Füstölés: az erősen illatozó gyógyfüvek vagy ásványfélék stb. elégetése mágikus-kultikus célból. Rengeteg bizonyítékot találunk rá már az ókorban. Így ír erről Vegetius (400 körül): "A füstölés elűzi a démonokat és megszünteti a betegségeket, mert a füst átjár a szájon és az orron át a legeldugaszoltabb zsigerekig… A szimpatetikus anyagokkal való füstölés odacsolgatja a démonokat, amelyek a füsttel együtt behatolnak a testbe, ill. az ellenszenven alapuló füstök belélegzése elűzi a démonokat." A mákfejekkel való füstölés előszólítja az alvás istenét, a havasi gyopármagvakkal valók okozzák a kisérteties álmokat, a kénnel és aszfalttal valók gyógyítják a megszállottságot, a mirtusszal valók odacsábítják a felhők szellemeit stb.. A varázskönyvek szerint a levegőbe szálló füst hatalma odavonzza a magasabb régiók szellemeit (pl. a planétaszellemeket). Albertus Magnus a "Speculum astronomiae" c. munkájában olyan füstölőszereket sorol fel, mint az aloe, sáfrány, balzsam, szantálfa, gyanták stb., ezekkel elő lehet hívni a bolygói zóna jó szellemeit és elriasztani a gonoszakat. Eckarthausen (1752-1803) Aufschlüsse zur Magie c. könyve (München, 1788) azért tulajdonított fontos szerepet a füstölésnek a szellemidézésnél, mert egyrészt "a füstben található narkotikus alkatrészek fokozottan működtetik a fantáziát", másrészt, mert a hozzáértő szemfényvesztők könnyen tudnak olyan képeket vetíteni optikai eszközökkel (laterna magica) a szénserpenyőből felszálló füstgomolyagra, amelyek elevennek látszanak. (MMZSL)(SÁ)