Vladlen Bahnov
     Hát így történt a dolog
  
  
   Tudományos - és féltudományos - körökben van egy olyan tétova feltevés, vagy egyszerűen szólva merész hipotézis, hogy valamikor a messzi múltban Földünkre látogattak más bolygók civilizációjának képviselői. Sőt, mi több, a látogatások alkalmával az idegen bolygóról érkezett vendégek megtanították a messzi múltba élő, barlanglakó őseinket bizonyos alapvető dolgokra.
   Ma már persze nincs tanú arra, hogyan történt mindez. Viszont arra sem találtunk tanút, aki az ellenkezőjét bebizonyíthatná. Így hát a tudományos viták egyelőre eredménytelenül folynak.
   Nos, mondjuk, hogy én meg vagyok győződve arról, hogy a dolog valóban így történt... És ha igen, akkor hát voltaképpen így történt a dolog... De ha nem...
  
  
   Hajnalodott. E-eh, az öreg neander-völgyi ember kinyitotta a szemét, nagyot ásított, és szőrös mellét vakargatva kiment a barlangból, hogy megnézze, nem ért-e még véget az az átkozott jégkorszak. A jég azonban szemmel láthatólag még nem olvadt el, és E-eh a hidegtől borzongva és vacogva, gyorsan visszamászott a barlangba.
   A tűz alig pislákolt. "Világít, de nem melegít" gondolta magában az öreg töprengve, és rőzsét dobott a tűzre. A barlang falán árnyékok táncoltak, a barlang megtelt füsttel, és végül mégis melegebb lett. E-eh barlanglakó társai elégedetten mocorogtak álmukban.
   "Micsoda szerencse - gondolta az öreg E-eh -, micsoda szerencse, hogy az Ég Fiai megtanítottak bennünket arra, hogy tüzet gyújtsunk és vigyázzunk rá! Nélkülük megfagytunk volna!"
   E-eh öreg volt már, és ezért elfelejtette, hogy jóval az égi lakók megjelenése előtt a fiatal, semmirekellő U-uh kijelentette, tudja, hogyan kell tüzet gyújtani.
   - Nézzétek, nézzétek, milyen egyszerű! - és U-uh a megdöbbent barlanglakók szeme láttára tüzet gyújtott.
   - Megőrültél! - förmedt rá E-eh dühöngve. - Felgyújtod az egész barlangot! Azonnal oltsd el ezt a tüzel! Az igazi tüzet a villámok csinálják, és nem a magadfajta csupasz állú fickók!
   Akkor a tüzet közös erővel, kövekkel fojtották el. Majd miután négyszer feljött és lement a hold, az ágból villámlás és lángok közepette egy furcsa szikla ereszkedett alá. Amikor a villámlás és mennydörgés elcsöndesedett, a sziklában nyílás támadt, és a benne levő barlangból addig soha nem látott, áttetsző fejű lények jöttek elő. Körbejárták sziklájukat, majd levették áttetsző fejüket, és alóla közönséges, nem áttetsző fej bukkant elő.
   A Neander-völgy lakói megkönnyebbülten lélegeztek föl: nem szerették a szokatlan és érthetetlen dolgokat.
   Az Ég Fiai igen szívélyes és békés emberek voltak. Megtanították a barlanglakókat tüzet gyújtani, és arra is, hogyan kell a tűzre vigyázni. Attól fogva a barlang sokkal lakályosabb lett, a tűz soha ki nem aludt benne, és az öreg E-eh sohasem felejtette el, hogy a bölcs égi lakókat hálával emlegesse. Elsőnek megint csak U-uhnak jutott eszébe, hogy a tűzbe egy darab nyers húst dugjon. Rátűzte a húst egy bot végére, a tűz fölé tartotta, majd amikor megsült, a szájába vette. ízlett neki a sült hús. E-eh azonban szörnyen megharagudott.
   - Láttad-e már valaha is, hogy a húst tűzön süssék meg? - kérdezte az öreg fenyegető hangon. - Azt akarod talán, hogy a tűz megharagudjon ránk, és kialudjon?!
   - Miért haragudna meg? - ellenkezett U-uh. - Hiszen hússal kínálom!
