Midőn még beszélni sem tudó
kicsinyke gyermek voltam,
atyám királyi
házában,
szülőimnek gazdagságában,
boldog nyugalomban éltem.
Akkor Keletről, hazánkból,
szüleim messzire küldtek,
de előbb az útra
fölszereltek,
kincstáruk nagy gazdagságából
poggyászt raktak
össze;
nagy volt ugyan, de mégis könnyű,
hogy egymagam is cipelhessem.
Odaföntiek (= Beth Elajjé) terhe, az arany,
a nagy kincsesházakból való
ezüst,
India népének kalcedonkövei,
Kusan vidékének igazgyöngyei;
vasat
átmetsző gyémánttal
tetézték meg málhámat;
de levették rólam pompás öltözékem,
mit féltő szeretetben készítettek
nekem,
arannyal áttört volt, drágakőtől ékes;
a stólámat éppenúgy, az
aranyszínű sárgát,
melyet egészében alakomra szabtak.
Elmémbe bevésték,
hogy el ne feledjem,
mit akkor meghagytak: – Lemégy Egyiptomba,
ha onnét
elhozod azt a drágagyöngyöt,
mit egy vészthordó sárkány ölel
körül,
felöltheted újra ékköves ruhádat,
és azt a stóládat, mely nagy
boldogságod;
így leszel örökös a mi országunkban,
emlékében kedves
testvéreddel együtt,
Veszélyekkel teli, fáradságos úton,
két kalauzolómmal hagytam el
Keletet.
Egyedül erőtelen voltam én ahhoz még,
hogy ezt a nagy utat
nélkülük megtegyem.
Maisan határvidékén áthaladtam
ahol Kelet kereskedőinek állomáshelye
van,
azután elértem Babilon tájait,
és betértem Labirintus (= Sarbug)
falai közé.
Így jutottam le akkor Egyiptomba,
ahol már társaim, utam
vezetői,
elhagytak engemet;
Én pedig szaporán, legrövidebb úton,
a
sárkányhoz siettem.
Barlangjához közel, kerestem szállásom,
vártam az éjszakát, sárkány
elalvását,
hogy a drágagyöngyöm, titkon elragadjam.
Egymagamban voltam, vándor öltözékében,
enyéim szemében idegennek
tűntem,
megpillantottam ott egyik rokonomat.
Keletről származott,
szabadnak született,
megnyerő külsejű szépséges ifjút,
előkelőségek (=
felkenteknek) fiát.
Odajött énhozzám, ottmaradt mellettem,
benne
segítőtársamra leltem.
Barátommá tettem, titkomba avattam;
óva intett
engem az egyiptomiaktól,
tisztátalanságaik közösségétől.
Magamra öltöttem
azok viseletét,
nehogy szemük előtt idegennek tűnjek,
olyan valakinek aki
máshonnan jött;
ezáltal a gyöngyöt valahogy elvegyem,
és azt a nagy
sárkányt, jajj nehogy felkeltsék
az egyiptomiak ellenem.
Nem tudom miképpen, mely áruló jelből,
mégiscsak megtudták, nem földjükről
vagyok,
ármánykodásokkal kelepcébe csaltak,
mígnem megízleltem azoknak
ételét.
Nem tudtam én többé: király fia vagyok,
görnyedő szolgája lettem
királyuknak,
megfeledkeztem még arról a gyöngyről is,
amiért szüleim engem
elküldtek.
Azok ételétől elnehezültem,
mélységes álomba, tompán
elmerültem.
Ezekben gyötrődtem,
szüleim érezték, szenvedtek miattam.
Híradást
hirdettek széjjel országukban,
hogy mindenki gyűljön oda
kapuikhoz.
Párthia királyi és főemberei,
Kelet méltósági miattam
aggódva
tanácsot tartottak, nehogy odavesszek
Egyiptomban.
Egy levelet
írtak, – a méltóságok is
kézjegyüket adták, – amelyben ez
állott:
(Atyádtól, a királyoknak királyától,
és édesanyádtól, kelet
úrnőjétől,
meg a testvéreidtől a másodikunktól,
Egyiptomban levő fiunknak
békesség.
Keljél fel, ébredj fel mélységes álmodból,
levélben rögzített
szavunkat halljad meg!
Emlékezzél arra: Királyok fia vagy,
ki most
szolga-igát vettél fel magadra;
Idézd fel elmédben öltözékedet,
az
aranyszállal áttört, ragyogó kelméket;
emlékezzél vissza ama
drágagyöngyre,
miért Egyiptomba leküldtelek tégedet!
(= emlékezzél vissza,
ékes palástodra,
mit magadra ölthetsz, benne tündökölhetsz!)
Az élet (=
hősök) könyvében ott van már a neved,
mint a testvéredé,
kivel országunkat
együtt uraljátok!(
A királyok közül, rangban a legelső,
a Labirintusnak
zsarnok démonjai,
és Babilon gonosz gyermekei miatt
pecsétjét adta rá.
