"A vadászat a vadász számára egyrészt alkalom a szigorú önfegyelem
gyakorlására, másrészt eszköz a többi élőlény megismeréséhez és megértéséhez.
Megtanít gondolkodni; szabadságszeretetre, jó ízlésre és tiszteletre nevel.
Elvezet a természet és a hozzá tartozó jelenségek elmélyült megfigyeléséhez. A
vadászat megfelelő irányba tereli a vadász személyiségének alakulását. Olyan
etikai értéket fejleszt ki benne, amely nélkül a vadászat csupán az ösztönök
gyarló megnyilvánulása volna."

Részlet a Nemzetközi Vadászati
Tanács Alapelveiből.


1.

PÁRHUZAMOS
HALÁLRAJZOK


Ma láttam meghalni egy embert,
és azt hittem megőrülök.
Nem mintha sajnáltam volna,
De féltem, utána én jövök.

Van Phan-Cho: Halál


New York, Woodlawn temető,
2017 július 9., 22:13


  Walt Zesch kinézett az ablakon, és egy mocskos zsebkendővel megtörölte a
homlokát.
  Meleg volt, átkozott meleg. Hiába volt sötét, hiába nem sütött a nap, hiába
kapcsolta be a ventillátorokat, úgy érezte, hogy a forróságtól még a hús is
lerohad róla.
  Ilyen időben még a hullák is izzadnak, gondolta, és a ház körül sorakozó,
gondozatlan sírokra nézett. Gyűlölte a munkáját, unta az egész életét, és
ráadásul még ez a hőség is...!
  Mindenről Lizbeth tehet, dühöngött magában. Ő beszélt rá, hogy vállaljam el a
temetőgondnoki állást, ő akarta, hogy hullacsősz legyek! Neki nem volt elég,
amit addig hazavittem. Neki a világ összes pénze se lenne elég! Még arra is ő
vett rá, hogy időnként összeszedjem a sírokra tett virágokat, és a kapu előtt
újra eladjam mindet. Utálom ezt a nőt!
  Elkeseredetten megfordult, és átment a másik szobába. Lizbeth, a felesége
szokás szerint a TV előtt ült, sört vedelt és csokoládét evett.
  Ez egy nő?, gondolta Zesch undorodva, és végignézett a fotelban terpeszkedő,
súlyos és formátlan testen. Ezt vettem én feleségül? Ezt?
  - A baseballt akarom nézni - mondta, és remélte határozottan cseng a hangja.
  Lizbeth nem válaszolt.
  - Nem hallod? - üvöltötte a férfi. - Mondtam valamit!
  - Hmm? - fordult hátra Lizbeth. - Nézd csak, Walt, milyen jópofa ez a Kim
Wemberly! Imádom ezt a vetélkedőt!
  - Én a baseballt akarom nézni!
  - Szerinted ez a dagadt nő meg fogja nyerni a hűtőszekrényt? Undorító, ahogy
kinéz! Minek ennek hűtőszekrény? Csak még többet zabálna...
  Zesch megszédült. Lizbeth... A hőség... úgy érezte, kiszáradt az agya.
  - A baseball... - próbálkozott erőtlenül.
  Lizbeth válasz helyett kibontott egy újabb doboz sört, és bekapott egy darab
csokoládét.
  Zesch megfordult, és kibotorkált a kamrába.
  A gondnoki állás nem csak szolgálati lakással járt együtt. Főnökei a
sorozatosan ismétlődő viráglopások miatt bevezettek bizonyos biztonsági
rendszabályokat. Azt mondták, a sírgyalázók megérdemlik, ha szétlövik a
seggüket. He-he-he... A kecske meg a káposzta tipikus esete. Zesch tehát
megkapta a fegyvert, egy vadászpuskát. A biztonság kedvéért már az első nap
lefűrészelte a csövét, és megreszelgette a hozzá kapott golyók fejét. A TV-ből
sok mindent megtanul az ember. Tudta, valószínűleg nem kerül majd rá sor, hogy
használja - a virágtolvajok ellen biztos nem -, de annyi mindent hallani
mostanában... Igaz, mit tudnának elvenni egy ilyen szegény szerencsétlentől,
mint ő? Talán a kövér, izzadtságtól bűzlő feleségét?
  Az ajtó kinyílt, a TV kékes fénye megcsillant a puska acélján.
  - A baseball... - sziszegte Zesch.
  Lizbeth nagyot kortyolt a söréből, és böffentett egyet.
  Mi a francot akar ez a majom?, tűnődött. Még ránézni is utálok, nem hogy
beszélni vele! Meg különben is, melegem van, ideges vagyok, és ilyenkor nincs
jobb nyugtató, mint Kim Wemberly műso...
  Az éles dörrenés először Lizbeth gondolatait, majd a fejét hasította szét.
Kim Wemberly csinosan kisminkelt, a TV képernyőjén mosolygó arcára csont- és
agyvelődarabkák záporoztak.
  Walt Zesch leeresztette a fegyverét, arrébb gurította a TV elöl Lizbeth
fotelját, meg a benne ülő, fej nélküli testet, megnyomta a távkapcsoló egyik
gombját, és a padlóról felemelt egy vértől iszamós sörösdobozt. A trikójába
törölte a mocskot, felpöccintette a doboz tetején lévő fémkarikát, aztán csak
ivott, akár egy jóllakott oroszlán. Veríték csordogált vörhenyes arcán, nyakán.
Már nem figyelte, hová csöppen.
  Ez az! Ilyen őrjítő hőségben pontosan erre van szüksége az embernek. Akkor
most végre jöhet a baseball...


New York, Woodlawn temető,
2017 július 9., 23:56


  - Én csak a baseballt akartam nézni! - ordította a trikós barom, és dühödten
rángatta hátrabilincselt kezeit. - Ez a kurva nem akarta megengedni, hogy a
baseballt nézzem!
  - Hé, Cas, mielőtt beülteted a kocsiba, legalább önts erre a hülyére egy
vödör vizet! - kiáltotta a rendőrautó sofőrje. - Semmi kedvem egész este a vért
törölgetni az ülésről!
  - Tudod, mivel foglalkozz inkább? - kérdezte a Casnek nevezett zsaru, és egy
erőszakos mozdulattal belökte emberét a hátsó ülésre. - Mert nekem van egy-két
ötletem...
  - Nos, mi az ábra? - fordult a közelben álldogáló nyomozótiszt - izmos, magas
férfi - a helyszínelők felé. - Valami különleges esetbe botlottunk, vagy csak a
szokásos?
  - A szokásos - felelte az egyik civil ruhás. - Anyu felbosszantja aput, apu
hazavágja anyut. - Fintorgott. - A legcifrább az egészben az, hadnagy, hogy nem
is csodálom. Ez a hőség engem is majd' megőrjít...
  - Akkor mehetünk? - kérdezte Cass közeg.
  - Mehetnek - fújtatott a nyomozótiszt. - Én még megkeresem Gomez felügyelőt.
  Cass bólintott, beszállt a kocsiba, és intett a sofőrnek, indulhatnak.
  Frank MacKinley hadnagy lassan elindult a sírok között, és néhány perc múlva
megpillantotta a társát. Augustin Gomez az egyik fának támaszkodva
cigarettázott, és révült tekintettel az eget fürkészte.
  - Na? - kérdezte MacKinley az arcát törölgetve. - Csak nem sajnálod azt a
nőt? Nem is tudtam, hogy éppen az ilyen molett, fej nélküli csajokat
szereted...
  Gomez nem válaszolt, csak merengve mélyet szívott a cigarettájából.
  - Hé, Aug! Mi van, már neked is megártott ez a meleg?
  - Tudod, még gyerekkoromban hallottam egy mesét... - mondta Gomez lassan,
mintha csak ekkor venné észre a másikat. - Ha valami rosszaságot csináltam, az
anyám ijesztgetett. Hidd el, ez sokkal rosszabb volt bármelyik falrengető
pofonjánál. Addig lökte a sódert, míg a szar is belémfagyott; ilyen alkalmak
után mindig csend volt és fegyelem.
  - Csak nem a kísértetekről beszélt? Ez a baj? - MacKinley körbemutatott.
- Itt akad belőlük elég. És mi tagadás, kielégítő a csend meg a fegyelem is.
  - Az anyám mindig azt mondta, ha nem leszek jó kisfiú, jön a mumus, a csúnya
ember, az ördög, vagy a halál. Ezek voltak a fokozatok. Ha csak valami kis
hülyeséget csináltam, akkor a mumus jött, ha valami nagyobbat, akkor a csúnya
ember, és így tovább...
  - És a halál mikor jött? - kérdezte MacKinley.
  - A halál? - Gomez eltűnődött, és hirtelen MacKinley felé fordult. - Az
mindig körülöttünk van.
  - Mi bajod, basszameg? Ennyire megrázott egy szétlőtt fejű nő látványa? Nem
láttál még elég hullát?
  - De igen.
  - Akkor meg hagyd abba ezt a marhaságot! - kiáltotta MacKinley. Ki nem
állhatta, ha a társa lelkizni kezdett. - Különben elárulok valamit. Engem még
tizenhat éves koromban is ijesztgetett az apám.
  - Igazán? Mivel?
  - Azzal, hogy ha ellopom a pénzét, és mindet kurvákra költöm, egy reggel arra
ébredek, hogy leesett a farkam.
  - Az anyám meséi soha nem váltak valóra - emlékeztette Gomez. - Az apádé
igen.
  - Jó a duma, aranytorkú - sóhajtotta MacKinley. - Hagyjuk. Menjünk vissza a
kapitányságra. Elegem van ebből a helyből, a melegből - a léleklátó társamról
már nem is beszélve. Ébredj már fel! Nincs itt az anyád!
  - De itt van - közölte Gomez.
  - Hol?
  - A sírján állsz.
  MacKinley úgy ugrott hátra, mintha Gomez anyjának föld alól kinyúló csontkeze
elől menekülne.
  - Na, hagyjuk a mamit, és húzzunk innen, jó?
  - Oké - vetette oda Gomez keserűen, de szinte rögtön elkomorodott. - Tudod,
miután az apám meghalt... Csak az anyám maradt mellettem. Egy ideig.
  - Tényleg, még nem is mondtad el, mi történt az öregeiddel.
  - Nem tudom pontosan. Akkoriban még Los Angelesben éltünk. Apám
belekeveredett valamibe, vagy csak egyszerűen rossz időben rossz helyen állt...
Megölték.
  - Mikor? - kérdezte MacKinley.
  - Huszonkét évvel ezelőtt.
  - És?
  - Kilenc éves voltam. Nem engedték meg, hogy megnézzem. Anyám azonban látta a
holttestet, és rögtön utána ide költöztünk. Azt mondta, nem bír tovább abban a
városban maradni. Fél évvel később felkötötte magát.
  - Hogy halt meg az apád? - kérdezte MacKinley a kérdést, és maga sem tudta
miért, de egyre idegesebb lett.
  - Kibelezték egy metrókocsiban.
  MacKinley füttyentett. Hiába, az ötórás csúcs...
  - Miért?
  - Nem ismerem a részleteket, de annyit sikerült kiszednem anyámból, hogy...
  - Hogy?
  - Hogy az apám hullájának nem volt feje, és a bőrét is lenyúzták!
  MacKinley megborzongott.
  - Van még valami - mondta Gomez. - Amikor meghalt, felmentem a házunk
tetejére. Nem akartam, hogy bárki meglássa, hogy bőgök. A végén nem sírtam,
csak az eget, a csillagokat bámultam...
  - Most már elég a romantikából, jó? - fakadt ki MacKinley dühösen. - Menjünk!
  - Akkoriban - folytatta rendíthetetlenül Gomez - sok mindent beszéltek az
emberek. A templomban... mert én oda is jártam... szóval a templomban a pap
hónapokig azt emlegette, a Sátán a Földön jár. Köztünk.
  - És? - MacKinleynek már tényleg elege lett az egészből.
  - Sokan meghaltak akkoriban... úgy, mint az apám. A zsaruk nem találták meg a
tettest. A pap azt mondta, nem biztos, hogy a Sátán a Föld alól érkezett.
Szerinte az is elképzelhető, hogy az égből... A csillagokból jött.
  - Micsoda?
  - Igen, a csillagokból. Tudod, amikor felmentem a tetőre, és az eget néztem,
valahogy túlságosan sok csillag világított. Éppen úgy, ahogy most is.
  - Mi a francot akarsz ezzel a...? - kezdte MacKinley, de nem fejezhette, mert
a derekára akasztott kommunikátorból rájuk kiáltott egy éles női hang:
  - 42-es! 42-es!
  - Mit akarsz már megint, szépségem? - szólt bele a készülékbe MacKinley, és
bekapcsolta a parányi képernyőt. - De csinos vagy, édesem!
  A nő elmosolyodott.
  - Kösz. Elregélhetném esetleg, miért hívtalak benneteket?
  - Nehogy azt mondd, hogy nem a ma esti randevúnkat akarod megbeszélni! Kezdem
unni a melót.
  - Ki kell hogy ábrándítsalak, mert...
  - Sejtettem. - MacKinley elhúzta a száját. - Mi történt már megint?
  - A Gun Hill Road 234-ből lövöldözést jelentettek - mondta a nő. - Közepes
létszám, közepesen nehéz fegyverek.
  - Akkor miért minket küldesz oda? Szólj inkább a kommandósoknak!
  - Azok már ott vannak. A balhénak vége. Csak van egy-két hulla, amit a főnök
szerint nektek is látnotok kellene.
  - Elég dögöt láttam már, és...
  - Ezek különlegesek - mondta a központos jelentőségteljesen.
  - Minden hulla egyforma - morogta MacKinley. Rosszat sejtett.
  - Ezeknek nincs fejük, és lenyúzták a bőrüket.
  MacKinley a társára nézett. Gomez arcszíne alapján két... nem, akár
háromnapos vízihulla is lehetett volna.
  - Oké, szívem, máris megyünk! - MacKinley kikapcsolta a kommunikátorát. - Te
Aug, lehet hogy...
  - Igen - mondta Gomez vészjósló nyugalommal. - Mindig sejtettem, hogy újra
kezdődik egyszer. Most is több a csillag. A hőség... A Sátán újra köztünk jár,
hombre. És nincs erő a földön, ami megállítsa.
  MacKinley kikapta az ütött-kopott '09-es Buick kulcsát társa kezéből.
  - Néha olyan ez az egész, mint egy nagy siralomvölgy, mi? - Rántott egyet a
nadrágtartóján. - Patkányodú, buzitanya, ésatöbbi, ésatöbbi... - Választ,
támogatást várt Gomeztől, azután, hogy nem kapta meg, vállat vont. Mindenki
maga dönti el, mivel mérgezi a hangulatát ezen a selejtes bolygón. - Te csak
emlékezz, honcho - dörmögte. - Én vezetek!


New York, a George Washington híd
nyugati hídfője, 2017 július 9. 22:29


  Paddy Heinz egy zacskóból apróra vágott, szürkészöld leveleket szórt egy
darab papírra, és lassú mozdulatokkal cigarettát sodort. Amikor elkészült, a
szájába vette, meggyújtotta, és élvezettel leszívta a nehéz, émelyítő füstöt.
Lustán az előtte villogó monitorra nézett, majd hátrafordult, és a két
összetolt széken fekvő, hangosan hortyogó társára pillantott.
  Ez a hídőrök sorsa, gondolta Paddy, és elvigyorodott. Egy idő után az ember
annyira ráun az örökös semmittevésre, hogy szinte belebetegszik...
  Nagyot sóhajtott, és beleszippantott a cigarettájába. Tudta ő jól, már az
elejétől biztos volt benne, hídőrnek lenni nem igazán megerőltető feladat. Az
ember napközben beszedi a kétdolláros hídpénzt az áthaladó járművek után,
éjszakára meg behúzódik kis a fémfalú bunkerbe, és várja a reggeli váltást.
Paddy nem is nagyon értette, miért van egyáltalán szükség rájuk. Annak
ellenére, hogy valamikor ez volt a város nyugati felét a keleti negyedekkel
összekötő legforgalmasabb út, az utóbbi években éjszakára teljesen leállt az
élet.
  Igaz, csakis egy őrült indulna útnak sötétben. Nem is lehet egészen normális,
aki vállalja a kockázatot, és szabad prédaként felkínálkozik az autópályák és
országutak modern kalózainak. A rendőrök még nappal sem tudtak - vagy nem
mertek - rendet tenni az utakon; még világosban is csak az vágott neki nagyobb
távolságoknak, akinek az élete függött attól, hogy eljusson egy másik helyre.
De éjszaka? Csakis az öngyilkosjelöltek vállalkoztak ilyen "hőstettre", de
sokszor még ők is megbánták, hogy nem inkább az ereiket vágták fel. Ha
összeakadtak - és természetesen összeakadtak - valamelyik bandával,
rettenetesebb kínzásokat kellett elviselniük a haláluk előtt, mint amilyenről a
mazochisták legkéjesebb éjszakáikon álmodni tudnak...
  A spéci dohánynak hála, Paddy egyre jobb kedvre derült. Itt aztán nem
cseszegeti őt senki - ez az éjszaka is nyugodt lesz. Idebent, a légkondicionált
bunkerben még a forróságtól sem kell szenvednie, fű is van még elég, és ha
valaki jön, akkor majd elmegy. Ő ugyan ki nem teszi a lábát innen, bejönni meg
azért nem olyan egyszerű. Meg ha már végképp nem tehet mást, felébreszti Valt,
és rendeznek egy kis tűzijátékot.
  De biztosra vette, hogy erre semmiképpen sem kerülhet sor. Egyszerűen nem
létezik olyan elmebeteg, aki ilyen melegben, ilyen sötétben is útnak indulna,
és ha mégis, akkor nem valószínű, hogy éppen a Washington hídon akarna
keresztülmenni...


  A híd korlátjáról egyenesen az őrbunker ajtaja elé ugrott.
  Megérintette a karjára szerelt kontrollpanelt, mire a szemei előtt egy, a
szivárvány színeiben játszó hőkép jelent meg. Tudta, a fémfalú épületben két
élőlény van. Az egyik egy kicsit hidegebb ugyan, de teljesen egészséges, a
másik meg valami forró tárgyat emelget időnként a fején lévő nyíláshoz.
  Eltűnődött.
  Vajon kik ezek, és mit csinálnak itt? Nem mindegy, mert a vadászat csak akkor
dicsőséges, ha a vadász olyan zsákmány trófeájával tér vissza a portyáról, ami
képes lett volna megvédeni magát. Kiszolgáltatott, gyenge, vagy esetleg
fejletlen egyedeket megölni szégyen...
  Kutató tekintettel vizsgálgatni kezdte a helyiség hőképét, és megörült. Igen,
ennél a két élőlénynél van egy-egy fémtárgy, amit a fajtájuk fegyverként
szokott használni. Ha fegyverük van, akkor rögtön jobb a helyzet.
  Elhatározta, hogy puszta kézzel fogja megölni mindkettőt. Behatol a
kuckójukba, és csak az utolsó pillanatban kapcsolja majd ki az álcázó
készüléket. Így a zsákmány csak akkor fogja meglátni őt, mikor már késő lesz.
Megöli őket, levágja a fejüket, és hogy mindenki elhiggye, közvetlen közelről
végzett velük, elviszi majd az irhájukat is. Igen, ha a többiek meglátják a
sértetlen irhákat, valódi hőstettnek tartják majd, amit tett.
  Már éppen nekikészült, hogy átszakítsa az őrbódé vastag fémfalát, amikor
furcsa zajra lett figyelmes.
  Nyugat felé fordult, és a távolban, a sötétben meglátott egy tucatnyi élesen,
meleg fénnyel izzó reflektort.
  Gondolkodóba esett. Ezek a lények ilyenkor már nem szoktak erre járni. Félnek
egymástól. Ha azonban néhányuk mégis kimerészkedett az éjszakába... Ott, azokon
a járműveken bátor harcosok közelednek! A bátor harcosok pedig veszélyesebbek,
és ha a vadász közülük ejti el a zsákmányát, még nagyobb dicsőséget szerezhet.
Dicsőséget, elismerést, és talán még valami mást is: bekerülhet a Nagyok közé,
és a vadászat merőben új, sokkal több dicsőséggel kecsegtető módozatai válnak
számára elérhetővé...!
  Gyors mozdulatokkal felkapaszkodott az épület tetejére, és a távolba kémlelt.
A járművek hamarosan ideérnek. Várni fog, és megszerzi a rajtuk ülő lények
trófeáját!
  Lendületet vett, felugrott az építmény tetejére, leguggolt, és készenlétbe
helyezte hosszú, rugós lándzsáját.


  Heinz a monitorra nézett, és kis híján a torkán akadt a füst.
  Valami jön az úton, basszameg! Ki az ördög lehet az ilyenkor?
  Úgy meresztette a képernyőre a szemeit, mintha ezzel megnövelhetné a külső
kamerák látótávolságát.
  Szentséges ég! Hiszen ezek...
  - Val! Hé, Val! Ébredj!
  - Mi... Mi van? - morogta Val Rutgers, és feltápászkodott. Kidörzsölte az
álmot a szeméből, és Paddyre nézett. - Mi a francért keltettél fel?
  - Oda nézz! - Paddy a monitorra, az egyre közeledő fényfoltokra mutatott.
- Motorok!
  - A kurva életbe! - nyögte Val, és rögtön magához tért. - Hívd a zsarukat, a
mentőket, a katonaságot; hívj akit csak akarsz, de hívj már valakit! Ezek az
Angyalok!
  Alig kapott levegőt. Az Angyalok voltak a legvadabb, legkegyetlenebb, és
legmocskosabb fickók, akik a Földön - de legalábbis a városban - léteztek.
Szédült, a történelem folyamán meggyűlölt ideológiákat vallottak magukénak, és
minden alkalmat megragadtak, hogy okkal vagy ok nélkül belekössenek az útjukba
kerülő szerencsétlenekbe. Hatalmas két- és háromkerekű járgányokon
száguldoztak, és bármit megtettek volna azért, hogy pénzhez, nőhöz,
kábítószerhez, vagy szeszhez jussanak.
  Paddy moccanni képtelenül bámulta a képernyőt. A fénysugarak egyre közelebb
értek - és már hallani, nem, inkább érezni lehetett a gépek levegőszaggató
bömbölését. Val a telefonhoz ugrott, de mielőtt felvehette volna a kagylót, egy
rövid géppisztolysorozat koppant az épület vastag fémfalán. Val izgatottan
tárcsázta a rendőrség számát, de a vonal foglalt volt.
  - A jó édes anyjukat dumálnak ezek! - ordított rémülten. - Most mi a szart
csináljunk?
  - Fingom sincs - suttogta Paddy, és bánta, igen, erősen bánta már, hogy a
jómultkorjában kifeszítette azokat a drótokat. Pedig még csak nem is az ő
ötlete volt, hanem azé a nappalos baromé! - Mindenesetre maradjunk a seggünkön:
nem tudnak bejő...
  Szavait fülsiketítő robbanás nyomta el. Val és ő reflexszerűen a földre
vetették magukat, és mikor felnéztek, látták, a fémfalon egyenetlen szélű,
jókora rés tátong.
  - Gyertek ki! - kiáltott be hozzájuk egy rekedt, erőszakos hang. - Gyertek
ki, vagy a következőt egyenesen a pofátokba kapjátok!
  Val feltápászkodott, Paddy pedig követte. A falon tátongó réshez léptek, és
óvatosan kilestek.
  Az épület előtt nagydarab, szakállas, bőrruhás fickó állt szétvetett
lábakkal, és lövésre emelte a kézi gránátvetőt. Mögötte félkörben vagy húsz
motor sorakozott, rajtuk eszelős tekintetű férfiak. Valamennyiük arcát mocskos,
zsíros szakáll keretezte, hajuk hosszú volt, ruhájuk kopott és foltos.
Mindannyian valamilyen fegyvert szorongattak a kezükben: némelyiküknél
géppisztolyok, másoknál óriási revolverek voltak, egyikük pedig egy füzérnyi
tojásgránátot lóbált parittyaként a feje fölött. Meztelen alkarjukon egyforma
tetoválás díszelgett, és valamennyien egy-egy rövid nyelű zászlót tűztek a
motorjuk hátsó ülése mögé. A vörös szövetdarabokon sárgaszemű koponyák
vicsorogtak.
  - Jól van, szépfiúk - mondta az elöl álló. - Most szépen ideadjátok a
fegyvereiteket, a muníciót, a kaját, meg mindent, amitek csak van. Aztán majd
meglátjuk, mi lesz veletek. Frenchy! - fordult hátra az egyik társához. - Menj
be ezekkel a férgekkel, és szedjetek össze mindent!
  Frenchy - egy csatába induló indián harci díszeit viselő fickó - leugrott a
motorja nyergéből, és előrelépett.
  - Miért nem nyírjuk ki most rögtön mind a kettőt, Santa? - kérdezte az elöl
állótól.
  - Nyugi - mondta a vezér, aki tekintélyes, őszbe csavarodó szakállával
valóban emlékeztetett kissé a Mikulásra. - Mindennek eljön az ideje. Előbb a
meló, aztán a szórakozás. Rajta!
  Frenchy, maga előtt taszigálva Paddyt és Valt, belépett az őrbunkerbe. Alig
egy perc elteltével ölnyi konzervet és üveget hozott elő. Paddy remegő lábakkal
követte, és Santa elé dobott két géppisztolyt, meg egy tucatnyi teli tárat.
  - Engedelmes pali vagy - simított végig szőrzetén Santa. - Akkor lettél volna
ilyen rendes gyerek, mikor Szürke Testvért, a haverunkat lekaszáltad a rohadt
bukódrótoddal! Emlékszel, ugye? - bámult Paddy Heinz verítéktől fénylő képébe.
- Akkor fogadtuk meg, hogy beugrunk még egyszer. Hogy megkukkoljuk, milyen
színű a véred!
  Villámgyorsan felemelte a kezét. Valami megcsillant a reflektorok fényében,
és Paddy a torkához kapva hátratántorodott. Valre nézett, csodálkozva
kinyitotta a száját, de szavak helyett csak valami furcsa bugyborékolás tört ki
belőle. Jobb mutatóujját végighúzta a nyakán tátongó seben, a szeme elé
tartotta vértől csillogó kezét, és összerogyott. A lábai még megrándultak
egyszer, de aztán mozdulatlanná dermedt.
  Val szótlanul, krétafehér arccal bámult társa hullájára, majd félve a
Santának nevezett fickóra pillantott.
  - A másik a tiéd lehet, Frenchy - mondta Santa, és a motorja felé indult.
  - Gyere szépen, haver! - sziszegte Frenchy. Taszigálni kezdte Valt az őrbódé
felé. - Játszani fogunk odabent, oké? Csak te meg én. A tűzzel fogunk játszani,
pont úgy, mint a nagyok... - Elvigyorodott. - Hidd el, a körülményekhez képest
élvezni fogod! Ha meg nem, hát nem lesz rá sok időd, hogy bánkódj miatta...
  Val rádöbbent, mi vár rá, és a testén végigömlő, kétségbeesett rémülettel
keveredett iszonyat hirtelen megsokszorozta az erejét. Kirántotta magát a
nálánál jóval magasabb és izmosabb fickó karjai közül, és rohanni kezdett a híd
korlátja felé. Tudta, nem biztos, hogy túléli, ha beveti magát a vízbe, de az
legalább könnyebb halál lesz...
  Alig tett meg négy-öt lépést, mikor valami felsistergett mögötte, és a
következő másodpercben óriási robbanás hallatszott.
  Val már várta a hátába hasító fájdalmat, de hiába. Rájött, nem találták el,
de tudta, a következő lövés már sokkal pontosabb lesz. Megtorpant, remegve
hátrafordult, és csodálkozva a Frenchy-nek nevezett állatra meresztette a
szemét.
  Frenchy imbolyogva állt. Lenézett a mellén tátongó hatalmas lyukra, majd
hirtelen hasra vágódott.
  Társai, akik addig röhögve figyelték a hídőr menekülési kísérletét, most
egyetlen másodperc alatt leugrottak a járgányokról, a betonra hasaltak, és
idegesen ordítozva tüzet nyitottak. Fogalmuk sem volt, mire lőnek, csak azt
tudták, valaki rájuk támadott. Valaki, akinek elég bátorsága volt ahhoz, hogy
kikezdjen az Angyalokkal. Valaki, akinek ezért meg kell döglenie...!
  Val kábultan, szinte fásult egykedvűséggel figyelte a vadászpuskák és
géppisztolyok villódzó torkolattüzét, és lassan - maga sem tudta miért - az
őrbunker felé fordult. Kimeresztette a szemét, és egy pillanatra úgy látta,
mintha a forró nyáresti levegő egy bizonyos helyen összesűrűsödött volna, és
egy emberi alakot formázna.
  Éles villanás hasított a szemébe, és egy szempillantásnyi időre meglátott
valamit, ami félelmetesebb volt mindennél, ami még az Angyaloknál is
gonoszabbnak tűnt. Érezte, valami nem emberit lát, és fel akart kiáltani, de
alighogy kinyitotta a száját, valami hideg szúrt a mellébe. Hanyatt vágódott,
és szinte élvezettel töltötte el, ahogy a bordái közül kiáramló forró vér
enyhíti a testébe csapódott éles fémtárgy okozta fájdalmat. Nagyot sóhajtott,
aztán már nem érzett semmit.
  Apró fémdarabok süvítettek a motorok felé, és hihetetlen pontossággal
megvakították a fényszórókat.
  - Lőjetek! Nyírjuk ki ezt a mocskot! - üvöltötte Santa az embereinek.
  - De hol van? Hol? - ordított vissza egy csillogó fémláncokból összeeszkábált
mellényt viselő Angyal.
  - Mit tudom én! Lőj!
  - Menj vissza anyádba! - kiáltott az egyik motoros. Felpattant a földről, és
hatalmas elefántölő puskájával folyamatosan tüzelve az őrbódé felé indult.
  Vöröses villanás metszette szét a forró sötétséget, és egy másodperccel
később a fickó véres húscafatokká szakadva a betonra omlott.
  Újabb fényvillám, és még egy, meg még egy. A földön hasaló, dühödten
lövöldöző Angyalok körül óriási lyukak robbantak a betonba.
  - A jó kurva anyádat! - kiáltott fel valaki.
  - Tűnjünk el innét! - ordította Santa, és a gépére ugrott. Már nem érdekelte
az ellenség, már nem törődött a bandával. Már régóta nem érezte azt, amit most.
Félt.
  Az egyik Angyal hirtelen felállt, de valahogy úgy tűnt, mintha egy
láthatatlan kéz emelné a magasba. A fickó még csak fel sem kiálthatott, a teste
máris visszarogyott a földre. Ám a feje - mintha egy szellemhorgász tűzte volna
horgára csalinak, - a levegőben lebegett, és úgy két méteres magasságban a
mellette térdelő, eszeveszett vadsággal kézigránátokat hajigáló társa felé
indult.
  A kézigránátos fickó - egy bukósisakos, fiatal fiú - lassan hátranézett,
felugrott, és rohanni kezdett a motorja felé. A lebegő, véres, halálos vigyorra
torzult arcú fej követte.
  - Lőjétek le! - sikított a fiú. - Lőjétek már le!
  A fiú megbotlott, és arccal a motor tankjára zuhant. Ez volt az utolsó
mozdulata, mert egy láthatatlan penge úgy hasította szét a fejét, hogy még az
alatta lévő üzemanyagtartály fémlemezét is átmetszette.
  Santa már beindította a motorját, de oldalra fordult, és lövésre emelte a
fegyverét, hogy leszedje a fiúról az ellenséget. Az első pillanatban nem látott
semmit, de ahogy a vérrel keveredett benzin a magasba fröccsent, mintha a
sötétben kirajzolódott volna a szeme előtt egy alak.
  Egy óriási, rastafrizurás alak...
  Santa lőtt, és most, hogy már látta a célpontot, nem hibázott. Golyója az
iszonyatosan nagynak tűnő fejet tartó nyakba fúródott. Egy dobhártyaszaggató
üvöltés harsogta túl a vaktában lövöldöző Angyalok fegyvereinek ropogását, és
az újra semmivé váló alak helyén, a még mindig a levegőben táncoló levágott
emberi fej mellett felizzott egy neonzöld folt.
  Santa megremegett, és észvesztő sebességgel, a motor hátsó kerekén
egyensúlyozva beleszáguldott a sötétbe. Még hallotta, hogy egy-két motor
felbömböl mögötte, még a fülébe szúrt egy-egy, mindinkább halkabbnak tűnő
robbanás, de már semmivel sem törődött.


  A bunker körül minden elcsendesedett - azaz majdnem minden.
  A lény megpöccintette a combjára erősített fémdoboz nyitószerkezetét,
felemelte a fedőpanelt, és hosszú, karmos ujjai közé vette a parányi,
pisztolyszerű szerszámot. A cső végét a nyakán tátongó sebhez illesztette, és
megnyomta a megfelelő gombot. Felüvöltött a fájdalomtól, de tudta, a mikrolézer
összeforrasztotta a bőrét, és a seb eltűnt.
  Tisztában volt vele: nagy hibát követett el, mikor azt a fejet felemelte. Az
öldöklés hevében megfeledkezett róla, hogy az álcázóegység hullámai csak rá, és
a felszerelésére hatnak, idegen tárgyakra nem. Tudta, egyedül a saját
mohóságának köszönheti, hogy megsebesült, mégis dühös volt ezekre a lényekre.
Az jó, ha a zsákmány védekezni próbál, mert így nagyobb a vadász élvezete, és
minél nehezebb megszerezni egy trófeát, a dicsősége is. Ám az már tűrhetetlen,
hogy egy ilyen primitív, lemészárlásra ítéltetett teremtmény megsebezze a nála
jóval magasabb intelligenciával rendelkező, kalandot kereső vadászt!
  Lerázta ujjai végéről a neonzöld vércseppeket, és munkához látott, hogy
összegyűjtse a trófeákat. Nehéz küzdelem volt, kis híján rajtavesztett, de az
irhák és a koponyák így is bizonyítják majd, milyen nagy vadász. Egy páran
elmenekültek ugyan, de később majd megkeresi őket.
  A csuklójára erősített, kettős fémpengével lemetszette az egyik lény fejét, a
tenyerébe tette, és tűnődve vizsgálgatni kezdte.
  Lehet, hogy ezek mégsem olyan primitívek?


New York, Manhattan Pszichiátriai
Központ, 2017 július 9. 00:07


  Raymond Darren végigment a hosszú, kékes fénnyel megvilágított folyosón, és a
cigaretta-automatához lépett. Bedobott két érmét, és megnyomott egy gombot.
Kivette a nyílásból a dobozt, felnyitotta, és lassan, kényelmesen rágyújtott.
  Az éjszaka nyugodtnak ígérkezett. A tökagyúak - ahogy magában az ápoltakat
nevezte - mind megkapták nyugtató- és altatóadagjukat, és szépen az ágyhoz
kötözve feküdtek. Ha valamelyiküknek mégis sikerülne felkelnie, a biztonsági
rendszer azonnal jelezne...
  Raymond a falhoz támaszkodva, élvezettel szívta a cigarettát, és közben
ügyelt rá, nehogy a hamu a kínosan tiszta plasztikpadlóra hulljon. Semmi kedve
sem volt hozzá, hogy reggel végighallgassa Mrs. Kellner, a főápolónő
panaszáradatát, aki már a legkisebb mulasztásért is dühös tigrisként támadt a
fiatal segédápolókra.
  A tenyerébe köpött, és eloltotta a cigarettát, majd eltűnődött, mivel
tölthetné el a szolgálatából hátralévő időt. Tűnődve befordult a sarkon, és
megpillantotta a parányi üvegkalickában üldögélő ügyeletes ápolónőt.
  - Szia, Gwen! - lépett oda hozzá.
  - Helló Ray - nézett fel Gwen a magazinjából. - Mi újság?
  - Mi lenne? Unalom és meleg. Hát nálad?
  - Ugyanaz.
  - Szóval te is unatkozol? - kérdezte Raymond, és egy hirtelen támadt ötlettől
hajtva szorosan a lány mögé lépett.
  - Aha - bólintott Gwen, és körmét rágva lapozott egyet.
  - Nagyon unatkozol? - kérdezte Raymond, és masszírozni kezdte a lány vállait.
  - Aha. - Gwen tovább olvasott.
  Raymond lejjebb csúsztatta a kezét, és megérintette Gwen kemény melleit.
  - Még most is?
  - Aha.
  Raymond fejébe vér tolult, lüktetni kezdett az ágyéka, és hirtelen túl
szűknek érezte a nadrágját. Kigombolt Gwen köpenyének legfelső gombját, majd
még egyet, és a fehér vászon alá nyúlt. Végigsimított a lány hasán, egyre
lejjebb, és lejjebb. Gwen lecsúszott a széken, és felgyorsult lélegzettel a fiú
hajába túrt. Raymond a lány elé térdelt, és végig kigombolta a köpenyét. Utálta
a hetek óta tartó hőséget, de most mégis örült neki: a meleg miatt Gwen semmit
sem viselt a köpeny alatt. Raymond gyors mozdulattal letolta a nadrágját, fejét
a lány mellei közé fúrta, és...
  A falra szerelt kapcsolótáblán villogni kezdett egy vörös fény, és halkan
felbúgott egy sziréna.
  - A kurva életbe! - sziszegte Raymond. - Miért pont most?
  Felállt, felrángatta a nadrágját, és a kipirult lányra nézett.
  - Melyik kórteremből jön?
  - A négyesből - felelte Gwen, és gyorsan összegombolta a köpenyét.
  - Biztos már megint az a hülye Johnny Wellmann! Hogy az istenben tudja ez
mindig kioldozni a hevedereket? - Raymond kilépett az üvegkalickából. - Szólj
le a biztonságiaknak! Lehet, hogy szükség lesz rájuk. A múltkor is csak öten
tudtuk lefogni azt a marhát.
  Végigfutott a folyosón, és közben szünet nélkül átkozta Johnny Wellmannt. A
négyes kórterem ajtaja előtt megállt, felkapcsolta a helyiség világítását, és
kinyitotta az ajtóba vágott kémlelőnyílást. Végignézett a két fal mellett álló
hat-hat ágyon. Semmi. Azaz...
  A jobboldali utolsó ágy üres volt.
  Raymond kimeresztette a szemét, és felfedezte a kórterem távolabbi végében,
félig az egyik ágy alatt heverő meztelen testet.
  - Az istenit, Johnny!
  Raymond megfordult, és visszarohant a folyosón, de a sarkon beleütközött a
két fegyveres biztonsági őrbe.
  - De jó, hogy jöttök! Gyertek gyorsan!
  A két őr belesett a kémlelőnyíláson, majd egyikük intett Raymondnak, nyissa
ki az ajtót. Mindhárman beléptek. Raymond előremutatott.
  - Ezt nézzétek meg!
  Az egyik őr leguggolt a mozdulatlanul fekvő test mellé.
  - Halott - nézett fel elképedve.
  - Micsoda? - Raymond megszédült. Miért éppen az ő szolgálata alatt történik ilyesmi? Körbefordult, és végignézett a guvadt szemekkel, némán figyelő ápoltakon. - Láttatok valamit? - kérdezte, de tudta, úgysem kap érthető feleletet. - A jó édes anyátokat, hülye barmok! Ennek az állatnak is éppen ma este kellett kinyírnia magát!
  - Ez nem öngyilkos lett - jelentette ki az őr.
  - Hát mi a franc? Mindegyik tökagyú az ágyhoz van kötözve!
  - Akármilyen bolond is volt, arra ő sem lehetett képes, hogy hátba szúrja
magát - mondta az őr. - Ezt valaki megölte.
  - Mi?! Baszodalásan, egy órája sincs, hogy lefektettem őket, és...
Szerintetek van olyan barom, aki nem talál magának jobb elfoglaltságot, mint
hogy az éjszaka közepén betör egy diliházba csak azért, hogy kinyírja az egyik
ápoltat?
  - Fogalmam sincs róla, hogy mi történt - mondta lassan az őr -, de az biztos,
hogy valaki segített neki meghalni.
  - De ki a... - kezdte Raymond, de már nem fejezhette be. Lehajtott a fejét,
és csodálkozva a melléből kimeredő fémpengére nézett, majd hangtalanul
összerogyott.
  A két őr még fel sem ocsúdhatott a megdöbbenéséből, mikor a mennyezetről
eléjük ugrott valami.
  Valami rettenetes.
  Egyikük előrántotta a fegyverét, de már nem maradt rá ideje, hogy meghúzza a
ravaszt. A lény egy gyors mozdulatot tett, és a férfi teste szétrobbant fejjel
előrebukott.
  A társa felállt, és halálos rémülettel a falhoz hátrált.
  - Ne bántson! Kérem, ne bántson!
  Támadója elfordította sisakos fejét, majd villámgyorsan felemelte a kezét, és
az őr felé dobott valamit. A tőrszerű penge áthatolt a férfi torkán, és a
falhoz szögezte a testét.
  Hörgés, azután csend.
  A Ragadozó Johnny Wellmann hullája fölé hajolt. Gyors mozdulatokkal
lemetszette felsőtestéről a bőrt, majd kinyújtott karral maga elé tartotta
vértől csöpögő zsákmányát, és elmélyülten tanulmányozta a rajta lévő színes
ábrákat.
  Ha a szerencsétlenül járt bolond sejtette volna, hogy egyszer éppen emiatt
fog meghalni, biztos nem tetováltatja így tele magát.


