RICHARD LAYMON
A FÜRDŐKÁD
- Halló?
- Kenny, találd ki ki vagyok! - A nő azon a fülledt és buja hangon szólt bele a kagylóba, amelyről tudta, hogy mindig elé
ri vele a célját.- Jó!
- Miccsinász?
- Semmi különöset, csak lötyögök. És te?
- Itt hervadozok az ágyamban.
- Igen? - mondta a férfi rekedt hangon. - Beteg vagy?
- Mintha lázam lenne - mondta. - Forró vagyok. Olyan forró, hogy le kellett tépnem magamról az összes ruhát. Nem tudom, hogy mi lehet a bajom.
- Mennyi a lázad?
- Még azt sem tudom, Kenny. Nincs erőm, hogy felálljak, és előkeressem a lázmérőt. Gyere át, és hozd a tiedet. Tudod, azt a nagyot, amelyik a lábad között van.
Néhány pillanatig hallgatott a férfi, majd így szólt - És Harold?
- Óh, miatta nem kell aggódnod.
- Ezt mondtad múltkor is, mikor majdnem rajtakapott minket.
- Ma éjjel teljes biztonságban leszünk. Megígérhetem neked. New Yorkba ment, és nem tér vissza vasárnap estig.
- Mikor ment el?
- Tiszta idegbeteg vagy.
- Csak nem akarok bajt.
- Ma reggel indult. És nem kell amiatt aggódnod, hogy lekéste a repülőgépét, mert néhány perce hívott fel a Marriott-ból. Háromezer mérföldre van innét, úgyhogy nem kell attól tartanunk, hogy betoppan.
-
Honnan tudod, hogy nem egy nyilvános fülkéből hívott fel a szomszédból, és mondta azt, hogy a Marriott~ból telefonál? Lehet hogy csak a Brentwood Chevronban van.- Hallottál már üldözési mániáról?
- Miért nem hívod fel a szállodát? Győződj meg arról, hogy
valóban bejelentkezett-e, és utána hívj vissza. Ha úgy van ahogy mondtad, azonnal indulok.Joyce felsóhajtott. - Ha ennyire akarod.
- Várom a hívásodat.
Felült, lerakta a telefont, és lemászott az ágyról. Micsoda balfácán.
Harold New Yorkban volt, ahogy
mondta. Bram Stoker Díjra jelölték az egyik gusztustalan novellájáért, és a világért sem hagyna ki egyetlen alkalmat sem, hogy sütkérezzen a dicsőségben. Ma éjjel tocsoghat a piában az állófogadáson Joe-val Garyvel, Chettel, Rickkel, és a többiekkel. Legalább jól beszívhat. Joyce még eszébe sem fog jutni ma éjszaka.Még ha gyanakodna is rájuk, ha nem is lenne kedve a többi íróval haverkodni, ha nem is jelölték volna, akkor sem lenne mersze úgy tenni, mintha New Yorkba menne, csak azért, hogy meglesse őt és
Kent.Pipogya fráter.
A balfasz, ha egyszer még rajta is kapná őket, valószínűleg akkor sem szólna semmit, csak elpirulva odébb állna.
Kennek nincs mitől tartania.
Mitől fél, hogy Harold lelőheti? Harold irtózik a fegyverektől. Talán még akkor sem venne ilyet a kezébe, ha a saját életét kellene megvédenie. Pláne nem fogná rá a felesége szeretőjére. Fegyver nélkül pedig nem jelenthet kihívást Ken számára.
Ken egy 130 kilós óriás volt. Csupa izom. Kicsi Haroldot a kisujjával elintézheti.
V
árt még egy kicsit; majd Ken számát tárcsázta. Az első csörgés után felvette a férfi.- Halló?
- Halló, csak én vagyok az, nagyfiú.
- Ott van?
- A portás szerint este hatkor jelentkezett be.
- Rendben. Indulok.
- Nyitva hagyom a bejárati ajtót. Gyere be, és keress meg.
- Ciao - mondta.
- Á-á-á. Ettől hányok. Ezt Harold szokta mondani. Olyan nagyképűen hangzik.
- Tíz, perc múlva ott vagyok.
- Ezt már szeretem. Várlak.
Lerakta a kagylót, a szekrényhez lépett, és megkereste a selyemköntösét. Aztán rájött, h
ogy nincs is rá szüksége. Forrónak érezte magát. Ablakok előtt kell meztelenül elmennie, hogy kinyissa a bejárati ajtót, de alig valószínű, hogy bárki megláthatná. A közelben nem voltak házak, és magas sövény vette körül az egész épületet, ezért az útról sem lehetett belátni.Kiment a hálószobából, fürgén végiglépdelt a puha szőnyegeken, élvezte a bőrét simogató langyos levegőt, és a mellei ritmikus rezdülését, mikor leszaladt a lépcsőn.
