A posztmodern filozófia és a feminizmus egyaránt az európai gondolkodás
"vakfoltjait" térképezte fel, és korábban megkérdőjelezhetetlen axiómákat
tett kérdésessé. Mint
Mannheim Károly rámutat, a fennálló rend
meghaladásának lényegi körülménye e rend természettőlvalóságának,
természetességének megkérdőjelezése, elméleti reflexiója.
[99]
Az új kritikai szempontok alapvetően új fogalomrendszert, új nyelvet hoznak
magukkal. Így sem a posztmodernizmus, sem a feminizmus nem kapcsolódik
kizárólagosan egyetlen azelőtti politikai és filozófiai "-izmushoz" sem. Más
dimenzióban operálnak, mint a racionalizmus, az univerzalizmus, illetve a
liberalizmus, a konzervativizmus és a szocializmus ideológiái; "keresztbe
metszik" az addig fennálló, egymással szemben álló ideológiákat. Rokonuk
ebben az 1970-es évektől jelentkező zöld-mozgalom is, melynek programjában
tételesen szerepel: "ami ma érvényes, lehet, hogy holnap többé már nem
érvényes - még ha eddig ezredévig számított is".
[100]
A mai nyugat-európai - legerőteljesebben Németországban színre lépő -
zöld-mozgalomban jól elkülöníthetően együtt hat több irányzat. Nagyjából egy
időben, s egymással részleges átfedésben jelentkezett a zöldek politikai
pártja, a konkrét célok szolgálatában szerveződő állampolgári környezetvédő
(például atomenergia-ellenes) mozgalmak együttese és az alternatív
életforma-mozgalom. Bár más részcélok érdekében, más-más területen
tevékenykednek, világlátásuk, elméleti-filozófiai alapállásuk hasonló.
Elemzésük szerint
[101]
a globális késő kapitalizmus korszaka valamennyi társadalmi értéket és
életszférát alárendeli a gazdasági növekedés uralkodó értékének és
logikájának. A zöldek szerint ehelyett a gazdasági növekedés ütemét
ökológiai értékeknek és szociális szempontoknak kell szabályozniok.
Véleményük szerint e korszakban a gazdasági növekedés szolgálatába állított
ipar-tudomány-technológia hármasa a szentháromság rangjára emelkedett, s
egyfajta elszabadult "motorként" határozza meg a társadalomfejlődés
modelljét. Ehelyett be kell őket illeszteni az össztársadalmi célok és
kulturális minták keretei közé. A zöldek alapvető felismerése, hogy a
természeti tartalékok végesek, s így nem zsákmányolhatók ki a végtelenségig.
A végtelen gazdasági növekedés értéke értelmetlen a Föld véges természeti
rendszerében. Előbb-utóbb kimerülnek a véges energiahordozó erőforrások (az
olaj, a szén). Mértéktelen használatuk és a gazdasági növekedés vak logikája
aláássa más véges természeti rendszerek (az oxigénkészletet biztosító erdők,
az ózonpajzs) egyensúlyát is. Az ökológiai egyensúly megbontása így
visszafordíthatatlan változásokhoz, végső soron katasztrófához vezet. Ebbe
az irányba vihet új technológiák (a nukleáris energia) használata is: a
nukleáris reaktorok nem lehetnek száz százalékig biztonságosak (nem beszélve
az atomenergia harci felhasználásáról).
Az "elszabadult Prométheusz" megrendszabályozásának és az autoritás, sőt
szentség rangjára emelt ipar-technika-tudomány hármasság humanizálásának
követelése mellett a zöld-mozgalom alternatív víziót is szembeállít az avítt
ipari modellel. A zöldek egyfelől az alternatív technológiák (nap, szél,
vízenergia) fejlesztését szorgalmazzák, másfelől ehhez kapcsolódóan
felvázolnak egy alternatív társadalmi modellt is.
