JACK LONDON

A MEXIKÓI

1.

Senki se tudott róla közelebbit; a Juntában ismerték a legkevésbé. "A

kis titokzatos"-nak, "a nagy hazafi"-nak nevezték hát, és a maga módján

õ éppen olyan keményen dolgozott az eljövendõ mexikói forradalomért,

mint a többiek valahányan. Ezt nehezen akarták elismerni, mert a Juntában

nem szerette senki. Azon a napon, amikor elõször járt a Junta füstös,

zsúfolt helyiségeiben, mindnyájan úgy vélték, hogy besúgó, a Diaz-féle

titkosrendõrség fizetett ügynöke. Sok társuk ült már akkor mindenfelé az

Egyesült Államok polgári és katonai börtöneiben, másokat éppen akkor vittek

megbilincselve a határon túlra, vályogfalakhoz állították és fõbe lõtték

õket.

A fiú elsõ látásra nem nyerte meg õket. Szinte gyerek volt még, alig

tizennyolc éves, és a korához képest fejletlen is. Azzal állított be,

hogy õ Felipe Rivera, és hogy dolgozni akar a forradalomért. Csupán ennyit

mondott, minden felesleges szó és további magyarázkodás nélkül. Állt és

várakozott. Ajkára nem jött mosoly, tekintetébõl nem áradt lelkesedés.

A testes, rámenõs Paulino Vera borzongást érzett a bensejében. Valami

tiltó, szörnyû, kifürkészhetetlen meredt elébe. Volt valami kígyószerû a

fiú fekete szemében. Hideg tûzzel fénylett ez a szem, és tömény, roppant

keserûség sugárzott belõle. Az összeesküvõk arcáról az írógépre pillantott,

amelyen a kis Sethbyné kopogtatott szorgalmasan. Tekintete egy pillanatig

az asszonyéba kapcsolódott, amikor az véletlenül fölnézett, és akkor az

asszony is érezte azt a megmagyarázhatatlan valamit, ami megállította a

munkájában. Újra kellett olvasnia, amit leírt, hogy folytatni tudja a

levelet, amelyet gépelt.

Paulino Vera kérdõn Arrellanóra és Ramosra tekintett, azok kérdõn

tekintettek vissza rá, és összenéztek. A kétkedés határozatlansága ködlött

a szemükben. Ez a fiú maga volt a megtestesült ismeretlen, annak minden

fenyegetõ veszedelmével. Megismerhetetlen volt, kívül esett a becsületes,

egyszerû forradalmárok látóhatárán, akiknek minden ádáz gyûlöletük Diaz és

zsarnoksága ellen végre is csak becsületes, egyszerû hazafiak gyûlölete

volt. Itt valami egészen mással kerültek szembe, nem tudták, mivel. De

Vera, a leghevesebb, aki mindig kapcsolt, megtörte a csendet.

-- Jól van -- szólt hûvösen. Azt mondja, dolgozni akar a forradalomért.

Hát vesse le a kabátját. Akassza fel oda. Majd megmutatom, hol talál vödröt

meg rongyot. A padló csupa mocsok. Kezdje avval, hogy súrolja fel ezt meg

a többi szobát. Aztán majd ott vannak az ablakok.

-- A forradalomért? -- kérdezte a fiú.

-- A forradalomért -- felelte Vera.

Rivera tekintetébõl hideg gyanú csapott feléjük, de szó nélkül vette le

a kabátját.

-- Jó -- mondta.

Csak ezt. Egy szóval se többet. Attól kezdve naponta megjelent, és

söpört, sikált, takarított, kikotorta a kályhát, felhordta a fát, szenet,

megrakta a tüzet, elkészült mindennel, mire a legbuzgóbbak reggelente

megjöttek.

-- Megalhatok itten? -- kérdezte egy alkalommal.

Aha! Szóval mégiscsak Diaz keze van a dologban! Ha a Junta helyiségeiben

alszik, ez annyit jelent, hogy titkaik, névsoraik, a mexikói földön dolgozó

elvtársak címei kitudódnak. Azt válaszolták: nem, és Rivera szóba se hozta

többé. Fogalmuk sem volt, hol tölti az éjszakáit, és mit eszik. Arrellano

egyszer két dollárt ajánlott fel neki. Rivera fejét rázva visszautasította

a pénzt. Mikor Vera unszolni kezdte, így szólt:

-- A forradalomért dolgozom.

A modern forradalmak szításához pénz kell, s a Junta nemegyszer

megszorult pénz dolgában. Az emberek éheztek, gürcöltek, a leghosszabb nap

sem volt elég hosszú nekik, s álltak már úgy is, hogy néhány dollár miatt

megakadt a munka. Egyszer, még az elsõ idõkben, kéthónapi házbérhátralék

miatt a háziúr már kilakoltatással fenyegetõzött, de ekkor Felipe Rivera,

a toprongyos, vedlett ruhájú takarítófiú lerakott hatvan aranydollárt

May Sethby íróasztalára. Egy másik alkalommal postázásra várt háromszáz

gépírásos levél (segítséget, jóváhagyást kérõ levelek voltak a

szakszervezetekhez, más részükben becsületes hírközlésre szólították

fel a lapkiadókat, vagy tiltakoztak az Egyesült Államok bíróságainál a

forradalmárok ellen hozott kegyetlen ítéletek miatt); ott hevertek az

asztalon, mert nem volt pénz postára adni õket. Vera órája, apjáról maradt,

régimódi arany ütõórája ráment, s eltûnt a szerény aranygyûrû May Sethby

ujjáról is. Az ügyek kétségbeejtõen álltak. Ramos és Arrellano hosszú

bajszukat tépdesték tanácstalanságukban. A leveleket el kell küldeni, de

a posta nem ad hitelt a bélyegvásárlóknak. Amikor Rivera tudomást szerzett

a dologról, fogta a kalapját, és elment. Mikor visszatért, ezer darab

kétcentes bélyeget rakott le May Sethby asztalára.

-- Vajon nem a Diaz átkozott pénzébõl való ez? -- szólt Vera az

elvtársakhoz.

Azok felvonták szemöldöküket, és eltûnõdtek. És Felipe Rivera, aki

a forradalomért súrolta a padlót, ha a szükség úgy kívánta, máskor is

aranyat és ezüstöt rakott May Sethby asztalára a Junta céljaira.

És nem tudták megkedvelni mégsem. Nem ismerték. Útjai különböztek az

övéiktõl. Nem volt bizalmas hozzájuk. Közeledésük elõl kitért. Noha fiatal

gyerek volt még, valahogy nem tudták rászánni magukat, hogy kifaggassák.

-- Talán valami nagy és magános szellem lehet, a jó ég tudja, én nem

tudom -- mondta Arrellano tanácstalanul.

-- Nem is ember -- szólt Ramos.

-- Tûzön edzették a lelkét -- jegyezte meg May Sethby. -- A kedv és a

vidámság kihamvadt belõle. Olyan, mint a halott, és mégis félelmetesen

eleven.

-- Megjárta a poklot -- mondta Vera. -- Csak az ilyen, aki megjárta a

poklot. Pedig gyerek még.

És mégsem tudták megszeretni. Nem beszélt, nem kérdezõsködött, nem szólt

közbe soha. Hallgatagon állt, kifejezéstelen arccal, csak mint valami

élettelen tárgy, csak a szeme szikrázott fel hideg fénnyel, amikor a

többiek emelt hangon és lelkesen a forradalmat emlegették. Tekintete

ilyenkor egyik beszélõ arcáról a másikéra siklott, mint a szikrázó jég

tûi, nyugtalanított, és zavarba ejtett.

-- Nem kém ez -- mondta négyszemközt Vera May Sethbynek. -- Õ az igazi

hazafi, jegyezze meg, a legnagyobb mindnyájunk közt. Én tudom. Érzem itt,

a szívemben meg a fejemben. Érzem én. Csak nem tudom kiismerni sehogy.

-- Rossz természete van -- szólt May Sethby.

-- Tudom -- mondta Vera, és megborzongott. -- Egyszer rám nézett avval

a két szemével. Azok a szemek nem tudnak szeretni: fenyegetõek, vadak,

mint a tigriséi. Érzem, ha egyszer elárulnám az ügyet, képes volna megölni

érte. Nincs szíve. Kemény ez, mint az acél, metsz és mar, mint a fagy.

