Utójáték
  
   Al felemelte kezét a kapcsolótábláról, és a vevősisakhoz nyúlt. Levette.
   Előtte embermagasságú keret ívelt, jobbra-balra hétméternyire. A kereteken át Renét látta, aki egy széken ült, szemét lehunyta. Ujjai egy kapcsolósoron motoztak.
   Al megnyomott egy gombot saját vezérlőtábláján. René képe elhomályosult. Helyén homorú, tejfehér műanyag felület jelent meg.
   Al ismét lenyomott egy gombot. Érzékelőszéke előregurult, és egy falhoz vitte őt, amelyből számos, hajlított csepegtetőfejben végződő, ezüstös csővezeték állt ki. Al lenyomott egy kart. Széles nyílás tárult fel. Rövid zúgás hallatszott, aztán egy golfütő jelent meg, manipulátorok tolták ki egy pultra. Nyele kissé elgörbült már, a fa megvetemedett, a lakk pikkelyesen lepattogzott róla; mindez azonban nem volt fontos. Al magához vette az ütőt és székét a vetítőfalhoz vezényelte. Felemelte a golfütőt, és csépelni kezdte vele a falfelületet, hatalmas ütéseket mérve rá. Szilánkok röpködtek és csörömpöltek körülötte, egyik-másik ót is eltalálta, végül már egész cseréphalomban ült. A felület mögött most lapos tölcsér vált láthatóvá, melyben számtalan huzal vezetett keresztül-kasul.
   Al ismét mozgásba hozta székét. Egy asztalkához gördült, amelynek ferde lapjába egy sor különböző színű négyzetes lapocska volt beillesztve. Lehúzott egy kart, és az egész helyiséget zene hangjai töltötték be. Magas ujjongó akkordok gyöngyöztek tompa ritmusok és pergő dobszó felett. Illatok lengtek át a termen: jázmin, cseresznyevirág, levendula, mósusz, propilalkohol. Al felemelte a golfirtót, és a négyzetek közé vágta. A zene zűrzavaros, rezonáló hangokba fulladt, az illatok szörnyű bűzzé keveredtek, amely azonban mintha rögtön elfújta volna, tüstént elillant.
   Al most székének vezérlőtáblájára vágott az ütővel, úgy zúzta szét a kapcsolásokat, mintha mozsárban kellene valamit porrá őrölnie.
   Aztán könyökét a karfán előrecsúsztatva megpróbált felemelkedni. Reszkető izmokkal igyekezett megtalálni az egyensúlyt. A golfütőre támaszkodva néhány óvatos lépést tett az ajtó felé. Amikor a küszöbre lépett, az ajtó feltárult. Napfény áradt be, fényesebb, mint a fényorgona legvilágosabb színárnyalata. Alnak he kellett hunynia a szemét. Szellő hűsítette sápadt arcát. Por-, föld- és virágillat telepedett köhögésre ingerlően nyálkahártyáira.
   Al kinyitotta szemét, és üggyel-bajjal még néhány lépést tett előre. Szürke betonfelületen állt. A beton három bungalóhoz vezetett, melyek tőle jobbra és balra, valamint előtte álltak. Lába port vert fel. A megerőltetéstől kapkodva szedte a lélegzetet, szíve dörömbölt a bordáin. Bizonytalan léptekkel, jobbra-balra tántorogva haladt tovább, az útra - a szabadba...
  
   Simóné Avarosy Éva fordítása