A vén piások minden éjjel összegyűltek az EastEnd egyik lebombázott részén, amelyet még nem állították helyre. Egy régi templomkert volt ez a Whitechapeli főút mellett, egészen közel az Aldgate East metróállomáshoz. A kertet benőtte a bozót, és nyitott sírok pettyezték. Az egykori büszke templomra csak egy magányos torony emlékeztetett. Ezen az éjjelen hatan gyűltek össze, abban a biztos tudatban, hogy nem látni őket az útról. Mindannyian lassan tönkretették a szervezetüket azzal, hogy metilalkoholt ittak. Mindannyian eljutottak a reménytelenség végső fokára, ahol feladták a reményt is, hogy a világ többi részével éljenek. Egymáshoz is ritkán szóltak, megkínzott elméjük saját bajával volt elfoglalva, nemhogy a máséval törődött volna.

Volt köztük egy nő is; alig lehetett formátlan rongyaiban megkülönböztetni a férfiaktól. Mary Kelly negyvenkilenc éves lehetett, de hússzal többnek nézett ki. Szidta a többieket, átkozta saját magát, de leginkább az Úristent. Azt az istent, akit odahaza Írországban egész életében imádott.

Gyerekkorában gyakran háromszor is elment misére vasárnaponként, és a hét minden napján egyszer. Tizenöt éves korában zárdába vonult, de a magányos, zárkózott élet nem illett élénk, bár nagyon vallásos egyéniségéhez. Miután visszatért szülővárosába, Longfordba, hamarosan unalmasnak találta az életet. A pap megpróbálta lebeszélni, hogy elmenjen, de egy nap, gyónás közben Mary mondott valamit, amitől a pap kezdett arra gondolni, mégiscsak az lesz a legjobb, ha a lány elutazik. Legalábbis a városban lakó fiúknak.

Vajon hogy lehet, elmélkedett az öreg lelkész, hogy egy ilyen mélyen vallásos gyermekben ilyen bűnös vágyakozás él a szex iránt. Végül mégis úgy döntött, több esélye van megmenteni a lány akaratos lelkét, ha az ő felügyelete alatt marad, ezért meglátogatta a szülőket, és meggyőzte őket, hogy ne engedjék elmenni. Mivel hat másik gyerekről is gondoskodniuk kellett, nem lelkesedtek, hogy egy éhes szájjal több marad otthon, de hát a lelkipásztornak nagy befolyása volt nyájára. Azonban a következő szombaton Mary újabb, még nagyobb bűnt gyónt meg, amelynek a fiatal, frissen odahelyezett paphoz volt köze.

Mary az öreg lelkész nagy megkönnyebbülésére a következő hétfőn elutazott. Az ifjú Antonius atya, amikor nyíltan és elég durván rákérdeztek, tagadta az egész ügyet, s ez még jobban összekuszálta az öreg pap elméjét. Egy ilyen fiatal és láthatóan ájtatos kislány csak nem talál ki ilyen hazugságot? Másfelől, ha valóban olyan ájtatos, mint amilyennek látszik, hogyan uralhatja ennyire a test ördöge? Nem tudott mit tenni, mint imádkozni érte, és misét mondani, hogy megmentse a lelkét a kárhozattól.

Mary Dublinbe ment, és egy bárban dolgozott pincérlányként, nem messze az O'Connel Streettől. Munka közben sok férfival találkozott, és egyikük közeledését sem utasította el.

Egy idő múlva elbocsátották. Nem növekvő hírneve miatt, hanem mert a tulaj felesége rajtakapta a férjével a pincében levő hordók mögött. A lány egy serfőzde étkezdéjében talált munkát. A férfiak ott is hamar rájöttek, hogy könnyű préda. Csak azt nem értették, s maguk közt is tréfálkoztak rajta, hogy miért ragaszkodik a lány ahhoz, hogy mielőtt ágyba bújik velük, elmondjon három Miatyánkot. Az ágy mellett térdelve, csukott szemmel, gyerekesen összekulcsolt kézzel. Még jobban nevettek volna, ha tudják, miért imádkozik.

