RICHARD LAYMON
Az etetőnél
Jean nem hallott lépteket. Csak a közeli patak sustorgását, a saját nyögéseit, és
Paul hangos zihálását hallotta, ahogy a férfi egyre mélyebbire hatolt belé. Amit a közeledőből először meghallott, az a hangja volt:- Úgy tűnik nekem, hogy ez nyilvános helyen történő közszeméremsértés.
A szíve hevesen kalapált.
Istenem, ne.
A bal szemével felpillantott a férfi homályos alakjára, ahogy melléjük guggolt a holdfényben, s talán egy méter sem volt közöttük: Paulra nézett. Az ő szeme is rémült volt.
Ez nem lehet, mondta Jean magának.
Teljesen védtelennek és kiszolgáltatottnak érezte magát.
A fickó ugyan nem láthatott semmit, csak Paul meztelen fenekét. Nem láthatta, hogy Jean blúza nyitva van, a melltartója valahol a nyakában jár, a szoknyája pedig a derekáig van felgyűrve.- Tudják hogy ez törvénybe ütköző? - kérdezte a férfi.
Paul kihúzta a nyelvét Jean szájából, s fejét a férfi felé fordította.
Jean érezte a barátja szívének zakatolását, és hogy a pénisze lankadni kezd.
- Nem beszélve arról, hogy ízléstelen is - tette hozzá a férfi.
Senkit sem zavarunk - mondta Paul. És elkezdett feltápászkodni:
Jean a cipőjét nekifeszítette a férfi fenekének, és szorosan átkarolta a hátát:
- És ha pár gyerek kószál erre? - kérdezte a férfi.
- Sajnáljuk - mondta ezt Jean, fejét egyenesen tartva, s nem megkockáztatva, hogy kinézzen a férfire, inkább továbbra is Pault bámulta. - Elmegyünk.
- Adjál egy búcsúcsókot.
Furcsa kívánságnak tűnt.
De Paul szót fogadott. Száját gyengéden Jean ajkaihoz nyomta; miközben a lány azon töprengett, hogy hogyan tudná eltakarni
magát, mert erről volt szó, mikor a csók véget ér. Paul le fog mászni róla, ő pedig ott fog feküdni.Később rájött, hogy egy puska volt nála.
Nem vette észre a fegyvert, pedig egy gyors pillantást vetett a férfire.
Miközben Paullal csókolóztak, és az elrejtőzés legjobb módján gondolkodott, a világ hirtelen felrobbant körülötte. Paul szemei kirepültek az üregeikből, és ráestek az ő szemére. Fejét oldalra rántotta, hogy lerázza a szemeket az arcáról. Pont a rossz oldatra nézett. Meglátta a holdfényben a véres, nedves foltot, a mellettük á
lló fa törzsén, s látta, hogy a férfi füle egy pillanatra rátapad a fakéregre, aztán leesik.Paul teste teljes súlyával rázuhant az arcára: Vérözön vakította el.
Sikítani kezdett.
Paul teste hirtelen lekerült róla. A férfi a hasára taposott. Felrántotta a
földről, majd átdobta a vállán. Futni kezdett. A lány zihált, nehezen lélegzett. Attól, hogy a hasára léptek eleve nehezen kapott levegőt, s most minden lépéstől ökölként nyomódott a férfi válla a hasába. Úgy érezte, rögtön megfullad. Az elméjének már csak egy homályos sarka dolgozott, de azt kívánta, bár ne tudna semmiről.Jobb lenne a teljes sötétség, jobb lenne ha elvesztené az eszméletét.
A férfi abbahagyta a futást. Lehajolt, és Jean ettől hanyatt esett. De nem a földre. A holdfényben egy szélvédőt p
illantott meg maga mellett. Egy autó motorház-tetejére dobták. A lábai lelógtak a kocsi oldalán.Megpróbálta felemelni a fejét. Nem volt hozzá ereje. Hanyatt fekve még mindig levegő után kapkodott.
A férfi visszajött.
Ezek szerint az előbb nem volt itt?
Jean úgy érezte, hogy elmulasztotta az alkalmat, hogy megmentse az életét.
A férfi föléhajolt, megmarkolta a nyitott blúzának mindkét oldalát, és felrántotta ülő helyzetbe. Egy bilincset csattintott rá a jobb csuklójára, á
thúzta a lány térde alatt, s ezután zárta hozzá a bal kezét is. Leemelte az autóról, bedobta a kocsi jobb oldali ülésére, és rácsapta az ajtót.Jean látta a szélvédőn keresztül, hogy a férfi átrohan az autó előtt. Felrántotta a térdét, amivel belerúgott az állába, de sikerült a bilincs láncát átvezetni a lábszára, majd a cipője talpa alatt. Megragadta az ajtónyitó gombot. Felhúzta, majd vállával az ajtónak feszült, és készült kiugrani, de a fejét valaki visszarántotta, és égető fájdalmat érzett, minth
a a haját le akarnák tépni a fejéről. Hátrabicsaklott. Az arcát beverte a kormánykerékbe. Egy kéz szorította a feje tetejét, míg egy másik az állát markolta. Újra és újra beleverte a fejét a kormányba.Mikor kinyitotta a szemét, a feje a férfi ölében volt. Érezte, hogy kezek simogatják a mellét. Az autó száguldott. A motor zúgásából, és a gumik surrogásából arra következtetett, hogy az autópályán járnak. Az út fényei halvány; ezüstös fénnyel árasztották el a férfi arcát. Lenézett rá és mosolygott.
A ren
dőrségi fantomkép nem illett rá teljesen. Igaz hogy kefefrizurája és eszelős szemei vannak, de az orra kicsit nagyobb, és az ajkai vastagabbak, mint a képeken.Jean megpróbálta felemelni a fejét.
- Feküdj - kiáltotta a férfi. --Ha megmoccansz, szétlövöm a
fejedet: - Nevetet. - Hogy tetszett a barátod agyveleje? Láttad hogy hogyan kenődött a fára?Jean nem válaszolt. A férfi belecsípett.
