Az erdész lekuporodott és
megoldotta kutyája nyakörvét. Rexi boldog csaholással
rohant elõre az erdei ösvényen, és sárgásbarna
bundája csakhamar eltûnt a rügyezõ zöld
bokrok mögött. Egy perc sem telt el, és máris
nyargalt visszafelé. Nyüszítve jelezte - talált
valamit, ami méltó lehet gazdája figyelmére.
Az erdész megszaporázta lépteit. Ott, ahol
az ösvény elkanyarodott és az erdõ sûrûbbé
vált, Rexi megállt egy furcsa növény
elõtt. Nagy barna szemében félelem ült.
Az erdész közelebb lépett és lehajolt
megvizsgálni a különös cserjét. Átható
édeskés illat csapta meg az orrát.
Majdnem olyan erõs illatú, mint a borsmenta -gondolta. A növény leveleinek fölfele nézõ oldalai koromfeketék, alja világító fehér volt. A vékonyka törzs és gallyacskák égõbíbor szine a helyi plébános ünnepi miseruhájára emlékeztette.
Több mint három évtizede járta már az erdõt. Jól ismert minden honos és telepített növényt, ami csak elõfordulhatott a lombhullató és örökzöld erdõk magas, büszke lombkoronái alatt. Ehhez hasonlóval még nem találkozott. Letépett egy levelet, majd a fény felé tartotta. A levélszárból a tépés helyén kékesfehér növényi nedv szivárgott. Még az erõs napfényen keresztül sem látszott zöldnek a különös levél. A véletlen szeszélye folytán idekeveredett trópusi növényfaj lehet - gondolta.
Elhatározta, nem nyúl a cserjéhez, bár különlegessége miatt szívesen átültette volna erdei házának kertjébe. Úgy döntött, elhalasztja a mai körütat. Visszaindultak a ház irányába. Rexi egész idõ alatt nyugtalanul morgott. Amint megérkeztek, az erdész fölhívta a megyei erdészeti hivatalt és röviden elmesélte tapasztalatait.
"Köszönjük
a bejelentést, Mr Row. Egy órán belül
ott leszünk, kérjük biztosítsa addig a
helyszínt" - hangzott a telefonból.
A botanikus gondterhelten nézte az apró cserje szélben fodrozódó leveleit.
- Tudja, Mr Row, az utóbbi két hétben a magáé a százhuszonkilencedik bejelentés errõl a furcsa növényrõl. Több példányt már beszállítottunk a Növénykutató Intézet Központi Laboratóriumába. Jelenleg is folynak a vizsgálatok. Egyelõre az is rejtély számunka, hogyan kerülhettek ezek a cserjék ilyen rövid idõ alatt egymástól ennyire távol esõ területekre. A másik fõ rejtély a növény maga. A levelei a vizsgálatok szerint nem tartalmaznak klorofillt. Kérem, további intézkedésig nem említse senkinek az esetet!
A Növénykutató Intézet tanácskozó terme zsúfolásig megtelt. Az igazgató gyors kézmozdulattal csendet kért.
- Üdvözlöm Önöket, hölgyeim és uraim. Mindannyian jól tudjuk, miért gyûltünk itt össze, ebben a késõi órában. Ezért engedjék meg, hogy rögtön a tárgyra térjek. Nos, az utóbbi idõben a sajtóban különös híresztelések kaptak lábra az új növényfajtával kapcsolatban. Nem tudom, hogyan került ez a cserje erdeinkbe. Engem a dolognak ez a része nem is érdekel. Ami igazán fontos a számomra - itt hatásszünetet tartott - a növény maga.
A teremben összegyûlt újságírók és tudományos munkatársak feszülten figyeltek.
- Nos, uraim, az eddigi tapasztalatainkat a következõkben összegezhetem: a vörös-fekete cserje, mert ez a neve terjedt el leginkább,nem mutat rokonságot a Földön eddig ismert egyetlen növényfajtával sem. A növény nem tartalmaz klorofillt. A napfény szükséges az életfunkcióihoz, de azt általunk ismeretlen módon hasznosítja.
- Egyelõre néhány tízezer szabadon élõ példányt regisztráltunk. Elhelyezkedésük véletlenszerûnek látszik egy körülbelül hatszáz kilométer átmérõjû képzeletbeli körön belül. Minden valószínûség szerint ennek a vörös-fekete cserjének az életritmusa alkalmazkodni fog az éghajlatunknak megfelelõ viszonyokhoz is.
