Hermetikus: a szó - Hermész Triszmegisztosz Agathodaimonra vezethető vissza. A kései ókori hermetikus írásokat Alexandria hellénista szelleme szülte, és újplatonikus, egyiptomi, zsidó és korai keresztény spekuláció szintézisét fejezi ki gyógyításról, talizmánokról, asztrológiaról és alkímiaról (- Corpus hermeticum). E hermetikus könyvek nem csak egyszerű értekezések voltak "tudós babonákról. Sokkal inkább egy olyan teljes teológia ez, amelyre az istenek tanítják meg a követőiket az >>apokalipsyisek<< során. Ez az összekuszált, gyakran ellentmondásos irodalom nyilvánvalóan Kr. u. 50 és 150 között fejlődött ki. Nagy jelentősége volt a csillagkultusz bizonyos doktrínáinak elterjedésében a római birodalom területén, megfelelően átalakítva az egyiptom elképzeléseket" (Cumont 1960, 44.o.). A kései középkorban Hermetikusnak minősítettek számos olyan "pszeudohermetikus" írást, amelyeket nem lehetett bizonyíthatóan ókori forrásból származtatni, mégis javarészt e minősítésnek köszönik, hogy rajtuk van egy bizonyos tiszteletre méltó kor lenyomata (- spuriózus iratok). Ezáltal jelentett egyet a "hermetikus" kifejezés és a rajongó lélek a későbbi évszázadok folyamán. Bizonyos értelemben "hermetikus orvoslásnak" jelölték a - kémiátriát, a "hermetikus aves"-nek pedig a desztillálás közben felszálló gőzöket. A mai nyelvhasználatban még él az alkímia idejéből való "hermetikusan elzár", amely valamilyen edény légmentes lepecsételése vagy olvasztásos lezárása. (MMZSL)(SÁ)
Hipnózis: Az öntudat részleges, illetve teljes elvesztesével járó állapot előidézése altatás segítségével, melyben az alvó a hipnózist előidéző személy akaratának van alárendelve. Néhány különös jelenség működése a hipnotizált alany tudatának megváltozott állapotára vezethető vissza. (Lásd még regresszió) (TJA)(BL)