A lány a fogait csikorgatta. - Kérdeztem valamit.
- Láttam.
- Jó volt, mi?
- Nem.
- Mit szólsz a szemeihez? Még sosem lá
ttam ilyesmit. Jól példázza, hogy mit művel egy tizenkét-milliméteres egy fickóval. Tudod, én még sosem öltem meg egy srácot sem ezelőtt. Csak ilyen kis cukorfalatokat, mint te., ,Mint én.
Nem hatott már meglepetésként, nem okozott rémületet. Látta ho
gy megölte Pault és tudta, hogy őt is meg akarja ölni, mint ahogy a többieket is megölte.Talán nem gyilkolta meg mindegyiket, gondolta. Csak egyetlen holttestet találtak. Mindenki arról beszélt, hogy a Kaszás megölte a többi hatot is, de igazság szerin
t ők csak eltűntek.Lehet hogy csak elvitte őket valahova, és most fogságban vannak.
De pont most mondta, hogy cukorfalatokat ölt meg. Többes számban. Meggyilkolta az összeset. Vagy talán mégsem. Talán csak fogva akar tartani, szórakozni akar velem és nem megölni, amíg ki nem találom, hogy hogy tudnék megszökni:
- Hová visz most engem? - kérdezte.
- Egy szép, elhagyatott területre, a hegyek közé, ahol senki sem fogja hallani a sikításodat.
A szavak jeges rémületbe burkolták a lányt:
- Óóóh, libabőrös. Ezt imádom. - Kezei hideg vízként csúsztak végig a lány bőrén. Jean mérlegelte, hogy elkapja a kezét és beleharap.
Ha ezt tenné, a férfi újra bántaná.
Úgy is lesz benne része később, gondolta. Azt tervezi, hogy sikítani fogok.
De majd csak később. Talán el tud tőle szökni, mielőtt még odaérnek. A legjobb amit ebben a helyzetben tehet az az, hogy meghúzza magát. Nem bosszantja fel. Kezelhetőnek látszik és akkor majd talán lankad a férfi figyelme.
- Tudod, hogy ki vagyok? - kérdezte. - Igen.
- Had halljam.
- A Kaszás.
- Helyes. Én pedig azt tudom, hogy te ki vagy.
Ismer engem? Honnan? Talán követett az egyetemen és megkérdezte a nevemet?
- Te vagy a Nyolcadik - mondta. - Gondold csak végig. Híres leszel. Tele lesznek veled az újságok, ró
lad fognak beszélni a televízióban, és talán egyszer még egy könyv egyik fejezete is rólad fog szólni. Olvastál már ilyen könyveket? Szép kis életrajz fog születni rólad, idézetek lesznek benne a szüleidtől és a barátaidtól. Egy édeskés történet a rövid; de szenvedélyes kapcsolatodról; azzal a sráccal. Hogy hívták?- Paul.- motyogta.
- Paul. Jó kis szalagcím lesz belőle, hiszen ő az első fickó, aki a Kaszás kezeitől halt meg. Persze majd rájönnek, hogy csak mellékszereplő volt, és te voltál az igazi célpont. Paul egyszerűen egy szerencsétlen mozzanat volt a történetben, aki csak odakeveredett. Talán én fogom megírni a könyvet magam. Bedugta, aztán elsült. Vagy, letolta és betolta: Biztos ebben a sorrendben volt? És hogyan produkált a srác? Úgy tűnt, h
ogy nagy durranás volt.- Miért nem fogja be a száját?
- Azért mert nem akarom - mondta, és körmét belevájta a lány hasába.
Jean megremegett. Levegő sziszegett a fogai között. - Kedvesnek keli lenned hozzám - mondta a férfi.
- Ami azt illeti, én teszlek hí
ressé. Persze ez a közszereplés egy parányit kellemetlen lesz neked. Az a könyv, amiről beszéltem neked, majdnem teljes egészében a mai napról fog szólni. Az utolsó óráidról. Ki volt az utolsó személy, aki élve látott. Meg arról, hogy talán nem kellett volna paráználkodnotok a parkban. Az emberek, akik majd ezt olvassák, azt fogják gondolni, hogy magatoknak kerestétek a bajt. Attól tartok, hogy egyet kell hogy értsek majd velük. Nem tudtatok volna jobbat kitalálni?A lánynak volt jobb ötlete. - Nem hallottál a Kaszásról? - kérdezte, miközben kifelé mentek a moziból, és Paul a park felé húzta.
- Majd keres magának másik csajt.
- Nem tudom. Nem vagyok benne biztos, hogy ez annyira jó ötlet. Miért nem megyünk hozzánk?
- Persze, hogy a háborodott szobatársai
d hallgatózzanak a falon, és különböző zajokat produkáljanak.- Mondtam nekik, hogy ne csinálják többet.
- Gyere, menjünk a parkba. Langyos éjszaka van. Keresünk egy helyet a patak mellett.
- Nem tudom. - Megszorította fiú kezét. - Én szeretném, Paul, de...
- A francba. Mindenki megkapta a kaszáskórt. Az isten szerelmére, most Portlandben van.
- Az csak fél óra autóval.
- Oké, felejtsd el. A francba.
Elsétáltak a következő sarokig. Paul duzzogva hallgatott mielőtt még Jean becsúsztatta a kezét a fiú far
zsebébe, és így szólt: - Hé, öcsi, mit szólnál egy kis sétához a parkban?- Nem tudtatok volna jobbat kitalálni?
A férfi keze rácsapott a lány meztelen bőrére.
- Igen!
- Tessék idefigyelni. Én kérdezek valamit, és te válaszolsz. Felfogtad?
- Igen.
Az aut
ó lassított. A Kaszás bal kézzel elfordította a kormánykereket, és Jean érezte, hogy az autó elkanyarodik, majd egy kicsit megdöccen, amitől az arca nekinyomódott a férfi övcsatjának.Valami padka, gondolta.
Az autó megtorpant, majd élesen elkanyarodott. Hideg rémület futott át Jeanon.
Odaértünk, gondolta. Akárhová is vitt, most már ott vagyunk. Óh, Jézusom.