New York, valahol a Bergen Pass 
autópályán, 2017 július 9. 00:14


  Santa megállította a gépét. Gyors mozdulattal egy teli tárat nyomott
Lügerjébe, és hátranézett. Leszállt a motorról, felhajtotta az ülést, és az
alatta lévő mélyedésből kivett egy rövid csövű géppisztolyt is.
  Tudta, hogy a támadók nem fogják követni, de azért jobb, ha minden
eshetőségre felkészül.
  Eltűnődött.
  Még mindig nem értette, hogyan bántak el velük, de szinte biztos volt benne,
kik tették. Amikor meglátta azt a fejet, azt a rastafrizurás fejet, már tudta,
csakis azok mocskos jamaikai görények ugorhattak nekik.
  A két banda között - természetesen - örökös viszály dúlt. Igaz, az országutak
felett az Angyalok uralkodtak, de a város jó néhány negyede a jamaikaiak
bandájáé, a Rasta Ördögöké volt. Angyalok nem voltak mentesek a fajgyűlölettől,
de a rasták is legalább annyira utálták a fehéreket, mint azok a feketéket. Nem
csupán az ember természetéből kitörölhetetlen rasszizmus, hanem a fokozódó
nyomor is egymás ellen uszította őket.
  Az ezredforduló előtt még mindenki úgy várta a XXI. századot, mintha azzal,
hogy az évszámok nem egyessel, hanem kettessel kezdődnek, minden gond
megoldódna. Nem így történt. Az emberek egyre szaporodtak, a környezet egyre
szennyezettebbé vált, a szegényebbek még szegényebbek, a gazdagok pedig még
hatalmasabbak lettek. A multinacionális konszernekből alakult Szindikátus
tulajdonosai, vezetői és tisztségviselői félrevonultak, és Staten Island
felhőkarcolóinak magasából, testőrkordonok, átlőhetetlen plasztüveg falak mögül
irányítgatták a várost, de az egyszerű embereknek, meg azoknak, akik nem
tudtak, vagy nem akartak beilleszkedni a pénz és az előre gyártott gondolatok
világába, az egykor csillogó metropoliszból egyetlen szemétteleppé vált New
York-ban kellett maradniuk, ahol a bandák egyre gátlástalanabbul
garázdálkodtak.
  Az egykor zsúfolt negyedek, Bronx és Manhattan így is elnéptelenedtek, és az
emberek csak akkor mozdultak ki a lakásukból, ha elkerülhetetlen volt. Eleinte
majd' mindegyik banda csak kábítószerügyletekkel, prostituáltakkal és
szerencsejátékkal foglalkozott, de ahogy a szürke, köznapi polgárok egyre
jobban elszegényedtek, mindinkább rákényszerültek arra, hogy minden kínálkozó
alkalmat kihasználjanak egy kis pénzszerzésre. Az évek múltával már annyira
leromlott az általános helyzet, hogy némelyik "ember" egy üveg italért, egy
szippantásnyi drogért, később pedig már egy doboz konzervért is képes lett
volna megölni a szomszédját. Az állandó alkoholmámorban vagy kábítószeres
ködben lebegő tömegek kivételével aki csak tudott, menekült a városból.
  Menekültek, de nem igazán volt hová. Az őrjítő kilátástalanság miatt
elképesztő méreteket öltött az öngyilkosok száma, és szinte minden ötödik ember
elmegyógyintézeti kezelésre szorult volna. Persze a szociális védőháló már rég
szétszakadozott, és ezért az utcákon annyi eszeveszett bolond tekergett, hogy a
viszonylag normális emberek sötétedés után alig mertek kilépni otthonuk
biztonságosnak tartott menedékéből. Az állam gyakorlatilag tehetetlen volt, a
rendőrséget a Szindikátus pénzelte, ezért a gyilkossági ügyeken kívül csak
azokkal az esetekkel foglalkoztak behatóbban, melyek valamelyik társaság
számára fontosak voltak. New York a korrupció, a szenny, a nyomor és a
kegyetlenség városa lett...
  Santa összerezzent. A távolból motorzúgás közeledett feléje. A motorja mögé
kuporodott, és várt. Néhány perc múlva megpillantotta a reflektorokat.
  Két reflektort...
  Felállt. A két járgány lefékezett előtte.
  - Mi volt ez, főnök? - kérdezte az egyik fickó, és lihegve leugrott a gépről.
- Mi a lófasz volt ez?
  - Passz - felelte Santa. - Azt hiszem, kiverték belőlünk a szart. Hol vannak
a többiek?
  - A többiek? - recsegte a túlélő Angyal. - Nincsenek többiek! Csak te vagy,
Magoo, meg én. Hárman maradtunk!
  - Mi?! - Santa szeme elkerekedett. - Úgy érted, hogy csak mi tudtunk
meglépni?
  - Úgy - mondta Magoo, egy szakállas óriás, és néhány töltényt gyömöszölt a
vadászpuskájába. - És most?
  - Visszamegyünk.
  - Oda? - kérdezte remegve az első, aki a kevéssé hétköznapi Zoom nevet
viselte. - Te tiszta hülye vagy! És ha még ott vannak azok?
  - Akkor rábaszunk - mondta Santa -, de lehet, hogy még él valaki a bandából.
Hátha valaki csak megsebesült...
  - Oké - jelentette ki Magoo, és megfordította a motorját.
  - Én nem megyek! - kiáltotta Zoom. - Szarok az egészbe, én nem akarok
megdögleni!
  - Csinálj amit akarsz - vetette oda neki Santa. - Mi megyünk.
  A gépére pattant.
  - Hé, várjatok! - rikoltotta Zoom. Nem igazán tetszett neki a gondolat, hogy
egyedül kell maradnia. - De legalább vigyázzunk, jó?
  Santa nem felelt. Magoo-ra pillantott, és bólintott.
  - Rajta!
  A három motor bömbölve száguldani kezdett a híd felé.


New York, Gun Hill Road, 
2017 július 10. 00:53


  Augustin Gomez alig múlt harmincegy éves, de már annyi keserűségben volt
része, hogy akár egy tucatnyi embernek is sok lett volna. Anyja halála után
kénytelen volt megismerkedni a nevelőintézet zord szigorával. A többi kölyökkel
vívott véres ökölharcokban korán megtanulta, hogy mindig az erősebb szava a
döntő, és csak az maradhat életben, aki nemcsak gyors és erős, hanem bírja is
az ütéseket. Megtanulta, hogy a saját érdekében sokszor kegyetlennek kell
lennie.
  Tulajdonképpen nem is nagyon értett máshoz, csak a harchoz: tizenhat éves
korában beállt a hadseregbe, húszévesen végigcsinálta a közel-keleti háborút,
három esztendővel később pedig sikerült túlélnie a szibériai ENSZ-hadjárat
dermesztő poklát. A sors úgy hozta, hogy mindig a győztesek, az "igazságosztók"
oldalán harcolt, de ettől függetlenül tisztában volt vele, a háborúk csak
messziről nézve lehetnek dicsőségesek, és közelről egészen más a helyzet. Aki
csak a híradókból, a filmekből ismeri a háborút, annak fogalma sincs róla, hogy
az egymással szemben álló katonákat az egyenruhájukon kívül semmi sem
különbözteti meg egymástól. A fegyverek dörgése, a bombák robbanása valahogy
elmossa a különbségeket, már nem számít, ki hol született, miért és hogyan
keveredett bele a harcba. A csatatéren nincsenek hősök, nincsenek bátor
emberek, csak egy rakás halálra rémült, félelemtől remegő kölyök. Igen, hősök
csak a mesékben léteznek; a valóságban mindenki gyáva, és az egészből csak az
érdekli, hogy ő bármilyen áron életben maradjon. Ez a "bármilyen ár" a
legtöbbször az, hogy halomba kell gyilkolnia pár száz hozzá hasonló, a szemben
lévő oldalon reszkető gyávát, és ha ez sikerül, a végén a saját élete, esetleg
a Bíbor Szív és a megtisztelő "háborús veterán" jelző lesz a jutalma.
  Augustin Gomez kisgyermekkora óta egyfolytában félt. Félt a magánytól, a nála
erősebb nagyfiúktól - akik valami olyasmire akarták rávenni, amit akkoriban még
nem is értett egészen, de ösztönösen érezte, védekeznie kell ellenük -, félt a
kiképzőtisztektől, félt az ellenségtől, iszonyodott a kiontott belű,
szétszaggatott hullák látványától, rettegett a harc vérgőzös hisztériájától -
és félt saját magától. Amikor másodszor is megsebesült, és ezért le kellett
szerelnie a seregből, majdnem egy egész éven át őrlődött, kínlódott, de nem
bírta feldolgozni magában az átélt élményeket. Egy idő után rájött, hogy
félelmei ellenére is imádja a gyilkolást, és csak három dolgot tehetett: vagy
ámokfutó elmebeteg módjára, pusztán a szórakozás és az izgalom kedvéért öldösni
kezdi az útjába akadó embereket, vagy golyót röpít a fejébe, vagy pedig talál
magának valami olyan munkát, ahol - akárcsak katonáéknál - az a dolga, hogy
időnként kinyír egy-két fickót.
  Bár minden pszichológiai vizsgálaton megfelelt, rég bevallotta magának, hogy
nem egészen normális. Nem tudta mikor - talán a líbiai tömegmészárlás során,
vagy lehet, hogy valahol a sztanovói jégmezőkön? - de valami megpattant a
fejében, és úgy érezte, már nem tud élni a halál állandóan körülötte lebegő
árnyéka, a pusztítás látványa nélkül.
  Amit azonban most látott, még neki is sok volt.
  Idegesen rágyújtott egy cigarettára, és szétnézett a tágas, mocskos
lépcsőházban. Bármerre pillantott, mindenhol vér. Vörös vér, alvadt vér,
feketés vér, véres vér...  Megbabonázva bámult a szanaszét heverő húskupacokra,
melyek nem is olyan régen még valódi, élő, mozgó, lélegző és emésztő emberek
voltak. Hirtelen rádöbbent, mi az az apró részlet, ami az egészet ilyen
szörnyűvé teszi. A szag. Az embervér és a még gőzölgő, kihasított belső szervek
édeskés, nyálkahártyába ivódó bűze... Gomez megértette, hogy az, aki még nem
látott ilyesmit közvetlen közelről, soha el nem tudja képzelni, miért olyan
őrjítő a halál majd' minden érzékszervet egyszerre bombázó élménye.
  - Jézusom! - suttogta MacKinley. - Mi a franc történt itt?
  - Egyelőre fogalmunk sincs róla, hadnagy - felelte a terep biztosítására
kirendelt szakasz őrmestere. - úgy tudom, a főnök éppen azért kérette ide
magukat, hogy ezt kiderítsék.
  - De hát ez... Rettenetes!
  - Az - bólintott az őrmester sápadtan. - Én már kiadtam a vacsorámat. Annyit
tudunk csak, hogy ez - mutatott körbe - valami jamaikai kábítószercsempész
banda... volt. Eddig tizenhat hullát találtunk, de lehet, hogy még több is
lesz.
  - Mit szólsz hozzá, Aug? - fordult MacKinley a társa felé.
  Gomez nem felelt, csak szótlanul a bejárat melletti falon tátongó óriási
lyukhoz lépett.
  - Szerintünk valami leszámolásféle lehetett - mondta az őrmester. - Tudja,
valamelyik rivális banda idejött, aztán készre vágta a konkurenciát. És ez még
semmi. Hallotta már az e heti sztársztorit? Előre megfontolt emberölés, a
Hudson túlpartján követték el - két tucat távvezérelt nápolyi masztiffal!
  - Aha - mondta MacKinley. - Ahhoz képest ez kimondottan egyszerű menet
lehetett. Valakik ide vontattak egy légelhárító löveget, szétlőtték a falat,
kinyírták a fickókat, aztán szépen megnyúzták és lefejezték valamennyit.
Logikus.
  - És büdös - nyögte az őrmester. - Nagyon büdös.
  - Szóval? - nézett MacKinley a társára. - Mi a nézeted?
  Gomez megvonta a vállát.
  - Bárkik tették is, nem lesz könnyű elkapni őket.
  Még csak nem is sejtette, milyen igaza van.


New York, a George Washington híd
nyugati hídfője, 2017 július 10. 01:25


  Magoo leszállt a motorjáról, letérdelt, és keresztet vetett.
  - Baszd meg, Santa, húzzunk innen, amíg vissza nem jönnek! - visította Zoom.
- Ezek... nem is tudom... Ezt nem tehette ember!
  Santa lövésre kész fegyverrel lassan elindult a hídőrbunker maradványai
mellett heverő tetemek között. A még mindig égő motorok fénynél tisztán látta,
hogy hiába reménykedett: valóban csak hárman maradtak az Angyalok bandájából.
  - "Mi Atyánk, ki vagy a Mennyekben..." - mormolta Magoo, de Santa dühösen
rákiáltott:
  - Hagyd már abba! Rajtuk már ezzel sem segíthetsz.
  - Nem is tudom - nyögte Magoo szédelegve. - Valahogy úgy érzem magam, mintha
taknyos kölyök lennék... Mintha nem tehetnék semmit.
  - És most mi lesz? - nyüszített Zoom.
  - Hogy mi? - Santa eltűnődött. - Bosszút állunk természetesen.
  - Természetesen? - jajdult fel Zoom. - Te bediliztél! Akik erre képesek
voltak, azok...
  Santa a fejét ingatta.
  - Nem egyedül csináljuk.
  - Hanem?
  - Mit hanem? Mit tudom én! Átmegyünk Bronxba, és megkeressük a régi
haverokat. Ők majd segítenek.
  - Részemről oké, csak nem tudom, kit kell keresnünk - felelte Magoo.
  - Azt hiszem, én láttam valamit - mondta Santa, és csimbókos szőrzetébe túrt.
  Mindhárman a motorjukra ültek, de mielőtt elindultak, Santa még visszanézett
halott barátaira. Az elesettek bőrét lenyúzták, és valamennyi fejét levágták.
  Rohadt élet!
  Rohadt bevándorlók!


New York, Jackie Kennedy 
szülőotthon, 2017 július 10. 04:11


  Elfordította a fejét, mire a célzóberendezés háromszöget alkotó vörös pontjai
egy négykerekű járműre irányultak. Ez a fegyver is kifogástalanul működik...
Villámgyors mozdulatot tett, és a kezében tartott fémrúd két végéből
kipattantak a rugós, borotvaéles pengék. Remek! Megigazította a derekára
erősített dobókorongokat, és hőlátásra kapcsolt. Hirtelen minden elkékült
előtte, és csak az épület belsejében látott néhány meleg foltot.
  Élőlények. A Zsákmány.
  De nem, valami nem stimmel. Ezek valahogy kicsik. Nagyon kicsik...
  Hirtelen felfedezte, hogy az apró lények szép rendben fekszenek egymás
mellett, és csak egyetlen egy nagyobb van mellettük. Már tudta, amit lát nem
más, mint a kifejletlen egyedek kaptára.
  Nem, ezeket még nem szabad elejtenie. Meg kell várni, míg felnőnek, hiszen a
vadász csak akkor szerezhet dicsőséget, ha védekezésre képes, erős példányt ejt
el. Más áldozatot kell keresnie.
  Még nem telt el sok idő azóta, hogy megérkeztek, de a többiekkel ellentétben
neki még nem sikerült egyetlen trófeát sem szereznie. Igyekeznie kell, ha be
akar kerülni a Nagyok csapatába. A mostani portyának nagy tétje van. Aki nem
bizonyítja be ügyességét, az méltatlan a létezésre.
  Méltatlan arra, hogy tovább éljen.


New York, a Columbia Egyetem 
számítástechnikai laboratóriuma,
2017.július 10. 13:39


  Jobeth Armstrong imádta a munkáját. Igaz, az állam egyre kevesebb pénzt
fordított az oktatásra és a kutatómunkára, de a társaságok - és főként a
Szindikátus - annál több anyagi támogatást nyújtott az űrkutatás, a robotika és
a komputertechnika új szakembereinek képzéséhez, és az ötletek
megvalósításához. A művészetekkel, az irodalommal, és a Szindikátus profiljától
távol eső tudományos szakterületekkel már hosszú évek óta senki sem
foglalkozott, és az egyetem bizonyos fakultásait pénzhiány miatt egyszerűen meg
kellett szüntetni, Jobeth azonban nem különösebben törődött a mások bajával.
Örült, hogy azt csinálhatja, amit mindennél jobban szeret, boldog volt, hogy
egyáltalán van állása, és élvezettel merült bele a programok, a komputerek
világába.
  Éppen egy újonnan kifejlesztett rendszert tesztelgetett a központi
számítógépen, mikor éles hangon csipogni kezdett a személyi hívója. A lány a
falon függő telefonhoz lépett, leemelte a kagylót, és megnyomott két gombot.
  - Igen?
  - Kisasszony - reccsent fel a biztonsági őr hangja -, egy illető keresi.
  - Ki az?
  - A nevét nem mondta, csak azt, hogy Los Angelesből érkezett. Felküldhetem?
  - Miről van szó?
  - Azt mondja, az kizárólag kettőjükre tartozik...
  Jobeth felsóhajtott.
  - Jól van, beszélek vele. Kérem kísérje fel! Az egyes laborban vagyok.
  Alig két perc múlva egy magas, az ötvenes évei vége felé járó, fekete bőrű
férfi lépett be a biztonsági őr mellett az ajtón. A hóna alatt egy jókora
csomagot szorongatott, a bal kezében pedig egy fényes, óriási fémkazettát
tartott.
  - Ms. Armstrong? - kérdezte fáradt hangon.
  - Igen - felelte a lány. - Miben segíthetek?
  A jól megtermett férfi körülpillantott. Tekintetébe kezdett belopózni a derű.
  - Jó húsz éve nem találkoztunk. Nem hiszem, hogy emlékszel rám. A nagybátyád
vagyok.
  - Tessék? - kérdezte a lány elkerekedett szemekkel.
  - Az édesanyád testvére.
  - Mike bácsi? - ragyogott fel Jobeth szeme. - Te vagy az, Mike bácsi?
Jézusom, tényleg nem ismertelek meg!
  - Nem csodálom. Amikor utoljára láttalak, éppen bicajozni tanultál.
  - Ó, igen, emlékszem! Tőled kaptam az első bringámat! - Jobeth elmosolyodott,
és a tanácstalanul toporgó biztonsági őrre nézett. - Köszönöm, Fred, elmehet.
Mike... izé, Mr. Harrigan a rokonom.
  Az őr bólintott, gyanakvó pillantást vetett a férfira, majd csendesen bezárta
maga mögött az ajtót.
  - Végre előkerültél! - fordult nagybátyjához Jobeth. - Azonnal felhívom a
papát! Miért nem válaszoltál a leveleinkre?
  - Soha nem voltam valami nagy levélíró. De várj egy kicsit - csitította a
férfi. - Előbb veled szeretnék beszélni. Tulajdonképpen hozzád jöttem. Hoztam
neked valami érdekeset - mutatott a fémkofferre.
  - Ó, Mike bácsi! Mi van benne? Megint egy bicajt hoztál? - nevetett a lány.
  - Nem - mosolyodott el a férfi is, de hirtelen elkomorodott. - Valami egészen
mást. Az igazat megvallva nem is ajándékot. - Hallgatott egy sort. - A
segítségedet szeretném kérni.
  - A segítségemet?
  - Igen. Ez a micsoda, amit mindjárt megmutatok... - a férfi végigsimított a
kofferen - ...elég nagy ritkaságnak számít. Legalábbis azt hiszem. Jó lenne, ha
megvizsgálnád. Már évek óta nálam van, de eddig nem mertem megmutatni senkinek.
Szeretném, ha továbbra is titokban maradna az dolog. Meg kell ígérned, hogy
senkinek sem beszélsz róla.
  - Nem tudom mi az, nem tudom mit akarsz, de megígérem.
  - Helyes - mondta Mike bácsi, és az egyik asztalra tette a fémkoffert.
Kinyitotta, és rövid tűnődés után kiemelt belőle egy körülbelül negyven centi
átmérőjű, furcsa fémkorongot.
  - Mi ez? - kérdezte Jobeth. - Valami sportszer? Vagy talán egy újfajta
adathordozó?
  - Nem - mondta Mike bácsi. - Én inkább fegyvernek nevezném. Meg tudnád
állapítani az anyag összetételét?
  - Persze. A komputer segítségével nem lesz nehéz kianalizálni. De mi ez, és
hogy jutottál hozzá?
  - Ugye nem baj, ha leülök? - mondta Mike bácsi fásultan, és látszott rajta,
nagy fájdalmai lehetnek. A szájába dugott egy tablettát, is gyorsan szétrágta.
- Fájdalomcsillapító - mosolygott a lányra. - Nem lenne rossz, ha kaphatnék egy
kávét.
  - Mégis felhívom apát. Ebédeljünk meg valahol, jó?
  Mike bácsi bólintott, és amíg a lány telefonált elgondolkodva megdörzsölte
lüktető halántékát. Ideje... igen, ideje, hogy megossza valakivel a titkait.
  - Gyere, Mike bácsi! Apa egy fél óra múlva a Shangri-Lában lesz.
  - Jó - bólintott a látogató, és visszatette a korongot a kofferbe.
- Induljunk.
  - Nyugodtan itt hagyhatod a csomagodat - mondta Jobeth.
  - Nem, inkább magammal viszem - mosolygott Harrigan. - Tudod, elég nehezen
jutottam hozzá ahhoz, ami benne van.


  A Shangri-La egyszerűen, de kényelmesen berendezett, otthonos kis vendéglő
volt. A falakat távol-keleti tusrajzok díszítették, a sarkokban elhelyezett
edénykékben izzó illatrudak eregették az édeskés füstöt. Noha az asztalokon
gyertyák helyett szűrt fényű lámpások világítottak, az egész hely csak úgy
sugározta magából a békét és a nyugalmat. Jobeth, az apja és Mike bácsi egy
alacsony, asztal mellett ült, melynek elefántcsont-berakásos ébenfa lapján latin
betűkkel egy ősi tibeti mondás díszelgett: "Miközben az ételt élvezed, gondolj
azokra a lényekre is, kik életüket adták, hogy tested táplálhasd."
  Mike bácsi olyan szórakozottan húzta végig az ujjait a fehéren csillogó
betűkön, mintha a mondat eszébe juttatna valamit. Hirtelen összerezzent.
  - Egyszerűen nem tudom elhinni, Mike! - ismételte Carl Armstrong, és
szeretettel megveregette a jövevény vállát. - Annyi év után végre előkerültél!
De áruld már el végre, mi történt veled? Olyan nyúzott vagy, mint akin
áttrappolt egy bölénycsorda. És ne gyere nekem azzal, hogy csak a korod teszi!
  - Nem, valóban nem az évek viseltek meg - felelte Mike bácsi. - Habár...
Nemrég múltam ötvenhat.
  - Ötvenhat! - Armstrong felnevetett. - Én nemsokára betöltöm a hatvankettőt,
és még mindig megfordulok a pipik után! - A lányára nézett, és elvörösödött.
- Persze csak akkor, ha Jobeth nem látja...
  - Nyugi, papa, tudok a viselt dolgaidról - mosolygott Jobeth. - Képzeld, Mike
bácsi, a múltkor, egyik reggel bementem a konyhába, és majd elakadt a
lélegzetem. Egy még hozzám képest is fiatal kis csitri ült az asztal mellett,
és úgy kávézgatott, mintha ez lenne a világon a legtermészetesebb. Először arra
gondoltam, hogy valami betörő...
  - Persze, a betörök elvégzik a melót, és utána szépen megreggeliznek, mi? -
kérdezte Carl vidáman.
  - ...és már-már leütöttem, de aztán jött a papa, és irulva-pirulva
bevallotta, hogy a hölgy a barátnője.
  - Még mindig ugyanolyan nagy vigéc vagy, Carl, mint régen! - nevetett fel
Mike bácsi is. Aztán köhögni kezdett.
  Carl és Jobeth jelentőségteljes pillantást váltottak.
  - Te Mike, nem gondoltál még arra, hogy visszavonulsz? - kérdezte Carl.
  - De igen... Egyre többször gondolok rá. - Mike bácsi gyors mozdulattal
bekapott egy sötétlila tablettát.
  - És? Nem engedik, hogy nyugdíjba menj?
  - Nem erről van szó. Amíg még elbírom a stukkert, addig a rendőrségnél akarok
maradni. Tudod, így könnyebben hozzájuthatok bizonyos... információkhoz.
  - Ez nagyon rejtélyesen hangzik - mondta Carl. - Nem árulnád el végre, mi az
isten történt veled?
  Mike bácsi egy hosszú percig bambán maga elé bámult, majd felkapta a fejét.
  - Oké. De kissé hosszú lesz a mese...


2.

A HAJLÍTHATATLAN


  A nyugodt kétségbeesés, amely nem háborog a dühtől, és nem átkozza az eget -
maga a bölcsesség.

Falfirka De Vigny nyomán


Los Angeles, 1996 tavasza


  - Maga megbolondult, Harrigan! - üvöltötte Pilgrim kapitány. - Örüljön, hogy
kimászott abból a szarból; örüljön, hogy túlélte azt a francos robbanást, és
örüljön, hogy lyuk van a seggén!
  - És még minek örüljek? - kérdezte Harrigan nyugodtan, és keserűen
elmosolyodott.
  - Örüljön, aminek akar! Nem adok rá engedélyt, és kész! A hivatalos jelentés
szerint abban az épületben a H-88 neonáci csoport fegyverraktára volt. A franc
tudja miért, de az egész a levegőbe röpült, és...
  - Nem volt ott semmiféle fegyverraktár - szólt közbe Harrigan. - Legalábbis
nem a neonáciké.
  - Nem érdekel, mi volt ott! - tajtékzott a kapitány. - Tőlem akár... Akár a
Mikulás cukorkatelepe is lehetett, szarok bele! Az ügy már nem ránk tartozik,
hanem a CIA-re, az FBI-ra, vagy bárki másra. Még az sem érdekel, kire! Egy
biztos: nem ránk, és főleg nem magára!
  Harrigan hirtelen megszédült. Remegő kézzel végigsimított a homlokán.
  Talán tényleg a főnöknek van igaza, gondolta. Lehet, hogy jobb lenne, ha
inkább megpróbálná elfelejtenie, a kormány főokos keményfiúira hagyni az
egészet... De nem, erre képtelen volt, egyszerűen nem tudta kiverni a fejéből a
történteket. Ha lehunyta a szemét, maga előtt látta azt a förtelmes pofát,
éjszakánként arra riadt, hogy ismét a bőrén érzi a neonzöld vér tüzes
cseppjeit, és hallotta a haldokló lény hörgését. Lidércnyomásos, szűnni nem
akaró álmaiban minden éjszaka újra és újra átélte az egészet: az őrült hajszát,
a gyilkos küzdelmet, amiből ugyan ő került ki győztesen, de mégis hullának
érezte magát, mikor azok az iszonyatos dögök körbeállták, és szinte emberi
hangon felröhögtek.
  Elkúrtam, Danny fiú. Elkúrtam, pont a legjobbkor...
  Várta a halált. Azután rájött, hogy a lények futni engedik - és rohant, ahogy
azelőtt soha.
  Nemigen értette, miért hagyták életben, de amikor már vagy ezredszer a kezébe
vette a főszörnytől kapott antik pisztolyt, lassan megvilágosodott előtte a
dolog. Azok a mocskos vadállatok tudták, hogy nem árthat nekik. Tisztában
voltak vele, hogy soha, senki sem fogja elhinni neki az igazságot.
  Harrigan - bár hetekig kórházban kellett feküdnie - túlélte, hogy szó szerint
a feje felett startolt egy űrhajó. Igaz, időnként kínzó fájdalom vett erőt
rajta, a hallása tizenhét százalékban károsodott, és belélegezhetett valami
mérgező gázt is, mert időnként görcsös, visszafojthatatlan és kikúrálhatatlan
köhögésroham tört rá. Bár tudta, mivel - mikkel - találkozott, halvány sejtelme
sem volt róla, mit tehetne ellenük.
  Már a kórházban hozzálátott, hogy felkutassa a nyomokat, mikor, hol bukkantak
elő a dögök. Abban reménykedett, hogy sikerül fényt derítenie a legfontosabb
kérdésre: miért jöttek és mit akarnak. A hűtőházbeli sztori előtt Keyes
golyófejű fiúitól megtudta, hogy földönkívüliekről van szó, ezért amikor az
orvosok végre hazaeresztették, a lábadozásra szánt idő szinte minden percét a
városi könyvtárban töltötte, és megpróbálta összegyűjteni a különös
jelenségekről, UFO-megfigyelésekről, meg a velük körülbelül egyidőben lezajlott
tömegmészárlásokról szóló adatokat. Kiderült, hogy a dögök számtalanszor, a
Föld majd' minden pontján felbukkantak már a történelem során. Érdekes módon
mindig egy-egy rekkenően forró nyár elején érkeztek, és néhány hónapnyi véres
garázdálkodás után odébbálltak. Áldozataik a legtöbb esetben felnőtt férfiak
voltak - és zömükben olyanok, akik elvben meg tudták volna védeni magukat. Csak
a legritkább esetben öltek meg nőket, gyerekeket pedig szinte soha. Úgy
viselkedtek, mint a vadállomány természetes utánpótlására ügyelő vadászok.
  Vagy mint a dicsőségre vágyó, kedvtelésből gyilkoló ragadozók...
  Harrigan olvasott, kutatott, és egyre inkább a meggyőződésévé vált, hogy a
Föld lakói a meglévő eszközeikkel és fegyvereikkel nem sok eséllyel
szállhatnának szembe egy olyan fajjal, ami már akkor ismerte az űrutazást,
mikor az emberek még mázsás vaspáncélokban irtották egymást. Eleve kilátástalan
harc lett volna, de mégis... Neki sikerült megölnie egyet, meg persze ott volt
az a Schaffer nevezetű kemény legény, aki a Conta Mana-i dzsungelben kinyírt
egy másikat.
  Schaffer...
  Ha nem tejfelesszájú FBI-kölykök, hanem egy hozzá hasonló, tökös fickókból
összeverbuvált csapat fogadná legközelebb - mert lesz legközelebb! - a
Ragadozókat, talán mégis sikerülne elvenni a kedvüket attól, hogy megint a
Földre tolják azt a förtelmes képüket.
  Harrigan megrázta a fejét, megdörzsölte a szemeit, és a kapitányra bámult.
  Ez a faszfej még mindig nem érti, miről van szó, gondolta, és lemondóan
legyintett. Ha nem megy hivatalosan, akkor majd ő, Mike Harrigan magánháborút
indít a dögök ellen. Meg kell tennie. Bosszút kell állnia a társaiért, főként
Danny Archuletáért, az idők során értelmetlenül és kegyetlen halállal
elpusztult emberekért - meg persze a saját elcseszett életéért is.
  - Oké, főnök, hagyjuk - mondta fahangon. - Ha nem, hát nem. Azt hiszem, egy
kicsit becsavarodtam, és a mániámmá vált a dolog.
  - Az biztos, hogy nem normális - bólintott Pilgrim némiképp megenyhülten.
- Jól van, mit akar? Munkába áll, vagy henyél még egy kicsit?
  - Adjon egy ügyet, kapitány!
  - Helyes. Nézzük csak... Mi lenne, ha egy kicsit utánanézne a Medellin-féle
bandának?


Los Angeles, két hónappal később


  - Mi készek vagyunk a megállapodásra, Medellin-san - jelentette ki a japán,
és mélyen a hosszú asztal másik végében ülő, testes férfi szemébe nézett.
  - Örömömre szolgál, senor Jamamoto, hogy a jakuzáit a rendelkezésemre
bocsátja - felelte Medellin.
  - Azt hiszem, félreértett, Medellin-san - mondta a másik. - Mi nem behódolunk
magának, hanem fegyverszünetet ajánlunk. A kábítószerpiacot mi, és az ön
kolumbiai cége uralja. Meg persze itt van ez a jamaikai csürhe is. Azt
javaslom, egyesítsük erőinket, végezzünk a fekete madárijesztőkkel, és csak
utána döntsük el, kettőnk közül ki az erősebb.
  Medellin hosszan elgondolkodott, és lassú szertartásos mozdulatokkal szivarra
gyújtott.
  - Rendben van - mondta végül, és a háta mögött álló, ugrásra kész testőreire
pillantott. - Jól van, fiúk, hallottátok. Ettől a pillanattól kezdve a jakuzák
nem ellenségeink...
  - Egy ideig, Medellin-san, csak egy ideig - szólt közbe Jamamoto vigyorogva.
- Ha végeztünk a jamaikaiakkal, vége a köztünk levő békének!
  - Helyes - bólintott Medellin. - Én is éppen így gondoltam. De ha már így
megértjük egymást, lenne egy személyes kérésem. Maga sem igazán kedveli a
zsarukat, ugye?
  - A rendőrök számunkra soha nem jelentettek különösebb akadályt - jegyezte
meg a japán. - Az embereim - mutatott a széke mellett szobormereven álló,
keménykötésű fickókra - mindig megtalálták a módját, hogyan bánjanak el a
törvény úgynevezett őreivel.
  - Ebben egy percig sem kételkedtem - mondta Medellin -, csak arra gondoltam,
hogy a jamaikaiak mellett őket is megritkíthatnánk. Az utóbbi időben
meglehetősen sok bosszúságot okozott nekem egy Harrigan nevezetű fickó.
  - Rendben van, őt is elintézzük, meg persze a társainak is szerzünk egy-két
kellemetlen percet. - felelte Jamamoto. - És ha már itt tartunk...
  Mondatának végére hatalmas robbanás tett pontot: a szoba ajtaja helyén egy
óriási, füstölgő lyuk támadt. A nyíláson álarcos férfiak rontottak be a
helyiségbe; csörömpölve betörtek az ablakok, és ott is kommandósok lendültek be
a szoba közepére. A jakuzák és a kolumbiai vagányok csupán egy másodpercnyit
késlekedtek, és máris őrült lövöldözésbe kezdtek. Egyre több és több álarcos
özönlött be, a fegyverropogás és őrült kiáltozás rengette meg a falakat. Az
egyik jakuza valahonnan elővarázsolt egy másfél méteres kardot, az egyik
kommandós felé ugrott, de mielőtt lesújthatott volna, egy hosszú
géppisztolysorozat szaggatta fel a mellét. Társa borotvaéles tőrt hajított az
egyik álarcos torkába, de ez volt az utolsó mozdulata, mert egy golyó a
következő pillanatban elvitte a fél fejét. A kolumbiaiak mocskosul káromkodva
az egyik fal mellé húzódtak, és már nem törődtek vele, kit találnak el és kit
nem, folyamatosan lőttek, lőttek, egészen addig, míg egytől egyig el nem
hullottak.
  Az egész küzdelem legfeljebb két percig ha tartott, de iszonyatos eredménnyel
zárult. Medellin hat testőre közül egy sem maradt életben, és kettő kivételével
Meiji féltucatnyi jakuzája is elpusztult. A két vezér azonban csodával határos
módon csak kisebb sebeket szerzett. A kommandósok mindkettőt a földre
szorították, és kegyetlenül hátracsavarva a karjaikat a csuklójukra
kattintották a bilincseket.
  - Ennyi! - kiáltott a kommandósok vezére.
  - Szép volt, fiúk, köszönöm - mondta Harrigan és lehúzta a fejéről a maszkot.
- Jó estét, Mr. Jamamoto. Üdvözlöm, Medellin. Remélem megbocsátják, hogy
megzavartuk a csevegésüket...


  - Tehát, Mr. Jamamoto, azt állítja, hogy nem beszél angolul - mondta
Harrigan.
  A japán megrázta a fejét.
  - Nem ért... angol - ismételte akadozva. Sunyin Harriganre nézett, és amikor
a rendőr hátat fordított neki, felugrott, előre vetette magát, és teljes erőből
a hátába fejelt.
  Harrigan levegő után kapkodva megtántorodott, megfordult, és mielőtt a
helyiség bejáratánál álló két egyenruhás rendőr megmozdulhatott volna, elkapta
a hátrabilincselt kezű fogoly gallérját, és kirúgta alóla a lábait. Jamamoto
hanyatt vágódott. Harrigan a melle fölé állított a széket, és ráült.
  - Ez nem volt szép tőled, szamuráj - lihegte. - Azt hiszem, ideje, hogy más
eszközökhöz nyúljunk. Nos? Beszélsz?
  - Nem tud angol - recsegte Jamamoto.
  - Így is jó - mondta Harrigan, és előrebillent a székkel, úgy, hogy a lábak
közötti keresztléc a japán nyakának feszült. - Még mindig nem tudsz angol?
  - Neeem - nyögte Jamamoto elfúló lélegzettel.
  - Sajnálom - sóhajtotta Harrigan. - Az a helyzet, hogy szeretném
bebizonyítani Medellinnek: mi sem tréfálunk. Megbocsáss... - Még jobban
előredőlt.
  Olyasféle hang hallatszott, mint amikor egy léggömb ereszti a levegőt. A
japán mindkét kezével a linóleumot csapkodta - és hamisítatlan, bár a fokozódó
oxigénhiánytól kissé torz oxfordi angolsággal esdekelt kegyelemért.
  - Vigyék a francba! - vetette oda társainak Harrigan, és felállt. - Tegyék
tisztába szépen: háromkor randija lesz az ügyvédjével... - Medellinre nézett.
  - Remélem ez jobb belátásra bírta, senor - mondta. - Jobban teszi, ha mindent
beismer, különben megint kinyit a lingvárium.
  - Ezért még megfizetsz, koszos zsaru! - ordította Medellin. - Ezért még
megfizetsz!


Los Angeles, 1998 decembere


  Harrigan nagyot sóhajtott, hátradőlt a székében, és fáradtan megmasszírozta a
halántékát.
  Újabb nyomot talált, egy - ki tudja hányadik? - bizonyítékot arra, hogy a
Ragadozók már jó ideje rendszeresen ellátogatnak a Földre.
  Előrehajolt, és a szövegre meresztette a szemét.
  "... ekkor az ötödik angyal is megfújta a harsonát. Egy csillagot láttam,
amint az égből a földre zuhant... Megnyitott az alvilágot, a kútból füst szállt
az ég felé. A füstből sáskák hada rajzott elő, és akkora erejük volt, amilyen a
föld skorpióinak van... Nem ártottak a föld füvének, a zöldellő növénynek és
fának, hanem csak az embereknek...
  A sáskák a harcba induló lovakhoz hasonlítottak. Mintha aranykorona lett
volna a fejükön... A hajuk olyan volt, mint az asszonyok haja, a foguk meg akár
az oroszlán foga. Mellüket vaspáncélhoz hasonló vért födte..."
  Harrigan mély lélegzetet vett, egy ceruzával halványan aláhúzta az utolsó két
mondatot, és becsukta a Bibliát.
  Szent ég! Tehát már kétezer éve is itt voltak... Hogy nem jött még rá az a
marha svájci, meg a többi istenverte műrégész? Némelyikük egész életét az
űrlény-emlékek felkutatásának szentelte - hogy kerülhette el a figyelmüket
éppen ez?
  Sör után tapogatódzott, hiába. Ingét lassanként átitatta a veríték - és nem
csak a hőség miatt.
  Valamit tennie kell. De mit? És ki tudja, amazok mikor jönnek megint, hogy
eljátszadozzanak az emberekkel?
  Leoltotta az íróasztalán álló kis lámpát, felállt, és kibotorkált a konyhába.
Kinyitotta a hűtőszekrényt, kivett egy doboz Budweisert.
  Schaffer biztos tudná, mi a francot csináljon a helyemben, gondolta. Kár,
hogy már nem él. Vagy mégis?
  A Conta Mana-i akció utolsó túlélőjének nyoma veszett. Harrigan mindent
megtett, hogy megtalálja a kommandóst, az egyetlen embert, akire számíthatott
volna, de hiába erőlködött, hiába ravaszkodott, fenyegetőzött: Schaffert mintha
elnyelte volna a föld...
  Harrigan az utolsó cseppig kiitta a sörét, és hirtelen megremegett.
  Igen!
  El kell mennie Conta Manába, hátha ott ki tud deríteni valamit a fickóról.
Lehet, hogy talál egy apró nyomot, amin elindulhat.


  - Megörültél, Mike! Medellin alig egy fél éve szökött meg, és te most éppen
Conta Manába akarsz menni, arra a vidékre, ahol ő az úr? - kérdezte Leona
Cantrell. - Te tisztára begolyóztál!
  Muddy Jáva kávézójában ültek egy hosszú és felettébb mocskos meló után. Volt
mit lemosniuk magukról, de mert ez a fürdés ígérkezett az egész kibaszott nap
fénypontjának, egyre halogatták. Az asszony feketét ivott, Harrigan sört.
Pocsékul érezte magát, mint mindig, ha bonyolult dolgokat kellett
elmagyaráznia.
  - Muszáj mennem. Csak azért szóltam neked, hogy ha nem jönnék vissza tudd,
hol vagyok.
  - De miért? Miért muszáj? Csak nehogy azt mondd, hogy ez az öngyilkos út is
összefüggésben van azokkal a retkes űrlényekkel!
  - Pedig éppen erről van szó.
  - Neked a mániád lett ez a hülyeség!
  - Milyen megbocsátó lettél - sziszegte a férfi. - Elfelejtetted, mit műveltek
Dannyvel és a Jerryvel?
  - Danny és Jerry nekem is éppen úgy a társam és a haverom volt, mint neked -
mondta Leona -, de már túltettem magam a dolgom. Ilyen a munkánk, és kész.
Egyikünk rábaszik, a másikunk nyugdíjba vonul. Danny rábaszott, akárcsak
Lambert - de ez nem jelenti azt, hogy ezért neked is fejest kell ugranod a
bajba! Különben mi a francot keresel ott?
  - Egy embert. Schaffernek hívják - felelte Harrigan.
  - Már megint ez a Schaffer! - kiáltotta az asszony. - Fogd már fel, hogy az a
krapek még '86-ban eltűnt!
  - Lehet. De nem biztos. Valami azt súgja, hogy él, és ő az egyetlen ember,
akire számíthatok. Medellinre szarok.
  - Bolond vagy - sóhajtott Leona. - Az a kutya gyűlöl téged. Megtenne bármit,
hogy kiterítve lásson, a határ déli oldalán pedig még mindig elég kemény valuta
az ólom...
  Harrigan legyintett. Nem hitte, hogy akad még olyasmi a Földön, ami
megrémítheti.
  - Visszajövök.
  Leona halványan elmosolyodott.
  - Pont ez az, ami a legjobban aggaszt - mondta.


Conta Mana, Riosucio, 1999 februárja


  - Otra cerveza, senor? - kérdezte a karóvékony, csupa himlőhely csapos.
  - Si, de ha lehet, most ne köpjön bele - felelte Harrigan, és körbenézett a
lepusztult lebujban. Már három napja megérkezett, de még nem talált senkit, aki
vállalkozott volna rá, hogy elvezeti arra a bizonyos helyre, ahol tizenhárom
évvel azelőtt Schaffer kis híján rajtavesztett. Még odahaza megvett minden
létező, a térségről készített térképet, de semmit sem ért velük: Conta Mana
dzsungelét valamennyi csupán egyetlen jókora, zöld foltként jelölte.
  - Úgy hallom, útikalauzt keres, senor.
  Harrigan lassan felemelte a fejét, és csodálkozva az előtte álló khakiruhás,
szakállas, rókaképű férfire nézett.
  - Igen. Tudna ajánlani valakit?
  - Az attól függ - felelte a fickó, és leült az asztal mellé.
  - Mitől?
  - Azt beszélik, hogy maga az Államokból jött, hogy zsaru, és nincs igazán
jóban Medellinnel.
  - És? Baj?
  A rókaképű köpött.
  - Engem nem zavar. Én elvezetem magát oda, ahová csak akarja, de a
Medellin-banda miatt többet kérek.
  - Ide hallgasson - mondta Harrigan -, tényleg zsaru vagyok, és valóban nem
rajongom a kábítószer-kereskedőkért, de most nem miattuk vagyok itt.
  - Hanem?
  - Tizenhárom évvel ezelőtt eltűnt néhány amerikai katona errefelé, a határ
közelében. Az ő nyomaikat keresem, meg... Meg valami más nyomait is. Valami
olyan dologét, ami kapcsolatban a forrósággal...
  A férfi kurtán felnevetett.
  - Madre de Dios! Maga őrült, ami-zsaru! Halottak után kutat? Nem baj, engem
ez sem érdekel, de így még többe fog kerülni a dolog. Előre fizet, comprende?


