Csernai Zoltán - Kövek
  
  
   A tanár úr kezet mosott. Lassan csorgatta kiázott, fehér sebészujjaira a meleg vizet, s egy kis kefével körmeit sikálta. Páciensére gondolt, akit az előbb tükrözött meg. "Szegény ördög, legfeljebb három-négy hónapja lehet hátra... A bal vese már inaktív, a másik sem bírja sokáig..." Aztán hirtelen egész másra gondolt, a révfülöpi villára, pontosabban a nagy telekre, amelyet nemrég szerzett meg potom áron Guth elvtárs, hálából a sikeres műtétért. "Legalább egymillióba lesz az építkezés... móló is kell a vitorlásnak, és..."
   !lova nővér sipító hangja riasztotta fel. Egy névjegyet lobogtatott.
   - Hárman vannak még kint, tanár úr, kérem, a negyedik elvtárs pedig, aki most jött, ezt küldi a tanár úrnak!
   Feltette olvasószemüvegét. "Dr. Kardos Lóránt magfizikus, a fizikai tudományok kandidátusa" - olvasta az elegáns papírkártyán. "No nézd csak, a Kardos! Hát ez itthon van? Azt hittem, ötvenhat után kinn maradt!" - jegyezte meg félhangosan.
   - Mit tátja a száját! - kiáltott a nővérre. - Engedje be soron kívül!
   Júlia, a molett, platinaszőke titkárnő gúnyosan felvihogott. A tanár úr másnapi egyetemi előadását gépelte a fejhallgatós magnóból a cisztoszkópja új módszereiről... Nem bírták egymást Ilona nővérrel.
   A tanár úr a páciense elé ment az ajtóhoz. Görnyedt, sovány, beesett arcú, őszes kefehajú férfi lépett be. Arcvonásai nagy belső fájdalmakról árulkodtak, Csak bogárfekete szeme csillant fel élénken, amikor kezet fogott a tanár úrral.
   - Szervusz, Bandi! Megismersz még?
   - Nahát, Lóri! Hát téged mi szél hozott erre? Azt hittem, kint maradtál... Júlia, konyakot és cigarettát kérek!
   - Köszönöm, ne fáradj! - próbált tiltakozni a vendég, de a fürge titkárnő már ott is volt az itallal a várósarokban. Leültek, koccintottak.
   - Szervusz, egészségedre!
   - Köszönöm, pontosan az hiányzik...
   - Csak nincs valami bajod? Ezért látogattál meg? Vigyázz, mert ha nem tudnád, urológus-sebész vagyok! Egykettőre megszabadítalak valamelyik vesédtől!
   Kardos bágyadtan mosolyogni próbált.
   - Úgy jöttem fel hozzád, Bandi, mint régi osztálytársamhoz... vagy inkább riválisomhoz? Hisz mindig hajtottuk egymást, igaz? Nemes verseny volt, és te győztél!... Világhírű fej vagy, én pedig egyszerű kuli egy nagyszerű tudományban.
   - No, csak ne szerénykedj! - fenyegette meg vendégét a tanár úr. - Hogy ki győzött igazán, arról lehetne csevegni... Gondolj csak Magdára! Nála, úgy hallottam, te győztél! A feleséged lett! De mondd csak, most hol dolgozol?
   - Az Atomfizikai Kutatóintézetben. Pontosabban: a ciklotronnál... Rutinmunka.
   - Igen, akárcsak az enyém, ha úgy vesszük! Nos, mi a panaszod? Rettenetesen szenvedsz, azt látom!
   - Így kínlódom már harmadik napja. Most aztán úgy éreztem, nem bírom tovább, és bevánszorogtam ide, a kórházba. A belgyógyászatra akartam menni természetesen, de a folyosón véletlenül megláttam a névtábládat... Rettentően fáj a derekam, Bandi! Begörcsölt, és hiába szedem marékszámra az Algopirint meg a Ridolt, nem használ! Sohasem voltak még ilyen reumatikus fájdalmaim. Látod: szinte ki sem bírok egyenesedni. Állandó izé... vizeletingerem is van, meg másféle, eredmény nélkül. Mondd, mi lehet ez? Adj tanácsot: kihez menjek? Te biztosan jóban vagy a főorvosokkal, és...
   - Nem mész sehová! Mondd csak: volt már valami bajod a veséddel? - A vesémmel? - csodálkozott Kardos. - Soha semmi...
   - Nos, akkor most velem jössz. Átmegyünk az ambulanciára, megvizsgállak. Ha a diagnózisom nem csal, pontosan a legjobb helyre jöttél! A végén úgyis ide küldenének a ké... izé, a kezem alá!
   Ilona nővér kíséretében átvonultak az ambulanciára. A páciens levetkőzött, és felfeküdt a vizsgálóasztalra. A tanár úr sokáig nyomogatta a derekát, hasát, aztán bemosakodott a cisztoszkópjához és a röntgenvizsgálathoz.
  