- Azt gondolod, hogy ez nem történhet meg veled - mondta a férfi. - Igazam van?
- Nincs.
- Nincs? Talán nem is féltél, mikor a parkba mentetek?
- Paul tovább duzzogott volna, ha nem megyek vele. -A hangja vékony volt és reszkető.
- Még egy ilyen. Utálom azokat a taknyos nyafogókat. Itt vagyok például én. Soha nem duzzogok. Az a vesztesekre jellemző. Én nem szoktam veszteni, így nincs is okom duzz
ogni. Én másokat teszek vesztessé.Az autóval ismét megfordult.
- Én is utálom, ha valaki duzzog - mondta Jean erőltetett magabiztosság
gal. - Nekem bűzlenek. Nem érdemlik meg az életet.A férfi ránézett. Az arcából már csak bizonytalan körvonalat látott. Nincsenek már utcai fények, döbbent rá Jean. Semmi más, csak holdfény.
- Fogadok, hogy maga meg én nagyon hasonlóak vagyunk - mondta a lány.
- Valóban így gondolod
- Még soha nem mondtam el senkinek, de... azt hiszem magának elárulhatom. Egyszer megöltem egy lányt.
Nem hisz nekem.
- Ja. Éppen két évvel ezelőtt volt. Egy sráccal jártam, úgy hívták hogy Jim Smith, és... nagyon szerelmes voltam belé. Már megvolt az eljegyzésünk is. Aztán hirtelen összejött ezzel a kis kurvával, Mary Jones-szal.
- Smith és Jones, mi? - Nevetett.
- Nem tehetek róla; ha hülye neveik voltak mondta, s azon bosszankodott, hogy miért nem áldozott egyetlen másodpercet arra, hogy hihetőbb neveket találjon ki. A francba. - Aztán a srác egyre kevesebb időt töltött vele
m, és én tudtam, hogy Maryvel van. Így egyik éjjel a lány, kollégiumi szobájába osontam, és megfojtottam a párnával. Megöltem. És élveztem csinálni. Nevettem miközben haldoklott.A férfi megpaskolta Jean hasát. - Azt hiszem, hogy mi nagyon hasonlóak vagy
unk. Talán kedved lenne társulni velem? Látok pár lehetőséget ebben a felállásban. Be tudnál csalni ilyen cukorfalatokat a kocsimba; és segítenél lefogni őket. Mi a véleményed?Tudta, hogy rögtön elsírhatja magát. A férfi ajánlata pont az volt, amit hallani akart; és a férfi is tudta ezt. Ha tudja, hát tudja.
De számolva minden eshetőséggel, tovább folytatta a játékot. - Azt hiszem, tetszene.
- Gyerünk, csináld tovább: Az eddigi teljesítményed nem volt igazán meggyőző - mondta a férfi.
Az autó eleje ismét döccent egyet. Jean arca újra a férfi csatjának nyomódott.
- Te vagy a negyedik, aki ezzel próbálkozik. Hé, felejtsd el hogy meg akarsz ölni, én pont olyan vagyok mint te, legyünk partnerek. Nyolcból négy. Habár. Csak a második vagy, aki beismerte, hog
y elkövetett egy gyilkosságot. A másik azt mondta, hogy kilökte a kistestvérét az emeletről. Jól válogattam. Két gyilkost sikerült összeszednem. Hogyan sikerülhetett ez nekem?- Véletlen- motyogta Jean.
- Jó duma.
A férfi jobb keze folyamatosan cirógatta. A ballal a kormánykereket tartotta és jobbra-balra tekergette, ahogy mentek felfelé a hegyre.
Felnyúlhatna, és megragadhatná a kormányt, és talán balesetet okozhatna. De nem tűnt úgy, hogy az autó túlságosan gyorsan haladna. Ennél a sebességnél egy ütk
özés egyáltalán nem okozna sérülést a férfinek.- Halljuk a mesét a gazdag papáról - mondta.
- Menjen a pokolba.
Nevetett. - Na gyerünk, ne rontsd el az eddigi eredményedet, sikerülhet amit akarsz, ha van egy gazdag papád, aki egy halom pénzt fog fizetni nekem, hogy épségben visszakapja a csemetéjét.
Elhatározta hogy elrántja a kormányt.
De az autó megállt. Eltekerte a kormánykereket, és lassan araszolt előre. Az autó billegett és zötykölődött. A kerekek földúton haladtak. Ágak és levelek sú
rolták és karcolták az autó oldalát.- Lassan ott leszünk --mondta. A lány tisztában volt vele.
- Itt az ideje könyörgőre fogni a dolgot. A legtöbbjük ilyenkor kezdte. Néhányszor viszont csak akkor kezdték, mikor már kiszálltunk.
Nem fogok könyörögni, gondolta Jean. Azt várhatja.
Megállt az autó és leállította a motort. Nem vette ki a kulcsot a gyújtáskapcsolóból.
- Oké, szívi. Lassan felülsz és kinyitod az ajtót. Figyelni foglak.
A lány felült és az ajtó felé fordult. Ahogy kinyitotta az ajtót, a férfi benyúlt és megmarkolta a blúzának a gallérját. Végig tartotta, amíg a lány kikászálódott a kocsiból. Kint, még mindig szorítva a lány gallérját, a másik kezével belemarkolt a lány nyakának hátuljába, és elvezette az autótól, Becsapta a kocsiajtót. Eli
ndultak egy, a fák között lévő aprócska tisztás felé.A tisztás a holdfényben ezüstösen csillogott. A közepén, nem messze egy elszáradt, halott fától, egy kövekből rakott gyűrű volt; mintha valaki tábortüzet rakott volna itt. Körülötte gallyak és ágak voltak összegyűjtve.
A Kaszás a kiszáradt fa félé irányította Jeant.
A lány észrevette, hogy a körgyűrűn belül is fadarabok vannak felhalmozva, készen arra, hogy meggyújtsák.
Ez egy reménysugár volt a számára. Valaki tüzet rakott.
Jó. És ha ő volt az. Ha itt járt korábban és előkészítette a helyet.