  Esteban, a vezetője menet közben elmondta, hogy valamikor elvégzett néhány
kisebb feladatot az amerikai hadseregnek - de hogy pontosan mit csinált, azt
már nem lehetett kihúzni belőle.
  Gyalogosan vágtak neki a dzsungelnek, és a negyedik napon, alig valamivel dél
előtt egy fémdarabokkal teleszórt kis tisztásra értek. A romba dőlt barakkok
maradványai arról tanúskodtak, hogy itt valamikor egy tábor állhatott. Harrigan
körülnézett, és az egyik liánkupac alatt felfedezett egy málladozó törzsű Huey
helikoptert. A maradványokat olyan sűrűn borították a kúszónövények, hogy a
rozsdás fém holmi egzotikus, és mindenek felett eleven lénynek látszott.
  - Ezen a vidéken elég súlyos harcok dúltak annak idején - magyarázta Esteban.
- Persze már évekkel ezelőtt eltakarodott az utolsó gringo és partisano is.
Itt, a völgyben voltak a kormány ellen lázadó komcsik bázisai. Soha sem
sikerült végrehajtaniuk a tervezett puccsot, aztán odébb kellett telepedniük,
mert...
  - Igen - bólintott Harrigan. - Mert.
  Lehajolt, felmarkolt egy csomó reves töltényhüvelyt, és tűnődve végignézett a
rombolás nyomain.
  Ha ezt Schaffer csinálta, gondolta, akkor valóban kemény fickó lehetett...
  Az ötödik napon a dzsungel valahogy megváltozott. A fák és a növények mintha
fokozatosan elszürkültek volna. A fatörzseket meghajlította, elfektette
valamely elemi erő; a kéreg elszíneződése tomboló tűzviharra vallott. Kezdetben
csak az egyik oldalon volt tapasztalható, ám, ahogy Harrigan vezetője sarkában
mind mélyebbre ereszkedett a vízmosásba, már csak feketéllő, halott fák,
ágcsonkok, puszta kövek vették körül. A szívós dzsungel-növényzet csak
mostanában kezdte visszahódítani a környéket; a talajon zöld foltokban
terjedezett az élet.
  - Azt mondta, senor, valami olyasmit keres, ami kapcsolatban van a
forrósággal - mondta Esteban. - Nemsokára elérjük azt a helyet, ahol a
bennszülöttek szerint pár évvel ezelőtt az éjszaka közepén felkelt a nap...
  Letértek az ösvénynek is alig nevezhető csapásról, és machetáikkal utat vágva
maguk előtt, behatoltak az elszenesedett indák erdejébe. Harrigan időnként
meg-megállt, felpillantott a kobaltkék égre - azért fohászkodott, hogy célhoz
érjenek, mielőtt felragyognak a csillagok... Közeledtükre rendre felrebbentek,
a sűrű felé menekültek a tenyérnyi, keményszárnyú bogarak.
  - Akadnak pókok is - zihálta Esteban. - Nagyok. A madarak rég odébbálltak. Ők
tudták, miért. Errefelé...
  Harrigan ereiben hirtelen megfagyott a vér.
  Az egyik fa mögött valami megmozdult! Valami zöldessárga, pettyes bőrű lény.
Harrigannak agyába tolultak az iszonyatos emlékek.
  Ez képtelenség! Vagy mégsem?
  Előkapta .347-es Magnumját, és lőtt. Lőtt újra és újra, mintha ujjai ideges
görcsbe rándultak volna a ravaszon.
  - Senor! - fordult hátra rémülten Esteban. - Mi történt?
  Harrigan válasz helyett előreugrott, és már felkészült a támadásra, a
neonzöld vér látványára. Halálos csapásra emelte machetáját, mikor...
  - Csak egy anakonda, senor - lépett mögé Esteban. - Fél a kígyóktól?
  Harrigan a cafatokra lőtt, döglött kígyó teste mellé rogyott, és kimerülten
megtörölte az arcát.
  - Rosszul van, senor?
  - Nem, semmi baj. Csak azt hittem... Mostanában egy kicsit ideges vagyok.
  Mostanában, gondolta keserűen. Már vagy négy éve, hogy egész pontosak
legyünk!
  - Mindjárt tovább mehetünk, Esteban, csak egy kicsit pihenek.
  - Ahogy akarja, senor...
  Harrigan tűnődve a vizsgálgatta a szabálytalan, vaskos csomóvá összehúzódott,
pikkelyes testet, és a dögszagra máris odarajzó jókora, szürke és fémzöld
legyeket. Bekapott egy tablettát, megrázta magát, és felállt.
  Néhány órai kemény menetelés után iszonyatos látvány tárult Harrigan szeme
elé. Az erdő közepén egy hatalmas, legalább száz méter átmérőjű kráter
tátongott. Olyan volt, mintha valami gigászi markológép harapott volna egy jó
tíz méter mély sebet a Föld testébe. Az óriási gödör körül törött
gyufaszálakként meredeztek az égre az évszázados fák csonkjai.
  - Szent Isten! - kiáltott Harrigan döbbenten. - Mi a franc történhetett itt?
  Hirtelen rájött: tudja a választ. Ennek a Ragadozónak sikerült felrobbantania
magát. Megborzongott, ha belegondolt, mi lett volna, ha ő nem tudja
megakadályozni, hogy az a másik dög Los Angelesben ugyanezt tegye.
  Tényleg csoda lenne, ha Schaffer ezt túlélte volna, gondolta.
  A földre tette a hátizsákját, és maga sem tudta miért, úgy érezte, szüksége
lesz a fegyverére. Tudta, hogy a lény már rég megdöglött, hogy rajta és
Estebanon kívül senki sem lehet a közelben, de valahogy mégis...
  Gondosan összeszerelte a gépfegyvert.
  - Madre de Dios! - kiáltott fel Esteban, mikor meglátta a félelmetes
szerszámot. - Ez aztán nagy puska!
  - Az - bólintott Harrigan. - Kilencven golyó van a tárban, és másodpercenként
hatot lő.
  - Hol vette, senor?
  - Hát, nem volt könnyű hozzájutni.
  A fegyvert lehetőség szerint mindig lövésre készen tartva, lassan, óvatosan
lemászott a kráter fenekére. A keményre égett talaj képtelen volt magába szívni
az évek során lehullott csapadékot, ezért a víz majdnem a derekáig ért. Fogalma
sem volt róla, mit keres, de valami azt súgta neki, nem fog üres kézzel
hazatérni.
  Már a kráter közepe táján taposhatta az egyre mélyülő vizet, mikor hirtelen
megbotlott valamiben.
  Tántorogva sikerült visszanyernie az egyensúlyát, és a lábával óvatosan
kitapogatta a víz alatt rejtőző, keményt, domború tárgyat.
  - Talált valamit? - kiáltott utána Esteban.
  - Lehet.
  Harrigan a fegyvert magasra nyújtva lebukott a víz alá, tapogatódzott, és
felemelt egy fémből készült valamit. Mikor kiszabadította a lágy iszap
szorításából, levegő után kapkodva felállt. Mély lélegzetet vett, arcát a
vállába törölte, és...
  Hirtelen éles dörrenések szaggatták ízekre a halott dzsungel síri csendjét.
Harrigan egész testében megremegett. Ez nem lehet! Hiszen nincs meleg, nincs
nyár, a Ragadozók nem jöhettek vissza!
  Idegesen körbepillantott, és látta: Esteban a földön hever, holtan vagy
sebesülten.
  - Ne mozdulj, zsaru! - kiáltott egy jól ismert hang. Hallatán mintha a
döglegyek egyike-másika indult volna felfedező útra Harrigan hátgerincén.
  - Medellin!
  - Szóval még nem felejtettél el? - Medellin és emberei kiléptek a fák
takarásából. - Nyugodt lehetsz, én sem felejtettelek el. Nem is tudnálak.
  - Mi a francot akarsz tőlem? - kérdezte Harrigan. - Nem miattad jöttem ide,
te koszos seggfej!
  - Valóban? Nem baj. Felállhatsz, Esteban!
  A "vezető" feltápászkodott. Kerülte az amerikai tekintetét.
  Tehát csapdába kerültem, gondolta Harrigan. Elkapott, ahogy Leona előre
megmondta. Hát... ez is egy módja a gyógyulásnak, annyi szent. Még pár perc, és
semmi nem nyomaszt többé.
  - Gyere közelebb, Harrigan! - kiáltotta Medellin. - Csak semmi meggondolatlan
mozdulat!
  Harrigan lassan közeledett a kráter széléhez.
  - Állj! Dobd ide, ami a kezedben van! - parancsolt rá Medellin, és intett az
egyik emberének.
  Harrigan engedelmeskedett, és közben látta a felemelkedő puskát - látta, hogy
a fickó célba veszi őt, érezte a testébe hasító fájdalmat. Elsötétült körülötte
a világ.
  Jézusom, gondolta, ez lenne a halál?


  Hideg víz csapott az arcába. Erőlködve kinyitotta a szemét.
  - Ó, végre magához tért a mi kis játékszerünk! - röhögött Medellin. - Kedves
jó Harriganem, képes lettél volna megfosztani attól az örömtől, hogy
ellátogatsz hozzám? 
  - Mi történt? - nyögte Harrigan.
  - Hogy mi? Kaptál egy kábító lövedéket. Erős pasas vagy te, Harrigan. Ettől
az adagtól egy elefánt sem tért volna hamarabb magához. Mindegy, most az
egyszer rábasztál, de nagyon!
  - Tudod mit sajnálok, Medellin? - kérdezte Harrigan rekedten. - Azt, hogy
Jamamoto nyakára tettem azt a rohadt széket, és nem a tiédre...!
  - Mindig nagyra értékeltem a humorodat, gringo. Nem baj, csak viccelődj! Már
úgysem lesz rá sok időd! Jesus!
  Harrigan csak ekkor eszmélt rá, hogy egy székhez kötözték, és két karját úgy
hátratekerték, hogy mozdulni sem tudott. Nyakizmait megfeszítve, a szemét
erőltetve maga mögé lesett.
  Egy hóhérképű férfi állt mögötte, és vigyorogva beindított egy motoros
láncfűrészt.
  - Ha nem haragszol, most magadra hagylak, Harrigan - mondta Medellin. - Ne
félj: Jesus érti a dolgát. Garantáltan sokat fogsz szenvedni, mielőtt
megdöglesz. Most megfizetsz azért, mert rákényszerítettél, hogy ebben a koszos
őserdőben barangoljak!
  Harrigan érezte, nem kötéllel, hanem egy erős, merev acéldróttal kötötték
hátra a kezeit.
  - Nem érted, hogy nem miattad vagyok itt? - kérdezte, miközben észrevétlenül
sikerült két ujja közé csippentenie a drót végét.
  Időt kell nyernem, míg meglazítom, gondolta.
  - Tudom - fordult vissza Medellin az ajtóból. - Valami űrizéket keresel.
Hiába. Jártak már itt az FBI meg a hadsereg emberei is, de nem találtak semmit.
És tudod-e, miért? Mert mi már mindent összeszedtünk. Érdekes kacatokra
bukkantunk, meg vettük is egy pár dolgot a bennszülöttektől. Miattad olyan
helyzetbe kerültem, hogy kénytelen vagyok ezeket is pénzzé tenni. Azt hiszem,
versenyezni fognak érte a fegyvergyártó cégek. Különben köszönöm, hogy kihoztad
a víz alól azt a sisak-micsodát. Ez volt az utolsó hőstetted. - Elkomorult.
- Jesus! Láss hozzá!
  A láncfűrész szele felborzolta a szőrszálakat Harrigan hátán és tarkóján.
  - Tudod, Medellin, erre egyszer még nagyon rá fogsz cseszni...
  - Viszlát, Harrigan! Hiányozni fog a humorod.
  Medellin és két pribékje kilépett a barakk ajtaján.
  - Most csak ketten vagyunk, te, meg én - suttogta kéjelegve Jesus.
- Meglazítom egy kicsit a fejed, jó?
  - Inkább ne - mondta Harrigan, és amikor megérezte a hóhér kezét a nyakán,
székestül hátra vetődött, és a csuklója köré tekert drót végét a Megváltó nevét
viselő pribék gyomrába nyomta.
  Jesus felordított a fájdalomtól, és hanyatt vágódott. Harrigan oldalra dőlt,
ráfeküdt, és addig ügyeskedett, míg nagy nehezen sikerült meglazítania a mellét
a szék támlájához szorító köteleket, és a csuklójába hasító acéldrótot.
  Mikor kiszabadította magát, egy óriásit rúgott a padlón heverő félájult,
nyöszörgő, vérző férfiba, felkapta a fűrészt, és az ajtó felé rohant.
Kinyitotta, a fűrészt meglendítve villámgyors mozdulattal lekaszálta a
fegyveres őrt, kikapta a kezéből a géppisztolyt, és miközben körülnézett,
kihúzta az övébe dugott tartalék tárat.
  A kivégzőhelynek szánt barakk mellett egy másik, fagerendákból összeeszkábált
épület állt, egy kicsit távolabb pedig még egy. Ez első barakk közelében senkit
sem látott, ám a másik előtt két őr állt.
  Harrigan lekuporodott a földre, és életében először áldotta az Istent, hogy
fekete bőrrel ajándékozta meg. Az őrök nem vették észre a sötétben.
  Óvatosan mozdulatokkal, nesztelenül, akár egy árnyék, a közelükbe lopakodott.
Felugrott, és a géppisztollyal lesújtott az egyik őrre, a másikat pedig
ugyanazzal a lendülettel gyomron rúgta. A két férfi összerogyott, és Harrigan a
biztonság kedvéért még egy-egy jókora ütést mért mindkettőjük halántékára, majd
benyitott a barakkba.
  A telihold ezüstfehéren ragyogó sugarainál meglátta a rendben egymásra pakolt
lőszeres ládákat, és a robbanóanyagot tartalmazó kisebb fémdobozokat.
  Gyorsan magához vett egy kézigránát füzért, kiszáguldott a barakkból, és
mikor úgy öt méternyire volt tőle, kibiztosította, és hátrahajította az egyik
gránátot, majd hangosan, lihegve számolva a másodperceket, tovább rohant.
  Egy... Kettő... Három... Négy...
  Harrigan hasra vágódott.
  Az ötödik másodpercben iszonyatos robbanássorozat szaggatta szét az éjszakai
dzsungel csendjét. A harmadik barakkból rémült emberek tódultak ki. Harrigan
fél térdre emelkedett, a riadt, kábult csürhére ürítette a géppisztoly tárát, a
az üres helyére illesztette a másikat, és kétrét görnyedve feléjük rohant.
  Medellin azt mondta, az embereinek sikerült összegyűjteniük néhány tárgyat,
ami Schaffer Ragadozója után maradt. Ezeket akarta megszerezni - bármi áron.
  Medellin emberi halottan hevertek, vagy sebesülten vonaglottak a földön; a
megmaradt néhány harcképes fickót Harrigan menet közben lekaszálta. Beugrott a
barakkba, lelőtte a részeg álmukból ébredező még megmaradt gazembereket, és
körbenézett. A tucatnyi priccsen kívül csak egy bádogszekrény állt a
helyiségben, az ajtaján óriási lakat. Harrigan a géppisztoly csövét
feszítővasként használva lepattintotta a lakatot, kinyitotta a szekrényt, és
kivette a benne lévő jókora fémkazettát.
  Ebben kell lennie, gondolta. És ha tévedek, ha elvitték már... nos, akkor sem
tehetek sokkal többet!
  Kiélesített egy kézigránátot, maga mögé vágta, majd zsákmányával együtt
kivágtatott a barakkból, és beugrott Medellin terepjárójába.
  Magányos odisszeája a dzsungelen át majd' két hétig tartott. Arról, hogy
megéri-e, csak jóval később volt alkalma - és ereje - eltűnődni.


Los Angeles, 2017. tavasza


Harrigan a lassan elillanó évek során sem tudott megszabadulni a kínzó
álmoktól. Majd' minden éjszaka felriadt, és csak nehezen, egyre erősebb
altatókkal tudott pihenni. Sokszor órákon át ült a sötétben, és a Medellintől
zsákmányolt furcsa fémtárgyakat simogatta.
  Már letett arról, hogy bárkit is meggyőzzön az igazáról, és már nem
érdekelte, mit tervez és tesz az ügyben a kormány vagy az FBI. Elvégezte a
munkáját - egyre kegyetlenebb és idegesebb lett; okkal, ok nélkül irtotta a
bűnözőket. Vedelte a kávét, marékszámra zabálta a nyugtatókat, és szinte szólni
sem lehetett hozzá. Miután Leona az egyik akcióban olyan súlyos sebet kapott,
hogy végleg kiszállt, magányos farkasként dolgozott tovább, és senkit sem tűrt
meg maga mellett. Kollegái - főként a fiatalabbak - már csak a ráragasztott,
nem épp hízelgő gúnynéven emlegették: Özvegycsináló.
  Igaz ami igaz, Harrigan sokszorosan rászolgált erre a névre, mi több, jó
néhány árvával is "gazdagította" a társadalmat, de már ez sem érdekelte. Tudta,
egyszer még össze fog akadni a Ragadozókkal. Minden nyár elején pattanásig
feszültek az idegei, minden májusban újabb és újabb, egyre hatásosabb
fegyverekkel gyarapította házi arzenálját. Mikor aztán beköszöntött az ősz, és
a világ egyetlen pontjáról sem érkeztek furcsa, kiderítetlen
tömegmészárlásokról szóló hírek, megnyugodott.
  Ám a következő évben minden kezdődött elölről.
  Mániájává vált a Ragadozók elleni harcra való készülődés. Úgy érezte, ő az
egyetlen őrszem, aki ismeri az igazságot, és akinek az egész emberiségre kell
vigyáznia. Tisztában volt vele, senkire sem számíthat, és már csak abban
reménykedett, hogy a semmiből egyszer mégis előbukkan Conta Mana hőse, Schaffer
őrnagy. Egyedül ebben a fantom-kommandósban bízott volna meg, csak vele akart
szövetkezni.
  Így köszöntött be 2017 forró nyara...


3.

PÁRHUZAMOS 
HALÁLRAJZOK II.


Az a reménységünk, hogy egy másik világban örökkévalók leszünk, csak abból a
reménytelenségünkből ered, hogy ebben a világban nem lehetünk azok.

Alexandre Dumas


New York, Shangri-La étterem, 
2017 július 10.


  - Szóval ez történt - mondta Harrigan, és a lányra, meg az apjára nézett.
Olyan helyzetbe került, hogy nem volt többé sem titkolni-, sem
szégyellnivalója.
  - Ez... Ez nem lehet igaz, Mike bácsi! - kiáltotta Jobeth idegesen.
  - Őrület! - suttogta Carl.
  - Igen, sejtettem, hogy nem fogjátok elhinni. De van egy-két bizonyítékom.
Például itt van az a korong, amit Jobeth már látott... - A lány bólintott.
- Egy ugyanilyen fegyverrel nyírtam ki azt a dögöt '995-ben. Ezt Medellintől
szereztem, mert az enyémet sehogy sem sikerült visszalopnom az FBI-tól.
  - Baszd meg, Mike, te mindig kitűnően értettél ahhoz, hogy belemássz a lehető
legnagyobb szarba! - Carl idegesen cigarettára gyújtott.
  - Pedig ez még semmi - mondta Harrigan. - A te segítségedre is szükségem
lenne. Még mindig fegyverekkel foglalkozol?
  Carl bólintott.
  - Igen, és egyre jobban megy a bolt. Amióta a Szindikátus irányítja a várost,
mindenki nagy ívben szarik az engedélyekre, és akinek sikerül összekuporgatnia
pár száz dollárt, rögtön felszerelkezik. Van odahaza egy-két érdekes cuccom
is... De miért kérded?
  - Hivatalosan senki sem ismeri el, hogy a Ragadozók léteznek - magyarázta
Harrigan. - A főokosok azt a múltkori két ügyet is megpróbálták eltusolni. Ez
bizonyos szempontból érthető is. Nem nehéz elképzelni, mekkora tömeghisztériát
váltana ki, ha az újságot megírnák, hogy egy földönkívüli banda rendszeresen a
Földre látogat, és hobbiból irtja az embereket. Viszont gyanítom, hogy valahol
létezik egy csoport, ami csak arra vár, hogy ezek a dögök újra megérkezzenek...
  - Akkor jó - sóhajtott fel Jobeth. - Már megijedtem, hogy senki sem gondol a
védekezésre.
  - De igen - mondta Harrigan. - Én.
  - Te? - kérdezte Carl elkerekedett szemekkel.
  - Én. Tudniillik nem vagyok benne biztos, hogy az a bizonyos csoport - az
FBI, a kormány, vagy a Szindikátus ügynökei - le akarják győzni a Ragadozókat.
  - Hanem? - Carl egyre kevésbé értette a dolgot.
  - Nem nehéz elképzelni, mi mindenre képes lenne egy tábornok, ha olyan
katonái lennének, mint ezek a dögök.
  Carl arca elszürkült.
  - Arra gondolsz, hogy...
  - Pontosan - bólintott Harrigan. - Ha valamelyik nagyhatalomnak sikerülne a
saját oldalára állítani őket... Eszményi zsoldosok lennének. Persze a
fizetséget nem pénzben kapnák. - Harrigan idegesen felállt az asztal mellől.
- Ezeknek fogalmuk sincs, mivel akadtak össze! Ezek a hígagyúak azt hiszik,
hogy a Ragadozókkal tárgyalni, egyezkedni lehet! Nem is sejtik, hogy mióta
járnak ide vadászgatni. Nekik mi nem vagyunk egyebek, mint játékszerek. Azt
tesznek velünk, amit csak akarnak, a fenébe is!
  Jobeth megborzongott.
  - Remélem, még egy jó ideig nem jönnek vissza - nyögte.
  - Akárcsak én - felelte Harrigan. - De amíg mozogni tudok, mindent megteszek,
hogy ha mégis megérkeznek, méltó fogadtatásban legyen részük. Össze akarom
gyűjteni a rájuk vonatkozó információkat, és persze nem árt, ha vannak
fegyvereim is. Apránként már összeszedtem néhány apróságot. Szeretnék venni
tőled ezt-azt, Carl. Persze a legjobb az lenne, ha Jobeth számítógépe
kielemezné a korong anyagának összetételét, és valahogy tudnánk készíteni egy
hasonló ötvözetet.
  - Minek? - kérdezte Armstrong. Fogai össze-összekoccantak. - Tegyük fel, hogy
valóban visszajönnek, és te tudomást szerzel a dologról. Egyedül akarsz
szembeszállni velük?
  Harrigan elnézett a válla felett.
  - Hidd el, Carl, mindig akad majd egy-két ember, aki hajlandó lesz az én
oldalamra állni...


New York, Stenway Street, 
North American Bank, 
2017 július 10. 15:19


  A pénztárosnő megtörölte izzadt homlokát, erőltetetten mosolyogva a pult
túloldalán álló ügyfélre nézett - és elakadt a lélegzete.
  Egy iszonyatos, zöldessárga, rücskös-ragyás szörnypofa vicsorgott rá. A nő
megmerevedett a döbbenettől, és még ahhoz sem volt ereje, hogy rátaposson a
riasztó gombjára.
  - Ne félj, szépségem, csak a pénzt viszem el, téged itt hagylak - mondta a
szörny, és egy hatalmas, mattfekete Glockot szegezett a nőre. - Állj fel, és
lépj hátrébb! Rakd ki a pultra a pénzt! Ha nem okoskodsz, nem lesz semmi bajod!
  A nő lassú, bizonytalan mozdulatokkal, mindazonáltal engedelmesen a
szörnyálarcos rabló elé lökte a pénzkötegeket, és közben rémülten körbelesett.
A szeme sarkából látta, hogy a vele szemben álló szörnymaszkos rabló társai
lövésre kész fegyverrel sakkban tartják a biztonsági őröket, meg a pultok
mellett, felemelt kézzel álló civileket. Tudta: ha a rablás öt percnél tovább
tart - márpedig ez csak rajta múlik, - és az örök nem nyomják meg a vészjelző
gombját, a riasztás automatikusan befut a rendőrségre. Tehát, ha sikerül
elhúznia az időt, megérkeznek a rohamkocsik.
  Abban biztos volt, hogy a rendőrök igyekezni fognak, hiszen a bank - akárcsak
a többi a városban - a Szindikátus tulajdonában állt.
  A nő mély lélegzetet vett, és, felidézve az önvédelmi tanfolyamon
hallottakat, beszélni kezdett.
  - Képes lenne lelőni, uram? Gondoljon az édesanyjára! Akár én is az anyja
lehetnék...
  - Kuss, te rohadt kurva, mert mindjárt bebizonyítom, mire lennék képes! -
kiáltotta a szörnypofa. - Ha nem lenne itt ez a rohadt rács, és beférnék a
pénzhez, rögtön megláthatnád!
  - De uram! Ne felejtse el, hogy...
  - Fogd már be a pofád, és pakold a pénzt! - ordította a maszkos.
  A nő látta, kockázatos lenne tovább szóval tartani a rablót, és nekilátott,
hogy a vaskos bankjegykötegeket a pultra tegye.
  - Ne az egydollárosokat! A százasokkal kezdd!
  A nő engedelmeskedett, és magában számolta a másodperceket. Már két percet
nyert. Ha még hármat kibír, minden rendben lesz... A lehető leglassabban
mozgott.
  - Ennyi az egész - mondta egy idő múlva. - Parancsol jegyzéket?
  - Te büdös riherongy! - A rabló egy zsákba söpörte a pénzt, és a kijárat felé
indult. A társai követték.
  Villámgyorsan az út túlsó oldalán álló mikrobuszhoz rohantak, és a sofőrjük
már-már el is indult, mikor a mellékutcákból kivágódtak a szirénázó
rendőrautók, és eltorlaszolták előlük az utat. A nyolc maszkos rabló kiugrált a
mikrobuszból, és vissza, a bank bejárata felé indultak, de a kapuban közben
megjelentek a biztonsági őrök, és tüzet nyitottak rájuk. A rohamkocsik mögé
húzódott rendőrök is lőni kezdtek, és a rablóknak nem maradt más választásuk,
mint a mikrobusz mellé kuporodva viszonozni a három irányból érkező tüzet.
  - A jó kurva anyátokat! - üvöltötte egyikük, és egy hosszú
géppisztolysorozattal végigvágott a bal oldali rendőrautókon. Egy társa halálos
sebet kapott, egy másik pedig kezét vérző gyomrára szorítva, agonizálva
fetrengett a földön. A rendőrök és a biztonsági őrök folyamatosan lőttek. A
rablók látták, nincs értelme a további ellenállásnak.
  - Megadjuk magunkat! - kiáltott fel egyikük, de a rendőrök nem hallották,
vagy nem akarták meghallani a hangját.
  - Rábasztunk... - suttogta a fickó.
  Hirtelen szilánkokra robbant az egyik rendőrautó, majd egy másik, egy
harmadik, egy negyedik is. Az utcát lángoló fémdarabok, és szétszaggatott
emberi testek borították.
  - Ki a szar lőtt? - kérdezte az egyik rabló.
  - Nem tudom, de velünk van.
  Meghökkenve figyelték, ahogy ismeretlen jóakarójuk megsemmisíti a másik
oldalon álló úttorlaszt is, majd két lövéssel szétbombázza a bank bejáratát és
a biztonsági őröket.
  Kormos füst, égett hús és lángoló benzin bűze lengett a hirtelen
elcsendesedett utca fölött. A maszkos rablók felálltak, és megmentőjük után
kutatva elképedve körülnéztek.


  Ezek bátor harcosok, gondolta. Értékes lesz a trófeájuk.
  A Ragadozó éles karmait a falba vájva lemászott a ház tetejéről, majd egy
pillanatra megállt. Tűnődve a lándzsájára nézett, majd inkább mégis a
dobókorongja után nyúlt. Hat lény maradt életben, a másik kettőt
megsemmisítették a társaik. Hat lény. Hat különleges arc. Hat koponya.
  Elindult, hogy megszerezze a zsákmányt.


New York, Broadway, Tennyson 
Színház, 2017 július 10. 15:25


  Hans Friedmayer utálta a színházat, utálta a rendezőket, meg a nála jóval
tehetségesebbnek tartott kollegáit is - de főként azt gyűlölte, hogy huszonkét
évnyi színpadkoptatás után, egyetlen egy alkalommal sem kapott még főszerepet.
A legutóbbi társulati ülésen nagyon megörült, amikor megtudta, hogy az Oscar
Wilde-féle Canterville-i kísértetben ő lesz a kísértet. Annál jobban
elszomorodott azonban, mikor kiderült, a rendező modernizálva akarja előadni a
darabot, ahol összesen három kísértetre lesz szükség: a címszereplőre, meg két
segédszellemre.
  Hans Friedmayernek természetesen az egyik segédszellem szerepe jutott.
  Azzal vigasztalta magát, hogy ezt is elő lehet adni művészi átérzéssel, és
nem adta fel a reményt, hogy mint karakterszínész feltűnést és sikert arathat.
Amikor azonban megkapta a szövegkönyvet, és rájött, hogy összesen egy
jelenetben fog szerepelni, és annyi lesz a teendője, hogy kísértetiesre mázolt
arccal, egy kötélen fejjel lefelé himbálózva háromszor felkiáltson, hogy
"Húúú!", komolyan fontolóra vette, hogy felgyújtja a színházat.
  Ráadásul a délelőtti próba során még ezt, a rendező által "iszonyatosan nagy
jelentőségűnek" nevezett hőstettet is sikerült elcsesznie. A kellékes egy
gyenge, vagy félig szakadt kötelet lógatott fel, és amikor Friedmayer éppen
lendületet vett, hogy minél élethűbben ijesszen az ikreket alakító színészre,
kétméteres magasságból a színpadra zuhant, és kis híján kitörte a nyakát.
Dühösen felugrott, és a díszletek mögé rohant, hogy seggbe rugdossa a
kellékest, és amikor visszatért, a rendező még vele üvöltözött.
  Friedmayer megremegett, amikor ez eszébe jutott. Ha megint közbejön valami,
az a barom a végén még képes lesz elvenni tőle ezt a nyamvadt szerepet is!
Ilyesmi nem történhet meg újra...
  A délutáni próba előtt Friedmayer személyesen ellenőrizte a kötelet, és az
ügyelő segítségével még ki is próbálta a lengést. Minden tökéletesen sikerült.
  Elkezdődött az első jelmezes próba. Friedmayer fent állt a díszlet mögé
rejtett emelvényen, és várta, hogy rá kerüljön a sor. A színpadon a színészek
kimondták a várva várt végszót, és Friedmayer, a segédkísértet, halált megvető
bátorsággal előrevetődött, és lengeni kezdett.
  - Húúú! Húúú! Húúú! - üvöltötte ahogy a torkán kifért, és közben remélte,
annyira jól sikerül az alakítása, hogy a rendező végre észreveszi a tehetségét,
és legközelebb valami komolyabb szerepet oszt rá.
  Hirtelen úgy érezte, mintha valaki fentről megrántotta volna a kötelet.
  - Ki az isten szórakozik odafönt? - kiáltotta Friedmayer magáról
megfeledkezve, és erőlködve felemelte kísértetfejét.
  Valami villant.
  Valami korongszerű repült felé, és mintha egy pillanatra egy valódi kísértet
pofáját látta volna. Tehetetlenül továbblendült, de a korong követte. Követte,
és a lába között a testébe hasított.
  Friedmayer felvisított. Hús és bordák reccsentek. A kosztümös színészekre vér
fröccsent. A korong ágyéktól nyakig kettéhasította Friedmayer testét, majd
visszaszállt a magasba.


  A fiatal Ragadozó csalódottan nézett a zsákmányra. Valahogy másnak látszott,
mint a többi lény, de ez is ugyanolyan volt belülről, mint az eddig áldozatai.
Dühösen felmordult, és eltűnt a tetőtér sötétjében.


New York, Fordham Road-i pankrátor
aréna, 2017 július 10. 18:34


  - Most pedig a szorítóba lép a Kajmán Ördög, hogy megküzdjön a Bazi Bohóccal,
és elvegye tőle a hónap bajnoka címet! - bömbölte a hangszóró.
  A közönség egy emberként felállva, tapsolva, füttyögve, vadul ordibálva az
öltöző kijárata felé fordult, ahol már meg is jelent egy legalább kétméteres
izomkolosszus.
  A Kajmán Ördög szénfekete bőrű, kannibálnak maszkírozott óriás volt: fülében
tenyérnyi fémkarikákat hordott, és hogy még félelmetesebbé tegye a külsejét, és
egy jó húsz centis csontdarabot szúrt át az orrán. Valójában semmi köze sem
volt a vademberekhez: a Harlemben született, és még életében nem hagyta el New
Yorkot, de ettől függetlenül nagyon eredetinek látszott. Ahogy a ringhez ért
felugrott, átbújt a vastag gumikötelek között, és vadállati hangon felüvöltött:
  - Emberek! Ma vért fogtok látni! Vért, az anyátok hétszentségit!
  A tömeg ujjongani kezdett.
  - Megölöm a Bazi Bohócot! Kicsinálom, és nyakláncra fűzöm a golyóit!
  Elképesztő magabiztossága csak még jobban felhergelte a közönséget. Persze
mindenki tudta, hogy az egész harc csak cirkusz lesz, hogy a gladiátorok már jó
előre eldöntötték, melyikük fog győzni, de azért mindenki élvezettel belement a
játékba, és úgy tett, mintha a két izomkolosszus valóban halálos viadalra
készülne.
  - Kinyírom! - bömbölte a Kajmán Ördög.
  Az öltöző felől iszonyatos üvöltés harsant, és ormótlan cipőiben, rikítóan
csicsás kabátjában berontott ellenfele, a Bazi Bohóc.
  - Elég! - ordította. - Csak egyet mondok emberek: Bazi Bohócra tegyétek
minden pénzeteket!
  - Felzabálom! - hergelte a tömeget a Kajmán Ördög.
  - Lóti-futi, üti-vág, Bazi Bohóc itt a sztár! - hangzott a válasz, és a bohóc
sorra ledobálta magáról kosztümjét, a vörös gumiorrot, a parókát, a hosszú
lila-sárga kabátot, meg az összes kelléket, ami zavarhatja a "harcban".
  - Hölgyeim és uraim! - recsegte a hangszóró. - Fogadjanak a győztesre!
Perceken belül eldől, ki lesz az... 
  A cingár kis bíró középre rendelte a két óriást, és intett nekik, fogjanak
kezet. A Kajmán Ördög azonban megvetően köpött egyet, a Bazi Bohóc pedig
gúnyosan kinyújtotta a nyelvét. Közben cinkosul egymásra kacsintottak, és
pillantásuk elárulta, hogy mindketten ugyanarra gondolnak. Kell a steksz, és ha
ez a sok hülye fizet azért, hogy műbunyót lássanak, hát megkapják.
  A bíró intésére megkezdődött a nagy küzdelem. A Kajmán Ördög megragadta
ellenfele karját, és teljes erejéből magához rántotta. A Bazi Bohóc lehajtotta
a fejét, és a Kajmán Ördög lábai közé bújva a magasba emelte a fekete fiút. A
közönség ujjongott, a Kajmán Ördög nyekkenve a deszkákhoz csapódott, de a
következő pillanatban már fel is pattant.
  - Vér! - üvöltötte, miközben a Bazi Bohócra rontott. - Vér!
  Felemelte a kezét, nagyot ütött, de a Bohóc hátraugrott, így a hatalmas ököl
csak a mellét súrolta. A Kajmán Ördög a megbeszélt koreográfia szerint tovább
rohamozott, de hirtelen elterült a földön.
  Elképedve, szédelgő fejjel felnézett.
  A Bazi Bohóc tényleg megütötte!
  - Mi az isten van veled? - sziszegte dühösen, és csak ekkor vette észre, hogy
a Bohóc melléből ömlik a vér.
  - Mi, baszd meg? - kérdezte a Bohóc. - Ezt meg mi a szarért csináltad?
  - Én nem...
  - Vér! - üvöltött a közönség elképedve. Ilyet még ők sem láttak.
  - Még egyszer meg ne tedd! - suttogta a Bohóc. - Vedd le a gyűrűdet, te
szemét! - Bevitt egy műrúgást a Kajmán Ördög mellébe, majd feltartott kézzel
körbefordult. - Lóti-futi, üti-vág.... - Fájdalom hasított a hátába. - ...
baszd meg a jó édes... - Megfordult. A Kajmán Ördög alig egy méternyire állt
tőle. A Bohóc hátranyúlt a derekához, majd hitetlenkedve bámult véres ujjaira.
  Meg sem mozdult, de a Kajmán Ördög hanyatt vágódott, és...
  A tömeg hisztérikusan ordítozott.
  ...a Kajmán Ördöggel hirtelen furcsa dolog történt: mintha valaki egy
láthatatlan sebészszikét vágott volna belé, szétnyílt a hasa. A fekete férfi
gyötrelmes görcsbe rándult arccal a sebre szorította a kezeit, és
kétségbeesetten próbálta visszagyömöszölni a testébe a padlóra omló beleit. A
Bazi Bohóc megszédült, ijedten körbefordult, és mielőtt összerogyott, még
látott valamit. Mintha a levegő egy helyen sűrűbb lett volna, mintha egy
szellemharcos állt volna mellette...
  Hirtelen hangos pukkanással sorra szétrobbantak az aréna fényszórói, és
mintha megállt volna az idő. A közönség döbbent-rémült némasággal várt, míg
aztán a rendezők közül valaki feleszmélt, és bekapcsolta a pótvilágítást. Ez
után egy pillanat alatt kitört a pánik. Az emberek a félelemtől kábán, egymást
taposva menekültek a kijárat felé.
  A Kajmán Ördög és a Bazi Bohóc mozdulatlanul hevert a ringben. Valaki
mindkettőjüknek levágta a fejét.


  A megvakult reflektorokat tartó drótkötélbe kapaszkodva, az aréna
mennyezetéről figyelte az alatta izgatottan futkosó lényeket.
  A küzdelem sokkal könnyebb volt, mint amilyennek először gondolta. Arra
számított, hogy a zsákmánynak kiszemelt, erősnek látszó két példány valahogy
észreveszi, és védekezni fog. Nem ez történt. Csalódott volt, de azért
elégedett is.
  Csakhogy két trófea nem lesz elég...


New York, Bronx Park, 
állatkert, 2017 július 10. 18:49


  Örült, hogy neki jutott ez a szektor. Ezen a helyen sokkal érdekesebb, és
meglehet, veszélyesebb lények élnek, mint a vadászterület más pontjain. Tudta,
nem lesz könnyű dolga, mert felfedezte, hogy ezek a teremtmények észlelik a
jelenlétét. Először arra gondolt, hogy valahogy meghibásodott az álcázó
egysége, de aztán rájött, másról van szó. Ezek a lények nem csak a szemükkel
érzékeltek.
  Ezen a bolygón ez volt az első portyája, és büszke volt, hogy rögtön ilyen
különleges trófeákat sikerül majd összegyűjtenie.


  Ken Reinhardt a falnak támasztotta a puskáját, és az egyik székbe roskadt.
Fáradtan hátradőlt, a szemébe húzta a kalapját, és felsóhajtott.
  Erre a napra soha sem fog szívesen visszaemlékezni. Mintha az összes állat
megbolondult volna. Benny, az elefánt belevetődött a kifutóját övező mély
árokba, a tigrisek egymásnak estek, ráadásul Lionel - az oroszlán - nekiugrott
a gondozójának, és kiszabadult. Még szerencse, hogy mielőtt nagyobb baj történt
volna, mielőtt elfogyasztott volna ebédre egy-két látogatót, sikerült egy
kábítólövedékkel elaltatni. A grizzly is meglépett a betonbarlangból, és
mielőtt befogták volna, széttépett egy pár szerencsétlen antilopot.
  Nehéz meló volt minden dögöt a helyére terelni és úgy-ahogy megnyugtatni, de
mindegy, túl vannak rajta. Ken már csak egy dologra vágyott: aludni akart.
  - Ken! - kiáltott be valaki a folyosóról.
  - Mi a franc van már megint? - csattant fel Ken dühösen. - Fáradt vagyok,
Joey, értsd meg! Ha valami gond van, oldjátok meg nélkülem, és hagyjatok már
békén, jó? 
  - Te vagy a főnök, Ken! Gyere már! A jaguárok...
  - Mi van velük?
  - Hát... Nem is tudom - nyögte Joey. - Szóval... Csak fekszenek a földön, és
nem mozdulnak.
  - Ó, hogy az a...! - Ken felkapta a puskáját, és olyan eszeveszett
sebességgel rohant ki az ajtón, ahogy Lionel szokott az elé dobott húsdarabra
vetődni. - Hozd a kutyákat!
  A jaguárok ketrecét a gondos ápolók úgy rendezték be, hogy az öt állat a
lehető legotthonosabban érezze magát: a tágas kifutó talaját borító sűrű
aljnövényzet között csörgedező mesterséges patakocska egyik partjára még néhány
jókora fát is ültettek.
  Ken valamivel Joey előtt ért a ketrechez, félrelökdöste a rácsok előtt
toporgó gondozókat, és bebámult. Az egyik fa tövében, egy hatalmas vértócsa
közepén három mozdulatlan jaguár hevert.
  - Az istenit! - kiáltotta, és hátra, a ketrec bejárata felé indult.
  - Be akarsz menni? - kérdezte Joey.
  - Naná, te hülye - felelte Ken. - Ez a kibaszott munkám, hát nem nyilvánvaló?
  - Akkor én is megyek.
  Ken kirázta a puskájából a kábító lövedékeket, két éles lőszert nyomott a
helyükbe, és miután az egyik gondozó kinyitotta a ketrec gondosan lezárt és
elreteszelt ajtaját, elszántan belépett a nyíláson. Kétrét görnyedve, lövésre
kész fegyverrel osont a tőle tíz-tizenkét méterre álló fák, és az alattuk
heverő jaguárhullák felé. Joey a két hatalmas doberman pórázát szorongatva
követte.
  - Hol a francban lehetnek? - suttogta Reinhardt. - Hol a másik kettő?
  - Ken! Vigyázz! Balra!
  Ken megpördült, és megpillantotta az egyik bokorból kiemelkedő jaguár
pofáját. A vállához kapta a puskáját, és már-már lőtt, de az állat nem ugrott
rá, hanem sebzett kismacskaként nyivákolva, egyhelyben állva nézett vissza rá.
  Egy halk dörrenés hallatszott. A ketrec előtt feszülten várakozó gondozók
közül valaki egy altatóinjekciót lőtt az állatba.
  - Tovább mehetsz, Ken!
  Ötből négy, gondolta Reinhardt, és felkiáltott:
  - Egy még van valahol. Hé, ti, odakint! Figyeljetek, jó? Semmi kedvem egy
ilyen veszett dög karmai közt megdögleni. Joey! Maradj a nyomomban...!
  Egyre közelebb ért a fákhoz. A tövétől a koronájáig alaposan szemügyre vette
a hozzá legközelebb állót, de semmi különöset sem fedezett fel rajta. Tovább
surrant a másodikhoz. Ezt is végigmérte. Semmi.
  Hirtelen dühös morgás halott a harmadik fa lombjai közül. Ken felkapta a
fejét. Az ágak megmozdultak, és előbukkant egy hatalmas nőstényjaguár.
Tulajdonképpen nem is az egész állat csak a feje, a tágra nyitott száj, a
hófehér, erős tépőfogak, és a közöttük kunkorodó hosszú, élénkpiros nyelv. Ken
felemelte a puskáját.
  Tehát itt van, gondolta. Az örült barom! Agyára ment a hőség, megveszett,
kiirtotta a társait, és most arra vár, hogy engem is szétcincáljon...
  A ravaszra tette az ujját, és meghúzta.
  Ám mielőtt a lövés eldördülhetett volna, Ken teste cafatokra robbant.
  - Jézusom! - bömbölte Joey.
  Eleresztette a kutyák pórázát, és a jaguárra lőtt. Az első dum-dum golyó
pontosan a vadállat alsó állkapcsát találta el. A fej szétrobbant, a sűrű
lombok közül mégis egy hátborzongató üvöltés harsant. Az egyik doberman a fának
támasztotta mellső lábait, és felfelé acsargott. Joey közelebb lépett,
másodszor is lőtt. A zöld falevelek közül valami másképp zöld lé cseppjei
hullottak az arcába...
  A bömbölés ismétlődött. Valami a földre zuhant, és a fiú felé vetődött. Joey
úgy érezte, két éles penge hasít a vállába, de nem látott semmit. Vagyis...
  A ketrec rácsai hirtelen szétfeszültek, és egy alig látható szellemalak
ugrott ki a kábán bámuló gondozók közé. A kutyák a utána vetették magukat. Az
egyik a láthatatlan valamire ugrott, összecsattintotta a fogait, de a következő
pillanatban már felhasított gyomorral a földre zuhant. Valaki felsikoltott,
szédült kiabálás támadt. Joey főnöke maradványaira meresztette a szemét. A
látványtól hányingere támadt, és a fa tövébe rogyott. Forgott vele a világ, de
valamin megakadt a tekintete.
  Alig karnyújtásnyira tőle egy hosszú, lándzsához hasonló szerszám hevert, az
éles penge végén pedig ott díszelgett a jaguár fejének csonkja.


  Dühös volt magára. Úgy viselkedett, mint egy éretlen kölyök.
Megbocsáthatatlan, és majdnem végzetes hibát követett el, amikor kidugta a
lándzsája végére tűzött koponyát a lombok közül. Maga sem tudta, mit akart
elérni vele. Tisztában volt vele, az oldalán tátongó sebet nem tudja egyedül
ellátni, vissza kell térnie a hajóra.
  Számára véget ért a vadászat - és talán az élet is.


