Conor Gearty: Terror
Terrorizmus és felforgató tevékenység
A téma még áttekinthetetlenebbé válik, ha megértjük, hogy a "terrorizmus"
jelentése túlnőtt a liberális demokráciákon, s gyökeret vert olyan
országokban is, ahol az uralmon lévő hatalmi berendezkedés autokratikus vagy
totalitariánus jellegű. Az 1970-es években bizonyos dél-amerikai katonai
rezsimek "az erőteljes antiterrorizmus" védőpajzsa mögé bújva követték el
legrémesebb tetteiket, míg az egymást követő izraeli kormányok az elfoglalt
területek fölötti ellenőrzés kérdését úgy tálalták, hogy a Nyugatot
fenyegető nemzetközi terrorista bandával vették fel a harcot. A dél-afrikai
kormány szemmel láthatólag meglehetős sikerekkel sütötte rá az ANC-re
(Afrikai Nemzeti Kongresszus) a terrorizmus bélyegét, legalábbis addig, míg
úgy nem döntött (hívei legnagyobb elképedésére), hogy egyenlő feltételek
mellett tárgyal a szervezettel. Az uralmon lévő kormányok ügyes
szóhasználata jelentős stratégiai haszonnal jár. Ha beválik, láthatóan
megfosztja a lázadó csoportokat történelmüktől és tradícióiktól. S azzal,
hogy ezeket a csoportosulásokat az IRA-val, a Vörös Brigádokkal, a Baader-
Meinhof-bandával és az euroterrorizmus többi marginalizált és megvetett
szószólójával azonosítja, összezavarja a nyugati megítélést, amely pedig az
esetek többségében mélyen együttérző. De ha a képzettársítás nem jár
sikerrel, a terrorizmus vádja akkor is alkalmas rá, hogy elvonja a figyelmet
a kormányerők erőszakos cselekményeiről. Nevetséges volt a vita arról,
helyes-e vagy helytelen bombát dobni egy üres bevásárlóközpontra, vagy
köveket hajigálni a Gázai övezetben, miközben az érintett kormányok
- természetesen a terrorizmus ellen folytatott harc nevében - mindkét
térségben rendszeresen lőttek fegyvertelen állampolgárokra.
A Nyugat pontatlan terrorizmusfelfogása kérdésessé teszi, hogy lehet-e a
terrorizmust ilyen morális érintők mentén meghatározni. Bizonyos
időszakonként, különösen akkor, mikor az ANC meg a Palesztin Felszabadítási
Front (PFSZ) került terítékre, úgy tetszett, mintha a terrorizmus fogalma
világszerte mindennemű felforgató tevékenységre alkalmazható volna. Csakhogy
ez a felfogás elfogadhatatlan. A jelentősebb történelmi változások mindig is
felforgató tevékenységekben gyökereztek, s kevés ország utasíthatná el az
erőszakot úgy, hogy ne legyen kénytelen megtagadni nemzeti hőseit, akiknek
létezését köszönheti. Ha a terrorizmusnak ezt a felfogását szigorúan
akarnánk érvényesíteni, terroristának kellene nyilvánítanunk minden németet,
aki az 1930-as években Hitler ellen fordult, továbbá George Washingtont és
Orániai Vilmost. Képtelen megközelítés volna, de legalább következetes. A
"terrorizmus" mai szóhasználata azonban még ezzel sem büszkélkedhet, hiszen
a fogalmi tisztázatlanság nem pusztán az elemzés ostobán makacs uniformizáló
jellegéből adódik. Egy-egy erőszakos felforgató csoportnak sikerült
megmenekülnie a "terrorizmus" bélyegétől, s helyette a már szinte hősiesnek
ható "szabadságharcos" ranggal tüntették ki. Ezt a minősítést kapták az
1980-as években a nicaraguai kormánnyal szemben álló kontrák, bár
terroristataktikával éltek, s ugyanebben az időszakban a szovjet jelenlét
ellen harcoló afgánok is.
A helyzetet tovább bonyolítja, hogy bizonyos nemzetek, "mint például
Líbia, "terrorista államnak minősültek, míg mások nem, pedig szélsőségesen
erőszakos megnyilvánulások jelemezték őket, mint például Szaúd-Arábiát vagy
Izraelt. S nem kapta meg ezt a minősítést sem az Egyesült Államok, jóllehet
1986-ban bombázta Tripolit, sem Franciaország, noha 1985-ben szándékosan
elsüllyesztette a Greenpeace mozgalom Rainbow Warrior nevű hajóját, és a
katasztrófa során életét vesztette a fedélzeten tartózkodó fotóriporter. A
Nyugat szemében számos nemzet, köztük Szíria, Irak és Irán megítélését a
nemzetközi diplomácia befolyásolja, melynek semmi köze a "terrorizmushoz",
bárhogyan definiáljuk is a szót. Volt idő, mikor úgy tűnt, a "terroristák",
"terrorizmus" fogalma puszta szitokszóvá vált. Így Szaddám elnök
"terroristának" számított, mert megszálta Kuvaitot, s (jóllehet más
összefüggésben) az új román kormány 1990 elején "terrorista" jelzővel
illette a szétkergetett titkosrendőrséget. Amint a kábítószer-kereskedelem
súlyos problémává nőtt, azonnal "narkóterrorizmus" lett belőle, a trópusi
esőerdők felégetéséből pedig "ökoterrorizmus". Az áruházak
élelmiszerkészletének megmérgezését haladéktalanul "fogyasztói
terrorizmusnak" kiáltották ki, ügyet sem vetve rá, miféle szándék
motiválhatta a furcsa gonosztettet.