélforma
a fenyők tűlevele. Mivel
hosszú és
vékony, a hó
nem egykönnyen
tapad meg rajta, tehát
nem tudja lehúzni
a súlyával.
Nagyon kevés
nedvet tartalmaz, így
alig van benne folyadék,
ami megfagyhatna. A
színe sötét,
ezért a gyenge
napfény legtöbb
hőjét képes
megkötni.
|
Anyagcsere-folyamatai
következtében
minden zöld növény
óhatatlanul veszít
némi vizet. A
zöld növények
levelein a mikroszkopikus
méretű pórusok,
az úgynevezett
sztómák
(vagy gázcserenyílások)
bonyolítják
le a gázok cseréjét
és a párologtatást.
A táplálékul
szolgáló
szén-dioxidot
a levegőből a gázcserenyílásokon
keresztül veszik
fel, és ezeken
a nyílásokon
keresztül távozik
anyagcseretermékük,
az oxigén is.
|
A gázcsere
folyamán némi
vízgőz óhatatlanul
veszendőbe megy, a tűlevél
azonban jóval
kevesebb vizet veszít,
mint a legtöbb
más levél.
Viszonylag kevés
sztómaa van rajta,
és ezek apró
gödröcskék
alján helyezkednek
el, amelyek szabályos
vonalakban vonulnak
végig egy, a
tűlevél hosszán
végigfutó
rovátka alján.
Ez a rovátka
nyugvó levegőréteget
tart fenn közvetlenül
a sztómák
fölött, ezért
nagyon kevés
vízpára
diffundál belőlük.
Emellett a levél
többi felszínközeli
sejtjének vízveszteségét
a levél külső
vastag, viaszos bevonata
szinte a nullára
csökkenti.
|
Amikor
pedig olyan nagy a hideg,
hogy a talaj mélyen
megfagy és a
gyökerek vízellátása
is megszűnik, tehát
a levelek minden párolgása
katasztrofális
következményekkel
járna, a sztómák
is lezáródnak.
|
Bizonyos
körülmények
közt még
ezek a vízvisszatartó
eszközök sem
elegendők.
|
A vörösfenyő
olyan területeken
hajt, amelyek nem szélsőségesen
hidegek ugyan, de a
földjük nagyon
száraz. Mivel
a tél folyamán
nem kockáztathatja
a nedvesség elvesztését,
a vörösfenyő
minden ősszel elhullatja
tűleveleit, és
a teljes inaktivitás
állapotába
kerül.
|
Más
területeken azonban
a tűlevelek egész
éven át
hatékonyan és
gazdaságosan
működnek: tulajdonosaik
akár hét
évig is megtarthatják
őket, a növekedés
évadjában
néhányat
itt-ott időről időre
megújítva.
|
A levelek
efféle megőrzése
jelentős előnyökkel
jár. A fa levelei
mindjárt a tavasz
legkezdetén,
mihelyt elegendő a fény,
készek a fotoszintézisre,
magának a fának
pedig nem kell becses
energiáit évről
évre a levelek
újrafejlesztésére
fordítani.
|
Az örökzöld
tűlevelű fák
egy ősi csoportba tartoznak,
amelynek tagjai magvaikat
tobozokba rejtve hozzák
létre, és
mintegy 300 millió
évvel ezelőtt,
jóval a többi
virágos növény
előtt jelentek meg a
Földön.
|
Köztük
vannak az erdeifenyők
és a lucfenyők,
a hemlockfenyők és
a cédrusok, a
jegenyefenyők és
a ciprusok.
|
Tűleveleiknek
a zord klíma
hatására
kialakult jellege jelentős
mértékben
befolyásolja
az egész körülöttük
élő erdei közösséget.
|
Mivel a
tűlevelek erősen viaszosak
és gyantásak,
nem egykönnyen
bomlanak el, s a hideg
miatt a bakteriális
tevékenység
amúgy is igen
lassú.
|
Így
aztán, amikor
a tűlevelek végül
lehullanak, sok-sok
éven át
épen, vastag
ruganyos szőnyeget alkotva,
felbomlatlanul ott maradnak
az erdő talaján.
|
Mivel a
bennük lévő
tápanyagokat
nem szabadítja
fel a bomlás,
szőnyegük alatt
a talaj szegény
és savas marad.
|
Maguk a
fák is csak a
gombák segítségével
képesek visszanyerni
a lehullott tűlevelekkel
elvesztett tápanyagokat.
A tűlevelű fák
gyökerei nem hatolnak
mélyre, hanem
a földfelszín
közelében,
a fatörzs körül
terjesztik ki messze
nyúló
hálózatukat.
A gyökereket különféle
gombák fonalai
és a fonalak
alkotta hálók
veszik körül.
A gombák a lehullott
tűleveleket képesek
lebontani olyan anyagokká,
amelyeket a fák
tápanyagként
újra hasznosítanak.
Úgy látszik,
hogy ennek fejében
a gombák viszont
kivonják a fák
gyökereiből a cukrot
és az egyéb
szénhidrátokat,
amelyekre szükségük
van, de mivel nincs
klorofilljuk, zöld
színtestük,
nem tudják azokat
szintetizálni.
|
A gombák
és a tűlevelű
fák közötti
kapcsolat nem olyan
bensőséges, mint
a moszatok és
a gombák társas
viszonya, amely a zuzmókat
létrehozza, és
nem is olyan specifikus.
Egyetlen fenyőfajhoz
kapcsolódva nem
kevesebb, mint 119 féle
gombafajt találtak,
és egyetlen fán
is hat-hétféle
gomba élhet egy
időben.
|
A társulás
nem is nélkülözhetetlen,
de a gombák segítsége
nélkül a
tűlevelű fák
sokkal lassabban növekednének.
|
A tűlevelek
sajátosságai
jelentős mértékben
korlátozzák
azoknak az állatfajoknak
a számát
is, amelyek képesek
a tűlevelű erdőkben
élni.
|
Azt hihetnénk,
hogy az az óriási
levéltermés,
amelyet bármelyik
fenyőerdő létrehoz,
növényevő
élőlények
hatalmas seregének
szolgálhat táplálékul.
|
A viaszos,
gyantás tűlevelek
azonban a rovarok kivételével
a legtöbb élőlény
számára
gyakorlatilag ehetetlenek.
A rénszarvas
hozzájuk sem
hajlandó nyúlni,
ahogy az apró
rágcsálók
sem.
|
Egy- két
madár - például
a siketfajd és
a nagy pirók
- megeszi a tűleveleket,
de ők is sokkal jobban
szeretik a fiatal, tavaszi
hajtásokat, amelyek
még gyöngék
és nedvdúsabbak.
|
A tűlevelű
fák magja sokkal
kedveltebb táplálék,
mint a levele.
|
Néhány
madár ugyanis
ki tudja szedni a magokat
a tobozból. A
pintyek családjába
tartozó keresztcsőrű
ezt a rendkívüli
csőre segítségével
tudja megoldani, amelynek
két csőrkávája
nem ér össze
a hegyénél,
hanem kereszteződik,
ami lehetővé
teszi, hogy a madár
kivájja és
kiemelje a fehérjedús
magot a toboz erős burkából.
