|
RICHARD LAYMON A tó szüze - Erről nem tudtam - mondtam. - Mit lehet ezen nem tudni? - kérdezte Cody. Vezetett. Az autója egy Jeep Cherokee volt, és négykerék meghajtásra volt kapcsolva. Egy földúton dobálózott a kocsi, már vagy egy fél órája, sötét volt, mintha a pokolban járnánk, csak a kocsi fényszórója világított, és nem tudtam, hogy milyen messze van még az úti célunk, egy hely, amelyet állítólag elveszett tónak hívnak. - Mi lesz, ha lerobbanunk? - kérdeztem. - Nem fogunk lerobbanni - mondta Cody. - Pedig nagyon olyan ennek a kocsinak a hangja, mintha darabokra akarna esni. - Ne legyél már ilyen nyamvadék - mondta Rudy, aki az utasülésen ült. Rudy Cody legjobb haverja volt. Mindketten meglehetősen tökös gyerekek voltak. Bizonyos értelemben kitüntetésnek vettem, hogy elhívtak magukkal. De ideges is voltam. Lehet, hogy azért kértek meg, hogy jöjjek velük, mert még új srác vagyok a suliban, és csak rendesek akartak lenni hozzám, és jobban meg akartak ismerni. Másrészt viszont, lehet, hogy azt tervezték; hogy egy kicsit megmogyoróznak. Na ezt most nem a szó szoros értelmében értem. Nem voltak ferde hajlamaik, Codynak és Rudynak is volt barátnője. Rudy nője nem volt nagy szám. Alice-nak hívták. Úgy nézett ki, mintha valaki megragadta volna a fejénél és a lábánál, aztán addig nyújtotta volna, amíg jó magas és sovány nem lesz. Cody nője Lois Garnett volt. Lois tökéletes volt. Egy dolgot kivéve: tudta, hogy tökéletes. Más szavakkal, felfújt hólyag volt. Loisszal különben is volt egy csúnya ügyem. De hát hogy is ne lett volni? Csak rá kellett néznem, és tisztára elvesztettem az eszem. Csakhogy a múlt héten elkövettem azt a hibát, hogy rajtakapott. A gyógyszertárban leejtette a földre a ceruzáját. Amikor lehajolt, hogy felvegye, beláttam egészen a köldökéig. Volt rajta ugyan melltartó, de a látvány akkor is állati volt. Az a baj, hogy felnézett, és látta, hogy hova irányul a tekintetem. - Na mit nézel, seggfej? - förmedt rám. - Cickókat -válaszoltam. Néha egészen elméseket tudok mondani. Azért az szerencse, hogy a tekintet nem tud ölni. Az udvarlók viszont igen. Részint ezért voltam egy kicsit ideges, hogy az erdőbe megyünk az éjszaka közepén, Codyval és Rudyval. Az incidensről azonban egy szó sem esett. Legalábbis eddig. Talán Lois nem is mondta el Codynak, és nincs miért aggódnom. Másrészt viszont... Úgy gondoltam, megéri kockáztatni. Úgy értem, végül is, mi történhet legrosszabb esetben'? Nem valószínű, hogy igazából meg akarnának ölni, csak azért, mert benéztem Lois blúzába. Azt mondták viszont, hogy össze akarnak hozni valamilyen csajjal. Épp a menzán kajáltam aznap délután, amikor Cody és Rudy odajöttek hozzám, és beszélgetni kezdtek. - Van valami dolgod ma este? - kérdezte Cody. - Ezt hogy érted? - Úgy érti - mondta Rudy -, hogy van itt egy kis csaj, aki nagyon csípi a fejed. Találkozni akar veled. Érted már, mire gondolok? Ma éjjel. - Ma éjjel? Velem? - Éjfélkor - mondta Cody. - Biztos, hogy nem tévesztetek össze valakivel'? - Biztos. - Elmo Baine-t keresitek? - Azt hiszed, hülyék vagyunk? - kérdezte Rudy, kissé dühösen. - Tudjuk a neved. Mindenki tudja a neved. - Téged kíván - mondta Cody. - Na mit szólsz? - Az istenit, nem is tudom. - Mit lehet ezen nem tudni? - kérdezte Rudy. - Hát... ki az a lány? - Mit érdekel az? - kérdezte Rudy. - Kíván téged, haver. Hány csaj van még, aki rád akar ugrani? - Hát... de hát azért, izé, szeretném tudni, hogy ki az, mielőtt döntenék. - Azt mondta, hogy ne áruljuk el neked - magyarázta Cody. - Azt szeretné, ha meglepetés lenne - tette hozzá Rudy. - Igen, de úgy értem... honnét tudjam, hogy nem egy olyan... na szóval, tudjátok… - Bányárém? - próbálkozott Rudy. - Na igen. Cody és Rudy egymásra néztek, és a fejüket csóválták. Aztán Cody azt mondta: - Dögös kis csaj, haver, a szavamat adom. Ez az éjszaka életed legjobb éjszakája lehet, Elmo. Remélem, nem akarod elszúrni. - Hát… nem mondhatjátok meg, hogy ki az? - Nem, nem. - Olyasvalaki, akit ismerek'? - Ő ismer téged - érvelt Rudy. - És még sokkal jobban meg akar ismerni. - Ne szúrd el - mondta ismét Cody. - Hát - mondtam. - Végül is... rendben. Ezután megbeszéltük, hogy hol és mikor vesznek fel a kocsijukkal. Nem kérdeztem meg, hogy jön-e velünk "valaki más is", de azt gondoltam, jó esély van rá, hogy Alice-szal és Loisszal jelennek meg. Igazán izgalomba jöttem a lehetőségtől. Ahogy múlt az idő, egyre bizonygattam magamnak, hogy Lois eljön, s a végén már egészen megfeledkeztem az én rejtélyes nőmről. Rendbe hoztam magam; aztán már jó időben elmentem itthonról, hogy találkozzam velük. Amikor azonban megjelent a kocsi, nem ült benne más, csak Cody és Rudy. Azt hiszem, a csalódás az arcomra volt írva. - Valami gáz van? - kérdezte Cody. - Nem. Semmi. Csak egy kicsit ideges vagyok. Rudy rám vigyorgott a válla fölött. - Jó szagod van, az biztos. - Csak egy kis Old Spice. - Majd vedd rá, hogy nyalja le rólad. - Fejezd be - mondta neki Cody. - Szóval - mondtam - hova megyünk? Úgy értem, tudom, hogy azt nem szabad megmondanotok, hogy ki ő, de ezért arra valamennyire kíváncsi lennék, hogy pontosan hova visztek. - Megmondhatjuk neki`? - kérdezte Rudy. - Szerintem igen. Hallottál már az elveszett tóról, Elmo? - Elveszett tóról? Soha nem hallottam róla. - Na akkor, most hallasz - mondta Rudy. - Ott lakik'? - kérdeztem. - Ott akar találkozni veled - mondta Cody. - Olyanfajta lány, aki szereti a természetet - magyarázta Rudy. - Ráadásul - mondta Cody - remekül lehet ott ökörködni. Jó messze, bent az erdőben egy szép kis tó, és ott aztán gazán egyedül lehet az ember.
