Conor Gearty: Terror

A dühöngő terror

      Az 1972-73-as évek erőszakhulláma azt igazolta, hogy a brutalitás spirálja, amely egyidejűleg ívelt felfelé Dél-Amerikában is, nemzetközi logika szerint működik. A támadások túlléptek az izraeli személyiségeken és célpontokon. 1972 májusában egy belga gép eltérítése az izraeli ejtőernyősök és a Fekete Szeptember tagjainak nyílt fegyveres összetűzéséhez vezetett, melynek során két terrorista életét vesztette, s egy női utas később belehalt a tűzpárbaj során elszenvedett sérüléseibe. Két héttel később, a palesztin áldozatok halálát megbosszulandó, a tel-avivi nemzetközi repülőtéren tömegmészárlássá fajult összecsapásra került sor.

      Május 30-án három fiatal japán utasa is volt annak az Air France-gépnek, amely 119 utassal a fedélzetén szállt fel Rómában. Az érkezési csarnokban a többiekkel együtt várták csomagjaikat, majd kézhez kapva géppisztolyokat rántottak elő belőlük, s vaktában tüzelni kezdtek a körülöttük várakozó több mint háromszáz fős tömegre. Ezután kézigránátokat dobáltak a pánikba esett emberekre és a várakozó gépre. Az incidensnek huszonnyolc halálos és hetven sebesült áldozata volt, többen életveszélyes sérüléseket szenvedtek. A halálos áldozatok között volt egy hírneves izraeli tudós és tizenhat Puerto Ricó-i zarándok, akik a Szentföldre igyekeztek. A későbbiek során kiderült, hogy a fegyveresek a Japán Vörös Hadsereg elnevezésű csoport tagjai voltak, akik a PFLP nevében léptek fel, s "vállalták a teljes felelősséget" ezért a "bátor tettért". A jelentések szerint a japánok "válogatás nélkül gyilkoltak, zömmel természetesen izraelieket, de másokat is, akik a helyszínen tartózkodtak".

      A leghírhedtebb merényletre a következő év szeptemberében került sor a müncheni olimpiai játékok alkalmával. A Fekete Szeptemberhez tartozó nyolc palesztin terroristára hajnali négy óra harminc perckor figyeltek fel, amikor átmásztak az olimpiai falut övező drótkerítésen, ám úgy gondolták, a városban tett éjszakai sétájukról hazatérő sportolók. A terroristák egy nyitva hagyott ajtón át behatoltak az izraeli sportolók szállására, s a csapat egyik útjukat álló tagját megölték, s kilenc másikat foglyul ejtettek. Páróra múlva közölték túszaik elengedésének feltételét: izraeli börtönökben fogva tartott kétszáz társuk szabadon bocsátását. A tel-avivi hatóságok nem voltak hajlandók tárgyalni. A nyugatnémetek számos lehetőséget ajánlottak fel, míg végül a túszszedők megelégedtek azzal, hogy garantálják visszaútjukat Kairóba. A németek ajánlata csapda volt, ám véres következményekkel járó, tökéletlen csapda: a repülőtéri tűzpárbajban öt palesztin, valamennyi izraeli túsz és egy német rendőr életét vesztette.

      Damaszkuszban közzétett "végakaratukban" az időközben megölt terroristák megfogalmazták óhajukat: "a világ szerezzen tudomást azokról, akiknek országát huszonnégy éve megszállás alatt tartják, s becsületét lábbal tiporják... Nem árt, ha a világ ifjúsága néhány órára odafigyel tragédiájukra."

      Két hónappal később egy nyugatnémet Lufthansa-gép eltérítésének drámája következett. A fedélzeten húsz utas és a személyzet tartózkodott. A tragédia azzal zárult, hogy a német hatóságok beleegyeztek, elengedik a Fekete Szeptember három terroristáját, akik túlélték a müncheni akciót. Ezenközben Izrael bosszúhadjáratának részeként légitámadásokat intézett Szíria és Libanon ellen: lakosok százainak haláláról értesülhetett a világ.

      München után a PFSZ és szervezetei újult erővel folytatták véres akcióikat. 1972 decemberében megrohamozták a bangkoki izraeli nagykövetséget, s hat embert tartottak fogva tizenkilenc órán át. 1973 márciusában a Fekete Szeptember tagjai elfoglalták a khartoumi szaúd-arábiai nagykövetséget, megölték a követség fogadásán részt vevő Cleo Noel amerikai nagykövetet, George C. Moore amerikai és Guy Eid belga ügyvivőket. Feltehetően bűntetésképpen, amiért a tokiói kormány hatmillió dollár kompenzációt fizetett az izraelieknek a tel-avivi repülőtéren történt incidensért, a terroristák 1973 júliusában eltérítettek és felrobbantottak egy japán gépet. Egy hónappal később az athéni repülőtéren elkövetett gépfegyveres és kézigránátos merényletben öt ember vesztette éietét, ötvenhárman megsebesültek; a támadás elkövetőit a görök hatóságok azután, hogy a terroristák további merényleteket helyeztek kilátásba, szabadon engedték.