Az első ima azért szólt, hogy ne essen teherbe. A másik, hogy ne kapjon el valami betegséget. a harmadik pedig, hogy orgazmusa legyen. Nemrég tudta meg a kantinbeli barátnőitől, mi az az orgazmus, és jött rá, hogy valami évek óta hiányzik. A szex iránti vágyát soha sem elégítették ki, és anélkül, hogy tudta volna miért, mindig többet és többet kívánt. Mindig élvezte, de most már tudta, hogy csodálatos is lehet, és eltökélte, hogy eléri az orgazmust. Még mindig járt vasárnaponként misére, és a hónap minden első péntekén megáldozott. Nemsokára hetente kétszer, sőt háromszor is elment a templomba, hogy imádkozzon, hogy elérje célját. Meg sem fordult a fejében, hogy valami bűnt követ el. Az Úr azt akarta, hogy az emberek élvezzék a szexet, különben nem adta volna nekik ezt a csodálatos ajándékot. Hát nem leste ki gyerekként is annyiszor a szüleit, akiknek sejtelmük sem volt, hogy ő ébren van, egyetlen hálószobájuk sötétjében? Hallgatta a boldog lihegést, és azt, hogy anyja felkiált: Jézusom, aztán csönd lett, majd elégedett, súlyos horkolás.

Rendszeres látogatásai a templomban feltűntek Mahar atyának, aki besorozta az Isten házában különböző munkákat végző nők közé. Mary szívesen cserélte a virágokat, porolta le az oltárt és a szentek szobrait, s remélte, mindez nem kerüli el az Úr figyelmét.

Segített a jótékonysági vásárokon, látogatta az időseket és a betegeket, még a kórusnak is tagja lett. Mahar atyára mély benyomást tett új báránykája, és kezdett érdeklődni utána. Megtudta, hogy Mary a serfőzdében dolgozik, ahol gyülekezetének jó néhány fiatal tagját alkalmazták. Amikor Mary felől érdeklődött, meglepődött önelégült mosolyukon és óvatos válaszaikon. Aztán egy napon egy bizonyos Mrs. Malone kereste fel. Látásból ismerte őt meg a férjét, rendszeres templomlátogatók voltak, de még soha nem váltott szót velük. Mindketten harmincöt körül lehettek és derék, dolgos embereknek látszottak. De ezen az esős kedd reggelen olyan aggódó kifejezés ült Mrs. Malone csinos arcán, amelytől kemény vonások jelentek meg rajta, hogy talán ott is maradjanak.

- Ah, ugye Mrs...?

- Malone, atyám.

Ilyen hamar, gondolta a pap. Mennyi ideje gyűlhetett benne mindez, hogy ilyen gyorsan kitörjön belőle. Általában eljutnak a történet közepéig, mielőtt a könnyáradat félbeszakítaná őket. Rezignáltan sóhajtott. Hányszor hallotta már... Tom hűtlenkedett, vagy elveszítette érdeklődését az asszony teste iránt, vagy megveri minden péntek este, miután megivott néhány korsóval a kocsmában. Hogyan nyugtassa meg ezeket a szegény teremtményeket, értesse meg velük, hogy mindezek a dolgok elmúlnak, míg az ima legalább segíti őket, hogy ellenálljanak az élet megpróbáltatásainak.

- Jöjjön, Mrs. Malone. Üljön le, és mondja el szép nyugodtan. - Kézen fogva a templom végébe vezette egy padhoz. A fekete sálba burkolódzott, görnyedt öregasszony, aki épp egy újabb gyertyát gyújtott hat éve halott férje lelkiüdvéért, ügyet sem vetett rájuk. Hát nem látta mindezt annyiszor idáig? Hát nem ült ő maga is ugyanebben a padban, sok-sok évvel ezelőtt, egy másik, de ugyanilyen megértő, és ugyanilyen tehetetlen papnak feltárva a gondjait?

Margaret Melone-nek lassan sikerült úrrá lenni a remegésen. - Atyám, az én Tomom egy másik nőt talált.

- Az a nő a serfőzdéből - folytatta a nő végül. Hosszú, vörös haja nedves volt könnyeitől. - Hetek óta tart. Tom minden kedden és csütörtökön találkozik vele. Először azt mondta, a kocsmába megy, de Deirdre Finnegan elmondta, hogy látta őket együtt, nem is egyszer. És amikor megkérdeztem, Tom csak neveseit és azt mondta, hogy az a nő sokkal jobban... - Elhallgatott, hirtelen rádöbbenve, hogy pappal beszél.

