Conor Gearty: Terror

Az erőszakhullám erősödése

      A PFLP már hadjáratának elején úgy döntött, hogy a merényletek nemzetközi célpontjait nem szűkíti le Izraelre és az EI AI-ra, s a tervet hamarosan siker koronázta. 1969 augusztusában Dél-Olaszország fölött eltérítették az amerikai TWA légitársas ág egyik járatát. A gép Szíriában, Damaszkuszban szállt le, ahol az utasokat és a személyzetet sértetlenül szabadon engedték, de csak azután, hogy kialkudták tizenhárom palesztin társuk szabadon bocsátását. Meglepő módon a két géprabló büntetlenül úszta meg.

      A legdrámaibb gépeltérítés 1970 szeptemberében történt. Ez az esemény nemzetközivé szélesítette a közvélemény megváltoztatását célzó palesztin terrorizmust. A PFLP terroristái három, Európából New Yorkba tartó légijáratot kaparintottak meg ugyanazon a napon. 475 túszt szedtek. A negyedik gépeltérítés kudarcot vallott, mivel az egyik géprablót, Leila Háledet, aki a TWA-akcióban is résztvett, őrizetbe vették. Az egyik gép Kairóban szállt le, ahol kiürítették és felrobbantották. A másik kettőt Dawson's Fieldbe, Jordániába irányították, egy elhagyatott kényszerleszálló- pályára, ahol hamarosan csatlakozott hozzájuk egy másik elrabolt repülőgép, ezúttal egy brit VC-10-es, fedélzetén több mint száz utassal és személyzettel. Az eseményt tíz napon át tartó feszült alkudozás követte, melyben a Vöröskereszt vállalta a közvetítő szerepét. A Nyugat rémült szemlélője maradt csupán az eseményeknek. Az utasok szabadon bocsátásának ára felszökött: a terroristák az európai börtönökben fogva tartott palesztin foglyok elengedését követelték. Az alku végül is megszületett, hét foglyot engedtek szabadon Svájc, Nagy-Britannia és Nyugat-Németország börtöneiből. A túszok mindegyike élve szabadult. A senki földjén veszteglő három eltérített repülőgép azt szimbolizálta, hogy a nyugati technikának sikeres ellenfele a PFLP.

      A gépeltéritő hullámnak voltak romantikus vonásai is, különösen azokban az esetekben, mikor csak blöffről s nem végbevitt akciókról volt szó. A csoport nőtagját, Leila Háledet rövid ideig karizmatikus forradalmárként ünnepelték Nyugaton, s a kor rebellis fiataljai a palesztinokat hamarosan elnyomott népcsoportnak kezdték látni, amellyel szolidaritást vállalhattak.

      Husszein jordániai király talán kész lett volna tolerálni a palesztin "állam az államban" eszme alapján az Izrael ellen indított nemzetközi színterű támadásokat, ha ez az ő szuverén irányítása alatt történhetett volna. Ám arra az erőtlenségre nem volt felkészülve, amelyet kormánya tanúsított, ráadásul a televízió jóvoltából a világ szeme láttára; márpedig a PFLP teátrális Dawson's Field-i föllépése Jordánia ügyefogyottságát bizonyította. 1970. szeptember 17-én, a gépeltérítési válság okozta helyzet rendeződése előtt, a jordániai hadsereg összehangolt katonai támadást indította PFSZ ellen. Tíz napig tartó elkeseredett csatározás után a palesztin ellenállás jelentősen meggyöngült. A rákövetkező nyáron ismét fellángolt az ellenségeskedés, amikor június 2-án Husszein király "végső támadásra" szólított fel azok ellen, akik megkísérlik "megbontani a jordániai és palesztin egységet, s egy új palesztin állam létrehozását szorgalmazzák". Hirst megállapítása szerint a hadjárat annyira "kegyetlen volt, hogy több tucat fidaíjín végső kétségbeesésében és elkeseredésében inkább átkelt a Jordán folyón, nehogy az uralkodó bosszúszomjas csapatainak kezébe kerüljön".

      1971 őszére a palesztinok szembetűnően elszigetelődtek, a nemzetközi színtéren barátok nélkül maradtak, az arab államok sem kértek belőlük, s az a két ország, amellyel szemben területi követeléseket támasztottak, Izrael és Jordánia, mélységesen megvetette és üldözte őket. A PFSZ-en belül újabb, lazán szervezett katonai alakulatok jöttek létre, a legkegyetlenebbnek a Fekete Szeptember bizonyult. A csoport azzal kezdte működését, hogy megölte Vaszfi Tellt, Jordánia miniszterelnökét. A palesztinok, kiknek nem volt hová hazatérniök, a halálba menekültek.