A hepehupás földút soha nem akart véget érni. A Jeep vadul zötykölődött és zörgött. Ágak vagy valami ilyesmi súrlódott állandóan az oldalának. Na és aztán a sötét. Semmi sem hasonlítható az erdőhöz sötétség dolgában. Talán az lehet az oka, hogy a fák eltakarják a holdfényt. Olyan volt, mintha egy alagúton mennénk keresztül. A fényszórók csak közvetlenül az előttünk lévő részt világították meg, a hátsó lámpák pedig vörösen izzottak a hátsó ablak mögött. Minden más koromfekete volt. Egy darabig elment a dolog, de kezdtem egyre idegesebb lenni. Minél mélyebbre hatoltunk az erdőbe, annál kutyábbul éreztem magam. Mondták, hogy az autó nem fog szétesni, és Rudy még nyamvadéknak is hívott, amiért rákérdeztem. egy idő múlva azonban előrehajoltam, és azt mondtam: - Biztos vagy benne, hogy nem tévedtünk el? - Nem szoktam eltévedni - mondta Cody. - Na és hogy állunk üzemanyaggal? - Remekül. - Micsoda nyálas alak - mondta Rudy. - Micsoda seggfej -, gondoltam. De nem mondtam ki. Nem mondtam semmit. Úgy értem, itt voltunk az isten háta mögött; és senki sem tudta, hogy ezekkel a srácokkal vagyok. Ha feldühítem őket, akkor elég drasztikusan végződhet a dolog. Természetesen tudatában voltam, hogy a dolgok egyébként is csúnyán végződhetnek. Lehet, hogy az egész egy csapda. Reméltem, hogy nem, de az ember soha nem tudhatja. Az a baj, hogy az ember soha nem szerezhet barátokat, ha nem is próbálkozik. Hogy a Codyval és Rudyval való barátság megéri-e ezt a kockázatot - kezdtek komoly kétségeim támadni ezzel kapcsolatban -, ám, ha hozzájuk közelebb kerülök, akkor közelebb kerülök Loishoz is. Már el is képzeltem. Lehetne hármas randikat szervezni: Cody és Lois, Rudy és Alice, Elmo és a rejtélyes lány. Bepréselődhettünk volna a Jeepbe. Együtt mehettünk volna moziba. Vagy piknikelni mehettünk volna, vagy úszni, esetleg táborozni - és mindenfelé marháskodni. Igazság szerint az én partnerem a rejtélyes lány lenne, de Lois akkor is ott lenne, és legeltethetném rajta a szemem, hallgathatnám a hangját, sőt lehet, hogy még messzebbre is mehetnénk. Lehet, hogy néha partnert cserélnénk. Esetleg még orgiákat is rendezhetnénk. Az isten a tudja, hogy mi történhetne, ha befogadnának maguk közé. Azt hiszem, bármit megtettem volna azért, hogy ezt megtudjam - még arra is hajlandó voltam, hogy a semmi közepébe elmegyek ezzel a két sráccal az éjszaka közepén, ahol lehet, hogy ott hagynak magamra, vagy megvernek, vagy még ennél is rosszabb történik. Meglehetősen be voltam rezelve. Minél mélyebben benne jártunk az erdőben, annál inkább gyanítottam, hogy ők ketten valami rosszra készülnek. De tartottam a számat, azok után, hogy Rudy nyálasnak nevezett. Csak ültem ott a hátsó ülésén és idegeskedtem, és állandóan azt hajtogattam magamban, hogy arra mért nincs elég jó okuk, hogy kinyírjanak. Csak annyit csináltam, hogy benéztem egy kicsit, Loisnak. - Itt is vagyunk- mondta Cody. - Az út végéhez értünk. Előttünk, ott, ahova az autó fényszórója mutatott, egy irtás volt, kb. akkora, hogy fél tucat kocsi parkírozhatott. Fatörzsek hevertek a földön, hogy jelezzék, hogyan kell beállni. A parkolón túl egy kukát láttam, pár piknikező asztalt, és egy téglából készült nyárssütő alkalmatosságot. A miénk volt az egyetlen autó. Csak mi voltunk itt. - Szerintem nincs itt - mondtam. - Azt sose tudhatod = mondta Cody. - De hát nincs itt más autó. - Ki mondta, hogy kocsival jön? - kérdezte Rudy. Cody beállt az egyik parkolóhelyre, megállt és kikapcsolta a motort. Nem láttam semmiféle tavat. Már majdnem beszóltam, hogy biztos elveszett a tó, de nem sok kedvem volt humorizálni abban a pillanatban. Cody kikapcsolta a lámpát. Sötétség borult ránk, de csak egy másodpercre. Aztán mindkét első ajtó kinyílt, és felkapcsolódott a kocsivilágítás. - Menjünk - mondta Cody. Mindketten kimásztak. Én is. Amikor becsukták az ajtókat, a fény kialudt a Jeepben. De a tisztáson álltunk. Az ég elterült fölöttünk. Majdnem telihold volt, és rengeteg csillag világított az égen. Az árnyak feketék voltak, de minden más ki volt világítva, majdnem olyan volt, mintha piszkos fehér port hintettek volna szét. Hihetetlenül fényesen sütött a hold. - Erre - mondta Cody. Keresztülmentünk a piknikező részen. Be kell vallanom, hogy remegett a lábam. Közvetlenül azután, hogy elhagytuk az asztalokat, lejteni kezdett a talaj, - és egy olyan világos színű részhez értünk, mely egy éjszakai havas tájra emlékeztetett. Homokos part? Annak kellett lennie. A part kanyarulatán túl a tó fekete volt. Gyönyörű látványt nyújtott, ahogy a hold ezüstös ösvényt vetített a vízre. Az ezüst egyenesen a mi irányunkba nyúlott a tó túlsó végéből. Megvilágította egy apró, fákkal benőtt sziget oldalát is, és egészen a partig kinyúlott. Cody az autóban azt mondta, hogy "itt aztán igazán egyedül lehet az ember", és igaza volt. A holdon és a csillagokon kívül nem volt más fény a láthatáron, nem világítottak csónakok a tavon, és nem áradt a fény a part menti stégekről vagy kunyhókból, a tavat körülvevő erdőségben. Úgy tetszett, csak mi hárman voltunk többmérföldes körzetben. Azt kívántam, bárcsak ne lennék olyan ideges. Hiszen remek hely lett volna ez, ha az ember nem két olyan sráccal jön ide, akik feltehetőleg azt tervezik, hogy jól kiszúrnak vele. Remek hely például arra is, hogy az ember egy állati jó nővel legyen itt. - Azt hiszem, nincs itt - mondtam. - Ne légy benne olyan biztos - mondta Rudy. - Lehet, hogy meggondolta magát, és mégse jön el. Úgy értem, hétköznap van és holnap suli, meg minden. - Muszáj, hogy hétköznap legyen a randi - magyarázta Cody. - Hétvégenként