Lent meglátta a tükörképét az ajtó melletti ablaküvegben.
Elképzelt eg
y kukkolót, ahogy az éppen bámulja, és remegés futott rajta végig. Ezt a remegést nem a félelem okozta. A képzeletbeli leskelődőt ingerelve, végighúzta az ujját a kiálló mellbimbókon, majd nagyot sóhajtott.Kinyitotta az ajtót.
A szíve hevesén kalapált, és
ő megborzongott, mikor arra gondolt, hogy kiáll a tornácra, és ott várja meg Kent: Várja őt a holdfényben, miközben az esti szellő simogatja a bőrét.Majd legközelebb. Ma este még lehet, hogy kimennek együtt a szabadba. De most inkább ne. Eszébe jutott egy jobb ötlet, amivel méltóképpen fogadhatja Kent.
Felrohant az emeletre, és lekapcsolta az összes lámpát, amit maga mögött hagyott. Az egész ház sötétbe borult, kivéve az emeleti hálószobát.
Belépett, és leoltotta az olvasólámpát, majd óvatosan a fürdőszob
ába ment. Egy pillanatra felkapcsolta a villanyt, de csak addig, amíg meg nem gyújtott egy szál gyufát.Becsukta maga mögött az ajtót, és a gyufával meggyújtott egy gyertyát. Elég fényt adott. A gyufát elfújta. Az egyetlen láng visszatükröződött a falakat és a mennyezetet borító tükrökről. A fürdőszoba megtelt remegő, pislákoló fénnyel.
Joyce mosolygott.
Haroldé ez a rohadt kád, nekem viszont csodálatos tükreim vannak.
Mikor annak idején átalakították a fürdőszobát, ő egy tágas, süllyesztett medencét akart,
Harold viszont ragaszkodott ehhez az ormótlan kádhoz. Egy visszataszító régiség volt, ami tigris-lábakon állt a padló közepén. Mint egy kiállítási darab, és a férfi imádta is mutogatni. Fel szokta hozni a barátait az emeletre, hogy azok bámulják a monstrumot, és közben előadja a hosszú, és unalmas történetét arról, hogyan jutott hozzá ehhez egy hagyatéki árverésen, Hollywoodban. Néhány bimbódzó színésznő, a némafilm hőskorában, biztosan felvágta az ereit benne. Érzem, mikor belefekszem: Harold ezt szokta mondani. Ez egy igazi kád.Micsoda egy balfasz, gondolta Joyce, miközben a kád fölé hajolt, és megnyitotta csapokat. Víz kezdett zuhogni a kádba. Bedugta a lefolyót, majd felegyenesedett, és vizes kezét beletörölte a combjába.
Nekem meg itt vannak ezek a tükrök, gondolta. Beleegyezett a ronda kádba, de így legalább kiharcolta a tükröket.
Megcsodálta magát bennük, majd elindult körbe a fürdőszobában, és meggyújtott még néhány gyertyát. A pislákoló meleg fény csillogóvá varázsolta a szemét. Vörösesbarna haja ragyogott a gyertyafényben. A bőre aranyszínűnek látszott. Mikor a legutolsó gyertya is égett már, letette a gyufát, és lassan, kéjesen felnyújtotta a kezét a feje fölé.
Mindenhol Joyce-ok veszik körül, s mindegyik ragyogó és titokzatos. Bámu
lta finom hátát, amely formás fenekének vonalában folytatódott. Csodálta combjának simaságát, karcsú lábszárát, finom bokáját. Lassan forogva leeresztette a karját, és összefűzte a feje mögött. Az összes Joyce ugyanezt csinálta. Mindegyiküknek egyformán karcsú nyaka volt. Árnyékok tarkították a testeket az állak alatt, és a kulcscsontok gödreiben. Melleik feszesek, és aranyszínűek voltak, csúcsaikon sötétebb árnyalattal. Alattuk a bordák talán egy kicsit túlságosan is hangsúlyozottak. Harold sokszor szólt miatta. Miért nem eszel!A hülye.
Én így vagyok tökéletes.
