Conor Gearty: Terror

A TERROR BŰVÖLETÉBEN

      Az egyértelműen terrorista jellegűnek minősített erőszakos cselekményeknek vannak bizonyos közös vonásaik. Mindig súlyos fizikai erőszakot alkalmaznak, vagy (mint például a gépeltérítések és emberrablások esetében) fenyegetőznek vele; a valódi terrorizmus védjegye az öldöklés, a pusztítás. Korunk társadalmaiban az ilyen tettek nem mennek ritkaságszámba. Despotikus kormányok is élnek ezekkel az eszközökkel, ám az ő esetükben az államhatalmi gépezet hajtja végre és legitimálja őket, nem úgy, mint a felforgató jellegű terrorcselekményeknél. Az igazi politikai terroristát a bűnözőtől motivációi különböztetik meg, az előbbi nem személyes, hanem politikai előnyökhöz kíván jutni. Az elkövetők egy hosszú távú küzdelem részének tekintik tetteiket. Az általánosításnak ezen a szintjén együtt lehet említeni a palesztin szélsőségesek repülőtéri robbantásait vagy a nemzeti szeparatisták akcióját Pierre Laporte quebeci munkaügyi miniszter ellen, akit 1970-ben elraboltak és meggyilkoltak, vagy az IRA 1974-es birminghami vendéglőrobbantását. A politikai dimenzió lényegi eleme a valódi terrorizmusnak, képviselőit pontosan ez különbözteti meg a gengszterektől és kábítószerbáróktól, akiknek erőszakos cselekedetei csak az öncélú és féktelen bűnözés brutális mellékhatása. A felforgató tevékenységgel párosuló politikai üzenet az egyik ok, amiért a szabad társadalmak olyan iszonyattal figyelik az efféle terrorcselekményeket; a bűnözők csak hasznot akarnak húzni a társadalomból, a lázadó azonban el akarja pusztítani.