Észrevett egy dobozt a fa lábánál. Egy szerszámdoboz?
Nyöszörögni kezdett. Próbált megállni, de a férfi előrelökte.
- Óh, kérem, kérem, ne! Kíméljen meg! Mindent megteszek!
- Baszd meg - mondta Jean. A férfi nevetett.
- Tetszik a dumád - mondta. - Van vér a pucádban. De majd hamarasan megnézzük közelebbről is. A férfi megfordította lányt és a fának lökte.
- Le kell, hogy vegyem most az egyik bilincset - magyarázta, Elővett egy kulcsot a zsebéből, és a lány orra elé tartotta. - Nem próbálsz meg most előnyhöz jutni, mi?
Jean megrázta a fejét.
- Én sem próbálnám meg a helyedben. - A térdével hasba rúgta a lányt. Alkarját az álla alá tartva megakadályozta, hogy összegörnyedjen. A lány ehelyett összerogyott. Lecsúszott a fatörzs mentén. A ké
regtelen fatörzs felhúzta a blúzát és végigkarcolta a hátát. Egy földből kiálló gyökérre rogyott, és készült előreesni, de az előtte álló férfi felfogta az előrezuhanó testet. A lány visszabillent a fatörzsnek. Erősen zihált, és ezt érezte, hogy a csuklójáról lekerül az egyik bilincs. Tudta, hogy ez történik, tudta, hogy soha vissza nem térő alkalom, amire várt, az első és utolsó lehetőség a menekülésre.De nem mozdult. Rosszul volt, szédelgett, és alig kapott levegőt. Még ha nem is tette volna harcképtelenné az ütés, akkor sem kezdhetett volna semmit ebben a testhelyzetben. Lábai összecsuklottak, háta a fának simult, térdei a mellkasához szorultak, kezei kicsavarva, cipője orrát pedig a földhöz szegezte a férfi bakancsa.
Tudta, hogy vesztett.
Különös, gondolta. Nem túlságosan zavarja.
Jean úgy érezte, mintha kívülről figyelné magát. Valaki más volt, akit elkaptak a hóna alatt, valaki mást emeltek fel. Mintha filmet nézett volna, ahol a hősnőt éppen előkészítik a kivégzéshez. A lány karját a feje fölé emelték. A bilincs szabad végét átvetették egy ág felett. Aztán rácsukták a másik kezére is. A Kaszás felemelte a lányt a földről, és távolabb vitte a törzstől. Aztán lerakta. Az ág nem volt annyira magasan, hogy a lánynak lábujjhegyen kellett volna állni.
A férfi elballagott az áldozatától. Leguggolt a kőrakás túloldalánál, és meggyújtott egy gyufát. Lángok csaptak fel a farakásból. Frissen letört ágakkal borította be a tüzet. Fehér füst szállt fel az ágak közül. Felállt és visszam
ent a lányhoz.- Világítsunk rá az alanyra - mondta neki. A hangja olyan halk volt, mint a háta mögött pattogó tűz.
Minden rendben van gondolta a lány. Én nem én vagyok. Ez valaki más, egy idegen.
Nagyon hirtelen ráismert önmagára, mikor meglátott egy kést a Kaszás kezében.
Mereven állt és bámulta a csillogó pengét. Megpróbálta visszatartani a lélegzetét, de nem sikerült abbahagynia a zihálást. A szíve gőzkalapácsként verte belülről a mellkasát, mintha megpróbálna kijutni.
- Ne - könyörgött. - Kérem.
A férfi mosolygott. - Tudtam, hogy előbb-utóbb könyörögni fogsz.
- Soha nem ártottam magának.
- Viszont most hasznomra leszel.
A kés előrelendült. Érezte a hűvös pengét a bőrén, de nem érzett fájdalmat. Nem vágta meg a lányt. A lányt nem. Helyette inkább
a ruháját, a melltartójának pántját, a blúzának ujjait, és a szoknyájának derekát.A férfi a tűz felé vitte a ruhákat. – Ne!
Mosolyogva a lángok közé dobta őket. - Nem lesz rájuk szükséged. Itt fogsz maradni. Itt, az etetőnél.
Valahol a közelben egy prérifarkas üvöltött.
- Ő a barátom. Van egy megállapodásunk. Táplálékot szállítok az erdőbe neki és barátainak, ők pedig takarítanak utánam. De ne valami felületes munkára gondolj. Egyszerűen itt
hagylak, holnapra pedig már nem lesz belőled semmi. Megérkeznek, mint egy kiéhezett sereg, és amikor elmennek a terület tiszta lesz és rendezett, készen következő áldozatra. Nem kell ezzel foglalkoznom. És te, cukorfalat, elkerülöd azt a kellemetlen helyzetet, hogy meztelen popsival kelljen visszamenned a városba.A
férfi lehajolt a tűznél és kinyitotta a szerszámos dobozt. Egy fogót és egy csavarhúzót vett elő. A fogót egy lapos kő tetejére tette. Felkapta a csavarhúzót. A szára fekete volt, mintha korábban is már a tűz fölé tartották volna. Jean látta a lángokat, ahogy körülölelik.- Ne! - sikította. - Kérem.
- Ne! Kérem! - Utánozta a férfi. Mosolyogva megpörgette a kezében a csavarhúzót. - Gondolod hogy már elkezdhetem? - Megrázta a fejét. - Várj még néhány percet. Nem kell kapkodni. Majd meglátom, hogy akkor mit fogsz szólni.
- Te szemét!
- Csak ezt tudod mondani?
- SEGÍTSÉG! - kiáltotta. - SEGÍTSÉG!
- Senki sem fog meghallani, csak a farkasok.
- Nem teheti ezt velem.
- De igen igen. Már sokszor megcsináltam.
- Kérem! Akármit megteszek!
- Tudom. Sikítani fogsz meg rángatózni, sírni, rugdosni, könyörögni, nyáladzani... vérezni. Nem feltétlenül ebben a sorrendben, persze.