Tovább csúsztatta a kezét lefelé, élvezve saját tapintását, és felizgulva azon, hogy az összes Joyce simogatja a saját mellét, gyengéden nyomkodja a mellbimbóit, végighúzza a kezét a bordáin (amelye
k pont megfelelőek), végig a sima hasán, egészen a szeméremdombját borító csillogó sötétségig.Ha Ken belépne, és meglátna engem így, gondolta, soha többé nem akarna velem szeretkezni a kádban.
Odalépett. A kád már tele volt. Elzárta a csapokat és hallgatózott, hogy nem a férfi lépett-e be a házba. Csak a saját szívdobogását, szapora lélegzését, és a vízcsepegést hallotta.
Lehet hogy Ken itt van az ajtó előtt.
Megmarkolta a kád magas szegélyét, és átlépett rajta. Forró víz vette körül a lábát. Majdnem túl forró. Látta a tükrökben, hogy a többi Joyce is belelép a kádba, megkapaszkodik a két oldalában, majd hátraengedi magát. Csak a vállaik és a fejeik látszottak. Joyce lejjebb csúszott. A feneke megnyikordult a porcelánon. Mikor elmerült egészen az álláig, a térdeit felhúzta, és a talpát nekinyomta a kád aljának.
Ez a szar túl hosszú. Nem tud úgy kinyújtózni benne, hogy a lábfejét a kád végének nyomja, a feje pedig kint van a vízbő1. Ez azt jelenti, hogy nem tud igazán pihenni benne. A lábával állandóan támasz
kodnia kell. Vagy így, vagy úgy, hogy a felhúzott, és szétterpesztett combjait nekinyomja a kád oldalának. Fenséges gyötrelem.De minden szarban van valami jó, mondta magának. Ez a rohadt kád pont megfelelő méretű egy kiadós dugáshoz. Nagy Ken pont passzol
ni fog bele.- A becses kádadban fogjuk csinálni - motyogta. - Mit szólsz hozzá, Harold?
Várt, és élvezte a forró vizet, amely simogatta a testét. A mennyezeti tükörről a kádba világítottak a gyertyák. Látta a kezét mozogni, és a testét a gyönyörtől vonagl
ani.Meghallotta a parketta reccsenését. Itt van!
A hálószobában?
Felnyomta magát a kád végéig. Felült. Karjait a kád szélén nyugtatta. Akarta látni a férfit, mikor belép, s az is rögtön észreveszi őt a tükrökben. A víz, mint átlátszó paplan borítatta a testét. Karjai, vállai, és mellkasa fényes volt a víztől.
Az ajtóra nézett.
Mi tart neki ilyen sokáig? csodálkozott... majd léptek tompa zaját hallotta.
Egyértelműen lépések hangja volt. És ha ez nem is Ken?
Borzongás futott végig Joyce-on. A teste lúdbőrös
lett. Bárki besétálhatott a házba.Úgy tűnt, mint egy nagyszerű terv: nyitva hagyni a bejárati ajtót, besötétíteni a házat, bezárkózni a fürdőszobába, hogy a férfi a gyertyafényes kádban találja meg meztelenül, és csillogóan.
Hülye! De hát nem lehet más, csak Ken. Egyáltalán nem biztos.
Jézusom! Viszont ha egy idegen van az ajtó előtt, azt hiheti, hogy a ház teljesen kihalt. Talán nem fog megtalálni. Talán...
Az ajtó kinyílott.
Joyce megrándult, és levegő után kapkodott.
Ken lépett be a fürdőszobába, minth
a egy bodybuilding versenyen lépett volna színpadra.A ruhái már nem voltak rajta.
- Ez te vagy - suttogta a nő.
Pózolni kezdett. Mozdult, majd megmerevedett, aztán lassú eleganciával új testhelyzetet vett fel. Az izmai megfeszültek, és ugráltak. Joyce lé
legzetvisszafojtva bámulta. Látta már a férfit, miközben ezt csinálja, de még sosem látta őt lobogó gyertyafényben pózolni.Erősnek és fenségesnek látszott. Egy pampás, szőrtelen óriás.