A modern társadalmak alrendszereinek elkülönülése - a gazdaság, a kultúra, a
jog, a politika szétválása - egymástól idegen szereptörmelékek viselőjévé
teszi az embert - érvelnek a zöldek kiindulásképpen. Az elkülönült
tevékenységrendszerek összehúzására, új harmóniájának megteremtésére ezért
új típusú közösségeket kell létrehozni. Míg az elkülönült
tevékenységrendszerek a centralizált, bürokratikus, hierarchizált
intézményrendszerből következnek, az új közösségek megteremtésére
decentralizált, antiautoritárius, bázisdemokratikus, önigazgató
társadalomszervezés adhat alapot. Ezen elvek az erőszak kiküszöbölésének
követelményét is magukban foglalják, s egyaránt elutasítják a nyílt erőszak
- a háború és az emberi jogok eltiprása - és a strukturális erőszak, a
gazdasági-társadalmi kizsákmányolás különböző formáit. A zöld-ideál az
erőszakmentes társadalomé, amelyben eltűnnek az erőszak személy-, csoport-
és államközi formái, s ami végső soron az állami erőszakszervezet teljes
leépüléséhez vezethet.
[102]
A zöldek sokszor tudatosan hangsúlyozzák kötődésüket az anarchista
hagyományhoz. Többségük ugyan kényszerűségből elfogadja a pártszerű működés,
a parlamenti politizálás kényszerét, ám leszögezik: "a zöldek nem akarnak
semmiféle hatalmat... éppúgy gyanús nekik mindenféle hierarchia... Már maga
a »kormányzás« szó is ellenérzéseket vált ki egyes zöldekből, mert valami
köze van a hatalomhoz és a hierarchiához. ...Azt szeretnénk, ha a politika
területén... az uralommentes kommunikáció terjedne el. ...A »Semmiféle
hatalmat senkinek!« jelszó átalakítható a »Minden hatalmat mindenkinek!«
formulává. De nem egy félreértett anarchia értelmében, mint mindenki
önkénye, hanem mindenki figyelembevételeként."
[103]
Az anarchista mozgalom egyik örököseként a zöld-mozgalom elutasítja a
centralizációt, a hierarchiát, a formalizáltságot és a bürokratizáltságot.
Ezzel a
bázisdemokrácia anarchista szervezeti modelljét állítja szembe,
amelynek jellemzői: "1.
Decentralizált: a szervezet célja, hogy az
önállóság maximumát biztosítsa az egyének és a közösségek számára. 2.
Hálózati jellegű: egyenjogú, független közösségek és csoportok
együttműködésén alapul, nincsenek szintenként elosztott igazgatási jogok és
kötelezettségek, hanem az egyeztetés, az együttműködés kapcsolja össze őket.
3.
Spontán-informális: szakítva a modern szervezetek ügyrend- és
alapszabály-fetisizmusával, a lehető legminimálisabban szabályozzák a
szervezeti magatartást és viszonyokat; a független egyének és közösségek
spontán önszabályozását kívánják elérni. 4.
Közvetlen demokrácia: az
érintettek közvetlen beleszólását, a társadalmi bázis aktivitását,
önigazgatását biztosító szervezeti szerkezetek, amelyek kizárják a
képviseletet",
[104]
vagy rendszeres rotációval mérséklik azt.
Az erőszak nélküli -
Tolsztoj, Schmitt,
Buber és mások által képviselt -
anarchizmushoz való kapcsolódás jele a zöld-mozgalom egyik központi értéke,
a teljes erőszakmentesség elve, amely a zöldek esetében azonban nem
feltétlenül jár együtt vallásos hittel. Antje
Vollmer, a német Zöld
Párt egyik volt parlamenti képviselőjének szavaival a párt távlati célja,
hogy "olyan erőszakmentes társadalommal rendelkezzünk, amelyben az állam
mint olyan elhal. ...az államunkban meglévő haladó polgári tradíciókat a
bázisdemokrácia, a radikális demokrácia elemeinek és egy adag anarchizmusnak
is ki kell egészíteniük."
[105]
A zöld-mozgalom célkitűzése, az erőszaknélküliség lényegében megegyezik az
1970-1980-as években erős új békemozgalom, valamint a feminizmus erőszak
nélküli alapértékével. A különbség az, hogy míg a zöld-mozgalom az
ember-ember és az ember-természet közötti erőszak felszámolásán dolgozik,
addig a békemozgalom az erőszaknélküliséget antimilitarizmusként értelmezi,
s a nemzetközi konfliktusok erőszakmentes megoldását és a harci potenciálok
leépítését propagálja; a feminizmus pedig a férfi-nő viszonyban jelentkező
uralom, a patriarchalizmus, illetve a latens és manifeszt »férfierőszak«
visszaszorítását tűzi ki célul."
