Conor Gearty: Terror

A francia terror

      A szikarioszok és az asszaszinok nem azért kivételek, mert "terroristák" voltak, hanem azért, mert azokban az időkben meglehetősen szokatlan módszereket alkalmaztak. A francia forradalom időszakának második felében használták először a "terror" szót a mai értelmében. A francia rezsim terrorja 1793-ban és 1794-ben számos olyan módszert alkalmazott, amelyet a félelem politikájával operálók áldozatainak későbbi generációi is megismerhettek. Gyökereit tekintve a terror egy bizonyos filozófia logikus alkalmazása volt: az embereket újjá, igazabbakká kell átformálni, s ha valaki ennek útjába áll, a "forradalom ellensége", tehát el kell távolítani. A terror egyik mestere, Saint-Just határozott nézeteket vallott: "Mi olyan rendet akarunk kialakítani, mely az egyetemes jó irányába mutat, s a pártütők hamarosan a vérpadon találják magukat." A gond itt a "mi"-vel van. Úgy fest, mintha a nép akaratáról lenne szó, ám ahogy egy író megjegyezte: "java részben a köztársaságpártiakra, a Konventre, a hegypártiakra, a Közbiztonsági Bizottságra, illetve a bizottságon belül is csak a kisebbségre szorítkozott".

      A nép nevében fellépők egyre kevesebben lettek, az áldozatok köre viszont folyamatosan bővült. A terror kezdetben az arisztokraták ellen irányult, ám az 1793. szeptember 17-én megalkotott, a "gyanúsakról kiadott törvény" lehetővé tette, hogy egyre szélesebb körben, meghatározatlan összetételű csoportok ellen is eljárjanak. A terror fő apostola, Robespierre a törvényt forradalmi harcostársai, köztük a girondisták és a Cordeliers-klub tagjai ellen fordította, akikről úgy gondolta, túl mérsékeltek ahhoz, hogy az emberek javát szolgálják. Ami azt illeti, pontosan a túlbuzgóságának köszönhette bukását, őt és híveit a forradalom korábbi üldözöttei végezték ki, amiért korábban neki adatott meg a gyilkolás joga. A terror időszaka alatt végrehajtott kivégzések száma elérte a negyvenezret, egy másik tanulmány szerint a tizenkétezer nyaktilós kivégzés áldozatainak mindössze 37 százaléka került ki az arisztokraták közül. S noha igaz, hogy a mai terrorcselekmények némelyike az 1793-94-es események brutális ideológiáját idézi, Robespierre modern riválisai jóval kevesebb pusztulást okoztak, hiszen míg ő az államhatalom gépezetét tudhatta maga mögött, a Vörös Brigádok, a Vörös Hadsereg Párt, az IRA és a többiek épp ez ellen harcolnak. A francia forradalom tanulsága abban rejlik, hogy az intézményesített terror egy év alatt több pusztulást képes okozni, mint a fölkelők egész életük során.