Mikor a kád végéhez lépett, Joyce nem fordította felé a fejét. A tükö
rből figyelte, hogy megfogja a férfi kezét, magához húzza, és a melleihez vezeti. Csak egy pillanatra érintette meg a nőt, majd ellépett a kádtól, és táncolni kezdett.Megfordult. Szemérmesen hátranézett a válla felett, majd a kádhoz hátrált. Felemelte a k
arjait, majd megfeszítette a hátát. Kiemelkedtek az izomkötegek, és a fenekének két kemény domborulata. Joyce elmosolyodott, mikor ugráltatni kezdte őket. Egyenként. A nő felemelkedett, és megsimogatta a férfi arcát.Az gyengéden elhessegette a kezet, mint
ha megbántották volna, és peckesen ellépett a kádtól. Szembefordult a nővel. Kezét csípőre rakva, megfeszítette a térdeit. Merev pénisze a nő arcától csak néhány centire himbálózott. Közelebb ugrott. Joyce is felé fordult, és megmarkolta mindkét kezével a kád szegéjét. Mellei a hideg porcelánnak nyomódtak. Kinyitotta a száját. A férfi a péniszével cirógatta a nő ajkait. Kötekedett vele. Aztán hátralépett.- Gyere vissza - zihálta a nő. - Be akarom venni. A férfivisszalépett a kádhoz. A nőt bámulva suttogott
: - Csodálatosan nézel ki.- Te is.
- Komolyan a kádban akarod?
- Elég hely van itt.
- Az ágy sokkal kényelmesebb lenne.
- De nem ilyen izgalmas.
A férfi megvonta izmos vállait. Előrehajolt, megfogta a kád szélét, és bemászott. Állt még egy darabig, lenézett a nőre, majd felfedezte magát a falakon lévő tükrökben.
- Gyorsan bámuld meg magad, aztán dugjál meg.
A férfi lassan térdre ereszkedett. Finoman megrándult, mikor a forró víz elérte a herezacskóját. Joyce belemerült a melegségbe. Mikor a víz a nyakáig
ért, a nő megtámasztotta a lábát a férfi combján.- Azt akarod, hagy én legyek felül, ugye?
- Persze.
- Meg akarsz fulladni? ~
- Azt akarom, hogy összenyomj. - Kiemelte az egyik lábát a vízből, és megcirógatta vele a férfit. - Érezni akarom magamon, ahogy egy pompás test beledöngöl a fürdőkádba.
A férfi felsóhajtott. Bólintott, majd így szólt - Eresszük le a vizet.
- Csak gyorsan.
A férfi a háta mögé nyúlt. Joyce hallotta a víz sustorgását, ahogy eltűnt a lefolyóban.
Szétterpesztette a lábait. Ken lassan r
ámászott. Kezét végighúzta a nő combján, megsimogatta a csípőjét, végigsimította a bordáit. A melleinél elidőzött. Amíg ezt tette, a nő kiemelte az egyik kezét a vízből, és megfogta a férfi péniszét.- Be - suttogta.
A férfi lecsúsztatta kezeit a mellekről. Rátámaszkodott a nőre, és az arcát belemerítette a vízbe. Nyelvével ingerelte a feszes mellbimbókat. Beszívta a szájába a nő mellét, majd harapdálni kezdte.
- Jó! - sikoltotta. Eleresztette a férfi péniszét, és most a hátába kapaszkodott bele.
A férfi le
vegő után kapkodva emelte fel a fejét. Csöpögő arccal a nőre mosolygott, majd ismét elmerült. Joyce most a másik mellén érezte a férfi nyelvét, ahol gyengéd köröket írt le a mellbimbója körül.Most nem szívta egyáltalán. Fújta. Fújta, mint mikor egy gyerek
illetlen hangokat próbál utánozni a karján. A férfi ajka, a levegő, és a víz vibrálása izgatták a mellbimbóját. Buborékok szöktek a felszínre.Zihálva eltolta a férfi fejét. - Fájt?
- Nem. Csak... hagyd abba, és basszál meg... most! A férfi nehezen talált
a meg a megfelelő testhelyzetet. Joyce rájött, hogy eltérő méreteik okozzák a problémát. Meg a víz. A férfi attól tartott, hogy megfojtja a nőt.Hirtelen a férfi felült, a hónaljánál fogva kirántotta a nőt a vízből, magára ültette, és felnyársalta.
A fé
rfi vesszője mélyen beléje nyomódott.Sikított és borzongott, erősen belekapaszkodott a férfi mellkasába, miközben rángások futottak át a testén.
Ken is többször megrándult.
A férfi előredőlt, maga alá temetve a nőt. Joyce háta nekicsattant a kád aljának, s a fejét is erősen beverte. Fények villantak fel a szeme előtt, s az arcára közben víz fröcsögött.
Mikor kitisztult a feje, rájött, hogy elterült Ken alatt. Álla a férfi vállába nyomódott.
- Jézusom! - zihálta. - Ez fájt. A férfi nem kért elnézést. Nem szólt egy szót sem.
Aztán a nő rájött, hogy nem is tudna. A férfi feje, a sajátja mellett, arccal a vízben volt. A vízszint süllyedt ugyan, de csak lassan. A melegvíz mint egy kapucni vette körül Joyce fejét. Csak az arca volt kint a vízből.
