Evokáció: a latin "evocatio"-ból, ami "megidézést" jelent. Eredetileg az "evocatio sacrorum" értelmében alkalmazták, azaz a rómaiaknál szokásos volt egy bizonyos ostromlott város védőisteneinek kihívása, hogy a város lakói ne számíthassanak természetfölötti segítségre. Az isteneket bizonyos ceremóniákkal arra szólították fel, hogy költözzenek új otthonukba, Rómába. A mágiában evokáció alatt a szellemek evokációját értették, azt a rituális ráolvasási módot, ahogy megidézték a démonokat, a halott szellemeket (nekromantia), az elemek szellemeit vagy magasabb lényeket (angyalok, démonok, intelligenciák). Az egyik legfontosabb forrás a "Picatrix" című hírhedt, hellenista-orientalista alapokra épült varázskönyv volt. Olykor arról is tettek említést, hogy az evokált asztrállények azért láthatatlanul jelen lehetnek, ha nem is sikerült elérni semmilyen (bizonyára autoszuggesztióval provokált vagy önhipnózissal előidézett) epifániát. (MMZSL)(BL)

Exoterikus: az ezoterikus ellentéte. Olyan tanok melyek nemcsak beavatottak vagy okkult csoportok számára ismeretesek, hanem bárki számára hozzáférhetők. (METL)(BL)

Ezoterikus: a titkos tanokra használt kifelyezés, amelyek csak egy csoport beavatottjai számára ismeretesek; rejtélyes, okkult, "rejtett". (METL)(BL)