Conor Gearty: Terror

A paradox perui helyzet

      Becslések szerint 1980-88 között több mint tizenegyezer ember vesztette életét Peruban közvetlen politikai erőszak következtében. Kevesebb mint egytizedük volt csak katona vagy rendőr, a többi áldozat nagyjából azonos arányban a polgárság és a terroristák köréből került ki. Csak 1989-ben több mint ezerhatszáz halálos áldozatról tudósítottak, s közülük négyszázhúszan a helyhatósági választásokat megelőző öt hétben vesztették életüket. A feszültség hatalmas méreteket öltött, a hatóságok felhagytak az ujjlenyomatvétel gyakorlatával (korábban így vették elejét a többszöri szavazásnak), mivel a terroristák azzal fenyegetőztek, végeznek azokkal, akik ujjukon hordozzák a demokrácia áruló foltját. Az évtized végére Peruban számtalanszor vezettek be rendkívüli állapotot, az idegenforgalom visszaesett, a kereskedelmi fellendülés megtorpant. A főváros lakosságának is el kellett szenvednie a hegyekben szabadon mászkáló s a mindenható szerepében tetszelgő gerillák vezényelte rendszeres áramkimaradásokat.

      A folyamatos romlásért a Fényes Ösvény nevű szervezetet terheli a felelősség. A furcsa, már-már vallási színezetű név homályos utalás a Perui Kommunista Párt alapítójára és vezérére, Carlos Mariateguira. Kétségtelenül baloldali szervezettel állunk szemben, kommunizmusról vallott nézeteik azonban az 1989-es európai változások tükrében merevnek, özönvíz előttinek tűnnek. Ideológia és gyakorlat tekintetében Maót tekintik példaképüknek. A kínai és a szovjet reformokat elvetik, mivel az szerintük "ellenforradalom, és célja a korábbinál féktelenebb kapitalizmus restaurációja". A csoport mesterien ötvözi kommunista nézeteit a helyi agrárközösségek elképzeléseivel, s ettől valami "militáns messiásvárás" támad az emberekben. Híveik íly módon a marginális, szegény rétegekből, elsősorban az indián lakosság köréből kerülnek ki. Ám mindebből nem szabad arra a nagyon leegyszerűsített következtetésre jutnunk, miszerint a csoport léte csupán a szegények és gazdagok közti igazságtalan tulajdonkülönbség következménye. Ellenkezőleg, a térség országai közül a legtöbb földreformot Peruban hajtották végre. Az 1969-79 között hatalmon lévő katonai junta vezette be a legradikálisabbat, hogy (reményeik szerint) "elejét vegye a vidéken élő lakosság esetleges forradalmi erőszakának". A reform egy évtized alatt mintegy 370 ezer család életébe hozott kedvező változást. 8,6 millió hektár földet osztottak szét a parasztok között. Ha Peruban pusztán a földkérdés állna az események hátterében, akkor az egész kontinens a forradalom tüzében égne.

      A Fényes Ösvény elsősorban nem gazdasági vagy politikai megfontolásoknak köszönheti megalakulását, hanem egyetlen ember, dr. Abimael Guzman, az Ayacucho Egyetem filozófiaprofesszora személyes hatásának. A professzor radikális nézeteket vallott, s diákjait gyakran küldte terepmunkára a kisemmizett, sokat becsmérelt indián közösségekhez. 1980-ra odáig jutott, hogy tanítványaival együtt illegalitásba vonult, s hozzálátott a hatalom fegyveres megdöntésének megszervezéséhez.

      A csoport célja eleinte az volt, hogy a vidéki lakosságot maga mellé állítva megnyerje a falvakat, bizonyos területeken felszámolja a kormányzat hatalmát, s az ott lakókra ráerőltesse saját ideológiáját. A hadsereg hevesen reagált a provokációra, éppen ezért fokozódott a csoport népszerűsége. A parasztoktól egyre több támogatást kaptak, erejüket növelte, hogy a közös ellenség legyőzése reményében szoros kapcsolatokat építettek ki a kábítószerbárókkal, jóllehet az utóbbiakat egészen más indokok vezették. Az 1980-as évek közepére a szervezet kellőképpen megerősödött, hatókörét kiterjesztette a városokra is, ahol egyaránt élt a terrorral és a politikai meggyőzés eszközével.

      A csoport a gerilla- és terroristamódszereket felváltva alkalmazta, holott ilyen mértékű vidéki támogatottság mellett érthetetlen az utóbbi túlsúlya. A befolyásuk alatt álló területeken kizárólagos hatalomra törekedtek, erre utal a megtorlásuknak áldozatul esettek - kormányhivatalnokok, segélyszervezetek tagjai s ellenszegülő parasztok - magas száma. Megszállottjai lettek a terrornak, pedig Mao ezt feltehetően helytelenítette volna. A hihetetlen mértékű félelemkeltés, a dermesztő erőszak aláásta ugyan népszerűségüket, lázadásuk mégis olyan kritikus helyzetet teremtett, amely mára Peru infrastruktúrájának és kormányának összeomlásával fenyeget.

      A többi terroristacsoporthoz hasonlóan igyekeznek kiprovokálni a hatalom túlkapásait. Egy esetben ez sikerült is. 1986-ban a katonaság a limai börtönben 270 rabot ölt meg, akiknek többségét terrorcselekmények elkövetésének gyanújával tartották fogva. Az Amnesty International adatai szerint az évtized utolsó három évében Peruban a legmagasabb az "eltűntek" száma, s élnek a gyanúperrel, hogy jobboldali érzelmű halálbrigádok végzik el a hadsereg számára kényes gyilkosságokat.

      Ám a kegyetlen antiterrorista akciók terveik és reményeik ellenére eddig sem biztosították, ezután sem hozzák el a Fényes Ösvény győzelmét. Marighela elmélete semmivel sem helytállóbb ma, mint két évtizeddel ezelőtti kidolgozása idején. Peru szerencsétlen népének más nem jut belőle, mint vér és erőszak. A csoport talán legyőzhető, ám ennek ára a már amúgy is törékeny, gyönge lábakon álló demokratikus struktúra feláldozása.

      Régimódi maoizmusával, gerilla-terrorista hibrid stratégiájával és az eseményekre helytelenül reagáló demokratikus kormánnyal a háta mögött, a Fényes Ösvény szimbolikus megtestesítője a probléma összetettségének. Ezek a titokzatos gerillák nem az általános szabályok szerint viselkednek, ám vészjóslóan magabiztosak.