Olyan, mint a holdfény a téli éjszakában, megfagyhatsz mellette a magános

hegytetõn. Diaztól meg az összes gyilkosaitól nem félek; de ettõl a fiútól

igen. Én mondom magának. Én félek. Olyan, mint a halál lehelete.

Mégis Vera beszélte rá a többieket, hogy Rivera az elsõ megbízatását

megkapja. Los Angeles és Alsó-Kalifornia között megszakadt az

összeköttetés. Az történt, hogy három társukkal megásatták saját sírjukat,

és belelövöldözték õket. Másik kettõt az Egyesült Államok bebörtönzött Los

Angelesben. Juan Alvarado, a szövetségi parancsnok, valóságos szörnyeteg

volt. Minden tervüket keresztülhúzta. Az Alsó-Kaliforniában dolgozó

forradalmárokkal és az újonnan csatlakozókkal nem tudtak többé kapcsolatot

teremteni.

A fiatal Rivera megkapta az utasításokat, és elküldték délnek. Mire

visszatért, az összeköttetés helyreállott, Juan Alvarado pedig halott volt.

Az ágyában találták, markolatig döfött késsel a mellében. Ez több volt,

mint amivel Riverát megbízták, de a Juntánál tudtak útjairól. Rivera nem

szólt semmit. Nem faggatták, de kérdõen egymásra néztek.

-- Nem megmondtam? -- kérdezte Vera. -- Diaznak több a félnivalója ettõl

a fiútól, mint bárki mástól. Kérlelhetetlen. Ez a fiú az isten keze.

Rivera rossz természete, amit May Sethby emlegetett, s amit éreztek a

többiek is valamennyien, megmutatkozott más oldaláról is. Egyik nap vérzõ

ajakkal állított be, máskor kékre vert arccal vagy feldagadt fülekkel.

Nyilvánvaló volt, hogy valahol künn a világban, ahol étkezett és lakott,

verekedni szokott, s isten tudja, miféle úton-módon szerezte meg a pénzt,

amire szükségük volt. Idõ múltával õ kezdte szedni a kis forradalmi

hetilapocskát, amelyet kiadtak. Megesett azonban, hogy nem bírt a

szedõgéphez ülni, mert ujjpercei dagadtak, zúzottak voltak, hüvelykjei

kificamodtak, sérülések látszottak rajtuk, s egyik vagy másik karját

tehetetlenül lógatta oldalán, arcát pedig néma fájdalom torzította el.

-- Nagy zsivány -- vélte Arrellano.

-- Sötét helyeken járkál -- tette hozzá Ramos.

-- De vajon honnan szedi a pénzt? -- kérdezte egyik nap Vera. --

Most hallom, hogy a papírszámlánkat õ fizette ki. Száznegyven dollárt.

-- Aztán meg eltûnik -- szólt May Sethby. -- Nem mondja soha, hogy

merre járt.

-- A nyomára kellene állítanunk valakit -- indítványozta Ramos.

-- Nem szívesen lennék ez a valaki -- mondta Vera. -- Alighanem csak

a temetésemen látnátok viszont. Szörnyen szenvedélyes ember. Az istennek

se engedné meg, hogy elállja az útját.

-- Én gyereknek érzem magam elõtte -- vallotta be Ramos.

-- Nekem olyan, mint az õserõ... õsember ez, vad farkas... támadó

csörgõkígyó, vérszívó skorpió -- mondta Arrellano.

-- Õ a megtestesült forradalom -- mondta Vera. -- A forradalom lángja,

bosszúért kiáltó, engesztelhetetlen lelke. De nem kiabál, hanem zajtalanul

gyilkol. A bosszú angyala, nesztelen száll az éjszaka csöndjében.

-- Sírhatnék, ha látom -- szólt May Sethby. -- Nem ismer senkit.

Mindenkit gyûlöl. Minket eltûr, mert mi vagyunk a vágyának az útja.

Olyan magányos... elhagyatott.

Hangja zokogásba fúlt, szeme elnedvesedett.

Rivera útjai és távollétei valóban rejtelmesek voltak. Elõfordult,

hogy egyhuzamban nem látták egy hétig. Egyszer teljes egy hónapig maradt

távol. Ezeket az alkalmakat mindig betetõzte azzal, hogy amikor visszatért,

szó nélkül aranypénzeket rakott le May Sethby asztalára. Aztán megint

napokig és hetekig minden idejét a Juntánál töltötte. Majd újra eltûnt,

szabálytalan idõpontokban, a nap nagy részére, kora reggeltõl késõ

délutánig. Ilyenkor éjszakáig ott maradt. Arrellano nemegyszer éjfélkor

is bent találta, munkában a szedõgép fölött, dagadt ujjakkal vagy vérzõ

ajakkal.

2.

A válság ideje közeledett. A Juntán állt, hogy kitör-e a forradalom, és

a Junta erõsen szorongatott helyzetben volt. A pénzhiány követelõbben

jelentkezett, mint bármikor addig, s pénzhez jutni most még nehezebb lett.

A hazafiak már utolsó centjüket is odaadták, és többet nem tudtak adni.

Pályamunkáscsapatok -- szökdösõ mexikói parasztok -- szûkös bérüknek

a felét hozták. De ennél még többre volt szükség. A sokévi fárasztó,

veszedelmes, idegölõ munka céljához közeledett. Ütött az óra. Már-már a

forradalom javára billent a mérleg. Még egy utolsó, hõsi erõfeszítés súlya

kellett volna a serpenyõbe, hogy végleg lebillenjen a gyõzelem oldalára.

A Junta tagjai ismerték az õ Mexikójukat. Ha egyszer kitört a forradalom,

akkor a többi már nem lesz nehéz. Az egész Diaz-gépezet összerogy, mint a

kártyavár. A határon minden készenlétben állott a felkelésre. Egy jenki

száz önkéntessel a határon állt, és várta a parancsot Alsó-Kalifornia

felszabadítására. De fegyver kellett neki. Innen egészen az Atlanti-óceánig

a Junta mindenkivel kapcsolatban állt, s mindenkinek fegyver kellett.

Kalandorok várták, szerencselovagok, banditák, elégedetlen amerikai

szakszervezeti emberek, szocialisták, anarchisták, verekedõk, mexikói

menekültek, rabszolgaságból szökött peonok, Coeur d'Alene és Colorado

nyomortanyáiról való megkorbácsolt bányászok, akik csak annál hevesebben

vágyták a harcot -- az õrületesen bonyolult, modern világ vad szellemeinek

áradata és hordaléka. De fegyverre volt szükség: fegyver kellett volna és

lõszer, lõszer és fegyver -- szüntelen ezt hajtogatták.

Csak ezt a tarka, rongyos, bosszúvágyó sereget kellene átdobni a határon,

s máris javában állna a forradalom. A vámház meg az északi kikötõk a

kezükre kerülnének. Diaz nem bírná feltartóztatni õket, nem merne teljes

erõvel ellenük jönni, mert délrõl kellene védenie magát. S a tûz terjedne

tovább délen. Felkelne a nép, tartomány tartomány után jutna a kezükre.

A városok helyõrségei sorra megadnák magukat. És a forradalom diadalmas

seregei végül minden oldalról Mexikó városát fognák körül, Diaz utolsó

mentsvárát.

De pénz kellett. Türelmetlen, sürgetõ emberük volt elég a fegyverekhez.

Szállító is volt már, akitõl a fegyvereket vásárolták volna. A Junta

azonban anyagilag alaposan kimerült, míg a forradalmat felszította. Ráment

az utolsó dollár is, az utolsó éhezõ hazafiból is kiszedtek minden pénzt,

s a nagy kaland még mindig csak billegtette a mérleg nyelvét. Fegyver és

lõszer! A rongyos hadsereget fel kell szerelni. De mibõl? Ramos elkobzott

birtokát emlegette; Arrellano a fiatalkorában elvert pénzen sajnálkozott;

May Sethby szemrehányást tett, hogy másként állnának, ha a Junta pénzével

takarékosabban bántak volna.

-- Még elgondolni is szörnyû, hogy Mexikó szabadsága rongyos pár ezer

dolláron múlhat... -- szólt Paulino Vera.

