Mi is valójában a szerelem? Egy ember alkotta fogalom, mely magában foglalja a legfennségesebb és a legalantasabb érzéseket. "Egyszer Menny, egyszer Pokol", ahogy mondani szokták. Egyes emberek ölni is képesek lennének szerelmükért, mások viszont szeretettel álcázzák gyilkos hajlamaikat. Ösztönlények vagyunk mind, éppen ezért nem tudjuk pontosan a választ a kérdésre. Van, hogy csak birtokolni vágyunk, testi örömök tartanak "szerelmünk" mellett, másokat talán a biztonság keresése, a tudatlanság teszi félkegyelmûvé. Az ember sohasem tudhatja mikor éri el õt eme "csoda", annak viszont tudatában van, hogy egyszer elmúlik, de megpróbál harcolni ellene, mert minden egyes szakítás egy olyan ember elvesztése, akivel - ha csak egy pillanatra is - megosztotta életét. Félünk a haláltól, az elmúlástól, és foggal-körömmel kapaszkodunk abba, aki talán rosszat akar nekünk.
 Hûség, Odaadás, Csodálat, Szeretet - nagy szavak ezek, de mi van, ha mindez nem sikerül? Ha úgy érzem szeretek valakit, és ez a valaki csak Csalódást okoz nekem? Kiben van a hiba? Miért nem szeret engem? Gyakran tesszük fel ezeket a kérdéseket magunknak teljesen feleslegesen. Ugyanis tudjuk, jön majd egy másik, aki esetleg jobb lesz, szebb lesz vele az élet.
 És mi van azokkal, akiknek már tele lett a hócipõjük?
 Az újságok naponta adnak hírt nemi erõszakról, brutális gyilkosságokról, melyek elkövetõi ugyanolyan emberek, mint mi vagyunk. És mégis elítéljük õket. Miért? Félelembõl. Félünk attól, hogy mi is ilyenek leszünk. Mint ahogyan e történet fõszereplõje is félt, mielõtt azzá vált volna, amivé válnia kellett egy olyan világban, ahol a szeretet csak egy szó a lexikonokból, a bizalom üres ígéret, és csak a fájdalom valódi...