Conor Gearty: Terror
A paradox perui helyzet
Becslések szerint 1980-88 között több mint tizenegyezer ember vesztette
életét Peruban közvetlen politikai erőszak következtében. Kevesebb mint
egytizedük volt csak katona vagy rendőr, a többi áldozat nagyjából azonos
arányban a polgárság és a terroristák köréből került ki. Csak 1989-ben több
mint ezerhatszáz halálos áldozatról tudósítottak, s közülük négyszázhúszan a
helyhatósági választásokat megelőző öt hétben vesztették életüket. A
feszültség hatalmas méreteket öltött, a hatóságok felhagytak az
ujjlenyomatvétel gyakorlatával (korábban így vették elejét a többszöri
szavazásnak), mivel a terroristák azzal fenyegetőztek, végeznek azokkal,
akik ujjukon hordozzák a demokrácia áruló foltját. Az évtized végére Peruban
számtalanszor vezettek be rendkívüli állapotot, az idegenforgalom
visszaesett, a kereskedelmi fellendülés megtorpant. A főváros lakosságának
is el kellett szenvednie a hegyekben szabadon mászkáló s a mindenható
szerepében tetszelgő gerillák vezényelte rendszeres áramkimaradásokat.
A folyamatos romlásért a Fényes Ösvény nevű szervezetet terheli a
felelősség. A furcsa, már-már vallási színezetű név homályos utalás a Perui
Kommunista Párt alapítójára és vezérére, Carlos Mariateguira. Kétségtelenül
baloldali szervezettel állunk szemben, kommunizmusról vallott nézeteik
azonban az 1989-es európai változások tükrében merevnek, özönvíz előttinek
tűnnek. Ideológia és gyakorlat tekintetében Maót tekintik példaképüknek. A
kínai és a szovjet reformokat elvetik, mivel az szerintük "ellenforradalom,
és célja a korábbinál féktelenebb kapitalizmus restaurációja". A csoport
mesterien ötvözi kommunista nézeteit a helyi agrárközösségek
elképzeléseivel, s ettől valami "militáns messiásvárás" támad az emberekben.
Híveik íly módon a marginális, szegény rétegekből, elsősorban az indián
lakosság köréből kerülnek ki. Ám mindebből nem szabad arra a nagyon
leegyszerűsített következtetésre jutnunk, miszerint a csoport léte csupán a
szegények és gazdagok közti igazságtalan tulajdonkülönbség következménye.
Ellenkezőleg, a térség országai közül a legtöbb földreformot Peruban
hajtották végre. Az 1969-79 között hatalmon lévő katonai junta vezette be a
legradikálisabbat, hogy (reményeik szerint) "elejét vegye a vidéken élő
lakosság esetleges forradalmi erőszakának". A reform egy évtized alatt
mintegy 370 ezer család életébe hozott kedvező változást. 8,6 millió hektár
földet osztottak szét a parasztok között. Ha Peruban pusztán a földkérdés
állna az események hátterében, akkor az egész kontinens a forradalom tüzében
égne.
A Fényes Ösvény elsősorban nem gazdasági vagy politikai megfontolásoknak
köszönheti megalakulását, hanem egyetlen ember, dr. Abimael Guzman, az
Ayacucho Egyetem filozófiaprofesszora személyes hatásának. A professzor
radikális nézeteket vallott, s diákjait gyakran küldte terepmunkára a
kisemmizett, sokat becsmérelt indián közösségekhez. 1980-ra odáig jutott,
hogy tanítványaival együtt illegalitásba vonult, s hozzálátott a hatalom
fegyveres megdöntésének megszervezéséhez.
A csoport célja eleinte az volt, hogy a vidéki lakosságot maga mellé
állítva megnyerje a falvakat, bizonyos területeken felszámolja a kormányzat
hatalmát, s az ott lakókra ráerőltesse saját ideológiáját. A hadsereg
hevesen reagált a provokációra, éppen ezért fokozódott a csoport
népszerűsége. A parasztoktól egyre több támogatást kaptak, erejüket növelte,
hogy a közös ellenség legyőzése reményében szoros kapcsolatokat építettek ki
a kábítószerbárókkal, jóllehet az utóbbiakat egészen más indokok vezették.
Az 1980-as évek közepére a szervezet kellőképpen megerősödött, hatókörét
kiterjesztette a városokra is, ahol egyaránt élt a terrorral és a politikai
meggyőzés eszközével.
A csoport a gerilla- és terroristamódszereket felváltva alkalmazta,
holott ilyen mértékű vidéki támogatottság mellett érthetetlen az utóbbi
túlsúlya. A befolyásuk alatt álló területeken kizárólagos hatalomra
törekedtek, erre utal a megtorlásuknak áldozatul esettek -
kormányhivatalnokok, segélyszervezetek tagjai s ellenszegülő parasztok -
magas száma. Megszállottjai lettek a terrornak, pedig Mao ezt feltehetően
helytelenítette volna. A hihetetlen mértékű félelemkeltés, a dermesztő
erőszak aláásta ugyan népszerűségüket, lázadásuk mégis olyan kritikus
helyzetet teremtett, amely mára Peru infrastruktúrájának és kormányának
összeomlásával fenyeget.
A többi terroristacsoporthoz hasonlóan igyekeznek kiprovokálni a hatalom
túlkapásait. Egy esetben ez sikerült is. 1986-ban a katonaság a limai
börtönben 270 rabot ölt meg, akiknek többségét terrorcselekmények
elkövetésének gyanújával tartották fogva. Az Amnesty International adatai
szerint az évtized utolsó három évében Peruban a legmagasabb az "eltűntek"
száma, s élnek a gyanúperrel, hogy jobboldali érzelmű halálbrigádok végzik
el a hadsereg számára kényes gyilkosságokat.
Ám a kegyetlen antiterrorista akciók terveik és reményeik ellenére eddig
sem biztosították, ezután sem hozzák el a Fényes Ösvény győzelmét. Marighela
elmélete semmivel sem helytállóbb ma, mint két évtizeddel ezelőtti
kidolgozása idején. Peru szerencsétlen népének más nem jut belőle, mint vér
és erőszak. A csoport talán legyőzhető, ám ennek ára a már amúgy is
törékeny, gyönge lábakon álló demokratikus struktúra feláldozása.
Régimódi maoizmusával, gerilla-terrorista hibrid stratégiájával és az
eseményekre helytelenül reagáló demokratikus kormánnyal a háta mögött, a
Fényes Ösvény szimbolikus megtestesítője a probléma összetettségének. Ezek a
titokzatos gerillák nem az általános szabályok szerint viselkednek, ám
vészjóslóan magabiztosak.