TI: A lebeszélõben AU: Karinthy Frigyes NA: Bartók János (elektronikus változat) DT: humoreszk PD: 2001/09 KW: magyar irodalom, 20. sz. NT: Ellenõrizve "Karinthy: Az Emberiség Városa" (1998. Szeged Lazi Bt.) NT: kötet alapján. //////////////// MAGYAR ELEKTRONIKUS KÖNYVTÁR \\\\\\\\\\\\\\\\ Ez a dokumentum a Magyar Elektronikus Könyvtárból származik. A szerzõi és egyéb jogok a dokumentum szerzõjét/tulajdonosát illetik (amennyiben az illetõ fel van tüntetve). Ha a szerzõ vagy tulajdonos külön is rendelkezik a szövegben a terjesztési és felhasználási jogokról, akkor az õ megkötései felülbírálják az alábbi megjegyzéseket. Ugyancsak õ a felelõs azért, hogy ennek a dokumentumnak elektronikus formában való terjesztése nem sérti mások szerzõi jogait. A MEK üzemeltetõi fenntartják maguknak a jogot, hogy ha kétség merül fel a dokumentum szabad terjesztésének lehetõségét illetõen, akkor töröljék azt a MEK állományából. Ez a dokumentum elektronikus formában szabadon másolható, terjeszthetõ, de csak saját célokra, nem-kereskedelmi jellegû alkalmazásokhoz, változtatások nélkül és a forrásra való megfelelõ hivatkozással használható. Minden más terjesztési és felhasználási forma esetében a szerzõ/tulajdonos engedélyét kell kérni. Ennek a copyright szövegnek a dokumentumban mindig benne kell maradnia. A Magyar Elektronikus Könyvtár elsõsorban az oktatási/kutatási szférát szeretné ellátni magyar vagy magyar vonatkozású, szabad terjesztésû elektronikus szövegekkel. A MEK projekttel kapcsolatban a MEK-L@listserv.iif.hu lista e-mail címén lehet információkat kapni és kérdéseket feltenni. A MEK központi Internet szolgáltatásainak URL címei: <http://www.mek.iif.hu>, <gopher://gopher.mek.iif.hu> és <ftp://ftp.iif.hu/pub/MEK>. \\\\\\\\\\\\\\\\ HUNGARIAN ELECTRONIC LIBRARY //////////////// Karinthy Frigyes: A LEBESZÉLÕBEN Reggel levelet kaptam, hogy 131313 számú sorsjegyem megnyerte a 2 K 29 filléres fõnyereményt és a 2 000 000 K-ás jutalmat, legyek szíves, vegyem fel. Nem tudom, mások hogy vannak ezzel a dologgal, én bevallom, nagyon örültem neki, lehet, hogy nem vagyok normális ember, de örültem. Mindjárt el is mentem, hogy majd fölveszem, de még nem volt nyitva a bank, lementem egy kicsit sétálni a Duna-partra. Fütyörészve nézegettem a vizet, mikor egyszerre egy kemény tenyér nehezedett a vállamra. - Térjen magához szerencsétlen - mondotta hadarva egy magas, bús tekintetû férfi. Mire én: - Tessék? - Tegyen le végzetes tervérõl - folytatta a bús tekintetû férfi, és ásított egyet. - Ugyan, hát mit gondol felõlem? - szabadkoztam. A bús tekintetû férfi, anélkül hogy a karomat eleresztette volna, cigarettára gyújtott, megint ásítozott, megdörgölte a fülét, aztán barátságosan megveregette a vállam. - Na gyerünk, gyerünk. - Hová megyünk? - jegyeztem meg szerényen. - A lebeszélõbe. Figyelmeztetem, hogy ne ellenkezzék, mert kénytelen leszek karhatalmat venni igénybe. Ha nyugodtan viselkedik, nem bántjuk. Karhatalomról lévén szó, kábultan és rémülten követtem. Másfélórás gyaloglás után, mialatt