Conor Gearty: Terror
A Közel-Kelet
Nem szabad megfeledkeznünk a felforgató tevékenység korábban
megfogalmazott definíciójáról, ha világosan akarunk látni a demokrácia és
szabadságjogok egyensúlyának kérdésében. A Közel-Keleten az erőszak
intenzitása és formai megjelenése olyannyira változó, hogy bele sem fér a
"terrorizmus" fogalmába, helyes kezelésének módszereit szinte lehetetlen
számba venni. A terrorizmusellenes megnyilvánulások - a Líbia elleni
amerikai támadás, Szíria, Tunézia és Libanon izraeliek általi bombázása -
pedig azt mutatják, mennyire politikai töltetű az egész problémakör.
Ezzel persze nem azt akarjuk mondani, hogy az európai demokratikus
államoknak nem kell védekezniük a Keletről érkező terrorizmussal szemben.
Védeni kell a repülőtereket, a diplomatákat; kellő időben, kellő helyen
biztosítani a határok védelmét; a titkosszolgálatoknak közösen kell
felvenniük a harcot a közel-keleti fanatikusok ravaszsága ellen; s a
nemzetközi színtéren együttes fellépésre van szükség olyan egyértelmű
gaztettek, mint a géprablások és merényletek megakadályozása érdekében. Az
efféle apolitikus biztonsági intézkedések elkerülhetetlenek, legtöbbjüket be
is vezették. Üdvözítő lenne azonban, ha ugyanennyi energiát fordítanánk a
politikai erőszak mögött meghúzódó indokok elemzésére, és véget tudnánk
vetni mindazoknak az atrocitásoknak, melyeket a Nyugat barátai elkövetnek.
De a jó szándékon túl nem szabad megfeledkeznünk arról a kötelességünkről,
hogy ártatlan állampolgárainkat megvédjük a palesztinok támadásaitól, még
akkor sem, ha tudjuk, milyen gyalázatosan bánnak velük. Megérteni vagy
megbocsátani a politikai erőszakot két különböző dolog.