      A brutalitás egyik csúcspontjának számított az 1973. december 17-én, a római repülőtéren elkövetett merénylet. Öt palesztin, útban a Pan Am Bejrútba készülő Boeing 707-es gépe felé, tüzet nyitott a váróban. A gépre gyújtóbombákat szórtak, huszonkilenc ember lelte halálát a lángokban. Ezután eltérítettek egy Lufthansa-gépet, túszul ejtettek egy olasz csoportot, megöltek két embert, s Athénba repültek. Itt az egyik túszt agyonlőtték, s kidobták a kifutópályára, a gép ezután Damaszkuszt érintve Kuvaitnak indult, ahol végül a túszokat szabadon engedték, s a géprablók megadták magukat. E brutális tettért meglepő módon egyetlen csoport sem vállalta a felelősséget.

      A következő év nagyjából ugyanúgy kezdődött, ahogy a régi véget ért. 1974 januárjában a PFLP és a Japán Vörös Hadsereg egyesített akciót indított Szingapúrban és Kuvaitban, megszálltak egy kompot, megkíséreltek felrobbantani egy olajfinomítót, megrohamoztak egy nagykövetséget, túszul ejtettek számtalan embert, köztük a Kuvaitba akkreditált japán nagykövetet. Márciusban egy brit repülőgépet térítettek el s robbantottak fel az amszterdami repülőtéren. Az év során Párizsban számos izraeli tulajdonban lévő épületet rongáltak meg gépkocsikban elhelyezett pokolgépekkel. Úgy látszott, az erőszak ragálya vég nélkül tombol.

      Áprilisban a PFLP-GC a libanoni határ közelében fekvő Kirjat Smona városában megrohamozott egy lakóházat. Tizennyolc ember, köztük nyolc gyerek és öt asszony veszítette életét, ám három terrorista is elpusztult, mikor az izraeli géppisztoly sorozatok felrobbantották pokolgépekkel töltött hátizsákjaikat. A hatóságok azt állították, hogy a terroristák vaktában lövöldöztek mindenkire; a PFLP-GC viszont kijelentette, ők csak túszokat szedtek, s az áldozatok akkor vesztették életüket, mikor a rendőrök tüzet nyitottak. Az izraeliek megtorlásul rajtaütöttek hat falun Kirjat Smonától északra és nyugatra. Az áldozatok számáról pontos adatokat nem tudni, a feltételezések szerint többen meghaltak.

      Májusban huszonöt izraeli, köztük huszonegy iskolás gyerek vesztette életét Maalot faluban, mikor a Nájif Havatma vezette Palesztinai Népi Demokratikus Felszabadítási Front (PDFLP) támadást intézett egy iskola ellen. A másnap a Libanon ellen megindított megtorló légitámadások huszonegy halálos áldozatot követeltek, s százharmincnégyen sebesültek meg. Júniusban egy észak-izraeli kibuc ellen intézett támadás három asszony, két héttel később, egy másik határszéli településen, egy hasonló rajtaütés egy egész család életét oltotta ki. Mindkét esetben a terroristák is életüket vesztették, az incidenseket Libanon elleni súlyos támadások követték. A második palesztin akciót követően izraeli tengerészkommandósok rajtaütöttek Tyr, Szidón és Rásza-Sak libanoni kikötőkön. A katonák, akiket az izraeli hadsereg vízi járművei szállítottak, a nyílt tengerről gumicsónakokon közelítették meg a partot, felrobbantották a helyi lakosok harminc halászhajóját, majd észrevétlenül visszatértek a szállítóhajókhoz. Hátra hagyott röpiratukban a portyázók figyelmeztették a lakosságot, amennyiben a palesztinok továbbra is libanoni bázisokról indítanak támadást izraeli célpontok ellen, megtiltják a földközi-tengeri part menti halászatot.

      A hat éven át tartó szakadatlan erőszakhullám után semmi különbség sem volt a két fél módszere között. De mit hozott a terror a palesztin népnek? A Jasszer Arafat által adott válasz a PFSZ 1974-es irányváltásához vezetett, amely döntő fontosságú volt a politikai terror taktikájának szempontjából.