A levél elrepült sasmadár módjára,
– merész szárnyaival madarak királya
–
elrepült, hozzám ért,
és élő beszéddé változott egészen.
Én pedig
hangjára, érthető szavára,
álmomból felkeltem;
felvettem, csókoltam,
olvastam,
benne azt írták meg,
mit az én szívembe egykoron
felírtak.
Visszaemlékeztem azon bélyegemre,
királyok fiának születtem
egykoron,
hogy szabad mivoltom nemességemre vágy;
visszaemlékeztem ama
drágagyöngyre,
amiért leküldtek engem Egyiptomba.
Bűbájos szavakkal
kezdtem el igézni
azt a félelmetes rettenetes sárkányt,
Legyűrtem őt
azzal,
mikoron ráolvastam atyámnak a nevét,
(és a testvéremét, a
másodszülöttét,
meg édesanyámét, Kelet úrnőjéét).
Így a drágagyöngyöt végre elraboltam,
hátat fordítottam, vittem
szüleimnek,
ledobtam magamról a mocskos gúnyákat,
otthagytam azokat azok
országában,
Utamon egyenest haladtam előre,
a fényesség felé, Keletre,
hazámba,
Útban hazafelé találtam én meg azt,
ami az álomból felkeltett
engemet,
várva várt hangjával álomból felrázó
drága levelemet;
most
ragyogó fényben vezetett az úton,
Olyan volt e levél a szemeim előtt
mint
a selymekből szőtt királyi öltözék.
Vezetett engemet, szeretettel
vonzott,
így jutottam át a Labirintuson (= Sarbugon).
Balra magam mellett
hagytam el Babilont,
aztán eljutottam Maisan vidékére,
a tengerparti révbe
(= a kereskedők kikötőjébe).
(Szüleim elküldték ékes öltözékem,
amit
levetettem;
éppúgy a palástom, mely vállamra borult,
Ramtából (= égbolt),
Rekenből (=magasság)
udvari embereiktől,
Kiknek hűségében egészen
megbíztak.)
Nem emlékeztem én annak fenségére;
gyermek voltam akkor,
fiatal, aki
még támaszra rászorul,
mikoron atyámnak királyi házában,
tőle ott
megváltam.
Ahogy megláttam én az öltözékemet,
olyan volt mintha csak
tükörképem lenne;
magamat egészében benne szemlélhettem.
Általa láttam
meg, ismertem magamra,
hogy egy létezőből mi két részre váltunk,
most újra
egy lettünk, egy alakzat által.
Az öltözékemet hozó intézőket
hozzá
hasonlóan, kettőnek láttam én,
de a kettőnek is csak egy alakja van,
mivel
ez a kettő egyazon királyi
pecsétet viselte.
Ott volt a kezükben a kincs
és gazdagság.
Visszaadták nékem újra méltóságom,
páratlan szépségű örök
köntösömet.
Ragyogó színekben pompázott előttem,
aranytól tarkállott és
drágakövektől,
felsőbb részeiben
finom színezésű fényűző
gyöngyöktől;
közte foglalatban
királyok királya képmása középen,
minden
részletében ragyogó pompában;
felül zafirkövek villantak meg rajta
(=
színeiben tarkált mint a zafirkövek)
mesteri rend szerint;
(gyémánt fogta
össze annak varratait).
Ezek után láttam rajta egészében
a tudás mozgása
suhant végig ottan,
értelmes igéket hallatni készen volt
(azokhoz kik
hozták);
magarázó szavát magam is hallottam:
(Azé vagyok én, aki minden
ember
között a legnagyobb hős.
Érte jegyeztek be engem az
Atyánál,
termetem növését általa éreztem,
ösztönzésének
megfelelőképpen.(
Királyi mozdulat mind rajtam nyugodott;
azoknak kezéből
sietett kijutni
hozzám igyekezett akinek magára
kellett őt
fogadni;
engemet éppenúgy elragadott a vágy,
elibe siettem, hogy azt
felölthessem.
Nyúltam már utána, benne ékeskedtem;
királyi stólámat
felvettem alája.
Minden ékeimbe ezzel beöltöztem.
A béke és méltóság örök tájaira
felemelkedtem.
Atyám fénylő lángja
előtt a fejemet
mélyen meghajtottam,
ezzel bevégeztem rendelkezéseit;
ő
is hasonlóképp megtette mit ígért.
A magas királyi csarnok
kapujában
hatalmasságai között elvegyültem.
Magasztalt engemet,
királyi
házában jobbjára ültetett;
alattvalója mind himnuszt énekelt.
Meghagyta
énnekem, hogy ővele együtt
királyok királya kapuiba menjek;
ajándékaimmal
és a drágagyönggyel
a király színe előtt ottan megjelenjek.