Az arcokon kétségbeesés ült. Éppen most jött a híre, hogy utolsó

reménységüket, José Amarillót, aki pénzt ígért, letartóztatták chihuahuai

birtokán, és a saját istállója falához állítva agyonlõtték.

Rivera, aki térden állva súrolt, felnézett, mocskos, szappanos víztõl

csurgó kezével felemelte a súrolókefét.

-- Ötezer dollár megtenné? -- kérdezte.

Azok bámulva néztek rá. Vera bólintott, és nyelt egyet. Nem bírt szólni,

de azonnal hatalmas reménység ébredt benne.

-- Rendeljék meg a fegyvereket -- szólt Rivera, s ezután a leghosszabb

összefüggõ szöveget mondta el, amit eddig hallottak tõle: -- Az idõ rövid.

Három hét alatt megszerzem maguknak az ötezret. Rendben? Melegebb lesz az

idõ, jobb a harcolóknak, meg hát nem is tudom hozni elõbb.

Vera reménységével küszködött. Elképzelhetetlennek látszott az egész.

Már túl sok hiú remény szertefoszlását érte meg, mióta a Juntához

szegõdött. Hitt is ennek a rongyos padlósúroló forradalmárnak, meg

nem is.

-- Maga nincsen észnél -- mondta neki.

-- Három hét alatt -- szólt Rivera. -- Rendeljék meg a fegyvereket.

Fölkelt, letûrte inge ujját, kabátjába bújt.

-- Rendeljék csak meg a fegyvereket -- mondta. -- Én most megyek.

3.

Sok szaladgálás és kapkodás, sok telefonálgatás és káromkodás után

éjszakai tanácskozás folyt Kelly irodájában. Kellyt sürgette az üzlet,

meg balszerencséje is volt. Lehozta New Yorkból Danny Wardot, lekötötte

neki a meccset Billy Cartheyvel három hete, és most Carthey két napja

súlyos sérüléssel az ágyat nyomja. Az esetet gondosan titkolták a

sporttudósítók elõtt. Nem volt, aki Carthey helyébe lépjen. Kelly

táviratozott Kelet-Amerika minden számba vehetõ könnyûsúlyú öklözõjének,

de valamennyi szerzõdések kötötték. És most mégis támadt némi halvány

remény.

-- Magának pokoli idegei vannak -- mondta Kelly Riverának elsõ

pillantásra, amikor találkoztak.

Rivera szemében kegyetlen gyûlölet fénylett, de az arca egykedvû maradt.

-- Meg tudom verni Wardot -- mindössze ennyit szólt.

-- Honnan veszi? Látta már verekedni?

Rivera fejével nemet intett.

-- Fél kézzel és csukott szemmel kiüti magát.

Rivera vállat vont.

-- Más mondanivalója nincsen? -- horkantott a menedzser.

-- Meg tudom verni.

-- Kivel bokszolt már eddig? -- kérdezte Michael Kelly. Michael a

menedzser testvére volt, a Yellowstone Játékklub tulajdonosa, s ott

nagy pénzeket keresett az ökölvívó-mérkõzéseken.

Rivera keserûn rátekintett, de szót sem szólt.

A menedzser titkára, láthatóan sportkedvelõ fiatalember, hangosan

elnevette magát.

-- No, jól van! Maga ismeri Robertset -- törte meg Kelly az ellenséges

hangulatú csendet. -- Már itt kéne lennie. Érte küldtem. Üljön le és

várjon, bár így külsõre nem sok jót nézek ki magából. Nem csaphatom be a

közönséget kicsinált meccsel. A ring melletti helyeket tizenöt dollárért

adom, úgy vigyázzon!

Roberts megérkezett, és rögtön látni lehetett rajta, hogy ivott egy

keveset. Magas, vézna, laza tartású ember volt, járása, akárcsak beszéde,

halk, szenvedõ, vontatott.

Kelly egyenest a tárgyra tért.

-- Ide nézzen, Roberts. Maga henceg, hogy maga fedezte fel ezt a kis

mexikóit. Azt tudja, hogy Carthey kitörte a karját. Hát ennek a kis sárga

fickónak van mersze, és a fejébe vette, hogy beugrik ma helyette. Mit

szól hozzá?

-- Rendben van, Kelly -- volt a lassú válasz. -- Felveheti a küzdelmet.

-- Úgy nézem, maga mindjárt azt fogja mondani, hogy meg is tudja verni

Wardot -- kaffantott Kelly.

Roberts mérlegelte a dolgot.

-- Nem, azt nem mondom. Ward mesterien öklöz, bokszcsászár, de nem keni

ki egykönnyen Riverát. Ismerem Riverát. Eddig még senki sem kapta el a

gyengéjét. Nincs gyengéje, én legalábbis sose fedeztem fel. Azonkívül

kétkezes öklözõ. Bárkit, bármilyen helyzetbõl ki tud ütni.

-- Az nem számít. Fontos, hogy látványosan dolgozik-e majd. Maga egész

életében bokszolókat nevelt és készített elõ versenyekre. Én mérget veszek

a maga ítéletére. Megéri-e majd a közönségnek a pénzt?

-- De meg ám! Wardnak nem lesz vele könnyû dolga. Maga nem ismeri ezt

a gyereket. De én igen. Én fedeztem fel. Nincsenek idegei. Olyan, mint az

ördög. Kis, helybeli fickó létére nagy meglepetés lesz Wardnak, de maguknak

is. Nem azt mondom, hogy megveri Wardot, de biztosan olyat látnak majd

tõle, hogy elhiszik nekem: a kölyöknek van jövõje.

-- Rendben van -- fordult Kelly a titkárához. -- Hívja fel Wardot.

Mondtam neki, hogy dugja ide az orrát, ha érdemesnek látom a fiút. Odaát

lesz a Yellowstone-ban, biztosan dülleszti a mellét, és népszerûsíti magát.

Visszafordult az edzõhöz.

-- Iszik egyet?

Roberts felhajtotta a szódás whiskyt, és kényelembe helyezkedett.

-- Még nem mondtam el magának, hogyan fedeztem fel ezt a kis pockot.

Két éve történt; akkor bukkant fel nálam, mikor Prayne-t készítettem elõ

a Deleney-vel hirdetett meccsére. Prayne gonoszul dolgozott. Nincs benne

szikrányi kímélet. Edzõtársait irtó kegyetlenül összeverte, s már nem

találtam egyetlen fiút sem, aki edzésre kiállt volna vele. Akkor vettem

észre ezt a kis éhenkórász mexikói kölyköt, ott lógott állandóan a

közelben. Nem volt más választásom, hát odahívtam, megfürdettem, ráadtam

a kesztyût, és beállítottam a ringbe. Szívós volt, mint a cserzett bõr, de

gyönge. A bokszolás ábécéjét se tudta. Prayne ronggyá verte. De kitartott

két gyötrelmes meneten át, csak akkor ájult el. Mégpedig az éhezéstõl.

Adtam neki fél dollárt, és jól megetettem. Látta volna, hogy zabált! Mint

a farkas. Két vagy három napja egy falatot se evett. Ezt se látom többet

-- gondoltam magamban. De másnap ott volt megint, mereven és összeverten,

leste a fél dollárt meg az ételt. Idõvel egyre ügyesebben dolgozott.

Született öklözõ, és hihetetlenül szívós. Nincsen szíve, darab jég van

neki a helyén. És tíz szónál még nem mondott többet egyhuzamban, mióta

ismerem. Csak dolgozik. Fát vág, és végzi a munkáját.

-- Láttam a fiút -- szólalt meg a titkár --, sokat dolgozott magának.

-- Minden valamirevaló öklözõm vele edzett -- folytatta Roberts. -- És

ez tanult tõlük. Olyan is akadt, akit meg tudott verni. De a szívét nem

adta bele; úgy nézem, nem szereti a szakmát. Legalábbis úgy mozgott.

-- Sokat szerepelt az utóbbi hónapokban mindenféle kis egyesületekben --

mondta Kelly.

-- Elég sokat. Nem tudom, mi ütött belé. Hirtelen megjött a kedve.

Belevágott, mint a villám, és elverte az összes helybeli nagyságokat.

Úgy látszik, kell neki a pénz; nyert is valamennyit, bár nem látni meg a

ruháján. Furcsa fickó. Senki sem tudja, mit csinál, mivel tölti az idejét.