New York, Bronx-i 4-es körzet, 
rendőrkapitányság, 2017 július 10. 20:07


  - Azt hiszem ez is érdekelni fog - mondta Frank MacKinley, és Augustin Gomez
elé tolt egy papírlapot. - A Fordham Road-i arénában a barátaink kicsináltak
két pankrátort.
  - A francba, akkor a jamaikai bandával együtt már tizenkilenc fickót nyírtak
ki.
  - Nem - mondta MacKinley. - A Washington hídon valaki kiirtotta az
Angyalokat. Tizennégyen voltak. Meg persze a két hídőr is meghalt, de lehet,
hogy őket az a motoros csürhe ölte meg.
  - Ez harmincöt... - Gomez megborzongott és eltűnődött. - Nem egészen egy nap
alatt, és egyedül a mi körzetünkben. Ezek a barmok vért isznak, vagy mi?
  - Lehet - bólintott MacKinley. - Vért isznak, és koponyákat meg emberbőrt
gyűjtenek. Mellesleg piszok gyorsan dolgoznak, mert a pankrátorokkal szinte
egyidőben vérfürdőt rendeztek az állatkertben. Levadásztak egy őrt, meg vagy
fél tucat jaguárt...
  - Harminchat. A főnök mit mond? - kérdezte Gomez, és megkavarta a kávéját.
  - Semmit. Várja a Szindikátus utasításait.
  - Akkor?
  - Mit akkor? Mi is várunk - mondta MacKinley.
  - Te Frank, én úgy érzem, tudom mi folyik itt!
  A testes zsaru nagyot fújt. Féloldalas pillantást vetett társára, és a
cigarettájáért nyúlt.
  - Hát persze, haver. Rengeteg vér, ahogy egy tisztességes dzsungelben szokás!
Erre gondoltál?
  Gomez türelmetlenül legyintett. Sejtette, hiába magyarázná.
  De azért...


New York, Grand Central Parkway, 
a La Guairdia repülőtér közelében, 
2017 július 10. 20:29


  - Győzni fogunk, győzni fogunk, győ-őő-őzni fogunk!
  A busz zengett az üvöltéstől. A Chicago Clubs baseballcsapata úgy ordítozott,
mintha egész New York-nak a tudtára akarná adni, hogy megérkeztek a nagy
meccsre.
  A sofőr már sokkal kevésbé érezte jól magát. Folyt a homlokáról a veríték,
idegesítette a sok nagyszájú majom bömbölése, elege volt a hőségből, elege volt
mindenből. Időnként ideges mozdulattal megtörölte az arcát, és fáradtan az útra
meresztette a szemét. Még húsz perc, míg a szállodába érnek, fél óra, mire
leadja a telepen a buszt, aztán irány haza, sör, zuhany, ágy...
  Hirtelen vadul a fékbe taposott, és szaporán pislogni kezdett.
  Mintha állt volna valami a busz előtt. Vagy mégsem?
  Sivító hangot hallott, egy fémtárgy koppant a szélvédőnek, aztán...
  Már nem maradt ideje rá, hogy felfogja, mi történt vele. Az üveggel együtt
szilánkokra hasadt a koponyája is.
  - Mi az isten volt ez? - kiáltott fel Phil Jordan, a csapat sztárja.
  - Megtámadtak minket!
  - Valamelyik mocskos csürhe megállította a buszt!
  - Adjunk nekik, fiúk!
  Az izmos legények gyorsan előrángatták a baseball-ütőket, és sorban
kiugráltak a buszból. Támadóállásba helyezkedve felsorakoztak, ütésre emelték a
keményfa bunkókat, és a sötétbe meresztették a szemüket.
  - Hol vagytok, töketlenek?
  - Gyertek elő, basszátok meg!
  Hirtelen megmozdultak az árnyak, és a semmiből egy legalább két és fél
méteres, sisakos óriás ugrott a fiúk elé. Lábán furcsa saru, és valamilyen
fémnek tűnő anyagból készült, térdig érő lábszárvédő volt. Két combja külső
oldalára fémlemezeket csatolt, széles, herevédővel és ágyékkötővel
egybekombinált fémövet viselt, meztelen combjait és felsőtestét pedig különös,
hálószerű anyag fedte. A bal alkarjához egy dobozszerű tárgyat erősített, a
jobb csuklóján pedig kéttenyérnyi széles fémpánt csillogott. Felemelte a kezét,
elfordított egy kart a bal vállát takaró páncéllemezen, majd egyetlen
mozdulattal leemelte róla, és az út repedezett betonjára dobta rövid, öblös
puskához hasonlító fegyverét.
  - Basszátok meg, ez kurva nagydarab fickó... - suttogta a játékosok egyike.
  - Mi van, betojtál? - acsargott Jordan. - Ennyien csak elbánunk a szeméttel!
  - Jó, jó, de mi van, ha a haverjai is ilyenek?
  - Hülye! Ekkora állat minden kétszázadik évben egy ha születik - jelentette
ki Jordan, de a következő pillanatban rá kellett jönnie, tévedett.
  Miközben az óriás megnyomott az álla alatt két gombot, és leemelte
rastafrizurás fejéről az arcát is eltakaró fémsisakot, két másik, legalább
ugyanakkora, alak jelent meg mellette.
  - Fiúk, ezek hármasikrek, vagy mi?
  Jordan kezdett elbizonytalanodni, de nem engedhette meg magának, hogy ezt ki
is mutassa. Számtalan bunyóban vett már részt életében, és rendszerint
"végigállta" valamennyit.
  - Ha azok - mondta most -, jól megszenvedhetett az anyjuk, míg a világra
pottyantotta őket!... Jézusom, ez kibaszott ronda!
  Az első támadó leemelte a sisakját.
  - Mi a jó isten ez?
  - Basszátok meg, ez nem ember!
  Az óriás megrázta busa fejét, és mélyen ülő állatszemeivel a felsorakozott,
ütőket szorongató férfiakra bámult. Förtelmes "arcán" nyoma sem volt orrnak; a
pofacsontokból és az állkapcsa két oldalából egy-egy, karmos ujjhoz hasonló
nyúlvány állt ki, melyek végén hatalmas agyarak villogtak.
  - Ez csakis valami kibaszott földönkívüli lehet!
  - Hát, nem hasonlít az E.T.-re, az biztos... Adjunk neki!
  A lény beroggyantotta a térdeit, és miközben két társa is megszabadult a
sisakjától, kitárta karjait, és felüvöltött. A négy csontnyúlvány szétfeszült,
és mögötte felvillant az iszonyatos, hegyes fogsor.
  Immár a teljes kereten úrrá lett a bizonytalanság.
  - Most mi a szart csináljunk?
  A három Ragadozó nem hagyott sok időt a tűnődésre. Előrelendítették jobb
karjukat, a zsákmánynak kiszemelt férfiak közé ugrottak, és a csuklójukon lévő
fémpántból kilökődő kettős fémpengével villámgyors mozdulatokkal nekiláttak az
öldöklésnek.
  Nem egészen harminc másodperccel később Phil Jordant - a keretből utolsóként
- utolérte a maga Waterlooja.


New York, a Columbia Egyetem 
számítástechnikai laboratóriuma, 
2017 július 10. 19:45


  Jobeth Armstrong a letapogatóba helyezte a fémkorongot, és a konzol elé ült.
Megnyomott egy gombot, a képernyőre kiíródott menüből kiválasztotta megfelelő
alprogramot, és beírta a személyi kódszámát, meg az indítóparancsot.
  ANALIZÁLÁS MEGKEZDVE - üzent a gép.
  A monitoron megjelent a fémkorong háromdimenziós képe, meg egy rakás adat.
Jobeth hátradőlt a székében, és elégedetten figyelte a villódzó számokat és
betűket. A kávéscsészéje után nyúlt, de hirtelen felkapta fejét.
  AZONOSÍTHATATLAN ÖTVÖZET - ragyogtak fel a monitoron a vörös betűk.
  Jobeth villámgyorsan beírta a kérdést:
  ÖTVÖZET ÖSSZETEVŐI?
  AZONOSÍTHATATLAN ÖSSZETEVŐK - felelt néhány másodperc múlva a komputer.
  A lány eltűnődött. A gépben valamennyi ismert anyag és ötvözet adata benne
van. Lehet, hogy Mike bácsi mégsem olyan dilinyós, és tényleg nem földi eredetű
ez az izé?
  Lenyomott egy gombot, átváltott egy almenüre, és rövid gondolkodás után
rácsapott az egyik segédfunkció sorszámát jelző billentyűre.
  KERESÉS FOLYAMATBAN.
  A gép szédítő sebességgel dolgozott, és pár perc múlva visszaüzent.
  AZONOSÍTATLAN ANYAG DOKUMENTÁLVA.
  LISTA - írta be Jobeth.
  ADATBEVITEL IDEJE: 1995. SZEPTEMBER 04. HELYE: LOS ANGELES, CALIFORNIA
EGYETEM TERMÉSZETTUDOMÁNYI KARA. SORSZÁM: 916/95. RÉSZLETEK LETILTVA. SZIGORÚAN
TITKOS INFORMÁCIÓ.
  Jobeth tudta, ez mit jelent. A kormány valamelyik szerve, vagy a Szindikátus
elvégeztetett valami munkát az egyetem laboratóriumában, aztán valamilyen ok
miatt zárolták a vizsgálati anyagot. Ilyesmi már náluk is előfordult. Már
korábban is belebotlott hasonló adathalmazokba, de mindig kerülte, hogy
beleférkőzzön valamelyikbe. Most azonban úgy érezte, rákényszerül a
komputerkalózkodásra...
  Kihúzta a fiókját, kivett egy tenyérnyi panelt, a konzol megfelelő
csatlakozójába dugta, majd legalább negyed órán át őrült sebességgel verte a
billentyűket.
  Ismerte a rendszer felépítését, és tudta: az adathalmazt védő kódrendszerben
valahol kell lennie egy logikai átjárónak, amelyen keresztül a
rendszerszervezők időnként elvégezhetik az állományok felfrissítését.
  KÓD ELUTASÍTVA - jelent meg a képernyőn a felírat. - KÉREM SZÁLLJON KI AZ
ADATBÁZISBÓL!
  Jobeth halkan átkozódni kezdett, megtörölte izzadt homlokát, de nem adta fel.
  KÓD ELUTASÍTVA - írta ki a gép újabb ötpercnyi próbálkozás után.
  - Nem létezik, hogy kifogsz rajtam, te szemét! - mormolta a lány, és tovább
püfölte a billentyűket. A kis Buster-panel kijelzői úgy villództak, akár egy
özönvíz előtti, '88-as Cougar indexlámpái. Teljesítménye sokszorosan felülmúlta
a köznapi modellekét, sebessége pedig lehetővé tette, hogy a legtöbb esetben az
illetéktelen behatolás észlelése előtt bevégezze feladatát.
  De még így sem volt könnyű.
  A monitoron újra és újra feltűnt a két baljóslatú szó:
  KÓD ELUTASÍTVA.
  KÓD ELUTASÍTVA.
  KÓD ELUTASÍTVA.
  Végül:
  KÓD ELFOGADVA.
  - Na végre! - sóhajtott fel Jobeth, és nagyot kortyolt a kávéjából. - Lássuk,
mi a franc ilyen borzasztóan fontos, hogy ennyire védeni kell...
  916/95 SZÁMÚ ANYAG LISTÁZÁSA - írta be gyorsan, és imádkozni kezdett, nehogy
megszakadjon a modemek közötti kapcsolat.
  Szerencséje volt: a gép ontani kezdte az információkat.
  916/95 SZÁMÚ ANYAG/ BESZÁMOLÓ DR. JEROME A. HUTCHINSON KUTATÁSAIRÓL
/1995.09.04.
  TÁRGY: RÉGÉSZETI LELET VIZSGÁLATA
  LELET FELTALÁLÁSI HELYE: LOS ANGELES
  KÖRÜLMÉNYEI: KATASZTRÓFA (FELTÉTELEZHETŐEN NEM TERMÉSZETI) SORÁN ROMBADŐLT
ÉPÜLET ÁTKUTATÁSA SORÁN ELŐKERÜLT EGY TELJESEN ÉP KOPONYA. A VIZSGÁLAT
KIDERÍTETTE, EGY KARDFOGÚ TIGRIS MEGLEPŐEN ÉP MARADVÁNYA. (A FAJRÓL TOVÁBBI
INFORMÁCIÓK A TERMÉSZETTUDOMÁNYI KAR PALEONTOLÓGIAI "PAL-C" ALKÖNYVTÁRÁBAN.)
  A VIZSGÁLATOT VÉGZŐ KUTATÓCSOPORT A KOPONYA FELÜLETI ANALÍZISE SORÁN
KIDERÍTETTE, HOGY A CSONT FELÜLETÉT MOLEKULÁRIS VÉDŐRÉTEG BORÍTJA.
  VÉDŐRÉTEG ANYAGA: ISMERETLEN.
  VÉDŐRÉTEG FELVITELÉNEK TECHNOLÓGIÁJA: ISMERETLEN
  AZ FBI UTASÍTÁSÁRA TOVÁBBI KUTATÁS FELFÜGGESZTVE, KOPONYA ÁLLAMILAG
LEFOGLALVA.
  INFORMÁCIÓ VÉGE.
  Jobeth megszédült. Jó néhány másodpercbe telt, míg figyelmét ismét fókuszálni
tudta. Ujjai eleinte tétován, aztán egyre gyorsabban táncoltak a billentyűkön:
  ÖSSZEHASONLÍTÁS: A KOPONYÁT BORÍTÓ FEDŐRÉTEG ÉS A FÉMKORONG FELSZÍNI
VIZSGÁLATA SORÁN TALÁLT ANYAG KÖZÖTTI AZONOSSÁGOK MEGÁLLAPÍTÁSA - írta be az új
parancsot.
  A gép jó ideig nem válaszolt, és a lány már attól tartott, hogy mégis
megszakadt a kapcsolat, amikor...
  Kurta, elektronikus pendülés hallatszott a PC beépített hangszórójából.
  MINDKÉT ANYAG ISMERETLEN. MINDKÉT ANYAG AZONOSÍTATLAN.
  A KÉT ANYAG MEGEGYEZIK.
  Jobeth-nek összeszorult a gyomra, és hirtelen hányingere támadt.
  Jézusom, gondolta. Szentséges Isten, ez nem lehet igaz!
  Pedig igaz volt.
  És ez az egyszerű tény beláthatatlan komplikációkhoz vezetett.


New York, Bronx-i körzet, 
4-es rendőrkapitányság, 
2017 július 10. 20:32


  - Na, nekem mára elég - jelentette ki MacKinley.
  - Haza mégy? - kérdezte Gomez.
  - Igen. Te még maradsz?
  - Egy ideig.
  - Akkor szevasz... Ha valami adódna, hívj! Kivételesen bekapcsolom a
csipogómat.
  - Oké.
  MacKinley végigment a folyosón, odaintett az ügyeletes pultja mögött ásítozó
őrmesternek meg a kapu mellett ácsorgó két fegyveres őrnek, és kilépett az
utcára. Előhúzta a zsebkendőjét, megtörölte izzadt arcát, a közelben álló
Fordjához sétált. úgy érezte, szétrobban a feje; nagyon elege volt már a véres
hullákból, meg a sorozatos gyilkosságokról érkező hírekből. Fogalma sem volt
róla, ki, vagy kik végzik a mészárosmunkát, nem is sejtette, hogy mi vele a
céljuk, és tulajdonképpen nem is nagyon érdekelte az egész. A dolgok
előbb-utóbb maguktól is megoldódnak, ami meg nem, arra meg köp egyet az ember,
és elfelejti. MacKinley tartotta magát a legfontosabb zsaru-elvekhez: kerüld a
golyókat, ne akaszkodj össze a főnököddel, vigyázz a heréidre, és húzd ki
valahogy a nyugdíjig!
  Nem volt hős, soha nem is képzelte magát annak. A rendőrséghez is csak azért
állt be, mert a főiskola elvégzése után egyszerűen nem talált más melót, aztán
észre sem vette, és máris eltelt néhány év. Eddig még csak-csak elviselte
valahogy, de az elmúlt huszonnégy órában történtek teljesen kiborították. Semmi
kedve sem volt egy a tömeggyilkos csürhe után nyomozgatni. Ugyan milyen esélyei
lehetnének a rendőröknek olyan fickókkal szemben, akik szinte az utolsó szálig
kiirtották a város két legerősebb és legfélelmetesebb bandáját, több száz ember
szeme láttára észrevétlenül meggyilkoltak két pankrátort, és lőfegyverek
használata nélkül megöltek egy rakás jaguárt...?
  MacKinley nagyot sóhajtott, és az arcát törölgetve felnézett az égre. Lehet,
hogy Gomez mégsem olyan dilis, és tényleg valami természetfölötti, vagy
földönkívüli lények garázdálkodnak a városban? De miért éppen New Yorkot
választották, és azon belül is miért éppen az ő körzetüket szemelték ki?
Ráadásul még ez a meleg is...
  MacKinley beszállt a kocsijába, és őrült sebességgel végighajtott a kihalt
Kingsbridge Road-on.
  Tíz perccel később lefékezett, egy fémkapu elé állt, és megnyomta a
távvezérlő gombját. A kapu kinyílt, MacKinley pedig behajtott a pincegarázsba.
Alig szállt ki, egy másik kocsi állt az övé mellé.
  - Helló Frank! - szállt ki belőle egy csokoládébarna bőrű fiatal lány.
  - Szia Jobeth! Hogyhogy ilyen későn jössz haza?
  - Volt egy kis különmunkám - mondta a lány, és mielőtt bezárta az autóját, a
hóna alá kapott egy nehéznek tűnő papírdobozt.
  - Hát a Szindikátus már nem csak a rendőröket dolgoztatja agyon? - kérdezte
Frank, és felnevetett.
  - Ó, nem erről van szó - felelte Jobeth, és a lift felé indult. - Egy
magánjellegű munkát kellett elvégeznem. Vagyis... Te, Frank - fordult hátra
hirtelen -, nem ugrasz be hozzánk egy percre? Vendégünk van, és szeretnélek
bemutatni neki.
  - Nem is tudom - tétovázott MacKinley. - Ebben a melegben...
  - Van ventillátorunk - mondta a lány. - Meg sörünk is.
  - Oké, meggyőztél! - mosolygott Frank. - Különben kösz a meghívást.
  Mindketten beléptek a liftbe, és Jobeth megnyomta a gombot.
  - A nagybátyám van nálunk - mondta. - Los Angelesből jött. Ő is rendőr.
  - Ó, zsarutalálkozót rendeztek?
  A lány komolyan MacKinley szemébe nézett. Homlokán apró verítékcseppek ültek.
  - Azt hiszem, Frank, most egészen másról van szó...


New York, Tibbet Avenue, 
2017 július 10. 22:08


  - Képzelheted, teljesen kikészültem - mondta Joey, és újra teletöltötte a
poharát. - Csak ültem ott, mint egy hülye, bámultam Ken testét, a döglött
jaguárokat, szorongattam ezt a lándzsát, a vállamból ömlött a vér...
  Siona melléje ült, és szelíden átölelte a vállát.
  - Aztán megjöttek a zsaruk, de látszott rajtuk, hogy nem nagyon izgatja őket
a dolog - folytatta Joey dühösen, és az asztalra dobta a nehéz fémrudat,
melynek két végéből méteres pengék meredtek elő. - Azt mondták, nincs emberük a
nyomozáshoz. Érted te ezt? Kent megöli valami barom, nekik meg nincs elég
emberük! Még azzal sem törődtek, hogy ezt a fémvacakot lefoglalják, mint tárgyi
bizonyítékot!
  - Nyugodj meg - suttogta Siona. - Nem a te hibád...
  - Én elmegyek a kapitányságra, és megkeresem a főnöküket! Nem létezik, hogy
hagyják, hogy a legjobb barátom gyilkosa simán megússza!
  - És a sebed?
  - Szarok rá! - fakadt ki Joey. - Különben már alig fáj, és egész jól tudom
mozgatni a karom. Ha kell, elmegyek a Szindikátushoz, vagy akár magához a jó
Istenhez is!
  - Jól van, persze, elmész - mondta Siona, és egy csókot lehelt a fiú nyakára.
Tisztában volt vele, hogy Joey semmit sem érne el, ha ilyen felbőszülten
berontana a rendőrségre, sőt, lehet, hogy még csak bajt zúdítana a saját
nyakába. - Elmész, és én is elkísérlek, de előtte szépen megvacsorázunk. Jó
lesz így?
  - Nem érdekel a vacsora! - Joey idegesen felpattant. - Ken meghalt, hát nem
érted?
  Siona is felállt, és a fiú vállára tette a kezét.
  - De igen, értem. - mondta és, megérintette Joey sebét. - Egészen átvérzett a
kötés. Kicserélem, és mehetünk.
  - Oké, oké! - adta meg magát Joey. - Tudom, hogy hülyének nézel. De valamit
tennem kell! Nem hagyhatom ennyiben, hogy...
  Siona lábujjhegyre állt, és megcsókolta a fiú ajkait. Joey átölelte, és
magához szorította.
  - Hozom a kötszert - mondta a lány egy hosszú perc után.
  Joey levetette magát az egyik fotelba. Megnyomott egy gombot a TV
távkapcsolóján, és amíg Samantha az elsősegélydoboz után kotorászott, üres
tekintettel bámult a képernyőre, ahol valami ósdi krimi jelenetei peregtek.
  Hogy imádják az ilyesmit az emberek, gondolta. De aki már közelről látta,
milyen a halál...
  Csatornát váltott. Inkább valami hülye videoklipet néz, mint ezt.
  - Helló, halló, fiúk lányok! - üvöltötte Damon King, a sikeres DJ.
- Odavagyok a boldogságtól, legyetek ti is, jó? És tudjátok miért? Mert itt van
velem a stúdióban... Még én magam is alig hiszem el, hogy itt vannak a
keményzene sámánjai, a Harley Fuckinson Band! Szevasztok!
  Hat vigyorgó, terepszínű ruhába öltözött srác jelent meg a képernyőn.
  - Szevasztok, fiúk! - ismételte Damon King. - Sok mindent tudunk már rólatok,
de azt hiszem, egyet még soha nem kérdeztek meg tőletek. Mit jelent a nevetek,
és miért éppen ezt választottátok?
  - A "Harley" - magyarázta tudálékosan az egyik fiú - egy régi motormárka, a
Harley Davidson nevéből ered, és azért választottuk, mert mindannyian szeretünk
motorozni. Csak úgy, hobbiból.
  - A "Fuckinson"-t azt hiszem nem kell megmagyarázni - vette át a szót a
társa. - Azt meg azért választottuk, mert baszni még jobban szeretünk. Csak úgy
hobbiból...
  Joey torzan elvigyorodott a TV előtt.
  - Hülye tahó...
  A képernyőn szivárványszín sávok vibráltak: a Damon King vadul legyezett
technicolor álomkabátjának szárnyaival.
  - Hát ez nagyon jó! He-he-he! Azt hiszem, fiúk, ezzel rajtatok kívül még
nagyon sokan így vagyunk - vihogott. - Fiúk, lányok, ti, ott a TV-k előtt, jól
figyeljetek! A Harley Fuckinson most bemutatja legújabb, eddig még sohasem
játszott számát, amiben egy egész tánckar szerepel, és a címe... Mi is a címe?
- fordult a zenekar felé.
  - Ez egy nosztalgikus nóta. A címe: "Nem jártam én Vietnamban, de imádom a
napalm szagát".
  - Fantasztikus! - kiáltott Damon King. - Tehát, következik a Harley
Fuckinson, és a napalm szaga!
  Néhány másodpercnyi csend után beindult az őrjítő zene, és a kísértetiesen
villogó, lassan felerősödő fények megvilágították a rohamcsapatnak öltözött
tánckart, meg a műfegyvereket szorongató zenekart.
  - "Nem jártam én Vietnamban, de imádom a napalm szagát..." - üvöltötte
fejhangon az énekes, és érzékien vonaglott hozzá.
  Francos playback, gondolta Joey, és már-már csatornát váltott, amikor...


New York, Riverdale Rock Café, 
2017 július 10. 22:02


  Santa komoran felhajtotta az italát, és máris újból teletöltötte a poharát.
Be akart rúgni, el akarta magát kábítani, hogy ne érezzen semmit, ne emlékezzen
semmire. Ki akarta verni a fejéből az öldöklés emlékét, a barátai hulláinak
látványát, és meg akart szabadulni attól a furcsa érzéstől, ami már a híd óta
kínozta. Amikor látták, hogy a bandából senki sem maradt meg, elindultak, hogy
összeszedjenek néhány embert, és fegyvereket szerezzenek, de a végén ebben a
kocsmában kötöttek ki: tipikus példája az elmélet és a gyakorlat közti
eltérésnek.
  - ...rendőrségi híreink következnek - jelentette a TV-ben a bemondónő.
  - Kapcsold már ki azt a szart! - ordított valaki rekedten a pult mögött álló
csaposra. - A tököm se kíváncsi a zsarukra!
  A csapos átbámult a cigarettafüstös terem másik végébe.
  - Én igen - mondta.
  - Én meg nem! - Az egyik asztal mellől felállt egy fickó, és egy félig evett
hamburgert vágott a pult fölé függesztett TV képernyőjére.
  - ...hallgassák meg Al Dabrowsky beszámolóját - mondta a bemondónő, és a
stúdióban, mellette ülő vékony, menyétarcú férfi felé fordult. - Tessék, Al!
  - Mi a faszt hallgassam egy hülye polák süketelését? - kiáltott valaki a
kocsmában.
  - Én inkább azt a TV-s picsát hallgatnám, akár egész este - mondta valaki
más.
  - Ez az, baszd meg: te csak hallgatni tudnád, mert csak pofád van, de az nagy
- felelte a csapos, de a felharsanó röhögés közepette a TV felé nyúlt.
  - ...tömegmészárlás - mondta éppen Al Dabrowsky. - A George Washington híd
nyugati hídfőjénél egy motoros bandát semmisítettek meg...
  - Baszd meg, Santa, ezek nem ti vagytok?
  - Jé, ez a majom az Angyalokról szövegel!
  - Hangosítsd fel! - kiáltotta Santa, és közelebb lépett a TV-hez.
  - ...nem sokkal utána pedig egy jamaikai kábítószercsempész bandát -
folytatta Dabrowsky szenvtelenül. - De nehogy azt higgyék, hogy egy önjelölt
igazságosztó akarja megtisztítani a várost a szennytől...
  - A kurva anyád szenny, az! - morogta Magoo.
  - ...mert az este folyamán a Chicago Clubs baseball csapatát, korábban pedig
két pankrátort is meggyilkoltak. Az áldozatok fejét valamennyi esetben
levágták, és a kegyetlen hóhérok legtöbbször még az áldozatok bőrét is
lenyúzták. Felmerülhet a kérdés, mit tesz a rendőrség a gyilkos, vagy egyesek
szerint gyilkosok kézrekerítéséért? Ezidáig semmit! A Szindikátus bűnügyi
szóvivője szerint...
  - A jamaikaiakat is... - mormolta Santa.
  - Mi van? - kérdezte Magoo.
  A nagydarab férfi eltűnődött.
  - Ott a hídnál láttam valamit - mormolta. - Nem vagyok benne biztos, hogy mi
volt az. Abban a kibaszott sötétben meg lövöldözésben... Szóval eddig azt
hittem, hogy a jamaikaiak döngettek el minket. De hallod: őket is kinyírta
valaki.
  - ...tudósítás következik a Sydney-Wellington tengeralatti vasútvonal
átadásáról - közölte a bemondónő.
  - Most már tényleg kapcsold át azt a szart, jó? - kiáltott a hamburgerdobáló,
és a csapos ezúttal engedelmeskedett.
  - Ki a franc csinálhatta? - kérdezte Magoo.
  - Engem inkább az érdekel, hogy te mit akarsz csinálni - mondta Zoom.
  - Még nem tudom.
  - "...Nem jártam én Vietnamban..." - ordította a TV-ből a Harley Fuckinson
frontembere.
  - Ez se jobb - legyintett a hamburgerdobáló, és visszaült a helyére.
  - "... de imádom a napalm szagát!"
  Santa csak bámult a mocskos pultra.
  A TV hangszórójából éles sistergés hallatszott, utána pedig egy óriási
robbanás.
  Santa felkapta a fejét, és hitetlenkedve a képernyőre meresztette a szemét.


New York, Fieldstor Road, 
2017 július 10. 20:50


  - Szia, papa! Helló, Mike bácsi! Nézzétek kit hoztam!
  - Jó estét - mondta MacKinley, és belépett a szobába.
  - Szevasz, Frank! - állt fel Carl Armstrong az asztal mellől, melyen ott
hevert Harrigan nyitott fémkofferje. - Rég láttalak. Mike, ez itt Frank
MacKinley, azt hiszem hadnagy, a bronxi rendőrkapitányság dísze.
  - Mike Harrigan, szintén hadnagy, Los Angelesből - nyújtotta a kezét
Harrigan.
  - Jó estét, uram - mondta MacKinley. - Jobeth már említette, hogy kollegák
vagyunk. Hivatalos ügyben tartózkodik a városban, uram?
  - Szólíts csak Mike-nak, Frank. - Harrigan visszaült a helyére. - Különben...
Nem is tudom. Bonyolult história.
  MacKinley az asztal mellé ült, Armstrong pedig töltött neki egy pohár italt.
  - Ezt idd ki, fiú! - bíztatta. - Nagyon nyúzottnak látszol.
  - Köszönöm. Rám is fér - felelte MacKinley, és felsóhajtott. - Szörnyű napom
volt. Vagyis... Már a tegnap is rettenetes volt.
  - Sok melótok van? - kérdezte Carl.
  - Még hogy sok? - MacKinley összefűzte a tarkóján az ujjait. - Rengeteg!
Egyik gyilkosság a másikat éri, ráadásul ez a hőség...!
  - Nocsak - kapta fel a fejét Harrigan. - Hány esetetek volt?
  - Vagy féltucatnyi - mondta MacKinley. - De hulla annál több. Olyan az egész,
mintha a zárt osztályról nyári vakációra engedték volna a közveszélyes szadista
flúgosokat. Képzeljétek, ezek az elmebetegek levágták az áldozatok fejét, és
...
  - Lenyúzták a bőrüket - fejezte be Harrigan lassan.
  - Honnan tudod? - nézett rá csodálkozva MacKinley.
  - Már találkoztam ilyesmivel - felelte Harrigan, és Armstrongra nézett.
- Ezek ők, Carl. Visszajöttek.
  - Kik? Te tudod mi ez az egész? Hányan vannak? Milyen fegyvereik vannak?
Mikor jöttek? - MacKinley egyre izgatottabb lett.
  - Hohó, fiú, csak sorjában! - mondta Harrigan. - Levegőt is vegyél. -
Elgondolkodott. - Jól van, mindent elmondok amit tudok. Ezek a gyilkosok nem
emberek. Földönkívüliek.
  - Affrancba - kiáltotta MacKinley. - Épp ezzel szédített napközben Gomez!
  - Gomez? - nézett rá Harrigan, és felhúzta a szemöldökét.
  - A társam - magyarázta MacKinley elfúló lélegzettel. - Már egy jó ideje csak
arról beszél, hogy valahogy több csillag van az égen, mint máskor, meg hogy
olyan az egész, mint '95-ben, Los Angelesben...
  - Érdekes - mondta Harrigan. - Be tudnál mutatni ennek a Gomeznek?
  - Persze. De előre megmondom: nem normális a srác. Meg is értem. Intézetben
nőtt fel. Az anyja öngyilkos lett, az apját meg éppen '95-ben ölték meg valami
balhéban a Los Angeles-i metrón.
  - Ismerős sztori - bólintott Harrigan, és szája körül elmélyültek a stressz
véste ráncok.
  - Mondd már tovább! - kiáltott MacKinley idegesen. - Szóval földönkívüliek.
És?
  - Én Ragadozóknak nevezem őket - folytatta Harrigan. - Nem tudom hányan
vannak. Vadászni jönnek a Földre. Embervadászatra. Ez a hobbijuk. A fegyvereik
egy részét ismerem, van is belőle egy-egy mintadarab - mutatott a fémkofferra.
- Egy kicsit utánanéztem a mocskoknak. Mindig egy forró nyáron érkeznek. Akkor
kezdődik számukra a vadászidény.
  MacKinley kiguvadt szemekkel bámult Harriganre, és a fülledt meleg ellenére
is jeges borzongás futott végig a hátgerincén.
  - Mióta járnak ezek ide?
  - Erre inkább majd én válaszolok - lépett be Jobeth, és az asztalra tette a
fémkorongot. - Megvizsgáltam ezt a vacakot, Mike bácsi, úgy, ahogy kérted.
  - És? Sikerült kideríteni, hogy miből van?
  - A Földön nem létezik ilyen ötvözet, de még az egyes fémek sem - mondta a
lány. - Viszont találtam valamit.
  - Mondd már, kislányom, ne tépd az idegeinket! - kiáltott Carl elszürkült
arccal.
  - Egy bevonat van rajta. Ugyanolyan, amit egy Los Angeles-i katasztrófa után
meglelt kardfogú tigris koponyáján találtak. Tudjátok, mit jelent ez?
  - Sejtem... - nyögte MacKinley.
  - Mit? Mit? - kérdezte Carl Armstrong.
  - Az a robbanás akkor következett be, amikor én kinyírtam a dögöt - mondta
Harrigan. - Vagyis, amikor felszálltak az űrhajójukkal. A koponya is a trófeáik
között volt.
  - És? Hogy jön össze ez az egész? - Carl már semmit sem értett.
  - A lényeg az, papa - mondta nyomatékkal Jobeth -, hogy a Ragadozók zsákmánya
között ott volt egy kardfogú tigris is. Ennek a kis cicusnak a fajtája pedig
több tízezer éve kihalt...


New York, Bronx-i körzet, 
4-es rendőrkapitányság, 
2017 július 10. 21:00


  Gomez kábultan nyomogatta a számítógép billentyűit, és bár megpróbált a
játékra koncentrálni, gondolatai újra és újra visszatértek a gyilkosságokhoz.
  Egyre inkább a meggyőződésévé vált, hogy nem emberek hajtották végre a
mészárlásokat, és hogy az ügyek nemcsak egymással, de valahogy a huszonkét év
előtti Los Angeles-i szörnyűséggel is kapcsolatban vannak. Azok a sátáni
gyilkosok gátlástalanul, megállíthatatlanul öldöklik az embereket...
Tehetetlennek érezte magát, és - bár még magának sem vallotta be - félt. Lehet,
hogy ő lesz a következő?
  Mikor a játékban az orvlövészek már harmadszor lőtték szitává kis figuráját,
hirtelen dühösen a gépre csapott.
  Elég volt, gondolta. Elég a gyilkosságokból, a hullákból, a vérből és a
mocsokból! Elég volt mindenből!
  Felpattant a helyéről, és kiviharzott a szobából.
  - Hová mész, Aug? - kérdezte az ügyeletes őrmester.
  - Még nem tudom.
  - Erre már megint rájött a bolondóra - mondta a őrmester a kapu mellett álló
őröknek, mikor Gomez kirohant az utcára.
  Gomez bevágódott a kocsijába. Fogalma sem volt róla, merre tart, de amikor az
út szélén meglátott egy apró kis templomot, csikorogva lefékezett. Kiszállt a
kocsiból, a kapuhoz lépett, és bezörgetett.
  - Ki az? - kérdezte egy fáradt, bizonytalan hang.
  - Szeretném, ha segítene, atyám - mondta Gomez.
  - Nekünk nincs pénzünk, gyermekem, és elvinni sem lehet tőlünk semmit. Menj
szépen dolgodra, és ne háborgasd Isten házát!
  - Tőlem nem kell tartania, atyám. Rendőr vagyok. Szeretném, ha beeresztene.
Szükségem van rá, hogy beszélgessek valakivel...
  Lehetett valami a hangjában, mert az öreg pap némi tétovázás után kinyitotta
a kaput.
  - Mutasd a jelvényedet!
  Gomez a zsebébe nyúlt, és előretartotta a fekete bőrtokot. A pap kikapta a
kezéből, becsapta a kaput, majd egy perccel később újra kinyitotta.
  - Gyere be, fiam.
  Gomez belépett a kopott, málladozó vakolatú, de tiszta előtérbe.
  - Ne haragudjon, atyám... - kezdte, de az alacsony, feketeruhás pap
közbevágott:
  - Megértheted, óvatosnak kell lennem. Alig egy hónapja - ugyanígy éjszaka,
ahogy most te is - bezörgetett hozzám két férfi. Feldúlták az egész templomot,
de persze nem találtak semmit. Dühükben nekem estek. Egy hete jöttem ki a
kórházból.
  Gomez megborzongott.
  - Őszintén sajnálom, hogy...
  - Túl vagyok rajta - mormolta az öreg. - De gyere beljebb! Gyere hát!
  A pap nyomában Gomez belépett az előtérnél alig valamivel nagyobb, két szál
gyertyával megvilágított terembe.
  - Sajnos a lámpák nem működnek. Kikapcsolták az áramot - magyarázta a pap
szégyenkezve. - Már csak alig néhányan járnak el az igehirdetésre, és nekik
sincs pénzük az adakozásra. A Szindikátus sem támogat minket. Nem törődnek a
vallással. Az igazat megvallva az emberek lelkével sem.
  - Így hangulatosabb - suttogta Gomez, és körülpillantott. Mélyen beszívta a
tömjénfüsttől illatos levegőt, és eszébe jutott a gyermekkora, amikor még a
szüleivel minden vasárnap reggel elmentek a templomba. Aztán azokra az időkre
gondolt, amikor a kereszténység üldözött szekta volt csupán a cézárok
Rómájában. Szertartásaikat a föld alatt, hasonlóképp fénytelen zugokban
végezték... Hosszú utat tettek meg az új időszámítás első százada óta. Az
elismertség, a gazdagodás nem vált a hit előnyére. Azzal, hogy a vesztére tör,
a Szindikátus átszerveződésre kényszeríti az egyházat - és meglehet, épp ez a
folyamat fogja megmenteni. - Hangulatosabb...
  - Én is ezzel vigasztalom magam - mondta a pap. - De ülj le, és áruld el, mit
tehetek érted! Miben segíthet egy öregember egy fiatal, keménykötésű rendőrnek?
  Gomez felsóhajtott.
  - Nem is tudom, atyám. Csak... Nincs senkim, és valakinek el akartam mondani,
mennyire gyűlölöm a világot!
  - Megértelek - bólintott keserűen a pap. - Bár nem érezhetek együtt veled. A
csapások, amiket elszenvedtél...
  - Tudja, atyám, nagyon korán elvesztettem a szüleimet. - Gomez a hosszú pad
támlájára könyökölt, és a tenyerébe hajtotta a fejét. - Az egész eddigi életem
azzal telt el, hogy sorra gyilkoltam az embereket... Most meg itt van valami,
és érzem... biztos hogy ő ölte meg az apámat, és én félek, félek...
  A pap együtt érzően bólogatva hallgatta az összefüggéstelen szóáradatot. Már
volt ideje hozzászokni a depresszió szorításában vergődő emberek vallomásaihoz.
  - Már nem hiszek semmiben, nem akarok semmi, csak szeretnék elbújni, elmenni
innen... Atyám, hol van ilyenkor az Isten? Hol van a Megváltó?
  A pap elgondolkodott, és amikor Gomez felemelte a fejét, mélyen a szemébe
nézett.
  - Tudod, fiam, ezen már én is sokat gondolkoztam - ismerte be. - Azt hiszem,
mi magunk, mi emberek üldöztük el őket. És ennek nem csupán a világ
elgépiesedése az oka. Volt idő, amikor még sokan hittek. De Jézus azt
tanította: "Ne ölj!", és az emberek mégis öltek. Sőt, papi áldással vonultak a
csatába. Hogyan vezethette volna őket Jézus? Vajon segít-e, ha azt mondjuk:
"Engem Jézus vezérel", ha semmit sem törődünk azzal, amit mondott? Nagyon
kevesen éltek csak Jézus útmutatásai szerint, és a legtöbben egy... egy
vállalkozónak nézték, aki egy kérésre minden bűnüket a vállaira veszi. Azt
mondták: "Hiszünk Jézusban, és nagyon jó vallásunk van, mert Jézus hajlandó
volt rá, hogy meghaljon a bűneinkért..."
  Gomez kitörölt egy könnycseppet a szeméből, és hirtelen rádöbbent: a pap is
legalább annyira rühelli a világot, mint ő maga. Felállt.
  - Ne haragudjon, hogy zavartam, anyám - motyogta, és kitámolygott a
templomból.
  Tétován rótta az utcákat, és mikor megfájdult a feje a hőségtől és az
olvadozó aszfalt szagától, elhatározta, bemegy valamelyik bárba, és megiszik
valamit.
  Az utca túloldalán megpillantott egy sápadtan világító neonfeliratot: KÉK
OSZTRIGA BÁR. Arrafelé indult.
  Mielőtt belépett egy szakadozott plakátokkal borított kapun, furcsa érzése
támadt.
  Felnézett az égre, tétován végigpillantott a néptelen, alig megvilágított
utcán, szemét meresztgetve felbámult a háztetőkre. Senkit sem látott, de
mégis... Mintha valaki figyelte volna.
  Megtörölte verítékben úszó arcát, és megrázta a fejét.
  Lassan tényleg az agyamra megy ez az egész, gondolta, és megszaporázta
lépteit; szinte futott a hosszú, sötét folyosó végén lévő, egy pislákoló vörös
lámpával megvilágított vasajtó felé.
  Már-már benyitott, mikor az ajtó mellől, a falba vájt mélyedésből egy láncra
kötött kutya ugrott elé.
  Gomez meglepetten hátrahőkölt, majd tenyérrel felfelé kinyújtott a kezeit.
  - Nyugi, haver, csak be szeretnék menni...
  Az ugatásra a vasajtón kinyílt egy kis ablak, és kikukkantott rajta egy kövér
férfi.
  - Mit akarsz?
  - Miért, mit akarhatok? - kérdezett vissza Gomez.
  - Öt dolcsi a beugró.
  - Nem sok ez egy kicsit? Oké, oké - mondta gyorsan Gomez, mikor a dagadt be
akarta csapni az ablakot. - Itt van.
  A zsebéből előhalászott egy gyűrött ötdollárost, és a fickó markába nyomta.
  - Tessék.
  Az ajtó csikorogva kinyílt. Az előtérben a dagadt mellett egy izmos óriás
állt, és félreérthetetlen mozdulattal Gomez felé nyúlt.
  - Megmotozlak, haver.
  Gomez hátraugrott, és előrántotta a jelvényét.
  - Zsaru vagyok. Van fegyverem, de inkább magamnál tartom.
  - Zsaru? - vihogott a kövér. - Nyomozgatsz valaki után? Mert ha igen, akkor
nem mehetsz be!
  - Nem, csak inni akarok egyet.
  - Akkor meg nem zsaru vagy, hanem szomjas. Add ide szépen azt a stukkert! -
mondta az óriás. - Amikor elmész visszakapod.
  - Tudod, mi itt nagyon vigyázunk ám a rendre - magyarázta a dagadt, és egy
alacsony fémszekrénybe tette Gomez pisztolyát.
  Gomez végigment egy újabb folyosón, majd belépett a döngő gépzenétől hangos,
lilás, villódzó fénnyel megvilágított terembe. Lassan körülnézett. A színpadon
két aranyszínűre festett testű, meztelen lány a ritmusra szeretkezést mímelt, a
hosszú bárpult előtti szűk kis táncparketten néhány szemlátomást benarkózott
pár dülöngélt. Gomez leült az egyik asztalhoz, és intett a pincérnőnek.
  - Mi kell? - lépett hozzá a rövid bőr miniszoknyát, felül semmit viselő nő.
  - Hozz egy üveggel valami erőset - mondta Gomez. - Meg ideküldhetnél valakit.
  - Kurvát akarsz?
  - Olyasfélét.
  - Fiút vagy lányt?
  - Lányt, ha lehet.
  A pincérnő ringó csípővel és hullámzó keblekkel ellibegett, és kisvártatva
visszajött egy teli palackkal, meg két pohárral.
  - Előre fizetsz - közölte nyersen. - Két húszas.
  - Mennyi? - hüledezett Gomez.
  - Harminc a pia, tíz a csaj.
  Gomez fizetett, és mikor már a harmadik pohár italt hajtotta fel, mellé
somfordált egy alig felöltözött, nagymellű, szőkített, erősen kisminkelt lány.
  - Helló! - mondta. - Cicis vagyok.
  Gomez tetőtől-talpig végigmérte.
  - Azt látom.
  - Ez a nevem - magyarázta a lány. - Téged hogy hívnak?
  - Szólíts Fütyinek.
  - Szép név.
  - A tiéd is.
  Néhány percig csendben iszogattak.
  - Hol akarod? - kérdezte a lány. - Nem mintha sürgetnélek, csak tudod,
melóznom kell. A WC-ben is jó lesz, vagy inkább fizetsz még egy tízest, és
hátramegyünk? Tudod, van itt egy kis szoba. Csak egy ágy van benne.
  Gomez gyomra görcsbe rándult a gondolatra, hogy akár egy ujjal is hozzá kell
érnie egy agyonhasznált, összemocskolt priccshez.
  - Mennyi lenne, ha eljönnél velem?
  - Úgy érted, egész éjszakára?
  - Úgy.
  - Nem is tudom... - tétovázott a lány. - Figyelj, ott a fiúm a pultnál,
megkérdezem, jó? De ne tűnj el!
  Gomez utánanézett, és egyre kevésbé volt kedve a dologhoz. Felállt, megfogta
az üvegét meg a poharát, és átsétált a bárpulthoz. Felkapaszkodott a magas
székre, és bámulni kezdte a mixer-csapos háta mögött álló, lehalkított TV-t.
Valami rockbanda üvöltözött. Gomez szórakozottan hallgatta a bárban lüktető
zenét, és figyelte a némán tátogó, műfegyverekkel hadonászó zenekart, meg az
egyenruhába bújtatott táncosokat. Ásított egyet, és érezte, hogy kezd hatni az
ital.
  Ez a jó, gondolta, legalább eltompul az agyam, és nem kell gondolkodnom, nem
fogok érezni semmit. Nem fogok félni...
  Hirtelen azonban adrenalin áramlott szét az ereiben.
  - Hangosítsd fel! - üvöltött a mixerre.
  - Mit?
  - Azt a kibaszott TV-t! Hangosítsd már fel!
  A fickó kapkodva engedelmeskedett. Az ajtónálló felé tekintgetett közben - de
Gomezt sem ez, sem a zaj, a bűz nem foglalkoztatta már. Valami történt a
TV-ben.
  Valami furcsa.
  Valami rettenetes...
  Jézusom, gondolta Gomez a képernyőn megjelenő fantomok láttán. Hát ilyenek
vagytok, rohadékok?
  Különös módon nyugalom árasztotta el.
  Pedig sosem volt még biztosabb abban, hogy a végső küzdelem következik. Hogy
hamarosan meg kell halnia.