egyetlen szót sem váltottunk, egy külvárosi ház elõtt állt meg kísérõm. - Tessék bemenni - mondta, és egy kicsit meg is lökött. Alacsony hivatalszobába léptünk, a szoba fölött ez állt, fekete betûkkel: "II. számú Kerületi Lebeszélõ Osztály és Iktató." Hosszú farács húzódott egy deszkaasztal mellett, több nyílással, melyek mögött hivatalnokok körmöltek. - Menjen oda a harmadik rácshoz - mondta nekem az egyik. - Kérem, fõlebeszélõ úr... Egy száraz hang: - Mi az? - Tessék felvenni az adatokat. - Ugyan hagyjon békén, nem látja, hogy el vagyok halmozva? Küldje a Kovácshoz. - Jöjjön ide - kiáltott rám valaki. Alázatosan odamentem. - Neve? - kérdezte a hivatalnok, anélkül hogy felnézett volna. - Kérem szépen, én... - Neve?! - kiáltott rám fenyegetõen. Mondtam. Ezután egy csomó adatot kért még, kitöltött egy blankettát, ideadta, és becsukta a rácsot. - Hová menjek ezzel? - kérdeztem tanácstalanul. A negyedik emeletre, a 14. szám alá, Ungemütlich segédlebeszélõ úrhoz. Ott lebélyegzik, a lebélyegzett íráshoz kér egy kitöltõ-lapot, egy kijelentõ cédulát, egy bejelentõt és egy feljelentõt. Ezeket átviszi az összeíró ügyosztályba, ott átvezetik a szelvényt a kihallgató jegyzõkönyvbe, a másolatot megkapja, azt a raktárban aláíratja, és visszahozza nekem. - Igenis. Két óra se telt bele, ott voltam a Gyûjtõ és Ellenõrzõ Osztály fogalmazója elõtt. Nem lehetett elmenni, mert egy rendõr állandóan a sarkamban volt, azzal az utasítással, hogy magamra ne hagyjon, míg el nincs intézve a lebeszélés. - Tessék, segédlebeszélõ úr, ez az - mondotta a rendõr. A segédlebeszélõ rátámadt a rendõrre. - Már megint tizenkettõ után hozzák nekem a feleket? A fene essen ebbe a nyavalyás vircsaftba! Csak én legyek marha, a többiek urizálnak. Legközelebb, ha tizenkettõ után jönnek, mindkettõjüket kihajítom. A rendõr hallgatott, a segédlebeszélõ rám kiáltott: - Mit áll itt? Adja ide az írásokat. Átadtam a tizenkét cédulát, amit közben összegyûjtöttem. Átvizsgálta õket, ásított, aztán a következõket mondta: - Tegyen le végzetes tervérõl... aoiá... de álmos vagyok... térjenvisszaazéletnapsugarasmezejére.. öböböböbö... azéletmindenkiszámára tartogatmég örömöket... megértette? - Igenis, csakhogy... - Ne feleseljen. Megígéri becsületszavára, hogy soha többé nem tör önnön életére? - De hiszen én... - Elég. Megígéri becsületszavára és kész, elmehet. És máskor ilyen ügyekben ne tizenkettõ után tessék jönni, mert én nem vagyok bérese az uraknak, tetszik érteni. Alászolgája. Elsompolyogtam, de a következõ percben képébõl kikelve ordított utánam. - Hé!... Hát az igazolványt én vigyem le az iktatóba? Rémülten álltam meg. Ezeket vezettesse be a megfelelõ helyeken, iktassa át, bélyegeztesse le és vétesse fel... Majd a biztos úr útbaigazítja. Kezembe csapta az iratokat, és bevágta az ajtót. A rendõr ásított, aztán intett, hogy gyerünk, õ is szeretne már ebédelni. Megköszöntem a szívességét, borravalóul átadtam neki fõnyereményt nyert sorsjegyemet, felkapaszkodtam az ablakra, és leugrottam a negyedik emeletrõl. .oOo.