4.
Itt lent nemcsak a belső tér berendezése engedelmeskedett szemlátomást a megszokottól eltérő törvényeknek, hanem az idő is másként viselkedett. Amikor Al a legközelebbi pihenőnél órájára pillantott, megállapította, hogy mindössze húsz percet töltöttek idelenn. Nekik legalább fél napnak tetszett.
Al hirtelen figyelmeztetően felemelte kezét. - Észrevetted?
René minden érzékét megerőltette... kicsit hintázott az építmény fokán, ahol letelepedtek, hogy a szilárdságot ellenőrizze.
- Mintha szilárdabb lenne... az Ismeretlen nyugalmi állapotba jutott. Erre gondolsz?
- Igen.
- Hát ez nekünk csak kellemes.
René nem látszott nyugtalannak. Vizsgálódva tekintett körül... és összerezzent.
Al is látta már. Egy kockasor mozgott. Egyszerűen elcsúszott a többiek között.
- Ott - kiáltotta René.
Közvetlenül mellettük is mozogni kezdtek a kockák. Nem egyszerű odábbtolódás volt ez, hanem bonyolult átrendeződés, amely úgy jött létre, hogy a kockák elsiklottak egymás mellett, eltolódtak egymás felületein - mindig éleikkel párhuzamosan.
René még ebben a rendkívül nyugtalanító pillanatban is bizonytalanul csodálta a gépezetet, amely képes önmagát átalakítani, s az elvet, amely a legegyszerűbb mozgáselemek segítségével képes megvalósítani minden formát.
De aztán az események jobban elfoglalták annál, semhogy ideje lett volna a műszaki-technikai ötletek csodálására. A kockák a közvetlen közelükben mozogtak, új falakat alkottak. Szűk helyiség alakult így ki, maga is üreges kockaként, négyméteres éthosszakkal. Al és René a szobácska közepén álltak, oldalról, fentről, lentről kegyetlen, köp körös, villogó, kerek szemek ezrei bámultak rájuk.
Később, amikor az első pánikhangulaton túl voltak, körülvizsgálódtak börtönükben. Mit sem láthattak a hat, négyzetes határfelületen kívül. Minden alkotó négyzet ugyanazzal a felülettel, a süllyesztett és csiszolt műszerkészlettel és vonalhálózattal rendelkezett. Mindegyik körülbelül huszonötször huszonöt centiméter nagyságú volt. Tizenhatszor tizenhat ilyen négyzet alkotott egy falat. Ez volt minden.
Miután végigtapogatták, végigkopogtatták, végigdörömbölték és végighallgatózták a falakat, nem maradt tennivalójuk. Leültek a padlóra és vártak...
Hét hétig várakoztak.
Természetesen nem bírták ki megszakítás nélkül börtönükben. Időről időre hol egyikük, hol másikuk kikapcsolt, hogy pihenjen, de egyikük mindig a helyén maradt. Olyan kitartást tanúsítottak, ami önmaguknak is hihetetlennek tetszett, de nem adták fel a küzdelmet. Gyakran kovácsolgattak terveket, hogyan tudnák meggyorsítani az eseményeket, gondoltak újabb kísérletre is, hogy megpróbálnának még egyszer kívülről behatolni, de mindannyiszor ugyanarra a végeredményre jutottak: ki kell várni. Így hát gyakorolták a türelmességet.
Órák hosszat ültek együtt, beszélgetve, mesélgetve, vitatkozva, aztán órákon át hallgattak, vagy végigfeküdtek a padlón, és aludtak.
A nyolcadik héten végre történt valami. Annyira meglepődtek, hogy eleinte nem akartak hinni szemüknek, fülüknek. Megmozdult az egyik fal: vízszintes irányban elsiklott balra, miközben voltaképpen semmi sem változott, hiszen a jobbról előbukkanó kockák pontosan ugyanolyanok voltak, mint azok, amelyek bal felé eltűntek. Azután azonban megszakadt a négyzetek folytonossága, egyméteres űr támadt, s egy méteres éthosszúságú kocka feküdt előttük.
- Én vagyok a védőtök - mondta a kocka.
Al és René annyira elképedtek, hogy egyetlen hangot nem bírtak kinyögni.
- Én vagyok a védőtök - hangzott másodszor is. Normális emberi beszéd volt, mégis volt benne valami tompaság, aminek okára René csak később jött rá: a hanghullámokat nem egy, hanem hatvannégy membrán keltette. A kocka úgy állt, hogy hatvannégy részfelülete maradt szabadon, mindegyikben volt egy vibrátor, és valamennyi vibrátor azonos ütemben formálta ugyanazokat a szavakat.
A hang megint megszólalt; annyira emberi volt, hogy még halvány bizonytalanság is sejlett benne.
- Lehet, hogy a "védő" nem a megfelelő szó? René végre megtalálta a hangját.
- Kezdődik - mondta Alnak.
- Igen, kezdődik - állapította meg a barátja is.
- Te valamiféle követ vagy? - kérdezte Al. - A te közvetítéseddel akar valaki kapcsolatot felvenni velünk?
- Elnézésedet kérem - felelte a kocka. - Még nem értek mindent, amit mondtok. Mi az, hogy: követ? Senki sem akar veletek kapcsolatot felvenni. Én vagyok a védő.
Al tanácstalan mozdulatot tett René felé. Aztán megkérdezte:
- Mit értesz azon, hogy védő? Hiszen mi itt nem állunk semmiféle bíróság előtt.
- Hamarosan bíróság előtt fogtok állni - hallatta hangját a kocka. - És nekem kell védenem titeket.
- Miért kell bíróság elé állnunk? - kérdezte René. A membránokból meglepődés csengett.
- Hát nem azért jöttetek vissza, mert felelni akartok azért, amit elkövettetek?
- Nem - mondta René. - Eszünkbe sem jutott.
- Azt gondoltuk, etikai elveitek közé tartozik: aki vétkezik, viselje a felelősséget. Bíróság elé áll, ahol elítélik vagy felmentik. Lehet, hogy nem értettünk meg mindent. De nem tesz semmit. Bíróság elé kerültök.
Al elképedten kérdezte:
- De hát tulajdonképpen miért?
- Hát a bűnök miatt, természetesen, amelyeket elkövettetek - a hangszín megint meglepetést árult el. - A közbiztonság veszélyeztetése, idegen tulajdon szétrombolása, illegális beutazás, tűzfegyverek illetéktelen használata, csempészés, súlyos garázdaság, a radioaktív fertőzés ellen hozott óvó rendszabályok megsértése, mindenekelőtt azonban százhúsz esetben elkövetett súlyos testi sértés, negyvenkétszeres szándékos gyilkosság, vagy legalábbis gondatlanságból okozott emberölés. Ezt majd még tisztázni kell. Ehhez járul még...
- Állj! - kiáltott közbe René. - De hát ez szörnyű. Honnan veszitek a bátorságot...
Al félbeszakította.
- René, tartok tőle, hogy igaza van. Mindez itt ezen a bolygón történt. Ha a földi törvények szerint ítélünk... Elnémult.