Ha el is jön ide, rögtön lelép, és eltûnik, ha megtette a dolgát. Néha

hetekig az orrát se dugja be. Tanácsot nem fogad el. Mondhatom, amelyik

menedzser leköti, az jó boltot csinál vele, csakhogy õ meg hallani se akart

róla. Csak figyelje majd, mikor megállapodnak. Legyen elkészülve, hogy

magától is rögtön pénzt akar.

Ekkor érkezett Danny Ward. Egész kíséret követte. Menedzsere és edzõje

volt vele. Az elõzékenység, jókedv, gyõzni akarás valóságos forgószeleként

viharzott be a szobába. Üdvözléseket röppentett jobbra-balra, egy tréfát

ide, egy szavacskát oda, egy-egy mosoly vagy kacaj mindenkinek jutott. De

mindezt megszokásból, s csak részben õszintén. Danny jó színész volt, és

azt tapasztalta, hogy a vidámság szerfölött hasznos tulajdonság, ha az

ember elõre akar jutni a világban. Belül hidegvérû verekedõ volt és

üzletember. A többi csak álarc rajta. Aki ismerte, vagy dolga akadt vele,

megtanulta, hogy ugyancsak helyén van az esze, ha komolyra fordul a szó.

Üzleti tárgyalásain szeretett maga is mindig jelen lenni, s néhányan azt

állították, hogy menedzsere csak statiszta, egyetlen feladata, hogy Danny

szócsöve legyen.

Rivera más volt. Indián vér keringett benne meg spanyol. Egy sarokba

húzódva, csendesen, mozdulatlanul ült, csak fekete szeme siklott egyik

arcról a másikra, mindent észrevéve.

-- Szóval ez volna a fickó -- szólt Danny, tekintetével végigmérve

leendõ ellenfelét. -- Na, mi van, öregfiú?

Rivera szeme gyilkosan szikrázott, de nem válaszolt. Utálta a gringókat

egytõl egyig, de szokatlanul heves gyûlölete ezzel a gringóval szemben még

õt is meglepte.

-- Az istállóját! Csak nem egy süketnémával akar összeengedni? -- szólt

Danny a menedzserhez. A nevetés elültével megeresztett még egy tréfát:

-- Nagy pácban lehet Los Angeles, ha ez a legjobb, akit innen elõ lehet

kaparni. Melyik óvodából hozatta?

-- Rendes gyerek ez, Danny, higgye el -- védte Roberts. -- Nem olyan

könnyû eset, mint amilyennek látszik.

-- Azonkívül a fél ház már el is kelt -- mondta Kelly. -- Ki kell

állnia vele, Danny. Mást nem tehetünk.

Danny megint Riverára pillantott, hanyagul, lebecsülõen, majd

felsóhajtott.

-- Gyöngéden kell majd bánnom vele, úgy nézem. Hacsak fel nem robban

addig mérgében.

Roberts felhorkant.

-- Jó lesz, ha vigyázol magadra -- figyelmeztette Dannyt a menedzsere.

-- Ne fölényeskedj a sráccal, mert behúzhat egyet.

-- Hát persze hogy vigyázok -- mosolygott Danny. -- Mindjárt az elején

vigyázni fogok, még dajkálom is egy kicsit, hogy a közönség meg legyen

elégedve. Tizenöt forduló. Mit szól hozzá, Kelly? Elég, ha akkor kenem ki?

-- Jó lesz -- hangzott a válasz. -- Csak vigyázzon, ne lássák, hogy teszi

magát.

-- Hát akkor tárgyaljuk meg a dohányt.

Danny szünetet tartott, számolt magában.

-- Természetesen a pénztári bevétel hatvanöt százaléka, úgy, mint Carthey

ellen. De másképp osztozunk. Nyolcvan százalékkal megelégszem. Jó így? --

kérdezte menedzserét.

A menedzser bólintott.

-- Hé, maga is megértette? -- fordult Kelly Riverához.

Rivera megrázta a fejét.

-- Hát szóval úgy lesz -- kezdte magyarázni Kelly --, hogy a díj

a pénztári bevétel hatvanöt százaléka. Maga egy ismeretlen senki.

Megosztoznak Dannyvel, húsz százalék a magáé, nyolcvan Dannyé. Jó

ez így, Roberts?

-- Nagyon jó, Rivera -- helyeselt Roberts. -- Nézd, neked még nincs

neved.

-- Mennyi lesz a pénztári bevétel hatvanöt százaléka? -- kérdezte Rivera.

-- Ó, hát lehet, hogy ötezer, de felmehet nyolcezerig is -- magyarázta

Danny. -- Valami ilyesféle. A maga része úgy ezer-ezerhatszáz körül lesz

majd. Elég csinos pénz azért, hogy olyan híres fickótól kaphat ki, mint én.

Mit szólsz hozzá?

Rivera válaszától a lélegzetük is elállt.

-- A gyõztesé az egész -- mondta határozottan.

Dermedt csend lett.

-- Elvennék a gyerektõl a cukrot -- jelentette ki Danny menedzsere.

Danny megrázta a fejét.

-- Én már régi ember vagyok a szakmában -- mondta. -- Nem teszek

megjegyzést a bíróra, és nem akarok szólni a jelenlevõkrõl, de ismerem a

bukmékerek fogásait. Ez nekem nem üzlet. Olyan öklözõnek, mint én vagyok!

Én biztosra megyek. Errõl szó sem lehet. Eltörhetem a karomat is. Vagy

beadnak nekem egy adag kábítószert. Akkor mi lesz? -- Ünnepélyesen megrázta

a fejét. -- Akár gyõzök, akár nem, a nyolcvan százalék az enyém. No,

mexikói, rendben?

Rivera a fejét rázta.

Danny pukkadozott. Komoly dologról volt szó.

-- Nézd csak a kis korcsot! Kedvem volna beverni a fejét.

Roberts nehézkesen fölkelt, hogy megakadályozza az ellenségeskedést.

-- A gyõztesé az egész -- ismételte Rivera mogorván.

-- Miért ragaszkodol ehhez? -- kérdezte Danny.

-- Meg tudom verni magát -- hangzott a kurta válasz.

Danny már csaknem a kabátját kezdte levetni. De amint menedzsere is

tudta, színlelés volt az egész. A kabát fent maradt, és Danny hagyta,

hogy a társaság lefogja. Mindenki vele érzett. Rivera magára maradt.

-- Ide nézzen, maga kis bolond -- kezdte Kelly Riverának magyarázni --,

maga egy senki. Tudjuk, hogy mit csinált az elmúlt hónapokban, megvert

egypár helybeli nagyfiút. De Danny igazi klasszis. Legközelebb már a

bajnokságért lép szorítóba. Maga pedig ismeretlen. Senki a nevét se

hallotta Los Angelesen túl.

-- Majd meghallják -- mondta Rivera vállrándítva -- ez után a meccs

után.

-- Pillanatig is azt képzeled, hogy megversz? -- vágott közbe Danny.

Rivera bólintott.

-- Hát legyen már észnél! -- kérlelte Kelly. -- Gondolja meg, micsoda

reklám ez magának.

-- Kell a pénz -- volt Rivera válasza.

-- Hát ha ezer évig élsz, akkor se nyersz tõlem -- biztosította Danny.

-- Akkor meg miért nem egyezik bele? -- vágott vissza Rivera. -- Ha

olyan biztos a pénze, miért nem megy utána?

-- Hát megyek is, úgy éljek! -- kiáltott fel Danny hirtelen

elhatározással. -- Agyonverlek a szorítóban, fiam, amiért így ugrálsz

nekem! Kelly, írja meg a szerzõdést. A gyõztes viszi az egész dohányt.

Tegyék bele az újságokba is! Mondják meg, hogy a végsõkig megy a

verekedés. Majd én megmutatom ennek a zöldfülû kölyöknek!

Kelly titkára már írta is a szerzõdést, amikor Danny félbeszakította.

-- Megállj! -- Riverához fordult. -- Mérlegelés?

-- A meccs elõtt -- hangzott a válasz.

-- Azt lesheted, zöldfülû! Ha a gyõztes viszi az egészet, akkor délelõtt

tízkor mérlegelés.

-- És a gyõztes viszi az egészet? -- kérdezte Rivera.

