Manifesztáció: a latin manifestus, "tiszta" szóból származik. Olyan dologra utal, mely láthatóvá vagy az érzékszervek számára észlelhetővé válik. A spiritualizmusban és az okkultizmusban néha a materializáció szinonímájaként használják olyan dolgokra, melyek a belső síkokról "manifesztálódnak". (METL)(BL)
Manipura: a kundalini jógában a hasi idegközpont tájékán elhelyezkedő csakra vagy energiaközpont neve. A manipura csakra bizonyos mantra használatával ingerelhető, miközben a meditáció során az ember a tűz tattva szimbólumra, a tejasra öszpontosít. (METL)(BL)
Misztérium: a görög müein, "hallgatni" kifejezésből származik. Olyan titkos vagy okkult igazságot jelöl, mely csak a beavatottak számára megismerhető. (METL)(BL)
Miszticizmus: az istenséggel való egyesülés keresése. Aquinói Szent Tamás "Isten tapasztalatokon keresztüli megismerésének", Evelyn Underhill pedíg "a valósággal való egyesülés művészetének" nevezte. A misztikusok úgy tartják, hogy az istenség vagy Legfőbb Lény tartja fenn a testet öltött világegyetemet, és a lét és tudat minden aspektusáért ő felelős. Ezt a Felsőbb Lényt a különböző hagyományok antropomorf alakként, szellemként, fényként vagy egy elvont, végtelen valóságként fogják föl. E különbségek ellenére minden misztikus módszer végső célja az e transzcendentális lény megismerése és a vele való kapcsolat elérése. (METL)(BL)
Misztikus: az általános nyelvhasználatban gyakran "sötét, titokzatos" értelemben használják, alapjában véve azonban valami mást jelent, mint a mágikus. Amíg a mágia aktív magatartást feltételez, addig a misztika tágabb értelemben a tökéletesség keresése intuitív módon, pl. valamiféle törekvés az istenséggel való egyesülésre, miközben a racionális gondolkodáson átvezető kerülőutat szívesen átugorják. A görög "müein" a szem becsukását jelenti, ezáltal a külvilágtól való elfordulást, összekötve a végső okok bensőségessé tett keresésével. Az észszerű filozófálás helyére a vallásos meghatottság kerül, az élmény, az áhitat, mindez a közvetlen és közelebbről alig meghatározható értelmében, ezért csak metafórákban leírható vallásos tapasztalat. A kései ókori misztikus hangsúlyú iskolák, mint pl. az újplatonizmus, mégis nemegyszer egyfajta ezoterikumhoz (titkos tan) vagy "arcanadiszciplínához" jutottak el, mert nem minden embert tartottak alkalmasnak a misztikus megvilágosodásra. Elvileg a misztikában még nincs semmi sötét és titokzatos, történelmileg csak abból adódott ez a képzettársítás, hogy a misztikus rendszerek (pl. kabbala) olykor magukkal hoztak gyakorlati-mágikus határjelenségeket is. Gardet (1956) azzal magyarázza az ellentétet a misztika és a gnózis (tudás) között, hogy miközben az előbbi "elvakított szeme vezetőjének csak a szeretetet fogadja el", addig a gnózis, ami valamiféle mélyebb "tudást" igér a kiválasztottaknak, a "nem-tudásba" torkollik. "Az Istent nem lehet közvetlenül birtokba venni a földön. Valószínű azonban, hogy itt olyan tapasztalat lehetséges a Nem-Tudás gyümölcsöző útján az Isten, egyfajta Nem-Tudás kegyelmileg közölt mélységeiről, ami a szeretet-meditációval szerezhető meg" - írja Gardet. (MMZSL)(SÁ)