Conor Gearty: Terror
A terrorizmus, ahogyan hivatalos körökben értelmezik
A kormányok mint a fennálló rend támaszai, természetesen terroristáknak
bélyegzik ellenfeleiket, hiszen a nyelvi bűvészmutatvány révén megnyert
közvélemény támogatása döntő lehet például a választási küzdelmekben. Akik a
legtöbbet veszíthetik egy esetleges változás esetén, azok ragaszkodnak
leginkább a terrorizmus tág értelmű definíciójához. Ily módon 1981-ben
előszöra CIA használta a nemzetközi terrorizmusról szólván a "fenyegetés" és
a "zavarkeltés" kifejezést. 1979-es jelentésükben 1968 és 1979 között 3336
"nemzetközi terrorcselekményről" számolnak be. De amikor az új kritériumokat
alkalmazták, ez a szám már 6714-re nőtt, mintha egyik napról a másikra
megduplázódott volna a "nemzetközi" terrorcselekmények száma. A terrorizmus
hivatalos definíciói érthető módon éppen a kulcselemét, a terrort vetik el
az átfogó formula kedvéért, amelynek révén a lázadásnak szinte minden
formáját terrorista felforgató tevékenységként jellemezhetnék. Ennek
megfelően a terrorizmus ellen harcoló különleges amerikai egységek - főnökük
akkoriban George Bush alelnök volt - 1986-ban kijelentették: a terrorizmus
"személyek vagy tulajdon ellen irányuló törvénytelen és erőszakos támadás,
vagy azzal való fenyegetőzés politikai és társadalmi célok elérése
érdekében." "Kormányokat, egyéneket vagy csoportokat akar megfélemlíteni és
kényszeríteni, hogy változtassanak magatartásukon és politikájukon."
A Kongresszus a "terrorcselekmények körét" még ennél is szélesebben
értelmezte: "...kémkedés, szabotázs, emberrablás, zsarolás, gépeltérítés,
rablás, bombarobbantás, foglyok és túszok ejtése, valamint elrablással,
zsarolással, gépeltérítéssel, bombarobbantással, foglyok és túszok ejtésével
való fenyegetőzés, illetve az erre tett kísérletek bármelyike, valamint
bármely, emberek vagy állatok, illetve személyi vagy köztulajdon sérelmére
elkövetendő támadással való fenyegetőzés, továbbá bármely összeesküvés a
fenti cselekmények valamelyikének elkövetésére annak érdekében, hogy egy
személyt vagy kormányt valamely lépés megtételére vagy éppen visszavonására
kényszerítsenek."
Az efféle szószaporítás másra sem jó, mint hogy mindenféle jelentéstől
megfossza a terrorísta szót. Az Egyesült Királyság 1989-es, terrorizmus
megelőző törvényének egyik sora ennél tömörebben, de még mindig tágan
fogalmaz. A terrorizmust így írja le: "az erőszak eszközének alkalmazása
politikai célok elérése érdekében", s ide sorol "minden olyan erőszakos
cselekményt, amelynek célja, hogy a közvéleményben vagy a közvélemény egy
részében félelmet keltsen". A képletből azonban ezúttal is kimaradt a
válogatásnélküliség. A "félelem" pedig itt pontatlan kifejezés, hiszen egy
járőr anélkül is félhet szolgálatban, hogy terrorizálnák. A definíció
semmiféle útmutatással sem szolgál atekintetben, milyen létszámú az a
közönség, amelynek félelemben tartása már terrornak minősíthető. És mi a
helyzet a miniszterekkel vagy az egyszemélyes közhivatallal, az Észak-
Írországért felelős államminiszteri poszttal?