Danny bólintott. Ez elég. Erejének teljében lép majd szorítóba.

-- Mérlegelés tízkor -- mondta Rivera.

A titkár tolla sercegve írni kezdett.

-- Két és fél kilót jelent -- nyûglõdött Roberts Riverának. -- Túl sokat

engedtél. Itt vesztetted el a meccset. Danny erõs lesz, mint a bika. Bolond

vagy. Biztosan kiken. Annyi esélyed sincs, mint egy harmatcseppnek a

pokolban.

Rivera csak gyûlölettel izzó pillantással válaszolt. Még ezt a gringót is

gyûlölte -- pedig õt találta eddig a legkülönb gringónak valamennyi között.

4.

Riverát alig néhányan vették észre, mikor a szorítóba lépett. Csak egy-két

tenyér nagyon gyenge, elszórt csattanása üdvözölte. A közönség nem hitt

benne. Õt csak áldozati báránynak nézték, akit vágóhídra vittek, hogy a

nagy Danny levágja. S ráadásul csalódott is a közönség. Pazar küzdelemre

számított Danny Ward és Billy Carthey között, s most itt van, be kell érnie

ezzel a nyavalyás kis mexikóival. Az elégedetlenség megmutatkozott abban

is, hogy a fogadók kettõt, sõt hármat az egyhez tettek Dannyre. S ahol a

fogadó közönség pénze, ott van a szíve is.

A mexikói fiú leült az egyik sarokba, és várakozott. A percek lassan

vánszorogtak. Danny váratta. Régi trükk volt ez már, de fiatal, kezdõ

öklözõkre mindig hatott. Ott üldögélve begyulladtak, mikor szembekerültek

saját szorongásukkal és az érzéketlen, dohányfüstöt árasztó közönséggel.

De most nem vált be a trükk. Roberts igazat mondott. Riverának nem volt

gyenge pontja. Bár finomabban egybehangolt, feszültebb idegei voltak, mint

itt bárkinek, nem idegeskedett. Nem hatott rá a várható vereség tudata, míg

ott ült a sarokban. Segédei idegesek voltak, és hozzá gringók. Meg sötét

alakok is ráadásul -- a profi sport piszkos, becstelen, éhenkórász

söpredéke, akik biztosra vették, hogy a vesztes oldalon vannak.

-- Hát aztán vigyázz ám! -- intette Pók Hagerty, aki az elsõ segédje

volt. -- Tarts ki, ameddig csak bírod, Kelly azt üzeni. Ha rögtön

lefekszel, az újságok megírják, hogy megint vacak meccs volt, és még

jobban bemocskítják a Los Angeles-i bokszolást.

Mindez nem volt túlságosan biztató. Rivera azonban nem törõdött vele.

Megvetette a profi bokszolást. A gyûlölt gringók gyûlölt szórakozása. Õ

csak azért csöppent bele, mások pofozóembereként, edzéseken, mert éhezett.

Az, hogy ragyogó tehetsége volt hozzá, nem számított. Gyûlölte. Sose

pénzért mérkõzött, csak amióta a Juntához került. Könnyen jött a pénz.

Nem õ volt az elsõ emberfia, aki szépen haladt elõre pályáján, amelyet

megvetett.

Nem tépelõdött sokat. Azt tudta, hogy meg kell nyernie ezt a meccset.

Más eredmény nem is lehetséges. Hiszen az õ háta mögött, hitét táplálva,

hatalmasabb erõk állnak, mintsem azt a zsúfolt nézõtéren bárki is álmodni

merné. Danny Ward pénzért dolgozik, s a könnyebb életért, amit a pénz

jelent. Rivera céljai azonban ott égtek a lelkében -- lángoló és rémes

látomások, melyeket tágra nyílt szemmel, a szorító sarkában üldögélve s

ravasz ellenfelére várva, olyan tisztán látott, ahogy átélte õket.

Látta Rio Blanco fehér falú, víz hajtotta gyárait. Látta a hatezer éhezõ,

sápadt munkást és a hét-nyolc éves gyermekeket, akik hosszú mûszakokat

dolgoztak át napi tízcentes bérükért. Látta emberek járkáló holttesteit,

kísérteties halálfejeit: a festõmûhely munkásait. Jól emlékezett, hogy apja

"halálbarlangoknak" hívta a festõmûhelyeket, ahol egy év alatt biztos a

halál. Maga elõtt látta a kicsiny udvart, anyját, amint fõz, a komisz

házi munkával veszõdik, és még arra is talál idõt, hogy õt becézze és

szeretgesse. Látta apját, mindenkinél kedvesebb apját, hatalmasan, bozontos

bajszával, boltozatos mellkasával, apját, aki mindenkit szeretett, s akiben

akkora szív dobogott, hogy túláradó szeretetébõl bõven jutott a feleségének

s az udvar sarkában játszó gyerekecskének. Abban az idõben õt nem Felipe

Riverának hívták. Mint apjának és anyjának is, Fernandez volt a neve,

õt pedig Juannak szólították. Késõbb maga cserélte fel a nevét, mert

megtanulta, hogy Fernandez gyûlölt név a rendõrfõnökök, jef politicók,

ruralék szemében.

Jóságos, hatalmas Joaquin Fernandez! Rivera látomásában nagy szerep

jutott neki. Akkoriban még nem értette õt, de most, visszatekintve, már

megérti jól. Felidézte, amint szedi a betûket a kicsiny kézinyomdában, vagy

a zsúfolt asztalnál rója vég nélküli, rohanó, ideges sorait. És emlékezett

a különös éjszakára, amikor apjához a sötétben munkások lopakodtak titkon,

mint akik rosszat követnek el, és órákig tárgyaltak vele, míg õ, a kis

kölyök, gyakran ébren kucorgott a sarokban, s hallgatta õket.

Pók Hagerty hangja mintha nagy távolságból hatolt volna a fülébe, amint

így szólt hozzá:

-- Csak semmi lefekvés az elején. Ez az utasítás. Álld ki szépen a

verést, és keresd meg a pénzed.

Tíz perc eltelt már, és még mindig a sarokban ült. Dannynek híre-hamva

se volt, nyilván a végsõkig meg akarta játszani a trükköt.

Újabb látomások rémlettek fel lelki szeme elõtt. A sztrájk, vagyis hát

inkább a nagy munkáselbocsátás, megtorlásul azért, mert segítették a

Pueblóban sztrájkoló társaikat. Az éhség, ami a hegyek közé ûzte õket,

bogyót, gyökeret, füveket szedni; azt ették mindnyájan, és mindnyájuknak

görcsbe csavarta, meggyötörte a gyomrát. Aztán az ezernyi éhezõ munkás

lidércnyomásos emlékképe merült fel; Rosalio Martinez tábornok és Porfirio

Diaz katonái a társaság raktárai elõtt a kopár téren; meg a halált okádó

fegyverek, mintha sosem akarnák gyilkos tüzüket abbahagyni. És a munkások

sérelmeit munkások vérébe fojtották megint. Látta a holtakkal zsúfolt

társzekereket, indulóban Veracruz felé, hogy jóllakassák az öböl cápáit.

Látta magát, amint a hullahegyek közt botladozik, keresgél, míg végre

apja és anyja csupasz és megcsonkított testére talál. Anyjára különösen

tisztán emlékezett -- csak az arcát lehetett látni, testét tucatnyi más

test takarta el. Aztán megint eldördültek Porfirio Diaz katonáinak puskái,

s õ visszalapulva a földre, elkúszott onnan, mint valami ûzött prérifarkas

a hegyek között.

Hatalmas morajlás ért a fülébe, mint a tenger zúgása. A középsõ

ajtónál meglátta Danny Wardot edzõi és segédei kíséretében a szorító felé

közeledni. A közönség harsány üdvrivalgással fogadta népszerû kedvencét,

akinek gyõzelmét biztosra vette. Mindenki neki szurkolt. Még Rivera

segédeinek is felderült az arcuk, mikor könnyedén átbukott a kötélkorlát

alatt, és a szorítóba lépett. Danny képe egyetlen, szûnni nem akaró

mosollyá változott, és Danny, ha mosolygott, arcának minden vonásával

mosolygott, a szeme sarkában gyüremlõ ráncokkal, de még a szeme legmélyével

is. Ilyen nyájas ökölvívó még sose verekedett. Arca, mint a jó szándék és

bajtársiasság reklámja. Mindenkit ismert. Tréfálkozott, nevetgélt, hangosan

üdvözölte barátait a köteleken át. "Éljen a nagy Danny!" -- hangzott

távolabbról, a nézõtérrõl, mert a nézõk nem tudták elnyomni lelkes

csodálatukat. A kölcsönös szeretet vidám, lelkes kitörése volt ez, s

teljes öt percig eltartott.