Kis szünetet tartott. Rátértek a dolog praktikus részére. - Tudja annak a nőnek a nevét? Talán beszélhetek vele.

Mahar atya teljesen meg volt döbbenve. Szombat este volt, a gyónások órája véget ért, és a pap egyedül ült a sekrestyében. Amikor Mary Kelly befejezte szokásos heti gyónását a szolsásos jelentéktelen bűnökről, Mahar atya Tom Malone-ról kérdezte. A lány meg sem próbált tagadni, teljesen nyíltan beszélt a kapcsolatukról, és amikor az atya megkérdezte, mi okból nem gyónta meg eddig, a lány visszakérdezett, ugyan miért tette volna. Elvégre semmi rossz nincs benne, ugye?

És mindez mintha a legtermészetesebb dolog volna a világon. S amikor a lány megkérdezte, nem tudna-e külön misét mondani azért, hogy ő elérje azt a csodálatos orgazmust, amiről hallott, a pap túlságosan meg volt döbbenve ahhoz, hogy válaszolni tudjon.

Időre volt szüksége, hogy gondolkodjék, ezért arra kérte a lányt, hogy most távozzon, de jöjjön vissza másnap az istentisztelet előtt. Mit tegyen? A lánynak nyilvánvalóan ugyanúgy szüksége van orvosi segítségre, mint lelkire. De hogyan gyógyítson meg az orvos valakit, aki ennyire erkölcstelen, és hogyan gyógyíthat olyan valakit egy pap, aki nem tud különbséget tenni jó és rossz között.

Csaknem egész éjszaka imádkozott írtmutatásért, hogyan menthetné meg ezt az ártatlan fiatal lányt lélekromboló sorsától. Másnap reggel megpróbálta türelmesen elmagyarázni Marynek, miért helytelen, amit tesz. Nem helytelen akkor, ha talál egy férfit, akit szeret, akihez végül hozzámegy, és azért fekszik le vele, hogy egyesüljenek és gyerekük legyen, de helytelen, ha értékes testét bármely férfinak odaadja, aki szemet vet rá, csak azért, hogy kielégítse a benne levő kapzsi vágyat és így tönkretegye a benne lévő szentséget. Az Úr szereti őt, és azt akarja, hogy boldog legyen, ám neki meg kell becsülni azt a csodálatos ajándékot, amit Tőle kapott, és a házasságra tartogatni.

A lány csak nevetett. Nem kihívóan, hanem mert őszintén hitte, hogy a pap buta. Szabályos gát épült az agyában, amely nem engedte, hogy bármi rosszat is lásson a szexben. Ahogy eddig tisztelettel figyelte a pap minden szavát, most úgy bánt vele, mint egy gyerekkel, aki nem gondolhatja komolyan, amit mond.

Mohar atyának végül azt kellett tanácsolnia, hogy a lány menjen orvoshoz. Az egyik jó barátja az illető, akihez elkíséri, s aki csak elbeszélget vele, s így visszavezeti a helyes ösvényre. Mary, bár butaságnak tartotta a dolgot, beleegyezett. Ha ezzel örömet szerez, miért ne tegye? A következő szerdában egyeztek meg, de Mahar atya többé nem látta Mary Kellyt.

Aztán végül találkozott a férfival, aki ki tudta elégíteni a vágyait, és furcsa módon épp a templomban ismerte meg. Timothy Patrick minden szempontból hatalmas ember volt, jellegzetesen pirospozsgás ír arccal, drótkefeszerű szőke hajjal, hatalmas tenyerekkel, és elálló lapát fülekkel. Étvágya, nem csak az ételek, hanem az élet iránt, legalább olyan hatalmas volt, mint a termete. Azonkívül jó embernek tűnt, nem ájtatosan vallásosnak, de őszintének és megbízhatónak.

Ahogy megpillantották egymást, amikor Timothy körbejárt a persellyel a misén, ösztönösen tudták, hogy íme, végre valaki, akinek életereje felér az övékéhez. A férfi megvárta Maryt a templom előtt, amire a lány számított is, és hazakísérte. Ezentúl minden este találkoztak, majd a hetedik napon Timothy egy hotelbe vitte Maryt és lefektette.