- Tehát - és itt körülhordozta tekintetét az egybegyûlteken - tavasszal virágzik majd, és õsszel gyümölcsöt hoz. Hogy milyet, azt ne kérdezzék tõlem. A növények fejlõdését nem lehet siettetni. Természetesen teljeskörû és mindenre kiterjedõ kémiai analízist végeztünk a növény részeivel. Tényként közlöm önökkel, hogy mérgezõ hatású vegyületeket nem találtunk az anyagában. Ennek ellenére arra kérem a sajtó munkatársait, hívják fel a lakosság figyelmét, hogy semmi esetre se nyúljanak a növényhez. A különbözõ életciklusokban ugyanis a növényi nedvek vegyi összetétele változhat. Köszönöm a megjelenésüket, ha lesz újabb fejlemény, értesíteni fogom Önöket. A viszontlátásra.
A szemfülesebb riporterek
igyekeztek közelebb kerülni a távozó igazgatóhoz,
de egyiküknek sem sikerült külön interjút
készíteni.
Az Intézetben szünet nélkül csöngtek a telefonok. Megdöbbentõ és érthetetlen volt, hogy a lakosság milyen ellenségesen viseltetett az új növény iránt. Az erdész kétségbeesett jelentései után az intézetiek kénytelenek voltak többezer példányt sebtében fölépített üvegházakba, és ültetvényekre telepíteni. A telepeket körülkerítették, és gondosan õrizték. A kormány jelentõs összegekkel támogatta a kutatási programot.
A pszichológusok az emberi természet alapmotívumaival magyarázták a növény elleni ellenszenvet. A problémáikkal bajlódó emberek végre megfelelõ "ellenséget" találtak maguknak egy "idegen" élõlény képében. Még akkor is, ha ez csak egy ártatlan növény volt.
Természetesen a világ minden fejlett országába jutott a vörös-fekete cserjébõl. Különrepülõgépek szállították az értékes növényt, és a célállomásokon kalandra éhes kutatók várták az újdonságot. A jelentõsebb szaklapokban megjelent cikkek és publikációk nagy hányada az illatos cserjérõl szólt.
Az áprilisi szelek meghozták a tavaszt. Cseresznye és barackfák pompázatos virágfelhõbe burkolóztak. A tudományos világ lélegzetvisszafojtva figyelt és várt. Minnesotából röppent fel az elsõ hír. A vörös-fekete cserje virágokat hozott. Ötszirmú, világos, lilás-rózsaszínes árnyalatú, bódító illatú, szemnek tetszõ formájú virágokat.
A jelentõsebb kozmetikai cégek képviselõi már több látogatást is tettek a speciális növényházakban. A növénybõl, de különösen a virágjából lepárolt illóolajok óriási lehetõséggel kecsegtették az illatok mágusait. Õk, jól ismervén az emberi faj természetét is, tudták, hogy a növénnyel szembeni ellenségesség könnyen ellenkezõ elõjelûvé változhat. És akkor az illat piacán megjelenik, és óriási sikert arat majd a Spaceflower (Ûrvirág) nevû új parfüm.
És valóban kedveltté lett a ritka növény. Fotója ott pompázott a folyóiratok címlapjain és a képeslapokon. Egy-egy elszánt férfiú hosszas barangolás után a ritka cserje virágos ágával hódolt kedvesének. A kormány tilalmat rendelt el a növény gyûjtésére, kutató-intézeteken kívüli termesztésére és felhasználására. De hiába volt a tilalom, a még szabadon föllelhetõ cserjék eltûntek az erdõkbõl, hogy aztán egy-egy eldugott kertben vagy üvegházban folytassák a növekedésüket.
A tavasz súgott a nyárnak,
és az is kedvében járt a vörös-fekete
cserjéknek. Már július végén,
az elsõ szabadföldi paradicsomokkal egyidõben
megjelentek a várva várt gyümölcsök.
Színük zöldbõl lilás-narancsosra
változot, és mint az egyéb közönséges
gyümölcsök teszik, amint megértek, szép
sorjában lepotyogtak az anyanövényrõl.
Formájuk olyan körtéhez hasonlított,
mely mindkét végén elkeskenyedik.
A Növénykutató Intézet egyik laboratóriumában Mr White, az elismer kutató ünnepélyesen vágta föl az elsõ érett gyümölcsöt.
Az éles kés mentén az két egyforma darabra esett szét, és látni engedte a rostos, barnás-narancsos színû húst és a többszáz, szétszórtan elhelyezkedõ mákszemnyi apró magvat. Felvillant a vaku, és a másnapi lapoban sokmillióan láthatják majd az ünnepélyes pillanatot.
