Conor Gearty: Terror
A TERROR BŰVÖLETÉBEN
Az egyértelműen terrorista jellegűnek minősített erőszakos
cselekményeknek vannak bizonyos közös vonásaik. Mindig súlyos fizikai
erőszakot alkalmaznak, vagy (mint például a gépeltérítések és emberrablások
esetében) fenyegetőznek vele; a valódi terrorizmus védjegye az öldöklés, a
pusztítás. Korunk társadalmaiban az ilyen tettek nem mennek ritkaságszámba.
Despotikus kormányok is élnek ezekkel az eszközökkel, ám az ő esetükben az
államhatalmi gépezet hajtja végre és legitimálja őket, nem úgy, mint a
felforgató jellegű terrorcselekményeknél. Az igazi politikai terroristát a
bűnözőtől motivációi különböztetik meg, az előbbi nem személyes, hanem
politikai előnyökhöz kíván jutni. Az elkövetők egy hosszú távú küzdelem
részének tekintik tetteiket. Az általánosításnak ezen a szintjén együtt
lehet említeni a palesztin szélsőségesek repülőtéri robbantásait vagy a
nemzeti szeparatisták akcióját Pierre Laporte quebeci munkaügyi miniszter
ellen, akit 1970-ben elraboltak és meggyilkoltak, vagy az IRA 1974-es
birminghami vendéglőrobbantását. A politikai dimenzió lényegi eleme a valódi
terrorizmusnak, képviselőit pontosan ez különbözteti meg a gengszterektől és
kábítószerbáróktól, akiknek erőszakos cselekedetei csak az öncélú és
féktelen bűnözés brutális mellékhatása. A felforgató tevékenységgel párosuló
politikai üzenet az egyik ok, amiért a szabad társadalmak olyan iszonyattal
figyelik az efféle terrorcselekményeket; a bűnözők csak hasznot akarnak
húzni a társadalomból, a lázadó azonban el akarja pusztítani.