A patkány öt napig nem tudott kiszabadulni a pincéből. Egy sötét sarokba mászott, egy polcsor mögé, hogy fialjon, s amikor megpróbálta követni a fejében zúgó hangot, útját állta a súlyos ajtó. A hang öt napig hallatszott, monoton, szüntelen búgásával csaknem őrületbe kergetve az anyapatkányt és picinyeit. De élelmet bőségesen találtak a pincében, amelynek tulajdonosai nem törődtek a hatóság figyelmeztetésével, hogy hagyjanak minden ajtót nyitva, hogy az épületeket kipucolhassák. A tulajdonosok tudták, hogy amikor a városiak visszatérnek a rövid száműzetésből, néhány napig kevés lesz az élelmiszer, és kis boltjuk jó pénzért szívesen enyhít a hiányon. A patkány és kicsinyei kedvükre lakmározhattak, mivel a fiatalok csak három napig igényelték az anyatejet, aztán nagyobb örömet találtak a köröttük felhalmozott élelmiszerekben. Nap, mint nap nagyobbak és izmosabbak lettek, és sötétbarna, csaknem fekete szőr kezdte borítani testüket. Egyet kivéve. Annak rózsaszín, majdnem fehér testén mindössze néhány fehér szőrszál árválkodott. Ez uralta a többieket, amelyek enni hoztak neki, és testükkel melengették. Feje mellett, széles, csapott válláról furcsa duzzanat kezdett nőni.