Carlos Cabada - Nem tudott olvasni
  
  
  
   Az űrhajó lágyan ért földet az erdő közepén. Furcsa zöld fémből készült, tojás alakú, egyenes és hosszú farkú jármű volt. A hajó tetején felpattant egy kajütablak, és pár perc elteltével feltűnt egy alak, amely leginkább egy hatalmas fejre emlékeztetett, színe sötétlila, bőre kocsonyás és fénylő. E fej felső részén néhány hosszú, vékony antenna mozgott állandóan - ezek folyton változó színeket öltő gumókban végződtek. Az antennák mozgását negyven pár apró szem követte, amelyeknek mindegyike két-két - látást könnyítendő - táguló és összehúzódó kocsányon ült.
   E különös lény, miután meggyőződött róla, hogy nem fenyegeti közvetlen veszély, felröppent a hajóról (mondom, leröppent, mivel úgy szállt le a tetőnyílásból, mint akit kilőttek). Amint földet ért, a testének két oldalán elhelyezkedő hat csáp két párján azonnal a távolról idefénylő váras felé indult.
   Ily hosszú út után végül hát megérkezett. A belényilalló félelmet leküzdötte benne a jóleső érzés a kitüntető bizalom visszataszítóak voltak aprócska fejükkel, hosszú, egyenes testükkel és mindössze négy csápjukkal
   Negyven pár apró szemével jól látta a városka első házait. A gyomrán levő zsebből elővette az atompisztolyt, és egyik csápjával erősen fogta, míg a helység főutcáján haladt előre határozott léptekkel.
   Egy pillanatra megállította a bizonytalan aggály: a város túlságosan is nyugodtnak tetszett. A teljes kivilágítás ellenére mozgásnak nyoma sem volt.
   Odasettenkedett hát az első házhoz, felemelte antennáit, majd ezekhez igazítva sok-sok szemét, benézett az ablakon. Bent egy fölti családot látott, papát, mamát, és két gyermeket, amint éppen az ebédhez terített asztal körül ültek. A Föld-lakókról látott neurofotókkal egybevetve, ez a család igazán különösen viselkedett: mozdulatlanul ültek.
   Antennáit forgatva elindult a faluközpont irányába. Egy kivilágított homlokzatú, furcsa épület előtt megállt. Felvillanyozva, hogy végül mégis életre talált, belökte az ajtót, csápjában szorongatva atompisztolyát, hogy végezzen azokkal a szörnyű lényekkel. Negyven pár szeme előbb a fura alakú dobozra lett figyelmes, ahonnan az elviselhetetlen hangok bugyogtak elő, majd felfigyelt az emberekre is, akik zavartalanul ücsörögtek, könyököltek egy hosszú asztal körül, és mintha az ő jelenlétéről tudomást sem vettek volna. Ezen feldühödve elsütötte fegyverét, elgázosította a zenedobozt és a körben ülő mozdulatlan alakokat. Jobb kedvvel hagyta el a helyet. Bejárta az egész falut, de életnek nyomát sem lelte.
   A neurofotók nem tévedhettek, márpedig azok e gyűlöletes planéta lakóit állandó mozgásban mutatták, képtelen járművükön vagy két alsó csápjukon ide-oda mászkálva.
   "Talán csapdáról van szó - gondolta magában-, tudták, hogy jövök, és most így akarnak becsapni." Azonkívül a legfurcsább az volt az egészben, hogy sehol sem látott egyetlen fegyvert sem. Lehet, hogy nincs is nekik, ezeknek az ostoba lényeknek; de nem - fűzte hozzá-, az nem lehet, és antennáival tovább kutatott valami jel után. Bebizonyosodott ugyanis, hogy ezeknek a lelketlen lényeknek sikerült atomfegyvereket előállítaniuk. Amikor belépett a kis faluba, még pontos terve volt. Most megzavarodott. Összeköttetésbe kellene lépnie feletteseivel. Ahhoz viszont vissza kell térnie a hajóhoz. Mielőtt a főnökkel beszélne, még egyszer körülnéz a városkában.
   Csápjain vonszolva testét, újból megindult a főutcán, vevőantennáit körbe-körbe forgatva. Bement a házakba, éttermekbe, boltokba, szóval a városka minden épületébe.
   Végül teljesen elcsüggedve jött ki az utolsóból is. Fáradtan végignyúlt a földön, csápjait a levegőbe meresztve. Az itteni légnyomástól egész testét valami kékes hab verte ki. Éppen azt törülgette végtagjaival, amikor tekintete egy földbe vert fatáblára esett, éppen előtte.
   Tudta, hogy azok a jelek a fadarabon jelentenek valamit. De hát sajnos nem tanították meg neki ezeket a földi jeleket.
   Amíg a táblát nézte meredten, antennái hangot észleltek. Rengeteg szemének nyúlványalt felfelé nyújtotta, ahogy csak tudta, és így, negyvenezer lábnyi magasságban a felhők között valami furcsa repülő tárgyat vett észre. Látta, ahogy leválik róla valami gömbölyű. Végül mégiscsak rászánták hát magukat a Föld-lakók, hogy felvegyék vele a harcot!
   Négy csápján felemelkedett, a másik kettővel szorosan fogta fegyverét, és harcra készen várta a tárgyat, amely sebesen ereszkedett alá a tábla felett... melyen ez a felirat volt:
   VIGYÁZAT! AZ ATOMTÁMADÁS HATÁSAINAK VIZSGÁLATÁRA ÉPÜLT KÍSÉRLETI FALU!
  
   Dely István fordítása