Alkímia: - közönséges fémek arannyá és ezüstté változtatásának ősi tudománya. A szó etimológiája bizonytalan. Talán az arab al kimiya kifejezésből származik, amelynek jelentése "a Fekete Ország mágikus mestersége", s Észak-Egyiptomra és a Nílus deltájára utal (Dél-Egyiptomnak vörös, homokos földje volt). Az ókori Egyiptom lakói kiváló fémmunkások voltak, és hittek abban, hogy bizonyos folyadékok és ötvözetek mágikus erővel rendelkeznek. Amikor az arabok a hetedik században meghódították Egyiptomot, magukkal hozták Marokkóba, majd Spanyolországba az alkímiát. A kilencedik és tizenegyedik század között Sevilla, Córdoba és Granada az alkímia fő központjai. Később ez az ezoterikus tudomány elterjedt Franciaországban, Angliában és Németor-szágban.
Az alkímia három fő célja:
A középkorban tekintélyes őszszegeket veszítettek a gazdag patrónusok, akik az eredménytelenül végződő alkímiai kísérletek költségeit viselték. Nicholas Flamel (1330-1418) saját állítása szerint higanyból állított elő ezüstöt és aranyat , de valószínűbb, hogy vagyonát pénzkölcsönző tevékenységévet szerezte. Bizonyos fokig az alkímia a szellemi át-alakulás metaforája is volt. Ez teljesen elkülönült a laboratóriumokban folyó kísérletektől. A tehetetlen, sötétségben élő, tökéletlen ember tisztává és arannyá válhat a szellemi megvilágosodásba vezető fokoza-tos folyamatok után. Basil Valentine, az ünnepelt alkimista és Benedek-rendi szerzetes úgy írja le az alkímiát, mint "azon természeti titkok vizsgálatát, amelyekkel Isten az örökkévaló dolgokat beárnyékolta". Jacob Boehme szerint a Bölcsek Köve tulajdonképpen Krisztus szelleme, amely "megszínezi" az ember lelkét. Ebben az értelemben az alkímia a modern kémia előfutára és egyben egy összetett spirituális filozófia volt - a középkori ezoterikus gondolkodás egyik fő forrása. (METL)(BL)
Allah: - az iszlámban a Legfőbb Lény, akit az arabok tisztelnek, és akit Mohamed az egyetlen igaz istennek nyilvánított. E doktrína szerint egy az Isten, és nincs Isten rajta kívül. A muszlimok elutasítják a kereszténységben található Szentháromság fogalmát. Allah képi ábrázolása tilos, de az arab művészek alkotásaikba belefoglalhatják nevének betűit.(METL)(BL)
Angyal: az Isten követe (latinul angelus a görög angeloszból, a héber malach vagy maleach, azaz követ, hírnök tükörfordítása); az Angyalokat "Isten fiai"-nak hívták az Ótestamentumban, ők azok, akik "sose alvók, elevenek, tüzes kövek, hajnalcsillagok, Isten szemei, tűzfáklyák, nagy erejű hősök" és hasonlók. Ámbár mindig úgy fogták fel őket, mint az istenséghez közelálló természetfölötti lényeket, mégis csak a kései ókorban az újplatonizmus korszaka óta alakult ki az a törekvés, hogy a "fehér mágia" (teurgia) által befolyásolják, és a hozzáértő ördögűző szolgálatába állítsák őket. Szent Ágoston a Confessiones-ben (Vallomásaiban) (IX,42) nyomatékosan rámutat a veszélyre, hogy az újplatonikus teurgosz által megidézett Angyalok örvén csaló démonok jelennek meg: lecsalogatta magához "kevélysége cinkostársaiul a "levegő hatalmasságait", de ezek tőrbecsalták bűbájos fogásokkal. Közvetítőt keresett, hogy az megtisztítsa, ámde itt nem talált. A sátánra bukkant ugyanis és ő "a világosság angyalának tetteti magát". Szörnyen becsapta a gőgös embert az a körülmény, hogy az ördögnek hús és vér teste nincs (t.i. az angyalidézőt). Az Angyaloknak az Újtestamentumban csak jelzett, a patrisztikában viszont következetesen kidolgozott felosztása 9 testületbe vagy hierarchiába szeráfok, kerubok, trónok, uralkodók, legfőbbek, hatalmasok, állhatatosok, arkangyalok, angyalok), közben persze gyakran eltérően szabva meg a rangsort, már a legkoraibb