Így Ken arca elmerült. Meg fog fulladni!
- Ken!
Nem mozdult.
Buborékok sem jöttek ki a száján. Nem lélegzett. A mellkasuk összeszorult. Érzett egy kalapáló szívet, de nem Kené volt az.
Ugyan a férfi teljesen leszorította, a kezeit azonban tudta mozgatni. A férfit karolta át velük a zuhanás pillanatában. Most ökölbe szorította kezeit, és verni kezdte a férfi hátát.
- Ken! Ken! Ébredj fel!
Nem alszik, te hülye!
- Ken! Emeld fel a fejed! Ken!
Szakadatlanul csépelte a férfi hátát. Tompán puffogott az ökle. Nem tudta, hogy való
ban jót tesz-e ezzel, de mindig így látta az orvosoktól. Mindenesetre jólesett neki. Az ütések finom rezgésekként futottak végig a férfi testén, mint a zöldségesnél megkocogtatott görögdinnyén. A rezgéseket érezte ő is. Kellemesen csiklandozta a testét.Minden ütés finoman megmozdította férfi péniszét is.
Még a nőben volt, s az erekciója sem lankadt.
- Tudom, hogy csak hülyéskedsz - mondta. - Elég már! A hulláknak nem áll fel a farkuk.
Nem mozdult.
- Gyerünk már, Ken. Ez egyáltalán nem vicces. Bevágtam a fejemet. Azonkívül halálra rémisztettél. Már azt hittem, hogy meghaltál.
Még mindig nem mozdult.
- Na jó, Te akartad. - Mutatóujjának hosszú körmét belevájta a férfi hátába. Érezte, ahogy felszakítja
a bőrt. A férfi nem reagált.
Egy jeges rémület szorította össze a gyomrát.
- Úristen - motyogta.
Fejét nekinyomta a férfi fejének. Könnyedén meg tudta mozdítani. Pofacsontjával félrelökte a fejet, ami visszabillent, és megütötte a fülét.
- A francba!
Meghalt! Ez a szemét meghalt!
Joyce mozdulni próbált a szörnyű súly alatt. Ez nem lesz könnyű, gondolta.
Vett egy mély lélegzetet, és nekifeszült. Nyomta és taszigálta Kent. A lábával próbálta lerúgni magáról, de nem sikerült még megmozdítania sem. Kimászni sem tudott alóla.
Minden erőfeszítése hiábavalónak bizonyult. Végezetül annyira kimerült, hogy már mozdulni sem tudott. Izzadtan és erőtlenül feküdt a férfi alatt. Levegő után kapkodott.
Csigavér, mondta magának.
Jó, csigavér. Egy rohadt hulla van rajtam. Nem is beszélve…
Jobb ha nem gondolok rá.
Kell valami megoldásnak lenni. Méghozzá gyorsan!
Használd az eszed, használd az eszed.
A probléma, a fő probléma ez a rohadt kád. Illetve az, hogy beleszorultunk.
Miért nem az ágyban csináltuk? Most csak legurítanám magamról...
Legalább ne rám esett volna.
Mi történhetett vele? Megállt a szíve? Infarktus?
Ki tudja? Kit érdekel? A fasz telenyomta magát szteroidokkal, biztosan az tett be neki.
Ő meg nekem tette be, de nagyon.
Mióta hanyatt esett Kennel a lábai között, még nem nézett fél a mennyezeti tükörre. Most bámulta a helyzetet benne.
Nem tűnt úgy, mintha csapdában lenne, mert egyáltalán nem látta magát. Csak az arca és a lábai látszottak. A testének nagyrésze Ken óriási teste alatt volt. Felemelte a karjait, amelyek megjelentek a férfi hónalja alatt. Kicsinek tűntek.
A lá
bait nem tudta semmire se használni. Gyönyörű, haszontalan lábak, és felhúzott térdek, melyek fájdalmasan szét voltak terpesztve, és a kád oldalához szorították őket Ken izmos combjai.Sikerült kiegyenesíteni a térdeit. Kinyújtotta a lábát, majd le-föl eme
lgette őket.Ameddig a lábait mozgatta, Ken még mélyebbre fúródott belé, egyre jobban felnyársalva őt.