- Elismertük jogotokat, hogy a saját törvényeitek szerint ítélkezzünk felettetek. De most azt javasolom, hogy beszélgessünk a vádról.
- Honnan ismeritek a nyelvünket?
- Az összes beszéd-megnyilvánulásaitokat a hozzájuk tartozó gesztusokkal és mikromozdulatokkal együtt pontosan feljegyeztük és tanulmányoztuk. Ez volt az oka annak, hogy a vizsgálati fogság ilyen sokáig tartott. Úgy gondolom, most már eléggé jól beszéljük a nyelveteket. Sajnos, viselkedésetekben furcsa ellentmondások is mutatkoztak, amelyeket még tisztázni akarunk.
- Hm. És honnan ismeritek a törvényeinket?
- Csak hiányosan ismerjük őket, éppen csak annyira, amennyit beszélgetéseitekből kihámoztunk. Ha igénybe kívánjátok venni azt a jogotokat, hogy a saját igazságszolgáltatásotok szerint bánjunk veletek, akkor majd pontosabban kell tájékoztatnotok minket. Azután még meg kell vizsgálnunk az ismertetett törvények logikai tartalmát, aztán kezdődhet a tárgyalás.
Al megpróbált az automata feléje fordított mind a tizenhat szemébe nézni egyszerre.
- És mi a biztosíték arra, hogy bízhatunk benned?
- Ellenőrizhetitek a kapcsolásaimat - válaszolta a kocka. A külső kockák egy sora félretolódott, egy másik sor belülről előbbre csúszott. René izgatottan hajolt előre: a belső kockák némelyike másmilyen volt, mint a külsők: Sokszorosan osztott lapjaikról hiányoztak a szemek, a membránok vagy más szervek, ehelyett rengeteg apró, fehér és fekete négyzetre bomlottak.
- Ha akarod, megmutatok neked néhány kapcsolóelemet felnagyítva - mondta az automata. - A fehér jelzi a vezető, a fekete a kiiktatott állást. De talán megelégszek szúrópróbákkal is. Add meg, kérlek, milyen a szemlencséd felbontóképessége.
- Rendben van, nem fontos - mormolta René. Bizonytalanul pislogott Alra.
- Nem kételkedünk a kapcsolásaidban - mondta Al. De hát itt hallgatóznak! - körbemutatott a fénykörökre a falakon.
A "védő" automata megmozdult. A belső kockák sora visszahúzódott eredeti helyére, a külső sor eléje csúszott, ismét helyreállt a sima mértani forma. Felhangzott a kissé elmosódott, de mégis jól érthető hang.
- Ezen mindjárt segítek!
Szinte ugyanabban a szempillantásban elaludt az összes fény a falakon. Már csak az automata látogató fényei izzottak. Mintha a levegőben lebegett volna. Ez a benyomás olyan szorongató volt, hogy René felkiáltott: - Kapcsolják be újra a világítást!
- Bocsánat - mondta a gép. A fénykörök ismét felderengtek. - A világításon kívül minden ki van kapcsolva. Most már kezdhetjük?
- Kérhetünk némi gondolkodási időt? - kérdezte Al.
- Öt perc múlva visszajövök - válaszolta az automata, és az itt szokásos módon, a falon keresztül eltűnt.
- Most már tudjuk, hányadán állunk - szögezte le Al. - A dolgok nagy része értelmes módon tisztázódott.
- Végig akarod játszani ezt a színházat? - kérdezte René. - Gondolod, hogy ilyen körülmények között elérheted a célodat?
Al a barátja vállára csapott.
- A legfontosabb a kapcsolat. Az most létrejött. Mindenekelőtt kikérdezzük a védőt. Aztán a tárgyalás is bizonyosan hoz egy-két érdekességet. Aztán pedig... van egy tervem. Figyelj ide: tájékozódunk a paragrafusok, a szokásos büntetések, a bírósági rendtartás felől, és mindezt elmondjuk a védőnek. Mindent elmondunk neki, amit csak tudni kíván, az igazságnak megfelelően - egyet kivéve: egyetlen szót se a szinkronsugárról, és ami vele összefügg! Nagy szerencsénk, amennyire emlékszem, eddig nem beszéltünk róla, vagy ha mégis, akkor sem érthették meg. Ezt az esélyt használjuk ki. Lehet ez az utolsó.
- Örültség - mondta René -, de benne vagyok. Pontosan öt perc múlva a fal ismét megmozdult, és a védő megjelent.
- Döntöttetek?
- Igen - felelte Al. - Hajlandók vagyunk igazságszolgáltatásotok rendelkezésére állni. Köszönjük, hogy a mi törvényeink szerint akartok ítélkezni felettünk. És egyetértünk azzal is, hogy te védj bennünket. Még egy kérdést: meddig állsz rendelkezésünkre?
- A tárgyalás befejeztéig - felelte a membránhang.
- Azután többé már nem? - kérdezte Al.
Azonnal ellenkérdés jött:
- Szükségetek lesz rám még azután?
- Előfordulhat feljebbviteli tárgyalás is. Esetleg később bekövetkezhet olyan változás, amely szükségessé teheti a perújrafelvételt. Ezért később is szükségünk lehet rád.
- Rendben van - felelte a védő. - Addig állok rendelkezésetekre, amíg szükségetek van rám. Csak attól tartok, hogy az ítélet után erre aligha kerülhet sor.
Al ügyelt, hogy arca ne áruljon el semmit sem, de belül ujjongott. Az első sakkhúzás sikerült. Feltéve, hogy megbízhatnak az automaták becsületességében. És az automaták általában megbízhatók.
- Akkor minden rendben van - mondta.
A védő néhány másodpercig hallgatott, mintha gondolatait rendezte volna. Aztán így szólt:
- Én foglak tehát védeni benneteket. Becsületesen fogom tenni, minden képességemet latbavetve, hogy felmentesselek benneteket, habár el kell ismernem, hogy ügyetek rosszul áll. Mostantól fogva hozzájárulástok nélkül egyetlen közléseteket sem adom tovább. Megbízhattok bennem. Mondjatok el mindent, amit tudtok. Minél többet tudok meg rólatok, annál több esélyem van, hogy segítsek rajtatok. És most kezdjük!
Beszélgetésük, néhány megszakítást leszámítva, száztizenegy óra hosszat tartott. Akkor készen álltak a tárgyalásra.
A tárgyalás
Ügyiratszám: 730 214 240 261
Tárgy: akusztikai dokumentáció a 730 214 250 397 sz. ügyirathoz.
A vádlottak:
1. Név: Alexander Beer-Weddington, a továbbiakban Al*
Nyilvántartási szám: 12-3-7-87608 m* Lakóhely: Lima (Föld)
Keletkezés időpontja: 122 071. XII. 17. Konjunkció helye: Lima*
Specifikáció: 7 308 271600 089 nyilv. sz.
* a vádlott közlése nyomán (nem nyert bizonyítást)
2. Név: René Jonte-Okomura*
Nyilvántartási szám: 12-3-6-61524 m* Lakóhely: Montreal (Föld)* Keletkezés időpontja: 122069. III. 9.* Konjunkció helye: Montreal* Specifikáció: 7 308 271600 090 nyilv. sz.
