Conor Gearty: Terror
A KISEMMIZETTEK
A politikai terrornak az erőszakot legfőbb módszerként gyakorló
stratégiája közel-keleti találmány. Csúcspontját 1968-74 között érte el,
mikor úgy tűnt, az egész világot megmételyezi a palesztinok lelketlen
brutalitása. Gépeltérítések, válogatás nélküli fegyveres támadások és
gyakori robbantások tartották rettegésben a nyugati világot. A halálos
áldozatok és a sebesültek főképp izraeliek voltak. Izrael állam a Holocaust
tragédiáját követően alakult meg, s most a lakosok többsége számára úgy
tűnt, mintha az ördög új alakban megtestesülve jött volna el megint. A
zsidók politikai szemléletét a második világháború népirtása jelentősen
megváltoztatta; elszánták magukat, hogy a végsőkig küzdenek népük
fönnmaradásáért. A Holocaust pszichésen is hatott mindazokra, akiknek
feladata lett az újonnan alakított zsidó állam kormányzása és védelmezése. A
terror eredete látszólag Izrael és Palesztina fékezhetetlen konfliktusában
gyökerezik. Hogy megértsük, a terrorizmus miért ütötte fel hirtelen a fejét
1968-ban, meg kell vizsgálnunk a térségben dúló ellenségeskedés történelmi
hátterét és körülményeit. A világon leginkább itt félrevezető és manipulált
a "terrorizmus" vagy a "terrorista" szó. Ugyanakkor a térség a
legalkalmasabb, hogy megkíséreljük megragadni a terrorizmus igazi
jelentését, ám a ködösítés következtében épp itt a legnehezebb a gyökeréig
ásni. Bármely eddigi definícióra gondolunk, a PFSZ és támogatói minden
kétséget kizáróan terroristák voltak, s ma is azok. Több mint húsz éve
hajtanak végre támadásokat izraeli célpontok ellen, zsidó állampolgárokat
ölnek és sebesítenek meg.
A "terrorista" címkével azonban még közel sem jártunk a dolgok végére.
Definícióink, s ily módon kritikai megállapításaink (hiszen a terrorizmus
értékhordozó kategória) középpontjában kizárólag egyfajta meghatározott
típusú erőszak állt: a fennálló rendet felforgatni akaró csoportok terrorja.
A közel-keleti viszonyok közepette Izraelben a "fennálló rend" erőszakos
akcióit mindig hivatalosan jóváhagyják, és az államgépezet egyik karja,
nevezetesen vagy a rendőrség, vagy a katonaság hajtja végre. Éppen ezért az
Izrael által elkövetett erőszakos cselekményeket nem lehet a terrorizmus
kategóriájába sorolni, szemben a palesztin akciók valamennyi formájával,
mert Palesztina hivatalosan nem ország, tehát hivatásos hadsereg sem léphet
fel nevében. A terrorizmus első látásra semleges definíciója ebben az
esetben a palesztinok elleni propagandaeszközzé változik. Természetesen nem
azt akarjuk állítani, hogy ez a terrorizmus morálisan igazolható, csupán
annak megértését szeretnénk segíteni, hogy miért válnak hamarjában cinikussá
a Palesztinával rokoknszenvezők, ha a terror kérdése szóba kerül. Szerintük
ez az erőszak, bármily súlyos és rettenetes is olykor, csupán az egyik eleme
egy bonyolult összefüggésnek.