Nem tehetett ellene semmit. Figyelte a lábai mozgását a tükörben és gondolkodott, hogy hogyan tudná használni őket. Igazán csak térdtől lefelé voltak mozgékonyak. Megpróbálta összetenni őket, de azok ottmaradtak nekifeszülve a kád oldalának. Talán…
A jobb lábát magasra emelte, lábszárát áttette a kád szélén, jobb könyökével pedig megpróbálta felemelni, és kifordítani magát. Meg sem tudott mozdulni.
Oké. Ez nem használ.
Valaminek használnia kell.
Leengedte a lábát. Megpróbált pihenni.
Nem vagyok ideragasztva.
De hamarosan ide leszek.
Legalább meg kell próbálnom valamit tenni ellene, gondolta.
Becsúsztatta egyik kinyitott kézét az, ő és Ken hasa közötti résen. A bőrük síkos volt. Lenyúlt. Az összeragadt ágyékuk megállította a kezét. Megpróbálta kihúzni a férfi péniszét magából. Nem sikerült.
- Nagyszerű - mormogta.
Ezután sikoltozni és rúgkapálni kezdett. Fészkelődött és elhatározta, hogy lelöki magáról a férfit, mert, tudta, hogy meg tudja csinálni. Anyák emelnek fel autókat, mikor a gyermekük kerül a kerék alá, és ő is fel tudja emelni Kent. Muszáj. Muszáj legalább félrebillenteni, hogy ki tudjon mászni alóla.
Mikor rádöbbent, hogy nem képes rá, zokogni kezdett.
Valamivel később a gyertyalángok lobogni és sercegni kezdtek. Egyenként fogytak el. A nő sötétben maradt.
Várható volt, gondolta. Nem látok semmit, és közben egy halott fickó fekszik rajtam.
Rémület szorította össze a gyomrát.
Egy halott fickó. Egy holttest. Fogva tart egy holttest.
És ha elkezd mozogni?
Ez csak Ken, mondta magának. Nem egy rohadt vámpír, vagy zombi, vagy kísértet, hanem csak Ken. És meghalt. Vége. Nem fog elkezdeni mozogni.
Mi van, ha mégis? Mondjuk bosszút akar állni. Én vagyok az, aki megölte.
Valami infarktus végzett vele, vagy mi. Nem az én hibám volt.
Lehet hogy ő nem így gondolja.
A francba! Nem gondol semmit. Meghalt. De legalább jól érezte magát. Micsoda halál! Elment, majd elment.
Háborodott nevetést hallott.
Egyébként még nem ment el, emlékeztette magát.
Halállal megszakított közösülés.
Ismét nevetett.
Elnémult, mikor arra gondolt, hogy Ken felemeli a fejét, halott ajkaival megcsókolja a száját, és azt suttogja: - Van egy elintézetlen ügyem - és ismét döfni kezdi.
A reggeli v
ilágosság enyhítette a rémületét. Izzadtan és zsibbadtan ébredt. A lábait és a derekát élettelennek érezte. Megfeszítette az izmait, és annyit fészkelődött, amennyit csak tudott. A vérkeringése hamarosan helyreállt. A fenekét és a lábait mintha ezer tűvel szurkálnák.Mikor már jobban érezte magát, észrevette a szagot. A mennyezeti tükör megmutatta az okát. Ken lábai között ürüléket vett észre.
- A francba! - motyogta.
Becsukta a szemét.
Ne idegeskedj, mondta magának.
Gondolkozz, gondolkozz.
Ma szombat van. Ha nem kési le a gépét, és semmi nem jön közbe, Harold holnap este, hét körül megérkezik. Az azt jelenti, hogy még több mint egy egész napom van arra, hogy kijussak innét. Vagy az uramnak leesik az álla.
Milyen horror-történetet tudnál ebből kanyarítani,
Harold? Lehet hogy ezzel megnyernéd a kibaszott díjat!Nem ,lehet. Ki kell jutnom innét; mielőtt még hali zajön:
Jó, de hogy?
Leúsztatom Kent magamról!
Egy ideje már ezen gondolkodott. Ha megtöltené a kádat, nem emelné el a víz a férfit róla? Dehogynem.
De én is megfulladhatok.
Ha elég sokáig vissza tudom tartani a lélegzetemet... Felemelte a lábait, kinyújtotta őket, és megpróbálta elérni velük a vízcsapot. Csak néhány centi hiányzott.
Ennyit a nagy ötletekről.
Kell lenni valami megoldásnak. Kell...
- Sz
állj le rólam - sikoltotta, és küzdeni kezdett a testtel, amin már jelentkeztek a hullamerevség-jelei. Nehezebbnek tűnt, mint korábban. Kimerülten abbahagyta.Nincs esélye, döbbent rá.