túl sokan járnak ide. Nézd csak meg, most mienk az egész környék. - De hát hol van a lány? - Jézusom - mondta Rudy -, abbahagynád már a nyavalygást? - Igen - mondta Cody. - Nyugi, lazíts és érezd jól magad. Épp ekkor értünk rá a homokra. Pár lépés után mindkét srác megállt, Levették a cipőjüket és a zoknijukat; Én is levettem az enyémet. Bár meleg volt az éjszaka, kellemesen hűvösnek éreztem a homokot meztelen talpammal. Ezután levették az ingüket. Ebben nem volt semmi rossz, végül is fiúk voltak, az idő meleg volt, és lágy szél fújt. De valahogy ideges lettem tőle, egy hideg gombóc növekedett a gyomromban. Codynak és Rudynak pompás izmai voltak. És még a holdfénynél is láthatta az ember, hogy jól lebarnultak. Kitűrtem az ingemet és kigomboltam. Az ingüket a cipőjükkel és a zoknijukkal együtt a parton hagyták. Én magamon hagytam a sajátomat. Senki sem szólt semmit ezzel kapcsolatban. Miközben a víz felé sétáltunk a homokban, majdnem úgy döntöttem, hogy előremegyek és leveszem az ingemet. Olyan akartam lenni, mint ők. És kétségkívül pompás érzés volt, ahogy a szellő simogatta a bőrömet. De valahogy mégis képtelen voltam rá. Megálltunk a víz szélénél. - Ez frankó - mondta Cody. Felemelte a karját és nyújtózott egyet. - Marha jó ez a szél. Rudy is kinyújtózott, az izmait feszegette és felnyögött. - Haver - mondta - komolyan mondom, hogy sajnálom, hogy nincsenek itt a csajok. - Talán pénteken visszajövünk és elhozzuk őket. Te is eljöhetsz, Elmo. Hozd el az új csajodat, és baromi jó bulit csapunk. - Tényleg? - Hát persze. - A szentit! Az tényleg marha jó lenne. Pontosan ezt akartam hallani! Hülye voltam, hogy aggódtam. Ez a két srác a lehető legjobb haver. Még egy pár nap, és pontosan itt leszek a parton Loisszal. Hirtelen állati jól éreztem magam! - Lehet, hogy át kéne szervezni az egészet addigra, értitek? - mondtam. - Mármint a randimat... úgysincs itt. Talán most jobb lenne, ha elmennénk, és mindnyájan visszajönnénk péntek este. Én nem bánom, ha addig nem találkozom vele. - Felőlem, rendben - mondta Cody. - Felőlem is - mondta Rudy: - Remek! Cody mosolyogva félrebiccentette a fejét. - Csakhogy neki nem tetszene. Még ma éjjel akar veled találkozni. - Te szerencsés disznó - mondta Rudy, és a karomba bokszolt. A karomat dörzsölgetve, magyarázni kezdtem: - De hát nincs itt. Cody bólintott: - Igazad van. Nincs itt. Ott van. - A tóra mutatott. - Mi? - kérdeztem. - A szigeten. - A szigeten? - Nem vagyok valami nagy szakértő a távolságok becslésében, de meglehetősen távolinak látszott a sziget. Pár száz méter megvan, az biztos. - De hát mit csinál ott? - Hát rád vár, te szívrabló. - Rudy ismét a karomba bokszolt. - Ne csináld! - Bocs. - Még egyet belém bokszolt. - Hagyd már abba - mondta neki Cody. Nekem pedig azt mondta: - Ott akar találkozni veled. - Ott? - Tökéletes hely. Igazán nem kell aggódnod, hogy valaki megzavar. - Ott van a szigeten? - Ezt elég nehezemre esett elhinni. - Pontosan. - De hát hogy jutott oda? - Úszva. - Tudod, olyan természetkedvelő lány - mondta Rudy. Ezt már mondta egyszer. - Na és nekem hogyan kéne odajutnom? - Ugyanúgy, ahogy neki - mondta Cody. - Úszva? - Miért, tudsz úszni, nem? - Hát, igen. Nagyjából. - Nagyjából? - Úgy értem, azért azt nem mondanám, hogy én vagyok a világ legjobb úszója. - El tudsz úszni odáig? - Nem tudom. - Bassza meg - mondta Rudy. - Mondtam, hogy nyálas. Dögölj meg, gondoltam. Legszívesebben a pofájába vágtam volna, de csak álltam ott. - Még csak az hiányzik, hogy belefulladjon itt nekünk, mondta Cody. - Nem fog belefulladni. Az istenit, a hája csak fenntartja. Részint szerettem volna nekimenni ezért, amit mondott, másrészt viszont legszívesebben elbőgtem volna magam. - El tudok úszni a szigetig, ha akarok - bukott ki belőlem. - Lehet, hogy egyszerűen csak nem akarok. Lefogadom, hogy nincs is ott semmiféle lány. - Ezt meg hogy érted? - kérdezte Cody. - Szívatás az egész - mondtam. - Nincs is ott semmiféle lány, és ezt ti is tudjátok. Csak egy szívatás, hogy rávegyetek, hogy átússzak a szigetre. Aztán valószínűleg elhajtotok, engem pedig itt hagytok, vagy ilyesmi. Cody rám bámult. - Hát nem csoda, hogy nincsenek barátaid. Rudy oldalba bökte a könyökével. - Elmo itt azt gondolja rólunk, hogy seggfejek vagyunk. - Ezt nem mondtam. - Igen, igazad van - mondta Cody. - Mi itt szívességet próbálunk tenni neked, te meg azt hiszed, hogy át akarunk cseszni. Bassza meg! Menjünk! - Tessék? - kérdeztem. - Menjünk. Mindketten hátat fordítottak a tónak, és elindultak felfelé a parton arrafelé, ahol a holmijukat hagyták. - Elmegyünk? - kérdeztem. Cody visszanézett rám. - Ezt akarod, nem? Gyere, hazaviszünk. - Anyucihoz -. tette hozzá Rudy. Megálltam. - Várjatok! - kiáltottam oda. - Várjatok, jó? Csak egy percig. Beszéljük meg a dolgot, rendben? - Felejtsd el - mondta Cody. - Te egy vesztes vagy. - A rosseb! Lehajoltak és fölvették az ingüket. - Hé, várjatok, sajnálom. Megcsinálom, oké? Hiszek nektek. Átúszok a szigetre. Cody és Rudy egymásra néztek. Cody megrázta a fejét. - Könyörgöm! - kiáltottam. - Adjatok még egy lehetőséget! - Azt, hiszed, hogy hazudunk. - Nem. Becsszó. Csak összezavarodtam, ennyi az egész. Csak olyan furcsa. Még soha nem volt olyan, hogy egy lány... szóval, hogy így értem küldjön. Érthető? De megyek. Átúszom. - Igen, rendben - mondta Cody. De mintha vonakodni látszott volna. Ledobták az ingüket. Miközben visszajöttek oda, ahol álltam, egyfolytában csóválták a fejüket, és egymásra néztek. - Nem akarunk ám itt lenni egész éjjel - fordult hozzám Cody. Az órájára nézett. - Kapsz egy