* a vádlott közlése nyomán (nem nyert bizonyítást)
Al és René a 873 362-873 357/368 523368 518/220 867-220 861 koordinátákon belül kerültek elhelyezésre. Az eljárás - amennyiben ez az adott lehetőségek között megvalósítható - saját törvényeik alapján folyik ellenük, nyilvántartási szám: 7 302148 500 629. Az esetleges eltérések a minimumra korlátozandók. A rendelkezés értelmében egy-egy 64-es egységes komplexum elnökként, ügyészként, illetve védőként kivált az egységből. Tanúkként - értelemszerűen alkalmazva - az egység felfogó, tároló és leadó szervei szerepelnek, a bírói tisztet a logikai berendezés tölti be.
Szimultánfordítás révén valamennyi kijelentés a vádlettak akusztikus nyelvén hangzik el és tárolódik. Az ily módon létrejött dokumentum az ítélet után a vádlottaknak, illetve jogutódaiknak átadandó, illetve részüűkre megőrizendő. A benne felsorolt adatokat ugyancsak akusztikai dokumentáció formájában a függelékbe kell felvenni.
Az ügyész bevezető beszéde:
- 122106. VII. 6-án, helyi idő szerint 10.04-kor egy három egyénből álló csoport kötél segítségével a falon átjutott, és behatolt a városközpontba. A következő napon 12.56-kor követte őket egy második, négy egyénből álló csoport huzalhágcsó segítségével. Közvetlenül érkezésük után mind a hét egyén átesett a szokványos külső ellenőrzésen, s az magas fejlettségű, értelmes organizmusokként regisztrálta őket. Mindkét csoport keresztülhaladt a Városon. Eközben semmi feltűnőt nem lehetett észlelni viselkedésükben, kivéve, hogy néhány gépezetet működésbe hoztak. Itt-tartózkodásuk harmadik napján az első csoport eljutott a vezérlőközpontba, és annak ősszel helyiségét átkutatta. A következő nap délelöltjén a második csoport is odaérkezett, és megtámadta az első csoportot, egyik egyénét megölte, mielőtt még az ellenőrző szervek közbeléphettek volna. Egy nappal később az első csoport két megmaradt tagja hibás vezérléssel számottevő károkat okozott a város belső részein. Miután a biztosítást kikapcsolták, a külső ellenőrzésnek többé nem volt módjában beavatkozni. A második csoport ezalatt a városfaltól a szétrombolt körzeten át a központ felé sietett, miközben egyikük eddig tisztázatlan körülmények között elpusztult, majd ez a csoport egyesült az elsővel. Ugyanaznap délután mind az öt egyén egészen a belső ellenőrzés határáig hatolt. A két vádlott csaknem a robbanás időpontjáig ott tartózkodott. Társaik, akik jóval előbb eltávoztak, időközben birtokukba vettek egy neutron robbanófejes rakétát és egy mozgó kilövőállványt, amit elszállítottak a belső gyűrű határáig.
Ott mind az öten összegyűltek és kilőtték a rakétát az irányítóközpontra. Ennek következtében az egész város elpusztult. A rengés azonban átterjedt az alsó szintekre is, miáltal negyvenketten életüket vesztették, százhúszan pedig megsebesültek. Hogy mi történt az öt egyénnel, még tisztázatlan. Eleinte feltételeztük, hogy saját óvatlanságuk következtében elpusztultak, hiszen a bomba hatáskörzetében tartózkodtak.
Tizennégy nappal később három egyén lépte át a védőkörzet határát. A védelmi övet az események után kettőzött biztonsággal szerveztük újjá. Hogy az egyének miképpen hatoltak át a védőernyőn, amelyet az egész bolygóra kiterjesztettünk, még tisztázatlan. A tesztpróba kimutatta, hogy közülük valók a katasztrófa okozói ketten, a harmadik félautomata gépezetnek bizonyult, amelyet ezek ketten repülőszerkezetként használtak. Feltételeztük, hogy azért jöttek, bíróság előtt feleljenek tetteikért. Ezért megengedtük, hogy az aknán keresztül beléphessenek, és ők éltek is a lehetőséggel. Ezután vizsgálati fogságba helyeztük őket:
Tekintettel arra, hogy az elpusztított berendezések és épületek esetében elöregedett és már nem használható anyagról van szó, eltekintünk attól, hogy elpusztításukat számon kérjük. Továbbá egyelőre eltekintünk attól is, hogy tárgyi bizonyítékokkal, vagy a vádlottak egymás ellen feltehetően elkövetett bűneivel foglalkozzunk. A bűn, amelynek elkövetésével a vádlottakat vádoljuk: negyvenkét ízben elkövetett gyilkosság, százhúsz esetben elkövetett súlyos testi sértés.
Védő: - Idegen értelmes lényekkel való érintkezés esetére törvényhozásunk nem készült fel. Kérem megvizsgálni, hogy olyan lény, amely egy másik szféra élőlényeivel sem fejlődéstörténetileg, sem történelmileg nem rokon, ez utóbbiak terhére követhet-e el egyáltalán bűncselekményt. Amennyiben ez nem lehetséges, kérem, hogy a tárgyalást beszüntetni, és védenceimet haladéktalanul szabadon bocsátani szíveskedjék.
Elnök: - Fejlett szervezettségű komplexumok, különösen élőlények bántalmazása és elpusztítása a világegyetem minden pontján bűntény. A vád tehát jogos.
Védő: - Ha a bíróság a térbeli elkülönítettséget, az egymástól független evolúciót és az eltérő történelmet nem tekinti gátló tényezőnek abban a tekintetben, hogy a másik szférába tartozó féllel szemben jogokat gyakoroljon, akkor sem szabad majd ezeket az érveket figyelembe venni, hogy ha kötelessége. Elegendő bizonyíték van arra, hogy védenceim emberek, csakúgy, mint a védelmünkre bízott lények. Ezért kizárólag embereknek van joguk ítélkezni felettük, nekünk nincs. Kijelentem tehát, hogy ezt a bíróságot nem tartom illetékesnek, és követelem, hogy védenceimet haladéktalanul bocsássák szabadon. Mivel pedig az embereknek feltétlen engedelmességgel tartozunk, mostantól kezdve védenceim parancsaihoz kell tartanunk magunkat.