Felállt. Egyik kezében fogót tartott, a másikban a csavarhúzót, és lassan Jean felé ballagott. Halvány füstgomoly szállt fel a csavarhúzó száráról.
Megállt a lány előtt. - Vajon most hol kezdjük? Rengeteg terület közül választhatok. -A lány bal szeméhez tartotta a csavarhúzót. Jean oldalra rántotta a fejét. A hegye közeledett. Becsukta a szemét. A szemhéján érezte a meleget. De elmúlt. - Nem. Ezt inkább későbbre tartogatom. Különben is, sokkal szórakoztatóbb, ha te is látod.
A lány felsikoltott és megrándult, ahogy valami megégette a hasát.
A Kaszás nevetett.
A lány lepillantott. A csavarhúzó csak éppen hozzáért a hasához.
- A képzelet ereje - mondta a férfi. - Most nézzük, hogyan reagálsz az igazi fajdalomra.
Lassan a lány bal melle felé vitte a csavarhúzót. Jean megpróbált elhúzódni, de a bilincs megakadályozta ebben. Előrerúgott. A férfi elugrott. Ahogy a lány cipője elérte a férfi csípőjét
, az beledöfte a csavarhúzót a lány combjába. Felüvöltött.A férfi vigyorgott. - Ne próbáld ezt meg újra, szívi, vagy kénytelen leszek megbüntetni téged.
A lány zokogva figyelte, ahogy a csavarhúzó ismét a bal melle felé közelít. - Ne! Kééérem.
Egy szikladarab csapódott a Kaszás fejéhez. Oldalra taszította a fejét, majd a kő visszapattant, Jean hónaljához ütődött, majd leesett. A férfi állt még egy pillanatig, majd térdre esett és előrezuhant. Arca Jean ágyékához simult. A lány megrázta magát,
és a férfi elterült.A lány bámult maga mellé és alig hitte el, hogy valóban a férfi fekszik mellette. Lehet hogy csak elájult és ez nem más, mint képzelgés. Csak álmodik, és hamarosan fel fogja ébreszteni egy óriási fájdalom és...
Nem, gondolta. Ez nem lehet álom.
Agyának egy sötét zugában megszólalt egy hang, tudtam hogy kiszabadulok.
Szemével keresni kezdte a kődobót.
A tisztás túloldalán meglátta félhomályos körvonalát, ahogy egy fa mellett állt.
- Elkaptad - kiáltotta: -- Úristen elkaptad! Nagyszer
ű dobás volt!Az alak nem mozdult, és nem, is szólt semmit. Elfordult.
- Ne! - sikoltotta Jean. - Ne hagyj itt! Jönnek és megölnek! Ide vagyok bilincselve! Ott van a kulcs a zsebében. Nyisd ki a bilincsemet, kérlek!
Az alak, aki már alig volt megkülönbözte
thető a bokroktól és a fáktól a holdfényben, hirtelen visszafordult, és a lány felé indult. Sántikálva közeledett a parázsló tűz felé! Az alakjából Jean arra következtetett, hogy megmentője egy nő.Mások is megjelentek a tisztás szélén.
Az egyik egy fa m
ögül lépett ki. Egy másik egy bokor mögül bukkant fel. Jean a jobb oldalára pillantott, és észrevette a negyedik nőt. Mozgást halva maga mögül hátrafordult, és észrevette, hogy valaki mászik felé. Remélte, hogy inkább a Kaszás felé. Ennek a fejtetője fekete volt és nem borította haj. Jól látszott a pislákoló tűz fényében.Mintha meg lenne skalpolva. A hús is le volt tépve egy darabon a hátáról, és Jean megláthatta a kilátszó bordákat.
Öten voltak előtte, egyre közeledtek, s egyre jobban szemügyre vehette őket.
Némán bámult.
Ismét eltávolodott magától.
Önmagát kikapcsolva az eseményből, egy szemlélővé változott.
A kődobónak fekete üreg volt ott, ahol a bal szemének kellett volna lennie. A fa alá bilincselt lány megdöbbent, hogy hogyan képes valaki egy s
zemmel ennyire jól célozni.Az még megdöbbentőbb volt, hogy a lány emellett élő halott volt. Belek lógtak ki a hasából, és úgy hintáztak a lábai között, mint indián ágyékkötő. Rövid csonk maradt csak a jobb térde alatt, a Kaszás erdei barátainak köszönhetően.
Hogy tud járni?
A többi még szörnyűbb állapotban volt.
Azok hogy tudnak járni?
Az egyik, aki már nagyon régóta lehet itt, elég jól tudott csoszogni, pedig mindkét lába alig volt több, mint csupasz csont. A csapat igazán jót lakmározhatott belőle. Az egyik karja teljesen hiányzott, míg a másik csak csont volt, de az is csak könyékig. Ahol hús maradt még rajta, azt is fekete alvadt vér borította. A felső teste amúgy ép volt, de harapások szaggatták fel a bőrt és a húst. A jobb oldali bordái össze vo
ltak zúzva, míg a bal oldalon épek voltak ugyan, de látni lehetett mögöttük a lüktető tüdőt. Az arcán nem volt orr, sem ajak, és a szemei is hiányoztak. Úgy tűnt; mintha vigyorogna.A fa alatt álló lány visszamosolygott rá, de nem tűnt úgy, mintha észrevet
te volna.Persze hogy nem, hülye. Hát nem lát.
De hogy tud járni?
Az egyiknek közülük volt szeme. Nagyra nyitotta és bámult. Különös volt a nézése.
Nincs szemhéja, az a furcsa. Csakis a Kaszás téphette le őket. Meg a melleit is. Kerek, fekete, nyálkás foltok voltak a mellkasán, ahol a melleinek kellett volna lenni. Kivéve egy óriási sebet a jobb oldalán, nem látszott rajta a farkasok garázdálkodása. A bőrének nagy része még érintetlen volt, de fényes és csúszós volt valami ráragadt fehér nyálkától.