Itt fogok maradni, ezalatt az istenverte hulla alatt, amíg Harold haza nem jön.
Utána hosszú időt töltött sírással. Később elbóbiskolt. Mikor felébredt a feneke és a lábai ismét zsibbadtak voltak, de már nem érzett semmi elszántságot magában. Megtört.
- Mikor a nemi erőszak már elkerülhetetlen - motyogta - próbáld meg élvezni
. - Micsoda seggfej találhatta ki ezt?Végül is nem a világ vége, mondta magának. Lehet hogy a házasságuk végét fogja jelenteni, de nem kár érte. Harold holnap hazajön, és kihúz innét.
Megalázó lesz és visszataszító, de nem fogok belehalni.
A nap folyamán
egyre nőtt a bűz, ahogy a nő anyagcseréjének eredménye összekeveredett Kenével. Mikor leszállt az est, ismét rátört a rettegés.Mozdulatlanul feküdt, levegőt is alig mert venni és várta, hogy Ken megmozduljon, vagy megszólaljon.
Joyce.
Mi van?
Éééhes vagyok.
Úgy tűnt, mintha a férfi a nyakához nyomná a száját, és beleharapna.
Mikor valóban mozdulni érezte, sikoltozni kezdett. Addig sikított, amíg a torka egészen ki nem száradt. Később meggyőzte magát arról, hogy Ken még sem jött vissza a halálból. A mozdul
atnak sokkal inkább természetes, okai voltak, mint amilyen a bomlás, a kiáramló gázok, és a meglazuló inak. Undorító. De a halálból nem jött vissza. Nem fog beszélni hozzá, nem fog beleharapni, és lemászni sem fog róla.Még egy éjszaka.
Később, mikor már m
ajdnem sikerült elaludnia, Ken felnyögött.Joyce levegő után kapkodott. A teste megfeszült, s libabőrös lett tetőtől talpig.
Ezek csak gázok, mondta magának.
Ez még egyszer megismétlődött.
- Hagyd abba! - zokogta. - Hagyd abba, és szállj le rólam. Kérlek.
Újabb dühroham vett rajta erőt. Miután kifárasztotta magát, csak feküdt zokogva a test alatt, és várta a nappalt.
Mikor megjelent a hajnali szürkület, Joyce megnyugodott, és becsukta szemét.
Vasárnap.
Harold hazajön. Hét órakor itthon lesz. Még sötétedés e
lőtt.Nem kell már több éjszakát Ken alatt töltenie.
Kimerülten álomba merült.
Telefoncsörgés ébresztette fel.
Ki lehet az? Talán valaki meghallotta a sikoltozást az éjjel, és most meg akarja kérdezni az okát. Én pedig nem tudom felvenni a telefont…
Bárcsak így lenne.
Senki nem hallotta a sikoltozást. Biztosai valamelyik barátnője telefonál, vagy valami ügynök.
Vagy Harold. Azt akarja mondani, hogy lekéste a gépét, vagy balesete volt, vagy egyszerűen csak egy-két éjszakát még New Yorkban marad, hogy tal
álkozzon az ügynökével, vagy a kiadójával.- Ne. - motyogta. - Ne, kééérlek. Harold, gyere vissza. Vissza kell jönnöd.
Nem bírok ki még egy éjszakát!
Minden rendben van, mondta magának. Haza fog jönni, haza fog jönni.
Még néhány óra, és itthon lesz.
Azon g
ondolkodott, hogy Harold képes lesz-e kihúzni őt Ken alól. Lehet hogy nem. Lehet hogy hívni fogják a tűzoltókat. Nem akarom önöket zavarni, de attól tartok, hogy a feleségem beszorult a fürdőkádba. Úgy tűnik, hogy éppen egy hústorony fúrózta, mikor a fickónak megállt a szíve.A lehetőség nevetést csalt ki belőle, de már fájt az összenyomódott mellkasa. A rosszabb az volt, hogy a mozgolódástól mocorgott benne a férfi pénisze is.
A nő felnyögött.
Hát most semmi jó nincs ebben.
Ha Harold nem tud innét kihúzni,
a tűzoltóknak biztosan sikerülni fog. Egy kicsit zavarban leszek ugyan, de legalább kiszabadulok.Elképzelte magát, ahogy szalad végig a folyosón, persze meztelenül, a tűzoltók levegő után kapkodnak, és egy kicsit utána is fordulnak. Lerohan a másik fürdő
szobába, amelyikben zuhany van.Először vizet iszik. Teletölti a kiszáradt száját, és addig iszik, amíg ki nem feszül a hasa tőle. Aztán a történelem leghosszabb zuhanyzása fog következni. Leszappanozza magáról Ken tapintását, izzadtságát. Megszabadul ettől az undorító érzéstől.