Elnök: - Először: Igazságszolgáltatási jogunkkal ellentétben védelmi és engedelmességi kötelezettségünk csak e bolygó civilizációjának történelmi egysége iránt áll fenn. Másodszor: Igaz, hogy eddig nem volt szükségünk arra, hogy embereket állítsunk bíróság elé és ítélkezzünk felettük. A mi munkánk eddig csupán arra szorítkozott, hogy ártatlanság és bűnösség kérdésében döntsünk, és a büntetés mértékét megállapítsuk, ahogyan az a vádlottak hazájában használt elektronikus adatfeldolgozó gépeknek is feladatuk. Ha tehát most önhatalmúlag kiterjesztjük hatáskörünket, ezt a védelmünkre bízottak érdekében tesszük, programunk logikus kiterjesztése értelmében, hogy ugyanis mindenfajta zavaró hatást és veszélyeztetést távol tartsunk tőlük. Hangsúlyozzuk azonban, hogy ezzel a válaszunkkal semmiképpen sem a védő álláspontját kívánjuk alátámasztani, még ha az őrizetbe vett egyének esetében emberekről lenne is szó. Egyébként ez a kérdés lényegtelen, mivel hozzájárultunk ahhoz, hogy e lények felett saját törvényeik alapján ítélkezzünk. Megvizsgáltuk törvényeiket, és annak ellenére, hogy számos hiányosságukat észleltük, alkalmazzuk őket. Teljesen mindegy tehát, hogy a vádlottak robotok, gépezetek vagy bármi egyebek, saját törvényeiket alkalmazva helyesen járunk el velük szemben.
Védő: - Utalnom kell arra, hogy a törvények, amelyeket itt alkalmazni szándékozunk, elavultak. A Földön tízezer év óta nem folyt gyilkossági per.
Elnök: - A törvények azonban a Földön ma is érvényben vannak még, és ezért a bíróság számára kötelező erejűek. Ennek ellenére lehetővé tesszük a vádlottaknak, hogy ha kívánják, az itt érvényes törvények értelmében járjunk el velük szemben. Mivel a védő többet nem kíván szólni, térjünk át a bizonyítási eljárásra. Az ügyészé a szó.
Ügyész: - Alexander Beer-Weddington vádlott, magyarázd meg nekünk, miért jöttél voltaképpen erre a bolygóra!
Al: - Mi időnként versenyzünk. Bolygókat keresünk fel. Aki átvizsgál egyet, azt saját magáról nevezheti el.
Ügyész: - Mit jelent az, hogy "átvizsgálni"?
Al: - Dokumentált leírást kell adni az ott talált legfejlettebb élőlényről.
Ügyész: - Ezt az élőlényt el kell hurcolni, megölni vagy bántalmazni kell?
Al: - Nem. Ilyen szabály már csak azért sem lehetséges, mert még soha, sehol sem találtunk értelmes élőlényeket, legfeljebb nyomaikat.
Ügyész: - És miért játsszátok ezt a játékot?
Al: - Időtöltésből.
Ügyész: - De hát valami értelmének csak kell lennie! Tudsz mondani erről valamit?
Al: - Régebben, az atomkorszakban, de még kicsit később is tudósok keresték fel az idegen bolygókat, és módszeresen átkutatták őket, főként a fejlettebb élőlényeket keresték. A bolygót ezután az expedíció vezetőjéről nevezték el. Gondolom, innen ered a játék.
Ügyész: - Milyen módon mozogtak a világűrben?
Al: - Megtagadom a választ.
Ügyész: - Hogyan támadt az a gondolatotok, hogy a mi bolygónkat felkeressétek?
Al: - Két barátom, Don és Jak fedezték fel távcsövön. Csábító gondolat volt végre egyszer olyan vidéket felkeresni, amely rendkívül hasonlít a mi Földünkre.
Ügyész: - Miért érkeztetek két külön csoportban?
Al: - Mondtam már, versenyeztünk, melyikünk éri el hamarabb a célt. Így izgalmasabb volt.
Ügyész: - Mi történt érkezésetek után?
Al: - A Városba jöttünk, és néhány percig nézelődtünk.
Ügyész: - A falon belül minden lépésetekről tudtunk. Miért romboltátok szét az üzemek nagy részét?
Védő: - Tiltakozást jelentek be. Az értéktelen géppark elpusztítása miatti vád emelésétől eltekintettünk.
Elnök: - A tiltakozásnak helyt adok.
Ügyész: - Egy nappal a bűntény előtt az a csoport, amely másodikként érkezett a város belső területére, orvul megtámadta az irányítóközpontban foglalatoskodó társait, és egyet megölt közülük. A gyilkos, akinek lövése a halálos sérülést okozta, René vádlott volt.
Védő: - Tiltakozást jelentek be. A vádlottak egymás kárára elkövetett bűncselekményei nem képezik ennek a pernek tárgyát.
Ügyész: - Ezzel a tényállással azért kell foglalkoznom, mert egyértelműen kiderül belőle, hogy a lelkiismeretlen elemek, akik még saját bajtársaikra sem voltak tekintettel, a második csoportban voltak, abban tehát, amelynek irányítója éppen a két vádlott volt.
Elnök: - A tiltakozásnak nem adok helyt.
Ügyész: - Miért támadtátok meg bajtársaitokat?
Al: - René és én nem értettünk egyet ezzel a támadással. Tiltakoztunk ellene.
Ügyész: - De nem tagadtátok meg a részvételeteket.
Al: - Don volt a vezető. Megegyeztünk, hogy az ő utasításait követjük.
Ügyész: - Egy gyilkolási szándékkal végrehajtott támadás messze meghaladja bármilyen játék kereteit. Vagy a ti játékaitokban szokás volt egymásra támadni, sőt gyilkolni?
Al: - Nem. Ilyesmi nem volt szokás. De Jak már előzőleg, amikor először akartunk behatolni a belső városba, ágyúkkal lőtt minket, tehát nekünk is hasonló módon kellett válaszolni.
Ügyész: - Nem kívánom közelebbről megvizsgálni, hogy ez a védekezés megfelel-e a valóságnak. De akkor is megengedhetetlenül jártatok el, egy törvénytelenséget egy másik törvénytelenséggel akartatok megtorolni, és nem gondoltatok arra, hogy a bűn ezzel megkettőződik, ahelyett hogy jóvá tették volna. Mi lett volna a következménye, ha megtagadjátok az engedelmességet?
Al: - Gyávaságnak minősült volna. Lehet, hogy abba kellett volna hagynunk az egész játékot.
Ügyész: - Ezért inkább gyilkoltatok. Kérem, a vádlottak ezennel bizonyított elvetemültségét különös nyomatékkal jegyezzük meg. A bűncselekményt megelőző napokon, valamint a bűncselekmény napján mindannyian az alsó lejáratnál gyülekeztetek. Vádlottak, ti még röviddel a bomba robbanása előtt is ott tartózkodtatok. Mit kerestetek ott?
Al: - Körülnéztünk.
Ügyész: - Összefüggött ott-tartózkodásotok azzal a céllal, hogy megtaláljátok a bolygón a legfejlettebb élőlényt?
Al: - Igen.
Ügyész: - A vádlottnak ez a kijelentése különösen fontos, mert kizárja azt az esetleges magyarázkodásukat: nem tudhatták, hogy a mélyebb szinteken emberek tartózkodnak. Ugyanaznap késő délután mindannyian a városfalhoz mentetek, és leadtátok a pusztító lövést. Miért lőttétek ki a rakétát?
Al: - Jak meg akarta tudni, mi van a domb alatt.
Ügyész: - Tudta ő, hogy odalent emberek tartózkodnak?
Al: - Nem.
Ügyész: - Számolt ezzel a lehetőséggel?
Al: - Azt nem tudom.
