TAKARITÁSI KÜSZÖB
Paul Chance


   Egy férfi , aki a nõi egyenjogúság hive, aki nem kicsinyli a második, harmadik nõi mûszakot, aki karácsonyi ajándékképpen egy idõre fele részt vállal felesége házimunkájából! És egy pszichológus, aki képes új lélektani fogalmat bevezetni, hogy önnön férfi-lustaságához képest mégis mentesitõ ideológiát találjon... A kettõ együtt a következõ kis irás szerzõje.
  
  
  
   Végre sikerült rájönnöm, hogy mi az az az ideális ajándék, amivel egy férj meglepheti feleségét karácsonyra: az ünnepek után egy teljes héten át végezze el a házimunka felét. Melyik feleség ne fogadná örömmel, sõt izgatott kiváncsisággal az ilyen ajándékot?
   Egyes fanatikusok persze azt mondják majd erre, hogy a férjnek mindig el kellene végeznie a házimunka felét. Bizonygatják (elismerem, tökéletesen igazuk van), hogy a nõk kétszer annyi munkát végeznek a háztartásban, mint a férfiak. Azzal érvelnek, hogy ennek a munkamegosztásnak csak a hagyományos házasságban van létjogosultsága, ahol a férj szerepe az, hogy a kenyérrevalót hazahozza, a feleséfé pedig, hogy tisztára súrolja a házat, és felnevelje a leendõ állampolgárokat. De a mai házasságokban, mint az enyém is, ahol mindkét félnek fontos a hivatása, és a feleség éppen olyan holtfáradtan ér haza, mint a férj, ez a felállás tarthatatlan. Elismerem, hogy a munka 2:1 arányú elosztása elsõ pillantásra igaztalannak látszik, egy újabb kutatás azonban azt mutatja, hogy minden az értelmezésen múlik.
   May Holland Benin és Joan Agostinelli, az Arizonai Allami Egyetem szociológusai, kikérdeztek 72 ott dolgozó házaspárt. A válaszokból az derült ki, hogy a férjek és feleségek egyaránt a munka fele-fele arányú elosztását akarják, csak ki-ki másképpen gondolja dolgot.
   A feleség szemében nem az számit, hogy a férj összesen hány órát tölt a ház körüli munkával, hanem az, hogy a munkából milyen aránybaan veszi ki a részét. Ha a férj heti 10 órát tölt mosással, porszivózással, portörléssel, a feleség pedig 20 órát áldoz erre a célra, akkor az asszony szerint a férfi lusta disznó! Azt a férjet viszont, aki 2 órát tölt hetente háztartási teendõkkel, a felesége szentté avatja, ha õ maga csak heti egy órában végez hasonló munkát.
   A férfi mércéje más. Egyenlõen akarja megosztani a teendõket, de nem akar velük sok idõt eltölteni. Azaz a férfi "háztartási igényszintje" alacsonyabb, mint az asszonyé - szögezik le a kutatók.
   Ha ez igy van, akkor a szerzõk jelentõs fölfedezésre jutottak, és komoly tudományos rang illeti meg õket. Ugyanis azt jelenti, hogya férfiakat eddig helytelenül itélték meg. Mi, férjek nem vagyunk lusták, csak magasabb a "toleranciaszintünk" a piszokkal, rendetlenséggel és az elhanyagolt háztartással szemben. Az átlagférfi számára az a lakás, melyben az átlagnõ egy döglött patkányt sem tartana, a kényelem netovábbja lehet. Szerintem létezik olyan pszichológiai fogalom, melyet úgy nevezhetnénk, hogy takaritási küszöb. Ez a környezet elhanyagoltságának az a foka, amikor az egyénben késztetés ébred arra, hogy támadást inditson az õt körülvevõ piszok és rendetlenség ellen. A takaritási küszöb jelentõs eltéréseket mutat a nemek szerint : a férfiak küszöbértéke általában magasabb, mint a nõké. A jólelkû férfiak õszintén meg akarják osztani társukkal a teendõket, csak más az elképzelésük ezekrõl a teendõkrõl.
   A nõ észrevesz egy szál elhullott kutyaszõrt vagy azt, hogy az ágy alatt békésen egy porcica szunnyad, máris arra következtet, hogy a házaat ki kell porszivózni. A férfi kérdése: a nappali kék szõnyege oly barna és szõrös lett, mint a család imádott kutyája? A pormacskák akkorák, mint a baknyulak és ágy alatti nyugvóhelyükrõl új területek felfedezésére indultak? Akkor itt az ideje, hogy porszivózzunk. Addig csak hagyjuk, békén azt a porszivót!
   Az asszony észreveszi, hogy a televizió képernyõjét kicsinyke, leheletfinom szürkés réteg boritja? Máris rohan és letörli róla a port. A férfi okosabb ennél, bekapcsolja a tévét, keres egy sportközvetitést, és három nagy lépést hátralép. Ha nem tudja meglülönböztetni a két csapat játékosait, mert egyformán szürkés szinû a mezük, akkor az ablaktisztitó folyadékért nyúl, egyébként a legnagyobb lelki nyugalommal élvezi a játékot.
   A tipikus asszony nem tud egy fedél alatt aludni a mosatlan edénnyel. Elvárja, hogy az edények naponta el legyenek mosva, és a helyükre legyenek rakva. Ehhez szilárdan ragaszkodik, mint valami káros szenvedélyhez. Férje benéz a szekrénybe. Van tiszta tányér és pohár? Villa és kés is van? Akkor nyilvánvaló, hogy nem kell többet elmosni. A feleség a mosogatóban tornyosuló háznyi halomra mutat. A férj kérdése : a tûzhely foglalt? Nem? Akkor ésszerûsitsük a városnak ezt a részét, és oda is épitsünk fel egy felhõkarcolót.
   A háztartási munka elosztásában jelentkezõ egyenetlenségnek semmi köze tehát a nemekhez, az elõitéletekhez vagy a nõk elnyomásához. Pusztán a takaritási küszzöbben mutatkozó eltérések hozzák látre. A legtöbb nõ egyáltalán nem imádja a házimunkát, de elgyengül, amikor szembetalálja magát a takaritással, a vasalással - és elvégzi. A férfiak erõsebbek, mint a piszok. A nõk gyengék, nem a férfiak. Végsõ soron igy keletkezik a háztartásban az egyenlõtlen tehermegosztás. Ha azonban egy évben egyszer egy hétig megpróbáljuk a helyzetet egyensúlyba hozni, kutya bajunk sem történik. És milyen eredeti karácsony ajándék!
   (megjelent: IPM, 1989 augusztus)