New York, Fieldstor Road, 
2017. július 10. 22:01


  Jobeth zavarodottan magukra hagyta férfiakat, és átvonult a szobájába.
  Vérszomjas idegenek a Földön, gondolta, és megremegett. Olyan, mint valami
rossz sci-fi regény...
  Hogy elterelje a gondolatait a Ragadozókról, bekapcsolta a TV-t.
  - "...de imádom a napalm szagát!" - bömbölte egy szakadt rocker. úgy
vonaglott, mintha a szintetizátorokat és erősítőket tápláló magasfeszültség
járná át meg át a testét. A körülötte kavargó párában egyenruhába bújtatott
táncosfalka parádézott: jobbra át, balra át...
  Öldöklés. Mindenhol csak öldöklés, gondolta Jobeth.
  Aztán hirtelen felsikoltott.


  - Apa! Gyertek be! Gyertek gyorsan!
  Carl Armstrong összerezzent a lánya hangjára. Hirtelen azt hitte, azok a
dögök betörtek hozzájuk, és úgy rohant át a másik szobába, mintha az élete
függne a gyorsaságtól. Harrigan és MacKinley követte.
  - Mi van, miért...? - kérdezte Carl, de mikor a lánya remegő kézzel a
képernyőre mutatott, elakadt a szava.
  A rockbanda egyik tagja egy vértócsában feküdt a stúdió padlóján. Az egyik
táncos mellén óriási seb tátongott. Az ember azt hihette volna, hogy ez is a
show-hoz tartozik, de amikor az énekes is összerogyott, és a playbackről tovább
szólt a hangja, sejteni lehetett, hogy valami egészen másról van szó...
  Élesen felsistergett valami, és egy kisebbfajta rakétának is beillő lövedék
letépte egy másik táncos fejét. Vér fröccsent, és egy lobbanással lángra kapott
az egyik díszlet terepszínű vászna. A füstérzékelő néhány pillanat múlva
beindította a magas mennyezetre szerelt tűzoltószerkezetet. A csapokból vastag
sugárban spriccelni kezdett a víz, és ekkor...
  Kékes-sárgás villanások közepette a semmiből kibontakozott egy alak.
  Hatalmas, emberszerű test. A lény fejét furcsa fémsisak fedte, és a rázuhogó
vízcseppek egyre láthatóbbá tették zöldes bőrét, és rémisztő felszerelését. Az
egyik hulla mellett guggolt, és a jobb csuklójára szerelt hosszú, kettős
fémpengével éppen neki akart látni, hogy lenyiszálja az egyik szerencsétlenül
járt ember fejét, mikor rájött, hogy láthatóvá vált. Felugrott, meglóbálta
hosszú lándzsáját, és a bal vállára szerelt rövid csövű, lőfegyvernek látszó
valamiből vaktában lövöldözni kezdett. Bömbölt, lőtt, üvöltött; sorban leszedte
a kamerákat, és a képernyő hirtelen elsötétedett...
  - Ő az! - suttogta Harrigan. - Ő.
  MacKinley az ajtóhoz ugrott.
  - Állj! - kiáltott utána Harrigan. - Mire odaérsz, már úgyis meglép.
  MacKinley megtorpant, és a telefonhoz ugrott.
  - Felhívom Gomezt!
  Ahogy felkapta a kagylót, csipogni kezdett a személyi hívója. MacKinley
megnyomott rajta két gombot, és tárcsázni kezdett a telefonon.
  - Frank?
  - Te vagy az, Aug? Éppen most akartalak...
  - Láttad?
  - Láttam - dünnyögte MacKinley. Úgy érezte magát, mint aki angyalport szívott
fel - úgy egy kilónyit a jobbik fajtából. - Én, és még vagy százmillióan. És
most?
  - Gyere be a kapitányságra. Siess! - kiáltotta Gomez.
  MacKinley a kijárat felé lódult.
  - Várj, fiú! - mondta Harrigan. - Mi is megyünk! Carl, hozz valami fegyvert!
  - Mike, én inkább... - kezdte Carl.
  - Oké, maradj itt, és vigyázz a cuccomra. Jobeth?
  - Megyek!
  Armstrong a kinyitott egy fémszekrényt, és egy ismétlőpuskát, meg egy doboz
lőszert nyomott Harrigan kezébe.
  - Gyengécske, de egyelőre ez is megteszi - mondta Harrigan. - Készítsd elő a
többit!
  - De Mike...
  Kirohantak a lakásból, és a lift elé álltak. Harrigan megnyomta a hívógombot.
  - Ez egy olyan földönkívüli volt? - kérdezte a lány.
  - Igen - felelte Harrigan. - Egy Ragadozó.
  Megérkezett a lift. Beléptek, és egy fél perc múlva kiszálltak a
pincegarázsnál.
  - Az én kocsimmal menjünk - mondta Jobeth. - Gyorsabb, mint a tiéd, Frank.
  - Helyes. Én vezetek.
  A lány MacKinley kezébe dobta a kulcsot. Mindhárman beugrottak, és MacKinley
visító kerekekkel kihajtott az utcára.


New York, Tibbet Avenue, 22.14


  Siona dermedten állt a szoba ajtajában, és a TV-re meresztette a szemét.
  - Ez volt az! - kiáltott fel Joey. - Nézd csak! - Felugrott a helyéről, és
felkapta az asztalon heverő lándzsát. - Ugyanilyen fegyvere volt!
  - Azt hiszem, Joey, még kitart egy darabig a kötésed... Veled menjek?
  - Eszedbe ne jusson! - ordította a fiú. - Zárd be utánam az ajtót, és...
és... - A szavakat kereste. - Visszajövök! - suttogta azután, és elviharzott.


New York, Riverdale Rock Café, 22.15


  - Mi a szar volt ez? - zihált Magoo.
  - Én nem tudom, de az biztos, hogy ez nyírta ki a többieket - dünnyögte
vészjóslóan Santa, és a kijárat felé indult.
  - Most meg hová mész? - kiáltott utána Zoom.
  - A zsarukhoz.
  - Micsoda?!
  - Ők biztos többet tudnak erről az izéről, mint mi. Odamegyek, aztán majd
meglátjuk. - Körbenézett az elcsendesedett kocsmában. - Ki jön velem?
  - Én - mondta Magoo határozottan.
  - Rám ne számíts - felelte Zoom.
  - Beszari alak vagy - mondta Santa. - Más jelentkező?
  - Tudod mit, Santa? - kérdezte a hamburgerdobáló. - Menj oda, tudd meg amit
akarsz, és ha kellünk, akkor itt megtalálsz minket. Egy ilyen döggel még
csak-csak összeakaszkodom, de hogy én a zsarukhoz menjek, olyan nincs.


New York, Kék Osztriga Bár, 22.17


  Gomez kábultan meredt a képernyőre.
  - Kedves nézőink - jelent meg a képernyőn egy holtsápadt bemondónő arca -,
elnézésüket kérjük a technikai hibáért. Véletlenül bejátszottunk egy részletet
a holnapra tervezett horrorfilmből. Sajnos még nem tudjuk, hogy történhetett
meg, hogy a két adás összekeveredett, és egymásra vetítődött. A Szindikátus
kommunikációs csoportja már dolgozik az eseten, és hamarosan közöljük önökkel a
hivatalos magyarázatot. Most pedig nézzék meg a...
  Gomez felhajtotta az italát.
  Tehát a Szindikátus ködösít. Érthető, el akarják kerülni a tömeghisztériát.
Egymásra vetítődött a két adás... Hülyeség! Persze azt mégsem mondhatják el,
hogy egy francos földönkívüli dög több millió néző szeme láttára, egyenes
adásban halomra ölt egy zenekart meg egy fél tánckart...
  Kirohant az utcára, és megkereste a kocsiját. MacKinley előtt akart
megérkezni a kapitányságra.


4.

VÉRVÁGY


Az utcán folyó vérpatakok
fájdalom- és bánatfolyammá egyesülnek.
Az utcán folyó vérpatakok
már a bokámig érnek.
A folyók vörösek,
a nők zokognak.
A háztetők vérpettyesek
az utak felszakadtak.
Vége mindennek...

Jim Morrison: Villámfény és napfogyatkozás


  Gomez már a kapu előtt toporgott, mikor MacKinley, Harrigan és Jobeth
megérkezett.
  - Frank!
  - Baszd meg Winnie, igazad volt! - kiáltott fel MacKinley, és kiugrott a
kocsiból. - A rohadt életbe, az a mocsok tényleg úgy nézett ki, mint valami
ördög! A főnök már megérkezett?
  - Persze, odabent van - mondta Gomez. - De a Szindikátustól még mindig nem
jött semmi utasítás. Habár engem nem is nagyon érdekel, mit mondanak.
  - Mi a francot akarsz csinálni? - kérdezte MacKinley.
  Mielőtt Gomez válaszolhatott volna, melléjük lépett Harrigan.
  - Azt hiszem, fiúk, jobb lenne, ha odabent beszélgetnénk...


  Mind a négyen bementek az épületbe, és egyenesen a kapitány szobája elé
vonultak. Gomez benyitott.
  - ...igen, uram, természetesen, uram - mondta a kapitány a telefonba, és
ideges mozdulattal megtörölte a homlokát. - Persze, nem teszünk semmit... Igen,
leállítom a nyomozást... Igen, uram. Értem. Köszönöm, uram! - Lecsapta a
kagylót. - A kurva istenit! - motyogta, majd az ajtóra meresztette a szemét.
- Mit akar, Gomez?
  Gomez belépett, és intett a többieknek, kövessék.
  - Mi van, felvonulást rendeztek? - kérdezte a kapitány. - Kik maguk? - bámult
Harrigan-re és a lányra.
  - Az úr Mike Harrigan, a Los Angeles-i rendőrségtől - mondta MacKinley.
  - És mi a szart akar itt? - dühöngött a kapitány. - Most nem érek rá
vendégekkel foglalkozni.
  Harrigan keserűen elvigyorodott.
  Úgy látszik, gondolta, a kapitányi csillaggal együtt agybajt is
osztogatnak...
  - Nem vendégségbe jöttem, uram - mondta.
  - Hanem? Nehogy azt mondja, hogy véletlenül erre járt, és most bele akar
avatkozni a mi ügyeinkbe! - A főnök Gomezre nézett. - Nem történt semmi
különös. Menjenek szépen haza.
  - De a TV-ben... - próbálkozott MacKinley.
  - A TV-ben? Mit látott a TV-ben, MacKinley? - kérdezte a kapitány.
  - Az a dög... Uram, biztos, hogy ez nyírta ki a jamaikaiakat, meg a többieket
is! - csattant fel Gomez. - És ezt maga is legalább olyan jól tudja, mint én!
  - Szintén zenerajongó? - A kapitány remegő kézzel rágyújtott. - Szar ez, nem
rendőrség. A két legjobb emberem benarkózik, aztán idejön, hogy a közös
látomásaikról pofázzon... - előrehajolt. - Mondok én maguknak valamit! Nem
történt semmi. A jamaikaiakat egy rivális banda irtotta ki. Az Angyalokkal a
Szindikátus kommandósai végeztek. Nincs semmi dolgunk az egésszel. Menjenek
haza, és aludják ki magukat! Holnapra...
  - És a két pankrátor? - kérdezte Gomez dühösen. - Meg a jaguárok? Meg az
állatkerti gondozó? Az ő fejüket talán egy villám hasította szét? Miért akarja
elkenni az ügyet, főnök?
  A kapitány Gomez elé ugrott, és megmarkolta az ingét.
  - Nem akarok elkenni semmit - sziszegte. - Nincs semmiféle "ügy", te makacs
barom! Történt néhány gyilkosság...
  - Néhány? - MacKinley idegesen felnevetett.
  - ...de mindegyikről tudjuk, ki követte el. Pusztuljanak az irodámból!
  Harrigan úgy érezte, ideje közbeszólnia.
  - Na ide hallgass, te szarzsák - mondta nyugodt hangon. - Igenis történtek
gyilkosságok, és egyiket sem tudod megmagyarázni. Igenis volt valami a TV-ben,
és te is láttad. Legalább annyit tudsz, mint mi, de rádparancsoltak a gazdáid,
és ezért le akarod állítani a nyomozást. Ugye így van? Mit féltesz, baszd meg,
a nyugdíjadat? Hát nem fogtad fel, hogy a gyilkosok nem emberek? Beszélj, vagy
szétrúgom a szaros seggedet!
  A kapitány mélyen Harrigan szemébe nézett, majd az íróasztala mögé
somfordált, és lezökkent a székébe.
  - Igen, baszd meg, a nyugdíjamat féltem - mondta fáradtan. - A nyugdíjamat,
meg a szaros seggemet. - Elnyomta időközben végigégett cigarettáját, és egy
újabbra gyújtott. - Jól van, igazatok van. A Szindikátus valóban azt akarja,
hogy ne tegyünk semmit. És ha ők azt akarják, én is azt akarom!
  Harrigan mondani akart valamit, de hirtelen görcsös köhögés szakadt fel a
melléből. Az íróasztal előtt álló egyik székhez támolygott, lerogyott, és
hadonászva integetni kezdett, adjanak neki valami innivalót. A kapitány a
sarokban álló hűtőszekrényre mutatott, mire MacKinley odaugrott, kivett belőle
egy üveg ásványvizet, és Harrigan kezébe nyomta. Harrigan nagyot kortyolt, és a
szájába dobott egy tablettát.
  - Ha már így összetegeződtünk - nézett rá a kapitány. - Árulj el valamit...
baszd meg! Nem te vagy az a Harrigan, aki '95-ben már összeakadt ezekkel a
dögökkel?
  - De igen - felelte rekedten Harrigan. - Honnan tudsz róla? Hírzárlat alá
vették az ügyet.
  - Az okos nigger sok mindenre rájön - mondta a kapitány. - Különben akkoriban
még én is a nyugati parton éltem. Los Angelesben.
  - Akkor meg miért akarsz csahos kutya módjára engedelmeskedni annak a rohadt
Szindikátusnak?
  - Ha ők akarnak valamit, akkor nagyon jó okuk van rá. - A kapitány felállt.
- Különben nemsokára idejön az üggyel foglalkozó csoport egyik vezetője, és
személyesen veszi kézbe a további nyomozást. Higgyétek el, fiúk - fordult Gomez
és MacKinley felé - én is szeretnék odasózni ezeknek a dögöknek, de nem
tehetem. A továbbiakban nem lesz rátok szükség. Tényleg; menjetek haza, és
felejtsétek el az egészet!
  - Beszélni akarok azzal a főokossal - mondta Harrigan. Peter Keyesre gondolt,
aztán arra a torzóra, amivé Keyes változott a legutóbbi Ragadozó diszkosza
nyomán - és úgy érezte, menten szétrobban a visszafojtott indulattól.
  A kapitány elgondolkozott.
  - Rendben van - mondta végül. - Maradjatok itt, és ha egyáltalán szóba áll
veletek, tőlem kifaggathatjátok...
  Harrigan feltápászkodott, és MacKinley vállaira támaszkodva kitántorgott a
helyiségből. Jobeth és Gomez - miután jelentőségteljes pillantást vetettek a
kapitányra - követték. Átmentek Gomez szobájába, és leültek.
  - Nem adjuk fel - mondta Harrigan. - Bármilyen magyarázattal állnak majd elő
a Szindikátus emberei, én nem nyugszom, míg a Ragadozók közül ki nem irtok egy
párat!
  - Miért gyűlöli őket ennyire? - kérdezte Gomez.
  - Miért? - Harrigan eltűnődött. - Mondjuk úgy, személyes okaim vannak rá.
  - Az éppen nekem is akadna... - mondta Gomez elhomályosuló tekintettel.
  - Erről már beszéltem Mike-nak - szólalt meg MacKinley.
  Harrigan a lányra, majd az asztalon álló komputer-terminálra pillantott.
  - Jobeth, nem tudnál azzal a vacakkal belemászni a rendőrségi
nyilvántartásba?
  - Megpróbálhatom - felelte a lány. - Mire vagy kíváncsi, Mike bácsi?
  - Tudni akarom, hány olyan gyilkosság történt ez elmúlt egy hónapban New
Yorkban, ahol levágták az áldozatok fejét, lenyúzták a bőrüket, vagy ahol
különösen kegyetlen módon végeztek velük - mondta Harrigan, és újra rátört a
köhögésroham.
  - Hozzak vizet? - nézett rá Gomez együtt érzően.
  - Nem, köszönöm - fújtatott Harrigan. - De ha lenne valami szesz, azt
megköszönném. Legyen whisky, vagy valami hasonló...
  - Kimegyek az ügyeletes őrmesterhez - mondta Gomez. - Neki biztosan lesz
egy-két lapos üvege... - Kilépett az ajtón.
  - Hívd fel Carlt! - kérte Harrigan MacKinley-t. - Szeretném, ha idejönne, és
elhozná a csomagomat.
  - Rendben - MacKinley a telefonhoz lépett, de mielőtt tárcsázhatott volna,
egy rendőr nyitott be a szobába.
  - Hé, Frank, van itt egy fickó, és azt mondja, veled szeretne beszélni.
Vagyis azzal, aki a levágott fejű hullák ügyében nyomoz.
  - Már nem nyomozunk - mondta MacKinley komoran. - Oké, megyek. Jobb, ha most
nem jön be ide...
  Harrigan az ölébe tette a Carltól kapott puskát. Módszeresen megvizsgálta,
majd hat lőszert nyomott a tárba.
  Tényleg, gondolta, miért ilyen fontos, hogy megverekedjem a Ragadozókkal?
Úgysem győzhetem le őket...
  Hogy miért, te hülye? - csattant a fejében egy vékony, erőszakos hang.
Ugyanazért, amiért az ősember is nekiugrott a családjára rontó fenevadaknak!
  De nekem nincs családom, tűnődött Harrigan.
  A te családod Jobeth, Carl, Gomez, MacKinley, meg rajtuk kívül még az a
néhány milliárd ember, aki a Földön él. Közéjük tartozott Danny, Jerry, sőt,
talán még Willie király is...
  Harrigan a homlokát ráncolta. Józanabb perceiben nemigen érzett lelki
rokonságot a '95-ös űrlény által lemészárolt vudu-mágussal.
  Ugyan, mi közöm nekem mások bajához? Mit izgassam magam azért, hogy a
Ragadozók kinyírtak néhány bűnözőt?
  Kinyírtak legalább ugyanannyi ártatlant is, érvelt a hang. Törődj bele,
Harrigan: a te sorsod az, hogy szembeszállj velük, mindent megtégy azért, hogy
örökre elkotródjanak, hogy felejtsék el a Földet, ez embereket. Vagy győzöl,
vagy meghalsz. Más választásod nincs. Meg persze gondolja Danny-re, meg a
többiekre is. Gondolj Schafferre! Bosszú kell állnod értük!
  Schaffer? Miért álljak bosszút egy ismeretlenért?
  Igaz, hogy soha nem találkoztál vele, de nagyon is jól ismered. Ő ugyanolyan
volt, mint te vagy.
  Harrigan felszisszent. Ez már az elevenébe vágott, hiába tagadta volna.
  Ó, ha mellettem lehetne a hollandus barom! Igaza volt Carlnak: egyedül szart
sem érek...
  Hát nem veszed észre - incselkedett a hang -, hogy máris vannak társaid?
  - Alszol, Mike bácsi?
  Harrigan összerezzent.
  - Nem. Találtál valamit, Jobeth?
  - Igen. Gyere, nézd meg ezt a listát! - A lány hátrébb gurult a székével,
hogy Harrigan is a képernyő elé férjen. - Összegyűjtöttem minden adatot.
  Harrigan hosszú listára bámult, és fennhangon olvasni kezdett:
  - Július 9.-e, Washington híd: tizenhat áldozat. Manhattan Pszichiátriai
Központ: négy áldozat. Gunhill Road: tizenhét áldozat. Fordham Aréna: két
áldozat. Tennyson Színház: egy áldozat. North American Bank: huszonkét áldozat.
Central Parkway: huszonnégy áldozat. Music Magic TV stúdiója: tizenegy áldozat.
- Harrigan a lányra nézett. - Úgy emlékszem, ott csak négy embert ölt meg.
  - Meg hetet, amit nem mutatott a kamera - mondta Jobeth. - Egy másik listán
részletezve vannak a nevek is.
  - Az most nem érdekes - mondta Harrigan, és tovább olvasott.
  - Van még? - kérdezte néhány másodperc múltán.
  - Igen. Tovább lapozok - mondta lány, és rábökött a kurzorra, mire a képernyő
váltott.
  Harrigan csak akkor eszmélt rá, hogy kifehéredett ujjakkal az asztal szélét
markolássza, amikor a lista végére ért.
  - Szentséges isten! - Felsóhajtott, visszaült a helyére, és bekapott egy
tablettát. - Több, mint százötven ember!
  Na látod, szólalt meg a fejében a hang. Ezért kell harcolnod ellenük...
  - Igen - bólintott a lány. - És tudod mi az érdekes? Három nap alatt zajlott
le az egész. Ezek szerint még nincsenek itt túl régen.
  Harrigan megremegett.
  - De ez tudod, mit jelent? - kérdezte.
  A lány értetlenül nézett rá.
  - Azt, hogy most sokkal többen vannak!
  Csak lassan ébredt saját kifakadásának értelmére.
  Jézusom, gondolta. Schaffer alig bírt el eggyel, és én is csak véletlenül
tudtam megölni azt a másikat... Mi a francot csináljunk most egyszerre ennyi
vérszomjas döggel?
  - Van még valami érdekes - mondta Jobeth fátyolos hangon. - A Bronx-i
állatkertben rejtélyes körülmények között elpusztult négy jaguár, meg az egyik
őr. A koponyák a helyükön maradtak.
  - Még ez is! - kiáltott Harrigan fáradtan.
  - Igen, még ez is - mondta MacKinley. Harrigan észre sem vette, hogy
benyitott az ajtón. - Gyere, Joey! Mike, ez itt Joey Powell. Abban a bizonyos
állatkertben gondozó, és végignézte, ahogy a társát megölte egy Ragadozó.
Hozott nekünk valamit.
  - Uram... - Joey zavartan beljebb somfordált, és Harrigan kezébe nyomott egy
hosszú, rongyba burkolt tárgyat. - Igen - mondta. - Az a rohadék szétlőtte
Kent, és engem is megvágott, de ő is kapott egy sebet! Kénytelen volt
elmenekülni, és közben elvesztette ezt a micsodát...
  Harrigan kicsomagolta, és a magasba emelte a lándzsát.
  - Itt a Szindikátus ügynöke - rontott be folyosóról Gomez. - Megyünk?
  Harrigan felállt.
  - Nagy meccs lesz - mondta. - Kíváncsi vagyok, hány perc után akar majd
lecsukatni minket...
  Jobeth és Joey kivételével átvonultak a kapitány szobájába. A Szindikátus
ügynöke - egy ötven év körüli, jól megtermett, izmos, megviselt arcú férfi - a
számítógép képernyője előtt ülve tanulmányozott valamit.
  - Jöjjenek csak, Harrigan - nézett a belépőkre. - Már régóta szerettem volna
megismerni.
  - Hagyjuk az udvariaskodást, jó? - mondta Harrigan. - Miért állítják le a
nyomozást? Miért hagyják, hogy a Ragadozók kedvük szerint garázdálkodjanak a
városban?
  Az ügynök felemelte a kezét.
  - Egy pillanat, Harrigan, egy pillanat! A nyomozást nem leállítjuk, hanem
átvesszük. Arról pedig szó sincs, hogy hagynánk, hogy a Ragadozók nyugodtan
öldököljenek. De nem próbálunk ellenállni. Mondjuk inkább úgy, hogy
ellenőrizzük a tevékenységüket.
  - Ez mit jelent? - kérdezte Gomez. - Talán azt, hogy amíg magukat, vagyis a
Szindikátus embereit nem fenyegeti közvetlen veszély, addig nem foglalkoznak a
dologgal?
  - Ezt is jelenti - bólintott az ügynök. - Meg még valami egészen mást is.
  - Tehát jól sejtettem - mondta Harrigan. - Maguk meg akarnak egyezni velük! A
saját céljaikra akarják felhasználni őket, meg a technikájukat! Arra nem
gondoltak, hogy a szuperzsoldosaik milyen könnyedén maguk ellen fordulhatnak?
  - Higgyen nekem, egészen másról van szó - mondta az ügynök. - Egész vaskos
aktánk van magáról, Harrigan. Tudjuk, hogy mit művelt Los Angelesben, és '95
óta is figyelemmel kísérjük minden lépését. Vagyis... Eleinte az FBI figyelte
magát, később pedig mi, a Szindikátus. A főnökeim elismerik az érdemeit, és
felhatalmaztak rá, hogy minden kérdésére válaszoljak. A Ragadozók ügyében nincs
titkunk maga előtt.
  Harriganben tovább forrt a düh.
  - Akkor árulja el, hogy mi a francért nem irtják ki őket? - Leült, és
idegesen bekapott egy tablettát.
  - Nem tesz jót magának ez a sok serkentő, Harrigan - mondta az ügynök
mosolyogva. - Egy kicsit idegesnek látszik.
  - Valóban? Maga milyen lenne, amikor megtudja, hogy egy másik bolygóról
érkezett bestiák három nap alatt százötven embert öltek meg?
  - Nem elég pontosak az információi, Harrigan. Nem százötven, hanem a New York
peremvárosait is beleszámítva közel négyszáz olyan haláleset történt, amiért
feltételezhetően a Ragadozók a felelősek. Még szerencse, hogy csak ezen a
vidéken ténykednek.
  - Ténykednek? Mészárolnak! - kiáltott fel elborzadva MacKinley.
  - Igen, így is lehet mondani - bólintott az ügynök.
  - Csak így lehet mondani! - kiáltott Harrigan. - Hát nem fogták fel, hogy
ennek az öldöklésnek soha sem lesz vége? Ezek már több tízezer éve idejárnak!
  - Tudjuk. És vége lesz. Amint vége a nyárnak, a forróságnak, most is el
fognak menni, ahogy eddig minden alkalommal tették.
  - És addig? - Harrigan megszédült. Nem létezik, hogy a Szindikátus ennyire ne
törődjön az emberekkel, gondolta.
  - Addig várunk, és elviseljük a csapást - mondta az ügynök. - A leghelyesebb,
ha így gondol rájuk: mint holmi bibliai csapásra. Mint amikor a Nílus vérré
vált, vagy amikor a sáskák...
  - Persze, mert nem a maguk fejét kaszabolják le - morogta MacKinley. - Tudja
mit? Teszek a kibaszott sáskáira!
  Harrigan nyugalomra intette.
  - Tehát, miért nem lépnek közbe? - kérdezte erőltetett higgadtsággal.
  - Amint az imént is mondtam: tudjuk, hogy már régóta idejárnak - kezdte az
ügynök. - Egyes feltételezések szerint az ő vadászszenvedélyük okozta a
dinosaurusok kihalását. Lehet, hogy ez túlzásnak tűnik, de ne felejtsék el, ők
minden vadságuk ellenére jóval civilizáltabbak... vagy, mondjuk inkább így,
fejlettebbek nálunk. Vadászni jönnek, kalandot keresnek, és amikor kielégítik
vágyaikat, szépen visszamennek oda, ahonnan jöttek. - Elmosolyodott. - A bús
fenébe. Az X bolygóra, túl a csillagokon.
  Harrigan elhúzta a száját.
  - Vicces fiú. De ha ilyen régen itt gyilkolásznak, miért csak mostanában
fedeztük fel őket? - firtatta. - Alig több mint harminc év telt el a Conta
Mana-i eset óta, '95 pedig mintha csak tegnap lett volna.
  Az ügynök furcsán elmosolyodott.
  - Ó, tehát Schaffer sztoriját is ismeri? Persze, majdnem elfelejtettem:
tudunk a Dél-amerikai útjáról is. Különben nagyon logikus a válasz a kérdésére.
A Ragadozók a meleget kedvelik, és a történelem során szinte csak az Egyenlítő
környékén, leginkább Afrikában, Dél-Amerika dzsungeljeiben, a Közel-Keleten
portyáztak. Arrafelé pedig nem sok fejlett ország van. Az Egyenlítő övezetét
csak akkor hagyták el, ha valahol, a Föld egy másik részén különösen forró nyár
tombolt. Néhány évtizede azonban - feltételezhetően az üvegházhatás miatt -
elképesztően megváltoztak az éghajlati viszonyok, ezért a sarkvidékeket kivéve
szinte az egész Föld megfelelő lett a számukra... Higgye el, Harrigan, ezek
rettentően intelligensek! Annyi eszünk nekünk is van, hogy felfogjuk: úgysem
tudnánk velük megegyezni. Bevallom, megfordult a fejünkben, de rájöttünk,
nagyon jól ismerik a technikánkat. Lehet, hogy az ideérkező Ragadozók nem, de a
fajuk vezetői egészen biztosan. Tudják, mire vagyunk képesek, és mire nem, és
mi is tisztában vagyunk vele, mire képes akár egyetlen egy is közülük.
Gondoljon csak vissza, Harrigan, milyen volt a dzsungel odalent, Conta Manában,
és képzelje el, hogy milyen támadó, eleve tömeges gyilkolásra szánt fegyvereik
lehetnek. Viszont annak ellenére, hogy meg sem kíséreltünk tárgyalni velük -
teljesen hiábavaló próbálkozás lenne -, létrejött közöttünk egy hallgatólagos
megegyezés. Mi nem bántjuk az ő vadászaikat, ők pedig nem semmisítik meg
bosszúból a bolygónk teljes lakosságát.
  - Tényleg logikusan hangzik - mondta Harrigan -, de mindez azzal jár, hogy
ártatlan emberek százait ölik halomra...
  - Százait, és nem milliárdjait - mondta az ügynök, és felállt. - El kell
viselnünk. Az emberiség érdekében.
  - De meddig? - kérdezte Gomez.
  - Addig, amíg elég erősek nem leszünk ahhoz, hogy a Földön kívül verjük
vissza a támadásukat. Vagy addig, amíg meg nem szegik a szabályt, és nagyobb
pusztítást nem okoznak...
  - Tehát? - dünnyögte Harrigan.
  - Tehát megkérem, Harrigan, hogy nyugodjon meg, csitítsa le forrófejű fiatal
barátait, és ne tegyen semmit - intette az ügynök. - Ha erre nem hajlandó,
kénytelenek leszünk más eszközökhöz nyúlni.
  - Le akar csukatni? - kérdezte Harrigan.
  - Természetesen nem "akarom", de ha rákényszerít...
  - Csakhogy az emberek már tudnak róluk! - mondta MacKinley.
  - Arra a TV-adásra gondol? - kérdezte az ügynök. - Elsimítjuk a dolgot.
Kitalálunk majd valami nagyon is hihető magyarázatot. Akik pedig személyesen
találkoznak velük... Nos, azt hiszem, a legtöbbjük nem marad életben, de ha
valamelyiküknek mégis szerencséje van, az inkább felejteni próbál majd, és nem
harcolni.
  Harrigan hosszan az ügynök szemébe nézett.
  Lehet, hogy igazat mond, gondolta, és már éppen válaszolni akart valamit,
amikor az ügynök zsebében éles hangon csipogni kezdett egy minikommunikátor. A
férfi előhúzta a szerkezetet, bekapcsolta a parányi monitort, és elolvasta az
üzenetet.
  - Sajnálom, Harrigan, most el kell mennem - közölte nyugodt hangon. - Később
még beszélgetünk. Jól fontolja meg, amit mondtam, kérem!
  Harrigan bólintott, az ügynök pedig sietve elhagyta a szobát.
  - És most mi lesz? - kérdezte MacKinley.
  - Semmi - mondta Harrigan. - Ezekkel az érvekkel nem lehet vitatkozni.
  - Maga bedőlt ennek a süket dumának? - kérdezte Gomez dühösen. - Hülyeség az
egész! Még hogy "hallgatólagos megállapodás"! Egyáltalán ki volt ez a fickó? -
nézett a csendben figyelő rendőrkapitányra.
  - Nem is tudom - felelte bizonytalanul a kapitány. - Az biztos, hogy a
Szindikátustól jött. Megmutatta az igazolványát. Be is mutatkozott, de nem
értettem jól a nevét. Thomas valaki.... Wellnard, Werland, vagy valami
ilyesmi... - A fekete bőrű óriásra bámult. - Nos, Harrigan? Leáll?
  Harrigan mély lélegzetet vett, és válaszolni akart, szavai azonban görcsös
köhögésbe fúltak. Kétségbeesetten a torkához kapott, és a szája sarkából
előbuggyant egy csepp vér.
  - Szent isten, ez az ember teljesen kikészült! - kiáltott fel Gomez. - Hívj
orvost!
  MacKinley a telefon után nyúlt, de a kapitány megelőzte, és máris tárcsázta a
számot. MacKinley egy üveg ásványvizet loccsantott az ájuldozó Harrigan arcába,
Gomez pedig kétségbeesett igyekezettel próbálta a széken tartani az egyre
ernyedtebbé váló testet.
  - Tabletta... Lila. A zsebemben... - hörögte Harrigan.
  Gomez Harrigan zsebébe nyúlt, kivett belőle egy fémdobozt, és a tenyerére
szórt négy tablettát.
  - Hányat?
  - Ket... kettőt...!
  Gomez a magatehetetlen férfi fogai közé dugott két sötétlila pasztillát.
Harrigan erőlködve szétrágta és a köhögéssel küszködve lenyelte.
  - Most már jobb - lihegte néhány másodperc múlva. - Minden rendben.
  - A mentőknek nincs szabad kocsijuk és orvosuk - jelentette a kapitány. A
helyére dobta a telefonkagylót. - Mi lenne, ha átkísérnétek a hullaházba?
  - Mi van, ilyen szarul nézek ki? - próbált tréfálkozni Harrigan.
  - Nem így értettem - szabadkozott a kapitány. - Van ott néhány orvos barátom.
Igaz, a hullákhoz jobban értenek, mint az élőkhöz, de biztos tudnak majd
segíteni rajtad. Míg odaértek, átszólok hozzájuk.
  - Nem kell semmiféle orvos - mondta Harrigan, de MacKinley leintette.
  - Ne is tiltakozz, Mike! Szépen átmegyünk. Nincs messze, és azt hiszem, itt
már úgy sincs más dolgunk... Így van, főnök?
  Gomez és MacKinley kitámogatta Harrigant a folyosóra.
  - Beszólok Jobeth-nak - mondta MacKinley. - Jobb, ha ő is velünk marad.
  A lány követte őket. Joey, remélve, hogy a többiek megtudtak valamit,
felkapta az asztalon heverő lándzsát, és utánuk futott.


  Az utcán valamennyien beszálltak Jobeth kocsijába, és MacKinley a hullaház,
vagyis hivatalos nevén New York Törvényszéki Kórbonctan intézete felé vette az
irányt. Végighajtott a kihalt, sötét utcán, és hirtelen befordult az egyik
sarkon.
  - Mi van? Nem erre kell mennünk - mondta Gomez meghökkenve.
  - Tudom - felelte MacKinley, és a visszapillantó tükörbe sandított. - Azt
hiszem követnek minket.
  - A Ragadozók? - kérdezte Jobeth rémülten.
  - Nem tudom. Nem, nem ők. Nem hiszem, hogy ők motorokon járnának...
  MacKinley a lehető legkanyargósabb úton haladt a hullaház felé, de kísérőiket
nem sikerült leráznia. A motorosok tartották a távolságot, de állhatatosan a
nyomukban maradtak.
  Amikor megérkeztek a komor, szürke betonépület elé, MacKinley körbenézett. A
két motor úgy kétszáz méterre tőlük megállt.
  - Mi a szart akarnak ezek? - kérdezte MacKinley. - Odamegyünk?
  Harrigan előregörnyedve köhögni kezdett.
  - Hagyd őket a francba, inkább segíts! - mondta Gomez, és közös erővel
feltámogatták Harrigant a lépcsőn.
  Az alig megvilágított, tágas előtérben, a biztonsági őrök fülkéje mellől egy
halványzöld kezeslábasba öltözött férfi sietett eléjük.
  - MacKinley? Gomez? - nézett a két rendőrre, és amikor azok válaszul
bólintottak, folytatta. - Dr. Vartan vagyok. A főnökük már mindent elmondott.
Hol a beteg?
  - Én vagyok az - suttogta Harrigan elhaló hangon.
  - Valóban? - Az orvos végigmérte. - Rosszabbra számítottam... Jöjjenek
utánam! Remélem, nem félnek a halottaktól - fordult hátra mosolyogva, miközben
megnyomta a lift hívógombját.
  Gomez válasz helyett komoran felnevetett.


