Vissza a főoldalra
Vissza a novellákhoz 
EDGAR A.POE 
A SVINDLER,
avagy a lóvátevés egzakt tudománya
>Hey, diddle, diddle,
The cat and the fiddle.
  Amióta világ a világ, csak két Jeremy élt. Az egyik Jeremy Bentham, aki megírta az uzsoráról szóló jeremiádját. Mr. John Neal nagyra becsülte; nagy ember volt ő a maga egyszerű módján. A másik nevet adott az egzakt tudományok legfontosabbikának, és nagy ember volt a maga nagyszerű módján, mondhatom a legeslegnagyszerűbb módján.
  A Lóvátevést, vagyis a "lóvá tenni" ige eszmei tartalmát mindenki nagyon jól ismeri. Magát a tényt, a tettet, azt a valamit, a svindlit igen nehéz dolog definiálni. Mindamellett igen távoli elképzeléseink lehetnek a svindler személyének meghatározését illetően is, akit leginkább incselkedő állathoz hasonlítunk. Ha Platón ráakadt volna a megoldásra, nem kellett volna végihajszolnia a kiszemelt csirkét a baromfiudvaron.
  Helyénvaló volna Platóntól azt elvárni, hogy a kiszemelt csirke helyébe képzeljen egy másik kétlabút (csakhogy tollak nélkülit), vagyis egy embert? De nem ilyesmi kiderítésével szándékozom foglalkozni. Az ember olyan állat. amelyik rászedi a másikat, az állatok pedig nem teszik lóvá egymást, csak az emberek. Ilyesmire legfeljebb egy egész csirkefarm volna képes.
  Mi a lényege, az alapja a lóvátevésnek, ami kizárólag a felöltőt és pantallót viselő teremtmények tulajdonsága? A szarka csen; a róka cselez; a menyét tűljár az ember eszén; az ember pedig lóváteszi a másikat. A svindli a végzete. "Az ember gyászra termett" - mondja a költő. Nem úgy van az: az ember csalásra termett. Ez a célja, létének tárgya, a végzete. Ebből következik, hogy többé-kevésbé minden ember becsapott.
  A lóvátevés összetett tudomány, amelynek alkotóelemei a kicsinyesség, az érdektelenség, az állhatatosság, a leleményesség, az elszántság, a közöny, az eredetiség, az arcátlanság és a vigyorgás.
  Kicsinyesség: Svindlerünk kicsinyes ember. Cselekedetei szűk skálán mozognak. Kis üzeletekbe bonyolódik, csak aprópénzért, elismervényért hajt. Ha valaha is komolyabb spekulációba bocsátkozna, nyomban elveszítebé megkülönböztető jegyeit, és "pénzügyi szakértő" válna belóle. Ez a kifejezés is magában foglalja a svindli fogalmát, csak jóval szélesebb skálán. A svindler ilyen formán, in petto bankárnak tekinthető, a "pénzügyi manőver" pedig brobdignagi csínytevésnek. Egyik úgy viszonyul a másikhoz, mint Homérosz "Flaccus"-hoz, a mastodon az egérhez, vagy az üstökös csóvája a malac farkához.
  Érdekeltség: Svindlerünket a haszonlesés hajtja. Megveti a csalást, ha az csupán a csalás kedvéért történik. Mindig tartogat valamit a tarsolyában. Minden lehetóséget megragad. Folyvást a Soron Következő balekot keresi. És Te is az lehetsz, csak nézz magadba.
  Állhatatosság: Svindlerümk állhatatos ember. Nem lehet eltámtorítani. A bankok tönkremehetnek, ő azzal nem töródik. Eltökélten tovább halad az útján, és "Ut canis a corio nunquam absterrebitur uncto", folytatja kisded játékait.
  Leleményesség: Svindlerünk leleményes ember. Alkotó képzelete igen nagy. Terveket sző. Feltalál és meghiűsít. Ahol nem ő Nagy Sándor, ott ő Diogenész. Ha nem csaló volna, ő találta volna fel az egérfogót vagy a pisztránghorgot.
  Elszántság: Svindlerünk elszánt ember és vakmerő. Hadat üzen egész Afrikának. Rohammal mindent bevesz. Nem félne Freya harcosainak tőrétől sem. Egy kis körültekintéssel Dick Turpinből is kiváló csaló válhatna; vagy egy kevés hízelgéssel Daniel O'Connelből; vagy néhány fonttal több aggyal Tizenkettedik Károlyból is.
  Közöny: Svindlerünk közönyös. Soha nem ideges. Soha nem is voltak idegei. Sosem jön izgalomba. Nme lehet kizökkenteni, legfeljebb az ajtón kitaszítani. Hűvös, mint egy jégdarab. Nyugodt - "nyugodt, mint Lady Bury mosolya." Simulékony - simulékony , mint egy kesztyű, vagy mint az ősi Baiae dámái.
  Eredetiség: Svindlerünk különc, mégpedig lelkiismeretesen az. Minden gondolata a sajátja. Sosem tenné magáévá mások gondolatait. Idegenkedése a legósdibb trükkje. Biztos vagyok benne, hogy a talált erszényt is visszaadná, ha úgy érezné, nem csalással jutott hozzá.
  Arcátlanság: Svindlerünk arcátlan ember. Fesztelen. Csípőre teszi a kezét. A nadrágja zsebébe dugja. A képedbe tüsszent. A tyúkszemedre lép. Megeszi az ebédedet, megissza a borodat, kölcsönveszi a pénzedet, meghúzza az orrodat, belerúg a kutyádba, és megcsókolja a feleségedet.
  Vigyorgás: Az igazi svindler mindent vigyorogva nyugtáz. De ezt csak ő maga látja. Vigyorog, amikor végez a napi munkájával - amikor a rá kirótt feladatot teljesítette-, éjjel a szobájába visszavonulva, és csak úgy a saját szórakoztatására. Hazamegy. Magára zárja az ajtót. Lehámozza magáról a ruháit. Gyertyát gyújt. Ágyba bújik. Fejét a párnára hajtja. Mindeközben svindlerünk vigyorog. Ez nem csupán feltátelezés; nyílvánvaló tény. A priori kikövetkeztettem: egy svindler nem képes vigyorgás nélkül csalni.