Timothy számára élete legkielégítőbb szeretkezése volt ez, Mary pedig megkapta, amiért imádkozott. A férfi nevetett, amikor Mary lefekvés előtt az ágy mellé térdelt, de meghatódott, amikor szeretkezés után a lány hálát adott Istennek. Megértette, hogy a maga módján micsoda elismerés ez.

Amikor Mary meglátta, mekkora méretei vannak, megijedt, ugyanakkor az izgalomtól meg is borzongott. Tökéletesen illett ez a méret a férfi egyéniségéhez. Óriási. Timothy először gyöngéd volt, gyengédebb, mint bárki más idáig, de a lány sürgetésére vad lett, hatalmas erővel döfte magát Marybe, óriási keze egy pillanatig sem nyugodva préselte Mary melleit, vállát, combját. A lány pedig harcolt vele minden erejével, harapott, karmolt, s végül sírt, hogy véget érjen ez az őrület és megkönnyebbüljön. Aztán végre végtagjai ellazultak, teste izzadtságban úszott. Sírt, Timothy pedig gyengéd ujjakkal cirógatva a homlokát mosolygott rá, becézgette, s benne maradt.

Ezután mondott Mary hálaimát, miközben a férfi türelmesen várt, le nem véve szemét a lány lehajtott fejéről. Mary pedig befejezte, ránevetett, és egyenesen visszaugrott az ágyra, ahol még sokat szeretkeztek azon az éjszakán.

Mindennap találkoztak ezentúl és szeretkeztek, ahányszor csak kettesben voltak; kölcsönös vágyuk sohasem csökkent. Végül Timothy bejelentette, hogy Angliába megy, valami jobban fizető munkát keresni, és magával hívta Maryt.

Házasságról nem esett szó, de Mary lelkesen beleegyezett, és három hét múlva már együtt éltek Észak-Londonban. Timothy egy építkezésen kapott állást, Mary ismét pincérnő lett. Még erősebben hitt Istenben, mint valaha, és nem győzött hálát adni neki, s nemcsak a templomban, hanem otthon, vagy a buszon, munkába menet is. Dédelgette frissen lelt szerelmét, tudta, nincs férfi, aki valaha is nyomába érne Timothynak, de soha nem erőltette a házasságot.

Amikor a háború kitört, Timothy a lány minden tiltakozása ellenére önként jelentkezett. Bár igazából büszke volt rá, rettegett az elválástól, és bár azt is tudta, hogy senki más nem képes úgy kielégíteni, mint Timothy, nem volt biztos abban, ellent tud-e állni a kísértésnek, hogy máshol keressen kielégülést. Timothy elutazott, és Mary négy nap múlva levelet kapott tőle. A férfi azt írta, elveszi feleségül, mihelyt hazajön. S Mary tudta, hogy várni fog.

De Timothy három hét múlva meghalt. Egy tank zúzta halálra egy éjszaka. Senki nem tudta, hogyan történt a dolog, Timothy holttestét másnap reggel találták meg, felsőteste összelapítva feküdt a mezőn fél kilométerre egységétől. Nem tudták, hogyan került oda, mit keresett ott, de nevét feljegyezték, mint a hadsereg első háborús veszteségének egyikét. Hetek múltán Timothy egyik haverja, akivel a kiképzésen barátkozott össze, meglátogatta Maryt. Elmondta, hogy Timothy szerzett egy üveg whiskyt, hogy "egy kicsit felmelegítse", aztán egyedül elkóborolt az éjszakában. A katona szerint megtalálhatták az összezúzott üveget a holttest mellett, csak elhallgatták, mind Timothy emléke, mind a hadsereg tekintélye miatt.

Mary ekkor veszítette el Istenbe vetett hitét. Hogy ilyen sokat adjon neki, aztán egyetlen durva csapással elvegye, ez túl sok volt a lány egyszerű lelkének. Csaknem ugyanolyan hévvel gyűlölte Istent, amilyennel valaha szerette. Amikor harmadszor kísérelte meg, hogy felgyújtson egy katolikus templomot, elkapták. Elmegyógyintézetbe zárták, de két hónap múlva elengedték, mint mintabeteget. Csak két napja szabadult, amikor félig megsüketített egy papot, amikor gyónás közben kést vágott a fülébe a farácson keresztül. Elmebetegnek nyilvánították és visszaküldték az intézetbe. A háború már jócskán véget ért, mire elengedték és visszatért a világba, amely túlságosan el volt foglalva azzal, hogy a saját sebeit nyalogassa; nem ért rá arra, hogy az övéivel törődhessen.