A me
llette lévő lánynak úgy tűnt, hogy egyáltalán nincs bőre. Megnyúzták? Fekete volt tetőtől talpig,kivéve a szeme és a foga fehérjét, és azt a száz fehér, apró micsodát, amelyek rizsszemenként borították be a testét. Csakhogy ezek mozogtak. Élő rizssze
mek. Férgek.Az utolsó lány az öt közül, aki szemből közelített, szintén fekete volt. De nem úgy nézett ki mint akit megnyúztak, hanem mint akit megégettek. Egész testét elszenesedett kéreg borította, amelynek repedésein folyadék szivárgott elő, s csillogott a parázs fényénél. Az alakja már csak messziről hasonlított egy emberi lény alakjához. Egy értelmi fogyatékos gyermek által készített sárszoborhoz hasonlított inkább, aki nem csinált neki ujjakat, orrot meg fület, és nem szúrta bele ujját a sárba, hogy szemei is legyenek. A testét borító kéreg szárazon zörgött; ahogy elballagott a tűz mellett, s egy apró darab le is vált róla.
Egy megdöbbentő társulat, gondolta a fához bilincselt lány.
Azon töprengett, hogy van-e bármelyiküknek annyi esze, hogy megtalálja a kulcsot és kinyissa a bilincset.
Nem volt benne biztos.
Igazság szerint úgy tűnt, hogy annak sincsenek tudatában, hogy egyáltalán itt van. Egyenesen a Kaszás felé sántikáltak.
A férfi sikoltásától összerázkódott, bármennyire is szeretett volna
megmaradni az összebilincselt idegennek. Próbálta megtartani a képzeletbeli távolságot. Nem tudta. Visszatért a meztelen .kiszolgáltatott lány bőrébe. Rettegés fogta el és undor... és remény.Akárkik is lehettek azelőtt, ők mind a Kaszás áldozatai.
Most visszafizetik a tartozást.
A férfi még mindig sikoltozott, és Jean lenézett rá. Négykézláb volt. A megskalpolt lány szintén a térdén állt, és a két kezébe fogta a férfi fejét. Beleharapott a feje tetejébe. Jean hallotta a reccsenő hangot, ahogy a lány letépett egy darab hajas fejbőrt.
A férfi oldalra dőlt, a kődobó és a nyálkásbőrű lányok vonszolni kezdték. Az egyik lány az egyik lábát, míg a másik a másikat fogta. A megskalpolt lány a férfi után kúszott, majd morogva megállt és megpróbálta felvenni a fog
ót. A jobb kezén nem voltak ujjak. Csak tapogatni tudta, és közben nyöszörgött a csalódottságtól. Megelégedetten felsóhajtott, mikor a másik kezének maradék ujjaival mégis sikerült felemelnie a szerszámot. Gyorsan tovakúszott a zsákmánya felé. Elsietett Jean mellett. A fenekének egyik fele hiányzott. Le volt rágva csontig.Utolérte a sikoltozó Kaszást, kinyújtotta a kezét, a fogót rászorította a férfi fülkagylójára és letépett belőle egy darabot.
Mind a hatan már a férfi körül voltak.
Az csapkodott és vo
naglott, igyekezett ellenállni, de a hátára fordították. Amíg páran lefogták, a többiek letépték a ruháját. De volt, aki már őt tépte. A megskalpolt a férfi jobb szemhéjára rakta a fogót és letépte. A megégett felemelte egyik kezét, kinyitotta fekete, ajaktalan száját és elkezdte lerágni az ujjait. Eközben a karnélküli lány úgy ugrált, mint egy megvadult csontváz. A tüdeje erősen lüktetett a bordái mögött. A Kaszás inge már csak foszlányokban lógott. Nadrágja és az alsója le volt tolva a cowboy-csizmáig. A megskalpolt lány letépte a másik szemhéjat is, és most a felsőajkába kapaszkodott bele, miközben a férfi egyfolytában ordított. A kődobó most letérdelt mellé, belemarkolt a hasába, mintha a beleit próbálná kitépni. A nyálkás leharapta az egyik mellbimbóját, rágta egy darabig, majd kiköpte. A lány, akit élve kellett hogy megnyúzzanak, a férfi feje mellé térdelt, férgeket kapart le a hasáról és tömött egy marékkal a férfi szájába. Megszűnt a sikoltozás, a férfi köpködött és öklendezett: -.Az ugráló csontváz a csupasz térdkalácsaira rogyott és a férfi fölé hajolt. Beleharapott a péniszébe. Tépte, húzta. A férfi abbahagyta a köpködést és akkorát sikoltott, hogy Jeannak olyan érzése volt, mintha jégcsákányt vágtak volna a fülébe.
A megskalpolt lány le
tépte az ajkát. Meglendítette a fogót és nézte hogyan repül a felsőajak.Jean is látta. Aztán érezte a tompa ütődést a combján. Ráragadt a bőrére, mint egy pióca. Összeszorította a fogait. A lábával toppantott a földön, megpróbálta lerázni magáról. Nem
sikerült.Ez csak egy ajak, gondolta.
Aztán elhányta magát. Előredőlt amennyire csak tudott, próbálta nem leokádni ínagát. De az elméjének egy apró szeglete örült. Visszataszító és megcsonkított testeket látott eddig; olyan szörnyűségeket, amiket eddig még soha, még rémálmaiban sem. Ezek a testek most kimondhatatlan dolgokat műveltek a Kaszással, ami .megelégedéssel töltötte el, és egészen idáig nem bukta ki a buktát.
De most egy ajak ragadt a combomra, és ettől kihányom a belemet.
Kiadott mindent magá
ból. A nagy része a cipője előtt gyűlt össze, habár egy kevés felfröcsögött a lábszárára.Lecsillapodott. Levegő után kapkodott és igyekezett a könnyeket kipislogni a szeméből.
És meglátta, hogy a megskalpolt lány bámulja őt. A többiek a Kaszással voltak elfoglalva. Már egy ideje nem sikoltozott, csak levegő után kapkodott és nyöszörgött.
A megskalpolt lány lefelé döfött a fogóval. Széttörte vele a Kaszás felső fogsorát. Mélyen belenyomta a szájába és részben a torkába is, benne hagyta és elkezdett Jea
n felé mászni.- Ő kell neked - suttogta. - Ő az.