Ügyész: - Te tudtad vagy sejtetted, hogy lent emberek élnek? Emlékeztetlek, hogy amikor azt kérdeztem tőled, miért hatoltál le a mélyszintek bejáratáig, azt válaszoltad, hogy ez összefüggött azzal a kívánságoddal, hogy élőlényeket találj. Tudtad vagy sejtetted tehát, hogy lent emberek vannak?
Al: - Nem tartottam lehetetlennek.
Ügyész: - Akkor annak is tudatában voltál, hogy a rakéta ezeket az embereket megsebesítheti vagy meg is ölheti?
Al: - René és én nem vettünk részt a rakéta kilövésében. Mindent elkövettünk, hogy a bajtársainkat lebeszéljük róla.
Ügyész: - Ez nem igaz. Mindössze halasztást kértetek, mert még nézelődni akartatok a központban, de mindenekelőtt azért, mert féltettétek az életeteket. Utaltatok tettük erkölcsi oldalaira?
Al: - Nem.
Ügyész: - Ha így cselekedtetek, ez titeket személy szerint veszélyeztetett volna?
Al: - Nem.
Ügyész: - Köszönöm, nekem ennyi elegendő.
Elnök: - A védőé a szó.
Védő: - Szeretnék még egyszer visszatérni a játékra. Kaptatok ehhez valamiféle kiképzést, esetleg tudományos szinten?
Al: - Nem.
Védő: - Kell hozzá valamiféle edzés? Az engedélyt valamilyen feltételhez vagy követelményhez kötik?
Al: - Nem.
Védő: - Vagyis bárki, akinek kedve támad hozzá, minden előkészítés nélkül tartózkodhat idegen égitesteken?
Al: - Igen.
Védő: - Nem veszélyezteti ez a játékosokat? Nem fordul-e elő igen gyakran, hogy kizárólag tudatlanságuk miatt elpusztulnak?
Al: - Természetesen előfordulnak balesetek.
Védő: - Amikor ti Renével és az itt jelen nem levő Donnal és Katjával a végzetes nap délelőttjén a faltól a központba igyekeztetek, meg kellett küzdenetek néhány veszéllyel. Az egyik eseménynek, a sejtanyagpép kiömlésének Katja áldozatul is esett. Úgy vélem, ez az említett balesetek egyikének tekinthető. Mit tettetek akkor?
Al: - Semmit. Sietnünk kellett.
Védő: - Úgy gondolom, ez eddigi válaszotok közös nevezőre hozhatók, ha megállapítom: a vádlottak társadalmában az erőszakos halál egészen más szerepet tölt be, mint nálunk. És most térjünk át az életükre, szokásaikra, melyek ismeretében az itt történtek egészen más megvilágításba helyeződnek. Erről már elkészült egy ügyirat, száma 730 694 330 011. Én itt most csak néhány fontos pontot óhajtok érinteni. Mivel töltitek az életeteket?
Al: - Van néhány dolog, amivel az ember elütheti az idejét. Mindenekelőtt az élményfilmek és a játékautomaták, a kaleidoszkóp, a plasztikus termek, a sztereozene, az illatorgona, és így tovább. Ezenkívül mindenkinek rendelkezésére állnak az archívumok. Azokban mindenről találhat feljegyzéseket, bennük van az egész történelem, minden tudományos eredmény és elmélet, jog, filozófia, mindaz, amit eddig a világegyetemről tudunk: és így tovább.
Védő: - Tehát a tudománnyal foglalkoztok, vagy a szórakozással töltitek az időt?
Al: - Ezt így nem értem, mi a tudománnyal csupán szórakozásképpen foglalkozunk.
Védő: - Vannak nálatok specialisták? Úgy értem, olyan emberek, akik valamilyen területen különleges ismereteket szereztek?
Al: - Vannak, akiket egy-egy téma különösen érdekel.
Védő: - Mi az, ami téged különösen érdekel?
Al: - Hát, semmi különös. Sztereokórusok. Történetek a régi idők pionírjairól. A tudományok közül az állatok fejlődéstörténete. Darwin és ilyesmik.
Védő: - René barátodnak van különleges érdeklődése?
Al: - Amennyire tudom, a mozgó képzőművészet, fizikai és kémiai rejtvények.
Védő: - És most térjünk rá itt-tartózkodásotokra. Miért hoztatok ilyen kevés segédeszközt magatokkal?
Al: - A szabályok így írják elő. Így senki sem élvez előnyöket a másikkal szemben. Szerszámokat, amelyekkel az idegen bolygón bármit megváltoztathatnánk, nem szabad használnunk. Csak azt, amit ott találunk.
Védő: - Szép. Hát akkor most mondd el, mi történt, amikor a hídon át a város belsejébe igyekeztetek!
Ügyész: - Tiltakozom! A városfalon kívül lezajlott események nem bizonyíthatók, s ezért nincs szerepük a perben. Ezt szükségesnek tartottam megjegyezni, hogy tisztán és racionálisan tárgyaljunk.
Védő: - Az a tény, hogy a csoportot, amelyhez a két vádlott tartozott, megtámadták, bizonyítja, hogy később, amikor viszont ők támadták meg az első csoportot, csupán indokolt ellenintézkedésről volt szó. Következésképpen az államügyész bizonyítási eljárása, aki mindebből arra következtetett, hogy a vádlottak még az övéik között is gonoszaknak minősülnek, hibás.
Elnök: - Van ezekre az eseményekre a két vádlotton kívül más tanú?
Védő: - Nincs.
Elnök: - Akkor helyt adok az államügyész tiltakozásának.
Védő: - Amikor a bűncselekmény napján az öt túlélő a központ kilátótornyában találkozott, bizonyos átcsoportosítást hajtottak végre. Meg tudod mondani, mi volt ennek az oka?
Al: - René és én nem akartunk tovább részt venni a dologban.
Védő: - Ezzel lemondtatok arról a lehetőségről is, hogy a játékot megnyerjétek?
Al: - Igen.
Védő: - Miért? Valami más célt tűztetek magatok elé?
Al: - Igen. Megállapítottuk, hogy a bolygó lakói nagyon hasonlíthattak a mi emberi fajunkhoz. Szerettük volna megtudni, mi lett a sorsuk.
Védő: - Forgattatok valami olyat a fejetekben, ami ezekre a lényekre bajt hozott volna?
Al: - Nem.
Védő: - A lövés, amelyet Jak, Don és Heiko terveztek, nem tette tőnkre a ti elképzeléseiteket is?
Al: - Igen, ezért tiltakoztunk ellene.
Védő: - Miért nem léptetek fel erélyesebben?
Al: - Ezt a bolygót Don és Jak fedezték fel, úgyis mondhatnám; az 8 tulajdonuk volt. Ezenkívül pedig, amit mi akartunk, valóban kissé szokatlan volt... mindenki ellenünk fordult volna, otthon is.
Védő: - Fogalmazhatjuk ezt esetleg úgy, hogy ti alárendeltétek személyes érdekeiteket a bajtársiasságnak és az általános szokásoknak?
Al: - Igen.