A keresztcsőrű nagyon
szorgalmas : naponta
akár ezer magot
is összegyűjt.
A fenyőszajkó
sokkal nagyobb madár,
akár 30 centiméter
hosszúra is megnő,
és elég
erős és nagy
csőre van ahhoz, hogy
egyetlen csípésével
szétzúzza
a tobozokat. Ettől a
magvak kiszóródnak,
és a madár
nemcsak ott helyben
eszi meg őket, hanem
gyakran el is raktározza
nehezebb időkre a fák
repedéseiben.
|
Néhány
apró emlős -
mókusok, pockok,
lemmingek - szintén
magvakkal táplálkozik,
s a hóban turkálva
keresi meg azokat.
|
Az erdő
többi, nagyobb
testű növényevői
- a rénszarvasok,
őzek és jávorszarvasok
- főleg a nyár
folyamán szerzett
zsírtartalékaikra
támaszkodnak,
de némi pótlást
azért szereznek
maguknak: lehasogatják
a fák kérgét,
megeszik a rajtuk növő
mohákat és
zuzmókat, vagy
azokat a viszonylag
ritka bokrokat legelik
le, amelyeknek sikerült
megvetni lábukat
az erdő nyíltabb
részein, a folyópartokon
vagy a tavak szélén.
|
Azoknak
a ragadozóknak,
amelyek ezekre a növényevőkre
vadásznak, nagy
erdőterületeket
kell bebarangolniuk,
hogy elegendő húshoz
jussanak.
|
A hiúz,
ez a nagy testű, vastag
bundájú
macskaféle több
mint 200 négyzetkilométeres
körzetet is bejárhat.
|
Ezen a
hideg vidéken,
ahol annyira fontos
az energiatakarékosság,
a vadászat során
pontosan fel kell becsülni
a hasznot és
a veszteséget.
Ha a hiúz hajszolni
kezd egy sarki nyulat,
és egy 200 méteres
cikcakkos vágtában
nem sikerül elkapnia,
akkor feladja az üldözést,
mert az valószínűleg
több energiát
emésztene fel,
mint amennyit a nyúl
teste szolgáltatna.
|
Az őz sokkal
nagyobb, ezért
sokkal értékesebb
zsákmány,
tehát még
a hosszú hajsza
is megéri, így
a hiúz igen kitartóan
üldözi.
|
A rozsomák,
ez a jókora ragadozó
szintén vadászik
az őzekre, de számára
könnyebb a vadászat,
mert gyorsan tud futni
a hóréteg
vékony kérgén,
míg az őz, ha
hófúvásba
szalad, áttöri
ezt a kérget,
botladozni kezd, és
így a rozsomák
elkapja.
|
Nem meglepő,
hogy azok között
az állatok között,
amelyek a hó
fölött élnek,
ahol sokkal hidegebb
van, mint alatta, egyes
fajok óriásai
is megtalálhatók.
|
A siketfajd
a legnagyobb a fajdfélék
között, a
jávorszarvas
a legnagyobb testű rőtvad,
a rozsomák pedig
a menyétfélék
családjának
legnagyobb tagja. Nagy
testük ugyanúgy
segít nekik megőrizni
a hőt, mint a jól
megtermett magashegyi
állatoknak.
|
De a néma,
fagyos erdőkben kevés
az állat, így
hosszú-hosszú
szakaszokon esetleg
semmiféle élőlény
nyomaival nem találkozunk
a hóban.
|
A tűlevelű
erdők övezetében
nagyon hasonló
jellegű, csaknem azonos
fa- és állatfajokból
álló életközösségek
élnek.
|
Ha az ember
a tél közepén
ejtőernyővel ereszkedne
le ennek az erdősávnak
valamelyik részén,
nagyon jó természetismerőnek
kellene lennie ahhoz,
hogy a megpillantott
állatok alapján
meg tudja mondani, melyik
kontinensen van.
|
A jávorszarvast
másképpen
nevezik Amerikában
és Európában;
bár a nevük
különböző,
a faj egy és
ugyanaz: hatalmas agancsú,
nagy testű rőtvad, amely
hosszú, lecsüngő
felső ajka fölött
mélán
bámul ránk.
|
A télen
az erdőkben menedéket
kereső kisebb rőtvadat
Észak-Amerikában
karibunak, Európában
rénszarvasnak
hívják,
de a két állat
gyakorlatilag megint
csak azonos.
|
A rozsomák
ugyanúgy vadászik
Skandináviában
és Szibériában,
mint Észak-Amerikában.
|
A kis,
hosszú szőrű,
madárfészkeket
rabló állatot
Európában
nyusztnak, Amerikában
nyestnek nevezik - ez
utóbbi izmosabb
és súlyosabb,
de csak éppen
hogy.
|
A tűlevelű
erdők leglátványosabb
madara pedig, a lábán
meleg tollcsizmát
viselő nagy szakállas
bagoly, mind a két
kontinens összes
erdőiben ott röpköd.
|
Más
madarak egy kicsit többet
segíthetnek a
tájékozódásban,
bár a keresztcsőrű
egyik faja keletről
nyugatra szintén
az egész erdőövezetben
megtalálható.
|
A fenyőszajkónak
például
több különféle
faja van. Az amerikainak
szürke a teste,
és fehér
foltos, fekete szárnyai
vannak, míg az
európai faj pettyes.
Segíthet, ha
meglátunk fönn
az ágak közt
egy fekete, fajdszerű
madarat fenyőtűket majszolni,
mert akkor az egy siketfajd,
és ha akkora,
mint egy pulyka, akkor
valahol Eurázsiában
vagyunk, Skandinávia
és Szibéria
között. De
ha csak akkora, mint
egy csirke és
a szemöldökén
egy vörös
csík húzódik
végig, akkor
az egy lucfenyőfajd,
és Észak-Amerikában
vagyunk.
|
Amikor
azonban eljön a
tavasz, az északi
erdők drámaian
megváltoznak.
|
Ahogy a
nappalok hosszabbodnak,
a tűlevelű fák
rohamos növekedésre
használják
fel a fénytöbbletet.
A rügyeket egész
télen át
erős, zárt burkolat
védte az időjárás
ellen, a nedvesség
elvesztését
gyantaréteg akadályozta
meg, a rügyek külső
felszínén
lévő sejtek pedig
egyfajta fagyálló
folyadékot fejlesztettek
ki magukban, amely -
20 Celsius fokos hőmérsékletet
is képes elviselni
anélkül,
hogy megfagyna, ezenfelül
pedig még egy
elhalt szövetekből
álló külső
szigetelőréteg
is burkolta őket.
|
Most a
rügyek robbanásszerűen
életre kelnek,
széthasadnak
és lelökik
téli burkukat.