   - Na, mit mondtam? Tökéletes volt a diagnózisom! Köveid vannak! - harsogta diadalmasan a tanár úr a különszobában fekvő páciensének, miközben az ablaknál a frissen előhívott röntgenfelvételeket vizsgálgatta. - A bal vesédben elmozdult egy borsó nagyságú kő, és beékelődött az uréterbe. Görcsöket és általános pangást okoz. Pár napig bent maradsz nálunk, ne félj, egyelőre nem kerülsz a késem alá. Megpróbáljuk kihajtani a köveidet. A jobb vesédben is van néhány, azoktól is megszabadítunk. Júlia majd elintézi a formaságokat. Elsősorban az egészségügyi kartotékodra lesz szükségem, a munkahelyedről... Látni szeretném, mekkora sugárdózist szedsz össze a ciklotron mellett.
   - Nem sokat... a megengedett dózis egyharmadát sem - suttogta elkínzott, kimerült hangon a beteg. - Különben azt csinálhatsz velem, amit akarsz, de értesítsétek Magdát... a feleségemet.
   - Természetesen! Add meg a telefonszámotokat, és ne gondolj semmire, csak pihenj. Ne félj, mindent rendbe hozok! Most pedig kapsz egy kitűnő összetételű görcsoldó koktélt, és meglátod, egykettőre eltűnnek a fájdalmaid!
   Az injekció után a beteg elaludt. A tanár úr összeszedte a filmeket, valamit ráfirkantott a beteg kartotékjára, aztán kiment a különszobából.
  
   - Nyugalom, asszonyom! Kérem, nyugodjék... nyugodj meg, kedves... Magda! Kérlek, ne sírj! Hányszor mondjam már, hogy semmi okod sincs az aggodalomra! - vigasztalta a tanár úr Kardosnét.
   Közben arra gondolt, hogy a hajdani üde és harsogóan szép Méray Magdi, az egész osztály bálványozott szerelme, most talán még csodálatosabb, mint akkor! Érett, gyönyörű nő, könnyekben úszó, fantasztikusan kék szemekkel... Érezte, hogy hideg verítékcseppek futnak le a hátán az ing alatt, annyira felizgatta az asszony. Aztán erőt vett magán, és megpróbált visszazökkenni az orvos szerepkörébe.
   - Lórinak különleges veséi vannak, ez kétségtelen - folytatta a vigasztalást -, de nem lesz semmi baj! A köveket kihajtottam, és meg is fogtam néhányat... Magam vegyelemeztem őket, tudom, mit kell tennem hasonló vegyi összetételű kövek képződésének megakadályozására... Szervi bajról szó sincs, a kövek kikristályosodását közönséges vegyi reakció okozza. Nincs is szükség semmiféle különleges diétára. Lóri ehet-ihat mindent, amit szeret: valamennyi más szerve egészséges. Egy dologra kell csak vigyázni: az emésztésére... A pangás, illetve a kőkiválasztódás megakadályozására széntablettákat kell szednie, közönséges carbo medicinalist, háromszor kettő szemet naponta, étkezés előtt. A szénadagolással megjavult emésztés le fogja állítani a kőképződést, a mellékhatás ellen enyhe hashajtót adok... Különben egy hét pihenés után felkelhet, és mehet vissza a ciklotronjához!
   - Nagyon hálás vagyok neked, Bandi! - suttogta Magda asszony, és egy vastagra tömött borítékot csúsztatott a tanár úr köpenyének zsebébe.
   - Hová gondolsz?! De kérlek, ez teljesen felesleges! - tiltakozott a tanár úr. - Hagyd, ne tiltakozz... Megérdemled.
   - Nos persze... időnként hívjatok majd fel. Szeretném, ha háziorvosnak tekintenétek. Alaposan kivizsgáltam Lórit, más orvos csak elrontaná. Én már úgy ismerem a veséit, mint a tenyeremet...
   Júlia, a titkárnő unott mozdulattal nyúlt a telefonkagylóért.
   - Hallót Igen. Nem, kérem... A tanár úr még nincs bent. Negyedóra múlva itt lesz! Ki kereste? Igen, kérem. Átadom... Azonnal átadom! Viszonthallásra...
   Alighogy letette a kagylót, betoppant a tanár úr.
   - Valami doktor Kardosné kereste a tanár urat - jelentette a titkárnő. - Azt üzeni, hogy a férje rosszul lett az utcán, a mentők bevitték a baleseti klinikára. Szíveskedjék azonnal odafáradni a tanár úrnak...
   A tanár úr arcán furcsa ráncok futottak szét, mintha nevetne, és sírna egyszerre... - Máris megyek! - jelentette ki, azzal sarkon fordult és elrohant.
  
