Vissza a fõoldalra Vissza a novellákhoz

EDGAR A.POE A SZAVAK EREJE

Oinos: Bocsáss meg Agathos, a halhatatlanság újdonsága megszéditi elmémet.
Agathos: Nincs miért elnézést kérned, Oinosom. A megérzés még itt is ismeretlen dolog. Az pedig bölcsen megadatott, hogy az angyaloktól kérdezz!
Oinos: De ebben a létben azt álmodom, hogy egyszerre birok tudomással mindenrõl, s ezáltal boldogit a mindentudás.
Agathos: Ah, nem a tudásban van a boldogság, hanem a tudás megszerzésében! Az örök tanulás maga az örök boldogság, de a mindentudáson a sátán átka ül.
Oinos: De a Mindenható nem tud mindent?
Agathos: Csakhogy (mert õ a Legboldogabb) van egy dolog, ami az õ számára is ismeretlen.
Oinos: De ha minden órában többet tudunk, végül vajon nem tudunk-e majd mindent?
Agathos: Pillants a mérhetetlen távolságokba! Tekinteted függeszd a számtalan csillag látványára, amik elhaladnak mellettünk a végtelenben tartó utunk során! Még a képzeletünk pillantása sem képes meglátni az univerzum arany falának minden épitõkövét, amit nem is lehet a számok egységébe foglalni.
Oinos: Azt értem, hogy az anyag végtelensége nem álom.
Agathos: Aidennben nincsenek álmok, de errefelé azt suttogják, hogy az anyag ezen végtelenségének egyetlen célja, hogy lehetõvé tegye azon végtelen ugrásokat, amikkel a lélek olthatja tudásszomját, mely olyannyira olthatatlan, hogy képes önmagát is elemészteni. Szabadon, félelem nélkül kérdezz tõlem bármit, Oinos. jer! Hagyjuk magunk mögött a Pleiádok hivalkodó harmóniáját, száguldjunk el az Orion mögött elterülõ csillagmezõk felett, ahol a csillagok ezerszinû violái, árvácskái pompáznak.
Oinos: És most Agathos, igazits útba! Szólj a Föld ismerõs hangján! Eleddig nem értettelek, csak most, hogy halandó létem során megismertem a Teremtés lényegét. Úgy értetted-e, hogy a Teremtõ nem Isten?
Agathos: Úgy értettem, hogy az Istenség nem teremt.
Oinos: Magyarázatot!
Agathos: Csak kezdetben teremtett. Azok a látszólagos teremtmények, amik most szerte az univerzumban léteznek, s rendszerességgel szaporitják fajukat, csak mintegy közbensõ vagy indirekt teremtményeknek tekintendõk, nem az isteni teremtõerõ közvetlen következményei.
Oinos: Az emberek között ez a gondolat eretneknek minõsûl, Agathosom.
Agathos: Az angyalok között pedig ez az egyszerû igazság, Oinosom.
Oinos: Ezt már nem értem - hogy a Természet bizonyos manõverei vagy a természeti törvények bizonyos körülmények között teremtésnek tûnhetnek. Nem sokkal a Föld végsõ bukása elõtt, jól emlékszem, a mikroszkopikus parányok meghatározására irányuló számos olyan, eredményes kisérletet végeztek, amelynél a filozófusok némelyike megbukott.
Agathos: Az eset, amire utalsz, a másodlagos teremtésre vonatkozik, s a teremtésnek csak azon fajára, amely már a lét elsõ pillanatában is létezett.
Oinos: A csillagvilágok, amik a nemlét mélyébõl óráról órára terjeszkednek a végtelenbe, vajon nem a király keze munkáját dicsérik-e?