A fenyőtűkben szunnyadó,
vagy a szorgalmas szülők
által előző nyáron
a kéregbe fúrt
lyukakba lerakott rovarpeték
most kikelnek, falánk
hernyóhadak nyomulnak
elő és a fiatal
fenyő tűleveleit lakmározzák.
A lepkék és
hernyók maguk
is zsákmányul
szolgálnak más
élőlényeknek.
|
Ez ellen
két nagyon különböző
módon védekeznek.
A fenyőaraszoló
hernyójának
fő ellenségei
a madarak, ezért
sötétzöld
és annyira hasonlít
a fenyőtűk színére,
hogy rendkívül
nehéz észrevenni.
Amikor a hernyók
kikelnek, tüstént
úgy szétoszlanak
az ágak közt,
hogy ha egyet megtalálnak
is, az nem jelenti azt,
hogy ugyanazon az ágon
rögtön számos
további példány
is található.
|
A fésűsfenyődarázs
lárvái
viszont nagy számban
gyűlnek össze :
ezrével, fürtökben
csünghetnek egyetlen
ágon. Fő ragadozóik
a hangyák, amelyek,
ha alkalmuk van rá,
megragadják a
szaftos "falatot"
és lecipelik
őket a fa törzsén
át a fészkükbe.
A lárvák
keresésére
a hangyák felderítőket
küldenek ki, amikor
valamelyikük rájuk
bukkan, visszasiet a
többiekhez, és
szagnyomot hagy maga
után, amit azután
a dolgozó hangyák
szakaszai követni
tudnak egészen
a lárvákig.
|
A fésűsfenyődarázs
lárváinak
sem erős rágójuk,
sem mérges fullánkjuk
nincsen, amellyel megtámadhatnák
a felderítőhangyát,
ám van egy módszerük,
amivel megakadályozzák,
hogy a hangya továbbadhassa
felfedezésük
hírét.
|
Öszszegyűjtik
a megrágott fenyő
tűleveleiből kicsurgó
gyantát, megrágják
és elraktározzák
belüknek egy speciális
zsákjába.
|
Amikor
egy felderítőhangya
rájuk bukkan,
rákenik ezt a
pépet a hangya
fejére és
csápjaira. Ez
annyira megzavarja a
hangyát, hogy
csak nagy nehezen találja
meg a hazafelé
vezető utat. Ezenfelül
a lárvák
hozzátesznek
a péphez egy
olyan vegyületet
is, amely a jelek szerint
nagyon hasonlít
ahhoz, amit a hangyák
a veszély jelzésére
bocsátanak ki.
|
Így
ha a dolgozóhangyák
történetesen
rá is bukkannak
a visszatérő
felderítő szagnyomára,
a szag nem a nyom követésére
ösztönöz,
hanem arra figyelmezteti
őket, hogy kerüljék
el.
|
Végül,
ha a szerencsétlen
felderítőnek
sikerül visszajutnia
a bolyba, olyan erősen
sugározza magából
ezt a veszélyre
figyelmeztető jelet,
hogy a dolgozók
ellenségnek tekintik
és megölik.
|
Így
aztán a lárvák
megússzák
a fölfedeztetést,
és zavartalanul
rágcsálhatnak
tovább.
|
A fák
virágba borulnak.
|
A virágok
egy része nőivarú
- ezek kis, jelentéktelen
fürtöcskék,
gyakran pirosak, rendszerint
a hajtások hegyéből
nőnek ki.
|
A hímivarú
virágok tőlük
elkülönülten
fejlődnek ki, és
olyan nagy mennyiségű
virágport termelnek,
hogy az erdő teli lesz
szállongó,
sárga porukkal.
|
A virágok
így megtermékenyülnek,
ám a nyár
olyan rövid, hogy
számos fajnak
nincs ideje kifejleszteni
a magvait : ezeknek
meg kell várniuk
a következő évet.
|
A száron
kissé hátrébb
ülő, előző éviek
is csak most kezdenek
megduzzadni és
zöld tobozokat
formálni. Még
hátrébb
csüngnek a megbarnult
hároméves
tobozok, amelyek már
kinyitották fás
pikkelyeiket és
kiszórták
magukból a magokat.
|
Odalenn
a földön a
lemmingek és
a pockok, amelyek a
hó alatt töltötték
a telet, és eddig
eltűntek a szem elől,
most ott matatnak a
fenyőtűk szőnyegén,
a lehullott magvakon
lakomázva.
|
Már
párosodnak is:
egy nőstény lemming
egyetlen alomban akár
tizenkettőt is fial,
s ezt egyetlen évszakban
akár még
kétszer is megismétli.
Az első, sőt még
a második alomból
született ivadékok
még a tél
beállta előtt
maguk is párosodhatnak,
hiszen 19 napos korukban
már ivarérettek,
további 20 nap
múlva már
szülnek.
|
Így
aztán hamarosan
csak úgy nyüzsögnek
az erdő talaján.
Hogy a kicsinyek milyen
gyorsan érik
el az ivarérettséget,
és aztán
hány ivadékot
hoznak világra,
az a rendelkezésükre
álló táplálék
mennyiségétől
függ.
|
A fák
például
minden harmadik vagy
negyedik évben
kivételes mennyiségű
magot hoznak. Ennek
oka talán a nyári
melegek különbözősége,
talán az, hogy
a fáknak hosszabb
időszakokon át
tápanyagtartalékokat
kell felhalmozniuk ahhoz,
hogy rekordtermést
hozhassanak.
|
Az is lehet,
hogy ez a fák
alkalmazkodásának
a következménye,
ezzel biztosítják
magvaik fennmaradását.
|
A normális
években a lemmingek
és a többi
magevő állatok
olyan nagy mennyiséget
fogyasztanak, hogy kevés
mag marad, ami kicsírázhat.
A kivételesen
bőséges termés
évében
viszont annyi magot
hoznak, hogy sok ki
tud közülük
csírázni,
mielőtt még a
lemmingpopuláció
annyira megnőne, hogy
mindet összeszedje.
|
A következő
évben a lemmingek,
miután már
nem táplálkoznak
ilyen jól, kisebb
almokat szülnek,
így populációjuk
újra csökken.
|
A sarjadó
tűlevelek, a nyüzsgő
hernyók, a lemmingek
és a pockok mind
megannyi potenciális
táplálékot
jelentenek.
|
Ahogy a
tavaszból nyár
lesz, délről
nagy rajokban jönnek
a madarak, hogy betakarítsák
a termést.
|
Baglyok
érkeznek, hogy
a helyben élő
fajokkal együtt
lecsapjanak a lemmingekre.