  A második emeleten szálltak ki, és miután végigmentek egy világoskék
csempékkel kirakott folyosón, Dr. Vartan benyitott az egyik, BONCTEREM feliratú
ajtón.
  - Sajnálom, élőkre nem vagyunk berendezkedve - közölte.
  Beléptek az átható vegyszerszagú terembe.
  - Én inkább a folyosón várok - mondta Jobeth.
  - Igen, kérni is akartam, hogy csak egyikük jöjjön be a beteggel - mondta Dr.
Vartan. - Balra a harmadik ajtó a pihenőbe nyílik. Az egyik szekrényben
találnak kávét. Szolgálják ki magukat!
  MacKinley betámogatta a kétrét görnyedt Harrigant a boncterembe, Gomez, a
lány és Joey pedig átvonultak a pihenőhelyiségbe.
  - Akkor most várunk? - kérdezte Jobeth, miközben megkereste a kávét.
  - Persze - felelte Gomez. - Kíváncsi vagyok, mi van az öreggel...
  - Mike bácsi még egyáltalán nem olyan "öreg", mint amilyennek látszik. De nem
így értettem. Mi lesz a Ragadozókkal?
  - Nem tudom.
  - Én nem hagyom annyiban a dolgot! - kiáltott fel Joey dühösen. A kocsiban
Gomez már részletesen elmesélte az ügynökkel folytatott beszélgetést. - Bosszút
akarok állni Kenért!
  - Nyugi, fiú, nyugi! - mondta Gomez. - Csak lassabban, jó? Egyáltalán mi a
szarért nem mész haza? Azon kívül, hogy a dögök kinyírták a barátodat, meg hogy
hoztál egy lándzsát, mi a franc közöd van az egészhez? Különben nekem is lenne
okom bosszúra: ők ölték meg az apámat. Mégsem teszek semmit. Annyit mondok,
fiú, ha itt végzünk, szépen hazaviszünk. Majd iszol valamit, alszol egyet, és
holnapra elfelejted az egészet.
  - Nem! - tiltakozott Joey. - Nem vagyok hajlandó hülye strucc módjára a
homokba dugni a fejemet, és abban reménykedni, hogy talán engem nem vadásznak
le!
  Gomez elvörösödött.
  - Ide figyelj, ha sokat ellenkezel, majd én dugom be a fejed valahová!
  - Hagyjátok abba, fiúk! - szólt közbe Jobeth. - Mindannyian idegesek vagyunk.
  - Ez igaz - mondta Gomez. - De akkor sem fogom hagyni, hogy egy piszkos civil
megkeverje a szart!
  Joey nem válaszolt, és hosszú percekig valamennyien csendben iszogatták a
kávéjukat, míg végül MacKinley és az orvos kíséretében Harrigan lépett be az
ajtón.
  - Sikerült kideríteni, mi bajod, Mike bácsi? - kérdezte Jobeth izgatottan.
  - Igen - mondta Harrigan helyett az orvos. - Az úrnak tönkrement a tüdeje és
ha nem hagyja abba a serkentők szedését, a gyomra sem bírja már sokáig. Azt
hiszem, valamilyen...
  Hirtelen iszonyatos robbanás hallatszott.
  - Mi volt ez? - kérdezte rémülten Jobeth.
  - Nem tudom. Mintha odalentről jött volna... - dünnyögte MacKinley.
  Előrángatták a fegyvereiket, és a lifthez rohantak. Gomez megnyomta a
hívógombot. A fémajtó szárnya rögtön szétcsúsztak, MacKinley pedig gondolkodás
nélkül előrevetődött, hogy beugorjon a fülkébe, de az utolsó pillanatban
visszahőkölt.
  - A francba! - kiáltotta lábujjhegyen egyensúlyozva a mélység fölött. Gomez
elkapta a karját, és mindketten lenéztek a sötét liftakna mélyébe.
  - Hol a lift?
  Harrigannek agyába villant egy régi emlék, egy másik liftakna képe, egy
feneketlen mélységé, melynek alján...
  - A Ragadozók! - kiáltotta. - Hol a lépcső?
  - Arra, hátra, a folyosó másik végén - mutatta az orvos. - De mi ez az egész?
  Harrigan futni kezdett a legalább húsz méter távolságban lévő lépcsőház felé.
A többiek gondolkodás nélkül követték.
  - Jöjjön velünk, ha élni akar! - kiáltott hátra Gomez az orvosnak.
  Dr. Vartan tétován utánuk nézett, és már-már elindult, amikor a liftakna
felöl éles, metsző hangot hallott - olyasféle csikorgást, mint mikor valaki
végighúz egy műanyag vonalzót egy iskolatáblán. Az orvos kíváncsian előrébb
lépett, és a következő pillanatban átjárta a torkát a liftaknából kiugró
Ragadozó lándzsája.
  MacKinley, a lány és Joey már elérték a lépcsőházat, de Harrigan nem bírta az
iramot, és Gomez vállára támaszkodva, zihálva vánszorgott utánuk.
  Jobeth hátrafordult, és a félelemtől kis híján megállt a szíve.
  - Mike bácsi!
  - Ang! Feküdj! - ordította MacKinley, és mikor Gomez a földre rántotta
Harrigant, vadul tüzet nyitott a folyosón forgószélként közeledő Ragadozóra.
Gomez hanyatt fordult, és miközben Harrigan továbbkúszott, ő is lőni kezdett.
  A förtelmes lény felordított, és megérintett a karján egy kapcsolót. Kékes
villámfény lobbant, és a szörnyeteg eltűnt a döbbenten bámuló emberek szeme
elől.
  Közben Harrigan elérte a lépcsőház ajtaját. Gomez felugrott, és
inaszakadtából rohanni kezdett. MacKinley, a lányt maga után rángatva lefelé
száguldott a lépcsőkön, Joey a nyomukban, és már Harrigan is túljutott az első
lépcsőfordulón. Gomez még visszalesett a folyosóra, ám amikor a lépcsők felé
fordult, egy iszonyatos óriás állt előtte.
  A Ragadozó előrelendítette hatalmas kezét, és Gomez vállába mélyesztette
karmait. Gomez fájdalmasan felüvöltött, közvetlen közelről a Ragadozó jobb
combjába lőtt. Neonzöld vér fröccsent az arcába, és a bestia bömbölve
eleresztette áldozatát. Gomez legurult az első lépcsősoron, célba vette dögöt,
de hiába húzta meg a ravaszt, a pisztoly üresen kattant egyet.
  - A kurva életbe! - Gomez megpróbált felállni, és lemenni a lépcsőn, de
megtántorodott, és lezuhant.
  - Menekülj, fiú! - ugrott mellé Harrigan, és a csípőjéhez szorította
rövidcsövű puskája tusát. - Én majd elszórakozom vele!
  A Ragadozó támadott, Harrigan lőtt. A golyó a dög karjába fúródott. Zöld
véreső fröccsent a falra. Gomeznek közben sikerült lábra állnia, és kezét vérző
vállára szorítva lefutott a lépcsőn. Harrigan második golyója célt tévesztett,
és harmadikra már nem maradt ideje, mert a Ragadozó egy nehéz, fémszálakból
font hálót dobott rá. Harrigan hanyatt vágódott, a háló szélein lévő fémpengék
pedig a betonpadlóba fúródtak. Harrigan szabadulni próbált, de hiába: mozdulni
sem tudott.
  A Ragadozó felpattintotta a bal combjára erősített doboz fedelét, kivett
belőle egy pisztolyszerű tárgyat, és bekapcsolta. A vállán tátongó sebre
irányított a szerszám végén fellobbanó sárgás lángot, és miközben a gyógyító
tűz összeforrasztotta a bőrét, eszeveszett vadállat módjára bömbölni kezdett. A
combján ejtett sebet is ellátta, majd Harriganre nézett.
  Harrigan felkészült a halálra.
  Ennyi, gondolta. Vége. A fél életem azzal telt el, hogy a fajtájuk kiirtására
készülődtem, aztán mikor már-már letettem róla, hogy megküzdjek velük,
egyszerűen levadásznak. Zsákmány lettem... Hogy is bízhattam benne, hogy képes
leszek legyőzni őket?
  Kiguvadt szemekkel bámult a fölé hajló Ragadozóra, és hirtelen köhögni
kezdett.
  - Ölj már meg, te barom! - kiáltotta fulladozva.
  A Ragadozó figyelmesen megvizsgálta az arcát. Majd elindult lefelé a lépcsőn.
  Nem talált méltónak arra, hogy leszedje a fejem, gondolta Harrigan, és
erőlködve rángatni kezdte a hálót.
  Közben a többiek leértek a földszinti előcsarnokba, és a bejárati kapu előtt,
a két biztonsági őr véres hullája mellett megálltak.
  - Hol van Harrigan? - fordult hátra MacKinley.
  - Nem tudom - zihálta Gomez. - Hátra maradt, hogy leszedje rólam azt a dögöt.
Azt hittem, lelövi, és utánam jön...
  - Basszátok meg! - ordította MacKinley, és futva indult a lépcső felé. ám
alig tett meg néhány lépést, a lépcsőház ajtaja mögül előugrott a Ragadozó.
MacKinley a megdöbbenéstől térdre rogyott, és az óriásra ürítette pisztolya
tárát. Gomez felkapta ez egyik halott biztonsági őr fegyverét, és ő is lőni
kezdett. A Ragadozó felsőtestén megjelenő apró, neonzöld sebek jelezték a
találatokat. MacKinley felugrott, és miközben Gomez fedezte, a lányt maga előtt
taszigálva kirohant a kapun. Joey már a kocsijuk mellett állt.
  - Ezen a kurván nem fog a golyó! - ugrott hozzá MacKinley. - Add ide azt a
szart, hátha a saját szerszámával ki tudjuk végre nyírni!
  Joey felemelte a hosszú lándzsát, és a kapu felé futott.
  - Állj meg fiú! - ordított utána MacKinley. - Azt mondtam, add ide!
  Joey azonban nem törődött vele. Elszáguldott a kapun kihátráló Gomez mellett,
magasra emelte a lándzsát, és...
  A Ragadozó egyetlen mozdulattal félresöpörte a fiút. Joey véres arccal
hanyatt vágódott, a lándzsa messzire repült a kezéből. A Ragadozó megérintette
a bal vállára szerelt lőfegyvert. Három parányi vörös pont vetődött a kocsira.
  - Feküdj! - üvöltötte MacKinley, és betonjárdára rántotta Jobeth-t.
  Hirtelen öblös hangú gépbömbölés remegtette meg a levegőt. Az utca sötétjéből
előszáguldó két hatalmas motor csikorogva lefékezett a földön hasalók mellett,
és két bőrruhás, géppisztolyos fickó ugrott a Ragadozó elé. Tüzet nyitottak,
egymás után hajigálták el a kiürült tárakat, és lőttek, lőttek, mint az
eszeveszett.
  A Ragadozó megtántorodott. Fegyvere célzó-berendezésének vörös fényei az utca
túlsó oldalán álló épületre vetődtek. Egy lövésre még volt ereje, aztán saját
neonzöld vérének tócsájába hanyatlott a kapu előtt.
  Az egyik bőrruhás fickó felkapta Joey lándzsáját, és a mozdulatlanul heverő
bestiához lépett. Két marokra kapva a feje fölé emelte a fegyvert, lendületet
vett...
  A Ragadozó megmozdította a jobb karját.
  ... és a szörny mellébe vágta a lándzsát, de ugyanabban a másodpercben a
gyomrába fúródott a Ragadozó jobb csuklójára erősített kettős fémpenge.
  - Baszd meg! Magoo! - ordított fel a másik bőrruhás, és előrevetődött, de
ekkor megjelent a kapuban Harrigan, és gyorsan a Ragadozóba eresztette a
puskájában maradt négy golyót.
  A Ragadozó felemelte a fejét, vérfagyasztó hangon felbömbölt, majd
összecsuklott. A hörgés hallatán a közelben tartózkodók újra megborzongtak.
  - A kurva anyját, lehet, hogy ez még mindig él? - kiáltotta a bőrruhás. A
Ragadozó mellé ugrott, kirántott a melléből a lándzsát, és a torkába vágta,
újra és újra, míg az utolsó, zöld vértől csillogó inat is sikerült elmetélnie.
- Na most mozogj, te állat! - kiáltotta, azután társa mellé térdelt. - Mi van,
Magoo? - Letérdelt, és az ölébe vette a sebesült fejét.
  - Semmi, baszd meg, csak éppen megdöglök...
  MacKinley Gomez kezébe nyomta a kommunikátorát.
  - Hívj segítséget! Meg orvost - tette hozzá, és Joeyhoz futott. - Minden oké,
fiú?
  - Most már jól vagyok - felelte Joey, és véres arcát törölgetve felállt.
- Még mindig azt akarja, hogy hazamenjek?
  - Maradhatsz - mondta MacKinley, és Harriganre nézett. - Jól vagy, Mike?
  Harrigan bólintott, és a két motoroshoz lépett.
  - Kösz, fiúk.
  - Maga is zsaru? - nézett fel rá Santa.
  - Az - felelte Harrigan. - De azt hiszem, most inkább az számít, hogy ember
vagyok, nem?
  Santa mélyen Harrigan szemébe nézett, és elvigyorodott.
  - De.
  - Na jó - sóhajtott fel Harrigan -, szedjük össze magunkat! - A Ragadozó
levágott feje mellé guggolt, és lefeszegette róla a sisakot. - Frank - nézett
MacKinleyre -, ezt, meg a többi fegyverét is el kellene dugni valahová.
Szükségünk lehet még rájuk...
  - Eldugni? Minek? - kérdezte MacKinley csodálkozva.
  - Gondolod, hogy csak a mentők, meg esetleg a zsaruk fognak kijönni? -
kérdezett vissza Harrigan. - Nem telik bele tíz perc, és itt lesznek a
Szindikátus emberei is.
  Tévedett. Alig öt perc múlva egy mentő, féltucatnyi rendőrjárőr és két
páncélozott teherautó érkezett az épület elé, és fekete kezeslábasba öltözött,
komor tekintetű férfiak ugrottak ki belőlük. MacKinley azt a főügynököt
kereste, akivel a kapitányságon beszéltek, de hiába: sehol sem látta.
  - Maga Harrigan? - lépett az egyik feketeruhás Harrigan elé.
  - Én. Miért?
  - Erre még nagyon rá fog baszni, tudja? Mi a francért ölték meg ezt a dögöt?
Nem értette meg a parancsot, hogy kerülni kell velük minden nyílt összetűzést?
  MacKinley elvörösödött dühében.
  - Miért, maga mit csinálna, szépfiú, ha megtámadná egy Ragadozó? Kigombolná
az ingét, és megmutatná neki, hova szúrjon?
  A feketeruhás MacKinleyre meresztette a szemét.
  - Magát senki sem kérdezte, zsarukám! Jobb, ha befogja a pofáját, mert a
végén még teletömöm valamivel!
  - Inkább én adom a szádba az enyémet! - morgott MacKinley, és ökölbe
szorította a kezét. - Anyádnak nagyon ízlett.
  A feketeruhás előrevetődött, de Harrigan a két férfi közé állt.
  - Ebből elég! Végezzék a dolgukat, és hagyjanak minket békén, oké? Nem
tehettünk mást: meg kellett ölnünk. A helyzet olyan volt, hogy vagy ő, vagy mi
maradunk életben. Az utóbbit választottuk.
  A feketeruhás dühösen felmordult, de hátrahúzódott.
  - Jegyezze meg, Harrigan: bármi lesz ennek a következménye, egyedül maga a
felelős érte! - kiáltotta.
  - Rendben van. Hova viszik a Ragadozó hulláját? - kérdezte Harrigan.
  - Semmi köze hozzá!
  - Tudja mit, uram? - Harrigan is egyre dühösebb lett a fontoskodó
nagypofájúra. - Csináljon magának egy öcsikét! Gyere, Frank!
  Mielőtt a feketeruhás felfoghatta volna a sértést, Harrigan gyorsan
félrehúzta MacKinleyt, és mindketten a mentőautóhoz léptek.
  - Mi a helyzet, doki? - kérdezte MacKinley a Gomez sebeit kötöző orvostól.
  - A haverja akár holnap kosárlabdázhat - felelte az orvos. - A fiúnak sincs
komolyabb baja, de az a nagydarab motoros nem biztos, hogy megmarad.
  - Tegyenek meg érte mindent! - sziszegte MacKinley.
  Az orvos komoly tekintettel nézett rá.
  - Gondolja, hogy van betegbiztosítási kártyája? - kérdezte. - Mert hogy pénze
nincs, az biztos. Pénz nélkül pedig a kutya sem fog vele törődni, ha megdöglik.
  A közelben álldogáló Santa már kinyitotta a száját, hogy valami nagyon
csúnyát válaszoljon, de Harrigan leintette.
  - Én fizetem - mondta. - Küldjék el a számlát! Los Angelesben lakom.
  - Az sem jó - húzta el a száját az orvos. - Honnan tudjuk, hogy tényleg
kifizeti?
  - Ha nem látnám magán, hogy orvos, azt hinném, hogy valami mocskos uzsorás -
morogta MacKinley. - Oké, küldje hozzám a számlát! Én itt lakom a városban, és
rendőr vagyok. - Felemelte a jelvényét. - Így már jó?
  - A legjobb - mondta az orvos, és Gomez vállára csapott. - Ez kész. Bejön a
kórházba, vagy inkább ma este még széttépeti magát egyszer-kétszer?
  A feketeruhások közben berakták a Ragadozót az egyik teherautóba, és
elhajtottak. A mentősök is elvégezték a munkájukat, és az eszméletlen Magoo-val
együtt visszaindultak a kórházba. Már csak néhány rendőr, meg a halottkémek
lézengtek a kapu előtt.
  - Maguk tudják, mi az isten volt ez? - kérdezte az egyik halottkém
MacKinleytől.
  - Nem, fogalmunk sincs róla. Valami őrült lehetett.
  - Ez aztán a kényelmes meló - vigyorgott a halottkém. - El sem kell
szállítanunk a hullákat, elég ha felvisszük őket valamelyik emeletre...
  Jobeth, Gomez és Joey már a kocsiban ült. MacKinley Santára nézett.
  - Velünk jössz?
  - Minek? - kérdezte Santa. - Amit akartam, megtettem. Ez a dög kiirtotta a
bandát, de most ő is rábaszott. Vége.
  Harrigan megrázta a fejét.
  - Csak hiszed, fiú. Gondolod, hogy ez egyedül jött ide?
  - Micsoda?
  - Ahogy mondom. Gyere, azt hiszem ideje, hogy mindent megtudj.
  Santa elgondolkozott.
  - Oké. Ismerek egy nyugodt kis helyet. Jöjjenek utánam!
  A motorjára pattant, és belerobogott a sötétségbe. MacKinleynek minden
tudását össze kellett szednie, hogy követni tudja.


  Amint beléptek a Riverdale Rock Café ajtaján, MacKinley eltűnődött, a motoros
fickó mit nevezhet nem nyugodt helynek, ha ezt annak tartja. A szűk kis
csehóban szinte látni sem lehetett a füsttől; izzadság, hányás és ital
orrfacsaró bűzegyvelege lengte be a mocskos termet. A sarokban álló két
hangszóróból vad zene üvöltött, a rövid bárpultot marcona külsejű alakok
támasztották, akik között - MacKinley első pillantásra látta - még a leglágyabb
szívű bíró is kiosztott volna néhány ezer évi fegyházbüntetést.
  - Nézzétek, itt van Santa! Na mi történt? Hol hagytad Magoo-t?
  - Később elmondom - válaszolta Santa, és a terem végébe vezette a társait.
  MacKinley és Gomez lehetőség szerint igyekezett közrefogni Jobeth-t, de a
trágár megjegyzésektől így sem tudták megvédeni.
  - Ezt a csajt nézd, haver!
  - De elszopogatnám a...!
  - Kisanyám, akarsz látni valami érdekeset?
  Végre az asztalhoz értek. A bőrruhás intett a csaposnak, aki válaszol
hozzávágott egy teli üveget.
  - Pohár nincs - kiáltotta. - Ezek a marhák mindet eltörték.
  - Valóban nyugodt, kellemes hely - jegyezte meg Harrigan.
  - És elsőrangú a kiszolgálás - tette hozzá MacKinley.
  - Ez van - mondta a bőrruhás. - Nekünk így is jó. Vagyis nincs más. Santa
vagyok. - Hátradobta magát, mocskos kezének ujjai bal térdén doboltak. - Na,
kezdjenek bele!
  Gomez nagyot húzott az üvegből, és szép lassan elmondott mindent, amit
tudott.
  - Szóval ezek tényleg valami űr-izék... - mondta Santa hosszú csend után.
- És hány van belőlük?
  - Szerintem úgy harmincan lehetnek - mondta Harrigan.
  Santa ideges lett.
  - Azt akarja mondani, hogy harminc ilyen elpusztíthatatlan dög ténfereg a
városban?
  - Igen. Körülbelül. Persze egyet-kettőt tévedhetek. - Harrigan megtörölte a
homlokát. - Nem jelentkeztek be nálam, amikor megérkeztek.
  - Az istenit! - kiáltott Santa. - Először azt hittem, a jamaikaiak intézték
el a bandát, de aztán láttam a TV-ben ezt a... Hogy is nevezte? Ragadozót, és
egyből tudtam, hogy valami nincs rendben. Ahogy kinyírta a haverjaimat, meg
ahogy leöldöste azokat a zenészeket, arra gondoltam, egyedül van. Én eddig azt
hittem, hogy egy francos jól felfegyverzett szörny irtja a népet, és
elhatároztam, kinyírom... De harminc!
  - Vagy több - ismételte Harrigan irigylésre méltó nyugalommal.
  - Érdekes, hogy éppen a legjobbkor kerültetek elő - szólt közbe Joey, és meg
érintette az arcát takaró, átvérzett gézdarabot.
  - Aha - mondta Santa. - Nem jutott jobb eszembe, és elhatároztam, elmegyek a
zsarukhoz, hátha sikerül valamit megtudnom erről a szörnyről. Aztán amikor
kijöttetek, a srác kezében észrevettem azt a lándzsát... Ugyanolyat láttam a
TV-ben, a szörny kezében... Szóval követtünk titeket. Amikor láttuk, mekkora
szarban vagytok, elődugtuk a képünket.
  - Kösz - mondta MacKinley és az asztal fölött Santa felé nyújtott a kezét.
  - Én meg azt köszönöm, hogy fizetsz Magoo kezeléséért.
  Santa és MacKinley egymásra néztek, és kezet szorítottak.
  - Oké - mondta lassan MacKinley -, tehát te bosszút akartál állni rajtuk. Ez
a Joey kölyök is a halott barátja miatt van itt. Harrigan sem igazán szereti a
dögöket, Gomez meg én pedig a melónkat végezzük. Ja, és persze itt van a mi
szépséges barátnőnk, aki - ha nem gombolja össze blúzát - egészen felhergeli
ennek az úri mulatónak a közönségét. Szép csapat.
  - Az - bólintott Harrigan. - Csak azt nem tudom, mihez kezdjünk.
  Egy ideig kézről-kézre adva az üveget csendben iszogattak, majd Gomez
megjegyezte:
  - Szóval, még ha lenne is rá módunk, hogy valahogy megtaláljuk a Ragadozókat,
hogy egyáltalán lássuk őket, akkor sem tehetnénk semmit.
  - Miért? - kérdezte Santa.
  - Mert ők az erősebbek, fiú - mondta Harrigan, és szétrágott egy tablettát.
  - Tényleg - kérdezte Jobeth -, az a dög a hullaházban miért nem álcázta
magát?
  - Ezek szeretnek "lovagi" módra megküzdeni az áldozatukkal - magyarázta
Harrigan. - Szerintem csak a hecc kedvéért csinálta az egészet.
  - Rá is baszott - jegyezte meg komoran Santa. - Egy null a jófiúk javára.
  - Vagyis inkább az emberek javára, nem? - szólt közbe Joey.
  Harrigan megrázta a fejét.
  - Ha csak az elmúlt három napot nézzük... Mondjuk inkább úgy, 300:1 az ő
javukra.
  - De ha ilyen nagyfiúk, akkor mi a francot keresett egy hullaházban? -
kérdezte MacKinley. - A halottak szétcincálása nem lehet valami izgalmas...
  Gomez rágyújtott, és mélyen leszívta a füstöt.
  - Utánam jött - jelentette ki.
  - Micsoda? Ezt hogy érted?
  - Szerintem már egy jó ideje kinézett magának. Este csavarogtam egy kicsit,
mert... Mert olyan kedvem volt, és egyfolytában úgy éreztem, valaki figyel.
Biztos ő volt az. Az is lehet, hogy a többi látta, hogy megöltük a társukat, és
most az egész csürhe ránk fog vadászni.
  Tűnődve egymásra néztek.

e kinyílt egy légzsilip.
  MacKinley erőlködve felemelt egy karabélyt és három tartaléktárat.
  - Gyere, Mike! Fejezzük be...
  Harrigan eldobta a pisztolyt, felkapott egy automata fegyvert. MacKinley
mellé állt, majd lassan mindketten elindultak az űrhajó felé.
  - Olyan mint egy régi western - köpte a szavakat MacKinley. - A jófiúk
haláltmegvető bátorsággal elindulnak, hogy legyőzzék a rosszakat...
  - Igen, olyan - bólintott Harrigan. Csakhogy ott mindig a jók győztek, tette
hozzá gondolatban.
 l vetekedő ragyogás világította meg a sötét
éjszakai eget, és a kísértetekként egymás mellett sorakozó épületeket. Mégsem
ez volt a legiszonyatosabb. Egy helyen, valahol messze, az aranysárgára
változott felhők háttere előtt lassú kígyómozgással egyre feljebb és feljebb
kúszott egy sötét füstcsík, és amikor elért egy bizonyos magasságba, a teteje
gomba módjára szétnyílt.
  - Basszátok meg, mi ez? Atombomba?
  - Tényleg ledobták volna?
  - Az a kurva Szindikátus...
  Harrigan összehúzott szemmel vizsgálgatta a gombafelhőt.
  - Legalább ötven kilométerre lehet.
  - Mi ez? - nézett rá MacKinley rémülten.
  - A dög felrobbantotta magát. Mindig ezt teszik, hogy ne lehessen megtalálni
a testüket. Nem kell félni, a robbanás csak pár száz méteres körzetben pusztít
el mindent. Idáig nem ér el a hatása.
  - De hiszen én levágtam a kurva fejét! - morogta Santa.
  - Lehet, hogy a bomba gyújtószerkezete valami automatára volt kötve, és
amikor megszűntek a Ragadozó életfunkciói, egy bizonyos idő után beindult az
önmegsemmisítési folyamat.
  Gomez a falnak dőlve bámulta az eget.
  - Pár száz méteres körzet... Hány ember pusztulhatott ott el? Ezer? Százezer?
Félmillió?
  - Nem tudom - mondta Harrigan, és nagyot nyelt. - Sokan. Nagyon sokan. Mi nem
akartuk, és talán ők sem, de...
  - De? - kérdezte Jobeth zokogva.
  Harrigan a halványuló tűzfelhőbe bámult. Nagyon különös volt most az arca.
  - Ez háborút jelent - mondta halkan. - Totális háborút.


  Harrigan a szájába dobott fél maréknyi tablettát, szétrágta, egy korty erőset
ivott rá, és végignézett a termen.
  A robbanás után tudta, hogy kénytelenek lesznek mégis harcba bocsátkozni. Meg
kellett tenniük, hiszen most már több ezer, értelmetlenül elpusztult ember lelke
kiáltott bosszúért; meg kellett tenniük, hogy megakadályozzák az újabb
pusztítást. Már nem érdekelte, hogy a Szindikátus mit tervezett, és csak egyet
akart: kiirtani a Ragadozókat.
  - Tehát - mondta, és sorra a zord, elszánt arcokra pillantott -, most
megküzdünk az idegenekkel. Ha úgy tetszik, magáért az emberiségért szállunk
harcba, ahogy Gene Barry és Les Tremayne csinálta a Világok harcában.
  - Hagyd a dumát, öreg! - kiáltott egy szakállas, izmos fickó. - Odavágunk
nekik, azt kész. Mit kell ezen ennyit tökölni? Inkább azt mondd, mi a szart
csináljunk!
  Harrigan elgondolkozott. Santa barátainak valóban nem sok érzékük volt a nagy
szavakhoz, de szinte kivétel nélkül vállalkoztak a harcra. A vad vagányok, a
kemény fickók, a gonosztevők, a rablók, a gyilkosok most mind hajlandóak voltak
rá, hogy akár az életüket is odadobják azért a világért, ami valójában sohasem
fogadta be őket.
  Furcsa szerzet az ember, gondolta Harrigan. Vagy lehet, hogy ők is csak az
élvezetért teszik, mint a Ragadozók? Talán ők is a szájukban akarják érezni az
öldöklés ízét? Lehet, hogy nem is nagyon különbözünk ezektől a dögöktől...?
  - Rendben, fiam, mondom. MacKinley, Gomez, Jobeth, meg még néhányan elmennek
Carlhoz fegyverekért. Hozzátok el valamennyit, amit csak találtok a boltban,
meg persze a fémkofferomat se hagyjátok ott! - Elvigyorodott. - Jobeth, mondd
meg apádnak, a számlát később rendezzük...
  MacKinley bólintott.
  - Rendben, de mivel hozzuk el? Jobeth kocsijába alig fér valami, a fiúknak
meg csak motoraik vannak. Igaz, az én autóm is a garázsban áll, de az sem lesz
elég.
  - Ne szarj be, haver! - mondta egy gyilkosképű, dagadt férfi. - Útközben
lopunk valahol egy teherautót. Értek hozzá, elhiheted.
  - Baszd meg, éppen egy zsarunak mondod ezt? - vihogott fel a mellette álló
fiatal fiú.
  MacKinley kegyetlen vigyorra húzta a száját.
  - Ha ezzel árthatnék azoknak a mocskoknak, még az elnököt is lelőném -
mondta.
  - Azt én is, szívesen - helyeselt a dagadt. - Meg annak a rohadt
Szindikátusnak a főnökeit is, mind egy szálig!
  Harrigan nem engedhette, hogy a dolog politikai síkra terelődjék: felemelt
kézzel felugrott az egyik asztal tetejére.
  - Befognátok a pofátokat? MacKinley, induljatok! Lopjatok el mindent, amire
csak szükségetek van! Ma éjjel mindent szabad.
  MacKinley, a lány és Gomez féltucatnyi zord alak kíséretében kivonult a
kocsmából.
  - Folytatom - mondta Harrigan. - Joey! Hol vagy Joey?
  - Itt - lépett előre a fiú.
  - Ugye azt mondtad, a kutyák megérezték a Ragadozót?
  - Igen.
  - Akkor elmész egy-két fiúval az állatkertbe, is ide hoztok egy párat.
Rendben?
  Joey bólintott, és már el is indult.
  - És mi mit csináljunk? - kérdezte valaki.
  - Rajtam kívül momentán egy zsaru sincs a teremben - mondta Harrigan -, tehát
nyugodtan beszélhetek. Szétnéztek a városban, és feltörtök egy-két
fegyverkereskedést. Főleg a muníciót hozzátok el, mert fegyvert hoznak eleget
Carl boltjából. Menni fog a dolog?
  Hangos röhögés volt a válasz.
  - Helyes - mondta Harrigan. - Két óra múlva legyetek itt. És még valami! -
kiáltott az ajtó felé induló banda után. - Lehetőleg ne öljetek meg senkit,
rendben? Épp elég, ha a Ragadozók irtják az embereket...


  Harrigan kinyitotta, és az asztalra tette a fémkoffert.
  - Az enyémmel együtt van két fémsisakunk, két lándzsánk, egy dobókorongunk és
egy ilyen tőrünk - emelte fel a nem emberi kézre méretezett fém csuklópánthoz
erősített kettős pengét. - Ezek lesznek ellenük a leghatásosabb fegyverek. Ezt
tapasztalatból mondom. Van még itt egy-két apróság, de fogalmam sincs róla,
hogy kell használni őket. Fegyverekkel hogy állunk?
  MacKinley a csapos pultjára kirakott arzenálhoz lépett.
  - Három Fabarm Imperator, két Mossberg vadászpuska, öt Benelli M3-as, két
Mauser ismétlőpuska, kilenc Colt Anaconda, négy Smith-Wesson hatlövetű,
tizenegy UZI-M2015, hét katonai karabély, egy... - Harriganre pillantott. - Ezt
a fegyvert nem ismerem.
  - Mutasd csak! - Harrigan felnevetett. - Azt az ócska szart meg honnan
szereztétek?
  - Bementünk az egyik múzeumba is - vallotta be egy magas, vékony fiú.
  - Tudjátok mi ez? Egy Kalasnyikov. Oké, adjátok oda a csaposnak, akassza a
falra! - mondta Harrigan. - Mi van még?
  - Tizenöt Beretta, a tavalyi modellből, két gránátvető... Ezt Carl küldte.
Ajándék. Van itt még vagy harminc kilónyi kézigránát, meg annyi muníció, hogy
fél Kínát ki lehetne irtani vele. Ja, és Joey hozott négy dobermant. Félelmetes
dögök. Szerintem ne használjuk őket, mert a végén még a mi torkunkat rágják
szét...
  Harrigan elmosolyodott.
  - Ezek kitűnően idomított állatok - vette védelmébe a kutyákat Joey. - Egy
kicsit ugyan vadak, de csak akkor támadnak emberre, ha meghallják a vezényszót.
Vigyázzatok, nehogy véletlenül kimondjátok, mert akkor nem nézi, ki a barát és
ki az ellenség, szétmarcangolja akit csak lát!
  - És mi az a vezényszó? - MacKinley gyűlölte a kutyákat, és nem szerette
volna megkockáztatni, hogy valamelyik tévedésből őt ölje meg.
  - Vérhas - mondta Joey, és elpirult kissé.
  Az egyik motoros felröhögött.
  - Nem hiszem, hogy ezt a szót bármelyikünk is gyakran emlegetné!
  Harrigan csendre intette a társaságot.
  - Más? - nézett MacKinleyre.
  - Vagy százhúsz tőr, feleannyi macheta... Meg vagy tucatnyi minikommunikátor.
Kurva sok minden.
  - Most már csak az a kérdés, hány emberünk van - nézett körül Harrigan. - Jól
gondoljátok meg fiúk, innen nincs visszaút! Ez a móka könnyen az életetekbe
kerülhet. Tehát, kire számíthatok?
  - Most már tudom, miért nem voltak még képesek elkapni minket a zsaruk -
dörmögte egy kopaszra borotvált fejű fickó. - Ha mindegyikük ennyit szarozik,
mint ez az öreg, nem csoda, hogy olyan impotensek...
  - Ez most válasz, vagy mi? - kérdezte Harrigan. - Ne felejtsétek el, hogy
ezek nem emberek. Zöld vérű szörnyetegek.
  - Én csak két féle vért ismerek - morogta Santa. - Ami bennem van, meg ami
kifolyik belőlem.
  - Baszd meg, öreg, megyünk már, vagy mi lesz?
  Harrigan gúnyosan elvigyorodott.
  - Az impotens zsaruk időnként a fejüket is szokták használni - mondta. - Van
valami tervetek?
  Mély csend volt a válasz.
  - Na bökd már ki, mit akarsz tenni! - kiáltott valaki.
  Harrigannek sokáig tartott, míg a tervet kifőzte, és tisztában volt vele, nem
a legkitűnőbb stratégiát választotta, de jobb nem akadt.
  - Mivel négy kutyánk van, négy csoportra oszlunk, és kimegyünk a városba -
kezdte. - A fegyvereket jól látható helyen vigyétek magatokkal! Ha valaki
kötözködik... - Az elszánt, kőkemény arcokra pillantott. - Nem, ilyen nem lesz.
A zsarukat leállítjátok, vagy megléptek előlük. Nem ölitek meg őket, értitek?
Nem öltök meg senkit, csak a Ragadozókat. úgy nyolcig nem sokan fognak
kimozdulni az utcára, és lehet, hogy a robbanás miatt még azután sem. Szóval,
szépen végigmasíroztok a városon. Azok a dögök úgy buknak a fegyveres
emberekre, mint szar a légyre...
  - Nem fordítva, baszd meg? - röhögött fel egy néger óriás.
  Harrigan elmosolyodott.
  - Látom, figyelsz. Oké, szóval mint légy a szarra. Mániájuk a fegyver, és ha
meglátnak egy puskát, egyből meg akarják szerezni a tulajdonosának a
koponyáját.
  - Akkor meg mire jó ez az egész? - kérdezte Gomez, és megborzongott.
  - Felhívjuk magunkra a figyelmüket, és szépen annak a városrésznek a szélére
csalogatjuk őket, ahol a kis kedvencünk a levegőbe röpítette a Szindikátus
legényeit. Nem kell félnetek: a bombájuk nem egészen olyan, mint a mi atomunk.
Volt már valaki, aki túlélte, hogy alig pár száz méterre robbant fel tőle egy
Ragadozó... Mire odaérünk, a sugárzástól sem kell tartani. Ideális harci terep
lesz. Odacsaljuk őket, és hiába rejtőzködnek, Joey kutyái megérzik, ha
közelednek.
  - És? Hisz' ezek láthatatlanná tudnak válni! - kiáltott fel Santa.
  - Igen, piszok jó az álcázó berendezésük, de van egy apró gyengéjük: a víz.
Ha víz éri őket, láthatóak lesznek. Mivel az atomrobbanást általában eső
követi, éppen úgy látszani fognak, mint mi. Aztán már nem lesz más dolgunk,
mint hogy szép öregesen megöljük őket. - Harrigan remélte, jól okoskodik. - Az
egyik csoportot én fogom vezetni, a másikat MacKinley, a harmadikat Santa. Kié
lesz a negyedik?
  - Az enyém - mondta a csapos.
  Harrigan végigmérte az alacsony, vékony, középkorú férfit.
  - Van valamilyen harci tapasztalata? 
  - Öböl-háború, ENSZ békehadtest Jugoszláviában, Líbia, Kaukázus... Soroljam?
  - Nem, köszönöm. Ennyi is elég. Magáé a negyedik csapat. - Harrigan előhúzott
a táskájából egy térképet, és a pultra terítette. - Lássuk csak... Nem igazán
ismerem New Yorkot, de azt hiszem, az lesz a legjobb, ha Santa csapata a Hudson
Parkway-en indul el, MacKinleyé a Deegan autópályán. A Washington hídnál
találkoztok. A csapos társasága kelet felől, a Hutchinson irányába kerülve
közelíti meg a Hudsont. A Lincoln alagúton menjetek át a folyó túlsó oldalára.
A robbanás valahol a Passaic környékén, szerintem a Lincoln Park repülőtértől
nem messze történhetett. Ahogy átjutottatok a folyón, menjetek a Garden State
Parkway és a 80-as országút kereszteződéséhez! Az én csapatom északnak,
Hartford felé indul el. Teszünk egy nagy kanyart, aztán mi is a találkozási
pontra megyünk. A Ragadozók a legnagyobb hőségben a legaktívabbak, ezért úgy
igyekezzetek, hogy legkésőbb kilencre valamennyien ott legyetek! Onnan majd
együtt folytatjuk az utat, és a szétrobbant városrész határánál nekik ugrunk.
  Harrigan gyorsan megszámolta a hadseregét. Vele együtt negyvenkét elszánt
ember indul nemsokára útnak, hogy harcba szálljon körülbelül ugyanennyi
földönkívülivel... Egyenlőtlen küzdelem lesz.
  - Jobeth, Joey meg két önként jelentkező itt marad a kocsmában...
  - Én menni akarok! - kiáltott fel Joey. - Nem hagyhatnak ki belőle! A
kutyákhoz is csak én értek.
  Harrigan úgy tett, mintha nem is hallotta volna a közbeszólást.
  - Ez lesz a főhadiszállás. Mindegyik csapat kap egy kommunikátort, és a
vezetők tíz percenként bejelentkeznek. Ha valamelyik társaság nem ad életjelt
magáról, az azt jelenti, hogy idő előtt harcba keveredtek.
  - Vagy hogy lecsukták őket a zsaruk - röhögött fel valaki.
  Harrigan úgy érezte, még mondani akart valamit. De mi a francot?, gondolta.
Nem jutott az eszébe. Idegesen elmosolyodott, és a falon függő órára
pillantott.
  - Most fél négy van. Várunk úgy húsz percet, aztán indulás. Igyatok még egy
utolsót, fiúk!
  - Utolsót? - nevetett a kopasz. - Szerzek magamnak egy olyan sisakot, és ha
visszajövünk, abból fogom vedelni a sört!
  - Ha visszajövünk - mormolta Harrigan, és örült, hogy senki sem hallotta meg.


  A hajnali New York éppen kihalt utcáin erőtől lüktető, többmázsás acélcsodák
gördültek végig. Dübörgésük felért sok ezer nagytestű, felvértezett harci mén
trappolásának zajával. A gépek nyergében modern keresztes lovagok ültek, akik
ugyan nem lándzsákat szorongattak csatára készen, akik nem sokat törődtek
páncélos elődeik eszméivel, talán nem is ismerték azokat, de a középkori
hősöket is megszégyenítő bátorsággal indultak el, hogy megküzdjenek a világukat
veszélyeztető rémséggel. Hetyke önbizalommal ültek vasparipákon, sugárzott
róluk az elszántság és a vad, mindent legyőző erő. Ha annak idején Arthur
királynak ilyen lovagjai lehettek volna, mellettük Sir Lancelot legfeljebb
konyhás apródnak, vagy lovászfiúnak szegődhetett volna el. Bömböltek a motorok,
a nap sugarai megcsillantak a fegyverek kékesfekete acélján, és aki csak látta
a furcsa, szedett-vedettnek tűnő, mégis félelmetes sereget, ijedten, menedéket
keresve húzódott félre az útjukból.
  Harrigan felemelte a kezét, és felordított.
  - Rajta!
  A csapat négyfelé vált. Harrigan az egyik motoros fickó mögött ült, az ölében
keresztbevetve hevert a Medellin "hagyatékából" származó lándzsa, a hátán egy
vadászpuska és egy sötétzöld vászonzsák, melyben hat doboz lőszer, és a
Ragadozóktól zsákmányolt egyik sisak lapult. Egyik kezében a kommunikátort
szorongatta.
  - Jobeth! - szólt bele a készülékbe. - Itt Harrigan. Vétel!
  A lány azonnal válaszolt.
  - Minden rendben?
  - Eddig igen. - Harrigan megnyomta a kommunikátor egyik gombját. - MacKinley?
Hallasz, fiú?
  - Haladunk, Mike, haladunk - reccsent fel MacKinley hangja.
  - Csak jól nyissátok ki a szemeteket!
  Harrigan hátralesett a válla fölött. Mögötte kilenc motor bömbölt,
valamennyin egy-egy kemény, állig felfegyverzett fickó ült. A leghátul haladó
géphez oldalkocsit csatoltak, abban szorongott türelmetlenül Joey egyik
kutyája.
  Végigrobogtak az elhanyagolt, málladozó vakolatú, szürke háztömbök között.
Harrigan figyelmesen vizsgálgatta a háztetőket. Semmi. A Ragadozók nem
mutatkoztak. Hirtelen egy hang hallatszott a kommunikátorból:
  - Zsaru, itt Roy!
  - Kicsoda?
  - A csapos - mondta a férfi türelmetlenül. - Úgy kétszáz méterre előttünk van
valami az úton. Még nem látom pontosan, mi lehet az.
  - Óvatosan menjetek közelebb - felelte Harrigan. - Lehet, hogy egy Ragadozó?
  - Nem, nem hiszem - mondta Roy tétován. - Ez látszik... Várj egy kicsit,
mindjárt odaérünk.
  - Vigyázzatok, fiúk, mert...
  - Basszátok meg, látunk egyet! - harsant fel egy kiáltás a készülék
hangszórójából. - Ott áll az egyik ház tetején.
  - Santa? - kérdezte Harrigan. - Santa, te vagy az?
  - Én hát! Meg sem mozdul, csak áll, és minket bámul. Leszedem!
  - Ne! - kiáltotta Harrigan. - Inkább lépjetek meg előle! Húzzatok onnan,
amilyen gyorsan csak lehet! Követni fog benneteket!
  - Oké, zsaru - mondta Santa rövid hallgatás után. - De kezdem unni, hogy én
vagyok a csali. A végén még rám harapnak... Mindegy, megyünk a találkára! A
francba most meg eltűnt...! Lehet, hogy ezek sejtik, mire készülünk?
  - Zsaru! - reccsent Roy hangja. - Ideértünk. Négy fejnélküli hulla fekszik az
úton. Ezek szerint éjszaka erre is járt egy dög...
  Harrigan a vállába törölte a homlokát.
  - Menjetek ti is tovább, és tartsátok nyitva a szemeteket!
  Harrigan csapata ráfordult a Bronxból kifelé vezető North Broadway-re, és
közvetlenül a Hudson folyó partján haladtak. Harrigan már éppen hívni akarta a
hosszú ideje hallgató MacKinleyt, amikor...


  Santa leugrott a motorról, és körbenézett. A hídon nyugat felől egyetlen
jármű sem közeledett, aki pedig a keleti oldalról akart felhajtani, a fegyveres
alakok láttán gyorsan meggondolta magát, és kitért. Öt perc sem telt bele, és a
környék elnéptelenedett.
  - Oké, fiúk, itt megvárjuk a fiatal zsaru bandáját. Keressetek valami
fedezéket! A franc se tudja, mikor ugranak ránk ezek a dögök...
  - Szerinted az majom miért nem lőtt le minket a háztetőről? - kérdezte
valaki.
  Santa elgondolkodott. Tényleg, miért nem? Ha a Ragadozók valóban olyan
gyilkológépek, ha az a legkedvesebb szórakozásuk, hogy fegyveres emberekre
támadjanak, akkor miért...? Lehet, hogy az a Harrigan tévedett, és az egész
kelepce-terv egy rakás szart sem ér?
  - A franc se tu...
  A doberman felüvöltött, majd a rémülten végigviharzott a hídon, és eltűnt.
  Santa torkából gurgulázó hang tört elő. Egy véres nyálcsepp csordult ki az
ajkai közül, lassan felemelte a karjait, és előredőlt. Ám élettelen teste nem
csapódott a betonútra, mert úgy tűnt, mintha egy láthatatlan segítő kéz
elkapta, és magához ölelte volna.
  A marcona férfiak úgy bámultak Santára, mint az óvodások Mickey egérre.
Néztek, meresztették a szemüket, de hiába, nem láttak semmit. Santa teste
megpördült, a magasba emelkedett, majd fej nélkül a földre zuhant. A
megcsonkított torzóból sugárban kilövellő vér mintha elmosta volna a csapat
bénító csodálkozását, a motorosok valamennyien Santa felé fordultak, és
üvöltözve lőni kezdtek.
  - Itt van, itt van!
  - Most véged, te szemét!
  Egyikük hirtelen elejtette a fegyverét, és orra bukott. Egy másik
hitetlenkedve megfordult, és mielőtt összerogyott volna, még látta a hátuk
mögött álló négy iszonyatos óriást.
  A Ragadozók - mintha vezényszóra tennék - egyszerre meglendítették a
karjukat. Négy lándzsa zúgott át a levegőn, és egy fél másodperccel később négy
halott ember terült el a földön. A megmaradt két férfi sarkon fordult, de
mielőtt bármit tehettek volna az egyik Ragadozó előreugrott, és széles
mozdulatot tett a jobb karjával. Penge villant; a két áldozat egyszerre rogyott
össze.
  Minden elcsendesedett - de csak pár pillanatra.


  Az ötödik Ragadozó is kikapcsolta álcázó erőterét, és diadalmasan bömbölve a
magasba tartotta Santa fejét. Végre megszerezte! Mióta előző éjszaka a híd
túlsó oldalán megölte a társait, ezt a lényt kereste. Érezte, előbb-utóbb újra
összetalálkoznak, és igaza lett.
  A Ragadozó intett a másik négynek, álljanak készenlétben. Tudta, a szánalmas
kis teremtmények másik csapata is feléjük tart. Meglepetést akart szerezni
nekik, mielőtt végeznek velük.
  A híd korlátjára kuporodott, és a többiekre mordult, kapcsolják be az álcázó
egységeket. Ő is a karján lévő panel felé nyúlt, de hirtelen...