A hanyatlás elkerülhetetlen volt. Még mindig sóvárgott a kielégülés után, de most már megélhetésként is kereste. Rászokott az italra, és hamarosan untatni kezdték a férfiak. Egyik sem ért fel az ő Timothy-jáig. Gúnyolni kezdte klienseit hasztalan erőfeszítéseikért, és kinevette szánalmas kis nemi szervüket. Egy éjjel egy férfiasságra büszke pasas eltörte az orrát, amikor kinevette. Egyre kevesebb pénzt keresett, jó páran nem voltak hajlandók fizetni a gúnyolódása miatt, mégsem tudott ellenállni, hogy ne tegyen megjegyzéseket az ágyban nyújtott teljesítményükre. A rendőrség, mint papok zaklatóját ismerte. Hosszan követett egy-egy papot, átkozta őket vagy a testét kínálta fel nekik, míg a szerencsétleneknek nem volt más választásuk, mint bemenni a legközelebbi rendőrőrsre.

Ismét elvitték, s ismét mintabetegként viselkedett, így hamar elengedték. Végül gonorrheát kapott, és a korai állapotban, amikor már tudott róla, nagy élvezettel adta tovább a férfiaknak. Hamarosan az utcán találta magát, amikor a háziúr már nem bírta a gúnyolódást, és a betegséget is elkapta. Mary egyre rosszabbul nézett ki, elhanyagolta magát, agya nem fogta fel többé, mi történik körülötte. Egy csoport pakisztáni emigránshoz költözött, akik néhány évig hol közösen, hol egyenként használták, s amikor egy idő múlva megunták, kidobták. Mary néhány hónap múlva egy éjjel visszament, paraffint öntött az elhagyott ház pincéjébe, meggyújtott egy egész doboz gyufát és bedobta. Egy tűzoltó és öt pakisztáni meghalt a tűzben, amely porig égette a házat, de senki nem gyanította, hogy Mary volt a tettes.

Egy nap félholtan találták egy bombatölcsér mellett. Hónapokig kezelték a kórházban, hogy kigyógyítsák valamennyi betegségéből, és amikor az orvosok megtettek mindent, az Üdvhadsereg következett. Kerestek neki valami szállást, új ruhákat kapott és munkát egy mosodában. Biztosak voltak benne, hogy a segítségükkel talpra áll.

És csaknem így is lett. Mary keményen dolgozott, életereje kezdett visszatérni, s agyában egy újabb ajtó zárult le, ez alkalommal az emlékek előtt. De ahogy erősödött a teste, úgy lett egyre követelőzőbb. De sajnos már nem volt más férfiismerőse, mint az Üdvhadsereg-tiszt, aki hetente kétszer látogatta pincelakásában. Amikor Mary megpróbálta elcsábítani, a férfi elkövette azt a hibát, hogy inkább imára buzdította. Marynek hirtelen eszébe jutott mindaz az öröm, amit az Úr elvett tőle. A szolgái, a papok is megpróbálták megakadályozni abban, hogy örömöt kapjon, és most Istennek ez a másik szolgája, ez az úgynevezett katona is a gazdája mögé bújva utasítja cl őt, az Úr nevét használja, az Úr elárulására emlékezteti.

Amikor a hisztérikus dühkitörés fizikai erőszakká vadult, az üdvhadsereg tisztje elmenekült. Mary otthagyta a lakást, és az utcákat járva felkínálkozott minden férfinak, aki az útjába került, gyalázta és átkozta őket, amikor visszautasították, egyik gúnyolódva, a másik megijedve őrült handabandázásától. Végül a palack, a Johnny Walker whisky nyújtott vigaszt, amelyet soványka keresetéből vásárolt.