órát és kész. - Aztán elmenték nélkülem? - Mondtam én ezt? Nem megyünk el nélküled. - Mondom, hogy azt hiszi, hogy seggfejek vagyunk mondta Rudy. - Dehogyis. - Ha nem jössz vissza - mondta Cody -, akkor kiabálunk vagy dudálunk, vagy ilyesmi. Csak hogy tudd, hogy egy órát leszel vele. - Ne várass meg bennünket - figyelmeztetett Rudy. - Ha hajnalig kefélni akarsz vele, akkor azt halaszd máskorra, amikor nem mi vagyunk a sofőrjeid. Hajnalig kefélni vele? - Rendben - mondtam. Szembefordultam a vízzel, és mély lélegzetet vettem. - Már megyek is. Tudnom kell még valamit? - Nem veszed le a farmerodat? - kérdezte Cody. - Nem. - Tényleg? - Nem. - Le fog húzni - érvelt Rudy. - Jobb, ha itt hagyod… Ez egyáltalán nem tetszett. - Nem is tudom - mondtam. Cody megcsóválta a fejét. - Ne félj, nem visszük el. - Ki a rosseb akar hozzányúlni?… - Az az igazság - folytatta Cody - hogy a farmer magába szív egy csomó vizet, rohadt nehéz lesz egy idő után. - Soha nem jutsz át a szigetre benne - mondta Rudy. - Le fog húzni a víz alá. - Vagy majd lehúz ő. - Mi? - Ne hallgass Rudyra, összebeszél minden ökörséget. - A szűz - mondta Rudy. - Le fog húzni, ha nem úszol elég gyorsan. Itt kell hagynod a farmert. - Csak ijesztegetni próbál. - A szűz? Van egy szűz, aki majd belefullaszt a tóba, vagy mi? - Nem, nem, nem, dehogyis - mondta Cody. Csúnyán nézett Rudyra. - Muszáj volt ezt szóba hoznod? Te idióta! - Hé, haver. De hát magán akarja hagyni a gatyáját. Ha magán tartja, akkor soha nem fog átúszni hozzá. A szűz kinyírja, az biztos. - Nem is létezik semmiféle szűz. - De igen. - De hát miről beszéltek? - vágtam közbe. Cody a fejét csóválva szembefordult velem. - Az elveszett tó szüze. Valami legenda, de baromság az égész. - Múlt nyáron elkapta Willy Glittent - mondta Rudy. - Willy csak egyszerűen görcsöt kapott. - Szerinted! - Tudom, hogy így volt. Megette azt a rohadt pepperonis pizzát, közvetlenül azelőtt, hogy bement a vízbe. Ettől halt meg, nem pedig az a hülye szellem ölte meg. - A szűz nem szellem. Ez is mutatja, mennyit tudsz az egészről. A szellemek nem tudnak elkapni, és... - De a lányok se, akik már negyven éve halottak. - Ő igen. - Lószart. - De hát miről beszéltek? - vágtam közbe. Mindketten rám néztek. - El akarod mondani neki? - kérdezte Cody Rudytól. - Mondd el te! - De hát te hoztad fel - mondta Cody. - Te pedig azt mondtad, hogy összebeszélek minden szart. Úgyhogy mondd el úgy, ahogy akarod. Én egy szót se szólok már az egészről. - Lenne olyan szíves, és valaki elmondaná nekem? - Na jó, jó - mondta Cody. - A következőről van szó. Van egy történet az elveszett tó szüzéről. Egy része igaz, egy része baromság. Rudy erre félhorkant egy kicsit. - Annyi igaz az egészből, hogy egy lány belefulladt egy éjszaka negyven évvel ezelőtt. - Az évnyitó napján, amikor harmadéves lett - tette hozzá Rudy. Nem bírta ki, hogy ne szóljon közbe, de Cody nem bánta. - Igen - mondta Cody. - Évnyitó napja volt, és este, a tanévmulatság után, ő és a lovagja, kijöttek ide kocsival. Tudod, csak arról volt szó, hogy bolondoznak egy kicsit. Szóval, megálltak a parkolóban, és elkezdték. Kezdtek jól menni a dolgok. A lánynak legalábbis túl jól. - Szűz volt - tette hozzá Rudy. - Ezért is hívják szűznek. - Igen. Na szóval. A dolog kezdett elvadulni, legalábbis ő úgy érezte. Szóval, hogy egy kicsit lelassítsa a témát, azt mondta, hogy le kéne jönni ide a tóhón, és úszni egyet. A fickó azt hitte, hogy egy kis meztelen fürdőzés lesz, úgyhogy rögtön ráállt. - Senki más nem volt itt - mondta Rudy. - Legalábbis a lány azt hitte - mondta Cody. - Úgyhogy kimásztak a kocsiból, és vetkőzni kezdtek. A srác levett mindent. A lány azonban nem. Nem volt hajlandó levetni az alsóneműjét. - A bugyiját és a melltartóját - magyarázta Rudy. - Szóval, bedobták a ruhájukat a kocsiba, és leszaladtak ide a partra, hogy bemenjenek a tóba. Egy darabig úszkáltak, meg játszottak. Fröcskölték egymást, meg ilyesmi. Aztán összeölelkeztek, és tudod, hogy van ez... kezdett megint meleg lenni a helyzet. - Még mindig a vízben voltak? - kérdeztem. - Igen. Ott, ni, ahol nem olyan mély. Kíváncsi lettem volna, honnét tudja ezt ilyen jól. - Nemsokára megengedte a srácnak, hogy kikapcsolta a melltartóját. Életében először ment ennyire messzire. - Végül aztán fogdosni kezdte a mellét - mondta Rudy. - A srác azt hitte, hogy meghalt, és egyenesen a mennyországba jutott. És persze úgy vélte, hogy most célba ér. Úgyhogy megpróbálta lehúzni a bugyiját is. - Ott helyben akarta csinálni vele a tóban - magyarázta Rudy. - Igen. De a lány mondta neki, hogy hagyja abba. De ő nem hallgatott rá. Csak folytatta, és megpróbálta lehúzni a bugyiját. Úgyhogy verekedni kezdtek. Úgy értem, a fickó tök meztelenül, és meredező árboccal, úgyhogy a lány tudta, hogy mi fog történni, ha a srác lehúzza a bugyiját. És ezt nem akarta hagyni. Üti, rúgja, karmolja a fiút, amíg végül sikerült kiszabadulnia, és elindul a part felé. Épp, amikor kiért a partra, a barátja, kiabálni kezdett. Azt kiabálta: - Fiúk! Gyorsan! Elmegy! - és egyszerre öt másik fickó rárohan a parton. - A haverjai - magyarázta Rudy. - Egy rakás vesztes, akik még el se mentek az évnyitóra. Na és a szűz lovagja? Öt dolcsit szedett be mindnyájuktól, csak ő találta ki az egészet. A fiúk már korábban kijöttek ide, és elrejtették a kocsijukat az erdőben, aztán sörözgetve vártak. Mire a srác ideért a szűzzel, már holt kotta részegek voltak... - És elég kanosak ahhoz - tette hozzá Rudy -, hogy a legyet is megdugják röptében. - A szűznek esélye sem volt - mondta Cody. - Elkapták, amikor felfelé