Conor Gearty: Terror
Az erőszakhullám erősödése
A PFLP már hadjáratának elején úgy döntött, hogy a merényletek nemzetközi
célpontjait nem szűkíti le Izraelre és az EI AI-ra, s a tervet hamarosan
siker koronázta. 1969 augusztusában Dél-Olaszország fölött eltérítették az
amerikai TWA légitársas ág egyik járatát. A gép Szíriában, Damaszkuszban
szállt le, ahol az utasokat és a személyzetet sértetlenül szabadon engedték,
de csak azután, hogy kialkudták tizenhárom palesztin társuk szabadon
bocsátását. Meglepő módon a két géprabló büntetlenül úszta meg.
A legdrámaibb gépeltérítés 1970 szeptemberében történt. Ez az esemény
nemzetközivé szélesítette a közvélemény megváltoztatását célzó palesztin
terrorizmust. A PFLP terroristái három, Európából New Yorkba tartó
légijáratot kaparintottak meg ugyanazon a napon. 475 túszt szedtek. A
negyedik gépeltérítés kudarcot vallott, mivel az egyik géprablót, Leila
Háledet, aki a TWA-akcióban is résztvett, őrizetbe vették. Az egyik gép
Kairóban szállt le, ahol kiürítették és felrobbantották. A másik kettőt
Dawson's Fieldbe, Jordániába irányították, egy elhagyatott kényszerleszálló-
pályára, ahol hamarosan csatlakozott hozzájuk egy másik elrabolt repülőgép,
ezúttal egy brit VC-10-es, fedélzetén több mint száz utassal és
személyzettel. Az eseményt tíz napon át tartó feszült alkudozás követte,
melyben a Vöröskereszt vállalta a közvetítő szerepét. A Nyugat rémült
szemlélője maradt csupán az eseményeknek. Az utasok szabadon bocsátásának
ára felszökött: a terroristák az európai börtönökben fogva tartott palesztin
foglyok elengedését követelték. Az alku végül is megszületett, hét foglyot
engedtek szabadon Svájc, Nagy-Britannia és Nyugat-Németország börtöneiből. A
túszok mindegyike élve szabadult. A senki földjén veszteglő három eltérített
repülőgép azt szimbolizálta, hogy a nyugati technikának sikeres ellenfele a
PFLP.
A gépeltéritő hullámnak voltak romantikus vonásai is, különösen azokban
az esetekben, mikor csak blöffről s nem végbevitt akciókról volt szó. A
csoport nőtagját, Leila Háledet rövid ideig karizmatikus forradalmárként
ünnepelték Nyugaton, s a kor rebellis fiataljai a palesztinokat hamarosan
elnyomott népcsoportnak kezdték látni, amellyel szolidaritást vállalhattak.
Husszein jordániai király talán kész lett volna tolerálni a palesztin
"állam az államban" eszme alapján az Izrael ellen indított nemzetközi
színterű támadásokat, ha ez az ő szuverén irányítása alatt történhetett
volna. Ám arra az erőtlenségre nem volt felkészülve, amelyet kormánya
tanúsított, ráadásul a televízió jóvoltából a világ szeme láttára; márpedig
a PFLP teátrális Dawson's Field-i föllépése Jordánia ügyefogyottságát
bizonyította. 1970. szeptember 17-én, a gépeltérítési válság okozta helyzet
rendeződése előtt, a jordániai hadsereg összehangolt katonai támadást
indította PFSZ ellen. Tíz napig tartó elkeseredett csatározás után a
palesztin ellenállás jelentősen meggyöngült. A rákövetkező nyáron ismét
fellángolt az ellenségeskedés, amikor június 2-án Husszein király "végső
támadásra" szólított fel azok ellen, akik megkísérlik "megbontani a
jordániai és palesztin egységet, s egy új palesztin állam létrehozását
szorgalmazzák". Hirst megállapítása szerint a hadjárat annyira "kegyetlen
volt, hogy több tucat fidaíjín végső kétségbeesésében és elkeseredésében
inkább átkelt a Jordán folyón, nehogy az uralkodó bosszúszomjas csapatainak
kezébe kerüljön".
1971 őszére a palesztinok szembetűnően elszigetelődtek, a nemzetközi
színtéren barátok nélkül maradtak, az arab államok sem kértek belőlük, s az
a két ország, amellyel szemben területi követeléseket támasztottak, Izrael
és Jordánia, mélységesen megvetette és üldözte őket. A PFSZ-en belül újabb,
lazán szervezett katonai alakulatok jöttek létre, a legkegyetlenebbnek a
Fekete Szeptember bizonyult. A csoport azzal kezdte működését, hogy megölte
Vaszfi Tellt, Jordánia miniszterelnökét. A palesztinok, kiknek nem volt hová
hazatérniök, a halálba menekültek.