Aztán kezdetét vette a komoly munka. Mr White udvariasan kitessékelte a sajtó munkatársait és halk, de határozott hangon utasításokat adott beosztottainak.
- Ez a kosár gyümölcs a te csoportodé lesz, Lynn. Alaposan elemezzétek ki a vegyi összetételét. Különítsétek el a magokat és végezzetek csírázási próbákat a legkülönbözõbb feltételek között. Nos Brown, jól vannak az állatkáink?
- Természetesen, uram. Alig várják, hogy a világon elsõként kóstolót kapjanak az új gyümölcsbõl. A hüllõkkel kezdjük, aztán jönnek a fehéregerek, végül a csimpánzok.
Meglepõ módon már az elsõ naptól kezdve az állatok valamennyi csoportja egyöntetû lelkesedéssel fogadta az új eledelt. Legjobban talán mégis távoli rokonaiknak, a csimpánzoknak ízlett. Olyannyira, hogy egyikük három hete már csak az új gyümölccsel volt hajlandó táplálkozni, és haragos arckifejezéssel dobálta ki ketrecébõl a megunt banánokat.
A következõ házi megbeszélésre két hónap múltán került sor. Az igazgató belépésére elült a munkatársak moraja.
- Nos, uraim, állatkáink már megszokták az új csemegét. Most önökön a sor, tíz fõ önként jelentkezõt kérek az intézet állományából, akik vállalják a kísérletet.
Rövid szünetet tartott, és várakozásteljesen körbehordozta a tekintetét. Tizennyolcan jelentkeztek azonnal. Alapos orvosi vizsgálatok után kiválasztották közülük a legalkalmasabb tíz fõt, és õket is, akárcsak a kísérleti állatokat, elkülönítették és állandó megfigyelés alatt tartották.
Bár volt némi kockázat, az igazgató mégis úgy döntött, telje nyilvánosságot ad az embereken végzett táplálkozási kísérletnek. A sajtó rendszeresen tudósított a kísérleti alanyok hogylétérõl. Valóságos nemzeti hõsként tisztelték õket. A négy hétig tartó karantén után a tíz közismertté vált kísérleti alany mosolyogva nyilatkozott a sajtónak és a televíziónak. Két hónap múlva a rutinvizsgálatok elvégzése után a kormány is zöld utat adott a termesztési engedélyeknek.
Egy-egy cserjén 80-100 gyümölcs is megtermett gyümölcsönként 6-8 ezer piciny maggal. A magokat az ügyes vállalkozók óriási üvegházakban csíráztatták, majd tovább nevelték a palántákat. Fogyasztásra éppen ezért eleinte nagyon kevés gyümölcs jutott,és az is szinte megfizethetetlen volt. Tavaszra viszont milliószám ültették ki a vörös-fekete palántákat a világ minden táján, a féltve õrzött ültetvényekre. A következõ három évben a termelés óriási mértékben felfutott. A harmadik év végére a vörös-fekete kiójáért már alig kellett többet fizetni, mint más közönséges gyümölcsökért.
A növény illóolajaiból készített "Ûrvirág" parfüm követte a gyümölcs karrierjét. Hamarosan belekerült a legkedveltebb, legdivatosabb illatszerek sorába. A színezett parfümös üvegcse a növény ötszirmú virágát mintázta meg.
Eltelt még két esztendõ,
és a világ napirendre tért a vörös-fekete
titokzatos megjelenése és gyors karrierje fölött.
A Növénykutató Intézetben az igazgató bosszankodva tolta asztalára a jelentést. Tíz kísérleti csimpánzuk megbetegedett. Nagyjából azonos tünetek mutatkoztak rajtuk, annak ellenére, hogy egymástól teljesen szeparált ketrecekben tartották õket. Láthatóan a hasukat fájlalták, és nem voltak hajlandóak semmilyen táplálékot magukhoz venni. Négy intézeti kutató szitnén hasfájásról panaszkodott az utóbbi idõben. vizsgálatok semmilyen bakteriális, vagy vírusfertõzést nem mutattak ki. Viszont a röntgenfelvételeken a vékonybélben apró árnyékok voltak kivehetõek.