  MacKinley-ék a terv szerint haladtak. A kommunikátorból hallotta, hogy
Santáék láttak egy Ragadozót, és magában hálát adott az istennek, hogy ők
eggyel sem találkoztak.
  Ráfordultak a Cross Bronx autópályára és már közeledtek a Washington híd felé
vezető elágazáshoz, mikor a kommunikátorból felcsendült Jobeth izgatott hangja.
  - Mindenkinek! Mike bácsi, Frank, és a többiek! Nem tudom hogyan találtak
minket, de itt vannak a Szindikátus emberei! A fiúk megpróbálják feltartóztatni
őket, de...
  Vad dulakodás, durva szitkok, és egy elcsattanó pofon hallatszott a
hangszóróból, majd egy férfi dühtől remegő hangja.
  - Harrigan! Azonnal parancsolja vissza a nyamvadt csürhéjét! Ez az ügy nem
magukra tartozik!
  Reccsenés, majd felcsendült Harrigan hangja:
  - Ki maga, és mi a szart akar?
  - Nostrand százados vagyok az SZ.NY.I.-től, és meg akarom akadályozni, hogy
valami baromságot csináljon! Azonnal jöjjenek vissza! Nem bocsátkozhatnak
harcba! Ez nem a maguk feladata!
  SZ.NY.I., gondolta MacKinley dühösen, a Szindikátus Nyomozóirodája...
  - Eszemben sincs visszafordulni! - felelte Harrigan. - Elfelejti, hogy azok a
dögök szarrá robbantották a fél várost? Maguk eddig csak nézték, mit művelnek,
de most rajtunk a sor!
  - Harrigan! - üvöltötte a százados. - Uraljuk a helyzetet. Nem kerülhetünk
konfliktusba a maga által dögöknek nevezett lényekkel! Forduljanak vissza, vagy
kénytelenek leszünk más eszközökhöz nyúlni!
  - Tudja mit, százados? - kérdezte Harrigan. - Ha ilyen beszari alak, menjen
vissza a mamájához, és sírja ki magát a szoknyája alatt! Mi végre teszünk
valamit!
  - Harrigan!
  - Igen, százados? Valami mást is akar mondani?
  - Tudjuk, hogy négy csapatuk van, és az útvonalukat is ismerjük. Ha azonnal
nem fordulnak vissza, kiküldöm a helikoptereket, és lekaszáljuk magukat, ahogy
a veszett kutyákat szokás!
  - Ehhez van bátorságuk, mi? - kérdezte Harrigan gúnyosan. - Emberekre akarnak
vadászni, amikor itt vannak a Ragadozók is? Elég, százados! Végeztem!
  Kattanás. Harrigan kikapcsolta a kommunikátorát.
  - A többi Harrigan-féle egységnek! - kiáltott a százados. - Adják meg
magukat! Ismétlem, adják meg magukat! A vesztükbe rohannak!
  MacKinley megnyomta a készüléke gombját.
  - Kapd be, haver! - mondta a mikrofonba, és ő is megnyomta a kikapcsoló
gombot.
  - Újabban egész vagány lettél, zsaru! - jegyezte meg vigyorogva az előtte ülő
gengszter.
  - Az - felelte MacKinley.
  Harrigannek igaza van, gondolta. A Szindikátus bárhogy is szerette volna
elkerülni a Ragadozókkal való nyílt összecsapást, már késő. Erről az útról nem
lehet visszafordulni...
  Tovább száguldottak, és már a Deegan autópálya fölött átívelő hosszú hídon
robogtak. MacKinley hirtelen furcsa zajt hallott a levegőből, és felnézett. Két
harci helikopter körözött a fejük fölött.
  - A jó édes anyjukat, ezek tényleg meg akarnak állítani minket! - kiáltotta,
és a szájához emelte a kommunikátort. - Mike! Hé, Mike, két madárka van
fölöttünk. Mit csináljunk?... Mike! Hallasz?
  Harrigan nem válaszolt.
  - Mike, valami baj van? Harrigan!
  Jézusom, gondolta, lehet, hogy őket is elkapták? Vajon kik? A Ragadozók, vagy
annak a balfasz századosnak az emberei?
  A hangszóró felreccsent, de egy hang sem hallatszott belőle.
  A két helikopter közben az üres útra ereszkedett; az egyik a szakasz előtt, a
másik mögötte torlaszolta el az utat. Feketeruhás, maszkos emberek ugráltak ki
belőlük, és két-két sorban a gép elé álltak.
  MacKinley felemelte a karját, és megállította a csapatot.
  - Mit csináljunk, Aug? - kérdezte az egyik motoron mellé guruló Gomeztől.
  Gomez elhúzta a száját, lenézett az autópálya mélyen alattuk húzódó szürke
betonszalagjára, és megvakarta a fejét.
  - Nem hiszem, hogy bármit is tehetnénk. Ha megpróbálnánk elhúzni mellettük,
úgy leszednének minket, mint vaksi vadász a vadlibákat.
  - Megadjuk magunkat?
  - Tudsz jobbat?
  - És a Ragadozók? - kérdezte MacKinley. - Nem hiszem, hogy...
  - Tegyék le a fegyvert! - harsant a parancs az előttük álló helikopterből.
- Tegyék le a fegyvert, és jöjjenek közelebb! Az első gyanús mozdulatra lövünk!
  Az egyik motoros megvetően köpött egyet.
  - Na, zsarukáim, mi lesz már? Szóljatok a haverjaitoknak, húzódjanak félre!
  MacKinley a homlokát ráncolta.
  - Oké, fiúk, tegyétek amit az a fasz mondott! Rakjátok le a fegyvereket:
megadjuk magunkat.
  - Micsoda? - hördült fel az egyik gengszter. - Te nem vagy normális, ba' meg!
Menj oda szépen, és magyarázd el nekik, hogy nem jókedvünkből csináljuk ezt az
egészet! Ha nekik nem volt annyi vér a pucájukban, hogy kiálljanak a
szörnypofákkal, ha egyedül mi merünk harcolni ellenük, akkor kotródjanak az
útból, és engedjék, hogy tovább menjünk!
  - Pontosan! - helyeselt a társa. - Különben semmi kedvem megadni magam. -
Rácsapott a géppisztolyára. - A végén még rájönnek, hogy a múlt héten én
rámoltam ki a 48. utcában azt a benzinkutat, és ...
  - Fogd már be a pofád! - kiáltott rá az első gengszter. - Ezek is zsaruk!
- mutatott MacKinleyre és Gomezre.
  - Most nem vagyunk zsaruk - mondta Gomez. - De Franknek igaza van. Nem
tehetünk mást. Vagy azt akarjátok, hogy halomra lőjenek minket? Ezek képesek
rá. Ha még sikerülne is kinyírnunk közülük egyet-kettőt, ha az a két francos
helikopter felszáll, végünk. Higgyétek el, a seregben volt alkalmam
tapasztalni, milyen könnyű leszedni a fedélzeti géppuskával a földön álló
célpontokat...
  MacKinley fáradtan megdörzsölte a szemét.
  - Odamegyünk, aztán majd meglátjuk, mi lesz.
  A két rendőr és a banda tagjai sorban a földre tették fegyvereiket, és lassan
elindultak az előttük lévő helikopter felé. Közeledtükre a feketeruhások első
sora letérdelt, és célzásra emelte a fegyverét.
  - Te zsaru - súgta az egyik motoros -, van egy ötletem.
  MacKinley kérdően a hórihorgas fickóra pillantott.
  - A kutya...
  MacKinley bólintott, mire a gengszter egy hosszú láncon maga után ráncigálta
a hatalmas dobermant.
  A csapatot már alig három méter választott el a felsorakozott tucatnyi
feketeruhástól.
  - Állj! - parancsolt rájuk az osztag vezetője, egy kegyetlen arcú hadnagy.
- Melyikük a két rendőr?
  MacKinley és Gomez előrelépett.
  - Magukat egyenest a Szindikátus központi épületébe szállítjuk. Nyugodtak
lehetnek, felelni fognak a tetteikért! Elsőrangú celláink vannak, és biztos
vagyok benne, hogy onnan nem kerülnek ki élve - mondta kajánul vigyorogva, és
végignézett a társaság többi tagján. - Ezt a csürhét legszívesebben itt helyben
agyonlőném. - Megvetően legyintett. - Mocskos állatok! Rátok is villamosszék
vár!
  - Ne tegezz, te balfasz! - kiáltott az egyik motoros, és fenyegetően
előrelépett, de MacKinley visszarántotta.
  - Higgye el, hadnagy úr, jó fiúk ezek, csak hát ismeri a közmondást: nincsen
rózsa tövis nélkül. Amúgy még mindig jobbak, mint a... vérhas!
  MacKinley az utolsó szót ordítva ejtette ki, és a hadnagyra mutatott. A
doberman meghallotta a vezényszót, és gondolkodás nélkül előre vetette magát. A
feketeruhás parancsnok hanyatt vágódott a rázuhanó kutya súlyától, és mielőtt a
vicsorgó fenevad a torkába harapott volna, szétlőtte a koponyáját. A
felsorakozott feketeruhások csak egy másodpercre fordultak a főnökük felé, de
ez MacKinleynek és társainak elég is volt ahhoz, hogy támadásba lendüljenek.
  Kések és borotvák villantak, egy lövés dördült, valaki velőtrázó hangon
felkiáltott, de a motorosok bebizonyították, hogy az utcán sokkal jobban meg
lehet tanulni a közelharc piszkos, de annál hatásosabb fogásait, mint bármilyen
kommandós kiképzőtáborban.
  MacKinley felkapott a földről egy elejtett karabélyt, és lihegve körülnézett.
A földön tizenkét feketeruhás, és két motoros holtteste feküdt. Gomez felugrott
a helikopterbe, és két jól irányzott lövéssel ártalmatlanná tette a pilótát és a
helyettesét.
  - Befelé! - üvöltötte a bandának.
  A gengszterek felkapkodták a feketeruhások karabélyait, és a gép fedélzetére
ugrottak. Gomez félrelökdöste a két pilóta holttestét, és az ülésbe huppant.
  - Te értesz ehhez? - kérdezte MacKinley csodálkozva.
  - Én nem főiskolára jártam, baszd meg, hanem háborúba! - felelte Gomez, és
gyors mozdulatokkal beindított a helikopter rotorjait.
  A gép felemelkedett, és a másik úttorlasz felé lendült. MacKinley a fedélzeti
géppuskához ugrott, a motorosok pedig a félrehúzott ajtóban állva tüzet
nyitottak a másik feketeruhás csapatra. A pásztázás rövid ideig tartott, de
annál eredményesebb volt. Gomez a másik mellé ereszkedett a helikopterrel.
  - Most mi a franc van? - kérdezte MacKinley.
  - El tudja vezetni valamelyikőtök azt a szart? - kérdezte Gomez a
motorosoktól, és a másik helikopterre mutatott.
  Hallgatás volt a válasz.
  - Oké, így is jó - mondta Gomez. - Szedjétek össze a halottak fegyvereit meg
a muníciót! Siessetek!
  A motorosok kiugráltak, és villámgyorsan munkához láttak.
  - Te Aug, felfogtad, mit tettünk? - kérdezte MacKinley. - Megöltünk egy rakás
embert, és...
  Gomez felemelte a kezét.
  - Ha nem sikerült volna, akkor a végén úgyis kivégeztek volna bennünket.
  - És szerinted így nem kapnak el?
  - Lehet - felelte Gomez. - De csak utána.
  MacKinley bólintott. Már neki is egyre több személyes indoka volt, hogy a
Ragadozókat kiirtsa.
  A helikopter felemelkedett, és Gomez a Washington híd felé vette az irányt.
  - Aug, fordulj vissza! - kiáltott fel hirtelen MacKinley. - Azt a francos
sisakot ott felejtettem!
  - Mi a francnak az? - kérdezte Gomez dühösen.
  - Nem tudom, de nem árt, ha nálunk van...
  Gomez visszakormányozta a gépet, és újból leereszkedett. MacKinley kiugrott,
visszarohant a motorokhoz, és megkereste a sisakot.
  - Kíváncsi vagyok, mi van Harrigan csapatával - lihegte, mikor belevetette
magát a másodpilóta ülésébe, és ismét felszálltak. - Az öreg nélkül nem sok
esélyünk lenne az űrszarok ellen.
  - Így azért valamivel könnyebb lesz a dolgunk - mondta Gomez, és a helikopter
műszerfalára csapott. - Ismerem ezt a típust. Ilyenekről lövöldöztünk Líbiában
is. Boeing-Sikorski ARH-995. Páncélozott burkolat, automata célzó-berendezéssel
ellátott géppuska, meg ha minden igaz, van öt rakétánk is... Frank, nyomd meg
azt a kék gombot ott az orrod előtt!
  MacKinley engedelmeskedett, mire a pilótafülke mennyezetéről egy jókora
képernyő ereszkedett az arca elé.
  - Most azt a mellette lévő zöldet - utasította MacKinleyt Gomez -, és forgasd
el azt a kis kart! Infra. Távolbalátó - magyarázta.
  MacKinley az alattuk elsuhanó út képét mutató képernyőre nézett, és
szórakozottan tekergetni kezdte a kart. A külső kamerák szöget változtattak.
MacKinley próbaképpen megnyomta a monitor sarkában lévő egyik billentyűt.
  - Látom a hidat - mondta.
  - Jó. Akkor most nyomd meg az ötöst! Az közelebb hozza a képet - mondta
Gomez. - Nézd meg, hogy megérkezett-e már Santa!
  MacKinley megnyomta a billentyűt, és felkiáltott.
  - Ott vannak, de... megtámadták őket a Ragadozók! A dögök sorban megölik
őket! Ők is kilencen voltak?
  - Igen.
  MacKinley gyorsan megszámolta a földön fekvő emberi testeket.
  - Mindet kicsinálták! Négy Ragadozó van a híd előtt! Nem, a korláton ott egy
ötödik is! Winnie, ezek kiirtották Santa csapatát!
  - A jó édes anyjukat! - Gomez a műszerekre pillantott, és bekapcsolta a
robotpilótát. - Megszórjuk őket! - Elkattintott néhány kapcsolót, és a szeme
elé húzta a célzó-berendezés paneljét. - Menjetek vissza a Pokolba, átkozott
dögök! - sziszegte, és megnyomta a TŰZ feliratú vörös gombot.
  Két rakéta süvített ki a helikopter aljából, és alig egy másodperccel később
hatalmas robbanás hallatszott.
  MacKinley a monitorra meresztette a szemét.
  - Oda a fél híd - mondta. - Meg három Ragadozó. Kettő még áll... áll, de
meggyulladtak.
  - Az istenit, az egyik napalmrakéta volt! - kiáltott fel Gomez. - A francért
nem az előírás szerinti cuccot pakolták fel erre a szitakötőre?
  Nagyobb sebességre kapcsolt, és alig húsz másodperc múlva már szabad szemmel
is jól látták a hidat, és az úton tántorgó, lángoló Ragadozókat.
  - Dögöljetek meg! - Gomez a rakétakilövő gomb felé kapott, de MacKinley
megfogta a kezét.
  - A híd... - suttogta. - Ne rombold szét teljesen!
  Gomez dühösen felmordult, és hátraordított:
  - Lőjétek szét azt a két barmot! Lőjetek már, mielőtt felrobbantják magukat!
  Nem kellett kétszer mondania. A motorosok a helikopter ajtajába álltak, és a
két Ragadozóból egy fél perccel később már csak apró, pörkös húscafatok
maradtak.
  - Még szerencse, hogy egyetlen civil sem volt a hídon - mormolta MacKinley.
  Gomez feljebb kormányozta a gépet, és mélyen a társa szemébe nézett.
  - Akkor is lőttem volna...
  MacKinley idegesen megtörölte izzadt képét.
  Ez teljesen begolyózott, gondolta. Vagy lehet, hogy most is neki van igaza?
  - Menj a találkozási pontra! - mondta. - Tehát Santáéknak annyi. Kíváncsi
vagyok, mi lett Harrigannel, meg a csapossal...


  Roy csapata begördült a Lincoln alagútba. A motorok éles reflektorai
kísérteties árnyakat vetettek a sötét falakra, és Roy egyre idegesebben
meresztgette a szemét.
  Ha most jönne egy, gondolta, már csak akkor vennénk észre, amikor levágja a
fejünket...
  Megmarkolta a géppisztolyát, és az előtte ülő kopasz férfi válla fölött az
alagút végét jelző, egyre növekvő fényfoltra bámult.
  Nem lesz semmi baj, nyugtatgatta magát. Ha eddig eljutottunk, épségben ki
fogunk érni ebből a francos sötétségből!
  Amikor végre kijutottak megkönnyebbülten fellélegzett - de a következő
pillanatban oldalra vetődve leugrott a lassan guruló motorról. Éles, sivító
hang metszett a fülébe, majd egy másodperccel később egy robbanás rázta meg a
levegőt. Roy vaktában tüzet nyitott, és megpróbált az út szélén álló egyik
betonkocka mögé kúszni.
  - Ott van, én látom! - kiáltott fel egy hosszú copfos óriás, és kibiztosított
egy kézigránátot, de eldobni már nem tudta: valami átsüvített a levegőn, és
- miközben két motor az utasaival együtt lángba borult - egy éles korong
átszelte a felsőtestét. A váratlan támadástól megdermedt emberek még fel sem
ocsúdhattak megdöbbenésükből, még meg sem húzhatták a fegyverük ravaszát, mikor
a Ragadozó rakétái és villámgyorsan elhajigált gyilkolószerszámai már a fél
csapatot, és a fogát csattogtatva előrevetődő kutyát is kiirtották.
  Roy gyorsan körbepillantott, és látta, már csak négyen maradtak. Az egyik
motoros hirtelen felsikoltott, és amikor Roy a hang irányába nézett úgy látta,
mintha egy szellem állna a feltépett torkú férfi mellett. Célzás nélkül lőtt,
egymás után cserélgette a tárakat, és mikor felfedezte az út betonjára hulló
zöld cseppeket, gonosz vigyorral az arcán felpattant a helyéről, és a
hullaháznál megölt Ragadozó lándzsáját lóbálva előreugrott.
  Felszikrázott előtte a levegő, és kékesfehér, apró villámok közepette a
semmiből kibontakozott a sebzett Ragadozó alakja. Roy elhajította a lándzsát, a
kopasz fickó pedig üvöltve meglendítette a machetáját, és könyékből levágta a
Ragadozó bal kezét. A másik életben maradt gengszter a bestia mögé ugrott, és
pisztolya csövét a rücskös bőrhöz nyomva négyszer meghúzta a ravaszt. A
Ragadozó felemelte épen maradt karját, iszonyatos hangon felüvöltött, majd
magatehetetlenül arccal a betonra zuhant.
  Roy diadalmasan felrikoltott.
  - Levágom a fejed, te állat!
  Kirántott a dög gyomrából a lándzsát, fejszeként a feje fölé emelte, minden
erejét összeszedte, hogy lesújtson... De egy másodperccel később már
szédelegve, vérző arccal hevert az úton. Két robbanás: két társa véresen
elterült a földön. Egy villanás, és egy újabb Ragadozó ugrott Roy mellé.
  Ő felült, és kétségbeesetten maga elé tartotta a lándzsát.
  - Gyere, te dög! - kiáltotta a félelemtől zokogva. - Megölhetsz, de előbb még
kiontom a beled!
  Tévedett.


  A Ragadozó halott társához lépett, lekattintott a csuklójáról a fémdobozt, és
egy apró hengerből sárgás permetet fecskendezett a testére. Lángra lobbantotta,
és miután már csak egy kupac szürkéssárga hamu maradt a helyén, módszeresen
begyűjtötte a trófeákat.


  Harriganék áthaladtak a Hudson folyó felett átívelő hídon, és rákanyarodtak a
80-as országútra.
  A zsarut bosszantotta, hogy a Szindikátus még a robbanás után is tétlen akar
maradni, ráadásul a nyakukra akarja küldeni a fogdmegjeit. Tudta, hogy a
Ragadozók bosszút akarnak majd állni elpusztult társukért, és még az eddiginél
is őrültebb gyilkolásba kezdenek, ezért nem értette, hogy őrajtuk kívül miért
nincs valaki, aki szembe merne szállni velük.
  Oldalra hajolt, az előtte ülő férfi válla fölött előrepillantott, és elállt a
lélegzete.
  Az úton, úgy háromszáz méterre előttük egy magas alak állt. A motort vezető
gengszter is megláthatta, mert hirtelen lefékezett.
  - Szerinted mi az ott, nigger? - kérdezte.
  Harrigan a szemét erőltetve, hunyorogva bámult a mozdulatlan alakra, és
átkozta magát, hogy mindenre gondoltak, csak arra nem hogy egy távcsövet is
beszerezzenek.
  - Nem tudom...
  - Egy Ragadozó?
  - Lehet... Nem látom pontosan. Menjünk közelebb, de óvatosan!
  A motorok lassan előre gördültek. Harrigan megkönnyebbülten fellélegzett.
  - Egy ember. De ki a franc lehet az?
  Már csak alig húsz méternyire voltak a karba tett kézzel, széles terpeszben
álló férfitól, mikor Harrigan megállította a csapatot. Leugrott, és
vadászpuskáját lövésre készen maga előtt tartva elindult a különös nyugalommal
álló, terepszínű katonai egyenruhát viselő ember, és az út két oldalán egymás
mögött sorakozó sötétzöldre mázolt teherautók felé.
  A férfi hirtelen felemelte a karját, mire egy csapatnyi fegyveres ugrott elő
a fedezékéből. A katonák felsorakoztak, és Harriganre meg a mögötte lépkedő
motorosokra emelték rohampuskáikat.
  - Megállni! - kiáltott rájuk a férfi, és végigmérte a furcsa szakaszt.
- Adják át a fegyvereiket, és menjenek vissza! A körzetet lezártuk. Senki sem
léphet be.
  - Ugyan miért nem? - kérdezte Harrigan.
  - Hajnalban a Lincoln repülőtér közelében felrobbant egy kerozintartály.
Parancsot kaptunk, hogy amíg a mentési munkálatok tartanak, ebbe az övezetbe
senkit se eresszünk be.
  Még hogy kerozin, gondolta Harrigan, és gúnyosan elmosolyodott. A Szindikátus
mindig érdekes magyarázatokkal tud előállni...
  - Márpedig mi átmegyünk - mondta.
  A tiszt a katonákra mutatott.
  - Kétlem. A parancs szerint bármilyen eszközt felhasználhatunk, hogy a
behatolást megakadályozzuk. Örüljenek, hogy nem értesítjük a rendőrséget! Azt
hiszem, egy perc alatt kiderülne, hogy keresik magukat.
  - Ide hallgasson... - Harrigan a katona gallérján sorakozó csillagokra
pillantott. - Őrnagy! Maga is éppen olyan jól tudja, mint én, hogy szó sincs
semmiféle kerozinról. Mi éppen azért jöttünk, hogy megöljük a dögöket, akik a
katasztrófát okozták, és...
  - Maga nem fog megölni senkit és semmit! - jelentette ki határozottan az
őrnagy. - Azt hiszem, nem értette meg, amit az előbb mondtam. Bármilyen eszközt
felhasználhatunk.
  - Én meg azt hiszem, maga nem érti, amiről beszélek! - kiáltotta Harrigan
dühösen. - Ember, az a robbanás bármikor megismétlődhet! Vagy magának nem
beszéltek semmiféle idegen lényekről? Mivel etették meg?
  Az őrnagy faarccal nézett vissza rá.
  - Ne vitatkozzon! Tegyék le a fegyvereket, és forduljanak vissza!
  - Hát már a hadsereg is a Szindikátus kezében van?
  - A hadsereg a kormány "kezében van".
  - A kormány meg a Szindikátuséban. Miért nem tesznek már ellenük valamit?
Miért?
  - Azt hiszem, a legjobb lenne, ha visszafordulna, és azonnal keresne egy
orvost - mondta az őrnagy. - Valószínűleg napszúrást kapott. De elég volt!
Teljesítsék a parancsomat, vagy lelövetem magukat! Elég világosan fogalmaztam?
  Harrigan végignézett a mozdulatlanul álló katonák sorfalán.
  Legalább háromszoros túlerőben vannak, gondolta.
  - Igen - bólintott, és lassan a földre eresztette a puskáját. A motorosok
követték a példáját.
  - Maguk meg csatába indultak, vagy mi? - kérdezte az őrnagy a fegyverkupacra
mutatva. - Tudja-e, hogy pusztán ezért lecsukathatnám magukat?
  - Igen, valami olyasmire készültünk - mondta Harrigan leverten. - Legalább
azt árulja el, hányan haltak meg?
  - Semmiféle információt nem adhatok ki - mondta az őrnagy. - De hogy
megnyugodjon közlöm, az anyagi kár...
  - Szarok az anyagi kárra! Semmi közöm hozzá! - kiáltotta Harrigan. - Hányan
haltak meg? - ismételte.
  - ...az anyagi kár nem számottevő.
  Harrigannek eszébe jutott valami. A zsebébe nyúlt, és előhúzta a jelvényét.
  - Nézze, én rendőr vagyok. Rendben, visszamegyünk, de árulja már el, hogy
hányan haltak meg!
  Az őrnagy tüzetesen megvizsgálta a jelvényt, és közben eltűnt az arcáról a
ráerőltetett keménység.
  - Sokan - mondta. - Egy fél órán belül befejeződik a körzet kiürítése, és a
délután folyamán megkezdődik a pontos felmérés. És valóban nem tudom, mi
történt - tette hozzá Harrigan szemébe nézve.
  Harrigan lehajtott fejjel a motorok felé indult.
  Valahogy át kell jutnunk a kordonon, gondolta. A Szindikátus nagykutyáinak
még ez sem volt elég, még mindig nem akarják felvenni a Ragadozók ellen a
harcot. Mi a francra várhatnak? Hadüzenetre? A kormány semmit sem tehet a
Szindikátus jóváhagyása nélkül, a hadsereg is béna. Olyan ez az egész, mint
amikor egy kutyát megharap egy másik, és ahelyett, hogy visszamarna, a sebét
nyalogatva eloldalog. Egy óra múlva egy teremtett lélek sem lesz a környéken.
Ha átjuthatnánk...
  Gyors egymásutánban két robbanás dörrent mögöttük. Harrigan hátrakapta a
fejét, a földre vetette magát, és a tarkójára szorította a kezét.
  A katonák zavarodottan lövöldözni kezdtek. Karabélyaik kattogását időnként
túlharsogta egy-egy újabb robbanás, aztán minden elcsendesedett.
  Harrigan lassan felemelte a fejét. A kordon helyét már csak a betonútba
robbantott lyukak, és széttépett hullák jelezték. Fény villant, és az egyik
katonai teherautó tetején megjelent egy guggoló Ragadozó alakja.
  Harrigan hátrahagyott fegyvereikre nézett, majd a szörnyre, és remegve
lehajtotta a fejét.
  Nem jön ide, próbálta megnyugtatni magát. Nem jön ide... Miért jönne? Nincs
nálunk fegyver!
  Újra fellesett. A Ragadozó egy halott katonától a másikig lépve begyűjtötte a
trófeákat. Mikor végzett, egy pisztolyszerű tárgyból furcsa permetet fújt a
hosszú zsinórra fűzött koponyákra, majd megérintette a karjára erősített
panelt, és zsákmányával együtt eltűnt.
  - Elment - suttogta az egyik motoros.
  - Hogyhogy még élünk? - kérdezte egy másik.
  - Nem volt nálunk fegyver...
  Harrigan felállt.
  - Tovább megyünk, fiúk!
  Összeszedték a katonák karabélyait, és beszálltak két, géppuskával
felfegyverzett dzsipbe.
  Szabad az út, gondolta keserűen Harrigan, és rekedt hangon indulást
parancsolt.


  MacKinley dühösen a helikopter kommunikátorára csapott.
  - Jobeth sem válaszol...
  - Persze - mondta Gomez gúnyosan -, a Szindikátus biztosan magához
szólította.
  - De Harrigan meg a csapos is eltűnt! Most mi a francot csináljunk?
  Gomez a radar monitorára pillantott, és a villogó pontokra mutatott.
  - Azt hiszem, most mentik ki az életben maradottakat a robbanás körzetéből.
Nagy most itt a forgalom. Mi lenne, ha megnéznénk hol jár a csapos bandája,
aztán az öreg elé mennénk?
  MacKinley bólintott, Gomez pedig éles szögben megdöntve a gépet megfordult.
  A Hudson partja fölött repültek. MacKinley a zsákjába kotort, és előhúzta a
hullaházi Ragadozó sisakját. Megvizsgálta, a körme hegyével megkocogtatta a
fémet, és az arca elé emelte.
  - Na, hogy áll? - fordult Gomez felé.
  - Úgy nézel ki, mint egy hegesztőmaszkos majom - nevetett Gomez, és lejjebb
irányította a gépet. A víz fölött suhantak.
  A nem emberi fejre méretezett sisak vizora vöröses árnyalatba borította
MacKinley előtt a világot. Tűnődve oldalra fordult, és az egyik raktárház
mólójához kikötött hajóra nézett. Hirtelen elakadt a lélegzete.
  - Aug! Ott van egy, lenn a hajón!
  - Szétlövöm a dögöt! - kiáltott fel Gomez, és a szeme elé húzta a
célzó-berendezést. - Hol van?
  - Ott lent, azon a zöldre pingált hajón!
  - Nem látom - mondta Gomez, és helikopter ablakához hajolt. - Te képzelődsz,
ba' meg! Nincs odalent semmiféle zöld hajó. Csak egy vöröset látok, Ragadozót
meg egyet sem.
  MacKinley elkapta a szeme elöl a sisakot, és szabad szemmel is lenézett. A
Ragadozó eltűnt, és látta, valóban egy vörösre festett oldalú hajó ringatózik a
folyón. MacKinley a sisakra pillantott, újra a szeme elé tartotta. A hajó színe
zöldre változott, és a Ragadozó ismét a fedélzetén állt.
  - A sisak! - kiáltotta örvendezve. - A sisakkal látom!
  - Kinyögnéd már végre, hol van?
  - A ző... a vörös hajó farára célozz, közvetlenül a végére, bal oldalra! De
ne, várj! Mi van, ha emberek is vannak rajta?
  - Viccelsz? - kérdezte Gomez. Kilőtte az egyik rakétát, és felhúzta a gép
orrát.
  MacKinley a szétrobbantott hajó égő roncsaira meredt.
  Igaz, gondolta, ha az űrdög ott járt, valóban nem maradhatott senki a
fedélzeten. Senki, legfeljebb hullák...
  - Szóval a sisak a megoldás - mondta MacKinley. - Ezután már csak annyi
dolgunk lesz, hogy körözgetünk a város fölött, és lelőjük őket.
  - Aha. Nem is rossz ötlet. Egészen addig csinálhatnánk, míg elfogy a
megmaradt két rakétánk, ami közül az egyik napalm, vagy amíg egyikük le nem
szed minket innét. Mindenesetre eggyel kevesebb.
  Közeledtek a Lincoln alagút nyugati végéhez.
  MacKinley feltette a sisakot, és felnézett az égre. A felhők kékjébe mintha
egy csepp zöldes árnyalat keveredett volna.
  - Te - mondta -, nem is olyan hülye az az öreg. Egész szépen összeszedte a
csapatot. Most már van helikopterünk, meg még mindig vagy huszonöt emberünk...
  - Vonj le belőle kilencet - mondta Gomez, és lemutatott.
  Az alagút előtt füstölgő roncsok, és lefejezett hullák hevertek.
  MacKinley lenézett.
  - Akkor tizenhat... Leszállunk?
  - Minek? Már úgy sem segíthetünk rajtuk. Majd valaki eltakarítja őket az
útból.
  MacKinley komoran bólintott, és az alattuk tovasuhanó holttestekre nézett.
  Érdekes, gondolta. Ezen a vackon át zöldnek látszik a vér...


  Harrigan négy motorossal együtt a hátul haladó dzsipben ült, az elsőben pedig
négy társuk, meg a kutya.
  Harrigan az egyik útjelző táblára pillantott.
  Még tíz perc, és odaérünk, gondolta. Utána pedig...
  Agyába tolultak az elmúlt tíz óra élményei. A hullaház... Abba a dögbe annyi
ólmot belelőttek, hogy egy egész elefántcsordának elég lett volna, és még
mindig mozgott. A robbanás... Tényleg, mi van, ha az űrhajójukról néhány bombát
a Földre dobnak? Mert valahol van űrhajójuk, valamivel csak ide kellett
jönniük. Hogy lehet, hogy a légvédelem még nem fedezte fel őket? A modern
radarok még azt is kijelzik, ha valahol a Közel-Keleten az egyik tábornok
nagyobbat böfög a szokásosnál. Vagy lehet, hogy a fejesek közül már mindenki
tudja, hogy itt vannak? A Szindikátus... Az istenverte Szindikátus! Jó, a
mentést elvégezték, de még a katonáknak sem árulták el, tulajdonképpen mivel is
állnak szemben. Igen, a katonák... Harminc másodperc - harminc halál. Vajon ők
milyen eséllyel szállhatnak szembe ezek után a Ragadozókkal? Lehet egyáltalán
esélyük? Láthatatlanok, és ha mégsem fog esni az eső, azok is maradnak.
Félelmetes fegyvereik vannak, szó szerint halálbiztosan céloznak, és a
közelharcban is verhetetlenek. Mégis... El lehet őket pusztítani! Persze még
haláluk után is megölhetnek egy pár ember. Harrigan lehunyta a szemeit, és újra
maga előtt látta a gombafelhőt, újra hallotta az iszonyatos robbanást, és...
  Kinyitotta a szemeit, és csak akkor döbbent rá, a robbanás nem csak az ő
fejében szólt, mikor az elöl száguldó dzsip egyetlen lánggombolyagként gurult
tovább. Harrigan sofőrje a fékbe taposott. Az egyik fickó a géppuskához ugrott,
Harrigan és a másik négy pedig az útra vetődött, és a vállához emelte a
karabélyát. Hiába, nem láttak semmit.
  A Harrigan mellett térdelő fiatal fiú hirtelen megtántorodott, és előredőlt.
A hátából egy lándzsa meredt az égnek. Harrigan megpördült, tüzet nyitott, de
amikor a Ragadozó lövedéke a tőle alig egy fél méternyire hason fekve lövöldöző
fickóval együtt elvitte az út egy részét is, a légnyomás messzire röpítette.
Még hallotta a tompa dörrenéseket, a vad ordítozást, aztán elsötétült a szeme
előtt a világ.


  Görcsösen felköhögött, és homályos szemmel körbenézett. Látta, alig néhány
másodpercre veszthette csak el az eszméletét, mert a csapatából megmaradt két
ember még mindig ugyanúgy térdelt és lőtt. Az egyikük mocskosul káromkodva
felordított, elhajította használhatatlan, kiürült karabélyát, és futásnak
eredt. A másik is felállt, és a társa után iramodott.
  Harrigan nagyot sóhajtott. Ezúttal rajtavesztett. Egyedül maradt, nincs
tovább. Legfeljebb egy perc, és láthatatlan hóhéra végezni fog vele. Hátradőlt.
Azt mondják, gondolta, ilyen helyzetben, ilyen közel a halálhoz az emberek
szeme előtt le szokott peregni az egész élete. Keserűen elvigyorodott. Mire
emlékezzek? A gyerekkoromra? Jó volt. Ennyi. Aztán jött a zsarumeló, a vér, a
kábítószer, a pisztolypárbajok, és aztán... a Ragadozók. Utána pedig megint a
Ragadozók, és újra csak ők. Ötvenhat év, és ebből huszonkettő azzal telt el,
hogy ezeket a dögöket üldöztem. Istenem, de sokszor elképzeltem már a
halálomat, de eddig mindig csak úgy gondoltam rá, hogy majd, egyszer nekem is
végem lesz. De ez az egyszer most van... Milyen távol lehet tőlem? Húsz
méternyire?
  Harrigan erőlködve felemelte a fejét, és felnevetett.
  A Ragadozó alig tíz méterre állt tőle. Diadalmasan felüvöltött, és még
közelebb lépett, ám felemelt karjai között Harrigan észrevett valamit. A
villámsebesen közeledő pont alakot öltött.
  Egy helikopter!


  - Túl közel van hozzá az öreg! - kiáltotta Gomez. - Nem tudom kilőni a
rakétámat!
  - Várj, észrevett minket! - mondta MacKinley. - Felénk fordul! Oldalra
ugrott... Te, ez menekül!
  - Még egy kicsit, te dög, még egy kicsit menj arrébb! - könyörgött Gomez.
- Még egy métert, na még egyet... Nem látom! Eltűnt!
  MacKinley Gomez kezébe nyomta a sisakot.
  - Ezzel nézd!
  Gomez a sisakkal együtt a célzó-berendezés fölé hajolt.
  - Oké, megvan. Na, most figyelj, te rohadék! Itt repül a kismadár!
  Megnyomta a gombot. A napalmrakéta egy másodperc alatt lángba borította a
Ragadozót.
  - Fiúk! - kiáltott hátra MacKinley. - Figyeljetek! Csak úgy, mint az előbb a
hídnál...!


  - Tehát már csak tizenketten maradtunk - mondta Harrigan, és fáradtan
hátradőlt a másodpilóta ülésében. - Nem valami sok.
  - Feladjuk? - kérdezte Mackinley.
  - Most? - Különös kifejezés terült szét a fekete zsaru arcán. - Késő. -
Kibámult az ablakon.
  - Szentséges Isten! - suttogta Gomez.
  Alattuk egyetlen romhalmaz volt a város. A házak helyén, ahol egy fél napja
még emberek laktak, most töredezett betonkupacok, szétporlott téglák halmai
sötétlettek. Az utakat vastag törmelékréteg takarta, mely alól itt-ott
előkandikált egy-egy autó, egy valamikor ezüstszínű busz maradványa, a
széttépett kábelek, vékony és vastagabb csövek csonkjai. Harrigannek eszébe
jutott egy rég nem hallott vers. "Szürke rengeteg; a szamurájok beléptek, és
csak tehetetlenül néztek, néztek..." A pusztulás szürke egyhangúságát csak
néhol törte meg egy napfényben csillogó üvegszilánk, vagy egy csodálatos módon
egyben maradt közlekedési jelzőtábla vörös korongja. Ahogy lejjebb ereszkedtek,
egy kicsit távolabb Harrigan felfedezett egy rikító kék foltot.
  - Menjünk oda - szólalt meg rekedten.
  Gomez válasz helyett bekapcsolta monitorát, és Harrigan látta, jobb, hogy ha
mégsem szálltak le. A kék folt...
  Harrigan megtörölte a homlokát, bekapott egy tablettát. A kék folt egy
munkaruhába öltözött hullakupac volt.
  Gomez közelebbi képre kapcsolt, és Harrigan meglátta a halottak mellett
heverő, félig a törmelékbe fúródott táblát:
  JOE AUTÓSZERELŐMŰ... ÉJJEL-NAPP...
  Gomez körbeforgatta az egyhelyben lebegő helikopter külső kameráit. Harrigan
a szemét meresztve, iszonyodva bámulta a monitort. Valamivel Joe műhelyének
maradványai mellett két betonlap közül egy ökölbe szorított kéz kapaszkodott az
ég felé, egy kicsit arrébb pedig egy leszakított láb ágaskodott, mintha obszcén
faként gyökeret akarna verni a romkupacba. A kamera tovább forgott. Mindenfelé
halottak, széttépett, összelapított testek hevertek. Az emberek többségét
álmában lepte meg a halál; a robbanás ereje kártyavárként döntötte össze a
fejük felett otthonukat, és mire felébredhettek volna, már nem éltek.
  Harrigan megremegett, hirtelen kikapcsolta a monitort, és két újabb tablettát
rágott szét.
  - Most hová? - kérdezte Gomez.
  Harrigan képtelen volt megszólalni, csak a hüvelykujjával intett: fel.
  Gomez megvonta a vállát, és felhúzta a gép orrát. Harrigan lenézett. A
robbanás középpontja helyén egyetlen, ötszáz méter átmérőjű, a sárga földig
kirobbant kráter tátongott, körülötte pedig legalább két kilométeres körzetben
romba dőltek az épületek.
  - Édes Istenem - nyögte Harrigan. - Ez szörnyűbb, mint amire számítottam...
Ez nem ismétlődhet meg!
  - Jézusom! - kiáltott fel MacKinley is. - A bombák! Nem szedtük le a bombákat
a megölt Ragadozók karjáról!
  Harrigan elszürkült arccal bámult maga elé. Ez volt az az apró részlet,
amiről a kocsmában megfeledkezett.
  Hogy lehettem ilyen hülye?, gondolta.
  Gomez megremegett.
  - Most mit csináljunk?
  - Reménykedünk, fiam - nyögte Harrigan. - Reménykedünk.