-- Csak nem begyulladni! Jól jegyezd meg az utasításokat! --

figyelmeztette a Pók. -- Kitartani. Semmi lefekvés. Ha le mersz feküdni,

meg lett mondva, hogy az öltözõben félholtra verünk. Megértetted? Verekedj,

az a dolgod!

Az egész ház tapsba kezdett. Danny megindult feléje a szorítóban.

Meghajolt, két kézzel megfogta Rivera jobbját, és tüntetõ szívélyességgel

megrázta. Mosoly barázdálta arca egészen közel került Riverához. A közönség

elragadtatott ordítással jutalmazta Danny megjátszott sportszerûségét.

Egy testvér gyöngédségével üdvözölte ellenfelét. Ajka mormolt valamit, a

közönség az érthetetlen szavakat szívélyes köszöntésnek vélte, és megint

felordított.

A halk szavakat csak Rivera hallotta.

-- Te kis mexikói patkány -- sziszegte vidáman mosolygó ajkai közül --,

most agyonverlek.

Rivera nem moccant. Fel sem kelt. Csak a szemében lángolt a gyûlölet.

-- Állj fel, kutya! -- üvöltötte valaki a köteleken túlról.

A közönség fütyülni kezdett sportszerûtlen viselkedése miatt, de Rivera

mozdulatlan maradt. Újabb rivalgás harsant fel, mikor Danny visszasétált a

helyére. Elragadtatott ó!-k és ah!-ok hallatszottak, amikor Danny vetkõzni

kezdett. A teste tökéletes volt, csupa kicsattanó erõ és egészség. Bõre

fehér és sima, mint egy asszonyé. Kecsesség, erõ, rugalmasság feszítette.

Már jó néhány viadalban próbára tette. Fényképeit minden sportlap lehozta.

A közönség felzúgott, amikor Pók Hagerty fején át lehúzta Riveráról a

melegítõt. Bõrének barnás színe miatt Rivera teste véznábbat mutatott.

Izmai voltak ugyan, de nem olyan látványosak, mint ellenfelének. Jól

fejlett mellkasát a közönség nem vette számításba. Ugyanígy nem sejtette

rostjainak szívósságát, az izomsejtek robbanó gyorsaságát, idegeinek finom

hálózatát sem, amely testének minden részét befutotta, s pompásan mûködõ

harci gépezetté tette. A közönség csak egy tizennyolc éves, barna bõrû

fiút láthatott, akinek szinte gyermekteste volt. Nem úgy Dannynek. Danny

huszonnégy éves férfi volt, teste pedig férfitest. A különbség még

kiáltóbban kiütközött, amikor mindketten a szorító közepére álltak, hogy

meghallgassák a bíró végsõ rendelkezéseit.

Rivera észrevette, hogy Roberts ott ül éppen az újságírók háta mögött.

Részegebb volt, mint valaha, s következésképp a beszéde is még inkább

akadozó.

-- Csigavér, Rivera! -- mondta lassan. -- Nem fog megölni, hidd el.

Az elején majd rád rohan, de ne gyulladj be tõle. Fedezd magad, és fogd

le. Sokat nem tud ártani neked. Dolgozz úgy, mintha edzésen volnál.

Rivera nem adta jelét, hogy a szavak füléhez jutottak.

-- Nézd csak a kis mogorva hólyagot -- motyogta Roberts a mellette

ülõnek. -- Így tesz mindig.

De Rivera ezúttal elmulasztotta a szokásos, gyûlölettõl izzó pillantást.

Számtalan fegyver látomása homályosította el a tekintetét. Minden arc,

ameddig csak elláthatott, egészen fel a magasba, az egydolláros, olcsó

ülõhelyekig, mind egy-egy fegyverré változott. A hosszú, száraz,

napsütötte, gyötrõdõ mexikói határt látta most, amely csak a fegyverekre

vár.

Várakozva állt a sarokban. Segédei is kimásztak már a szorítóból a

vászonszékkel. Átlósan, a szorító másik oldaláról Danny nézett vele

farkasszemet. Megszólalt a gong, a küzdelem megkezdõdött. A közönség

ordított az elragadtatástól. Meccset meggyõzõbben kezdeni még nem látott

senki. Igazuk volt az újságíróknak. Elkeseredett küzdelem volt. Danny a

távolság háromnegyed részét futva tette meg, mintha jelezni akarná, hogy

az elsõ rohammal elsöpri a kis mexikóit. Nem egy, nem két s nem tucatnyi

ütéssel támadott. Valóságos ütés-ventillátorként a pusztítás forgószelét

zúdította Riverára, aki nem volt sehol. Szinte elmerült a tengernyi ütés

zuhatagában, csak úgy záporozta rá minden szögbõl és minden irányból az

ökölvívásnak ez a mûvésze. Hátraszorult a kötélhez, akkor a bíró

szétválasztotta õket, de hátraszorult megint.

Nem is küzdelem volt ez. Kivégzés, mészárlás inkább. Tapasztalatlanabb,

profi bokszoláshoz nem szokott közönség már az elsõ menetben agyonizgulta

volna magát. Az már igaz, hogy Danny megmutatta, mit tud; ragyogó

teljesítményt nyújtott. A közönség bizonyossága, izgalma és elfogultsága

akkora volt, szinte észre se vette, hogy a mexikói még mindig állja a

sarat. Megfeledkezett Riveráról, nem is igen látta. Igaz, a fiút teljesen

elborította Danny gyilkos támadása. Így telt el egy, azután még egy perc. S

ekkor, egy szétválasztás alkalmával, a közönség észrevette Riverát. Az ajka

felrepedt, az orra vérzett. Mikor megfordult, és fogásba menekült, látták,

hogy a hátán vastag csíkokban szivárog le a vér, mert a kötélkorlát

feldörzsölte. Azt azonban a közönség nem figyelte meg, hogy Rivera melle

nem zihál, s a szeme hideg fénnyel ég, mint egyébkor. Már sok becsvágyó

bajnokjelölt végigpróbálta rajta ezt a fergeteges rohamot az edzések

kegyetlen kavargásában. A féldolláros jutalmaktól heti tizenöt dolláros

fizetésig vitte így fel, s megtanulta, hogyan kell ezt állni -- kemény

iskola volt, de õt keményen iskolázták.

S ekkor meghökkentõ dolog történt. Az ütések káprázatos forgataga egy

csapásra megszûnt. Rivera magában állt. Danny, az isteni Danny a hátán

feküdt. Teste meg-megrándult, amint az öntudat lassanként visszatért belé.

Nem botladozva csuklott össze, nem is zuhant el egész hosszában, mint a

tuskó. Rivera villámgyors jobbhorga a halál váratlanságával terítette le.

A játékvezetõ fél kézzel visszalökte Riverát, és ott állt az elesett

gladiátor felett, számlálva a másodperceket. Máskor a közönség nagy

üdvrivalgással fogadta az ilyen sikerült ütést. Most nem így volt. Nagyon

váratlanul jött az egész. Néma csendben leste a másodperceket a közönség,

s ebben a némaságban Roberts hangja vált hallhatóvá:

-- Megmondtam, hogy kétkezes öklözõ!

Az ötödik másodpercben Danny arcára fordult, s mikor a bíró kimondta a

hetet, térdre emelkedve pihent, készen arra, hogy kilencnél talpra álljon,

még mielõtt elhangzanék a tíz is. Ha a térde még tíznél is érinti a földet,

legyõzöttnek számít, mintha kiütötték volna. Amelyik pillanatban a térde

elhagyja a földet, a küzdelem ismét megkezdõdik, s ettõl fogva Riverának

joga van támadni, s újra leküldeni õt a földre. Rivera nem játszott.

Mihelyt Danny térde elválik a szõnyegtõl, újra ütni fog. Körözött Danny

körül, de a bíró is közöttük járkált, és nem hagyta, hogy hozzáférjen.