Aztán Jeannak eszébe jutott, talán neki akar segíteni.
- Megkeresnéd a kulcsot? A bilincsét. A nadrágja zsebében van.
Úgy tűnt, hogy a lány nem hallotta. Megállt a hányásnál és beledugta az arcát. Jean szürcsölő hangot hallott, majd abbamaradt. A lány felemelte a fejét, Jeanra bámult, megnyalta a nedves ajkait és továbbindult.
- Ne. Menj vissza. Szélesre nyitotta száját.
Krisztus! Jean térddel fejbe rúgta a lányt. A feje hátrabicsaklott, majd hanyatt esett.
Rémület lett úrrá Jeanon, Libabőrös lett a teste. A szíve kalapálni kezdett.
Nem fogják vele befejezni. Én leszek a következő.
A megskalpolt lány, akinek a felsőteste már tényleg csak porhüvelyvolt, megfordult és elkezdett fe
ltápászkodni.Jean ugrott.
Mindkét kezével elkapta a felette lévő ágat. Hintázni kezdett, de nem tudta magát jobban felhúzni. Lecsúszott. Újra megpróbálta, s a lábait igyekezett magasabbra emelni.
Lengett. Rúgkapált és hintázott, igyekezett egyre magasabbra lendíteni magát.
A lábával átkarolta a kéregtelen száraz ágat. Felhúzta magát az ág aljához és szorosan átkarolta.
Lenézve látta, hogy a megskalpolt lány még mindig feléje tart.
Jean őt még nem látta állva.
Ha nem is tud felállni, akkor nincs baj. De a többiek fel tudnak állni.
Azok még mindig a Kaszással voltak elfoglalva: Tépték, harapták, a fogaikkal marcangolták a húsát. A férfi szájában benn volt a fogó, így csak halk, nyöszörgő hangot hallatott. Jean látta, hogy az elszenesedett lány lekuporodik a tűz mellé és mindkét kezével belenyúl a tűzbe. Mikor felállt, egy lángoló fadarabot tartott az ujjatlan kezeivel. Visszavánszorgott a csoporthoz, leguggolt, és meggyújtotta a Kaszás nadrágját.
A nadrágot, amely addig a csizmáig volt letolva, felhúzták a térde fölé.
Néhány pillanat múlva lángolt.
A Kaszás újra sikoltozni kezdett. Vonaglott és rúgkapált. Jean csodálkozott, hogy még ennyi élet van benne.
A kulcs, gondolta.
A hamu között kell majd megtalálnom. Ha élek még akkor.
Jean kúszni kezdet
t az ágon. Végigkarmolta a combját és a karját az ág, de rendületlenül mászott tovább centiről centire. Az ág kissé meghajolt. Aztán megreccsent. Ő csak csimpaszkodott tovább.Recsegő-ropogó hangot hallott.
Majd megakadt a bilincslánc egy merőleges ágban.
- Ne! – zihálta.Feljebb húzta magát, és megpróbálta letörni az ágat. Nem sikerült, csak néhány száraz gally hullott le az ág végéről.
Az ág három hüvelyk vastag volt ott, ahol a főágba csatlakozott. Kicsit feljebb elég vékonynak tűnt ahhoz, hogy sikerüljön eltörnie, de nem tud olyan magasra felnyúlni, pláne hogy csuklói ilyen rövid lánccal vannak összebilincselve. Az ág meggátolta az előrehaladásban, mint egy csontváz kinyújtott karja, aki arra kéri, hogy várjon amíg a társai végeznek a Kaszással.
Fogai közé vette az ágat, s keményen beleharapott, hogy a fogai megcsikordultak rajta. Alig sikerült kárt tennie a fában.
Leeresztette a fejét. Faforgácsot és homokot köpött ki a szájából. Oldalra nézett.
A Kaszás már egyáltalán nem mozdult, és hangot sem
adott ki magából. Fehér füst gomolygott felfelé arról a területről, ahol korábban a nadrágja volt. A megégett lány, aki lángba borította, most a férfi lerágott karját tartotta a tűz fölé. A nyálkás, mell nélküli lány megpróbálta felhúzni az egyik csizmát a saját lábára. A megnyúzott a Kaszás feje mellett térdelt és kivette a szájából a fogót. Jean először azt gondolta, hogy saját magát csipkedi vele, de később rájött, hogy a hasán lévő férgeket próbálja elkapni. A kődobó feje egészen elmerült a Kaszás nyitott felsőtestében. Mikor felemelkedett, egy köteg bél lógott ki a szájából. A karnélküli lány hason feküdt a férfi maradék lábai között, és fogával szaggatta a Kaszás nemi szervének maradékát.Most, hogy már nyilvánvalóan halott volt, az áldozatai is elégedettnek látszottak.
Eddig. Nyakát kitekerve, a válla fölött lenézett. Jean meglátta a megskalpolt lányt közvetlen maga alatt. Térdelt. Kezének maradékával kapkodta a levegőt.
Nem tud elérni, biztatta magát Jean. De a többiek.
Amikor majd végeznek a Kaszással, akkor majd meglátják ezt a ribancot alattam és észrevesznek engem is.
Hacsak nem megy el! TŰNJ INNEN!
Jean szeretett volna rákiabálni, de nem mert. Látta maga előtt a többi lány fejét, ahogy a hang felé fordulnak.
És ha megölném?
Egy kis szerencsével. Tenni kell valamit!
Jean erősen megszorította az ágat. A fogait csikorgatta.
Nem lesz jó, gondolta. Még csak el sem éred. Lejjebb kell ereszkedned, ahonnan hozzáférhetsz.
Talán egy jól irányzott fejrúgás majd elveszi a kedvét.
Komol
y lehetőség.Jean a lábaival eleresztette az ágat. Hűvös fuvallatot érzett az izzadt derekán. Lábával úgy kapálózott mint egy fuldokló, aki a felszínre próbálja lökni magát. A cipője sarka beleütődött valamibe. Remélte, hogy a szajha feje volt az.