  Gomez a romhalmaz határán, a kiürített városrész egyik terén landolt.
  - Három ember meg a pilóta a gépen marad - mondta Harrigan -, a többiek pedig
megpróbálnak lehetőség szerint fedezékbe húzódni...
  - És mi van, ha ők nem jönnek ide? - kérdezte valaki.
  - Eljönnek, fiam, efelől nyugodt lehetsz - felelte Harrigan. - Tudják, hogy
mi öltük meg a társaikat... Mennyit is?
  MacKinley gyorsan összeszámolta.
  - Volt egy a hullaháznál, öt a hídnál, egy a hajón, meg egy a dzsipeknél. Az
hét. Ezek szerint már alig vannak többen húsznál.
  - Ebben nem lehetünk biztosak - mondta Harrigan, és felnézett az égen
gyülekező, haragoskék fellegekre. - Ha minden igaz, egy órán belül esni kezd.
Ha addig kihúzzuk valahogy, utána már elvesztik a legnagyobb előnyüket: látni
fogjuk őket.
  Végignézett a téren. A környező házak ablakaiból kitört az üveg, némelyik
teteje beroskadt, az út betonján hatalmas repedések pókhálói éktelenkedtek, de
a falak még szilárdan álltak. MacKinley az arca elé tartotta a sisakot, és
lassan körbefordulva vizsgálgatni kezdte a tetőket.
  - Északról társaságot kapunk! - reccsent Gomez kiáltása a kommunikátorból.
- Négy... nem, öt helikopter! Úgy látszik, a Szindikátus még mindig nem akar
leszállni rólunk. Lelőjem őket?
  - Nem! - mondta Harrigan. - Várjuk meg, mit akarnak.
  - Hogy mit? - kérdezte MacKinley. - Megállítani minket, és...
  - Harrigan! Harrigan! Itt Colloughs őrnagy - hallatszott a kommunikátorból.
- Harrigan! Hagyják el a szektort! Ismétlem, azonnal hagyják el a szektort!
  - Na, mit mondtam? - nézett MacKinley Harriganre. - Ezek még mindig nem
tértek észhez...
  - Harrigan! Parancsunk van rá, hogy eltávolítsuk magukat innen. Ha önként nem
vonulnak el, kénytelenek leszünk erőszakot alkalmazni!
  Harrigan már szabad szemmel is jól látta az egyre közeledő helikoptereket, és
már éppen válaszolni akart az őrnagynak, mikor az egyik gép hirtelen lángba
borult, felrobbant, és izzó repeszek felhőjeként záporozott alá.
  - Gomez! - ordította Harrigan a kommunikátorba. - Azt mondtam, ne lőj!
  - Nem én voltam, én nem is... - mentegetőzött a fejük felett köröző
helikopterből Gomez, de a szavait hirtelen elnyomta egy detonáció.
  Harrigan és MacKinley rémülten a magasba néztek, és az utolsó pillanatban
sikerült beugraniuk az egyik ház kapuján. Gomez szétlőtt helikopterének lángoló
maradványai sivítva hullottak a földre. Az egyik motoros dermedten bámulta a
halálos tűzijátékot, és már nem maradt ideje rá, hogy fedezékbe húzódjon egy
rázuhanó, fogazott szélű fémdarab elöl.
  - Aug! - üvöltötte MacKinley, is kiugrott az útra.
  Látta, Gomezen már nem segíthet, ezért az arca elé tartotta a sisakot, és
vadul körbenézett.
  Az alacsony épület tetején álló Ragadozó újra az őrnagy még mindig közeledő
helikopterei felé fordult, célzott - a vállára szerelt rövid csőből egy villám
hasított keresztül az égen. Robbanás, majd még egy. A két helikopter
szilánkokra szakadt, a maradványok lángolva, pörögve zuhantak lefelé. MacKinley
átrohant az utcán, és karabélyából megeresztett egy hosszú sorozatot a tetőn
álló Ragadozóra. A dög megtántorodott, és lezuhant. MacKinley mellé ugrott, és
közvetlen közelről addig lőtte, míg a golyók neonzöld cafatokra nem szaggatták
a mellét.
  Az egyik motoros lehajolt, és két kézzel megmarkolva lefeszegette a
Ragadozóról a sisakot. A saját fejére tette, hátrafordult, és hasra vágódva
lőni kezdett. MacKinley melléje vetődött, és ő is az arca elé tartotta a saját
sisakját. Az úton három Ragadozó közeledett a tér felé.
  - Kelet felől! - üvöltötte MacKinley, és Harrigan, meg a megmaradt négy másik
motoros is letérdelt. Fegyvereik csövét jobbra-balra mozgatva tüzet nyitottak
valamennyien. - Ezt éljétek túl, alattomos dögök!
  A három Ragadozó megtorpant, egyikük elterült a földön, a másik kettő pedig
behajlított térddel, kitárt karokkal bömbölni kezdett. Az egyik megérintett a
mellén egy kapcsolót, és a hozzá legközelebb lévő ember felé fordult.
  Harrigan a mellén táncoló három vörös pontra bámult. Oldalra vetődött, de a
pontok követték. A Ragadozó elégedetten felrikoltott - de a következő
pillanatban élettelenül elvágódott.
  - A másikat is! - kiáltott MacKinley, és lőtt.
  A harmadik Ragadozó még mindig nem értette, hogy láthatják őt az emberek.
Zavarodottan az egyik falhoz ugrott, és karmait a beton repedéseibe mélyesztve
mászni kezdett felfelé.
  - Ott van a falon, az első és a második emelet között! - ordított a sisakos
motoros.
  A karabélyok dühösen kattogni kezdtek. A Ragadozó mozdulatlanná dermedt, majd
magatehetetlenül az út kövére zuhant.
  - Megint kevesebben vannak - mondta MacKinley az arcát törölgetve.
  - Aha - vigyorgott a mellette hasaló motoros. - Ezek még nem is sejtik,
kikkel akadtak össz...
  A Ragadozó a tér másik oldaláról bukkant elő, és lőtt. A motoros testéből
sűrű vér fröccsent MacKinley szemébe, és mielőtt letörölhette volna,
elviselhetetlen fájdalom hasított a vállába. Megfordult, és elakadt a
lélegzete. Alig tíz méterre tőle egy Ragadozó állt, mögötte pedig három másik.
  MacKinley megrántotta a karabély ravaszát, de közben megtántorodott, és a
sorozat célt tévesztve a járda mellett álló vörös tűzcsapot találta el. A jó
egyméteres fémhenger szétrepedt, és vastag, erős sugarú szökőkút emelkedett fel
belőle. MacKinley elejtette a sisakot és elterült a földön. A víz a Ragadozókra
fröccsent.
  - Mike! - ordított fel a rendőr.
  Harrigan sarkon fordult, meglátta a négy bestiát, de mielőtt rájuk lőhetett
volna, a feje fölött kelepelni kezdett egy géppuska. A Ragadozók egymás után
összerogytak.
  Harrigan felnézett. Az őrnagy két megmaradt helikoptere közül az egyik
leszállt a tér közepére. Az ajtó félrecsúszott, és feketeruhás fegyveres
ugráltak ki rajta.
  Harrigan csüggedten leeresztette a fegyverét. Mégis vége. Összesen öten
maradtak, nem szállhatnak szembe egy szakasznyi kommandóssal, meg ki tudja még
hány Ragadozóval egyszerre...
  Az elől futó őrnagy felemelte a kezét. A feketeruhások megtorpantak, és
Harriganre céloztak. Meghúzták a ravaszt. Harrigan feltartotta a kezét, és
behunyta a szemét. Rövid sorozatok golyói süvítettek el a füle mellett.
  - Mi van, madárijesztőt játszik? - kiáltott rá az őrnagy, és eléje ugrott.
- Inkább köszönje meg, hogy leszedtem magáról azt az izét! - előremutatott.
  Harrigan megfordult, és a háta mögötti ház tetejéről a járdára zuhanó
Ragadozóra nézett.
  - Megjött az esze, őrnagy? - kérdezte a végletekig leverten.
  Az őrnagy megvakarta a fejét.
  - Tudja, egész életemben parancsokat teljesítettem - mondta lassan. - De
amikor ezek a dögök leszedték mellőlem három helikopteremet, arra gondoltam,
hogy szarok én a kormányra meg a Szindikátusra. Magának van igaza, Harrigan!
Ezeket ki kell irtani!
  Harrigan az őrnagy vállára csapott.
  - Köszönöm! És az embereinek is... - A téren fekete árnyakként fedezékbe
húzódó kommandósokra nézett, majd a magasan felettük lebegő helikopterre
pillantott. - Így már valamivel könnyebb lesz.
  - Szirti sas, Szirti sas, itt Fészek! - reccsent fel az őrnagy kommunikátora.
- Szirti sas, jelentkezzen! Vétel.
  Harrigan elvigyorodott.
  - Maga a Szirti sas? - kérdezte.
  Az őrnagy bólintott.
  - Miért, maga már hallott olyasmit, hogy egy helikopteres századot
Éticsigának nevezzenek? - A szájához emelte a kommunikátort. - Szirti sas
vételen!
  Harrigan közben a sebesült MacKinleyhez lépett, aki mellett már ott guggolt a
kommandósok orvosa.
  - Minden rendben, Fred? - kérdezte.
  MacKinley bólintott.
  - A tűzcsapokra célozzatok! - hörögte, és vérző vállára szorította a kezét.
  A négy motoros őrült barbárok módjára nekilátott a tűzcsapok szétlövésének. A
téren egyre sokasodtak a zuhatagok, és hamarosan már mindenhol bokáig ért a
víz.
  Harrigan a dühösen kiabáló őrnagy mellé sietett.
  - ...térjenek vissza a Fészekbe! - hallatszott egy erőszakos hang a
kommunikátorból.
  - De értse meg, uram, ezek megtámadtak minket! - felelte az őrnagy.
- Rákényszerültünk a védekezésre, és...
  - Teljesítse a parancsot, katona!
  Az őrnagy a földhöz vágta a készüléket.
  - Ezek nem normálisak! - kiáltotta. - Nem hogy segítséget nem küldenek, de
még mindig az eredeti tervhez tartják magukat. Azt akarják, hogy tegyük magukat
harcképtelenné, és vonuljunk vissza!
  - És? - kérdezte Harrigan. - Megteszi?
  - Egy nagy szart! Nekem azt mondták, Harrigan, hogy maguk veszélyes
terroristák, és hogy maguk idézték elő az éjszakai robbanást is.
  Harrigan gúnyosan elmosolyodott.
  - Logikus nem? Összebarkácsolunk egy bombát, aminek az ereje legalább öt
mázsányi TNT-vel felér, aztán visszajövünk, hogy kiraboljuk a hullákat. Maga
bevette ezt a maszlagot, őrnagy?
  - Be - hajtotta le fejét a kommandóstiszt. - De aztán megláttuk azokat az
izéket, és rögtön tudtam, hogy valami egészen másról van szó... - A zsebébe
nyúlt, előkotort egy szivarvéget, és idegesen rágcsálni kezdte. - Ha megszegem
a parancsot, hadbíróság vár rám.
  - Ha pedig végrehajtja, a Ragadozók tovább gyilkolnak - mondta Harrigan.
  - Ezek a Ragadozók? - mutatott az őrnagy az egyik hatalmas dögre. - Mik ezek
egyáltalán?
  - Földönkívüliek. Úgy látszik, a Szindikátus még mindig el akarja kerülni a
velük való összecsapást. Képesek láthatatlanná tenni magukat, de ha víz éri
őket, oda a nagy tudományuk. Ez is az övék volt. - Harrigan levette a hátára
vetett zöld vászonzsákot, és az őrnagy kezébe nyomta a sisakot.
  - Jó, de most mi a francot csináljak? - kérdezte az őrnagy. - Nekem...
  Egy robbanás - a tér szélén álló egyik ház helyén füstölgő kráter támadt.
  - Ez a válasz! - kiáltotta Harrigan. Elkapta az őrnagytól a sisakot, a fejébe
nyomta, és villámgyorsan végigpásztázta a háztetőket. Semmi.
  Újabb robbanás.
  Harrigan felnézett az égre, és megtántorodott a döbbenettől. A helikopter
egyetlen sűrű gázfelhővé vált, és fölötte...
  Fölötte egy óriási döglégyre emlékeztető, ezüstösen csillogó fémtest
lebegett.
  - Jézusom! - hörögte Harrigan.
  A "légy" orrából kicsapott egy vakítóan fehér villám, és a következő
pillanatban egy újabb épület tűnt el a föld színéről.
  Harrigan az őrnagy szeme elé tartotta a sisakot.
  - Tizedes! - kiáltott az őrnagy a helikopter mellett álló katonának, mikor
végre levegőt kapott. - A gránátvetőt!
  A katona felugrott a helikopterbe, a vállára kapott egy kétméteres fémcsövet,
és a parancsnoka mellé száguldott vele.
  - Célpont két óra irányában, százötven méteres magasságban! Tűz! Lőjön már,
az isten áldja meg!
  Az ezüstlégy újabb villámokat szórt, de szinte ugyanabban a másodpercben,
amikor az utolsó helikopter is köddé változott, a tizedes megnyomta a
gránátvető elsütőgombját.
  - Feküdj! - üvöltötte az őrnagy.
  Harrigan hasra vágódott, és a fejére szorította a sisakot. Hatalmas erejű
robbanást várt, de ehelyett csak egy halk pukkanást hallott - alig nagyobbat,
mint mikor egy léggömb közvetlenül az ember füle mellett durran szét. A zajt
tompa koppanások sorozata, és a betonhoz csapódó fémdarabok jellegzetes
csengése követte, majd...
  Néma csend.
  Harrigan lassan felemelte a fejét, és szédelegve a tér közepére hullott
fémkupacra nézett. Levette a fejéről a sisakot, felállt, és körbefordult. Az
őrnagy és az emberei még mindig az úton hasaltak. Harrigan lehajolt,
megérintette az őrnagy vállát, és megfordította a mozdulatlan testet.
  A férfi kábán pislogott rá.
  - Megsebesült? - kérdezte Harrigan, és csak ekkor fedezte fel, az őrnagy két
füléből patakzó vércsíkokat.
  - A fejem... - nyögte az őrnagy, és a fülére szorította a kezeit. - A
fejem...
  A katonák nyöszörögve fetrengtek a földön.
  - Harrigan! - suttogta az őrnagy a rémülettől tágra nyílt szemekkel. - Nem
hallok semmit! Megsüketültem!
  Harrigan a sisakra pillantott.
  Lehet, hogy ez mentett meg, gondolta. Feltette a fejére, tétován az égre
nézett - és térdre rogyott.
  Ne!
  A felhők közül egy újabb ezüstlégy siklott a tér felé. Fölötte még három
lebegett mozdulatlanul.
  Harrigan előhúzta az övébe dugott pisztolyt, felhúzta - de le is eresztette.
Torkát valósággal mardosta a düh és a keserűség.
  - Átkozott dögök! Gyertek, gyertek csak, basszátok meg, egyedül vagyok! Most
már könnyű dolgotok lesz! Egyedül vagyok!
  - Rólam se feledkezz meg, Mike...
  Harrigan lassan hátrafordult. Először csak a vérfoltos kötést látta, aztán
felismerte az alakot. MacKinley fején is ott volt a Ragadozók sisakja.
  - Ketten vagyunk - mondta a fehér zsaru.
  - Hozd a gránátvetőt! - kiáltott rá Harrigan, és feltápászkodott.
  - Felesleges. A helikopterrel együtt a muníció is megsemmisült.
  Az ezüstlégy közben leszállt a térre, fémlábait a betonba vájta, és a az
alján nagyot szisszenve kinyílt egy légzsilip.
  MacKinley erőlködve felemelt egy karabélyt és három tartaléktárat.
  - Gyere, Mike! Fejezzük be...
  Harrigan eldobta a pisztolyt, felkapott egy automata fegyvert. MacKinley
mellé állt, majd lassan mindketten elindultak az űrhajó felé.
  - Olyan mint egy régi western - köpte a szavakat MacKinley. - A jófiúk
haláltmegvető bátorsággal elindulnak, hogy legyőzzék a rosszakat...
  - Igen, olyan - bólintott Harrigan. Csakhogy ott mindig a jók győztek, tette
hozzá gondolatban.
  Lassan közeledtek az ezüstlégy felé.
  A zsilipkapu nyílásában megjelent egy Ragadozó, aztán még egy és még egy -
végül már féltucatnyian álltak szétvetett lábakkal a hajójuk előtt. Sorban
levették a sisakjukat, a földre dobták a vállukra szerelt fémcsövet,
lecsatolták magukról a felsőtestüket védő páncéllemezeket. Egyikük előre
lépett, és karmos ujjával MacKinleyre mutatva felmordult.
  - De lovagiasak lettek! - mondta Harrigan. - Ez meg akar verekedni veled.
  - Aha, észrevettem. - MacKinley megállt.
  - Benne vagy a buliban? - kérdezte Harrigan.
  MacKinley ránézett, és messzire hajította a sisakját.
  - Hülyének nézel? Nem vagyok én cowboy!
  Harrigan a zsebébe kotort, és a szájába dobta két utolsó tablettáját.
  - Akkor? - zihálta MacKinley.
  - Rajta!
  Mindketten oldalra vetődtek, és fél térdre ereszkedve lőni kezdtek a
párviadalhoz felsorakozott Ragadozókra.
  Neonzöld vér fröccsent az útra és az űrhajóra, haldokló Ragadozók üvöltöttek.
Harrigan lőtt, tárat cserélt, lőtt, míg egyszer csak elejtette a fegyverét és
előrebukott. Égető fájdalom hasított a jobb vállába. Feltérdelt, és a kezére
támaszkodva fel akart állni, de elvesztette az egyensúlyát, és előredőlt.
Elfordította a fejét. Jobb karja helyén véres csonk éktelenkedett.
  Lassan előre bukott. A földre hajtotta fejét, egy másodpercig fásultan
figyelte a szívverése ritmusára a betonra lövellő vért, majd lehunyta szemét.
  Most már tényleg vége, gondolta. Ebből a szarból aztán nem húz ki senki...
  Kinyitotta a szemeit, és lassan felemelte a fejét. Először csak az
oroszlánmancsra emlékeztető, karmos lábat látta. Végigfuttatta tekintetét a
zöldessárga, izmos combon, a fémövön, a hálóval borított mellkason, a vicsorgó
szörnypofán, és végül az előtte tornyosuló Ragadozó apró, idegenül, de valahogy
mégis értelemtől csillogó szemébe nézett.
  A Ragadozó egy rúgással hanyatt lökte. Harrigan feje nagyot koppant a
betonon.
  - Na gyere, baszd meg, vágd le a fejem!
  A Ragadozó felemelte jobbját. A nap sugarai megcsillantak a két hosszú
pengén.
  Harrigan lehunyta a szemeit.
  Én megpróbáltam, gondolta. Megpróbáltam, Isten a tanúm - de nem sikerült.
Kész.
  Várta a nyakába mélyedő fém hidegét, várta, hogy meghallja saját átmetszett
inainak reccsenését, de...
  Valami az arcára hullott.
  Felpillantott. Mintha tűszúrások érték volna felégett bőrét; képén forró
cseppekben csordult végig a nedvesség. Nem vér - közönséges víz.
  Az eső!
  Rántott egyet a vállán. Rajta és az emberiségen már ez sem segíthet.
  - Csináld már, te...! - hörögte.
  A Ragadozó felnézett az égre. Jobbjának alkar-tokjába lassan visszahúzódott a
halált hozó kettős penge. A teremtmény hátrapillantott az űrhajóra, majd
Harriganre meresztette a szemét. Leguggolt áldozata mellé, rágói ütemesen
nyíltak-zárultak. A csőszerű torok hangot - emberi hangot - formált.
  - Na gyerrre, basszdmeg... - visszhangozta a csupa fog száj. A Ragadozó
szemügyre vette zsákmánya sebeit. Az övéből előhúzott egy pisztolyhoz hasonló
tárgyat, és hűsítő permetet fecskendezett Harrigan csonkolt karjára.
  - Akkor? - sziszegte MacKinley hangján.
  Előrehajolt, közvetlen közelről a férfi szemébe nézett, valamit a mellére
dobott, majd megfordult, és az űrhajó felé indult.
  Harrigan meghökkent. Halványuló tudata nehezen birkózott meg a
legnyilvánvalóbb tényekkel is, a lényeget azonban valamiképp sikerült
felfognia.
  A kánikulának vége.
  És a látszat arra vall, hogy vége a vadászatnak is...
  - Legközelebb, rohadék - suttogta. - Számíthattok rá, hogy valakik ugyanígy
fogadnak majd!
  Egy darabig bámult a lény után, aztán, mikor az ezüstrovar zsilipajtaja
becsapódott, visszahanyatlott a betonra. Különös zúgás támadt körülötte -
meglehet, az égzengés moraja volt, vagy az idegen jármű hajtóműveinek
dübörgése. Harrigan sejtette, hogy ez lesz az utolsó hang, amit életében hall.
Sosem akaródzott beletörődnie a vereségbe, de most lassanként megbékélt vele.
Por a porhoz. Ó, a büdös francba!
  A hajó felszállásának pillanatában forró szél söpört végig a téren. Harrigan
le sem hunyta a szemét, mégis minden elsötétült körülötte.


5.

A FANTOMKOMMANDÓS


Véres, vörös nyár volt, fantasztikus álom...

The Doors


  Emlékek. álmok. Képek. Káprázat. Iszonyat...
  A Ragadozók!
  Harrigan végigrohant a szűk, sötét folyosón, lenyomta a végében álló ajtó
kilincsét - hiába. Vadul rángatni kezdte a kilincset, és mikor meghallotta a
háta mögött egyre erősödő bömbölést, a tíz körmével esett neki, hogy
felfeszítse. A körmei berepedeztek, az ujjai felszakadtak. Kétségbeesetten
hátranézett, és már látta a homályból elővillanó agyaras pofát, látta, hogy a
Ragadozó felemeli a lándzsáját, szinte érezte a húsába vágó pengét, és
felkiáltott:
  - Schaffer! A rohadt életbe, segíts!
  Az ajtó - mintha varázsszóra tenné - felpattant. Amikor Harrigan beugrott
rajta, döngve becsapódott.
  Körülnézett. Tíz hófehér lépcsőt látott maga előtt; tíz csillogó
márványhasábot, mely valahová a mélybe vezetett. előrelépett, és érezte a
tudatán átáramló nyugalmat. A lépcsőfokokat számolva egyre lejjebb és lejjebb
jutott, míg az utolsón megtorpant, az előtte hullámzó tóra pillantott.
Lehajolt, hogy megnedvesítse a homlokát - és kábán bámult megmaradt kezének
ujjai közül kipergő, megfoghatatlan, sugárzó fényű cseppekre.
  Lenézett. Arcnélküli alakokat látott a mélyben. Szelíd, hívogató suttogást
hallott:
  - Gyere... Gyere... Gyere...!
  Az egyik alak a felszín felé szökkent. Danny Archuleta volt az.
  Harrigan fejét a tó felszíne fölé tartotta, és dermedten bámulta barátja. Őt
is a Ragadozók ölték meg.
  Hirtelen elvesztette az egyensúlyát, és előrebukott. A tóba csobbant, de
amikor rádöbbent, hogy ugyanúgy tud lélegezni, mint addig, akkor vette észre,
nem víz, hanem fényhullámok ölelik körül testét.
  Egy fénytó... Micsoda átkozott hülyeség!
  Megrázta a fejét, szorosan lehunyta a szemét, de amikor újra kinyitotta, és
ismét maga előtt látta Danny lebegő arcát, felkiáltott.
  - Hol vagyok?
  Danny - akár egy riadt hal - villámgyorsan elcikázott mellőle. Harrigan
érezte, a talpa alatt újra talaj van.
  Mindig szerettem volna megtudni, milyen érzés lehet a tenger alatt sétálni,
gondolta, és elindult.
  Egy újabb arc öltött formát előtte.
  - Leona? Hogy kerülsz te ide?
  Leona elmosolyodott, és tovalibbent.
  Az egésznek egyre kevesebb értelme volt, de mivel nem tehetett mást, Harrigan
tovább taposott a fénytó medrében.
  Két másik arc: Santa és Gomez...
  - Hiszen...
  Harrigan előtt sorra megjelentek halott barátai, a motorosok, a katonák, de
miután rámosolyogtak, valamennyien tovaúsztak.
  Lehet, hogy a Mennyországban vagyok?, tűnődött. Vagy a Pokolban? Nem, itt
túlságosan szép minden... Tehát mégis meghaltam.
  Különös béke áradt szét a testében.
  Végre, gondolta, és tovább sétált.
  Az egyik arc láttán azonban mozdulatlanná dermedt.
  Jobeth Armstrong suhant el mellette, akár egy áramlás ellen küzdő lazac. Arra
igyekezett, ahonnét ő jött: a lépcsők, a kapu, a visszhangos folyosó felé.
  - Jobeth!
  A lány széttárta a kezeit, tréfásan elhúzta a száját, és eltűnt. Harrigan
megborzongott.
  Felemelte a fejét, és látta, egy létra nyúlik előtte a magasba. Elszántan az
első fokra tette a lábát, de...
  - Ne menj! Maradj velünk!
  A hangok mintha a fejében zengtek volna.
  - Mennem kell - dünnyögte. - Meghaltam. A Ragadozók...
  Aztán Jobethre gondolt, és úgy hőkölt hátra, mintha a létrát eleven
csörgőkígyók teste alkotta volna.
  És ha téved? Ha mégis él?
  Hátrálni kezdett. Nem sejtette, mi az, ami a végtelenbe vezető létra tetején
várja - de már nem is volt igazán kíváncsi rá. Visszafelé indult az ár
ellenében, ahogy a lánytól látta. Középtájon járhatott, mikor fáradtan
körülnézett: alig karnyújtásnyira ismerős alak küszködött a fényhullámok
erejével.
  - Frank! Frank MacKinley!
  A fehér zsaru nem hallotta meg a kiáltást, csak lavírozott, mint aki az
életéért küzd. Harrigan, aki megsejtette, hogy valóban erről lehet szó,
igyekezett a közelében maradni. A kapu felé tartottak mindketten.
  Már látta a felszínt, látta a világosságot, és végül előbukkant a fénytóból.
Éles vonású férfiarc nézett le rá szánakozva.
  - Schaffer...?
  Harrigan megremegett. A fényár csaknem elragadta - a kapun túlról beáradó
másfajta, rőtes ragyogás azonban nyúlványokat növesztett, és szorosan
megragadta.
  - Sokkot - jutott a füléig egy tompa hang. - Még egyszer!
  Magatehetetlen teste már a folyosón lebegett, a külvilág hidege, az iszonyat
és a fájdalom felé. Bizonytalanul érzékelte, hogy ismét két karja van.
  - Pulzus! - kiáltotta valaki.
  - Megvan. Adrenalint!
  Harrigan fogai összekoccantak. Tűk hatoltak a testébe. Feje mellett fém
csendült fémen. Körös-körül elektronikusan modulált hangok hallatszottak.
  Rándulás.
  - Hall engem? Hall engem, uram?
  Időbe telt, mire válaszolni tudott - és mire rászánta magát, hogy meg is
tegye.
  - Élek...?
  Az orvoscsoport vezetője halványan elmosolyodott. Az izgatott kiáltozás
szüneteiben Harrigan tisztán hallotta az épület tetejét verő eső surrogását.
  - Rosszabbra számított, igaz? - firtatta a doktor. - Nem csodálkozom rajta
azok után, amit végigcsinált. - A hűvös légáramlatok, a neszek nem is tűntek
már annyira idegennek. - Rengeteg munkát adott nekünk, de a jelek szerint
megérte. Ne mozduljon! Most elsősorban pihennie kell. Pihennie...


  - A Szindikátus minden költséget fedez - mondta az ügynök, és a létfenntartó
rendszer kalodájában heverő férfira mutatott. - Ennek az embernek élni kell!
Gyógyítsák meg!
  - Mi minden tőlünk telhetőt megteszünk, uram - felelte az orvos. - Mr.
Harrigan állapota stabilizálódott. A körülményekhez képest kielégítő az
állapota, de...
  - De?
  - Ön is tudja. Elvesztette a jobb karját, a gyomra kilyukadt, a koponyája két
helyen beszakadt, hat bordája eltörött, a tüdeje pedig...
  Az ügynök felemelte a kezét.
  - Elég. A részletek nem érdekelnek. Mióta eszméletlen?
  - Kilenc napja - mondta az orvos. - Átaludta a korrekciós műtéteket is.
Pszeudolorgant és maranchinátot kap. Immunreakció a beplántált végtagban nem
tapasztalható.
  Az ügynök Harrigan fölé hajolt, és figyelmesen megvizsgálta a szürke arcot. A
sebesült szemhéja mintha megrebbent volna.
  - Hall bennünket.
  - Lehetetlen - ingatta fejét az orvos.
  Különös mosoly derengett fel az ügynök ajkán.
  - Ilyesmi - mondta lassan - a mi szótárunkban nem létezik.
  - Uram...?
  - Hozza rendbe! - parancsolta az ügynök. - Állítsák talpra, amilyen hamar
csak lehet - szükségem van rá!


  A tizenhetedik nap.
  Harrigan kinyitotta a szemét, és szédelegve körbenézett. A könnyes homályon
át látta, hogy egy fehérbe öltözött nő hajol fölé. Beszélni próbált, de hiába
erőlködött. Fájdalmai erősödtek - ez megriasztotta.
  Csak óvatosan!, parancsolt magára, mert tudta, még egyszer képtelen lenne
megtenni az utat a fényár ellenében. Meg akarta markolni az ágy két szélét, de
rádöbbent, hogy egyik karját - azt, amelyiket elveszített a Ragadozókkal vívott
küzdelemben - szorosan rögzítették.
  - Mi a lófasz...? - dünnyögte, és visszahanyatlott az öntudatlanságba.


  A huszadik nap.
  - Most már bejöhet hozzá, uram - mondta az orvos. - Még mindig gyenge, de már
tud beszélni, és teljesen magánál van.
  Harrigan tágra meresztette a szemét, és tetőtől-talpig végigmérte az ágya
előtt álló férfit.
  - Schaffer...
  Az ügynök elmosolyodott.
  - Honnan jött rá? Már egy jó ideje Weylandnek hívom magam. Thomas Weylandnek.
Maradjunk ennél, rendben? Már egészen hozzászoktam, és nem szeretném, ha valaki
meghallaná... Ugye nem zavarom?
  - Mi történt? - kérdezte Harrigan válasz helyett.
  - Arra nem kíváncsi, hogy hol van? - kérdezett vissza Weyland, és az ágy
mellé állított székre telepedett. - Ilyenkor a legtöbben ezt szeretnék
megtudni.
  - Mi történt? - ismételte Harrigan. - Mi van a Ragadozókkal? Mi van a
többiekkel? Mi van a bombákkal?
  Weyland felemelte a kezét.
  - Nem zsaru maga véletlenül? - kérdezte. - Jól van, elmondok mindent. A
társai MacKinley és Colloughs őrnagy csapata kivételével mind elpusztultak. Ja,
persze, még két motoros vagány is életben maradt. Különben ők már nem
gengszterek többé. Ha felgyógyulnak, komoly feladatot kapnak a Szindikátustól.
Ha felgyógyulnak - mert a katonákkal együtt teljesen megsüketültek. Szétrepedt
a dobhártyájuk. Kiabált velük, vagy mi?
  Harrigan erőlködve mosolyra húzta a száját.
  - Szétlőttük a Ragadozók egyik űrhajóját. Én is csak azért hallok, mert az a
francos sisak a fejemen volt.
  - Gondoltam. Tehát, mindenki meghalt...
  Harrigannek eszébe jutott valami. Egy kép, amit a tó fenekén látott.
  - És Jobeth?
  Weyland előhúzott a zsebéből egy szivart, a szájába tette, de nem gyújtotta
meg.
  - Súlyosan megsebesült egy sajnálatos incidens során. Túl van az
életveszélyen, akárcsak maga. Később beszélhet vele, ha úgy látja jónak.
  Harrigan elhúzta a száját.
  - Sajnálatos incidens... Megpróbálták elnémítani, mi?
  Schaffer-Weyland elengedte a füle mellett a megjegyzést.
  - Folytatom - mondta. - Sajnos nincs sok időm, pedig még sok mindent meg kell
beszélnünk. Tehát, hol is tartottam? Igen, a Ragadozók önmegsemmisítő bombáira
gondol? Mire kíváncsi?
  - Megöltünk egy pár dögöt... - nyögte Harrigan. - Mi lett a bombáikkal?
Felrobbantak? - Maga előtt látta a romhalmokat, a halottakat, és megremegett.
  - Nem - felelte Weyland. - Miért robbantak volna fel?
  - De hiszen az a másik...
  - Ó, már értem mire gondol! Annak a Ragadozónak a testét, amit maguk a
hullaház előtt megöltek, eredetileg át akartuk szállítani Chicagóba, a
központunkba. Rendben is ment minden. Egy darabig. A teherautóról áttették egy
helikopterre, aztán - ha hinni lehet a gép fekete dobozában megőrzött
felvételnek -, valamelyik hígagyú elhatározta, hogy nem a farkával, hanem
inkább a Ragadozó karján lévő panellal szórakozik. A robbanás még a felszállás
előtt történt... Meg kell jegyeznem, a Szindikátusnál sincs minden rendben.
  - Vagyis?
  - Vagyis, egyes feltételezések szerint a fickó nem öncélúlag volt kíváncsi,
hanem... Hmmm. Mondjuk úgy, hogy egy másik országnak kémkedett. Rábaszott az
istenadta.
  - Meg vele együtt egy seregnyi ártatlan ember - mormolta Harrigan. - Hányan
haltak meg?
  - A romok eltakarítása folyamatban van, de a becslések szerint körülbelül
hatvanöt-hetvenezren.
  - Jézusom! - Harrigan végig akart simítani a homlokán, de rádöbbent, hogy
hiába emelgeti a jobb kezét.
  Weyland felállt, és idegesen sétálgatni kezdett.
  - Még mindig jobb, mintha mondjuk Manhattan, vagy a Staten Island repült
volna a levegőbe.
  - Persze, a Staten Island, meg vele együtt a Szindikátus, mi?
  Weyland megtorpant, és Harriganre meresztette a szemét.
  - Nehogy azt higgye, hogy én rajongok értük - mondta. - '85 után azonban volt
egy-két fickó, akik kihúztak a szarból, és ezért hálával tartozom nekik.
Mellesleg egyetértek velük. Legalábbis ebben a Ragadozó-ügyben.
  - Begyulladtál, baszd meg? - kérdezte Harrigan dühösen.
  Weyland megrázta a fejét.
  - Te elég sokat nyomozgattál utánam... Vagy egy bizonyos Dutch Schaffer után.
Tudhatod, hogy nem volt beszari fickó.
  - Igen. A fél életemet azzal töltöttem, hogy Schaffert meg a Ragadozókat
keresetem, aztán a dögök majdnem kinyírtak, a tökös kommandós meg a Szindikátus
csicskása lett!
  A nagydarab férfi a fejét rázta.
  - Tévedsz. Igaz, most még nem én vezetem a Társaságokat, de annak is el fog
jönni az ideje. Van egy ismerősöm. Japán. Ő szokta mondogatni, hogy a pálma sem
egy év alatt nő az égig. Van még egy két dolog, ami fontosabb ennél. Például a
Ragadozók.
  Harrigan bal keze ökölbe szorult.
  - Miért? Miért nem léptél közbe? Ahelyett, hogy segítettél volna,
megpróbáltad megakadályozni, hogy szembeszálljunk velük! Hogy bosszút álljunk
az ezrekért! A tízezrekért!
  Weyland leült, és nyugodtan Harrigan szemébe nézett.
  - A Ragadozók legfeljebb négy-ötszáz embert öltek volna meg, ha ti nem
avatkoztok közbe, Mike.
  - Azt akarod mondani, hogy az egész az én hibám? - Harrigan erőlködve felült.
  - Nem. Véletlen volt, baleset. De minden másképp alakul, ha nyugton maradtok.
  - Ezt éppen te mondod? Hagytam volna, hogy kinyírjon?
  Weyland eltűnődött.
  - Nem, azt nem. Na ide hallgass! Már a rendőrségen is elmondtam, hogy ezek
ellen csak úgy lehet védekezni, ha már az űrben rájuk támadunk. A technika
észvesztő ütemben fejlődik, de azért itt még nem tartunk. Még néhány évtized,
és mi is olyan űrhajókat tudunk majd építeni, ami bármikor felveszi a versenyt
- és főleg a harcot - az övékkel. Hidd el, száz év sem telik bele, és
gyarmatosítani fogjuk az első bolygókat, azután...
  - Te tényleg hiszel ebben a mesében? - kérdezte Harrigan. - Tudod már mióta
etetik ezzel az embereket? Emlékszem, még kiskölyök voltam, mikor az az orosz,
valami Gulagin, körülrepülte a Földet. Éveken keresztül mindenki arról
pofázott, hogy majd kétezerben, majd akkor...! És mi történt azóta?
Megöregedtem, és még ugyanott tartunk, ahol harminc évvel ezelőtt. A Földön
kívül akarod megállítani őket? Rendben, biztos megteheted, ha élsz még vagy
kétszáz évig. De addig? Addig mi lesz? Hányszor fognak még visszajönni, és
"vadászni"?
  - Nem hidd, hogy amiről nem tudsz, az nem is létezik - felelte Weyland. - Már
most is vannak bizonyos eredmények, amik borzasztóan fontosak, de nem tartoznak
a közönségre. Biztos vagyok benne, hogy ha nem is a legközelebbi, de az utána
következő vadászatuk már eredménytelen lesz, és véres fejjel fognak
hazarohanni.
  - Most is azt tették - jegyezte meg Harrigan.
  - Gondolod? - kérdezte Weyland. - Nem tűnt fel, hogy életben vagy? Igen, a
karod elvesztetted, de kaptál helyette másikat... - Elmosolyodott. - Boxos.
Jobb, mint az eredeti. Mellesleg mire a mentőosztag felfedezett benneteket, rég
elvéreztél volna, ha valaki, vagy inkább valami nem látja el a sebedet. Nem
emlékszel? - Weyland a zakója zsebéből előhúzott egy pisztolyhoz hasonló
tárgyat. - Vagy az őrangyalod hagyta melletted?
  Harrigan elgondolkodott. Igen, az a Ragadozó valamit ráfújt a karjára...
Megmentette az életét. De miért?
  - Miért? - ismételte hangosan. - Miért tette? Egy rakás haverját megöltük, és
ez ahelyett, hogy levágná a fejem, még megment... Egyáltalán miért mentek el?
  Weyland tűnődve játszadozott a szivarjával.
  - Ez háború volt, Mike. Szabályos háború. Talán rájöttek, hogy mégsem vagyunk
állatok. Talán őket is váratlanul érte a dolog, és még nem készültek fel arra,
hogy nyíltan harcoljanak ellenünk... Nem tudom. Lényeg az, hogy elmentek.
  - Úgy érted, végleg? - kérdezte Harrigan.
  Weyland elmosolyodott.
  - Úgy értem, idén már nem jönnek vissza. Talán jövőre sem. Talán... Ki tudja?
Ez a vadászat csak három napig tartott.
  Harrigan elvigyorodott.
  - Akkor mégis elértünk valamit, nem?
  - Igen. - Weyland felállt, és az elfüggönyzött ablakhoz lépett. - De egyszer,
legalább egyszer még visszatérnek, és én várni fogom őket. - Hirtelen
hátrafordult. - Gyere velem, Mike! Mi ketten legyőzhetjük őket.
  Harrigan a mozdulatlan pótkarra sandított.
  - Így?
  - Összefoltoznak, Mike. Hidd el, meggyógyulsz! Mi ismerjük őket a legjobban.
Gyere velem, és legközelebb örökre elűzzük majd őket!
  Harrigan lehajtott a fejét. Eszébe jutott a tíz márványlépcső, a nyugalmat
árasztó fénytó, a halottak arca, és hirtelen rádöbbent, elfáradt.
  Megöregedtem, gondolta. Vén vagyok és keserű. Hogyan szállhatnék szembe
velük?
  Különös vágyat érzett a tó nyugalma után - és biztosra vette, hogy egyszer,
talán nem is túl sokára, visszatalál oda, ahol Danny, Jerry, Leona és a többiek
várják.
  - Nem, Dutch - mondta lassan. - Azt hiszem, az én háborúm itt véget ért.
Befejeztem.
  Az egykori kommandós arca rezzenetlen maradt, tekintetéből azonban csak úgy
sütött a kiábrándulás. Harrigannek feltűnt, hogy a rövidre nyírt hajból
hiányoznak az ősz szálak, s az izmok fejlettsége sem középkorú férfira vall.
Hol töltötte vajon az elmúlt negyed századot? Mennyi pénzébe és lemondásába
kerülhetett, hogy legyőzze a halált és az időt...?
  - Weyland a nevem - mondta halkan az óriás. - És szeretném, ha töprengenél
még egy keveset az ajánlatomon.
  Harrigan kimerülten elmosolyodott.
  - Töprengeni? Nem, Weyland - soha többé!
  A Szindikátus teljhatalmú megbízottja az ajtó felé indult. Találkozásuk óta
első ízben úgy mozgott, mintha vállán érezné az esztendők súlyát. Mielőtt
kilépett, visszafordult még egyszer. Szája sarkában megint ott sötétlett az
elmaradhatatlan szivar.
  - Folytatom a harcot, Mike - ígérte. - A magam módján.
  Harrigan - mindazok nevében, akik mellette küzdöttek - erőtlenül búcsút
intett neki. Az ajtó becsukódott, Weyland távolodó léptei visszhangot vertek a
folyosón.
  Harrigan a mennyezetet bámulta. A fájdalom visszatért: tarkójában, oldalában,
regenerált ízületeiben lüktetett. Nem hagyta nyugodni, de bármely szónál
meggyőzőbben adta tudtára, hogy még mindig él. Jobethre gondolt. Vigyáznia kell
rá. Vigyáznia, hogy sose lássa a világot olyannak, amilyen - és amilyenné a
Schafferek irányítása alatt változhat még. Szüksége lesz minden elszántságára,
erejére, pillanatnyilag viszont csak a pihenés számít...
  Ép karjával oldalra nyúlt a szájához emelt egy altatókapszulát. Két korty
vízzel az útjára küldte.
  - Most kibabrálok veled - mondta a fájdalomnak, és lehunyta szemét.


  Az űrkomp kiemelkedett a bolygó sűrű atmoszférájából, s a csillagmező egy
pontja - az álcázott anyahajó - felé fordította orrát. Nekilódult. Oly sebesen
száguldott, hogy nem észlelte a Föld körül keringő kémműholdak egyike sem.
Mikor az energiamezőbe ért, kinyílt egy zsilipkapu, és a landolóegységet
elnyelte a hatalmasabb fémtest.
  A expedíció tagjai a tanácsterembe vonultak, felsorakoztak. Zsákmányuk
kupacba rakva a lábuk előtt hevert, fegyvereiket a terem közepén álló
emelvényre helyezték, és vártak. Várták a határozatot, mely eldönti további
sorsukat.
  Negyvenketten voltak. Már csak ennyien - a vadászat nem volt sikeres, és
időnek előtte ért véget. Némelyik lény biztosra vette, hogy soha többé nem fog
hazajutni. A Törvény szent a Bírák senkivel sem tehetnek kivételt.
  Halk szisszenéssel félrecsúszott az ajtó fémlapja, és belépett az Öreg. Apró
szemével végignézett a felsorakozott Jelölteken, megrázta busa fejét, felemelte
mindkét karját, és felüvöltött.
  A Jelöltek harmada előrelépett, és lehajtott fejjel a terem végében lévő
kamra felé indult. A Törvény szent és kegyetlen: aki nem bizonyítja be, hogy
méltó tagja lehet a Vadászok Népének, el kell pusztulnia.
  A kamra ajtaja kinyílt, és belépett az első Halálraszánt. Ibolyaszín villám
járta át a testét, és egy másodperc múlva már csak egy apró kupac zöldes hamu
maradt a helyén.
  Belépett a második, a harmadik, és a többi is sorban. Nem ellenkeztek,
tudták, úgyis hiába tennék. A Bírák döntöttek, és ha valamelyikük
ellenszegülne, halála előtt kín és megszégyenülés várna rá. A hajóról úgysem
lehetne elmenekülni, és ez így legalább nem fáj...
  Amikor az utolsó Halálraszánt is semmivé foszlott, az Öreg átvizsgálta a
többi Jelölt zsákmányát. Némelyikükre barátságosan ráhorkantott, másokra
feddően rámordult, de elégedett volt. Ezekből egyszer még valódi Vadász válhat.
  Intett, hogy elvonulhatnak, és amikor magára maradt az egyik kontrollfal elé
lépett, és megérintett egy lemezt. A lilás fényű, falnagyságú monitoron
megjelent az egyre távolodó bolygó háromdimenziós képe.
  Az Öreg elgondolkodott.
  Háromszor fordult körbe a bolygó a tengelye körül, és több, mint a Jelöltek
negyede elpusztult. Meghaltak, mert tapasztalatlanok voltak, mert azok a lények
mindenre elszántak védekeztek. A Jelöltek nem tudták, amit ő. Ez a faj
elképesztő iramban fejlődött. Négy vadászattal ezelőtt, amikor még ő is mint
Jelölt szállt le az idegen világra, még védtelenek, kiszolgáltatottak voltak,
most pedig már az ellenállásra is gondolni mernek...
  Csúfos véget ért a Jelöltek beavatása, de nem tehettek mást, menniük kellett.
Tudta, ha maradnak, a lények előbb-utóbb a kompot, de lehet, hogy még a hajót
is felfedezik. És amilyen harciasak, még kiagyaltak volna valamit, hogy
megsemmisítsék... Bekövetkezett az elképzelhetetlen: a két faj között kitört a
háború.
  Kitört, de véget is ért - akár a vadászidény.
  Az Öreg felmordult. Kezébe kapott egy lecsupaszított koponyát, és úgy
vizsgálgatta, mintha azt remélné, az üres szemgödrökön át egy egész faj
gondolataiba nyerhet bepillantást.
  Ilyen incidens soha többé nem fordulhat elő. Nem vállalkozhatnak efféle
háborúra - feldúlnák vele az univerzum békéjét, s idővel bizonyára még a
Fejlettebbek figyelmét is felkeltenék. Amúgy... Mire hazaérnének, sereget
gyűjtenének és visszaindulnak ide, a bolygólakók még a mostaniaknál is
pusztítóbb fegyverekkel várnák őket. És bár a küzdelem végkimenetele még így
sem lenne kétséges, a Vadászok Népe nem engedhet meg magának nagyobb
véráldozatot. Az izgalmat, a dicsőséget az elkövetkezőkben másutt kell
keresniük - ez a bolygó nem tartogat számukra mást, mint küzdelmet és halált...
  Kihúzta az övébe tűzött rövid pengét, és tűnődve nézte a markolatába vésett
mintázatot. Eszébe jutott a súlyosan sebzett fekete irhájú lény.
  Érdekes, gondolta. Tudta, hogy megölhetem, mégis mennyi vadság csillogott a
szemében! Figyelemre méltó faj. Határozottan figyelemre méltó...!
  A gép - utolsóként a Sol harmadik bolygóját megjárt vadászhajók közül - a
hipertér sötétjébe merült, melynek szakadékán túl ott fénylett a Ragadozók
halódó csillaga.

VÉGE