Rivera észrevette azt is, hogy nagyon lassan számlálta a másodperceket.

Minden gringó ellene volt, még a bíró is.

Kilencnél a bíró hirtelen hátralökte Riverát. Ez szabálytalan volt,

de alkalom Dannynek arra, hogy felálljon; a mosoly tüstént ott ült újra

a száján. Kissé meggörnyedve, karját a gyomorszája és arca elõtt tartva,

óvatosan fogásba ment. A szabályok szerint a bírónak szét kellett volna

választania õket, de nem tette, Danny pedig úgy tapadt, mint egy

hullámverte kagyló. Egyre jobban kezdte összeszedni magát. A menet utolsó

perce sebesen pergett. Ha ezt még kibírja, egy teljes percet pihenhet majd

a sarokban. Kibírta, és végsõ elkeseredésében is mosolygott.

-- Az elmaradhatatlan mosoly! -- kiáltotta valaki s a közönség hangosan

felnevetett megkönnyebbülésében.

-- Borzalmas ütése van ennek az olajos bõrûnek -- lihegte Danny az

edzõjének a sarokban, miközben a segédek õrült igyekezettel mûködtek

körülötte.

A második és harmadik menet nem hozott izgalmat. Danny, a ravasz,

hétpróbás bokszcsászár, nem erõltette magát, kettõs fedezékbe vonult,

kapaszkodott, s azon volt, hogy kiheverje az elsõ menetben kapott ütés

kábulatát. A negyedik menetre már ismét a régi lett. Bárménnyire

megrendült, elkábult is, pompás állóképessége volt, s így hamar

visszanyerte minden erejét. Az emberevõ taktikával felhagyott. A mexikói

kemény ellenfélnek bizonyult. Inkább legjobb tudását vette hát elõ.

Fogások, ügyesség és tapasztalat dolgában õ volt a mester, s bár döntõ

ütést elhelyezni nem tudott, tudományos módszerességgel csépelte és

fárasztotta ellenfelét. Rivera egy ütésére õ hárommal válaszolt, de ezek

nem voltak veszedelmes ütések. Csak számuk tette õket azzá. Tisztelte

ezt a kétkezes senkit, aki mindkét öklével olyan csodálatos rövid horgokat

tud ütni.

Védekezésül Rivera zavarba ejtõ balegyeneseket alkalmazott. Újra meg

újra, egyik ütést a másik után helyezte Danny szájára és orrára, s

egyre jobban összezúzta az arcát. De Danny olyan volt, mint a kaméleon.

Harcmodorát állandóan, a szükséghez képest változtatni tudta, éppen ezért

tartották a bajnokság esélyesének is. Most a belharcot erõltette. Ebben

különösképpen erõs volt, s így el tudta kerülni Rivera balegyeneseit.

Többször megvadította vele a közönséget, s betetõzte ezt egy csodálatos

felütésével, amely a levegõbe emelte a mexikóit, majd visszapottyantotta a

szõnyegre. Rivera fél térden pihent, igyekezve kihasználni az idõt, mert

tudta, hogy a bíró most rövid másodperceket számol.

A hetedik menetben Danny újra behúzta gyilkos erejû felütését, ezúttal

azonban csak megingatni sikerült Riverát, de a következõ pillanatban, mikor

tehetetlenül, védtelenül állt ott elõtte, egy másik ütés kirepítette a

köteleken túlra. Rivera teste az újságírók közé zuhant le, õk tolták fel

ismét a szorító szélére. Itt pihent fél térdre állva, amíg a bíró nagy

sebesen számolta a másodperceket. A köteleken belül, ahová be kell lépnie,

Danny várta. Õt persze nem húzta vissza a bíró. A közönség magánkívül

ordított elragadtatásában.

-- Öld meg, Danny, öld meg! -- ordították.

Tucatnyi hang kapta fel a szót, míg úgy hangzott, mint a farkasok

vadászüvöltése.

Danny meg is tette a magáét, de Rivera már nyolcnál, ki sem várva a

kilencet, váratlanul átbújt a köteleken, és szerencsésen fogásba menekült.

A bíró erre mûködésbe lépett, elhúzta Riverát, úgyhogy fedezetlenül maradt,

egyszóval minden elõnyt megadott Dannynek, amit tisztességtelen bíró csak

megadhat.

Rivera azonban állta a sarat, a kábulat is felszállt lassan az agyáról.

Ez mind egy tõrõl való. Ezek a gyûlölt gringók, ezek tisztességtelenek

egytõl egyig. S a legnehezebb pillanatokban újra látomások rémlettek

fel a szeme elõtt -- a végtelenbe futó vasúti sínek a sivatagban, a

ruralék és amerikai rendõrök, a börtönök és fogdák, azután a csavargók

a vízmedencéknél -- s egész szennyes, töméntelen szenvedéssel terhes

kálváriája, amit a Rio Blancó-i sztrájk óta megélt. A nagy vörös

forradalmat látta most ragyogóan és diadalmasan végigsöpörni hazáján.

A fegyverek ott csillogtak elõtte. Minden gyûlölt arc egy-egy puska

volt, s õ a puskáért harcolt. Aztán úgy érezte, õ maga is fegyver, hogy

õ maga a forradalom. Egész Mexikóért harcolt.

A közönség kezdett dühbe gurulni. Mért nem tûri el Rivera a neki szánt

verést? Danny természetesen meg fogja verni, hát minek csökönyösködik

ennyit? Kevés embert érdekelt Rivera, csak azt az állandó, meghatározott

részét ennek a szerencsejátékos-tömegnek, amely a váratlanra játszik. Ezek

Dannyt tartották nyerõnek, mégis a mexikóira tették pénzüket, négy a tízhez

vagy egy a háromhoz arányban. Arra sem kevesen fogadtak, hogy hány meneten

át bírja Rivera. Vad ajánlatok repkedtek a szorító mellett; voltak, akik

kijelentették, hogy hét menetet sem áll ki, még hatot sem. A nyertesek most

már, hogy készpénzkockázatuk szerencsésen elmúlt, csatlakoztak az esélyest

biztató tömeghez.

Rivera nem hagyta magát. Az egész nyolcadik menetben ellenfele hiába

próbálta megismételni a felütést. A kilencedikben Rivera megint bámulatba

ejtette a közönséget. Fogás közben gyors, fürge mozdulattal kiszabadult,

s a kettejük test közötti szûk résben jobbja felemelkedett a derekától.

Danny a földre került, és kénytelen volt igénybe venni a kilenc másodperces

pihenõt. A saját csapdájában fogták meg. Híres jobbkezes felütése, a

közönség elképedésére, most rajta csattant. Rivera nem támadt rá, mikor

kilencnél feltápászkodott. A bíró nyíltan elállta az útját, holott mindig

félreállt, mikor fordított volt a helyzet, s Rivera akart felkelni.

Kétszer ismételte Rivera a felütést a tizedik menetben, derekától emelve

az öklét az ellenfél álláig. Danny felbõszült. A mosoly nem hagyta el az

arcát, de visszatért emberevõ taktikájához. Riverában azonban nem tudott

kárt tenni. Rivera az ütések zápora közben is háromszor egymás után a

szõnyegre terítette. Danny most már nem állt talpra olyan hamar, s a

tizenegyedik menetre komolyan kikészült. Fogott, kettõs fedezékbe ment,

takarékoskodott erejével, és igyekezett további erõt gyûjteni. És olyan

aljas módon küzdött, ahogy csak telik egy tapasztalt öklözõtõl. Minden

cselt, minden fogást kipróbált. Mintegy véletlenül, fejelt fogás közben,

testéhez szorította karjával Rivera kesztyûjét, s a maga kesztyûjét Rivera

szájához nyomta, hogy elfojtsa a lélegzetét. Fogások közben gyakran

mocskos, szörnyû szavakat sugdosott feltépett, mosolygó ajkával Rivera

fülébe. Mindenki, a játékvezetõtõl az utolsó nézõig, Dannynek szurkolt,

Dannynek segített, és tudták, hogy Danny mit forgat a fejében. Egy

ismeretlen felülmúlta harcmodorával, s õ most egyetlen hatalmas ütésre

készül. Hagyta, hogy üssék, leste az alkalmat, tettetett, és várta azt

a rést, amely lehetõvé teszi, hogy teljes erejébõl üssön egyet, és

megfordítsa a mérkõzést. Amit már egy másik, nagyobb bokszoló is

megcsinált, õ is megteheti -- üt egy jobbkezest meg egy balkezest, a

gyomorszájra meg az állra. Megteheti, hiszen arról nevezetes, hogy ütései

nem gyengülnek, karjai cseppet sem lankadnak, míg csak meg tud állni a

lábán.