[106]
Az új társadalmi mozgalmak - a zöld-mozgalom, a feminizmus, az új
békemozgalom - tehát szorosan kapcsolódnak egymáshoz.
[107]
Ugyanakkor több szálon is kapcsolódnak az anarchista hagyományhoz. Egyfelől
az anarchista szellemiség megjelenítésében, az anarchista alapértékek
szellemi-metaforikus képviseletében, másfelől - konkrétabb, politikai
terminusokban - a végcél, a stratégia és a szervezeti modell kérdésében.
Szabó Máté szerint az új társadalmi mozgalmak és az anarchizmus közös
céljai, kapcsolódási pontjai a következőképpen foglalhatók össze:
"1. A
végcél szintjén az uralom, a hatalom, az erőszak és a
hierarchia felszámolása a polgári társadalom és a politikai állam
legkülönfélébb szféráiban, amely végső soron az állam felszámolásához
vezethet. Új vonás a klasszikus anarchizmussal szemben, hogy az uralom és
erőszakmentesség követelménye nem csak és nem is elsősorban a politika,
hanem egy sor privát jellegű létszféra problémájává válik az új társadalmi
mozgalmakban.
2. A
stratégia szintjén: a célul tűzött erőszakmentes társadalomhoz
az új társadalmi mozgalmak nagy többsége erőszakmentes politika révén keresi
az utat... Az új társadalmi mozgalmak társadalomváltoztató stratégiája
szakít az anarchistáknak a "Nagy Forradalom" létrehozására irányuló
törekvésével és a mindennapok "apró forradalmai", a civil szférában
lejátszódó változások révén el akarja kerülni mind a reformizmust, mind a
forradalmiságot, amelyek egyaránt az államra koncentráló stratégiák. Az
alternatívok és az anarchisták társadalomváltoztató stratégiájának alapja
egyaránt a "társadalom az állam ellen" gondolat, amely a társadalom
öntörvényű átalakulására, önigazgatásának kibontakozására alapozva kívánja
felszámolni a hagyományos értelemben vett államot.
3. A
szervezeti modell vonatkozásában az alternatív mozgalomban
megjelenik a bürokráciától és az uralomtól mentes mozgalom megvalósításának
igénye. Hasonlóan az anarchista mozgalom egy részéhez, az alternatív
társadalmi mozgalmak bázisdemokratikus, decentralizált, autonomista,
önigazgató jellegű szervezeti modelleket alakítanak ki."
[108]
Az új társadalmi mozgalmak felhívják a figyelmet: az erőszak, az uralom, a
hatalom, az autoritás jelenségei nemcsak a politika szféráját jellemzik,
hanem jelen vannak a magánszférában, a mindennapok világában is. Ez a
szemléleti újítás - egyfajta tekintélyellenes,
"hétköznapi
anarchizmus" meghirdetése - a figyelmet a hétköznapi (a szexualitásban,
az oktatásban, a munkahelyen megjelenő) elnyomó magatartásformákra fordítja.
Ily módon megszünteti a magánember és az állampolgár merev kettéválasztását.
Az új társadalmi mozgalmak ezért nemcsak a politika szintjén fejtenek ki
hatást, hanem szorosan kapcsolódnak életforma-mozgalmakhoz is. "Aprópénzre
váltják", s a hétköznapok valóságában is megvalósítják politikai
meggyőződésüket - és fordítva: a politika mezején is képviselik hétköznapi
hitvallásukat.
A zöld-mozgalom és más új társadalmi mozgalmak szellemében és szervezeti
rendjében egyaránt felmerülnek tehát anarchista elemek. Az erőszaknélküliség
célkitűzése és gyakorlata, a politikai és magánszférában egyaránt képviselt
elnyomás-, hierarchia- és tekintélyellenesség, valamint a bázisdemokratikus,
önigazgató szervezeti modell követése azok a fő mozzanatok, amelyek az új
társadalmi mozgalmakat az anarchizmus örököseivé teszik.