VLADLEN BAHNOV

    A csillagokba


    Az ûrhajó, a Kozmosz élmunkása büszke név viselõje,
elképesztõ sebességgel közeledett kitûzött célja felé. Mindössze
öt év volt hátra az útból a bolygóhoz, amelynek már az
elnevezésében - Zs2-2N-39-nek hívták - volt valami csábító.

    Az elektronikus agy által vezérelt elektronikus pilóták
biztosan vezették a hajót, amelyet színültig megtöltött a
mindenféle elektronikus holmi. Az ûrhajó legénysége pedig - az
elektronikus szonidok által mély, több hónapos álomba ringatva -
békésen aludt a szonáriumban.

    A gondos robotok hetenként egyszer óvatosan megfordították az
alvókat egyik oldalukról a másikra, és lábujjhegyen lopóztak
vissza az akkumulátorterembe utántöltésre.

    Azelõtt a szonidok kötelessége volt a különbözõ szórakoztató
álmok bemutatása is. Egyszer azonban az ûrhajósok arra a
következtetésre jutottak, hogy az ilyesfajta álmok megszemlélése
- csupán idõveszteség. Amíg az ember nézi, mintha érdekes lenne,
de amikor felébred, nincs mirõl beszélni.

    Milyen komoly problémákat vetnek fel ezek az álmok?
Semmilyeneket! Mire tanítanak ezek az álmok? Semmire! S mivel az
ûrhajósok a repülés zömét alvó állapotban töltik, egyszerûen
vétek így elfecsérelni az idõt!

    Lehetett volna persze megszervezni a népszerû tudományos
álmok bemutatását, például a Múzeumaink kincsei vagy a Fizika
eredményei sorozatból. Az álmok azonban gyorsan feledésbe
merülnek.

    Ekkor az Élmunkás ûrhajó legénységének legkiválóbb élmunkásai
elhatározták, hogy az alvás ideje alatt új szakmát, új
tudásanyagot sajátítanak el az ultrahipnopédia, azaz az alvó
állapotban alkalmazott gyorsított tanulási módszer segítségével.

    Így azután, míg az ûrhajósok aludtak, az elektronikus oktatók
a fülükbe suttogták az elõadásokat. S valahányszor felébredtek,
örömmel állapították meg, hogy olyan új tudásanyaggal
rendelkeznek, amit még csak nem is gyanítottak, mielõtt aludni
tértek.

    Mindegyik azt tanulta, amihez kedve támadt.

    A fõszakács például a költészet tanulmányozásának szentelte
álmát (az ókori versektõl kezdve, amelyeknek szerzõit senki sem
ismerte, egészen a legmodernebb költõkig, akiknek viszont a
verseit nem ismeri senki), és mikor felébredt, kizárólag versben
beszélt.

    Egyébként az ultrahipnopédia útján szerzett tudás igen
tartósan vésõdött az ûrhajósok emlékezetébe. Az asztrobiológusnak
például, aki álmában a sport iránti érdeklõdésbõl megtanulta a
Világ Enciklopédiáját az összes ortográfiai és egyéb hibákkal
együtt, jó sok alvásába került, mire átképezte magát.

    Valószínûleg volt valami kapcsolat az ûrben száguldó ûrhajó
sebessége és a gyorsaság között, amellyel az alvó emberek
elsajátították a tudományt. Hihetetlen, szinte kozmikus
sebességgel jutottak a legkülönfélébb tudományok birtokába.
Alighogy elszundított valaki - felébredve máris kitûnõen beszélt
angolul.

    A fõgépész, aki ágyából el sem mozdulva végezte el a
zenemûvészeti fõiskola hegedû szakát, mihelyt felébredt, és
életében elõször vett vonót a kezébe, úgy játszott a hegedûn,
mint akár David Ojsztrah.

    A geológus pedig olyan alaposan megtanulta álmában a
molekuláris fizikát, hogy még fel sem ébredt, máris egy sor igen
fontos felfedezést tett, értékesen gazdagítva a tudományt, és már
jóval a felébredése elõtt biztosította neve halhatatlanságát.

    Igen, az ûrhajósok annyira produktívan aludtak, és a hasznos
tevékenység olyan magas együtthatóját érték el, hogy azokat az
órákat, amikor ébren voltak, hiábavalóan elveszített idõnek
tartották.

    Minél kevesebb tevékenység és minél több alvás - íme, erre
törekedtek azután a legénység élmunkás tagjai.

    Az ûrhajó pedig folytatta útját a csillagokba...