Azután ismét fellendítette a lábát és figyelt. A lány a térdén állt; nyújtózkodott, és vigyorgott.
Jean keményen belerúgott, ahogy a lábát ismét leengedte.
A cipője orrával elérte a lány torkát. A rúgás felemelte a térdéről, majd elvágódott.
Elkaptam!
Jean hintázni kezdett; lassan, oda-vissza. Összeszedte magát és megpróbálta ismét fellendíteni a lábát, hogy elkaphassa vele az ágat. Nem sikerült. Lecsúszott a keze a fáról és felordított, mikor a két bilincsperec bevájta magát a csuklójába. A lábával éppen elérte a talajt.
A megskalpolt lány megfordult, és elkezdett mászni felé.
Jean felugrott. Sikerült elkapnia az ágat. Felhúzta magát, és igyekezett a térdeit is magasra húzni, de nem elég gyorsan.
A lány kezei ráfonódtak a bokájára és megszorították. Húzta, rángatta Jeant, és megpróbált egyre magasabbra jutni; megpróbált felmászni rajta. Jean rúgkapált és rángatózott, de nem tudta lerázni magáról a lányt. A karjai közben pattanásig megfeszültek. A keze kezdett ismét lecsúszni. Felsikított mikor érezte, hogy fogak mélyednek a combjába.
Egy reccsenéssel az ág kettétört, félúton Jean és a fatörzs között.
Lezuhant. Esés közben félrelökte az ágat. Az csak a vállát horzsolta fel, mikor térddel rázuhant a lányra, akit az esés leterített. Habár már nem csimpaszkodott a lábára, érezte a fejét az egyik combjánál ahogy jobbra-balra rángatja. Vonaglott és küzdött a rázuhant ág alatt. Fogával dühösen belemart a lányba.
Egy darab bőr volt a jutalma.
Jean belekapaszkodott az ágba és lelökte magáról. A vastag ág vége né
hány lábnyira repült a fejétől, de keresztül feküdt az alatta lévő lányon. Rátámaszkodott az ágra, végigmászott az alatta fekvő lányon. Térdeivel végiggyömöszölte, amitől felmordult. Kezek markolták meg Jean lábszárát, de nem elég erősen. Könnyen kiránthatta a lábát, az ujjnélküli kezek szorításából. Fogak hasították fel a térdénél a bőrt. Jean megrántotta a lábát. A lány állkapcsa összecsattant. Jean lemászott róla, és a letört ágba kapaszkodva felállt.Megpróbált egyenesen állni. Átkarolta az egyik mer
őleges oldalágat, elvonszolta pár lépésnyire, hogy kikerülje a felé nyúlkáló kezeket.Meglátta többieket. Mindegyik felé közeledett, kivéve azt, aki a Kaszás lába között terpeszkedett.
- Ne! - kiáltotta Jean. - Hagyjatok békén! Egyre közelebb jöttek.
A me
gégett lány úgy tartotta a Kaszás lerágott karját, mint egy bunkósbotot. A nyálkásbőrű felhúzta a férfi csizmáját. A kezeit még mindig kinyújtva tartotta Jean felé, habár az már nem volt a közelébe. A kődobó ismét kezében tartott egy követ. A megnyúzott lány a nyüzsgő kukacokat szedegette magáról a fogóval, miközben cammogott.- NE! - kiáltotta ismét Jean.
Az oldalához szorította az ág végét és megforgatta. A lombos végével végigsöpörte maga körül a földet. Száraz ágak és gallyak töredeztek le, mikor vé
gighúzta a hulla felett. Három lányt sikerült leverni a lábáról. A negyedik, a megégett, hátraugrott, hogy elkerülje az ágat. Belépett a Kaszás nyitott felsőtestébe. Megbotlott. Jean nem látta, hogy elesett-e, mert a faággal teljes kört írt le. Arcon csapta a megskalpolt lányt, aki felé mászott. Felbukott. De egy másik már ismét talpon volt. A kődobó hiányzott közülük. Most először nem látta sehol. Aztán észrevette. A karját hátrarántotta, készen arra, hogy elhajítson egy kődarabot.Jean eleresztette az ágat.
A száraz fa felhorzsolta az oldalát és a hasát.
A kő repült feléje.
Hogy kikerülje, Jean elugrott. A kődarab a fülét érte. Térdre esett, szembe a felé mászókkal, akik morogva közeledtek hozzá, s a lány tudta, vesztett.
Két öklére támaszkodva, Jean feltápászkodott. Két lépést tett a felé legközelebb lévőhöz és fejbe rúgta. Az hátraesett és megpördült.
A kődobó is közeledett. A letört ág lombos végén taposott keresztül.
A többiek is kezdtek feltápászkodni.
Jean keresztülfu
tott közöttük. Összebilincselt kezét magasra tartotta, s jobbra-balra ugrálva igyekezett kikerülni őket. Azok megpróbálták elkapni kezét, lábát.Aztán már mögötte voltak, kivéve a Kaszást és a lábai között terpeszkedő és lakmározó lányt.
Kell a bilincskulcs, gondolta.
Feléjük lépett, de rájött, hogy a bilincsek nem zavarják. Így is tud vezetni. Az autókulcs meg úgyis a gyújtáskapcsolóban van.
Átugrotta őket. Megtorpant a test túloldalán.
Zihálva lehajolt, és felemelt a kőgyűrűből egy darab követ. Habár
megégette a kezét vele, a feje fölé emelte. Hátranézett.A testek közéledtek. Sántikáltak és bicegtek, de egyre közelebb kerültek.
Van még egy kis ideje.
- EZT A NYOLCADIKTÓL KAPOD! Kiáltotta, és rádobta a követ a Kaszás maradék arcára. Tompán puffant. Nem gurult le róla. Ottmaradt az arcon, mint a tojás a fészekben.
Jean felemelte, és újra rádobta a kövét. A kő mélyebbre nyomódott az arcban.
Aztán sarkon fordult. Átugrotta a tüzet, és keresztülfutott a kicsiny tisztáson a várakozó autó félé.