szaladt a parton, és lefogták, amíg a fiúja megdugta. Ez is benne volt az alkuban, hogy ő csinálja először. - Úgy látszik, nem szerette a gusztustalankodást. - magyarázta Rudy. - Utána aztán rákerült a sor a többiekre is. - Kétszer, vagy Háromszor sorba állt mindegyik - mondta Rudy. - Volt egypár, aki még a fenekét sem kímélte. - De hát ez... borzalmas - mondtam. Valóban kegyetlen és szörnyű volt, amit meséltek - és ettől kicsit lelkifurdalásom támadt, mert a történet hallatán éreztem, hogy felizgultam egy kicsit. - Rendesen kikészült szegény lány, mire mindnyájan végeztek vele - magyarázta Cody. - De nem verték meg. Négyen vagy öten lefogták egész idő alatt, úgyhogy nem kellett ütniük, vagy ilyesmi. Úgy gondolták, ha megmosakodott és felöltözött, már egész jól lesz. Az volt a tervük, hogy a lovagja hazaviszi a kocsijával, mintha semmi sem történt volna. Gondolták, úgysem meri beárulni őket. Akkoriban, ha kitudódott valakiről, hogy megerőszakolta egy banda, akkor ő lett a város kurvája. Úgyhogy, ha megpróbálta volna őket berárózni, akkor maga is bajba került volna. - Úgyhogy mondták neki, hogy menjen be a tóba és mosakodjon meg, miközben azt hitték, hogy minden remekül fog sikerülni, botladozva bemegy a vízbe a lány, és egyre messzebb és messzebb merészkedik. Már csak azt vették észre, hogy egyenesen a sziget felé úszik. Nem tudták, hogy csak menekülni próbál, vagy öngyilkos akar lenni. Így, vagy úgy, egyiket sem engedhették meg. Úgyhogy elindultak, és úszva a nyomába eredtek. - Egy kivételével - mondta Rudy. - Az egyik srác nem tudott úszni - mondta Cody. - Úgyhogy a parton maradt és figyelt. Az történt, hogy a szűz nem ért el a szigetig. - Pedig majdnem sikerült neki - mondta Rudy. - Már csak kb. ötven métere volt hátra, de aztán lemerült. - Úristen - motyogtam magam elé. - Aztán a fiúk is lemerültek - mondta Cody. - Voltak közöttük jobb és rosszabb úszók is, úgyhogy eléggé szétszóródtak. A parton álló srác látta őket a holdfényben. Egyik a másik után kiáltott egyet, aztán csapkodott egypár másodpercig, és eltűnt a víz alatt. A lány lovagja volt az utolsó, aki belefulladt. Amikor látta, hogy a haverjai mind elmerülnek, megfordult, és megpróbált visszaúszni a partra. Kb. félútig jutott. Aztán felüvöltött: - Ne! Ne! Eressz el! Könyörgöm! Sájnálom! Könyörgöm! - Aztán ő is alámerült. - A szentit! - mondtam. - A srác, aki látta az egészet, beugrott az egyik autóba, és a város felé hajtott, mint az őrült. Olyan részeg volt, és annyira megrázta a dolog, hogy amint kiért a főútra, karambolozott. Azt hitte, hogy meg fog halni, úgyhogy vallani kezdett, miközben bevitték a kórházba. Mindent elmesélt. - Pár óra múlva visszajött ide egy csomó ember és kutatni kezdtek. És tudod, mit találtak? Megráztam a fejem. . , - A fiúkat. A lány lovagját és a négy haverját. Itt feküdtek a parton, közvetlenül egymás mellett. Mindnyájan meztelenek voltak. A hátukon feküdtek, és tágra nyílt szemmel bámultak az égre valamennyien. - Halottak voltak? - kérdeztem. - Azt meghiszem - válaszolta Rudy. - Vízbe fulladtak - mondta Cody. - Úristen - mondtam. - És úgy gondolták, hogy a szűz tette? Hogy ő fojtotta a vízbe az összes srácot? - Már nemigen lehetett őket srácoknak nevezni - mondta Cody. Rudy elvigyorodott, és párszor összekoccantotta a fogát. - A lány leharapta a…? - képtelen voltam kimondani. - Senki sem tudja pontosan, hogy ki tette - mondta Cody. - Valaki vagy valami mindenesetre megtette. Én úgy mondanám, hogy a lány volt erre a legvalószínűbb jelölt, te nem? - De, azt hiszem, igen. - Egyébként a szüzet soha nem találták meg. - És persze a hiányzó fütykösöket sem - tette hozzá Rudy. - Az emberek azt beszélik, hogy belefulladt, mielőtt a szigetre ért, és a szelleme állt bosszút a fiúkon. - Nem a szellem - mondta Rudy. - A szellemek szart sem tudnak csinálni. Ő az. Tudod, olyan, mint egy "élő halott". Egy zombi. - Baromság - mondta Cody. - Ott leselkedik a víz alatt, és várja, hogy mikor, úszik arra egy fiú. Aztán rátámad. Úgy, ahogy Willy Glittennel és a többiekkel tette. Egyenesen farokra támad, a fogaival… Cody oldalba bökte a könyökével. - Dehogyis! - De igen! És úgy húzza le őket. Hirtelen felnevettem. Nem bírtam megállni. Meglehetősen felkavart a történet, és tulajdonképpen a nagy részét el is hittem, egészen addig, amíg Rudy azt nem mondta, hogy a szűz afféle farokra éhes zombivá változott. Elismerem, néha elég hiszékeny vagyok, de azért nem vagyok teljésen hülye. - Te ezt viccesnek tartod? - kérdezte Rudy. Abbahagytam a nevetést. - Nem tartanád olyan viccesnek, ha tudnád, hányan belefulladtak azok közül, akik megpróbáltak átúszni a szigetre. - Ha bele is fulladtak - mondtam -, lefogadom, hogy annak nem a szűz volt az oka. - Én is pontosan ezt mondom - mondta Cody. - Mert ahogy mondtam, a történetnek csak egy része igaz. Úgy értem, azt hajlandó vagyok elhinni, hogy a csajt megerőszakolták, aztán belefulladt. De a többit szerintem csak kitalálta valaki. Nem hiszem, hogy igaz, hogy a fiúkat elkapták, aztán belefulladtak a lány után. Azt meg még kevésbé hiszem, hogy leharapták a farkukat. Úgy értem, baromság az egész. Tudod, valaki úgy gondolta, hogy ez lenne a költői igazságszolgáltatás. - Felőlem azt hiszel, amit akarsz - mondta Rudy. A nagyapám itt volt azokkal az emberekkel, amikor megtalálták a fiúkat. És elmondta a dolgot az apámnak, apám pedig elmondta nekem. - Tudom, tudom - mondta Cody. - És nemcsak úgy elmondta, hogy rám ijesszen. - Dehogynem. Mert tudja, hogy te is elintézed még a legyet is röptében, mint azok a marhák. - Én még életemben nem