Egy este egy nyilvános vécéhez hívták ki a mentőket, ahol egy eszméletlen nőt találtak a fülkék egyikében. Először azt hitték, a nő pusztán részeg, a fülkéből dőlt az alkoholszag, aztán észrevették, hogy vér folyik a nő lábai közt. Az orvosnak két órájába került, míg eltávolította az üvegdarabokat Mary vaginájából. Mary nemcsak egyetlen módon kapott vigaszt a whiskysüvegtől.

Így hát itt volt a sírkövek és a lebombázott templom romjai között. Évek nyomorúsága kellett, hogy idáig jusson. De itt legalább a maga fajtája között volt, akiket szintén összezúzott az élet. Lecsavarta a kupakot és remegő kezével az ajkához emelte az üveget.

- Mit iszol, Mary? - hallatszott egy hang a sötétből.

- A fenébe. - Tudta, hogy ez lesz. Mihelyt meglátják a piáját, könyörögni kezdenek, csak egy cseppet, egy kortyot; mégsem tudta megállni, hogy ne jöjjön ide ma este. Azt akarta, hogy férfiak könyörögjenek neki. Azt is tudta, hogy egy kortyért még szeretkeznének is vele, aztán még jobban kigúnyolhatná őket. Az öreg férfiak elfelejtenék az ő koszosságát, ahogyan is az övékét, és kétségbeesetten próbálnák felállítani szerencsétlen kis farkukat, hogy egy dugással kiérdemeljenek egy-két kortyot. De nem sikerülne nekik, és ő csak nevetne rajtuk, és élvezné a nyomorúságot gyűlöletes képükön.

- Semmi közöd hozzá, te szemét. - Mary hangjából még ennyi év után is kiérződött az ír kiejtés. Újabb fejek emelkedtek fel kábulatukból és fordultak felé. Az alak közelebb ért. Sárga szempár meredt az üvegre, amelyet Mary már két kézzel fogott.

- Te...? - csúfolódott Mary. - Emlékszem a legutóbbira. Még meg sem találod. - Mary kuncogni kezdett, válla rázkódott az erőfeszítéstől. Méghogy te!

- Add ide, te szajha - bukkant fel előtte egy férfi, kinek arcát félig eltakarta a sűrű göndör haj és szakáll. De a keze gyenge volt, míg Mary erőre kapott a Scotch-tól és a nevetéstől. Visszahúzta az üveget, a combjai közé szorította és ráhajolt. A szakállas férfi a tarkójára ütött, de ebben sem volt erő, és Mary még jobban nevetett.

A másik férfi szitkozódva belérúgott, aztán megragadta kócos haját és hátrahúzta a fejét. Mary megütötte, amitől elterült, de ekkor Myer vetette rá magát a palackra. Összegörnyedt a fájdalomtól, amikor egy csontos térd csapódott az ágyékába. A másik három vén piás lekucorogva. figyelt, s szemüket egy pillanatra sem véve le az üvegről, lassan közeledett. A szakállas fickó nagy nehezen lábra állt, és Mary felé botorkált, mint egy feldühített, elfuserált bika, de a nő a szemébe karmolt. A férfi vérben úszó szemmel esett térdre, Mary a másik három felé fordult, és azok rettegve hátrahúzódtak.

- Nyomorultak - kiáltott rájuk. Hátat fordított nekik. a négykézláb álló Myernek, aki könnyezve még mindig könyörgött, a szemét dörzsölő szakállasnak, és a másik háromnak. Zajosan megszívta az üveget, aztán megragadta a szoknyáját, mellényúlt, majd újra megpróbálta, a derekához emelte és pucér seggét mutatta feléjük. Aztán eltűnt a bokrok között és csak gúnyos nevetését hallották.

Kuncogva, magában motyogva állt meg egy régi sírnál. Férfiak, gondolta... mind egyformák. Mind gyenge, ahány csak van. Jól érezte magát ma este, mindből bolondot csinált. Myerre és apró farkára gondolt, olyan volt a holdfényben, mint egy kis fehér kukac. Szánalmas. Egy férfit sem ismert, aki... nem, volt valaki. Ki is? Évekkel ezelőtt... ivott egy kortyot, és megpróbált visszaemlékezni, ki volt az, akit egykor szeretett, és aki adott neki valamit. De mit? Mit is kapott? Nem tudott rá visszaemlékezni.