Csapatokban jönnek
a szőlőrigók,
a fenyőrigók
és az egyéb
rigófélék
a hernyókon lakomázni;
a poszáták
és cinegék
pedig a felnőtt rovarokat
szedik össze.
|
Most már
a kószáló
ember is sokkal könnyebben
meg tudja állapítani,
melyik kontinensen jár,
mert a nagy örökzöld
erdőség minden
egyes részének
megvannak Európában,
Ázsiában
és Amerikában
a délebbi, melegebb
területekről érkező
jellegzetes madarai:
Skandináviában
a fenyőpinty és
a szőlőrigó,
Észak-Amerikában
pedig a tucatnyi különféle
fajhoz tartozó
apró, sárga
poszáták.
|
Ezek a
látogatók
idefönn töltik
a nyarat, kihasználva
ezt a kurta bőséget
a fészekrakásra
és a fiókák
fölnevelésére.
Hogy ez mennyire sikerül,
az az évad bőségétől
függ, mert a rendelkezésre
álló táplálék
mennyisége évről
évre erősen változik.
|
Nemcsak
a fenyőfák termékenysége
változik nagymértékben.
A lemmingek és
a pockok száma
szintén évről
évre erősen változó,
egy öt-hatéves
időszakon át
fokozatosan növekszik,
aztán katasztrofálisan
lecsökken, ami
viszont befolyásolja
a velük táplálkozó
bagolypopulációkat
is.
|
Azokban
az években, amikor
viszonylag kevés
a pocok, a szakállas
baglyok, amelyek majdnem
kizárólagosan
velük táplálkoznak,
esetleg csak egy vagy
két tojást
raknak. Amikor aztán
a következő évben
elszaporodnak a pockok,
a baglyok jobban tápláltak,
több erőforrást
tudnak tartalékolni
a tojások előállítására,
és így
egyre nagyobb fészekaljakat
költenek ki.
|
Végül
aztán elkövetkezik
egy olyan év,
amikor a baglyok egy
fészekaljban
hét, nyolc, sőt
kilenc tojást
is tojnak. Ekkor azonban
a pockok populációja
összeomlik, és
a nagy bagolypopulációknak
az éhhalállal
kell szembenézniük.
|
Hirtelen
tömeges népvándorlás
indul meg: a baglyok
otthagyják az
északi erdőket,
és délre
mennek, kétségbeesetten
kutatva táplálék
után.
|
A keresztcsőrűek
hasonlóképpen
gyorsan szaporodnak
azokban az években,
amikor bőségesen
terem toboz, de ha a
következő évben
gyönge a termés,
kénytelenek délre
költözni,
ahol sokan közülük
biztosan elpusztulnak,
mert nem találják
meg azt az egyetlen
táplálékot,
amire szükségük
van.
|
A nyárára
északra látogató
poszáták,
cinegék és
rigók az egyes
kontinenseken csak egy
részét
alkotják fajuk
teljes populációjának.
Más egyedeik
otthon maradnak, hogy
a délebbre fekvő,
enyhébb klímájú
erdőkben neveljék
fel fiókáikat.
|
Ezekben
az erdőségekben
már nem a tűlevelűek
az uralkodók.
|
Ahogy a
klíma enyhébbé
válik, először
a nyírek lépnek
a helyükre, aztán
egyre változatosabb
lombosfák - tölgyek
és bükk,
gesztenye, kőris és
szil.
|
A lomboserdők
fáin nem sötét
színű tűleveleket,
hanem széles,
ostyavékony lombleveleket
találunk, amelyek
a fán több
szintben helyezkednek
el.
|
Nagy felületű
levéllemezeik
így a lehető
legtöbb napfény
felfogására
képesek. A levelek
felszínén
sűrűn helyezkednek el
a sztómák,
gázcserenyílások,
négyzetcentiméterenként
akár 20000 is
lehet. A fák
rajtuk keresztül
nagy mennyiségű
szén-dioxidhoz
jutnak, így állítják
elő azt a táplálékot,
amelyre törzsük
vastagításához
és ágaik
kiterjesztéséhez
szükségük
van.
|
E folyamat
során sztómáikon
keresztül hallatlan
mennyiségű nedvességet
is elpárologtatnak.
Egy teljesen kifejlett
tölgy egyetlen
nyári napon tonnákban
mérhető mennyiségű
vizet veszít
levelei felületéről.
|
Ám
ez a lomboserdők fái
számára
nem jelent problémát,
mert ezeknek a mérsékelt
éghajlatú
vidékeknek a
legnagyobb részén
hullik annyi csapadék,
hogy a talajban nem
áll be komolyabb
vízhiány.
|
Ezek a
széles lemezű,
lédús,
világoszöld
levelek sokkal ízletesebbek,
mint a fenyőtűk, és
a legkülönfélébb
állatok táplálkoznak
velük.
|
Mindenféle
hernyó nyüzsög
rajtuk, minden fajnak
megvan a maga kedvenc
fafaja. Sokan éjjel
táplálkoznak,
amikor az éhes
madarak nem láthatják
őket. Mások napközben
aktívak, tüskés,
mérges szőrökkel
védik meg magukat,
amelyektől a madarak
undorodnak, ugyanakkor,
nehogy céltalanul
megölessék
magukat, élénk
színeikkel közhírré
teszik mérgező
voltukat. Megint mások
az álcázásra
hagyatkoznak : láthatatlanná
teszik magukat, a levél
színét
veszik fel, amelyet
pusztítanak,
vagy az ágét,
amelyen csüngenek.
A hasonlóság
annyira tökéletes,
hogy akkor van rá
a legjobb esélyük,
hogy megtaláljuk
őket, ha nem magukat
a rovarokat keressük,
hanem a megcsonkított
leveleket, amelyeket
maguk mögött
hagynak. A jelek szerint
a rájuk vadászó
madarak is ezt az eljárást
követik. Annyi
biztos, hogy sok hernyó
komoly és fáradságos
munkával takarítja
el maga mögött
a hulladékot,
gondosan lerágja
a megkárosított
szárakat vagy
a részben megevett
leveleket, hadd hulljanak
le a földre. Mások
vigyáznak, hogy
táplálkozás
után ne maradjanak
annak a helynek a közelében,
ahol ettek, hanem elmásznak
egy távoli ágra.
|
A fák
azért nem teljesen
védtelenek ezzel
a rohammal szemben.
Leveleikben csersav
képződik, ami
olyan rossz ízű,
hogy sok hernyó
nem hajlandó
megenni. Mint minden
más védelmi
rendszer, ez is igen
költséges,
hiszen jelentős részét
fölemészti
a fa "bruttó
termelésének",
amelyet egyébként
konstruktív célokra,
például
ágak és
levelek építésére
lehetne fordítani.
|
Ezért
a fa nem készít
ilyen elhárító
anyagokat, ha nincs
rá szükség,
vagy ha a rovarok csak
kisebb támadásokat
intéznek ellene.