erőszakoltam meg senkit. - De csak azért, mert attól félsz, hogy leharapják a szerszámod. - Hát az biztos, hogy nem megyek be oda úszni - mondta Rudy. Kinyújtotta a karját és a tóra mutatott. Nincs az az isten! Azt gondolsz, amit akarsz, de a szűz ott van bent, és csak vár. Cody rám nézett és megcsóválta a fejét. - Szerintem is tényleg ott van. Úgy értem, aznap éjjel tényleg belefulladt. Csakhogy az negyven évvel ezelőtt történt. Mostanra már valószínűleg semmi sem maradt belőle. És semmi köze ahhoz, hogy páran belefulladtak a vízbe. Az emberek néha belefulladnak. Megtörténik. Görcsöt kap a lábuk... - vállat vont. - De persze, ha meggondolod magad, és nem akarsz átúszni a szigetre, én nem erőltetem. - Nem is tudom. - Odafordítottam a fejem. Jó sok fekete víz volt köztem és a fával benőtt sziget között. - Ha olyan sokan belefulladtak... - Azért nem is olyan sokan. Csak egy srác, tavaly. És ő is közvetlenül azután, hogy befalt egy pepperonis pizzát - A szűz kapta el - mondta Rudy. - Megtalálták a holttestét? - kérdeztem. - Nem - válaszolta Cody. - Szóval, nem tudni, hogy... megharapták-e. - Fogadni mernék rá - mondta Rudy. Cody szemébe néztem. Árnyékban álltak, úgyhogy nem láttam igazán. - De te nem hiszel el semmit ebből a meséből... úgy értem, hogy ott vár a szűz a tóban, és arra vár, hogy elkapja az arra úszó srácokat? - Ne szórakozz! Csak az ilyen ütődöttek, mint Rudy, vesznek be ilyen baromságot. - Kösz, haver - mondta neki Rudy. Egy mély lélegzetet vettem, aztán felsóhajtottam. Még egyszer a sziget felé néztem, és láttam, ahogy elterül a nagy, fekete víz. - Azt hiszem, inkább mégse mennék - mondtam. Cody oldalba bökte Rudyt a könyökével. - Látod, mit csináltál? Miért nem tudtad befogni azt a nagy pofádat? - Te mondtad el neki a történetet! - De te hoztad fel az egészet! - Joga volt tudni! Nem küldhetsz be senkit csak úgy a vízbe figyelmeztetés nélkül! Különben is, farmerben akart úszni! Csak úgy van esélye az embernek, ha gyorsabban úszik, mint a szűz. És farmerben az nem valószínű. - Jó, jó - mondta Cody. - Különben sem számít. Nem megy át. - Egyáltalán nem is kellett volna megpróbálni rávenni mondta Rudy. - Az egész ötlet marhaság volt. Úgy értem, marha jó csaj az a, na szóval, tudod ki, de azért meghalni nem éri meg érte. - Hát - mondta Cody - pedig itt épp ezt akarta megtudni. Nem igaz? - odafordult hozzám. - Épp ezért választotta a szigetet. Próbatétel lett volna. Azt mondta, hogyha vagy olyan férfi, hogy át mersz úszni hozzá, akkor megérdemled őt. De az az igazság, hogy arra nem számított, hogy ez a marha itt mindenfélét pofázik a szűzről. - Nem erről van szó - mondtam. - Csak nem hiszed, hogy beveszem ezt az egészet? De tudod, tényleg nem vagyok valami nagy úszó. - Semmi gond - mondta Cody. - Nem kell magyarázkodnod. Rudy megszólalt. - Most csak úgy elmegyünk? - Gondolom. - Cody a tó felé fordult, tölcsért formált a két kezével a szája előtt, és elkiáltotta magát: - Ashley! - Te hülye! - ripakodott rá Rudy. - Kimondtad a nevét! - A fenébe. Ashley? Csak egyetlen Ashleyt ismertem. - Ashley Brooks? - kérdeztem. Cody bólintott és vállat vont. - Persze meglepetésnek kellett volna lennie, és nem szabadott volna megtudnod, ha nem úszol át. A szívem vadul kalapált. Ném mintha egy szót is elhittem volna belőle. Az kizárt dolog volt, hogy Ashley Brooks, pont értem legyen oda, és ott várjon rám azon a szigeten. Ő volt az egyetlen olyan lány az iskolában, aki éppolyan bombázó volt, mint Lois. Gyönyörű, aranyszínű haja volt, a szeme olyan kék volt, mint a nyári égbolt reggel, az arca álom, a teste... a teste pedig bombázó. De a jelleme nem olyan volt, mint Loisé. Volt benne valami ártatlanság és kedvesség, amitől olyan lett, mintha nem is erről a világról való lett volna. Szinte túl jó volt ahhoz, hogy igaz legyen. Szerény-véleményem szerint, Ashley még azt sem tudta, hogy én a földön vagyok. Túl merész dolog lett volna azt remélnem, hogy valaha megkaphatom őt. - Az nem lehet, hogy Ashley Brooks az - mondtam. - Tudta, hogy meg fogsz lepődni - mondta Cody. - Részint ezért akarta titokban tártani. Látni akarta a meglepetést az arcodon. - Hát persze. Cody ismét szembefordult a szigettel, és odakiáltott: - Ashley! Most már meg is jutathatod magad. Elmót nem érdekli a dolog! - Ezt nem mondtam! - vágtam közbe idegesen. - Ashley! - kiáltott ismét Cody. Vártunk. Talán úgy fél perc múlva egy fehér 'fény jelent meg a fák és a bokrok között a sziget csúcsánál. A fény mintha mozgott volna. Egészen vakító volt. Biztos egy olyan propánlámpa volt, amilyet a kempingezők szoktak használni. . . - Szörnyen csalódott lesz - mondta Cody. Elmúlt pár másodperc. Aztán a lány kilépett a sziklás pártra, eltartotta magától a lámpást, valószínűleg, hogy ne égesse meg magát. - Tessék, te pedig azt hitted, hogy hazudunk - mondta Rudy. - Úristen - motyogtam, miközben őt bámultam. Szörnyen messze volt. Nem láttam rendesen, de azért ki tudtam venni pár dolgot. Például az aranyszínű haját, és az alakját. Az alakja aztán tényleg lenyűgözött. Először azt hittem, hogy valamilyen testre feszülő cuccot visel - harisnyát vagy dalán balett-trikót. Ha az is lett volna. rajta, az nem lehet, hogy pont olyan színe lett volna, mint az arcának. És eltakarta volna azt a két sötét pontot ott a mellbimbója helyén, és azt az aranyszínű, lefelé mutató háromszöget... - Szent szar - mondta Rudy. - Tök meztelen. - Nem - mondta Cody. - Nem hinném... - Dehogynem! A lány magasra emelte a lámpát. Aztán felénk sodorta a hangját a tó. - Elll-mo? Nem jössz? - De igen! - kiáltottam vissza. - Várok - kiáltotta. Aztán megfordult, és elindult a fák közé. - Tényleg meztelen - mondta Cody. - Haver, ez hihetetlen. - De én elhiszem - mondtam, Már nem is láttam Ashleyt, mire lehúztam a farmeromat. A száras alsó gatyámat viszont nem vettem le. Kicsit kitágult-már a gumis része, úgyhogy feljebb rántottam, és elindultam a víz felé. Visszanéztem a fiúkra. - Viszlát, később. - Igen - mondta Cody. Mintha elbambult volna. Talán szeretett volna a szigetre menni. - Gyorsan ússz - mondta Rudy. - Ne hagyd, hogy elkapjon a szűz. - Hát persze - mondtam. Miközben beleereszkedtem a tóba, még mindig láttam Ashley lámpásának sápadt fényét, és tudtam, hogy az erdőben van, és meztelenül vár rám a fák között. Egész világos volt az éjszaka a holdfénytől és a csillagoktól. Meleg szellő simogatta a bőrömet. A víz a bokám körül még melegebbnek tűnt, mint a szellő. Lágyan csobogott, miközben egyre feljebb kúszott a lábamon. Bő, száras alsómban szinte meztelennek éreztem magám. Megborzongtam, mintha fáznék, de nem a hideg tette. Egyszerűen csak túl sok volt már az izgalom. Ez nem lehet igaz, gondoltam. Az ilyen dolgok nem történnek meg az olyan srácokkal, mint én. Túl mesébe illő. Pedig megtörténik. A saját szememmel láttám Ashleyt. Miközben a meleg víz ellepte a combomat, elképzeltem, milyen lehet közelről, és erekcióm támadt, s a szerszámom kikandikált a sliccemnél. Senki nem látja, mondtam magamnak. Túl sötét vőn, és különben is, háttal vagyok a fiúknak. Még pár lépést tettem, és a tó vize magába fogadott. Simogató volt és kellemes meleg. Megborzongtam az élvezettől. - Jobb, ha mozogsz! - kiáltotta oda Rudy. - A szűz már alig várja, hogy elkapjon. Hátranéztem rá a vállam fölött, és dühös voltam, mert kiabált és elrontotta a hangulatomat. Ő és Cody még mindig ott álltak egymás mellett a parton. - Fölösleges ijesztgetned -, kiáltottam. - Csak azt akarod, hogy visszaforduljak. - Ashley túl jó neked, balfék. - Ha, ha! Szerintem neki más a véleménye. Ekkorra a víz már a vállamig ért, így hát elrúgtam magam az aljától, és úszni kezdtem. Ahogy már említettem, nem vagyok a világ legjobb úszója. Gyorsúszásbán egyenesen csapnivaló vagyok. De azért mellúszásban tűrhető. Nem olyan gyors, mint a gyorsúszás, de az ember eljut oda, ahová akar. És nem fárad ki annyira. Ezenkívül, ha kitartja a fejét, akkor látja is, hogy hova megy. Szeretem ezt az elnevezést, mellúszás. De legfőképpen azt szeretem, ahogy az ember lágyan siklik a vízben közben. A meleg folyadék mindenütt simogatja az embert. Illetve majdnem mindenütt, kivéve ott, ahol ruha van rajta. Mint például száras alsó gatya. Már egészen lecsúszott a csípőmre, és lógott, akadályozott. Nem is tudtam rendesen szétterpeszteni a lábamat a lábtempóhoz. Már arra gondoltam, hogy leveszem, de nem mertem. Különben is, azért annyira nem akadályozott. Még mindig kilógtam odalent a sliccénél, és tetszett, ahogy simogatja a víz. És még izgalmasabb volt a szűz miatt. Á kockázat miatt. Hogy csalétket nyújtok feléje. Odavonzom vele. Nem mintha egy percig is elhittem volna azt a baromságot a szűzről, aki srácokat fojt a vízbe, és a farkukra vadászik. Ahogy Cody is mondta: baromság volt. De a gondolat felpiszkált. Tudják? Nem hittem benne, de magam elé tudtam képzelni. Elképzeltem, ahogy odalent van a sötétben, talán úgy három méter mélyen, a feje kb. a csípőm magasságában van. Meztelen és gyönyörű. Igazság szerint olyasféle a külseje, mint Ashleyé, vagy Loisé. Odalent van, a hátán sodródik, nem úszik, de azért valahogy tartja velem az iramot. A sötétség nem számított, még így is láttuk egymást. A bőre olyan sápadt volt, hogy szinte világított. Rám vigyorgott. Lassan emelkedni kezdett. Emelkedik a csalira. Láttám, ahogy közelebb siklik, és tudtam, hogy nem fog harapni. A fiúk óriásit tévedtek. Szopni fog. Továbbra is mellben úsztam, s azt képzeltem, hogy a szűz feljön, és rám tapad. A fiúk azért mondták el ezt a sztorit, hogy rám ijesszenek. Valóban rám ijesztettek. Csakhogy az elme nagyszerű dolog. A feje tetejére állíthatja az ember a dolgokat. Egy kis mentális szemfényvesztéssel a farokcsonkító zombijukat, csábító vízi nimfává változtattam. De aztán kényszerítettem magam, hogy ne gondoljak már rá. Minden egyébnek köszönhetően - a szexis történet miatt, azért, hogy Ashleyt meztelenül láttam, a meleg víz kellemes simogatása közepette - már annyira felizgultam, hogy már csak az hiányzott, hogy azt képzeljem, hogy ott van alattam a szűz; meztelenül és készen arra, hogy szopni kezdjen. Valami másra kellett gondolnom: Mit fogok mondani Ashleynek? Na, ettől aztán gyorsan berezeltem, amíg rá nem jöttem, hogy nem kell sokat beszélnem. Először legalábbis nem. Amikor az ember átúszik egy szigetre, hogy egy meztelen lánnyal randevúzzon, nem fog leállni cseverészni vele. Egy kicsit magasabbra emeltem a fejem, és láttam a lámpa izzását. Még mindig a fák között világított, nem messze a parttól. Egész jól haladtam. Már több mint a felén túl voltam. Már kezdek behatolni a szűz területére. Igen, így igaz. Gyere, kapd el, szívi. - Jobb, ha abbahagyod a pancsikolást, és turbóra kapcsolod a segged, haver! - kiáltott oda Rudy. Igen, igaza van. - El fog kapni! Nem hülyéskedek! - Jobb lesz, ha gyorsabban úszol! - kiáltotta Cody. Cody? De hát ő nem hisz a szűzben, akkor miért mondja, hogy ússzak gyorsabban? - Mozgás! - kiáltotta Cody. - Nyomás! Csak rám akarnak ijeszteni, mondtam magamnak. Sikerült nekik. Hirtelen a víz már nem olyan volt, mint egy meleg cirógatás; jéghidegnek éreztem. Egyedül voltam egy fekete tóban, ahová emberek fulladtak bele, ahol rothadó testek