   - Sajnos, be kell vallanom, drágám: a férjed különleges veséi engem is megtréfáltak kissé. De a műtét sikerült... Kitűnően sikerült! Idejében át tudtam hozatni Lórit a baleseti klinikáról. Mindkét veséből kioperáltam az újabb köveket... A jobb vese kevésbé károsodott, és normálisan működik. Sokan élnek manapság egy vesével... Lóri is kibírja vele időtlen időkig! Természetesen most hosszabb utókúrára lesz szüksége, legalább hat hónap teljes pihenésre! Mindent elintéztem: amint szállítható lesz, áttesszük a szanatóriumba. De ami ennél is fontosabb drágám, neked is feltétlenül hosszabb pihenésre van szükséged!... Nézd, meghívót kaptam Londonból, egy nemzetközi konferenciára. Négy napig fog tartani. Eljössz velem, és utána elmegyünk valahová... Emlékszem, mindig Miamiba vágytál!...
  
   Pethő alezredes fejcsóválva csapta íróasztalára az addig gondosan tanulmányozott iratcsomót, és megszólalt: - Marika, hívja be nekem az "ékszerészeket"!
   Néhány perc múlva két jókötésű, fiatal nyomozótiszt jelentkezett, és a főnök intésére helyet foglaltak. A titkárnő feketét tett eléjük.
   - Fiúk, elég vén róka vagyok a szakmában, de ilyet még nem pipáltam - kezdte el az alezredes a tényállás ismertetését. - Jelentést kaptunk Londonból az Interpoltól. Az angol fináncok a reptéri vámnál elcsíptek egy magyar urológus sebésztanárt, dr. Gárdy Endrét... Hallottatok már róla? Nem... Nos, én igen! Sőt felülvizsgálaton is voltam nála, miután kioperálta a derekamból a Kolompár Jóska revolvergolyóját... Na ugye, erre már emlékeztek?! A tanár úr - itthon mindenki így hívta - valami konferenciára ment ki Londonba egy nővel. Nem, nem a feleségével! Hogy is hívták a nőt? Megvan... valami özvegy Kardos Lórántné társaságában... Nos, amikor a heathrowi reptéren kisétáltak a gépből, az egyik bőröndjükből furcsa dolgok kerültek elő. Kövek... Fantasztikusan érdekes kövek! A tanár úr megpróbálta beadni a maszlagot az angol fináncoknak, hogy "kioperált vesekövek", meg hogy "orvosi kuriózumként" a konferenciára viszi őket bemutatni... Persze a vámosok sem estek a fejükre, szakértőket hozattak, és kiderült, hogy a tanár úr "vesekövei" - gyémántok! És micsoda gyémántok! Amikor a tanár úr szemébe röhögték az igazságot, az agyból összecsuklott. Gyorsan kórházba szállították, de akármit csináltak vele, néhány óra múlva - anélkül, hogy magához tért volna - vége volt. ...Infarktus... Pár szót még kipréseltek belőle, de hiába, mert a tanár úr élete utolsó perceiben is állhatatos maradt: "Az enyémek!... Biogyémánt!... Ciklotron és szén... szén!" Ez minden. Most aztán rajtunk a pokol! Jönnek az Interpol gyémántspecialistái... Fel kell készülnünk a fogadásukra. Biztosra veszik, hogy a tanár úr kulcsembere volt annak a nemzetközi csempészbandának, amelyre már évek óta vadásznak... Nézzétek csak, itt egypár kép a kövekről... Ez a nagyobbik valamiféle megkövesedett pókra hasonlít. Vagy inkább polipra? Vajon honnan a fanéból szerezte őket!