Conor Gearty: Terror

A Közel-Kelet

      Nem szabad megfeledkeznünk a felforgató tevékenység korábban megfogalmazott definíciójáról, ha világosan akarunk látni a demokrácia és szabadságjogok egyensúlyának kérdésében. A Közel-Keleten az erőszak intenzitása és formai megjelenése olyannyira változó, hogy bele sem fér a "terrorizmus" fogalmába, helyes kezelésének módszereit szinte lehetetlen számba venni. A terrorizmusellenes megnyilvánulások - a Líbia elleni amerikai támadás, Szíria, Tunézia és Libanon izraeliek általi bombázása - pedig azt mutatják, mennyire politikai töltetű az egész problémakör.

      Ezzel persze nem azt akarjuk mondani, hogy az európai demokratikus államoknak nem kell védekezniük a Keletről érkező terrorizmussal szemben. Védeni kell a repülőtereket, a diplomatákat; kellő időben, kellő helyen biztosítani a határok védelmét; a titkosszolgálatoknak közösen kell felvenniük a harcot a közel-keleti fanatikusok ravaszsága ellen; s a nemzetközi színtéren együttes fellépésre van szükség olyan egyértelmű gaztettek, mint a géprablások és merényletek megakadályozása érdekében. Az efféle apolitikus biztonsági intézkedések elkerülhetetlenek, legtöbbjüket be is vezették. Üdvözítő lenne azonban, ha ugyanennyi energiát fordítanánk a politikai erőszak mögött meghúzódó indokok elemzésére, és véget tudnánk vetni mindazoknak az atrocitásoknak, melyeket a Nyugat barátai elkövetnek. De a jó szándékon túl nem szabad megfeledkeznünk arról a kötelességünkről, hogy ártatlan állampolgárainkat megvédjük a palesztinok támadásaitól, még akkor sem, ha tudjuk, milyen gyalázatosan bánnak velük. Megérteni vagy megbocsátani a politikai erőszakot két különböző dolog.