De amikor nagyobb inváziót
indítanak ellene,
az olyasféle
fák, mint a tölgy,
gyorsan csersavat állítanak
elő azokban a leveleikben,
amelyek támadás
alatt állnak.
|
Ez nem
öli meg közvetlenül
a hernyókat,
de arra készteti
őket, hogy másszanak
odébb, keressenek
ízletesebb leveleket
valahol másutt
a fán. Eközben
azonban leleplezik magukat
a táplálékot
kereső madarak előtt,
aminek az az eredménye,
hogy a fára támadó
hernyók száma
jelentősen csökken.
|
Ha a hernyófertőzés
nagyon súlyos,
a fa akár figyelmeztetheti
is társait a
fenyegető veszedelemre:
különleges
"küldönc"
anyagokat bocsát
ki, amelyeket az emberi
orr nem érzékel,
de a másik fa
igen, és válaszul
elkezd tannint előállítani
a leveleiben, mielőtt
még a hernyók
elérnék.
|
Van a madaraknak
egy családja,
a harkályok,
amelyek különösen
jól alkalmazkodtak
az erdei élethez.
Lábuk úgy
módosult, hogy
meg tudjanak kapaszkodni
a függőleges fatörzseken:
első és negyedik
ujjuk hátrafelé
mutat, második
és harmadik ujjuk
előre. Farktollaik rövidek,
száruk vastag
és merev, így
a farok egészében
támaszul szolgál,
csőrüknek pedig
olyan éles a
hegye, mint egy csákány.
Függőleges testtartásban
kapaszkodnak a fatörzsön,
és feszülten
hallgatózva fülelik
azokat a halk hangokat,
amelyek elárulják,
hogy rovar mocorog a
fakéregben rágott
alagútjában.
|
Amikor
rovarra bukkannak, kalapálni
kezdenek a csőrükkel,
felnyitják a
rovar folyosóját,
és a nyelvükkel
kipiszkálják
a zsákmányt.
|
Nyelvük
rendkívül,
szinte hihetetlenül
hosszú és
tüske van a végén.
Egyes fajok nyelve olyan
hosszú, mint
a testük, egy hüvelyben
helyezkedik el a koponyájukban,
amely körülöleli
a szemüreget és
a csőr felső részének
tövénél
végződik.
|
A harkályok
erős csőrükkel
fészküknek
is lyukat vájnak
a fa törzsében.
Először egy csinos,
vízszintes lyukat
fúrnak belé,
aztán körülbelül
harminc centiméternyire
lefelé vésnek,
mélyítik
- így vájják
ki a kamrájukat.
Gyakran halott fákat
választanak a
fészekhez, kétségkívül
azért, mert a
korhadó fa puhább,
így sokkal könnyebb
megmunkálni,
mint az élőt.
|
Az ilyen
fák kérgét
emellett gyakran megfertőzik
a farontó bogarak,
amelyek kényelmesen
kéznél
lévő, bőséges
táplálékot
is nyújtanak.
|
A harkály
csőrének sebes
csapásai által
keltett doboló
zaj egyike az erdő legjellegzetesebb
hangjainak.
|
A madár
nemcsak akkor kelti
ezt a hangot, amikor
táplálkozik
vagy fészket
váj magának.
A jól rezonáló
fán ugyanabból
az okból veri
dobszólóját,
amiért más
madarak énekelnek:
hogy kinyilvánítsák
territóriumuk
birtokjogát és
párt szerezzenek
maguknak. Minden egyes
fajtának megvan
a maga sajátos
dobszólója,
amelynek jellegzetes
a hossza és a
kopogtatások
közötti szünet
időtartama.
|
A különféle
harkályfajok
különböző
táplálékokra
specializálódnak.
|
A zöld
küllő a fakéregben
furkáló
farontó bogarakkal
táplálkozik,
de emellett gyakran
a földre is leszáll
hangyákat keresni.
A nyaktekercs még
inkább a hangyákra
van utalva, mert nem
kúszik elég
ügyesen a fatörzseken,
és nincs olyan
merev, támaszt
nyújtó
farka, mint a többi
harkályoknak.
Van viszont hosszú
és ragadós
nyelve, amelyet a hangyabolyba
bedugva egyszerre 150
hangyát is ki
tud emelni.
|
A gyűjtőküllő
arra használja
fafúró
ügyességét,
hogy csinos lyukakat
furkál a fatörzsekbe,
amelyek átmérője
pontosan megfelel a
makkénak. Több
száz ilyen lyukat
fúr egy kiszemelt
fába, aztán
mindegyikbe több
makkot is beledug, így
tekintélyes éléskamrát
halmoz fel a télre.
|
A családnak
egy másik specializáltabb
tagja, a nedvszívó
harkály egészen
más célból
fúrja meg a fatörzseket.
Olyan fafajok élő
példányait
választja ki,
amelyekből bőségesen
folyik ki a fa nedve,
és számos
apró, szögletes
lyukat fúr beléjük.
A lyukakból kicsorduló
nedv, amely a fafajoktól
függően gyantás
vagy édes, odavonzza
a rovarokat. A madár
begyűjti a rovarokat,
aztán összekeveri
őket a fa nedvével,
így afféle
bonbont készít
magának, amelynek
egyaránt nagy
a cukor- és a
fehérjetartalma.
|
Ahogy telnek-múlnak
a meleg napok, a lomboserdők
fái virágot
hajtanak. Az erdők se
nem olyan sűrűek, se
nem olyan magasak, hogy
teljesen kirekesztenék
a szelet, így
a legtöbb fa a
szélre bízza,
hogy a várakozó
nőivarú virágokra
hordja virágporát.
Ezért virágaik
túlnyomórészt
kicsinyek és
nem feltűnőek, hiszen
nem kell magukhoz csábítaniuk
rovarfutárokat,
hogy továbbvigyék
a virágport.
A távolabbi északi
nyárral ellentétben,
itt elég hosszú
a nyár ahhoz,
hogy a virágok
még ugyanabban
az évszakban
kifejlesszék
a magvaikat.
|
Duzzadnak
hát a gesztenyék,
megjelennek a makkok,
a juharfák kéveszám
hozzák szárnyas
magvaikat, a mogyoróbokrok
a kemény héjú
mogyorót.
|
Végéhez
közeledik a nyár.
