Conor Gearty: Terror

A terrorizmus, ahogyan hivatalos körökben értelmezik

      A kormányok mint a fennálló rend támaszai, természetesen terroristáknak bélyegzik ellenfeleiket, hiszen a nyelvi bűvészmutatvány révén megnyert közvélemény támogatása döntő lehet például a választási küzdelmekben. Akik a legtöbbet veszíthetik egy esetleges változás esetén, azok ragaszkodnak leginkább a terrorizmus tág értelmű definíciójához. Ily módon 1981-ben előszöra CIA használta a nemzetközi terrorizmusról szólván a "fenyegetés" és a "zavarkeltés" kifejezést. 1979-es jelentésükben 1968 és 1979 között 3336 "nemzetközi terrorcselekményről" számolnak be. De amikor az új kritériumokat alkalmazták, ez a szám már 6714-re nőtt, mintha egyik napról a másikra megduplázódott volna a "nemzetközi" terrorcselekmények száma. A terrorizmus hivatalos definíciói érthető módon éppen a kulcselemét, a terrort vetik el az átfogó formula kedvéért, amelynek révén a lázadásnak szinte minden formáját terrorista felforgató tevékenységként jellemezhetnék. Ennek megfelően a terrorizmus ellen harcoló különleges amerikai egységek - főnökük akkoriban George Bush alelnök volt - 1986-ban kijelentették: a terrorizmus "személyek vagy tulajdon ellen irányuló törvénytelen és erőszakos támadás, vagy azzal való fenyegetőzés politikai és társadalmi célok elérése érdekében." "Kormányokat, egyéneket vagy csoportokat akar megfélemlíteni és kényszeríteni, hogy változtassanak magatartásukon és politikájukon."

      A Kongresszus a "terrorcselekmények körét" még ennél is szélesebben értelmezte: "...kémkedés, szabotázs, emberrablás, zsarolás, gépeltérítés, rablás, bombarobbantás, foglyok és túszok ejtése, valamint elrablással, zsarolással, gépeltérítéssel, bombarobbantással, foglyok és túszok ejtésével való fenyegetőzés, illetve az erre tett kísérletek bármelyike, valamint bármely, emberek vagy állatok, illetve személyi vagy köztulajdon sérelmére elkövetendő támadással való fenyegetőzés, továbbá bármely összeesküvés a fenti cselekmények valamelyikének elkövetésére annak érdekében, hogy egy személyt vagy kormányt valamely lépés megtételére vagy éppen visszavonására kényszerítsenek."

      Az efféle szószaporítás másra sem jó, mint hogy mindenféle jelentéstől megfossza a terrorísta szót. Az Egyesült Királyság 1989-es, terrorizmus megelőző törvényének egyik sora ennél tömörebben, de még mindig tágan fogalmaz. A terrorizmust így írja le: "az erőszak eszközének alkalmazása politikai célok elérése érdekében", s ide sorol "minden olyan erőszakos cselekményt, amelynek célja, hogy a közvéleményben vagy a közvélemény egy részében félelmet keltsen". A képletből azonban ezúttal is kimaradt a válogatásnélküliség. A "félelem" pedig itt pontatlan kifejezés, hiszen egy járőr anélkül is félhet szolgálatban, hogy terrorizálnák. A definíció semmiféle útmutatással sem szolgál atekintetben, milyen létszámú az a közönség, amelynek félelemben tartása már terrornak minősíthető. És mi a helyzet a miniszterekkel vagy az egyszemélyes közhivatallal, az Észak- Írországért felelős államminiszteri poszttal?