Conor Gearty: Terror
A francia terror
A szikarioszok és az asszaszinok nem azért kivételek, mert "terroristák"
voltak, hanem azért, mert azokban az időkben meglehetősen szokatlan
módszereket alkalmaztak. A francia forradalom időszakának második felében
használták először a "terror" szót a mai értelmében. A francia rezsim
terrorja 1793-ban és 1794-ben számos olyan módszert alkalmazott, amelyet a
félelem politikájával operálók áldozatainak későbbi generációi is
megismerhettek. Gyökereit tekintve a terror egy bizonyos filozófia logikus
alkalmazása volt: az embereket újjá, igazabbakká kell átformálni, s ha
valaki ennek útjába áll, a "forradalom ellensége", tehát el kell távolítani.
A terror egyik mestere, Saint-Just határozott nézeteket vallott: "Mi olyan
rendet akarunk kialakítani, mely az egyetemes jó irányába mutat, s a
pártütők hamarosan a vérpadon találják magukat." A gond itt a "mi"-vel van.
Úgy fest, mintha a nép akaratáról lenne szó, ám ahogy egy író megjegyezte:
"java részben a köztársaságpártiakra, a Konventre, a hegypártiakra, a
Közbiztonsági Bizottságra, illetve a bizottságon belül is csak a kisebbségre
szorítkozott".
A nép nevében fellépők egyre kevesebben lettek, az áldozatok köre viszont
folyamatosan bővült. A terror kezdetben az arisztokraták ellen irányult, ám
az 1793. szeptember 17-én megalkotott, a "gyanúsakról kiadott törvény"
lehetővé tette, hogy egyre szélesebb körben, meghatározatlan összetételű
csoportok ellen is eljárjanak. A terror fő apostola, Robespierre a törvényt
forradalmi harcostársai, köztük a girondisták és a Cordeliers-klub tagjai
ellen fordította, akikről úgy gondolta, túl mérsékeltek ahhoz, hogy az
emberek javát szolgálják. Ami azt illeti, pontosan a túlbuzgóságának
köszönhette bukását, őt és híveit a forradalom korábbi üldözöttei végezték
ki, amiért korábban neki adatott meg a gyilkolás joga. A terror időszaka
alatt végrehajtott kivégzések száma elérte a negyvenezret, egy másik
tanulmány szerint a tizenkétezer nyaktilós kivégzés áldozatainak mindössze
37 százaléka került ki az arisztokraták közül. S noha igaz, hogy a mai
terrorcselekmények némelyike az 1793-94-es események brutális ideológiáját
idézi, Robespierre modern riválisai jóval kevesebb pusztulást okoztak,
hiszen míg ő az államhatalom gépezetét tudhatta maga mögött, a Vörös
Brigádok, a Vörös Hadsereg Párt, az IRA és a többiek épp ez ellen harcolnak.
A francia forradalom tanulsága abban rejlik, hogy az intézményesített terror
egy év alatt több pusztulást képes okozni, mint a fölkelők egész életük
során.