Az igazgató elrendelte három kísérleti csimpánz azonnal altatását és boncolását. A jól temperált mûtõben a kinti hõség ellenére kellemesen hûvös volt. A zöld ruhába öltözött alakok fegyelmezetten dolgoztak. Az igazgató maga irányította a munkát. A három, halálba altatott kis állatka egymás mellett feküdt az asztalon. Hasfaluk könnyedén fölnyílt az éles szike hasítása nyomán. A vékonybélbõl szemmel láthatóan piciny tüskék igyekeztek kitüremkedni. Egy hosszanti metszés szabaddá tette egy két centiméteres szakasz belsejét. A mûtétet végzõ asszisztens itt megállt. Az igazgató közelebb lépett, és kesztyûs kézzel kiemelt néhány képzõdményt. Hideg vízben lemosta õket. A vízcsapot elzárta, és egy örökkévalóságnak tûnõ percig várt, amíg erõt gyûjtött magában, hogy megforduljon. Szó nélkül, halálosan komoly arccal fölmutatta a megtisztított idegen testeket.
Bíborszínû kis törzsecskék voltak a fölsõ részen, a szárra boruló fekete levélkezdeményekkel, és alul a bolyhos gyökérzettel, aminek alján még bélmaradványok fityegtek. A mûtõben lévõk döbbenten ismerték föl a vörös-fekete cserje piciny hajtásait. Az egyik hasfájós kutató elsápadt, és kirohant a terembõl.
Az igazgató a telefonhoz
lépett, és elrendelte az elsõ fokú
készültséget. Három percen belül
lezárultak az intézet kapui, megerõsítették
a fegyveres õrséget, és hozzáférhetõvé
váltak a föld alatti élelmiszerraktárak.
Részlet a Növénykutató Intézet igazgatójának naplójából:
"2013. június 17. szerda.
A vörös-fekete cserje magjáról immár minden kétséget kizáróan bebizonyosodott, hogy egyaránt csírázóképes termõföldben, és magasabbrendû emlõsök bélcsatornájában is.
A magon mikroszkópikus méretû tapadóbolyhok vannak, amelyek a vékonybélszakaszok bolyhaihoz kapcsolódva rögzülnek. A bélben, a termõtalajtól erõsen eltérõ tápanyagok, Ph érték és hõmérséklet miatt a magvak várhatóan 5-7 esztendõvel a beépülés után indulnak csírázásnak.
A kísérleti majmokon megfigyeltük a növény fejlõdését. A csírák átütötték a hasfalat és a gyökerek hosszú ideig a halott állatból táplálkoztak. Végül a gyökerek is áthatoltak a testen és a talajban megkapaszkodva folytatták a tápanyagtovábbítást a növényeknek. A majmokból végül csak egy szõrcsomó maradt.
Az elsõ táplálkozási kísérletben résztvett tíz kutatónkat már mind házon belül eltemettük, pedig mindent megpróbáltunk a megmentésük érdekében. A majmok vizsgálata után az azonnal mûtét szükségességérõl gyõztem meg õket. A hosszú vékonybélszakaszaik fala végig volt pettyezve a beépült magvakkal. A magvak kioperálásával egyidejûleg szitává kellett volna lyuggatnunk az emésztõ bélrendszerüket. Így az egykori kísérletben részt vett kutatóink hasfalait visszavarrtuk, és mindannyiukat elláttam egy-egy halálos adagot tartalmazó morfium injekcióval, rájuk bízva, mikor érzik szükségét a végsõ beavatkozásnak.
Nekünk, többieknek, és az emberiség igen nagy hányadának még 2-3 éve lehet hátra. Attól függõen, ki mennyire volt mohó az új gyümölcs megkóstolásában.
Már bizonyos vagyok benne, hogy a növény idegen bolygó más rendszerû evolúciójának terméke. Az ottani körülmények közötti szaporodása valószínûleg két úton is létrejött:
Egyrészt hagyományos módon, a gyümölcsök lehullása révén, másrészt az õket fogyasztó állatok bélcsatornájában megtelepedve. Ilyen módon az anyanövénybõl több tíz kilométer távolságra is elkerülhettek a magvak, biztosítva ezzel a faj területi elterjedését.
Sohasem hittem volna, hogy mulasztással ekkora bûn követhetõ el az emberiség ellen. Magam is nagyon akartam a sikert, és elhanyagoltam a teljes alaposságig terjedõ boncolások és vizsgálatok elrendelését, az állatkísérletek után.
Személyes felelõsségemet teljes mértékben elismerem. Bízom benne, hogy az emberi faj, ami annyi vihart és háborút átélt, az evolúció erejével úrrá lesz ezen a szörnyû tragédián is.
Most fél nyolc van, beadom
magamnak az injekciót."