középkorban, még inkább az újabb időkben mágikus-telógiai spekulációk tárgya volt, és a teozófusok (Fludd) a kozmosz és a szférarendszer szerkezetével hozták kapcsolatba. Ezt leginkább Dionysius Areopagitára, az 5. Századi szír szerzőre lehet visszavezetni. Agrippa von Nettesheim a De Occulta Philosophiá-ban (III, 25) elmondta, hogyan tudhatja meg a mágus (kabbalista) az Angyalok titkos nevét: Ha Mózes 2. Könyve 14. Fejezetének 19-21 terjedő versét tizenöt soron keresztül egy vonalba írjuk, akkor három-három egymás alatt álló betűből 72 angyalnév képezhető a hozzáillezstett "el" vagy "jah" végszótaggal (Vehujah, Jeliel, Sitael, Elemjah stb.). E "semhamphorax" gyanánt jelölt neveknek főszerepük volt a ráolvasás mágiájában és gyakran helyet kaptak a varázskönyvekben (Clavicula - Salamonis) is. Jóllehet ezekben leszögezték, hogy az efféle neveket csak "félve és remegve" szabad kiejteni, a teurgiai művelet lebonyolítása mégis megengedi, hogy ne csak kérjük az Angyalok segítségét, hanem hogy mágikusan kényszerítsük is őket a segítésre, ami különbséget jelent a vallásos és mágikus beállítottság között.(MMZSL)(SÁ)
Arkangyal: "A kapuk arkangyalai"-nak leírása:
Rafael: A vándorok és utazók védőjeként tisztelik, mert a Szentírásban Tóbiás utazótársa volt. Rafaelt tehát utazóként ábrázolják szandálban, karján utazó köntösével és egyéb utazási felszereléssel, néha vízi tökkel. Mint minden angyalnak, neki is szárnyai vannak.
Mihály: A zsidó nép védőangyala. Krisztus és az Antikrisztus, lényegében a világosság és sötétség között folyó örökös harc megtestesítője. Ilyen minőségében szárnyakkal, harci díszbe öltözve karddal és sisakban ábrázolják. Mihályt ugyanakkor a halottak lelkének megmérőjeként is számon tartják, s ezért gyakran ábrázolják az utolsó ítéletről szóló képeken. (Ebben az esetben Hermésszel vagy Merkúrral azonosítják.)
Gábor: Isten hírnöke. Megíratott, hogy ő jelentette be Keresztelő Szent János, a Boldogságos Szűz Mária és Sámson születését, de legnagyobb szerepe a Megváltó születésének hírül adása volt. Gábor hagyományos ábrázolása a kezében tartott liliom vagy jogar, a reneszánsz korában a jogarból nő ki a liliom. Néha a jogar körül egy tekercsen ez olvasható: "Ave gratia plena dominus tecum" (Üdvözlégy, kegyelemmel teljes, az Úr van veled). Gábort a Születés angyalaként is számon tartják, és ő volt az is, aki Krisztus feltámadását hírül vitte. Tisztelete elterjedt nem csak a keresztények között, hanem a zsidók és a muszlimok között is.
Áriel: Neve a héber "fény" szóból származik. Öreg fehérhajú emberként ábrázolják, aki egyik kezében egy hatalmas, nyitott könyvet tart, - míg a másik kezével a csillagokra mutat. (EOPMP)(SÁ)
Arcanum: Bezárt latinul, azaz a titok, a misztériumkultuszok tartalma, a be nem avatott számára minden, ami megközelíthetetlen (- arkandiszciplina). Az alkímiában az Arcanum jelenti a titkos preparátumot, az elixírt, a bölcsek kövét. A Zedler Egyetemes Lexikonban (1732) ez áll: "Mostan az arcanumok oly közönségesek, hogy minden fuseráló, különösen akinek arcanuma van, ditsekszik véle: sőt mindenki osztogathatná is az orvosságait arcanum gyanánt, csak az ingredintat és a modum praeparandit kell el titkolnia…" - Zedler korában vitára adott alkalmat az afféle kérdés, hogy méltó-e a keresztény orvoshoz, ha titokban tartja gyógyszerét, és oda lyukadtak ki a válasszal, hogy a titoktartás csak akkor volna helyénvaló, ha megelőzné vele a tudatlanok visszaéléseit. (MMZSL)(SÁ)
Aura: A személyt, állatot vagy tárgyat körölvevő kisugárzás, melynek színe és alakja jellemző arra, akit vagy amit körülvesz, s az elme- vagy érzelmi állapotnak megfelelően változik. (TJA)(BL)