Conor Gearty: Terror
A terrorizmus irodalma
Van-e remény arra, hogy a tudomány majd tisztázza a fogalmat? Az
egyetemeken kevés tantárgy vált oly divatossá az elmúlt húsz év során, mint
éppen a terrorizmus története. Az európai és észak-amerikai politológiai
tanszékek tananyagában e téma meghatározó helyet foglal el. Olyan nagy az
érdeklődés, hogy ma már csak vaskos bibliográfiák segítségével lehet nyomon
követni a témáról évről évre nagyobb számban megjelenő köteteket. A
könyvterjedelmet el nem érő cikkek és dolgozatok szaklapokban látnak
napvilágot, például a Terrorism: An International Journal (Terrorizmus:
Nemzetközi Szaklap) vagy a Terrorism and Political Violence (A Terrorizmus
és a Politikai Erőszak) hasábjain. Számtalan kutatásszervező központ és
intézmény közöl a terrorizmussal kapcsolatos írásokat, rendez vitákat és
konferenciákat. Egy időben Londonban több kutatóintézet is foglalkozott a
kérdéssel, így a Konfliktus- és Terrorizmustudományi Kutatóintézet, a
Terrorizmustudományi Kutatási Alapítvány és a Konfliktustudományi Intézet. A
fogalmat mégsem sikerült pontosan meghatározni.
A szakirodalmat nagyjából három kategóriába lehet sorolni. A spektrum
egyik végén találhatók a gondos és alapos beszámolók bizonyos erőszakos
felforgató cselekményekről - például az izraeli King David Hotel 1946-os
felrobbantásáról -, valamint az egyes csoportok történetét dokumentáló
munkák, például T. P. Coogan IRA-tanulmánya. Az ilyen jellegű
forrásmunkáknak nem kell megbirkózniuk a terrorizmus fogalmának pontos és
átfogó definiálásával, szükségtelen kitérniük egyéb csoportok
tevékenységére, és elkerülhetnek mindenfajta vitatható címkézést, hiszen egy
adott eseménysort mondanak el, amelyből az olvasónak kell levonnia a
következtetéseit.
A skála másik végén azok a könyvek találhatók, amelyekben kétségtelenül
elhangzik a "terrorista" minősítés, de korábban kialakított morális
állásfoglalásnak megfelelően. Így a definíció kérdése háttérbe szorul
amögött, hogy miképpen kezelendő a terrorizmus. Az olyan könyveknek, mint a
Terrorism: How the West Can Win (Hogyan győzheti le a Nyugat a
terrorizmust?), Terror! The West Fights Back (Terror! A Nyugat visszavág) és
The War Against Terrorism (Harc a terrorizmus ellen), már a címe is
árulkodik a stílusáról és hangsúlyairól. Más munkák, mint például az Inside
Terrorist Organizations (A terrorszervezeteken belül), vagy a Hydra of
Carnage (Az öldöklő hidra), középpontjában nem a terrorizmusellenes
intézkedések vannak, hanem a felforgató csoportok, ám a definíció
megfogalmazásával e művek is adósak maradnak.
E két kategória között helyezkedik el a tradicionális politikatudományok
megközelítésmódja, amely a terrorizmusnak koherens jelentést igyekszik
tulajdonítani. E munkák meghatározásaikat arra a meggyőződésre alapozzák,
hogy a terrorizmus konkrét és érzékelhető felforgató módszer; vagyis a
fennálló renddel szemben megnyilvánuló erőszakos taktika, melynek morális
megítélése elhanyagolható. Amennyiben e gondolatmenetet következetesen
lehetne alkalmazni, a téma körüljárása viszonylag egyszerű lenne. Bizonyos
csoportok és egyének tevékenységének megítéléséhez olyan értékektől
független fogódzó állna rendelkezésünkre, amelynek segítségével határozott
következtetésekre juthatnánk a tekintetben, vajon terroristáknak számítanak-
e vagy sem. Sajnos azonban a dolog nem ilyen egyszerű. A legnagyobb baj az,
hogy annak eldöntéséhez, ki a terrorista, nem járható út, ha fogunk egy
listát, és sorra kipipáljuk az erőszakos tulajdonságokat. Maga a címke
elkerülhetetlenül értékhordozó. Jelentését a kormányok, a médiumok, a
mindennapi szóhasználat, s nem az egyetemi tanszékek formálják. Erkölcsi
rosszallás cseng ki a szóból, s így - a hatalmi elit és mások számára-nagyon
is jól alkalmazható sértés.