Ezután jöhetnek a koktélok. Vodka és tonik. Jeget is tesz a poharába, meg egy kis citromlevet is csavar bele. Addig iszik, amíg az agyára le nem ereszkedik valami puha melegség.
Aztán a vacsora. Egy vastag szelet marhahús, parázson megsütve.
Nekem kell megcsinálnom, gondolta. Harold nem lesz abban a hangulatban, hogy vacsorát készítsen nekem. Lehet, hogy nem is marad itt.
A sülthúsra gondolt, és a nyál összefutott a szájában. A gyomra korgott.
Hamarosan enni fogok, mondta magának. Már csak néhány óra... ha nem Harold volt az, aki telefonált.
Nem ő volt. Nem lehetett ő.
Megjön. Hamarosan megjön.
Megjött.
Joyce, elmerülve az álmodozásban, nem hallott semmit, csak azt vette észre, mikor a férfi belépett a fürdőszobaajtón.
- Harold!
- Joyce?
Hallotta a férfi gyors lépteit, majd látta, hogy kettőjüket bámulja. Az arca olyan szürkévé változott, mint Ken háta. A szája tátva maradt.
- Húzzál ki innét!
A férfi összevonta a szemöldökét.
- Az Istenért, csináld már! Péntek este óta ide vagyok szögezve!
- Nem tudsz kijönni?
- Itt lennék, ha kitudnék?
- Jézusom, Joyce.
- Vedd már ki a hüvelykujjadat a seggedből, és húzzál ki alóla!
A férfi még mindig a kádat bámulta, és bólogatott.
- Harold! Vedd már le rólam!
- Aha. Jó.
Sarkon fordult, és elment.
- Ciao. - mondta. Bevágta az ajtót maga után.
Harold elrepült Mauira, és egy hetet pihent a tengerparton. Horror-novellákat olvasott, leveleket írt régi barátainak, és elegáns éttermekben vacsorázott. Kinézett magának néhány csinos nőt, szemezett velük, de nem közeledett hozzájuk. Nem akart megismerkedni több kétszínű kurvával.
Mikor visszatért, belépett a házba, és elkiáltotta magát.
- Joyce, hazajöttem.
Nem jött válasz.
Vigyorogva ment fel az emeletre.
A szagtól öklendeznie kellett, s a szeme könnybe lába
dt. Zsebkendővel az arca előtt végigszaladt a hálószobán, és belépett a fürdőbe.Majdnem elájult. Leejtette a zsebkendőt. Némán bámult.
A kád mellett a kőpadló emberi testrészekkel volt borítva,
Egy véres golyót látott, ami korábban fej lehetett, de most már hiányoztak róla darabok. Hiányzott az állkapcsa. A nyaka úgy nézett ki, mintha, lerágták volna.
Látott két kart. Nagyok és izmosak voltak, de a vállaknál hiányzott róla a hús. A felkarcsont ízülete csupasz volt, mintha leszopogatták volna.
A padló tele
volt emberi testrészekkel, bordák pálcikáival, húsdarabokkal, inakkal. A nyálkás kupacok lehettek a belsőségek. Talán tüdő, vagy vese, ki tudja?Harold felfedezte a szívet a padlón. A kád szélén belek lógtak.
Harold elhányta magát.
Ezután óvatosan megközelítette a kádat, vigyázva, nehogy rálépjen valamire.
Joyce nem volt benne.
Ez a barátja. Vagyis egy része. A derekától lefelé nem volt rajta semmilyen sérülés.
A felsőteste viszont teljesen ki volt ürítve. Egy karnélküli, fejnélküli héj volt csak, ami vér,
hányás, és ki tudja még micsoda keverékében feküdt.- Isten hozott, kedves.
Harold megfordult.
A fürdőszoba ajtajában Joyce állt. Tiszta volt és üde. Vörös selyemköntöst viselt.
- Úristen. - A férfi csak ennyit tudott kinyögni.
A nő mosolygott; összecsattintotta a fogsorát, majd előhúzta a kezét a háta mögül. Egy állkapcsot tartott a jobb kezében. - Kennek jó éles fogai vannak. Nagy segítség volt.
- Úristen - motyogta Harold.
Feldobta a fogakkal teli állkapcsot, majd elkapta, és megpörgette az ujja körül. - Számoljunk mondta. - Enyém a ház. A kádat viheted.