Agathos: Hadd próbáljalak Oinosom, lépésrõl lépésre rávezetni téged arra, amit mondani szeretnék neked. Nagyon is jól tudod, hogy amint a gondolat sem száll el, úgy a cselekedetnek sincs végtelen folyománya. Amikor megmozditottuk az ujjunkat, mikor még a földön laktunk, azzal megbolygattuk a levegõt, ami körülölelte azt. Az a rezgés a végtelenségig hatott, megrezegtette a Föld levegõjének minden egyes részecskéjét. Ezt a tényt bolygónk matematikusai jól ismerik. Folyadékokban végzett különleges kisérletekkel igyekeztek megállapitani, mennyi idõ alatt terjed egy impulzus oly méretûvé, hogy körbefogja a bolygót, s az azt körülvevõ levegõ valamennyi atomjára hasson. A visszafelé ható rezgéssel nem volt problémájuk, abból pontosan meg tudták határozni az eredeti impulzust. Na már most a matematikusok, akik tudják, hogy az impulzusok hatása végtelen, akik tudják, hogy ezen hatások részletei algebrai elemzéssel nyomon követhetõk, akik látták e folyamat visszahatásait, ugyanakkor azt is látták, hogy ez a fajta elemzés magában rejti a végtelen fejlõdést, s hogy ennek a növekedésnek és alkalmazhatóságának csak az elme szabhat határt, amely kifejlesztette és felhasználta. Csakhogy matematikusaink ennél a pontnál nem mentek tovább.
Oinos: Ó Agathos, miért nem folytatták?
Agathos: Mert ennél jelentõsebb dolgok megfontolásra késztették õket. Amit tudtak, abból következtethettek arra, hogy egy végtelen értelemmel megáldott lénynek - aki számára az algebrai analizis tökéletessége hiánytalanul feltárul - nem jelent problémát a levegõ valamennyi impulzusát nyomon követni - sem az éterét - annak a végtelen idõbe nyúló legmesszebb menõ következményeivel együtt. Az valóban kimutatható, hogy minden ilyen levegõ-impulzus végül is valamennyi, az univerzumban létezõ egyedre hatással van, a végtelen értelemmel rendelkezõ egyedre is, akinek a létezését elképzeljük magunkban. Nyomon követhetõ ennek az impulzusnak a távoli rengése, nyomon követhetõ az anyag valamennyi részecskéjére gyakorolt hatása, az õsi életformákat módositó hatása, vagy más szóval újat teremtõ képessége mindaddig, amig végül hatástalanul le nem fordul isteni trónjáról. És nemcsak hogy egy ilyen lény ilyesmire képes volna, de ha van rá módja, bármikor - például a számtalan üstökös alapos vizsgálata során - az analizisek alapos tanulmányozása útján különösebb probléma nélkül meg tudná határozni az eredeti impulzus mibenlétét. A visszaforditás képessége maga az abszolút tökéletesség, a teljesség - s ez a képesség minden korra, minden hatásra és minden esetre vonatkozik -, ami egyébként a Legfelsõbb lény kiváltsága, de a változatok minden fokán hijával van az abszolút tökélynek.
Oinos: De te csak a levegõ impulzusairól szólsz.
Agathos: A levegõrõl szólva én csak a Földrõl beszélek, de az impulzusok következményei az éterre is vonatkoztathatók, amely - mivel az egész világmindenséget áthatja - a teremtés legfõbb közege.
Oinos: Tehát minden mozgás, mindegy, milyen természetû, mesterséges?
Agathos: Annak kell lennie: de az igaz filozófia már régóta azt tanitja, hogy a mozgás eredete a gondolat, és minden gondolat eredete az...
Oinos: Isten.
Agathos: Úgy szóltam néked Oinos a Föld légkörének impulzusairól, mintha a csodás, de elpusztult Föld gyermekéhez szólnék.
Oinos: Úgy bizony.
Agathos: És miközben igy szóltam, nem járta át lelkedet a szavak fizikai erejének gondolata? Vajon a szavaknak nincs impulzusa a levegõre?
Oinos: De miért sirsz, Agathos, és miért, ó miért lankad a szárnyad, amikor e csodás csillag fölött lebegünk, amely a legzöldebb és mégis a legborzalmasabb mindenek között, amelyekkel repülésünk során találkoztunk? Csodás virágai tündér-álomba valók, de vad vulkánjai egy féktelen sziv dühkitörései.
Agathos: Azok bizony! - Azok! Három évszázada már, hogy e szavakat összekulcsolt kézzel, könnyes szemmel, kedvesem lábához borulva néhány szenvedélyes mondatban kifejeztem. Csodás virágai a beteljesületlen álmok legkedvesebb látomásai, dühöngõ vulkánjai a legféktelenebb és legkegyetlenebb sziv dühkitörései.