   E-eh azonban nem kedvelte a hosszadalmas vitákat. Egy vastag botot kapott föl a földről, és a semmirekellő U-uh hátán törte szét, majd a tűzbe dobta a bot darabjait. - Mit akarsz még? Jobb, ha elmégy vadászni! És te is menj, meg te is meg te is! adta ki az utasítást.
   - Megint vadásznunk kell! - nyögte a fiatal neander-völgyi U-uh. - Ha vadászni kell, mindig engem küldesz! Három nap az út oda, és három nap vissza, és gyalogosan kell megtennem!
   - Talán azt szeretnéd, hogy a kövér vaddisznók itt, a barlangban tanyázzanak? - kérdezte E-eh önnön szellemességén vidáman kuncogva.
   - Mi van ezen nevetnivaló? - kérdezte a nyughatatlan U-uh. - Már régen gondoltam arra, hogy jobb lenne itt, a barlangunk közelében tenyészteni a disznókat. Itt tartanánk és etetnénk őket, és mindig lenne bőven hús a háznál!
   - Tisztában vagy azzal, hogy mit beszélsz?! - üvöltött föl E-eh. - Tudod, hogy hívják azt, amit te javasolsz?
   - Hogy hívják? - kérdezte U-uh.
   - Állattenyésztésnek! Úgy bizony! A csavaros eszeddel megbolondítod az egész törzset! Csak nem hiszed, hogy az Ég Fiai butábbak nálad?!
   - Nem! Nem! Már hogy hinném! - tiltakozott U-uh megrémülve.
   - Hát akkor mondd meg nekem, hogy a mindentudó és mindenható égi lakók miért nem tanácsolták nekünk, hogy tenyésszünk állatokat, te pedig minek javaslod?
   U-uh szánta-bánta bűnét, és hallgatott.
   Majd amikor a hold harmadszor kelt föl és ment le, beállítottak újra az Ég Fiai.
   - Egy jó ötlet jutott eszünkbe - mondták. - Miért nem tenyészt a ti törzsetek háziállatokat? Mi? Jól bevált, hasznos dolog!
   S az öreg E-eh hálás szívvel köszönte meg az égi lakók határtalan jóságát és bölcsességét.
   - Mit csinálnánk mi nélkületek, Ég Fiai?! - kiáltotta E-eh. - Ne feledkezzetek meg rólunk, és ne vonjátok meg tőlünk bölcs tanácsaitokat!
   S akkor az ősemberek hozzáfogtak az állattenyésztéshez. S boldogan éltek, nem éheztek.
   Csak a semmirekellő U-uhnak nem volt nyugovása. Megint a fejébe vett valami ostoba gondolatot.
   - Ha a magot a földbe üttetjük, kinő, és kalászba szökken, és a kalászban sok mag lesz. Ugye?
   - Lehetséges... - felelte E-eh kitérően.
   - És ha azután sok magot vetünk el, mi történik?
   - Ki tudja, hogy mi történik... - felelte E-eh óvatosan.
   - Hát én tudom! Akkor sok kalász nő, és a sok kalászban igen sok mag terem meg. És törzsünknek mindig lesz kenyere!
   - Fogjátok meg, emberek, és kötözzétek meg! Akasszátok fel a fára, de fejjel lefelé! kiáltotta E-eh. - Megsérti az Ég Fiait! Azt hiszi, hogy az ég lakói butábbak nála!
   - Nem, nem, nem! - tiltakozott U-uh ijedten.
   - Hát akkor miért nem az Ég Fiai tanácsolták nekünk, hogy gabonát vessünk, és te hogyan mered ezt javasolni?!
   U-uh rémülten elhallgatott.
   Aztán idővel az ég lakói megmagyarázták E-ehnek, hogyan kell vetnie és aratnia. S az ősemberek törzsének vezére álmélkodott az idegen bolygókról érkezett emberek nagy bölcsességén és mindentudásán.
   U-uh sem haragudott. Közben ugyanis már azon törte a fejét, hogyan alakíthatná át a kőkorszakot bronzkorszakká. Sőt mi több, már tudta is, hogyan kellene a dolgot véghez vinni. De egy mukkot se szólt róla.
   Az égi lakók nélkül is akadt tehát nálunk egy s más találmány meg felfedezés. De amint látjátok, az Ég Fiai mégiscsak segítettek őseinknek, éspedig alaposan, mivel nélkülük az égvilágon senki sem lett volna képes zöldágra vergődni egy olyan neander-völgyi alakkal, mint E-eh. Senki ám. S legkevésbé egy ősember.
  
   Karig Sára fordítása