Riverával a saját segédei sem sokat törõdtek a szünetekben.

Törülközõikkel sündörögtek körülötte, de nem sok levegõt hajtottak ziháló

tüdejébe. Pók Hagerty tanácsokat adott neki, de Rivera tudta, hogy azok

hamis tanácsok. Mindenki ellene volt. Mindenünnen csalás vette körül. A

tizennegyedik menetben ismét földre küldte Dannyt, és leeresztett karral

várt, míg a bíró számolja a másodperceket. Az átelleni sarokban gyanús

sugdolózásra lett figyelmes. Látta, hogy Michael Kelly felkel, odamegy

Robertshoz, lehajol, és valamit a fülébe súg. Riverának éles hallása volt,

mint a macskának, elkapott valamit a suttogásból. Kíváncsi volt a többire

is, s mikor ellenfele lábra állt, küzdelem közben a sarokba kényszerítette,

s fogásba ment.

-- Muszáj -- hallotta Michaelt, Roberts pedig bólintott egyet. --

Dannynek muszáj gyõznie. Rengeteget vesztek. Egy mázsa pénzem van rajta.

Ha a tizenötödikben sem gyõz, tönkre vagyok téve. Magának szót fogad a

kölyök. Csináljon valamit.

Ettõl kezdve a látomások eltûntek Rivera szeme elõl. Ezek csapdába

akarják ugratni. Megint a földre küldte Dannyt, s leeresztett kézzel

pihent. Roberts felkelt a helyérõl.

-- Ez elég neki. Menj vissza a sarokba -- szólt hozzá.

Parancsoló hangon beszélt, mint máskor az edzéseken. Rivera azonban

gyûlölettel nézett vissza rá, és várta, hogy Danny felálljon. Az egyperces

szünetben Kelly, a menedzser jött oda hozzá.

-- Hagyja már abba, az isten szerelmére! -- csikorogta érdes, fojtott

hangon. -- Feküdjön le, Rivera. Hallgasson rám, megcsinálom a szerencséjét.

Legközelebb majd megverheti Dannyt. De most le kell feküdnie.

Rivera csak pillantásával jelezte, hogy hallja, de nem adta jelét, hogy

beleegyezik-e, vagy más a véleménye.

-- Miért nem szól? -- kérdezte Kelly ingerülten.

-- Mindenképpen kikapsz -- mondta a Pók. -- A bíró majd gondoskodik róla.

Hallgass Kellyre, és feküdj le.

-- Feküdjön le, fiacskám -- kérlelte Kelly --, megígérem magának a

bajnokságot.

Rivera nem felelt.

-- Megígérem, fiacskám, meg én.

A gongütésre Rivera valami fenyegetõt érzett. A közönség nem észlelt

semmit. Bármi legyen az, a szorítón belül kell lennie, a közelében. Danny

régi biztonsága visszatért. Ez a biztonság zavarba ejtette Riverát. Valami

cselt sejtett. Danny rohamozott, de Rivera kerülte az összecsapást. Oldalt

táncolt, biztonságos távolságra. Szemmel láthatóan a másik fogást akart.

A cselhez nyilván fogás kell. Rivera hátrálva és körbejárva kerülte,

de tudta, a fogás és a csel elõbb vagy utóbb eléri. Kétségbeesésében

elhatározta, hogy kiugratja a nyulat a bokorból. Danny újabb közeledésekor

úgy tett, mintha várná a fogást. Ehelyett az utolsó másodpercben,

éppen mikor a két testnek már össze kellett volna akaszkodnia, fürgén

hátraszökkent. Ugyanebben a pillanatban Danny tábora szabálysértést

kiáltott. Rivera bolonddá tette õket. A bíró habozva töprengett. Már

száján volt az ítélet, de nem ejtette ki, mert a karzatról egy éles

fiúhang közbesivított:

-- Kontár bíró!

Danny hangosan káromkodott, szorította Riverát, de az eltáncolt elõle.

Rivera eltökélte, hogy nem üt többet Danny testére. Ezzel a módszerrel

félig már úgyis eljátszotta a nyerés lehetõségét, de tudta, hogy egyetlen

esélye még van a gyõzelemre: a kiütés. Ha a legkisebb alkalmat adja,

azonnal ráfogják a szabálysértést. Danny minden óvatosságot félredobott.

Két meneten át üldözte a fiút, aki nem mert összeakaszkodni vele. Rivera

egyik ütést kapta a másik után; tucatjával engedte magára zuhogni az

ütéseket, csak hogy a veszélyes fogást elkerülje. A nagyszerû, utolsó

roham után a közönség felugrált, és valósággal tombolt. Nem értette meg

a helyzetet. Úgy látta, kedvence végre nyerésre áll.

-- Miért nem szállsz bele? -- ordították. -- Sárga kutya! Sárga kutya!

Ne menekülj, ne menekülj, te kuvasz! Öld meg, Danny! Öld meg! Most

elkaphatod! Öld meg!

Az egész tömegben Rivera volt az egyetlen nyugodt ember. Természete és

vére szerint övé volt itt a legtüzesebb alkat, de annyi, sokkal forróbb

helyzetet állott ki már, hogy ennek a tízezernyi toroknak együttes

õrjöngése, örvénylõ viharzása annyit számított neki, mint egy nyári

alkony bársonyos hûvöse.

A tizenhetedik menetben Danny újra támadott, s Rivera megingott és

elkábult egy súlyos ütés nyomán; karja tehetetlenül lógott, ahogy

hátratántorodott. Danny azt hitte, elérkezett az alkalom, a fiú a kezében

van. Rivera, mikor tettetésével így kicsalogatta Dannyt a védõállásból,

nagy erõvel a szájára húzott be egyet. Danny elterült. Mikor felkelt,

Rivera a nyakára és az állkapcsára irányzott jobbkezessel újra leküldte

a földre. Ezt háromszor megismételte. Egyetlen bíró sem nevezhette ezeket

az ütéseket szabálytalannak.

-- Ó, Bill, Bill! -- könyörgött Kelly a bírónak.

-- Nem lehet -- válaszolt a bíró. -- Nem ad rá alkalmat.

Danny kimerülten bár, de hõsiesen, minden alkalommal talpra állt. Kelly

meg mások a szorító közelében rendõrért kezdtek kiáltani, hogy állítsa le

a meccset, bár Danny segédei nem lengették meg a törülközõt. Rivera látta,

hogy a kövér, esetlen rendõrkapitány készül átbújni a köteleken, s nem

tudta, mire vélje. A gringók úgy csalnak ezen a mérkõzésen, ahogy akarnak.

Danny magatehetetlenül, kábultan tántorgott elõtte. A játékvezetõ meg a

rendõrkapitány egyszerre nyúltak Rivera karja után, mikor az utolsó ütésre

lendült. De nem kellett leállítani a meccset, mert Danny nem kelt fel

többé.

-- Számoljon! -- kiáltott Rivera nyersen a bíróra.

Mikor a számolásnak vége volt, Dannyt segédei felemelték, és a sarokba

vonszolták.

-- Ki gyõz? -- kérdezte Rivera.

A bíró kelletlenül megfogta Rivera kesztyûs kezét, és a magasba emelte.

Nem ünnepelte senki. Rivera csendesen a sarokba ment, segédei még a

széket sem készítették oda. Hátával a kötélnek dõlt, és tekintete a

közönségre lövellte gyûlöletét: nézett körbe-körbe, míg gyûlöletébe

belefoglalta mind a tízezer gringót. A térde remegett, fel-felzokogott a

kimerültségtõl. Hányinger környékezte, a gyûlölt arcok fel-alá táncoltak

elõtte szédületében. Aztán eszébe ötlött, hogy hiszen ezek a fegyverek.

Megszerezte hát a fegyvereket. Kezdõdhetik a forradalom.