A napok rövidülni
kezdenek, figyelmeztetve
a közelgő hidegre.
|
A fák
most már felkészülnek
a télre. Ha a
vékony, nedvdús
levelek ott maradnának
az ágakon, biztosan
tönkretenné
őket a fagy, a téli
szelek rohama beléjük
kapaszkodna, és
egész ágakat
törne le. A kurtább,
haloványabb téli
napokon nem is működhetnének
különösebben
hatékonyan, de
becses nedvességet
vesztenének a
sztómákon
keresztül való
párolgás
révén.
|
Ezért
a fák elhullatják
a leveleiket.
|
Először
kémiailag lebomlik
bennük a klorofill
(zöld színtest),
aztán teljesen
eltűnik. Ezzel a fotoszintézis
hulladék termékei
lelepleződnek: a levelek
megbarnulnak, megsárgulnak,
sőt, pirossá
válnak. Azok
a levélerek,
amelyek eddig a levélben
szállították
a nedveket, a szár
tövénél
gátakat alakítanak
ki, és lezárják
őket. A lezárásnál
egy dugószerű
sejtekből álló
szalag jelenik meg,
és hamarosan
már a legenyhébb
szél is elég
ahhoz, hogy a száraz
levél leváljon
az ágról.
|
Ezzel megkezdődik
az ősz.
|
A lomboserdők
sok emlősének
- a cickányoknak
és pockoknak,
az egereknek és
mókusoknak, a
menyéteknek és
a borzoknak - erősen
csökkentett étrenden
kell átvészelniük
a közeledő telet.
|
Ezt úgy
oldják meg, hogy
felemésztik a
nyár folyamán
felhalmozott zsírtartalékaikat,
de emellett aktivitásukat
is a minimumra csökkentik:
kerülnek minden
felesleges energiapocsékolást,
és idejük
nagy részét
odúikban és
lyukaikban töltik.
|
Más
állatok a fák
módszerét
követik az életfunkciók
felfüggesztésével.
Téli álmuk
mélysége
változó.
A feketemedvék
könnyű álmot
alszanak.
|
Kora ősszel
odút keresnek
maguknak a sziklák
közt, levelekkel
teli mélyedésben
egy kiugró sziklafal
tövében
vagy egy barlangban.
Gyakran olyan búvóhelyet
választanak,
amelyben már
előzőleg is sokszor
aludtak.
|
Minden
állat egyedül
vet magának ágyat.
Itt aztán, körülbelül
egyhónapos szunnyadozás
után, a nőstény
medve megszüli
a bocsait, rendszerint
kettőt vagy hármat.
|
Megérkezésüket
szinte mintha észre
se venné, mivel
rendkívül
kicsinyek, nem nagyobbak
egy patkánynál.
|
Miközben
őkelme tovább
szunyókál,
a bocsok befészkelik
magukat a bundájába,
és megkeresik
az emlőit.
|
Maga az
anyamedve se nem eszik,
se nem vizel, se nem
székel, tavaszig
nem is fog. Ahogy múlik
a tél, a bocsok
gyorsan nőnek. Morognak
és nyüszítenek,
mint a kutyakölykök,
miközben vakon
mocorognak a sötét
vacokban, s időnként
akkora zajt csapnak,
hogy az ember akár
több méterről
is meghallja a furcsa,
mormogó zsivajt
a fagyos vadon látszólag
teljesen üres foltján.
|
Hogy az
anyamedve és
a bocsok mennyi ideig
maradnak a vadonban,
az attól függ,
hogy milyen hosszú
és milyen kemény
a tél.
|
Az amerikai
erdők déli részein
négy hónapnál
alig hosszabb ideig
tart a visszavonultságuk,
de az északi
részeken a medvék
akár hat, sőt
hét hónapot
is tölthetnek a
vackukban, így
életük nagyobbik
felét szunyókálva
töltik.
|
A téli
álom alatt a
medve szívverése
lelassul, és
testhőmérséklete
néhány
fokkal lecsökken.
Ez értékes
energiákat takarít
meg, mégis lehetővé
teszi, hogy a medve
gyorsan felébredjen,
ha megzavarják.
|
A kisebb
állatok, a pelék,
sünök és
amerikai mormoták
viszont olyan mély
álomba hullanak,
hogy arról is
nehéz meggyőződni,
hogy egyáltalán
élnek-e még.
|
A kis állat
összegömbölyödik,
fejét a hasa
alá, hátsó
lábát
az orra mellé
húzza, ökölbe
szorítja a mancsát,
és szorosan lehunyja
a szemét.
|
Testhőmérséklete
alig egy-két
fokkal a fagypont fölé
süllyed, izmai
megmerevednek, így
az állat tapin-
tásra nemcsak
olyan hideg, mint a
kő, hanem a bundája
alatt majdnem olyan
kemény is.
|
Ebben az
állapotban az
életfolyamatok
alig-alig működnek,
így csak minimális
követelményeket
támasztanak az
állat zsírtartalékaival
szemben.
|
Nyáron
az amerikai mormota
szíve körülbelül
nyolcvanat ver percenként,
télen ez az ütem
percenként négy
szívverésre
lassul, és percenként
nem huszonnyolcszor
vesz lélegzetet,
mint nyáron,
hanem csak egyszer.
|
De ez a
halálra emlékeztető
szunnyadás nem
tart szükségképpen
egész télen.
|
Ha az időjárás
felmelegszik, az állat
esetleg felébred.
|
Még
meglepőbb, hogy az ellenkező
irányú
ösztönzésnek
is ugyanez a hatása,
hiszen ha a fagy behatolna
a menedékébe,
és csak egyetlen
további fokkal
lehűtené, akkor
megfagyna és
elpusztulna. Így
erős hideghullámok
esetén az alvók
fölébrednek
és aktivizálják
belső akkumulátoraikat,
hogy mentsék
az életüket,
akármilyen költséges
is ez zsírtartalékaik
szempontjából.
|
A pelék
és a mormoták
fel is készülnek
erre az eshetőségre
: készleteket
halmoznak fel dióból
és más
táplálékokból,
vagy az alvóhelyükön,
vagy annak a közelében,
és ilyenkor gyorsan
beuzsonnáznak.
|
Mihelyt
a szélsőséges
körülmények
enyhülnek egy kicsit,
visszatérnek
a menedékükbe
és visszafekszenek
aludni.
|
A fák
ilyenkor kopaszok. Az
erdő talaját
elborító
leveleik gyorsan felbomlanak.
