[1]
1922 áprilisában a KAPD holland és belga ellenzéki csoportok közreműködésével
létrehívta a "Kommunista Munkás Internacionálét".
[2]
Spanyol Munkások Országos Szövetsége
[3]
Franciaországban például, azok a szakszervezeti aktivisták, akiket, mint
Pierre Besnard követőit kizárták a Confédération Générale du Travaile
Unitaire-ből (a kommunistákkal szimpatizáló szövetség), 1924-ben
megalakították a Confédération Générale du Travail Syndicaliste
Révolutionnaire-t.
[4]
Mivel Kasztíliában és Asztúriában stb. a szociáldemokrata szakszervezeti
központ, az Általános Munkásszövetség (UGT) játszotta a vezető szerepet.
[5]
CNT csak 1931-ben egyezett bele az ágazati szövetségek létrehozásában.
1919-ben a tiszta anarchisták elutasították a javaslatot, mert megriasztotta
őket a centralizáció és a bürokratizálódás veszélye. Ennek ellenére
létfontosságúvá vált, hogy a tőkekoncentrációra a szakszervezetek
összszövetségbe tömörítésével válaszoljanak.
[6]
Ne keverjük össze az átmeneti politikai formákkal; ezeket az anarchisták, a
marxistáktól eltérően, elutasítják.
[7]
A Nemzetközi Munkás Szövetség, amelynek a CNT is tagja volt, 1937. június
11-13-ig rendkívüli kongresszust tartott Párizsban, ahol elítélték az
anarcho-szindikalista szakszervezeti központot a kormányba való belépéséért s
azokért az engedményekért, amelyekre ennek következtében kényszerült. Ilyen
előzmények után
Sébastien Faure elhatározta, hogy cikksorozatot tesz közzé a
Le Libertaire július 8-i, 15-i és 22-i számában
Veszélyes lejtő
címmel. A cikksorozat szigorúan bírálta a spanyol anarchisták döntését, hogy
részt vesznek a kormányban. A CNT felháborodását fejezte ki, és elérték, hogy
a Nemzetközi Munkás Szövetség titkára, Pierre Besnard benyújtotta lemondását.
[8]
"Elméletileg", mert a határok miatt néhány falu között pereskedés támadt.
[9]
Ekkor történt, hogy a POUM (Partido Obrero Unido Mancista) és a népi
anarchisták fegyveres összetűzésbe keveredtek a rendőrséggel, melynek során
súlyos vereséget szenvedtek.