Védő: - Köszönöm. Nincs több kérdésem.
Elnök: - Az államügyészt illeti a szó.
Ügyész: - René Jonte-Okomura vádlott, van valami hozzáfűzni valód a vádiratban foglalt és az Alexander Beer-Weddington vádlott kihallgatása során tisztázott tényálláshoz? Valami, amit meg kívánsz erősíteni, vagy kiegészíteni?
René: - Semmi olyat nem tettünk, ami tilos lett volna.
Ügyész: - Egyetértesz mindazzal, amit Al barátod vallott?
René: - Igen.
Ügyész: - Jelen voltál, amikor a rakétát kilőtték?
René: - Igen.
Ügyész: - Megkísérelted, hogy valamit tégy ez ellen?
René: - Igen. Ostobaság volt kilőni. Túlságosan közel voltunk hozzá. Ezt meg is mondtam Jaknak.
Ügyész: - Ez volt az egyetlen ok, amiért közbeléptél?
René: - Hogy értsem ezt?
Ügyész: - Nem számoltál azzal, hogy a robbanás következtében az alsó szinteken élőlények sérülhetnek meg vagy életüket veszthetik?
René: - Nem.
Ügyész: - Köszönöm!
Elnök: - A védőé a szó.
Védő: - Te a hazádban játékos fizikai és kémiai rejtvényekkel foglalkoztál. Elmondanád, milyenekkel?
René: - Van néhány érdekes probléma... Ilyen a fényjelenségek előidézése vagy vegyi anyagok előállítása. Az ember nem az automatákat veszi igénybe, hanem saját maga oldja meg a feladatot.
Védő: - Szakember vagy a fizikái és kémiai problémák terén?
René: - Hát, tudok egyet-mást.
Védő: - Tudsz annyit, hogy képes légy megítélni, vajon egy technikai akadályt könnyű vagy nehéz leküzdeni?
René: - Igen.
Védő: - A városba való behatolás nagy nehézségeket okozott nektek?
René: - Nem volt olyan veszedelmes.
Védő: - Figyelembe véve, hogy egy létrán kívül semmiféle segédeszközzel nem rendelkeztetek, gyorsan haladtatok vagy nem?
René: - Meglehetősen gyorsan.
Védő: - Most a fegyverekről. Nehéz volt hozzájuk férni?
René: - Nem, egyáltalán nem. A fegyverekhez a híd előtt álló erődítményben minden akadály nélkül, szabad volt a bejárás. Hogy a rakétalövedék hol volt, nem tudom, de Jak, Don és Heiko meglepően gyorsan hozzájutottak.
Ügyész: - Nehéz volt kezelni a fegyvereket?
René: - Ugyan, éppen ellenkezőleg, mi sem lehetett volna könnyebb.
Ügyész: - Ez csak a te álláspontod, miután te többé-kevésbé tájékozott vagy műszaki dolgokban, vagy ugyanez a véleményük a társaidnak is?
René: - Nekik is nagyon egyszerű volt. A rakétát könnyebb volt kilőni, mint a régi gránátvetőket elsütni.
Védő: - Köszönöm.
Elnök: - A vád tanúi következnek. Az ügyészé a szó.
Ügyész: - A vádiratban rögzített tényállás az észlelések következtében nyilvánvaló. Nincs szükségem tanúkra.
Elnök: - A védelmet illeti a szó.
Védő: - Szeretnék visszatérni néhány tényre, amelyet eddig egyáltalán nem, vagy nem eléggé határozottan hoztunk összefüggésbe a tényállással. A tények regisztrálva vannak.
Elnök: - Az adattár rendelkezésre áll.
Védő: - Milyen óvó intézkedések történtek a mélyszinteken elhelyezett emberek biztonsága érdekében?
Adattár: - Meteorbecsapódások ellen a sűrített-levegő sapka védte őket.
Védő: - A sapka egészen a talajig ért?
Adattár: - Nem. Egy két méter magas perem szabadon maradt.
Védő: - Miért?
Adattár: - A meteorok becsapódásának idején még előfordult, hogy a város lakói maguk akarták felkeresni a külső zöldövezeteket.
Védő: - Miért nem tökéletesítették a védősapkát akkor, amikor bolygónk lakói már nem mozdultak ki a házakból?
Adattár: - Erre nem volt ok.
Védő: - A városfalat és az óváros fénykulisszáját óvó intézkedésnek kell tekinteni?
Adattár: - Nem. Restaurációs megoldás volt, hogy az ősi történelmi városképet helyreállítsuk.
Védő: - Bárki akadálytalanul beléphetett az óvárosba?
Adattár: - Igen, ha átesett a szokványos vizsgálatokon.
Védő: - A rutinvizsgálat célja annak idején pusztán nyilvántartás volt, akkoriban, amikor a gépeket még emberi mérnökök irányították. Vagyis: a legcsekélyebb biztosítása sem volt. Hogyan biztosították a mélyszinteket?
Adattár: - A cirkóniumkarbid fedőlappal.
Védő: - Automatikánk kapcsolatban állt a gépkörzet fogadó és ellenőrző szerveivel?
Adattár: - Igen.
Védő: - Regisztrálták a vádlottak érkezését és magatartását?
Adattár: - Igen.
Védő: - Magatartásukból - különösen az utolsó napon a város állományában végrehajtott rombolásokból - következtetni lehetett volna arra, hogy a mélyszinteket is veszélyeztethetik? Miért nem történt intézkedés?
Adattár: - A programban nem szerepelt semmilyen beavatkozás a felszíni területeken. Az automatika csak abból okul, ami már bekövetkezett. A programot csak azután lehet megváltoztatni.
Védő: - Leszögezhetem tehát, hogy a fedőlapon kívül semmiféle védelem nem létezett értelmes lények kívülről való behatolása ellen. Miért nem volt ilyen védelem?
Adattár: - Bolygónk lakói békések voltak. A gépek és az automaták önmagukat ellenőrizték. Új biológiai fejlődés ki volt zárva, hiszen a bolygót sterilizáltuk. A bolygókőzi térből nem érkezhetett értelmes hatás, hiszen a szomszédos bolygókon nem volt élet, és nem is keletkezhetett, mivel azokat is sterilizáltuk. A csillagkőzi térből érkező értelmes hatásra nem kellett számítani, hiszen a mi rendszerünk egy magányos, elszigetelt Nap körül kering. Minden más olyan Nap, amelynek bolygóin élet képzelhető el, több mint ötmillió fényévre van tőlünk. Tekintve, hogy semmilyen anyag nem képes fénysebességnél gyorsabban közlekedni, kielégítő valószínűséggel kizárható volt annak lehetősége, hogy bolygónkra idegen élőlények érkezhessenek.
Védő: - Ez minden. Köszönöm.
Elnök: - Vannak még kihallgatandó tanúk? Van az ügyésznek kérdése?... Ha nincs, befejezettnek nyilvánítom a bizonyítási eljárást, és felkérem az ügyészt, mondja el a vádbeszédét. .