Bár hideg van,
a talaj csak rövid
időszakokra fagy meg,
így munkához
láthatnak a baktériumok
és a gombák.
|
Más
apró élőlények
- bogarak és
ezerlábúak,
ugróvillások
és mindenekelőtt
a földigiliszták
- köpülgetnek
az avarban, elkeverik
földdel, És
dús, humuszban
gazdag talajjá
alakítják.
|
A lomblevelek
lehullásuk után
két éven
belül szinte teljes
egészükben
elbomlanak. A fenyőtűknek
ehhez még ilyen
enyhe körülmények
között is
legalább kétszer
annyi időre van szükségük.
|
A még
délebbi vidékeken
nem kell ilyen szélsőségesen
visszavonulni az aktív
életmódtól.
|
A hideg
soha nem olyan kemény,
hogy a fák leveleit
megnyomorítaná
a fagy, így számos
olyan lombleveles fafaj
jelenik meg - magnólia,
olajfa, szamócafa
-, amelyek örökzöldek.
|
Az olyan
családokba tartozó
fajok, amelyek feljebb,
északon elhullajtják
a leveleiket, például
a tölgyek, itt
egész éven
át zöldellnek.
|
Ezeken
a vidékeken a
fák számára
a legtöbb megpróbáltatást
hozó időszak
nem a tél, hanem
a nyár, amikor
az időjárás
olyan forró,
hogy a fákat
nedveik elvesztésének
veszélye fenyegeti.
|
Számos
ilyen nagy lomblevelű
örökzöldnek
ezért rendszerint
szárazak a levelei,
viaszos, vízhatlan
a felszínük,
és viszonylag
kevés sztóma
van rajtuk, gyakran
csak a levéllemez
alsó részén.
A nap forróbb
időszakaiban sok levél
lefelé csüng
az ágakról,
a napsugarakkal párhuzamosan
tartva a széles
levéllemezt,
hogy ne nyeljen be túl
sokat a Nap melegéből.
|
Ha az ember
leül alájuk,
meglepetten veszi észre,
hogy emiatt milyen meglepően
kevés árnyékot
adnak.
|
És
itt újra megjelennek
a tűlevelűek.
|
Azok a
jellemvonásaik,
amelyek lehetővé
tették számukra,
hogy a fagypont alatti
hőmérsékleteken
túléljék
a víz hiányát,
ugyanilyen jól
szolgálják
őket a forró
déli nyarakon.
|
Alakjuk
azonban itt délen
egészen más.
|
Északon
sok közülük
piramis alakú
volt, ágaik lefelé
és a törzstől
elfelé lejtettek,
hogy könnyebben
lecsússzon róluk
a hó, nehogy
nagyobb súly
rakódjon rájuk,
és esetleg letörje
őket. Itt ez a veszély
nem fenyeget, így
a fák szabadon
kiterjeszthetik felfelé
és kifelé
tűlevelekkel borított
ágaikat, hogy
a lehető legtöbb
fényt gyűjthessék.
|
Így
lett tipikus déli
tűlevelű fa a lapos
tetejű, kiterjedten
szétágazó
ernyő- vagy mandulafenyő.
|
A tűlevelűek
vízkonzerválási
technikájukkal
olyan vízáteresztő
talajokon is képesek
virulni, amelyek túl
homokosak és
szárazak ahhoz,
hogy a lombosfák
fenn tudjanak maradni.
|
Sőt: a
Dél egyes részein
a fenyők a jó
vízellátású
és elég
termékeny talajokon
is megőrzik pozíciójukat,
a lombosfákkal
szemben.
|
Ilyen helyeken
egy további képességük
révén
maradnak fenn : ellen
tudnak állni
a tűznek.
|
Az Egyesült
Államok déli
részén,
Floridában és
Georgiában a
hosszú, forró
nyarak rendszeres, erős
zivatarokat hoznak.
A magasba tornyosuló
hatalmas felhőkből nemcsak
felhőszakadás
erejű eső zuhog, hanem
hatalmas villámok
is csapkodnak, amelyek
belecsapnak a magasabb
fákba, a föld
felé igyekezve
cikcakkos rovátkát
vájnak beléjük,
néha még
ketté is hasítják
őket.
|
A villám
gyakran meggyújtja
a földet borító
avart, és a lángok
gyorsan végigsöpörnek
az egész erdőn.
|
A fenyők
kérge lucskos,
megperzselődik, de nem
ég, és
a hő nagy részét
távol tartja
a kéreg alatti
érzékeny
szövetektől.
|
Ha a lángok
elérik a fiatal
növény szárainak
csúcsán
lévő rügyeket,
azokat vastagon körülveszik
a tűlevelek, amelyek
égnek ugyan,
de viszonylag alacsony
hőmérsékleten,
ami nem károsítja
a rügyet.
|
Mire a
tűlevelek elégnek,
a főtűz már továbbsöpört.
|
A fiatal
tölgyfacsemetéknek
nincsenek ilyen védelmi
eszközeik.
|
Amikor
az avartól táplált
lángok körülnyaldossák
zsenge törzsét,
gyakorlatilag egyszerűen
megfőzik a vékony
kéreg alatt növekvő
sejteket, egyenesen
rátámadnak
a védtelen rügyekre,
és néhány
percen belül megölik
a csemetét.
|
Így
a lombosfák elpusztulnak,
a fiatal fenyők pedig
életben maradnak.
|
A fenyvesek
nemcsak elviselik ezeket
a körülményeket,
de jelentős mértékben
előidézői is.
|
Lehullatott
gyantás tűleveleik,
amelyek olyan nehezen
bomlanak le, kitűnő
gyújtóst
jelentenek, a villám
pedig valószínűbben
okoz tüzet tűlevelű,
mint lomboserdőben.
|
A fenyők
számára
kifejezetten hasznos
a tűz. A lángok
nemcsak kiírtják
a velük versengő
növényeket,
hanem felszabadítják
a lehullott tűlevelekben
rejlő tápanyagokat
is, így feljavítják
a talajt.
|
A füst
azokat a gombákat
is megöli, amelyek
esetleg megtámadhatnák
a fákat.
|
Egyes fenyőkön
egyenesen olyan toboz
terem, amelyet kátrányszerű
gyanta borít,
ami csak akkor nyílik
fel, és szórja
szét magvait,
amikor intenzív
hő éri.
|
Az efféle
erdők tűzvédelme,
tűzoltócsapatok
fenntartása,
amelyek mindenféle
kezdődő tüzet tüstént
eloltanak, beavatkozást
jelent egy természetes
rendszerbe és
hosszú távon
valószínűleg
megváltoztatja
az erdő jellegét:
a dominánsan
tűlevelű erdőből lomboserdő
lesz.
|
Ez azonban
szintén nagy
veszélyt rejt.
|
Rendszeres
tüzek nélkül
a lehullott levelek,
ágak és
halott fatörzsek
lassan gyűlnek a földön.
|
Ha sokévi
tűzvédelem után
végül mégis
tüzet fog az erdő
és nem lehet
megfékezni, akkor
ez a sok hulladék
mind lángra gyullad.
|
Az efféle
tűzvész egy-egy
területen órákig
tombolhat. Ahogy a tűz
méretei nőnek,
tűzvihar alakul ki,
a lángok üvöltve
felcsapnak a fatörzsekre,
és a fák
koronája tűzgolyóként
fellobban.
|
Az ilyen
égést
semmiféle fa
nem éli túl,
és az erdő teljesen
elpusztul.