A szikla védtelen nyakának vágódott, amikor hátravetett fejjel kortyolt a palackból. Mary előreesett, a szakállas csavargó kirántotta az üveget a kezéből. Beleivott, miközben a többiek a nyöszörgő kupacot rugdosták a földön. Myer kapta a másodiknak az üveget. Sóváran kortyolt az erős italból, s csak akkor hagyta abba, amikor köhögni és fulladozni kezdett. A szakállas előre-hátra himbálózva nézte Mary vergődő testét. Ismerte ezt a szajhát, látta, mint nevette ki a barátait, sőt egyszer őt is, amikor megpróbált szívességet tenni neki. Felemelt egy téglát, és az arcába csapott vele.

Mary Kelly még élt, de már csak pislákolt benne az élet. A koponyáját bezúzta a tégla, és erősen vérzett. Két bordája eltört, a torkán egy mély vágás húzódott. Feküdt a porban, életereje lassan elfolyt, és nem volt messze attól, hogy az élet is kiszálljon belőle. Csak az ajkai mozogtak, mintha valami néma imát mondana, újra meg újra, s az ujjai, amelyek megpróbáltak tízig számolni.

Az első patkány óvatosan közelítette meg Maryt, a vérszag legyőzte félelmét, de nem homályosította el ravaszságát. Sokkal nagyobb volt, mint a többiek, amelyek követték, a színe is sötétebb. Amikor már csak egy-két méterre volt Marytől, megállt, farát megemelte, egész teste megfeszült és remegett.

Hirtelen a nő torkán tátongó sebre vetette magát, hatalmas metszőfogait mélyen belevájta, és erőteljes testének vad lökéseivel szívta a vért. Mary próbált ellenállni, de túl gyenge volt a vérveszteségtőt, s a patkány már mélyen a hangszálaiba harapott. Mary teste megrázkódott, amikor hirtelen egy újabb szőrös árny feje tűnt el a koponyáján lévő sebet borító ragacsos haj alatt. A nő háta ívben meghajolt, ahogy idegvégződései megfeszültek, aztán újra előreesett. Egy újabb patkány a füleinek támadt. Hirtelen az egész testét elborították a visító dögök, ahogy egyre több és több patkány bukkant fel a sötétből, és egyre erősebb lett a vérszag.

A patkányok kiszívták a vérét, megették a húsát, végül csak a puszta csontok és néhány bőrdarabka maradt belőle. Nem tartott soká, annyian voltak. Annyian, hogy sokan közülük jól sem laktak. Csak feltámadt bennük az éhség az emberi hús iránt és többet akartak. Néhány óriáspatkány is volt közöttük, ezek indultak elsőként a közelben alvó emberek felé.

Most már elővigyázatosság nélkül rohanták le a testeket. Két férfinak esélye sem volt, még alvás közben kitépték a szemüket. Vakon kúsztak körbe a mészárlásban, véres testükre patkányok akaszkodtak.

A szakállas férfi talpra állt és letépett egy vergődő patkányt az arcáról, s vele együtt szakálla egy részét is. De miközben felállt, az egyik óriáspatkány az ágyékára vetette magát, és egyetlen erőteljes csavarással leszakította a nemi szervét. A csavargó sikoltva a földre zuhant, kezét a Iába közé dugta, mintha meg akarná állítani a vérzést, de rögtön elborította a fekete, sörtés testek tengere.

Egy másik alak fejét a tenyerébe temetve összegömbölyödött, vékony teste rázkódott a sírástól és a könyörgéstől. A patkányok leharapták az ujjait, és nekiestek a hátának és a nyaka hátsó felének. A férfi embrió pózban maradt, miközben a patkányok felfalták.

Myer futott. Gyorsabban futott, mint valaha is életében, és csaknem megmenekült. De a sötétben és rémületében nekifutott egy sírkőnek. Átrepült rajta és a hátára esett. A patkányok azon nyomban rajta voltak, és borotvaéles fogaikkal darabokra marcangolták gyönge, öreg testét.

Odakint a főúton tömeg gyűlt össze. Hallották a sikolyokat, de senki sem mert belépni a sötét templomkertbe. Nem láttak át a sűrű növényzeten, de tudták, miféle alakok választják ezeket a romokat otthonukul, és nem siettek utánanézni, mi lehet a baj.

TOVÁBB >>