Ügyész: - Előre szeretném bocsátani, hogy fejlett szervezettségű élet, különösen pedig értelmes élőlények elpusztítása az egész világegyetemben elítélendő bűncselekmény. Kétségkívül a vádlottak világára is érvényes ez, hiszen az ő jogrendszerük is a legsúlyosabb büntetéseket szabja ki gyilkosság bűntettére. Ezt az igazságot semmivel sem lehet elhomályosítani vagy enyhíteni, sem a rendeletekre, sem az engedelmességre, sem a bajtársiasságra vagy bármi hasonlóra való hivatkozással.
A gyilkosság vádjával szemben felhozható egyedüli mentő körülmény a tények ismeretének hiánya, illetve az egyén életét veszélyeztető kényszerhelyzet lehet. Bizonyítani tudom, hogy esetünkben egyik mentő körülmény sem áll fenn.
De elsőként foglalkozzunk a vádlottnak azzal a magyarázkodásával, amelyben a kötelező engedelmességre hivatkozik. Ez a mentegetőzés minden alapot nélkülöz, hiszen a vádlott maga vallotta, hogy a játékszabályok tiltják egymás erőszakos akadályozását, bántalmazását, de különösen a gyilkosságot. Ez nemcsak a résztvevőkre érvényes, hanem nyilvánvalóan azokra az organizmusokra és tárgyakra is, amelyekkel a vádlottak találkoztak. A játék alapjában békés jellegét bizonyítja az is, hogy a résztvevőknek tilos olyan segédeszközöket használni, melyekkel zavart keltően avatkozhatnának be az általuk felkeresett világ életébe. A vádlottaknak tehát semmi alapjuk arra, hogy a játékszabályokra hivatkozva próbálják tisztázni magukat. Ellenkezőleg: éppen az, hogy ilyen könnyedén megszegték ezeket a szabályokat, bizonyítja, hogy milyen kevéssé tisztelik a jogot és a törvényt. Ehhez társul még közömbösségük saját bajtársaik halála iránt.
Áttérek a tények ismeretének hiányára; mint mentőkörülményre. Ezt a pontot eleve ki kell zárni, hiszen az egész játék célja az volt, hogy fejlett élőlényekre bukkanjanak. Ez nyilvánvalóan hagyomány azokból az időkből, amikor a kutatás még nem szórakozás, hanem komoly életcél lehetett. A lövésnek, a behatolásnak is csak ez lehetett a célja. A vádlottak tisztában voltak azzal, hogy a fedőlappal másképp nem boldogulnak, így hát megpróbálták robbantással kihajlítani vagy betörni. Eközben eszükbe sem jutott, hogy ezzel a módszerrel esetleg értelmes élőlényeket sebesíthetnek meg vagy pusztíthatnak el.
És most lássuk az utolsó lehetséges érvet, az ellenállhatatlan kényszer esetét. Ezt is a vádlott saját kijelentése cáfolja meg, hogy ugyanis, ha vonakodott volna közreműködni, ez a saját életét semmilyen formában nem veszélyeztette volna. Egyszerűen nem tett egyetlen határozott lépést sem a végzetes lövés megakadályozására. Ha pedig bajtársiasságra hivatkozik, akkor erre azt kell válaszolni, hogy ebben az esetben kénytelen lesz az ilyenfajta bajtársiasság következményeit viselni. Mindez a másik vádlottra ugyanígy érvényes. Itt most egyáltalán nem az a fontos, hogy végül is ki adta le a lövést, hanem az, hogy kik működtek közre az előkészítésében. A rakéta kilövése csak másodlagos jelentőségű cselekedet volt. Az előkészületekben azonban a vádlottak ugyanúgy részt vettek, mint társaik, akik sajnos, most nem állnak itt a bíróság előtt. Ezt a vádlottak egész magatartásukkal, de különösen azzal a ténnyel bizonyították, hogy a mélyszintekhez vezető lejárat körül tartózkodtak röviddel a robbanás előtt. Én a magam részéről őket még inkább hibáztatom, mint a többi résztvevőt, mert úgy látom, ók voltak leginkább tisztában azzal, hogy a fedőlemez alatt élet van.
Az én feladatom, hogy bebizonyítsam a vádlottak bűnösségét. Ezt megtettem, és meggyőződésem, hogy a logisztikai automata megvesztegethetetlen szerkezete csak alátámaszthatja érvelésemet. Semmiféle kétely nem állhat fenn az irányban, hogy a vádlottakat bűnösnek kell kimondani negyvenkét ízbeni gyilkosság és százhúsz ízbeni súlyos testi sértés bűnében. Tetteikért a saját törvényeik által kiszabható legsúlyosabb büntetéssel, halállal kell lakolniuk.
Elnök: - Felkérem a védőt, mondja el védőbeszédét.
Védő: - A védő egyik feladata, hogy felkutasson és előtárjon minden olyan tényt, amelynek ismeretében a vádlottak cselekedetei enyhébb színben tűnnek fel. Ez a feladat ebben az esetben egyáltalán nem okoz nehézséget, éppen ellenkezőleg. Az államügyész vádjait cáfoló érvek szinte maguktól sorakoznak fel. Ezek az érvek annyira átfogóak, hogy a vád tarthatatlansága teljes egészében lelepleződik, és az eredmény nem enyhébb ítélet, hanem védenceim teljes felmentése lesz.
Hogy ezt bebizonyítsam, bővebben kell szólnom a vádlottak életkörülményeiről. Eltekintek annak bizonyításától, hogy ők ugyanolyan emberek, mint azok, akiket nekünk óvnunk és gondoznunk kell. Nyilván nem tilos azonban, hogy összehasonlításokat tegyek. A vádlottak helyzetét legmegfelelőbben azzal az állapottal jellemezhetem, amelyet e bolygó lakói akkoriban értek el, amikor a külső gyűrű kertvárosi házaiban éltek. Több emberöltővel előttük élt generációk már megoldottak minden feladatot, elértek minden célt, elsajátítottak minden tudományt. Nekik mindössze annyi maradt, hogy életüket a művészeteknek, a szórakozásnak, az élvezeteknek szenteljék. Anyagi természetű feladatokkal semmi dolguk nem volt már, sem élelmiszerről, sem ruházatról, sem fűtésről, sem lakásról nem kellett főbbé gondoskodniok, nem kellett dolgozniuk, sem kutatniuk, sem harcolniuk.
Ez az állapot mindössze egyetlen dologban különbözik a vádlottakétól, éspedig a csillagközi utazások lehetőségében. Igaz, ők sem kutatóutak formájában vállalkoznak ilyesmire, hanem azon a játékos módon, amely ma már az egyetlen életforma, amelyet ismernek. Mint a gyerekek, vándorolnak idegen világokon át, anélkül hogy tudnák, voltaképpen mit is tesznek. Ahogyan ez ilyen körülmények között nem is képzelhető másképpen, balesetek, sőt halálesetek is előfordulnak közben, de kiveszett belőlük az ösztön, hogy ettől féljenek, ez ellen védekezzenek. Úgy fogadják, mint rossz pontokat egy játékban, mint balszerencsét, mint üzemzavart. Ezt magatartásuk egyértelműen bebizonyította.