|
Normális
körülmények
közt a gyakori,
gyorsan továbbhaladó
tüzek nem okoznak
sok bajt az állatoknak.
|
A madarak
elrepülhetnek,
az olyan földön
élő állatok
pedig, mint a csörgőkígyó
vagy a gopher-teknős,
arra a néhány
percre, amíg
a tűz továbbvonul,
azokban a lyukakban
keresnek menedéket,
amelybe a nyomasztó
déli hőség
elől szoktak bemenekülni.
|
A patkányok
és nyulak - ez
megfigyelt tény
- nézik a tűz
közeledő vonalát,
aztán kiválasztanak
egy szakaszt, ahol a
lángok viszonylag
alacsonyak, és
elszántan keresztülfutnak
a vékony forró
vonalon a túlsó
oldalra, a megfeketedett
föld biztonságába.
|
A déli
erdők harkályai
azonban ilyenkor csakugyan
kutyaszorítóba
kerülnek. Ha északi
unokatestvéreikhez
hasonlóan ők
is halott fák
törzsébe
vájnák
fészekodúikat,
akkor a tűz könnyen
belekaphatna a fatörzsbe,
és megfojtaná,
vagy egyenesen megégetné
a fiókáikat.
|
Ezeknek
az erdőknek a jellegzetes
harkálya, a vörös
kokárdás
harkály úgy
kerüli el ezt a
veszélyt, hogy
nem halott, hanem élő
tűlevelű fákba
vési az odúját.
|
Ez azonban
új problémákat
okoz.
|
A tűlevelű
fák gyantájukkal
óvják
meg törzsüket
és ágaikat
a sérülésektől.
Ha a szélvihar
letöri egy-egy
águkat, ha egy
rovar alagutat fúr
beléjük,
vagy az erdész
fejszéje beléjük
vág, gyorsan
kiizzadnak magukból
egy erős szagú
folyadékot, amely
a levegőn megszilárdulva
hegesíti a fa
sebét és
megakadályozza
az értékes
nedvek kicsorgását
és a fertőzések
behatolását.
|
Ezt a gyantát
a törzs külső
rétegeiben felfelé
futó szállítónyalábok
szállítják.
|
Ha a harkály
az élő törzsnek
ebbe a részébe
vésné
a fészekodúját,
a fészekbe folyó
gyanta lakhatatlanná
tenné az odút
gőzeivel és ragacsosságával.
|
Ezért
a vörös kokárdás
harkály egyenesen
keresztülfúrja
a törzsnek ezt
a zónáját,
és belevés
a fatörzs belső
rétegeibe. Nagyon
vastagnak kell lennie
a törzsnek ahhoz,
hogy elférjen
benne a harkály
odúja. Így
aztán a vörös
kokárdás
harkály rendszerint
viszonylag alacsonyan
fészkel a törzsön,
ami viszont azzal a
kockázattal jár,
hogy más állatok
kifosztják a
fészkét,
különösen
a fakúszó
siklók, amelyek
rendszeresen felmásznak
a fatörzsekre és
kilopják fészkükből
a fiatal fiókákat.
|
A harkálynak
azonban van védelme
az efféle rablók
ellen.
|
Egész
sor lyukat fúr
fészkének
bejárata alá
és fölé,
nagyon hasonlókat
azokhoz, amelyeket a
nedvszívó
harkály csinál.
Ezeket rendszeresen
gondozza, így
nagy mennyiségű
gyantát izzadnak
ki, ami ragacsos függönyt
formál az egész
törzs köré.
|
A gyantában
lévő vegyi anyagok
a jelek szerint elviselhetetlenül
ingerlik a sikló
bőrét - amikor
egy fölfelé
mászó
sikló egy-egy
ilyen foltba ütközik,
hirtelen megvonaglik
és visszahőköl,
majd testét ívbe
hajlítva elveszti
a fogást, és
lehullik a földre.
|
Ha az odút
egyszer már elkészítette
magának egy madár,
akkor akár évről
évre is visszajárhat
oda. Egyes odúk
fészekként,
mások ülőkéül
szolgálnak. Ám
az élő fába
lyukat vágni
sokkal nehezebb, mint
egy halott fatörzs
már puhuló
fáját
kivájni.
|
Így
az odú igen értékes
birtok, és sok
más állat,
olyan emlősök,
mint a mókus,
vagy olyan madarak,
mint a baglyok, amelyekben
nincs meg a harkály
ácstehetsége,
szívesen elkobozzák,
ha alkalmuk van rá.
A harkálynak
ezért állandóan
őrködnie kell.
|
A vörös
kokárdás
harkály ennek
a problémának
is kidolgozta a megoldását.
|
Ez a madár
nyolc-tíz egyedből
álló klánokban
él, amelynek
tagjai mind közeli
rokonságban állnak
egymással. Ám
közülük
csak egyetlen pár
költ, a többiek,
rendszerint a fiatalabb
madarak, felváltva
őrzik a foglalt fészekodút,
néha talán
még a fiókákat
is segítenek
táplálni,
de az biztos, hogy felváltva
dolgoznak új
fészekodúkon.
|
Az amerikai
fenyőerdők alkotják
annak a hatalmas erdősávnak
a déli szélét,
amely valamikor, mielőtt
az ember oly sokat kivágott
volna belőle, az északi
félteke valamennyi
kontinensén végighúzódott.
|
A növényeknek
és az állatoknak
ezen a hatalmas területen
mindenütt meg kell
birkózniuk az
egyetlen év során
is erősen változó,
és időnként
nagyon zord körülményekkel.
|
Az északi
részein élők
el kell viseljék
időnként a nappali
világosság,
máskor pedig
az éjszakai sötétség
hiányát.
|
A délen
élők előbb a
zuhogó esők hideg
napjaival, aztán
később, az év
folyamán a szikkasztó
napsütéssel
dacolnak.
|
Hogy ezek
között a változó
körülmények
között megállhassák
helyüket, az állatok
és a növények
sajátos stratégiákat
és struktúrákat
fejlesztettek ki.
|
Ám
egyikük sem képes
egész éven
át, folyamatosan
teljes potenciális
hatékonysággal
működni.
|
Nem egészen
1000 kilométernyire
az Egyenlítő
felé délre,
már ott van a
Ráktérítő.
|
Ezen a
képzeletbeli
vonalon túl a
megfelelő évszakban
a Nap egyenesen a fejünk
fölött áll.
|
Itt olyan
vidékek terülnek
el, ahol majd minden
nap napsütéses,
ahol soha nincs fagy,
és szinte mindennap
esik az életadó
eső.
|
Efféle
vidék volt eredetileg
a lombosfák otthona,
itt még mindig
ők dominálnak,
és itt érik
el fejlődésük
legmagasabb fokát.
|
Az élet
minden megjelenési
formája nagyobb
bőségben virul
itt, mint bárhol
másutt a világon.
|