Conor Gearty: Terror

A KISEMMIZETTEK

      A politikai terrornak az erőszakot legfőbb módszerként gyakorló stratégiája közel-keleti találmány. Csúcspontját 1968-74 között érte el, mikor úgy tűnt, az egész világot megmételyezi a palesztinok lelketlen brutalitása. Gépeltérítések, válogatás nélküli fegyveres támadások és gyakori robbantások tartották rettegésben a nyugati világot. A halálos áldozatok és a sebesültek főképp izraeliek voltak. Izrael állam a Holocaust tragédiáját követően alakult meg, s most a lakosok többsége számára úgy tűnt, mintha az ördög új alakban megtestesülve jött volna el megint. A zsidók politikai szemléletét a második világháború népirtása jelentősen megváltoztatta; elszánták magukat, hogy a végsőkig küzdenek népük fönnmaradásáért. A Holocaust pszichésen is hatott mindazokra, akiknek feladata lett az újonnan alakított zsidó állam kormányzása és védelmezése. A terror eredete látszólag Izrael és Palesztina fékezhetetlen konfliktusában gyökerezik. Hogy megértsük, a terrorizmus miért ütötte fel hirtelen a fejét 1968-ban, meg kell vizsgálnunk a térségben dúló ellenségeskedés történelmi hátterét és körülményeit. A világon leginkább itt félrevezető és manipulált a "terrorizmus" vagy a "terrorista" szó. Ugyanakkor a térség a legalkalmasabb, hogy megkíséreljük megragadni a terrorizmus igazi jelentését, ám a ködösítés következtében épp itt a legnehezebb a gyökeréig ásni. Bármely eddigi definícióra gondolunk, a PFSZ és támogatói minden kétséget kizáróan terroristák voltak, s ma is azok. Több mint húsz éve hajtanak végre támadásokat izraeli célpontok ellen, zsidó állampolgárokat ölnek és sebesítenek meg.

      A "terrorista" címkével azonban még közel sem jártunk a dolgok végére. Definícióink, s ily módon kritikai megállapításaink (hiszen a terrorizmus értékhordozó kategória) középpontjában kizárólag egyfajta meghatározott típusú erőszak állt: a fennálló rendet felforgatni akaró csoportok terrorja. A közel-keleti viszonyok közepette Izraelben a "fennálló rend" erőszakos akcióit mindig hivatalosan jóváhagyják, és az államgépezet egyik karja, nevezetesen vagy a rendőrség, vagy a katonaság hajtja végre. Éppen ezért az Izrael által elkövetett erőszakos cselekményeket nem lehet a terrorizmus kategóriájába sorolni, szemben a palesztin akciók valamennyi formájával, mert Palesztina hivatalosan nem ország, tehát hivatásos hadsereg sem léphet fel nevében. A terrorizmus első látásra semleges definíciója ebben az esetben a palesztinok elleni propagandaeszközzé változik. Természetesen nem azt akarjuk állítani, hogy ez a terrorizmus morálisan igazolható, csupán annak megértését szeretnénk segíteni, hogy miért válnak hamarjában cinikussá a Palesztinával rokoknszenvezők, ha a terror kérdése szóba kerül. Szerintük ez az erőszak, bármily súlyos és rettenetes is olykor, csupán az egyik eleme egy bonyolult összefüggésnek.