És hogyan viselkednek ezek a lények más halála láttán? Sohasem kényszerültek rá, hogy idegen életeket óvjanak. Erről hazájukban automatáik gondoskodnak. Tehetnek, amit akarnak - sohasem eshet komoly bajuk, sohasem károsodik vagy sérül meg egyikük sem, nem is szólva erőszakos halálról. Ki vetheti szemükre, ha eszükbe sem jut, hogy bajt okozhatnak? Ki a hibás: ők, vagy sokkal inkább az, aki ezt engedi, az automata? De erre mindjárt visszatérek.
Mindenesetre magatartásuk ezen a bolygón tökéletesen beleillik ebbe a képbe. Gyanútlanul lézengenek jobbra-balra, közben nem egyszer súlyos veszélyekbe sodródnak. Elveszik, ami megtetszik nekik, és ha nem megy simán, hát olyan eszközökkel, amelyeket éppen találnak. Kölcsönösen lövöldöznek egymásra, és ezt remek mulatságnak tartják. Elveszítik egyik bajtársukat - Katja halálára célzok -, de nincs rájuk különösebb hatással: nem értik ugyanis, mi történt. Végül pedig rátalálnak a fedőlapra, amely útjukban van, az egyetlen módot választják tehát, amely sikerrel kecsegtet, holott ezzel saját bőrüket viszik a vásárra. Azt ugyan nem tudjuk, mi történt velük a robbanás pillanatában: mi valamennyiüket halottnak hittük, Al és René felbukkanása nagy meglepetést okozott nekünk. Nem találjuk magyarázatát. Talán azzal a móddal függ össze, ahogyan a világűrben közlekednek, de ezt nem tudjuk tisztázni, mert e tárgyban védenceim minden felvilágosítást megtagadnak, ehhez pedig joguk van.
Mindenesetre annyi bizonyos, hogy a vádlottak naiv és gyermekded lények. Mindaz, amit tesznek, csupán játék nekik. Képtelenek különbséget tenni játék és valóság között. Kétségkívül rendelkeznek szellemi erőkkel, de ezek irrealitásokra irányulnak. Képtelenek megállani a saját lábukon. És ami a terhükre írt bűncselekményt illeti: képtelenek arra, hogy átlássák, mit tettek. Nem felelősek érte, ezért fel kell őket menteni.
Azzal azonban, hogy a vádlottak ártatlanságát bebizonyítjuk, korántsem zártuk le az ügyet, hiszen kétségtelen, hogy bűntény történt. Megtörténtét nem lehet csupán kedvezőtlen körülmények találkozásának tulajdonítani, bár kétségtelenül azok is közrejátszottak. Most térek vissza azokra a tényekre, amelyeket az adattártól megtudtam. A következő módon foglalhatom össze őket.
Létezett ugyan biztosítóberendezés meteorok ellen, de nem értelmes lények behatolása ellen. Szeretnék egyébként itt arra utalni, mi történhetett volna, ha nem ártalmatlan, játékos gyerekek, hanem harcias hódítók érkeznek. Akkor nemigen lenne lehetőségünk most bírósági tárgyalást rendezni. De a tárgyra térve: a gépváros is védtelen volt, mert ellenőrző szervei csak a baj bekövetkezte után voltak képesek beavatkozni. Aki az irányítóközpontba bejutott, tetszés szerint kapcsolhatta ki az ellenőrzőszerveket, amint ez meg is történt. A receptorok ugyan mindent észleltek és továbbítottak hozzánk, mi azonban megelégedtünk azzal, hogy mindezt regisztráljuk. Vajon ezek után fel kell-e tennem még a kérdést, ki az igazi bűnös? Úgy gondolom, a válasz világos. A passzivitás is lehet bűn.
De ez még nem minden. A szabályok, amelyek szerint a vádlottak viselkedtek, igen értelmesek voltak. Valójában semmi bajt nem okozhattak volna, ha mi nem hívjuk ki őket magunk ellen. Itt azonban pontosan ez történt: hagytuk, hogy szanaszét heverjenek a pusztítás szerszámai, az ágyúk, a hajítólövedékek, a bombák és a rakéták. Mit sem tettünk biztosításukra. Bárki, aki akarta, működésbe hozhatta őket. Csoda ezek után, ha a körülmények szerencsétlen találkozása egyszer csak bajt okozott? Úgy gondolom, bizonyítottnak tekinthető, hogy a vádlottak csupán a történtek véletlen okozóinak, tudatlan eszközöknek tekinthetők. A valódi bűnös az automata, korlátoltsága és passzivitása. Elvárom, hogy a vádat átterheljék az Egységre. Elvárom, hogy védenceimet felmentsék.
Elnök: - Az utolsó szó a vádlottaké. Alexander Beer-Weddington!
Al: - Követelem, hogy ne automaták, hanem emberek ítéljenek felettem. A bolygó embereivel akarok szemben állni!
Elnök: - Ennek semmi értelme. René Jonte-Okomura!
René: -
Elnök: - A tárgyalást bezárom. A logisztikai automata meghozza az ítéletet és indoklását.
Logisztikai automata: - Az ügyész megkísérelte bebizonyítani, hogy a vádlottak esetében olyan egyénekről van szó, akik általában semmibe veszik a törvényt és a jogot. Annak a kérdésnek, hogy a vádlottak általában becsülik-e a törvényt és a jogot, a bűnösség megítélésében nincs szerepe.
Az ügyész megkísérelte bebizonyítani, hogy a vádlottak érzéketlen, lelketlen fickók. Annak, hogy a vádlottak érzéketlen, lelketlen fickók-e vagy sem, a bűnösség megítélésében nincs szerepe.
Az ügyész részletezte az indokokat, amelyek a vádlottakat tettük elkövetésére ösztönözték. Az indokoknak, amelyek a vádlottakat tettük elkövetésére ösztönözték, a bűnösség kérdésének megítélésében nincs szerepük.
A védő utalt a vádlottak életmódjára. A vádlottak életmódjának a bűnösség megítélésében nincs szerepe.
A védő megvilágította a vádlottaknak a valóságtól távolálló gondolkodásmódját. A vádlottaknak a valóságtól távolálló gondolkodásmódjának a bűnösség kérdésének megítélésében nincs szerepe.
A védő kárhoztatta a város hiányos biztosítását. A város hiányos biztosításának a bűnösség megítélésében nincs szerepe.
A bűntényt az adattár rögzítette: (7 301293 325 081 nyilv. sz.)
A tettesek személyét az adattár megállapította. (7 301293 362 075/6 nyilv. sz.)
A vádlottak azonossága, újbóli nyilvántartásba vétel (7 301293 362 077/18 nyilv. sz.) révén és az első nyilvántartásba vétel eredményeinek összehasonlítása révén bebizonyosodott.
Jogerős ellenérvek a vádlottak bűnössége tekintetében nem hangzottak el.
A vádlottak ezért a vád értelmében saját törvényeik szerint bűnösek.
Saját büntetőjogi perrendtartásuk szerint gázkamrában, halállal kell bűnhődniük.
A következő fejezet