ólálkodnak, ahol a szűz még nem igazán halt meg negyven év után sem, és lehet, hogy ott vadászik rothadó, éles fogú vadállatként, akinek semmi más nem jár a fejében, mint a bosszú, és a péniszéhség. A magamé összezsugorodott, mintha el akarna rejtőzni. Még akkor is, ha tudtam, semmiféle szűz nem vadászik rám. Egyre erősebben kezdtem úszni. Átváltottam a mellúszásról gyorsra. Egész vihart kavartam, rugdostam, mint az őrült, s a vizet csapkodva, malomkörzéssel hajtottam magam előre. Kiáltásokat hallottam hátulról, de nem tudtam kivenni a szavakat vad csapkodásom közepette. Feltartottam a fejem, és kinéztem a vízből. Már nem kellett sokát megtennem. Sikerülni fog! Megcsinálom! És akkor hozzám ért ő. Azt hiszem, felüvöltöttem. Miközben megpróbáltam kiszabadulni a kezéből, a körmeivel végighasított a mellemen és a hasamon. Nem fájt. Inkább csiklandozott, és viszketett tőle a bőröm. Abbahagytam az úszást, és lenyúltam, hogy eltoljam magamtól a kezét. De nem voltam elég gyors. Egy kis bőrt is feltépve, az alsónadrágom derekánál karmolászott. Durva rántást éreztem. A fejem a víz alá merült. Fuldokolni kezdtem, és már nem próbáltam elkapni a szüzet. Felnyúltam, mintha megpróbálnék valamilyen fogódzót találni, egy létra fokát, amivel kiemelkedhetek a levegőbe. A tüdőm égett. A szűz lejjebb és lejjebb húzott. A száras alsómnál fogva húzott. Aztán a nadrág már a térdemnél volt, aztán a bokámnál, aztán lejött rólam. Egy pillanatra elszabadultam. Felrúgtam magam a felszínre. És fel is értem... Tátogva szívtam magamba az éjszakai levegőt. Mindkét kezemmel csapkodtam, hogy fennmaradjak a vízben. Megfordultam. Láttam, hogy Cody és Rudy ott állnak a parton a holdfényben. - Segítség! - üvöltöttem. - Segítség! A szűz az! - Megmondtam! - kiáltott oda Rudy. - Kellemetlen - kiáltott oda Cody. - Könyörgök! Csináljatok valamit! Csináltak is, mégpedig a holdfényben úgy láttam, felemelték a kezüket és integettek. Aztán a víz alatt két kéz megragadta a bokámat. Sikoltani akartam. De inkább egy mély lélegzetet vettem. A következő pillanatban már le is húzott. Ő az! Elkapott! Atyaúristen! A lábam közé szorítottam a kezemet. A fogai bármelyik pillanatban... Buborékok jöttek fel a vízben. Hallottam a gurgulázó hangot, amit kiadtak, és csiklandozásfélét éreztem, ahogy végigsimítottak a bőrömön. Egy pillanatra azt hittem, hogy a buborékok gázon, melyek a szűz rothadó testéből szabadultak fel. Csakhogy már negyven éve halott volt. Már réges-rég el kellett volna rohadnia. A következő gondolatom az volt, oxigénpalack. Búvárszemüveg!... Abbahagytam a rugdosást. Előregörnyedtem, lenyúltam a lábam között, és egy hirtelen mozdulattál, mindkét kezemmel megragadtam valamilyen eszközt, azt hiszem, a lélegzőcsutorát. Teljes erőmből megrántottam. Nyilván jó nagyot nyelhetett a vízből, mert a többi már egészen könnyen ment. Alig fejtett ki ellenállást. Amennyire meg tudtam ítélni, teljesen meztelen volt, csak búvárszemüveg, oxigénpalack és ólomöv volt rajta. És persze, egyáltalán nem hulla volt. A bőre nyálkás volt és hűvös, és pompás mellei voltak, nagy, kemény mellbimbókkal. Rendesen elintéztem, ott benn a tóban. Aztán a partra húztam, a szigetnek azon a felén, ahol a srácok nem láthattak bennünket. Aztán egy pár méternyire lévő tisztásra vonszoltam, ahol a lámpáját hagyta. , . A lámpa fényében láttam, hogy ki ő. Bár addigra már kitaláltam. Miután eljátszotta Ashley szerepét, hogy átcsalogasson, Lois nyilván gyorsan magára kapta a búvárszerelését, és bemerült a tóba, hogy eljátssza a szűz szerepét is. Fantasztikusan nézett ki a lámpa fényében. A bőre ragyogott és sápadt volt, a mellei kidomborodtak a szíjak között. A búvárszemüveg már lejött róla. Levettem az oxigénpalackját, és az övét is, úgyhogy teljesen meztelen lett. Kiterülve feküdt a hátán, köhögött és fuldoklott, és görcsei voltak, amitől a teste rángatózott és reszketett, s a teste egészen kellemes látványt nyújtott. Egy darabig élveztem a bemutatót. Aztán nekiláttam a dolognak. Ez volt a legjobb. Egy ideig még annyira gyenge volt, hogy nem sok zajt hallatott. Hamarosan azonban hallottam, hogy sikoltozni kezd. * * * Tudtam, hogy a sikoltozása idecsalja majd Codyt és Rudyt, hogy megmentsék, így hát meglódítottam az ólomövét. Rendesen betörte a fejét, én pedig befejeztem a mókát. Aztán a sziget csúcsához siettem. Cody és Rudy már sebesen felém úsztak. Azt terveztem, hogy meglepem őket, és bezúzom a koponyájukat, de tudják, mi történt? Megkíméltek ettől. Körülbelül fél távot tettek meg. Aztán szépen egyesével felsikoltottak és alámerültek. El se tudtam hinni. Még most se tudom. De nem kerültek elő. Gondolom, elkapta őket a szűz. De miért őket? Miért nem engem? - Talán a szűz megsajnált, amiért ilyen csúnyán kiszúrtak velem, állítólagos ,,barátaim". Végül is mindkettőnket elárultak olyan srácok, akikben bíztunk. Ki tudja? A szentségit, lehet, hogy Cody és Rudy hirtelen görcsöt kaptak és a szűznek semmi köze nem volt hozzá. Mindenesetre, az elveszett tóhoz tett kis kirándulásom jobban sült el, mint ahogy azt álmodni is mertem volna. Loís egyszerűen állati volt. Nem csoda, hogy az emberek annyira oda vannak a szexért. Egyébként végül a tóba dobtam Loist és a búvárszerelését. Megtaláltam a kenut, amivel nyilván átjött a szigetre, úgyhogy bemásztam, és visszaeveztem a partra. A hazafelé vezető út nagy részét Cody Cherokee-jával tettem meg. Jól áttöröltem a kormányt, hogy megszabaduljak az ujjlenyomatoktól. Aztán csak a biztonság kedvéért, felgyújtottam a kocsit, Utána biztonságban hazaértem, s még maradt egy kis időm hajnalig.
|