Vissza a fõoldalra Vissza a novellákhoz

DAMIEN HILL A NAGYI HíV

  Mamaaaaaaaaa! A nagyi keres telefonon! - a kislány a telefonasztalra dobta a kagylót, aztán mintha mi sem történt volna visszaszaladt a szobájába és pillanatokon belül eltûnt a kis szoba apró holmikból összehordott játékdzsungelében.
  Mary egy hosszú pillanatig szinte megdermedt. A félelem jéggombóccá fagyott a torkában és farmerjából kilógó kockás inge verejtékben úszó testéhez tapadt. Aztán letántorgott a lépcsõn a kezében egy megfakult csipkekendõt szorongatva. hideg remegés fogta el, amikor meghallotta az ismerõs hangot:
  - Szervusz édesem! Remélem nem zavarlak?! Tudod, nem akartalak ilyen késõn zavarni, de talán jobb is igy. Elvégre nálad soha nem tudhatja az ember, hogy mikor talál otthon. Megmondtam neked, hogy ne hagyd el azt a szerencsétlen fiút. Amióta szakitottál Jack-kel, minden a feje tetején állt körülötted. De mikor is hallgattál te rám?
  Mary tüdejébõl sipolva áramlott ki a levegõ, halkan zihált és nem is tudta, hogy milyen erõ tartja, hogy ne essen ájultan a szõnyegre. A telefon hangosan recsegett tovább:
  - Na ne ijedj meg, nem ezért kerestelek. Nálatok jártam tegnap, már mind a ketten aludtatok. Tényleg, hogy van a kicsike? Szóval körülnéztem: hogy éltek, elvégre mostanában szinte egyáltalán nem találkoztunk. Olyan hamar elrepült az idõ és már rohannom kellett. Ott felejtettem a sálamat. Azt hiszem az emeleten, talán a zongorán?
  Mary teste megrándult, az ujjai önkéntelenül szétnyiltak és a kendõ puhán a földre lebbent. A lány remegni kezdett. Meredten bámulta az elõtte heverõ anyagdarabot ahogy szétterült a padlón és egy aprócska, sáros kavicsdarab gurult ki belõle.
  - Ugye megtaláltad - folytatta a hang kissé izgatottabban - jaj kérlek tedd el és ma este érte megyek. De most már le kell tennem, mert a többiek türelmetlenül várják, hogy befejezzük a dámapartit. Vigyázzatok magatokra! Szervusztok!
  A lány még sokáig állt a búgást hallgatva, aztán halkan visszahelyezte a kagylót és elindult fel az emeletre, hogy befejezze a késõ esti takaritást.
  A lépcsõrõl még visszafordult és pillantása azonnal ráakadt arra a szines fényképre az asztalon, a fényképre amely az anyját és õt ábrázolta hat évvel ezelõtt, pontosan abban az évben amikor az anyja egy végzetes autóbaleset áldozata lett a 12-es országúton.